2017. április 2., vasárnap

A Balaton-felvidék középkori templomai. 1.rész: Árpád-kori templomok

A Balaton-felvidék műemléki gazdagságát bemutató sorozatom újabb részében a vidék középkori templomai közül válogatok. Ez a leírás messze nem teljes, hozzá kell venni a romokról írt korábbi írásomat is. A sort a legkorábbi emlékkel, a Tihanyi Bencés Apátság "ősi" altemplomával kezdjük. A mai állapot megtévesztő. Ez az 1955-ös helyreállítás eredménye, és lényegében azt látjuk, hogy 1955-ben mit gondoltak a román korról. A mai rendkívül puritán belsővel ellentétben a középkorban az altemplomok általában festettek voltak. Tudjuk, hogy a templom barokkizálásának idején Ambrosio Dornetti falképekkel díszítette.Az altemplom kutatása az 1889-es feltárással kezdődött. 1889-ben az altemplom egész padozatát felszedték és felásták.Erről, a mai tudományos igényeket messze alulmúló feltárásról semmilyen írásos anyag nem maradt fenn.  Ekkor rossz állapotú csontokkal több sírhely és koporsómaradvány is előkerült, egyetlen egy kereszttel díszített mészkő fedlap kíséretében. Az egyik, mellékleletek nélküli sírhely vörös márvány lapokkal volt bélelve, azt tartották I. András király sírjának. Ennek  a sírnak a fedlapja azonban nem maradt fenn.Az egyetlen megtalált fedlapot a déli falba helyezték, ezt azóta is I.András sírkövének vélik, mindenféle bizonyíték nélkül. Ezt követően a Lotz Károly vezette festőcsapat a barokk falképeket megsemmisítve ismét kifestette az altemplomot.  Erről az állapotról több képeslapot is ismerünk. Az apátsági templomban a legutolsó feltárást 1953-ban végezték. Ekkor az altemplom talajában talált összes csontvázmaradványt a vörös márványlapokkal bélelt sírba tették, majd ezt az 1889-ben megtalált  mészkőlappal lefedték.  Ezt tisztelik ma I.András sírjaként. 1955-ben eltávolították a Lotz-féle kifestést is, és az altemplom elnyerte mai állapotát. 

A felsőörsi Mária Magdolna templomról. Koppány Tibor ezt írta:" Építtetője a hozzá tartozó prépostság alapítója, a Rátót nemzetség örsi ága, a Batthyányak őse. Az alaprajzi elrendezésben egyedülálló épület nagyméretű nyugati toronnyal épült egyhajós templom, apszisa előtt szentélynégyezettel, a torony és a hajó mellett alacsonyabb oldalfolyosókkal, a szentély mellett kápolnákkal. A helyreállítását megelőző kutatás derítette ki, hogy elsőként a torony épült korábbi és kisebb templom elé, az alapító Miske ispán temetkezési helyéül. A templom többi része ezt követően készült el. Az oldalfolyosók és a mellékkápolnák az alapító családjának temetkezési helyei voltak. A templom, különösen gazdag nyugati homlokzata és azon a többlépcsős bélletű, oromzatos kapuzat a hazai későromán építészetnek a Balaton környékén túlnövő értékű emléke."
A mai képét az 1965-ben befejezett restaurálás után kapta. A teljes mértékben barokkizált templomot a 19.század végén "stílszerűen" helyreállították. Az egészet bevakolták,és hamis hézagolással próbálták érzékeltetni azt, hogy az egész templom szabályos kváderkövekből épült. Az 1962-65 közt zajló feltárás tisztázta, hogy a torony két alsó szintjének megépítése után nagy stílusváltás következett, és az addigi kváderköves falazást felváltotta egy törtköves építkezés.  Erdei Ferenc helyreállítási terveinek megfelelően a külsőn is érzékeltették a kétfajta építési periódus eltérő szemléletmódját, és a törtköves falak vakolást kaptak, miközben a kváderköves részt letisztították.
Felsőörsöt időben a  assisi  katedrális előzte meg nálam a román kori épületek közt. Úgy érkeztem ide, hogy még annak az itáliai templomnak az élménye élt bennem, de Felsőörsön ez az élmény ismét előjött. Persze a San Ruffino katedrális nagyobb, több faragványa van, művészettörténetileg sokkal jelentősebb, de a felsőörsi nyugati kapunál állva ugyanazok az érzések tolultak fel bennem, mint nagyszerű itáliai társánál. A párhuzam nem teljesen szubjektív, a művészettörténészek is a templom itáliai kapcsolatait hangsúlyozzák.
A bejárati oroszlánt az 1962-65-ös feltárás során a veszprémi múzeum raktárából hozták vissza eredeti helyére.
A 19.századi helyreállítás után is láthatóak  voltak a nyugati kapu faragványai, kivéve a timpanont.

A templom különösen érdekes faragványai a Herkules-csomós oszlopok.

Lassan egy újabb tatarozás is ráférne a templomra

Egyes helyeken az alapozást megspórolták azzal, hogy a sziklára építkeztek.

Ezeknek a faragványoknak nagy szerencséje, hogy a 19.század végi felújításkor sem faragták újra őket, így abban a ritka élményben részesülhetünk Felsőörsön, hogy eredeti román kori faragványokkal találkozunk. A felújítás során Szakál Ernő (1913-2002),  neves szoborász-restaurátor a barokk átalakítások teljes elvetésével a középkori állapotok visszaállítását szorgalmazta Erdei Ferenc eredeti terveivel szemben. A vitában végül az építésügyi minisztérium állt ki a teljes helyreállítás mellett. Véleményem szerint jól tették, mert ma már szinte észrevehetetlenek a restaurált részek, azok hitelesen és szervesen idomulnak az eredeti középkori részekhez.
Az Árpád-kori falusi templomok sorából kiemelkedik a hévíz-egregyi, ami nagyon jó állapotban maradt fenn.

A barokk újjáépítés és a 20.század eleji restaurálás sem módosította jelentősen a középkori állapotokat.

A belsőben a barokk kori ornamentális festést, a középkori felszentelési kereszteket, és az eredeti vakolatot láthatjuk.
A monoszlói református templom középkori eredetére csak az alaprajz és a tájolás utalt egészen 1975-ig. Az ekkor kezdődő helyreállítás találta meg a templom déli, középkori kapuját és a Árpád-kori résablakait.

A legfontosabb lelet a déli kapuzat az életfa motívummal, néhány egyszerű oszlopfejezettel. A falsík elé ugró háromszög alakú keretezés már a feltárt nyomok alapján készült rekonstrukció.
A vörösberényi református templom középkori falaiban kevés középkori elem maradt fenn. Tornya is későbbi. Körítőfala is inkább a jámborabb jezsuiták ellen nyújtott védelmet, mint a török portyázóktól.
A Balaton-felvidék egyik legkorábbi temploma a zánkai. Már a 12.században állt a torony nélküli kis templom, amihez a 13. században a nyugati oldalon, annak teljes szélességében torony épült, ikerablakokkal. A barokk kori átépítés alkalmával a nyugati tornyot visszabontották a hajó magasságáig, és a szentélyre építik rá a tornyot, a déli ajtót pedig befalazták. Az 1990-as évek elején történt felújítás érzékelteti már az egykori nyugati tornyot.

A feltárás hozta felszínre az ikerablakokat, amelyeknek díszesen faragott román oszlopai a szószéket tartották.

Oszlopfő 1.

Oszlopfő 2.