Dr. Pataki Józsefről
ugyan nem neveztek el utcát Szekszárdon, mégsem halványult el emléke. Az idén
már 33. alkalommal rendezték meg a nevét viselő emléktúrát, amelynek állandó
célpontja az Óbánya és Kisújbánya közt húzódó völgy, ahol a róla elnevezett
-szebb napokat is látott- kulcsosház melletti kopjafáját megkoszorúzva adóznak
a legendás „Patya bácsi” emlékének a Tolna megyei természetjárók.
Vasutas családba született Barcson 1912. augusztus 15-én. Az elemi iskolát még
ott, a gimnáziumot már Szekszárdon végezte. A Garay Gimnáziumban nem volt éltanuló, ugyanakkor az iskola
katolikus ifjúsági szervezetében, a Mária-kongregációban vezető tisztséget
töltött be. A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen
történelem-földrajz szakon tanult tovább, és ott már figyelemreméltó
tehetségről tett tanúbizonyságot. A
Sárköz népességtörténetéről írt doktori értekezését nagyra értékelték, és munkájával
a jeles parasztpárti politikusnak és népi írónak, Kovács Imrének is kivívta nagyrabecsülését.
Kovács Imrével a kapcsolata a
világháborúig megmaradt. Tanulmányai végeztével az egyetem Földrajzi Intézetének lett adjunktusa. Jogi végzettséget is
szerzett. A második világháború alatt , már mint behívott tartalékos főhadnagy
kötött házasságot Dr. Faggyas Jolánnal, akit még az egyetemről ismert, de
házasságkötésük idején már a muraszombati gimnáziumban volt történelem-földrajz
tanár. A házasság nem indult túl jól, Pataki hamarosan szovjet hadifogságba került. Ott, az általa csak ironikusan „keleti
akadémiának” nevezett fogolytáborban tanult meg oroszul. Csak 1949-ben térhetett haza, de pályáját már
nem folytathatta az egyetemen, a Garay Gimnázium tanára lett feleségével együtt. 1951-ben kollégái rábeszélésére elvállalta az
igazgatói megbízást, amit három évig töltött be. Igazgatósága alatt volt a
gimnázium tanulója Lázár Ervin is, aki nem volt problémamentes diák. Ennek
ellenére Lázár Ervin később nagy szeretettel és tisztelettel beszélt
egykori igazgatójáról. A számára nagyon
terhessé váló beosztásról 1954-ben mondott le. Ebben az évben Magyar Földrajzi Társaság
pályázatán első díjat nyert a Sárköz természeti földrajza című úttörő jellegű
tanulmányával, amely később könyv formában is megjelent. Igazgatóságáról lemondva több ideje maradt
arra, hogy szenvedélyes természetjáróként rendszeresen vezessen gyalogos és
kerékpáros túrákat a gimnázium tanulói számára.
Az 1956-os forradalom alatt diákjait elkísérte a
tüntetésekre. Ez a szerepvállalása elég indok volt arra, hogy örökre eltiltsák
a történelem tanításától. Ezután kényszerűségből oroszt is tanított a földrajz mellett. Megyei földrajz
szakfelügyelő is volt, több tanulmánya jelent meg folyóiratokban, aktívan részt
is vállalt a Földrajzi Társaság munkájában is. 1967-ben adták ki Tolna megyei kalauzát, amely
hatalmas történeti és földrajzi műveltséggel megírt alapművé vált. Még 1972-es
nyugdíjba vonulása után is lelkes túrázó maradt. Egy Grábócra tett havas kirándulás, és a ki
nem hevert tüdőgyulladás okozta halálát 1985-ben.
