2018. május 7., hétfő

A somogyvári bencés apátság maradványai és a Szent László Nemzeti Emlékhely

A somogyvári romterület.
A somogyvári bencés apátságot  a  Szentháromság, Szent Péter és Pál, valamint Szent Egyed tiszteletére alapította Szent László király. A tatárjárás előtt létesült 80 bencés apátság közül ez volt a legnagyobb méretű csaknem 60m-es hosszával. Azt  az elpusztult források miatt nem tudjuk, hogy mekkora birtoktest tartozott hozzá. Biztos, hogy nem érte el Pannonhalma nagyságát, valószínűleg Pécsvárad és Tihanyét sem. Rangban, birtoknagyságban Somogyvár Szekszárddal lehetett egy kategória. A kolostor a Kupa-hegyen, a Bereg partján, egy ispánsági vár területén épült.Szent Lászlónak nem volt fiúutódja, ezért Szent Egyed közbejárását kérve, neki szentelte az apátságot. Így a nagy hírű provence-i Szent Egyed  (Saint Gilles) Apátságnak rendelte alá a kolostort. Az 1091-es felszentelésen maga Odilo, a Saint Gilles apátja is részt vett. Az összes szerzetes is francia földről jött, és nem csak ők, hanem sok hospes is érkezett velük. Somogyvár így egy valóságos francia sziget lett Somogyban.  A felszenteléssel  az építkezések nem zárultak itt le, azok a XII. század során tovább folytak. Az apátság hanyatlani  a 12.-13.század fordulójától kezdett, ennek előzménye lehetett, hogy Imre király összeveszett a francia apáttal, és a király úgy rendelkezett, hogy Somogyvárnak csak magyar apátja lehet a továbbiakban. Ha ez nem is lett következetesen betartva, de a francia irányultság innen kezdve csökkent. Az apátság ugyan jelentős hiteleshely maradt a középkor végéig, de lassú hanyatlása vitathatatlan volt. Ezzel párhuzamosan, a korábban franciák lakta, szőlőtermelésben jeleskedő mezőváros is lassú sorvadásnak indult. A 15.századra a kolostor igen rossz állapotban volt, felújításakor egyre kisebbítették a kerengőt és a templomot. Végül 1472-ben a szekszárdi apátság alá rendelték, önállósága megszűnt. 1508 tavaszán a zalavári és a bátai apát felügyeleti látogatása során elszomorító állapotok mellett már csak öt szerzetest talált. A török veszéllyel valamiféle erősséggé alakították át, 1556-ban a törökök felgyújtják ezzel megadják a kegyelemdöfést az egykor fényes és nagy hírű apátságnak és városnak.

A középkorban a Balaton beregi része gyakorlatilag szinte a Dráváig leért.A Kupa-hegyet három oldalról víz vette körül. A hegy nyugati oldalán kikötő volt.

A kolostor kerengő udvarán kis kertet rekonstruáltak.

A romkert szomszédságában a kilátóból nem csak a rommezőre, hanem a környező tájra is szép kilátás nyílik.

A kerengő egy kis darabkáját rekonstruálták, visszahelyezve egy-két faragvány is feltételezhető eredeti helyére.

Ennyi a rommező látványosabb része. Búzás Gergely és Kovács Olivér a műemléki helyreállításokkal kapcsolatban gyakran megfogalmazza azt a kritikáját, hogy egy rom halott dolog. Használhatatlan és nem is látványos torzó.  2012 és 2015 közt a nemzeti emlékhely kialakításakor 1,5 milliárd Ft (főként EU-s) pénzt fordítottak Somogyvárra. a koncepció itt is a rommező megtartása volt, és a közelébe építettek fel egy grandiózus látogatóközpontot. Szerintem is bátrabban lehetett volna a rommező látványát fokozni, persze nem füzéri stílusú műemlék-rekonstrukciókkal.

Az impozáns látogatóközpontot Molnár Csaba, Szentkuti Viktor és Halmai Dénes tervezte. Szerintem nagyszerű épület ez. Viszont mérete eltúlzott a benne lévő kiállítás relatív szerénységéhez képest. 

Az impozáns látogatóközponttól kb. 1km hosszú, rendkívül igényesen kialakított "turistaút" vezet fel a Kupa-hegyre. Ennek a turistaútnak ugyanakkor nincs semmi látnivalója, egy átlagos magyar dombvidéki erdőn megyünk keresztül, közben didaktikus feladatok megoldása okozhat némi szórakozást az ösvényen sétálóknak.

A látogatóközpont Szent László kiállítása összességében kissé csalódás volt nekem. Itt helyezték el a kőtárat, de a leghíresebb somogyvári faragványokat csak gyenge gipszmásolatok képviselik.A sok interaktív elem persze tetszik, de számomra nem feledteti a nívós, művészi anyag szerénységét. Egy Szent László emlékhelytől kicsit többet vártam.

Palmettás motívumok a 12.századból.

Freskótöredék.

Márvány fejtöredék. Talán még római.

A Szent László emlékkiállítás 18. századi faszobra. A hagyományos történészfelfogás szerint Szent Lászlót ide temették, majd szentté avatásakor vitték át sírját Váradra. Ez a felfogás azonban megdőlt, bár erről a kiállításon nem vesznek tudomást.   (Lásd Klaniczay Gábor cikkét.)

A kiállítás nagy erénye, hogy a búcsúszentlászlói ferences rendházba készült nyolc darab kép itt végleges és méltó elhelyezésre került. A képeket  Schmalzl Theotimus ferences barát készítette 1742-ben. Schmalzl nem volt korának meghatározó festője, de műveinek  kissé naiv bája elragadó. A képen azt a jelenetet látjuk, amikor Szt.László vizet fakaszt a sziklából.

Szalagfontos, palmettás kőtöredék a 12.száza

A somogyvári faragványok legjaváért Kaposvárra, a Rippl-Rónai Múzeumba kell menni.
A Sámson és az oroszlán jelenetét ábrázoló faragvány a 12. század végéről származik.

Ennek az 12.század közepén készült faragványnak a jelentése nem világos. Gondolták Már "Szent Egyed miséjének", de újabban a "Szenet István diakónus megkövezése" felé hajlik  a szakma, sőt van aki szerint István királyt ábrázolja István vértanú kivégzésének történetébe illesztve. Erről és könyvtárnyi irodalmáról lásd ezt a cikket.

Az előző relief hátoldala.

Mint csaknem minden jelentős román kori építkezésen, itt is feltűnnek a romai leletek. Szarkofág Somogyvárról.

Liliomos kőfaragvány az apátság gótikus átépítésének korából.

Egy 12. századi faragvány növényi ornamentikával.

Gótikus mérmű töredéke.

Végül egy egyszerű reneszánsz sírfedlap töredéke az apátság hanyatló korszakából.
Összességében elmondható, hogy a kaposvári látogatásommal sem tudtam teljessé tenni a Somogyvár-élményemet.
Nem találtam eredetiben a híres Tövishúzót és az Arkangyalt sem, és az ehhez a stíluskörhöz tartozó  Szent Pétert, Krisztust sem. A kaposvári múzeum csalódás volt nekem. Olyan nívós középkori kiállításra vártam, mint nálunk a Wosinsky Múzeumban, de ehelyett a kőfaragványok lépcsőházi elhelyezésével kellett beérnem. Fel is merült bennem a gondolat, hogy nem lenne-e méltóbb ezeknek  a köveknek  a somogyvári helyszín, amik így egy kicsit feldobná az ottani anyagot is.