A hódoltság 150 éve alatt a hatalmas és gazdag Oszmán birodalom vármegyénkben szerényen építkezett. A balkáni eredettű muzulmánok ortodox testvéreikkel megbékélve telepedtek le az erődítéssel rendelkező helyeken, de létszámukat tekintve általában kisebbségben maradtak a helyi magyarok mögött még ezeken a helyeken is. A falvakban, de még a mezővárosok nagy részében nem lakott egyetlen egy oszmán sem. (Erről részletesebben lásd ezt az írásomat. )
Ezekben a váracskákban kijavították, esetleg bővítették a falakat, palánkokat, átalakították a templomok egy részét dzsámivá, kútházat építettek ezek közelbe, egy-két helyen
fürdőt, türbét emeltek, esetleg a
hadiútak mentén raktárokat, karavánszerájt húztak fel, Tolnán talán volt egy bazár is. Ez minden. Vármegyénk települései a hódoltság korában
szánalmas kis porfészkek lettek, egykori középkori fényük megkopott. Nem a török kori Tolnában kell keresni Mostar dzsámijainak vagy Szarajevó Baščaršija-bazárjának keleti
romantikáját, de még Pécs nagyszerű török épületeit sem. A török- magyar viszonyt se Huszka Jenő operettje ábrázolja leghívebben. Ez a 150 év a
hanyatlás és lemaradás másfél évszázada volt, aminek emlékétől is inkább
megszabadulni igyekeztek a 18. századi elődeink, mint sem megőrizni azt. Most
már több mint 350 évvel az események után, már másként tekinthetünk ezekre az
emlékekre, már ami maradt egyáltalán.
|
| A grábóci szerb kolostor kútháza. Az 1587-ben kaptak engedélyt a budai pasától az itteni ortodox szerzetesek kolostor építésére. A korábban elmondottak fényében, a közkézen forgó turisztikai és egyéb leírásokban gyakran szereplő "grábóci monostort 1587-ben alapították a dragovići kolostorból ide menekült ortodox szerzetesek" mondatot is inkább úgy kell átértelmezni, hogy a fokozatosan balkanizálodó Dél-Dunántúlra a feláramló délszláv lakossággal együtt érkező ortodox szerzetesekről van szó. A kútház alsó szintje még a mai napig török eredetűnek tűnik, bár írott forrás nem maradt fenn az építkezésről. Átépítéséről az 1780-as évekből vannak híreink. A kútházba egy közeli forrásból vezették a vizet, agyagcsöveken keresztül. Ez Tolna vármegye legszebb oszmán emléke. A vallási rituális arc-, kéz- és lábmosáshoz szükséges vízigény és fürdőkultuszuk következtében az oszmánok nagyszerű vízépítő mérnökök voltak. Nem véletlen, hogy az egyébként szerény emlékanyagban is magas a vízzel összefüggő emlékek aránya. A ma már Somogy vármegyei Koppányban és Szekszárdon a törökök által épített vízvezetékek és fürdők leletdarabjai kerültek elő, de korabeli források török fürdő működését Tolnán is megemlítik. (A koppányi fürdő leletei 2019-ben, a tolnai fürdő maradványai 2024 nyarán kerültek elő, lásd később.) |
|
|
Faragott kő levélmotívummal a kútház oldalában. Ennek a kőnek az eredete homályba vész. Legvalószínűbbnek azt tartom, hogy az 1587-ben emelt, de a kurucuk által elpusztított első kolostornak egyik kövéről van szó, amit a kútház 18. sz. végi átépítésekor építettek be a falba. (Erről hamarosan újabb híradás jön.) |
|
|
A kútház szamárhátívének faragott gyámköve. |
|
|
A dunaföldvári Török-torony. Neve is mutatja, hogy a hagyomány török eredetűnek tartja ezt a tornyot, de valójában ez még közvetlenül a hódoltság kora előtt épülhetett, az oszmánok pusztán használatba vették ezt, mint a többi erőditett helyet. Turbános sírkő és néhány más régészeti emlék utal Földvár a török múltjára. |
|
|
Kézmosómedence a bátaszéki r.k. templom előcsarnokában. A faragvány a dzsámivá átalakított, minarettel ékesített volt ciszterci apátsági templomból vagy az egykori fürdőből kerülhetett a barokk Mária-kápolnába, majd onnan a jelenlegi helyére. A fennmaradt török kori emlékanyagban feltűnően sok a kézmosómedence, aminek az oka az, hogy ezeket könnyen lehetett szenteltvíztartóként újrahasznosítani. A simontornyai vármúzeumban is őriznek egy nagyon egyszerű ilyen jellegű emléket. |
|
|
Török kézmosó medence a szakcsi templomból. Szakcs a középkorban mezőváros volt, a mai temploma is középkori eredetű. A török időkben is folyamatosan lakott a 17.század végéig, magyarokkal majd rácokkal ("vlacokkal" ) vegyesen. Arra nincs bizonyíték, hogy mohamedán lakossága is lett volna. Éppen ezért elképzelhető, hogy ez a korábban szenteltvíztartónak használt mosómedence a közeli Törökkoppány egyik dzsámijából vagy fürdőjéből származik. A törökkoppányi templom sekrestyéjében valamint a falu helytörténeti gyűjteményében is van egy ehhez hasonló, de díszesebb kézmosó. |
|
|
A törökkoppányi török fürdő feltárása. Fotó:
Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum A ma már Somogyhoz tartozó Koppányban közvetlenül a hódoltság előtt, a polgárháborús időszakban Török Bálint emelt várat, ezt 1543-ban, majd egy visszafoglalás után véglegesen 1555-ben foglalta el a török, és tette szandzsáki székhellyé. Koppány volt a megye legjelentősebb erőssége, mivel ennek kellett felfognia a Balaton felől (Fonyód, Tihany, Palota) érkező magyar portyákat. A törökök uralma alatt a vár is nagyobb kiterjedésű lett, külön, alsó- és felsővárra oszlott, sőt volt egy tabán negyede is, ahol cserzővargák éltek és tevékenykedtek. A korabeli (ám lehet, hogy túlzó) leírások szerint 4 dzsámit és 11 mecsetet emeltek a hódítók, két fürdője, iskolája is volt. A túlzások ellenére a legtörökösebb településnek kellett lennie az egykori Tolna vármegyében. 2019-től kezdődően a falu és egy helyi vállalkozó támogatásával a Rippl-Rónai Múzeum munkatársai feltárták az egyik török fürdőt, aminek nagyszabású maradványait még Rómer Flóris is részletesen leírta a 19. század második felében. A romok bemutatását itt találjuk. 2025-ben elkészült a török fürdő romjainak bemutatása is. A későgótikus műemléktemplommal, a török kormánytól kapott Gül-baba szoborral (nem mintha bármi köze lett volna a falunak a török szenthez) és fürdő romjaival így a falu központjában egy idegenforgalmi szempontból is érdekes látványegyüttes jött létre, ami a falu melletti erdőben 1,5 km-re lévő Török-kúttal egészülhet ki. |
|
|
A Török-kút a mecseknádasdi Schlossbergi-romok
tőszomszédságában. A ma Baranyához tartozó Nádasd is jelentős hely lett, amikor a 17. században a Pécs felé menő utat a szászvári irányból áthelyezték a mai 6-os út irányába. Az útba eső Nádasdnak ekkortól az oszmánok fontos szerepet szántak. Így a schlossbergi háromhajós erődített gótikus templom átépítésével létrehoztak egy erősséget. A dzsámivá átépített templom és a fürdő vízszükségletét biztosították a közeli forrásból, amihez egyszerű kútházat építettek. Az egykor bővízű forrás vízét nem csak a török időkben használták, hanem innen táplálták a barokk püspöki kastély parkjának a kútját is, de még az 1970-es években a falusi strand is innen kapta a vizet. |
A tolnai török fürdő maradványai
 |
| A 2024.évi nyárvég egyik nagy régészeti szenzációja volt a tolnai török fürdő megtalálása. A fürdő romjait 2024. szeptember végén magam is megtekinthettem Ódor János múzeumigazgató szakvezetésével. 2024.decemberében Ódor János írt egy rövid előzetes jelentést a leletekről a múzeum honlapjára. Ebben az írásomban is az ő meglátásait fogom ismertetni saját fényképeimhez kapcsolódóan. |
 |
| A tolnai Malom utca 51. alatti, kis alapterületű házának bontásakor kiderült, hogy ezen a környéken állt az oszmánok fürdőépülete. Ennek egyik látványos maradványa egy nagyobb falszakasz, ami a szomszédos, 2008-ban összedőlt ház falaként maradt meg. Az oszmánkori falszakaszt a 19. századi építkezéskor belefoglalták az újonnan felhúzott ház épületébe. A falszakasz jobb oldali szélén fennmaradt egy ajtó boltíves indítása is, ami valószínűleg a langyos helyiségbe vezetett. |
 |
| A falon az eredeti törökkori vakolat maradványai is láthatók. Valószínűleg itt is az oszmán építészetben gyakori téglaporral színezett rózsaszín és vörös, illetve fehér mészvakolatot használtak. |
 |
| A szondázó feltárás másik látványos része az a pillérsor, ami egy alacsony belmagasságú alagsorban állt. Itt faszén vagy fa égetésével hevítették fel a felette lévő mészkőlapokkal burkolt forró helyiség padlóját. A forró helyiség oldalfalán lévő csorgó kutaknál (kurna) történt a mosdás. A forró padlóra kerülő víz révén képződött a gőz, ami megadta fürdő jellegét. A helyiség sarkaiban süttői márványból ülőkesort készítettek. |
 |
| Egy füsteleveztő nyílás maradványa a déli falban. A fürdőről készült első képen is jól látatóak ezek, a déli oldalon háro ilyen volt. |
 |
| A forró helyiség délnyugati sarán lévő falszakaszban egy agyag vízvezetékcső is fennmaradt. A lelet az bizonyítja, hogy nyugati- északnyugati irányban állhatott a víztartály, ahonnan a fürdőt ellátták vízzel. |
 |
| A képen a déli falban egy füstelvezető nyílást is látunk. Érdemes megfigyelni azt is, hogy a falazat milyen gondosan faragott kváderkövekből épült. |
 |
| A feltárt forró helység északnyugati sarka. Az északi oldalon a mellékhelység állhatott. A forró helyiség padlója általában lejtett, és az összegyűjtött vizet a mellékhelyiségen vezették át, annak tisztítására is használták. |
 |
| A keleti fal északkeleti sarkán lefaragott sztalaktit díszítéses gyámkő maradványa, ami a mintegy 6m x 6m-es helyiség kupolatartó boltozatának indítása lehetett. |
 |
| A szemközti ház falán is van egy ilyen töredék. |
 |
| Keletről egy üres, de magántulajdonban lévő telek és egy évtizedek óta üresen álló kis ház áll.Erre lehetetett a fürdő bejárata, előcsarnoka, langyos helyisége. Ebbe az irányba tehát könnyebbnek ígérkezik a további kutatások elvégzése (amennyiben lesz ilyen), mint a nyugati irányba, ahol a törökkori falra egy nemrégiben felújított családi ház támaszkodik. A fürdő további lehetséges sorsáról lásd a WMM honlapján Ódor János írását. |
Tolna mezőváros vázlatos története a török korban [2], [3]
 |
| Kép: Google |
Ismerkedjünk meg a helyszínnel. A számmal és négyszöggel jelölt helyek, Tolna legfontosabb régi épületei: 1: A feltárt fürdő helye. A Malom utca éles kanyarja már a 18 sz.-i térképeken is feltűnik. Az utca az egykori magaspart nyomvonalát követi. 2: A barokk Wallis-Festetics-kastély. A 18. században újra települő város legrégibb, ma is álló épülete lehet. Csonkult, átalakított épület. Magántulajdonban van, kutatásáról nem tudok. 3: A barokk ferences kolostor. 18. századi épület, aminek templomát elbontották. Nem valószínű, hogy középkori előzménye lenne. A kolostor építéstörténetével itt foglalkoztam korábban. 4: A közép- és törökkori vár (palánk) hozzávetőleges helye. Több forrás utal rá, hogy a nyugatra tolódó Duna a 17-19. század közti időszakban lemarta a magaspartot, ezzel a közép- és törökkori városmag túlnyomó része megsemmisült. Nincs tehát remény arra, hogy a későbbiekben még ilyen szintű középkori vagy törökkori emlék előkerülhet még. 5. A barokk plébániatemplom. Bizonytalan feltételezések szerint ennek közelében állhatott a város (egyik?) plébániatemploma a középkorban. A térképen szám nélküli felirattal jeleztem a hatalmas Selyemgyár (ma Tolnatex) épületkomplexumát, amelynek építésekor és bővítéseikor szorványos középkori leletek kerültek elő. Egy építkezés előtti régészeti kutatás alkalmával először Gáál Attila és Ódor János végzett itt jelenős feltárásokat 2005-ben. Ők azonosították először egy középkori templom alapfalait, és 146 db 16-18. sz. közé tartozó sír feltárást is elvégezték, ami különösen a 18.században betelepülő német lakosság szempontjából tűnik jelentősnek. [1a] Az ő véleményük alapján és K. Németh András [1b] szerint is, a Selyemgyár területén megtalált templomrom azonos a törökkori forrásokban szereplő "város végén fekvő kápolnával", ami a Szent Bertalan -kápolna volt. |
Tolna mezővárosa a késő középkorban indult erőteljes fejlődésnek, és ezt a fejlődést a hódoltság első évtizedeiben is megtartotta. Tolna és a környező mezővárosok Nádasdtól Faddig bezárólag a bortermelés konjunktúráját meglovagolva az 1570-80-as évekig erőteljesen gyarapodtak, miután 1521-től az oszmánok által megszállt Szerémségben visszaesett a bortermelés, és annak súlypontja Tolna környékére tevődött át. Tolna mint kikötő és rév is fontos szerepet töltött be, és egyre több kereskedő jelent meg a városban. Tolna kb. 6-8 ezres lakosságával a Hódoltság egyik legnépesebb városa volt, Budával, Péccsel, Debrecennel egy "súlycsoportban." Állítólag sok oszmán bosnyák is idetelepült, túlzónak tűnő állítások szerint 200 ház volt a birtokukban, és a szekszárdi kádinak (bíró) is volt itt kihelyezett székhelye. Az itt lakó oszmánoknál még több lehetett a kereskedelmi ügyekben ideiglenesen itt megszállók száma. A lakosságának a túlnyomó része magyar maradt, és nyitottnak mutatkoztak a reformáció eszméire is. A prosperáló város 1545-ben, a Wittenberget is megjárt tanítók, Szigeti Imre és Tövisi Mátyás révén ismerte meg a lutheri tanokat, amik a hódoltság védelme alatt szabadon terjedtek. Szigeti 1549-ben alapította meg a híres protestáns iskolát, aminek vezetését halála után Sztárai Mihály vette át. Sztárai az egész délvidék leghíresebb reformátora volt, akinek irodalmi munkássága is maradandónak bizonyult. Az ő idejére a katolikusok már kisebbségbe szorultak, és hiábavaló igyekezettel próbálták a reformációnak útját állni a budai pasánál tett állandó panaszaikkal. Sztárai idején, 1552-ben érkezett a városba Szegedi Kis István, aki a reformáció helvét irányzatát képviselte, és ezzel a református vallás alapjait terjesztette el. 1558-ra a lakosság nagy része áttért erre. A lutheránus Sztárai távozott a városból, és az iskola szellemisége is ennek megfelelően megváltozott. A nagytemplomot ekkor már a reformátusok használták, a törpe kisebbségbe szorult katolikusok a városszéli Szent Bertalan kápolnában miséztek. A virágzó iskolában kezdte meg tanulmányait Melius Péter (aki Szegedit követve a reformáció helvét irányának vezére lesz), Decsi Gáspár, Tolnai Fabricius Bálint, Baranyai Decsi János és még számosan a reformáció nagy alakjai közül. A gazdag várost azonban 1566-ig a szigetvári kapitányok, majd a török államkincstár egyre fokozódó mértékben megsarcolták. Különösen érzékenyen érintette a várost a bortermelést és annak kereskedelmét sújtó egyre hatalmasabb adók, aminek eredményeképpen a szőlőtermelők lassan elhagyták Tolnát. Így az 1570-es évektől a város és híres iskolája is hanyatlásnak indult. A hanyatlás folyamatát felgyorsította a tizenöt éves háború. Amikor 1600-ban az iskola rektorát, Buzás Mihályt meghívták Kecskemétre prédikátornak, az iskola és sok tolnai lakos is áttelepült vele az alföldi városba. Az 1602-es hajdútámadás után pedig a város szinte teljesen elnéptelenedett. A háború elmúltával a város ismét benépesedett, de már csak árnyéka lett régi önmagának, hogy aztán az 1686-os felszabadító háborúk szinte teljesen "lenullázták." |
A tolnai fürdőre vonatkozó történeti adatok
Egy ekkora méretű török fürdőknek, mint a tolnai, a következő helyiségei voltak:
- Előtér (itt öltöztek/vetkőztek),
- Langyos helyiség (kisméretű átmeneti terem, ami már vizes helyiség volt),
- Forró helyiség (ez volt a fürdő lényege). A forró helyiség oldalfalán lévő csorgó kutaknál (kurna) történt a mosdás. A forró padlóra kerülő víz révén képződött a gőz, ami megadta fürdő jellegét. A török fürdők nagy része ugyanis ilyen gőzfürdő jellegű (hamam) volt, tehát olyanok voltak mint egy mosdókagylókkal ellátott szauna. ( A forró helyiségben vízzel telt medencét csak a termálvízzel rendelkező helyeken (Buda, Eger) építettek.) A forró padlón természetesen nem lehetett mezítláb tartózkodni, ezért vastag talpú fapapucsokat kellett húzni. A forró padlót alulról fűtötték, tehát a kőlapos járószint alatti pillérekkel tagolt lapos alagsorban izzították a faszenet, vagy a fát. Nyitó képünkön az alagsor pillérsora látható.
- Mellékhelyiség (WC-k, bizonyos értelemben tényleg vízöblítéssel, mert a forró helyiségből érkező vízzel mosták át.)
- Raktár a faszén és a víz tárolására.
Tur Ali iszkenderiai bég jelentéséből tudjuk, hogy 1564-ben „Tolna városában a muzulmánok annyira megsokasodtak, hogy a jövő-menők számára szállóház van, s fürdőre is szükségük van"[4], majd a fürdőre építési engedélyt eszközölt ki a szultántól. A hódoltsági fürdök többsége alapítványi intézmény volt, és többszörösen is nyereséges vállalkozás lehetett. Az "alapítványi intézmény" egy sajátos oszmán vagyonátmentési forma volt,, amelynek révén a vallási alapítványt tevőnek nem kellett továbbadóznia Isztambul felé. Különösen Szokollu Musztafa budai pasának (hivatalban 1566–1578) volt igen hosszú az alapítványi listája. A Tolna vármegyei fürdők közül az ő alapítványához tartozott a simontornyai, a koppányi és a tolnai is. Ez persze nem azt jelenti, hogy ő volt az építtető, mint Sudár Balázs sejtetni engedi, Tolnán is inkább arról volt szó, hogy Tur Ali fürdőjét "megszerezte." Mindenesetre Szokollu Musztafa a korban "minőségi szolgáltatónak" számított. [5]
A 15 éves háború alatt 1594-ben itt járt muzulmán utazó is említi, hogy Tolnának „van népes piaca és fürdője.” (Ekkor még a nagy hajdútámadás előtt vagyunk.) Az oszmán uralom utolsó évtizedeinek nagy utazója Evlia Cselebi: „egy romladozó fürdője van” rövid kommentárt fűzi Tolnához. [5] Mint Hallard fenti metszeten láttuk, a "romladozás" ellenére szinte egyetlen épen maradt épületként, még a felszabadulást is megélte. Sőt, mint Ódor Jánostól megtudtam, egy 19. század elei térkép is jelezi a még mindig álló épületet.
A tolnai fürdő helye a hazai emlékanyagban
Sudár Balázs adattára [5] szerint a hódoltsági területen mintegy 75 fürdő létesült összesen. Papp Adrienn [6] szerint 15 olyan van, amelyet régészetileg igazoltak. Négy budai ma is használatban van, vagy használatban lehetne. (Rudas, Császár, Rác, Király.) Papp Adrienn nem sorolja ide a tudományos kutatás nélkül átalakított egri Török-fürdőt, amit a közvélemény és a szakma egy része is törökkorinak vél.
Három látogatható rom van. (Eger, Székesfehérvár, Pécs.) Három nagyon korlátozottan látogatható rom, ezek amúgy is nagyon töredékesek. (Egy budai, két esztergomi). Hat feltárt, de visszatemetett romról tudunk. (Buda, Pest, Pécs, és két babócsai ) 2019-ben, tehát az adattár lezárása után találták meg a törökkoppányit. Ennek bemutatását nagyon szerette volna a falu, sikerült is. Az eddig publikált adatok alapján [7] a koppányi méretét és jellegét tekintve hasonló lehetett mint a tolnai fürdő.
Elemzésül és összehasonlításul a három látogatható rom kínálkozik:
A Memi pasa fürdőjeének romja Pécsen a Ferences-templom mellett, forgalmas sétálóutcában áll. A tolnaihoz hasonló, de kicsit nagyobb épület volt, ami az alapfalakig elpusztult. Azzal kívánták látványosabbá tenni, hogy magasan felfalazták, és egy kútrekonstrukciót készítettek az egykori előtérbe, aminek mára csak kávája maradt meg.
| A forró helység. Ennek a kőlapos padlóját rekonstruálták, a padlófűtés nyomai nem látszanak. Az oldalfalak mentén bemutatták egy-egy csorgókút rekonstrukcióját, és a sarokban lévő ülőpadokat. Az 1970-es évek végén kialakított rommező védőtető nélkül leromlott állapotba került. A mellékhelyiségben kialakítottak egy kis múzeumot is, ez is ma ebek harmincadjára került. |
A Székesfehérvári Güzeldzse Rüsztem pasa fürdője. A belváros egy forgalmas átjárójó telkén alakították ki a rommezőt. Kusza és áttekinthetetlen. Ma parkosított, de pusztuló műrom benyomását kelti. A romok az alapok szintjén maradtak csak meg, nem tekinthető még annyira jó bemutatásnak sem, mint a pécsi. |
Az egri Válide szultán fürdő romjai. A nagyméretű fürdő nagy része csak alapok szintjén van meg, ám egy falszakasza még magasan áll. A rom modern, esztétikus védőtetőt és járószintet kapott, ami mégis idegenül hat. A várba vezető út mentén van, kis múzeum lett itt kialakítva. |
A tolnai fürdő ebben a mezőnyben nagyon jó adottságúnak számít, arról nem is beszélve, hogy míg Fehérvár, Pécs, Eger számos más látnivalóval rendelkezik, addig Tolnán ez kiemelkedő jelentőségű lenne.
Felhasznált irodalom a török fürdőkre vonatkozó részhez.
[1a] ÓDOR JÁNOS GÁBOR – VINDUS MELINDA: Középkori kápolna és 16–18. századi temető Tolnáról, WMM Évkönyve XLI. Szekszárd, 2019*
[1b] K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai, Szekszárd, 2015*
[1c] Gaál Attila: A z 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai BÁMÉ 12 (1984).*
[2] Tolna mezőváros monográfiája, Tolna 1992. A török kora vonatkozó részeket Szakály Ferenc írta.
[3] Kathona Géza: Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetéből Bp.1974
[4] Szakály Ferenc: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526—1566) in Tanulmányok tolna megye történetéből 2. Szekszárd, 1969*
[5] Sudár Balázs: Török fürdők a hódoltságban. Történelmi Szemle 44/3–4 (2003)*
[6] Papp Adrienn: Török fürdők régészeti emlékei Magyarországon, Bp.2018*
[7] Molnár István: Török fürdő feltárása Törökkoppányban
A *-gal jelölt irodalom az interneten is hozzáférhető.
