A szamárhátíves boltív a kútház alsó szintjén. Ez Tolna legmarkánsabb iszlám emléke. A vallási rituális arc-, kéz- és lábmosáshoz szükséges vízigény következtében az iszlám törökök nagyszerű vízépítő mérnökök voltak. Fürdőkultuszuk is higiéniai igényességük is messze a középkori európai színvonal előtt járt. A ma már somogyi Törökkoppányban és Szekszárdon a törökök által épített vízvezetékek
és fürdők leletdarabjai kerültek elő, de korabeli források török fürdő
működését Tolnán is megemlítik.
A mohamedán törökök a keresztényekhez és a zsidókhoz vallásilag türelmesek voltak, de ez persze messze nem jelenti azt, hogy a kereszténységet egyenrangúnak is tekintették. Ismert, hogy az iszlám tanítása szerint Jézus is egy próféta volt Mohamed előtt, akinek csak egy hasonmását feszítették keresztre. A végítélet első fejezeteként Jézus Krisztus ismét eljön, és felveszi az iszlámot. Ez alapján állt az iszlám vallási tolerancia, miszerint az adók megfizetése után a keresztények szabadon (de nem egyenrangúan) gyakorolhatják vallásukat. Ez azt jelentette pl. Pécs esetében, hogy a város tizenvalahány templomát mind ők használták, a keresztények csak a falakon kívüli Malomszeg (ma Tettye) kis templomát, amelyen a három felekezetüknek, a katolikusoknak, reformátusoknak és unitáriusoknak kellett osztozkodnia. Harangozásról, körmenetekről szó sem lehetett. A törökök relatív vallási türelme különösen az ortodox szerzetesek felé nyilvánult meg a Balkánon is. (Ez persze nem azt jelenti, hogy a törökök kötelékébe tartozó különböző martalócok ne dúlták volna fel kétszer is a grábóci kolostort.) A hazai szerzetesrendek közül a ferencesek, de néha még a jezsuiták is több-kevésbé szabadon tevékenykedtek a hódoltsági területen. Szabadon járhattak a protestáns prédikátorok is, megyénk is jórészt áttért a kálvinista hitre. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Tolna vármegye egésze virágzott a hódoltság alatt. A stagnáláshoz az is hozzájárult, hogy az 1566-ig Szigetváron székelő vármegye kellő erőszakkal beszedte saját adóit is a megye nagy részéről, kisebbik feléről a palotai, tihanyi és más várkapitányságok tették ezt, akik aztán Szigetvár eleste után kiterjesztették tevékenységüket a megye egészére is. Az 1526-os, és az 1529-es török Duna menti felvonulásának a hatására már tömeges, főleg a nemességet érintő elvándorlási hullám indult meg a megyéből is, valamint megfigyelhető volt az a tendencia, hogy a védtelenebb falvakból a mezővárosokba költözött a alakosság. Ez különösen Tolna lakosságát duzzasztotta fel, amelyik 1570 körül kb.8 ezer fő volt, igaz utána meredek zuhanásba kezdett. Fordulópontnak a 15 éves háborút tekinthetjük, amikortól is nagyon visszaesik a magyar lakosság lélekszáma, helyükre pedig balkáni eredetű népek nyomulnak. Aztán a felszabadító háborúkban a megye szinte csaknem elnéptelenedik, szinte minden középkori és oszmán emlék romhalmaz lesz. A megye története szinte nulláról újrakezdőik. |