2012. március 17., szombat

Dalocsa maradványai Bogyiszló határában


A környék legmagasabb pontján, egy teljesen szétszántott kis halmon
állt egykor Dalocsa. A középkorban a hatalmas bogyiszlói határban
Andrásfalvy szerint több, legalább hét település állhatott. Ezek közé tartozott
Karasz is, amit szerepel Mikoviny 1742-es térképén is. Karaszt sikerült
beazonosítanom közvetlenül az M9-es autóút felett átívelő felüljáró
északi végénél a szokásos, településekre jellemző törmelék és cserépdarabokból.
Karasz, ma dülőnév. A Bogyiszló körüli települések  közül
kétségtelenül Dalocsa fordul elő legtöbbször az oklevelekben. Első
említése (Bogyiszlóval együtt) abban az oklevélben szerepel, amelyben
Mojs tárnokmester 1272-ben az ábráhámi ciszterci monostornak
adományozza két Bodrog megyei faluját. 1548-ban említik utoljára, a
kalocsai náhiehez tartozónak mondják ekkor, Bálint nevű papját is megemlítve.
Dalocsa tehát templomos hely volt. Bővebben még K.Németh András
doktorijából, 205.oldal.

A kis halmon számos középkori cserépdarab gyűjthető. Kevés a tégla, alig
van kő, ami azzal függhet össze, hogy az értékes építőanyagot elhordhatták.

Szórványosan előkerülő emberi csontmaradványok utalnak a templom
körüli temető meglétére is.