 |
| Wigand János igazgató és Szabó Ferenc osztályfőnök a gimnázium első tablóképén. A gimnázium első érettségije 1902/03-as tanévben zajlott. Az osztályt 1897-ban, harmadikos korában vette át Szabó Ferenc a fiatalon elhunyt Simon Árpádtól, illetve annak ideiglenes helyettesítőjétől. A tabló jelenleg az igazgatói iroda dísze. (Fényképről készült másolat, remélem hamarosan sikerül jobb minőségű képet is feltöltenem.) |
Szabó Ferenc Siklóson
"Szabó Ferenc 16 évig vezette polg. iskolánkat a megalapítás óta mint igazgató, kinek távozása iskolánkra nézve veszteségnek mondható, mert az ő bölcsessége, tudománya, szakértelme és tapintatos vezetése mellett virágzott fel iskolánk. Vajda János iskolaalapítónk, s Siklós nagyközség áldozatkészsége után ő volt az első szellemi megalapítója iskolánknak, ő szervezte, ő formálta, ő fejlesztette, szóval a tudomány fáklyájával kezében magas virágzásra emelte a polg. iskolát."
 |
| A siklósi Községi Polgári Fiúiskola egykori épülete Kép: Google Street View |
A szekszárdi gimnáziumban
Iskolaváltása nemcsak Siklóson volt nagy esemény, hanem Szekszárdon is. Erre bizonyíték, hogy a Tolnamegyei Közlöny 1897. augusztus 27-én az "Ünnepelt tanférfiu" címmel külön beszámolt a "siklósi intelligenczia és volt tanítványai" által rendezett "búcsú lakomáról", ahol sokan meleg szavakkal méltatták érdemeit, és nehéz szívvel búcsúztatták a távozó igazgatót.
Szabó Ferenc az 1897-es tanévben tehát a "Szegzárdi Állami Főgymnáziumban" kezdte meg munkáját, mint a "mennyiségtan és természettan okl. rendes tanára, a természettudományi társulat, tagja, a természettani szertár őre, a III. osztály főnöke. — Tanította a földrajzot az I. és III., a mennyiségtant az I., II. és III. osztályban, heti 16 órában." Ezzel ő a gimnázium második tanárgenerációjához tartozott, és az első, aki később természettant, azaz fizikát tanított. 1896-ban a gimnázium három tanárral, Wigand János igazgatóval, Auerbach Lipót rajztanárral, és Simon Árpád latin és görög tanárral kezdte meg az oktatást az első két osztályban. Rajtuk kívül egy-két óraadó segített be. A második félév elején a fiatal, pályakezdő Simon Árpád megbetegedett, majd még az év során elhunyt. 1897-ben újabb három tanár érkezett, Szabó Ferenc mellett Haugh Béla magyar-latin, valamint dr. Zipser Jakab latin-görög tanár. Mivel a természettan csak az utolsó két évfolyamon szerepelt, ezért Szabó az indulás éveiben a mennyiségtan tanítása mellett a természettanhoz rokonítható más tantárgy tanítását is elvállalta, így tanított földrajzot is.
Az 1897-es értesítőből megtudjuk, hogy a tanárok pályázat útján kerültek kiválasztásra. Szabó tehát maga határozta el, hogy 16 év után eredeti képzettségének megfelelő iskolatípusban folytatja pályáját. Nyugdíjba vonulásakor Wigand János igazgató a következőkkel méltatta : "Tanári pályafutását az akkori mostoha viszonyok folytán, a polgári iskolánál kezdte s bár mihamar igazgató lett s mint ilyen kitünően bevált, mégis képességei a szükebb keretben kevésbbé érvényesülhettek. " Mindenesetre 16 év igazgatói szerep után újszerű lehetett beosztott tanárnak lenni. Ugyanakkor több jel is mutat arra, hogy különleges státusza volt a tantestületen belül, hiszen ő volt a korelnök, még Wigandnál is egy évvel idősebb volt. Akkoriban nem létezett még igazgatóhelyettesi beosztás, de Szabó Ferenc több fontos társadalmi eseményen helyettesítette az éppen akadályoztatott Wigand Jánost. Így például ő képviseli a gimnáziumot a zsidó iskola avatásán, és ő vezeti a szekszárdi tanárküldöttséget gróf Apponyi Albert miniszternél, amikor a tanárstátusz körüli kisebb jogi anomáliát igyekeznek rendezni. Máskor meg Wiganddal együtt jelennek meg, mint például a város életében nagy szerepet betöltő nyomda 1908-as ünnepségén. Más esetekben azonban inkább Haugh Béla helyettesítette Wigandot. Haugh Béla vezetői rátermettségét felettesei is felismerték, és később még két másik gimnáziumban is igazgató lesz.
1904-ben súlyosan megbetegedett, hosszú hónapokra kiesett a tanításból, ez idő alatt főként Schwirian József helyettesítette őt, a fizika szertár gondjait is végleg átvéve tőle. Szerencsére betegségéből felépült és még hosszú termékeny évek vártak rá.
A kor szokásának megfelelően Szabónak kisebb társadalmi megbízatásai, szerepvállalásai is voltak. A múzeumalapító Wosinsky Mór haláláig a gimnázium és a múzeum nagyon szoros kapcsolatban volt. Az első néhány tanár (Haugh, Auerbach, Barta) komoly szerepet is vállalt a múzeum ügyeiben. Szabó Ferenc nem követte őket ebben, megelégedett Múzeumegyletben az alapító tagnak járó címmel. Ugyancsak - sok kollégájával egyetemben- többször megtalálhatjuk nevét a törvényszéki ülnökök közt. 1909-ben pedig a református olvasókör vezetőségébe is beválasztották.
 |
| Szabó Ferenc emléktáblája a gimnázium folyosóján. |
A leggazdagabb szekszárdiak közt
Szabó Ferenc tekintélyére jellemző, hogy életét a helyi sajtó is rendszeresen nyomon követte. Tolnamegyei Közlöny és Tolnavármegye hasábjain sokszor találkozunk kisebb-nagyobb hírekkel, amelyek személyéhez kapcsolódnak. Ilyenek szerepelnek például: anyósa halála (1907), műtétje, súlyos betegsége (1905), lányának eljegyzése (1906) fia festészeti sikerei (Dezső híres festő lett) , másik fiának, Ferencnek tragikus halála (1910), különböző szervezeteknek juttatott adományai, de az is hírként szerepelt, amikor az egyik Ferenc napon tisztelői szerenádot adtak neki.
Felmerülhet a kérdés, hogy kvalitásain kívül mivel vívhatta ki ezt a megkülönböztetett tiszteletet és figyelmet? Erre azt a meglepő választ kell adnunk, hogy a vagyonával. Szabó Ferenc ugyanis 1906 és 1916 közt akkora jövedelemmel rendelkezett, hogy felkerült a város, sőt a megye legnagyobb adózóinak a listájára is. Ezen a listán 1906-ban a 16. hellyel debütált, és 1909-ben a 2. (!) volt, de az ezt követő években sem volt a 28.-nál rosszabb helyen. Nem is találunk más tanárt a legnagyobb szekszárdi adózók listáján, nincs ott például a gimnázium igazgatója, Wigand János sem. Szabó Ferenc vagyonát tehát nem csak a tanári fizetés alapozta meg, az általa elért fizetési kategóriát más kollégái is elérték. Valahonnan máshonnan kellett jelentős többletjövedelmekkel rendelkeznie. Erre vonatkozóan az adóösszesítések meg is adják a választ: tőzsdézett. Vagyonát persze másba is fektette. 1907-ben az Előhegyen jelentős területű szőlőt vett 7480 korona értékben. Összehasonlításképpen, ez a 7480 korona egy jól kereső gimnáziumi tanár éves fizetésének a háromszorosa volt, nagy összegeket tudott tehát Szabó szőlővásárlásra fordítani. A tőzsdézés mellett tehát a szőlő és bor is jövedelemforrása lehetett, de erre más adatot nem találtam. A vagyon azonban nem önmagában volt a tisztelet tárgya, hanem ez a korban összekapcsolódott a virilista jogokkal is. 1871-től 1929-ig élt a magyar jogrendben az a szabály, miszerint a vármegyék, a rendezett tanácsú városok, továbbá a kis- és nagyközségek képviselő-testületei felerészben választott tagokból, felerészben pedig a virilizmus alapján tagságot nyert személyekből álltak. A virilizmus alapja pedig a befizetett adó volt. Szabó Ferenc is ennek a révén lett a városi és megyei képviselő-testületnek tagja, sőt számos bizottságba is bekerült. Tagja volt az iparos- és tanonciskolai bizottságnak, a községi iskolaszéknek, a pénzügyi és a közművelődési szakosztálynak is. Nyilván ezek a tagságok is tovább növelték tekintélyét. Szabó Ferenc azonban nem csak vagyonával, hanem jótékonykodásával is kitűnt. Se szeri, se száma nincs azoknak az újsághíreknek amik pénzadományairól szólnak. A teljesség igénye nélkül, a következő szervezeteknek nyújtott adományozásairól tudunk a helyi sajtóból: a népkonyhának, az ifjúsági műkedvelő egyesületnek, a gimnázium ifjúsági egyleteinek, tüdőbeteg katonáknak, kispapoknak, háborús segélyszervezeteknek, a munkás dalárdának, árva gyerekeknek, a Kálvineumnak, a református olvasókörnek, stb.
Nyugdíjban
Szabó Ferenc 15 évi gimnáziumi tanítás után egy év szabadságra ment. Majd 1913-ban, 58 évesen nyugdíjazását kérte. Búcsúztatására 1913 augusztus legvégén, az alakuló értekezletet követően került sor. Wigand János mellett Kárpáti Kelemen, tankerületi királyi főigazgató is felszólalt a búcsúztatáson, aki szintén szép szavakkal méltatta Szabó Ferenc érdemeit. Az erkölcsi elismerésen kívül, annak ellenére, hogy a város egyik leggazdagabb embere volt, igen jelentős anyagi elismerésben is részesült. Egy rendkívül magas összeget, csaknem 6000 koronát utaltak ki neki. Nyilvános búcsúztatására a szeptember 4-ei évnyitón került sor. Idézzük a Tolnamegyei Közlöny tudósítását az eseményről:
" Búcsúztatás. A szekszárdi állami főgimnázium tanári kara és a tanuló ifjúság tanév megnyitása alkalmából, folyó hó 4-én búcsúzott el a most nyugalomba vonult Szabó Ferenc tanártól megható ünnepség keretében. Az intézet tornacsarnokában folyt le a bucsuzás, melyet Wigand János igazgató nyitott meg, aki elismerő szavakkal méltatta a nyugalomba vonult Szabó Ferenc tanár hervadhatatlan érdemeit, melyeket az ifjúság nevelése és oktatás körül szerzett. Az üdvözlő beszédre az ünnepelt könnyekig meghatottan felelt és érzékeny búcsút vett tanártársaitól és az ifjúságtól. A tanári kar nevében Pataki Jákó emelkedett szellemű beszéddel búcsúzott el a szeretett kartárstól, az ifjúság nevében pedig Dénes István VIII. osztályú tanuló mondott szép búcsúbeszédet és emlékül egy ezüst dohánykészlettel kedveskedett az érdemekben megőszült tanárnak."
Pataki Jákó a gimnázium egyik maghatározó alakja, elismert tanára volt. 1919-ben Wigand János nyugdíjba vonulása, majd halála utáni időszakban rövid ideig a gimnázium megbízott vezetője is volt, majd igazgatóhelyettes lett. Dénes István pedig a gimnázium kitűnő tanulója volt, aki megkapta a Szekszárdi Takarékpénztár ösztöndíját és a „Deák Ferenc jutalomdijalapitvány“ fődíját is.
Nyugdíjba vonulása alkalmából ifj.Szabó Ferenc, fiatal joghallatógént elhunyt fia emlékére alapítvány tett. Ifj. Szabó Ferenc a gimnázium tanulója volt végig kitűnő eredménnyel, az 1907-ben szintén kitűnő eredménnyel letett érettségije után joghallgató lett a fővárosban. 1910-ben bekövetkezett váratlan halála megrázta a családot, a gimnáziumot. A Szabó Ferenc Joghallgató Alapítvány a nehéz sorsú diákoknak kínált ösztöndíjat. Az alapítvány vagyonát a korona 1920-as években elszabaduló inflációja szinte lenullázta. Ezt követően már csak néha adják ki a díját, de mindig jelentősen ki kellett egészíteni más pénzadományokkal. Szabó Ferenc nyugdíjasként is rendszeres adományokkal látta el az iskola segélyalapját, de nem tett kísérletet az alapítvány újjáélesztésére. 1928-ban már a szünetelő alapítványok közt szerepel. 1930-ban ad ki utoljára díjat. Ezt követően az alapítványról nem hallunk többet.
Szabó Ferenc 28 nyugdíjban eltöltött év után 1941 augusztus 8-án, 86 évesen hunyt el. A Tolnamegyei Közlöny szerint a két nappal későbbi "végtisztességen ott volt Szekszárd egész vezetőértelmiségével együtt a gimnázium tanári kara és volt tanítványai közül nemcsak a szekszárdiak jelentek meg nagy számban, hanem voltak köztük környékbeliek is." A gimnázium értesítője azonban nem tesz említést haláláról. Szabó Ferencet az újvárosi temetőben lévő családi sírboltban helyezték el, református szertartás szerint. Feleségét, a nála kilenc évvel fiatalabb Dömötör Juliannát nyolc hónappal élte túl. Három lányuk, és két fiúk született. A már említett, fiatalon elhunyt Ferencen kívül Dezső is a gimnázium tanulója volt. Ő is végig kitűnő tanulóként teljesített. 1906-ban érettségizett, jeles eredménnyel. Festőművész lett. Szép reményekkel indult a pályája, de végül a fővárosban nem sikerült igazán befutnia, csak "helyi festővé" vált. Életművét újabban ismét felfedezték.
Schwirian József
 |
| Tablókép az 1930-as évek elejéről. |
"...Egyéniségét mindenek előtt a kitűnő szaktudás jellemezte. Szinte csodálatos volt az a biztonság és gyorsaság, amellyel szaktárgyaiban mozgott. Rendkívüli tudásával, igazi szisztematikus egyéniségével önmagának és az iskolának egyaránt sok megbecsülést szerzett. Pedagógiája főkép a kiváló képességüeknek kedvezett; több kiváló matematikus került is ki a keze alól, akik mai napig is büszkén emlegetik: „Én a Schwirián tanár úrnál is jeles voltam!“ ... Tanáregyéniségének másik jellemvonása volt a lelkiismeretesség, amely ahelyett, hogy hanyatlott volna, mondhatni évről-évre fokozódott s közvetlen nyugdíjbavonulása előtt volt a legszebb virágjában. Schwirián József mindig talált módot, hogy a tanulók egy kisebb csoportjának, az arra rátermetteknek a továbbképzését is elősegítse. A Fizikai és Mathematikai lapok problémáit számontartotta és azokat alkalomadtán jobb tanulóival feldolgozta. Az önképzőkör polyfurkációja alkalmával a Mennyiségtani és Természettudományi Szakosztály vezetését vállalta és azt két és fél éven keresztül lelkes odaadással, híven teljesítette. Lehet-e jobb argumentumot felhozni önzetlen buzgalmára, mint azt, hogy az említett szakosztály kitűzött ülését még nyugdíjaztatása után is megtartotta, jelezve ezzel, hogy a megkezdett ügytől lélekben még ezután sem válik el. Schwirián József megtestesült úri egyéniség volt. Egyéniségében volt valami zárkózottság, szűkszavúság, amely a felületes szemlélőre a közöny vagy épen a ridegség benyomását tette, de mi, akik ismertük őt, annál jobban tudtuk, hogy ez a tetőtől-talpig úr zárkózottsága mögött meleg szivet, az intelligencia nyugalmát s az utolsó gondolatáig, a legkisebb mozdulatáig, minden körülmények között nobilis magatartást hordoz magában...
Schwirian József nyugdíjasként is tevékeny maradt. A háború közeledtével a Légoltalmi Liga elnöke lett, és ő szervezte a város légoltalmi parancsnokainak a kiképzését. Ez az utolsó adatom róla. Halálának időpontját, körülményeit eddig nem sikerült kiderítenem.
Schwirian Józsefről tanítványi emlékek is fennmaradtak. Dr. Rajczi Péter aki 1935-ban érettségizett, majd tanár, történész, levéltáros lett, tanítványa volt. 1997-ben arra az újságírói kérdésre, hogy kire emlékszik a Garay Gimnázium tanárai közül, a nem kifejezetten hízelgő emlékei a következők voltak:
"Kivel is kezdjem? Talán Schwirián Józseffel, akit csak Bagónak neveztünk a háta mögött. Hogy miért, azt már nem tudom, de az biztos, hogy igen kemény ember volt, s gyorsan eljárt a keze, ha rossz fát tettünk a tűzre."
Nyilván igazságtalan dolog egyetlen egy tanítványi emlék alapján képet alkotni egy tanári pályáról, különösen akkor, ha - Róder méltatására utalva- számára Schwirian pedagógiája nem volt kifejezetten kedvező, mert Rajczi Péter matematikából és fizikából nem volt kiemelkedő. Mindenesetre ez a kis szubjektív emlékezés is rámutat arra, hogy a testi fenyítés nem volt szokatlan abban a korban.
Zelenka Gyula
"Fontosabb lehetne megemlíteni annak az ezernyolcszázhétben kidőlt diófának a maradék fél törzsét, melyet az erre vándorló céhlegények – emlékezésül, hogy erre jártak – nagy fejű szögekkel vernek tele. S a fából utóbb már nem is látszik semmi, a szögfejek úgy elborítják. Zelenka matematikatanár úr egy alkalommal megszámoltatja a diákjaival a szögeket, de nincs kettő, aki ugyanarra az eredményre jutna. Később bonyolult számításokat végeznek a matekórán, hogy mi a valószínűsége a Szekszárdon megfordult céhlegények számának, ha a különböző számolási eredményeket összehasonlítják; majd ugyanezeket a műveleteket a következő év diákjai is elvégzik. Figyelemre méltó, hogy soha nem jön ki ugyanaz az eredmény, hanem mindig más. Aztán egy téli reggel Zelenka tanár úr is meghal, és végső akarata szerint a céhlegények fáját is melléje szándékoznak temetni, miután előbb-utóbb úgyis ki kell vágni: ugyanis épp azon a sarkon állítanak fel egy transzformátoros, magasfeszültségű villanyoszlopot, amelynek másutt nem találnak helyet. (Az igazság persze az, hogy a fa és a tanár úr végül mégse kerülnek közvetlenül egymás mellé, mert a tavaszi Sió-áradás már előbb kidönti a korhadt csonkot, és elsodorja, senki se tudja, hová.) A villanyoszlopot azonban baj nélkül betonbölcsőbe süllyesztik, s még ma is a helyén áll. Persze, kérdés, hogy száz év múlva is ott fog-e állni, és emlékezni lehet-e rá, mint Zelenka tanár úrra, vagy a nagy fejű szögekre. De nem az a dolgunk, hogy olyasmit találgassunk, amit nem tudunk eldönteni."
A vastuskó valódi sorsáról itt olvashatunk.
Egy következő részben a fizikaoktatás tartalmi elemzésére és fejlődésére is kitérünk majd.
