2022. augusztus 9., kedd

Garay-125: Dr.Pataki József, a túramozgalom tudós tanára

 


Dr. Pataki Józsefről ugyan nem neveztek el utcát Szekszárdon, mégsem halványult el emléke. Az idén már 33. alkalommal rendezték meg a nevét viselő emléktúrát, amelynek állandó célpontja az Óbánya és Kisújbánya közt húzódó völgy, ahol a róla elnevezett -szebb napokat is látott- kulcsosház melletti kopjafáját megkoszorúzva adóznak a legendás „Patya bácsi” emlékének a Tolna megyei természetjárók.


Vasutas családba született Barcson 1912. augusztus 15-én. Az elemi iskolát még ott, a gimnáziumot már Szekszárdon végezte. A Garay Gimnáziumban  nem volt éltanuló, ugyanakkor az iskola katolikus ifjúsági szervezetében, a Mária-kongregációban vezető tisztséget töltött be. A pécsi Erzsébet  Tudományegyetemen történelem-földrajz szakon tanult tovább, és ott már figyelemreméltó tehetségről tett tanúbizonyságot.   A Sárköz népességtörténetéről írt doktori értekezését nagyra értékelték, és munkájával a jeles parasztpárti politikusnak és népi írónak, Kovács Imrének is kivívta nagyrabecsülését. Kovács Imrével a kapcsolata  a világháborúig megmaradt. Tanulmányai végeztével az egyetem  Földrajzi Intézetének  lett adjunktusa. Jogi végzettséget is szerzett. A második világháború alatt , már mint behívott tartalékos főhadnagy kötött házasságot Dr. Faggyas Jolánnal, akit még az egyetemről ismert, de házasságkötésük idején már a muraszombati gimnáziumban volt történelem-földrajz tanár. A házasság nem indult túl jól, Pataki hamarosan  szovjet hadifogságba került.  Ott, az általa csak ironikusan „keleti akadémiának” nevezett fogolytáborban tanult meg oroszul.  Csak 1949-ben térhetett haza, de pályáját már nem folytathatta az egyetemen, a Garay Gimnázium  tanára lett feleségével együtt.   1951-ben kollégái rábeszélésére elvállalta az igazgatói megbízást, amit három évig töltött be. Igazgatósága alatt volt a gimnázium tanulója Lázár Ervin is, aki nem volt problémamentes diák. Ennek ellenére Lázár Ervin  később  nagy szeretettel és tisztelettel beszélt egykori igazgatójáról.  A számára nagyon terhessé váló beosztásról 1954-ben mondott le.  Ebben az évben Magyar Földrajzi Társaság pályázatán első díjat nyert a Sárköz természeti földrajza című úttörő jellegű tanulmányával, amely később könyv formában is megjelent.  Igazgatóságáról lemondva több ideje maradt arra, hogy szenvedélyes természetjáróként rendszeresen vezessen gyalogos és kerékpáros túrákat a gimnázium tanulói számára.



Az  1956-os  forradalom alatt diákjait elkísérte a tüntetésekre. Ez a szerepvállalása elég indok volt arra, hogy örökre eltiltsák a történelem tanításától. Ezután kényszerűségből oroszt is tanított a  földrajz mellett. Megyei földrajz szakfelügyelő is volt, több tanulmánya jelent meg folyóiratokban, aktívan részt is vállalt a Földrajzi Társaság munkájában is.  1967-ben adták ki Tolna megyei kalauzát, amely hatalmas történeti és földrajzi műveltséggel megírt alapművé vált. Még 1972-es nyugdíjba vonulása után is lelkes túrázó maradt.  Egy Grábócra tett havas kirándulás, és a ki nem hevert tüdőgyulladás okozta halálát 1985-ben.