A gimnázium a 125 éves története során, számos területen végzett úttörő munkát a városban. Az itt dolgozó tanárok egyes tevékenységeinek a hatása gyakran kikerült az épület falain túlra is, és meghatározó lett a városban és a megyében. Cikkünkben egy ilyen területet mutatunk be, a természetjárást.
 |
| Bodor Árpád a Tolna Megyei Népújság 1982. szeptember 15-ei számában |
A gimnázium alapításának idején, a Monarchia korában született meg modern férfi eszméje is hazánkban. A modern eszmék szekszárdi elterjesztésében fontos szerepe lett az idekerülő gimnáziumi tanároknak. A modern férfi eszméjéhez akkoriban hozzátartozott az is, hogy szabadidejét olyan, korábban elképzelhetetlen dolgokkal tölti, mint a sport vagy a természetjárás. Ezt már a kor férfijai is egyfajta szembenállásnak képzelték el a legfőbb nemesi szabadidős tevékenységgel, a vadászattal. Nem véletlen, hogy a Magyar Turistaegylet első elnöke az a tudós Eötvös Loránd lett, akinek egész életpályája is a modern, polgári eszmék diadalát hirdette a régi, feudális gyökerű nézetekkel szemben.
A gimnázium indulásakor már rendszeresek voltak a kisebb túrák. Szinte minden osztály évente egyszer kirándult a Csörge-tóhoz. A hazafias nevelés keretében pedig a Béri Balogh Ádám fájához is rendszeresen ellátogattak. A hosszabb túrák terén az úttörő dr. Bartal Kornél (1881-1918) volt, aki földrajzot és természetrajzot tanított. Jobbára tanítványaival járta a környék domboldalait, és rendszeresen gyűjtötték a növényeket a Múzeum akkor még létező Természetrajzi Osztálya számára is. Ennek élén is dr.Bartal állt. A kerékpáros túrázás meghonosítója Miklóssy János tornatanár volt. Országosan is ritkaság volt akkoriban még ez, de ő már 1902-ben Mohácsra kerekezett tanítványaival. Már az első világháború előtt létrejött a cserkészek helyi csoportja is, akik szintén rendszeres természetjárók voltak.
A Horthy-korszakban is a cserkészek lettek azok, akik a túramozgalmat továbbvitték. Vezetőjük 1924 és 1932 közt az a Faludi Ferenc volt, aki diákkorától ezer szállal kötődött iskolánkhoz. Latin-történelem tanárként a Turul Sportegyesület vezetőségének is tagja volt. 1936-1941 közt az igazgatói állást is betöltötte. Mindvégig szívügye maradt a cserkészet és a túrázás.
A II. világháború után dr. Pataki József szervezte újra a túramozgalmat. Az általa megteremtett hagyományokat folytatta Bodor Árpád (1929-2014) .
Bodor Árpád gyermekkorát Tengelicen töltötte. Középiskoláit a pécsi jezsuitáknál végezte 1938 és 1947 közt. Itt kedvelte meg a túrázását is. Ritkán járt haza, hétvégenként a bent maradt kollégistáknak rendszeresen mecseki túrákat szerveztek.
Az érettségi után Budapestre jelentkezett egyetemre, a keleti nyelvekben szeretett volna elmélyedni, ám a család kuláklistára került, s így felvételi kérelmét elutasították. DoIgozott hajógyári munkásként, matrózként, gépkocsivezetőként, majd 28 hónapra Kunmadarasra került munkaszolgálatra, mivel így tudta csak elkerülni a sorkatonai szolgálatot. Ezt követően képesítés nélküli nevelőként helyezkedett el falujában. 1962-ben nyílt lehetősége a továbbtanulásra, és földrajz-rajz szakos főiskolás diplomát kapott, majd földrajzból az egyetemi diplomát is megszerezte. Tengelic után 1973-tól a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanította a diákokat. Megszállott híve volt a természetjárásnak. A gimnáziumban indította útjára a Tolnai Tarisznyások Környezetismereti Vetélkedőjét, a „TOTAKIV”-ot. 1993-as nyugdíjba vonalasa után is óraadóként tovább dolgozott. A gimnáziumban meghonosította a tájfutást is, majd a példaképéről, Kőrösi Csoma Sándorról elnevezett Kárpát-medencei földrajzversenyt is útjára indította. Közben rendszeresen túraútvonalakat tűzött ki. Az ő kezdeményezésére jöttek létre az első gemenci turistautak is. A Tolna Megyei Természetbarát Szövetségnek haláláig tiszteletbeli elnöke volt. A Szövetség tiszteletére szervezi meg a gemenci emléktúráit.
