2023. május 29., hétfő

Nagyvárad: Ami a középkori székesegyházból fennmaradt

Nagyvárad, a középkori város

Várad az Alföld peremvidékén feküdt, fontos utak csomópontjában, már szőlőtermelésre is fogható lankák lábánál. A legtöbb történész szerint Szent László Váradon először a 24 kanonokból álló székeskáptalant (prépostságot) alapított. A prépostság utána a püspökséget ide telepítette át Biharból, majd ide is temetkezett. (A korábban vélt somogyvári első temetkezést újabban pl. Klaniczay, Búzás és mások is, hitelt érdemlően megcáfolták.) Püspöksége, kiterjedt egyházi intézményrendszere és a Szent László kultusz révén Fehérvár és Esztergom mellett a legfontosabb vallási központtá fejlődött a középkori Magyar Királyságban. A nagyszerű, Szűz Máriának szentelt székesegyháza  nem csak Szent László sírját rejtette, hanem Mária királynőjét, Luxemburgi Zsigmondét, valamint Károly Róbert feleségének,  Beatrix kirélynéjét is,  nem is beszélve számtalan püspökről, egyházi méltóságról, főúrról. 

Két jelentős kolostor is volt a  közelben.  A város határában álló előhegyi  premontrei kolostor, amelybe az alapítót,  II. Istvánt is temették 1131-ben. Ez a székeskáptalan mellett hiteleshelyként is működött, tehát Fehérvár mellett Várad volt a királyságban még olyan hely, ahol kettő ilyen is tevékenykedett egyszerre. A premontrei kolostor  a középkor végére jelentéktelenné vált, majd 1495-1497 között Kálmáncsehi Domonkos püspök (1495-1501) Szent László király tiszteletére társaskáptalanná alakította át. Szentjános Váradtól nyugatra, kb. 10 km-re van. A  bencések kolostora állt itt, amit a 13. század közepén a ciszterek vettek át  pár évtizedig, majd 1556-os megszűnése előtt néhány évig a margitszigeti domonkosapácák kezén volt.

A város intézményrendszere is fejlett volt. Váradon a már említett prépostság mellett két társaskáptalan is alakult.   1250-1280 közt Várad-Velencében épült ferences (minorita) kolostor, ami mellé beginaház is települt, majd a 14. században a közelükben a klarisszák is megtelepedtek. 1490 körül pedig jelentős, 36 fős obszerváns kolostor is működött itt a reformációig.  A középkor végén rövid ideig a domonkosok is tevékenykedtek Várad-Velencén. A kolostorok mellett három ispotálya, és külön lepraháza is volt.

A város a középkori "nagyvárosainkhoz" hasonlóan sok városrészből állt, bár néha egy-egy városrész csak utcányi volt. A városközpontot mintegy 60 ha-os területen várfalak is határolták. Ezek a várfalak  ugyan gyengébbek voltak, mint a püspökvárnál, de Kőrősből odavezetett vizesárkok tovább erősítették a város védelmi képességét.  A várfalakon kívül több városrész is elterült, ahogy az a középkori városainknál általános volt. Ezek közt több latin is volt, ami az alábbiakból is kiderül.  Zsigmond korában Várad városához (civitas) kapcsolódóan a Kőrös bal partján a következő városrészeket (vicus) említik:  Velence, Péntekhely, Szombathely, Sziget, Szentlőrinc (ezt később Vadkertnek nevezték) , Bolognia, Padua, Egerszeg, Új-Bécs, Hídközszőlős, Malomszeg, Zsupos.  A nevek gyakran beszélőek, vásári napokra, idegen eredetű lakosságra, művelési ágra, ipari tevékenységre utalnak.  Várad városa  alatt a mai vártól nyugatra elterülő részt értették, mely a káptalan tulajdonában volt. Velence városrész (így hívják a mai napig ezt a városnegyedet) a vártól keletre terült el. Jelentős vámhely volt, itt szedték az Erdélyből érkező áruk után a vámot, melyen a püspökség és a káptalan közösen osztozkodott. Csaknem minden városrészben plébánia is működött, így 9 plébániája és kb. 17 temploma volt Nagyváradnak, amivel kevés magyar város versenghetett a középkorban.

A Kőrös jobb partján állt Olaszi és Szent Péter városrész. Olasziban bizonyítottan vallonok, franciák éltek, akiket  gyakran  olasznak neveztek. Olaszi a váradi püspök birtoka volt. Feltételezés szerint Várad településrészei közül legalább három: értelemszerűen a civitas, de Vadkert és Olaszi valamiféle  saját önkormányzattal, bíróval, tanáccsal és pecséttel rendelkezett.  Néhány Várad közelében lévő település is jelentős lett. A középkor vége felé ezt az egész  Várad körüli agglomerációt egybe véve gyakran Nagyváradnak említették. 

A latinok nem csak a szőlőkultúrára, hanem a reneszánsz eszmékre is jó hatással voltak. Scolari András püspök pedig egyenest Firenzéből érkezett a 15. század legelején.  Így amikor Zrednai Vitéz János, Hunyadi János jóvoltából itt lett püspök, a város a magyar humanizmus bölcsőjévé is válhatott.  A káptalani iskola Vitéz János püspök idején – 1445-1465 –  közt humanista központ lett.  Iskolájában tanult az ifjú Csezmicei János a későbbi Janus Pannonius, csillagdájába csábítgatta- sikertelenül- Georg von Peuerbachot Vitéz János. Kapcsolatuk ékes bizonyítéka hogy Peuerbach ékes szavakkal méltatja Vitézt a híres Váradi Táblázatok előszavában. A Váradi Táblázatokban a csillagászati okkultációkat,  adja meg Peuerbach a bécsiek átszámításával Váradra vonatkozólag. Ez a mű tudományos népszerűsítő irodalomban "nagyot ment", és mára az ment át a "köztudatba", hogy "Várad lett a világ közepe", vagy legalábbis a 0 fokos délkör névadója. Valójában Peuerbach még Várad és Bécs hosszúságkülönbségét is elég pontatlanul ismerte, így okkultációs időpontjai is némileg hibásak.
A 15. század végére Várad a három legnagyobb jövedelmű egyházi központ közé tartozott Péccsel és Esztergommal,  nagyjából holtversenyben. Bunyitay Vince lakosságszámát ekkor 10 ezer körülire becsülte, amivel a legnagyobbak közé tartozhatott. 

Nagyvárad hanyatlását először a reformáció, majd még inkább a török veszély okozta. Ennek végső stádiumaként a Bethlen Gábor alatt tevékenykedő olasz hadmérnökök főként a katonai szempontoknak alárendelve átépítették a várat, mit sem törődve a már fényét vesztett székesegyházzal, amit teljesen lebontanak.  A vár sok különféle ostromot is kiállt, de 1660-ban megkapta kegyelemdöfést, ekkor elfoglalta a török. Ekkor pusztultak el a híres királyszobrok is, melyeknek szépségét még Janus Pannonius is megénekelte:

Isten áldjon, aranyba vont királyok,
Kiknek még a gonosz tűzvész sem ártott,
Sem roppanva dűlő fal omladéka,
Míg tűz-láng dühe pusztított a várban,
S szürke pernye repült a kormos égre.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.

S rőt fegyvert viselő lovas királyunk,
Hős, ki bárdot emelsz a jobb kezedben
- Márvány oszlopokon pihenve egykor
Bő nektárt verítékezett tested -
Utunkban, te nemes lovag, segíts meg.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.

Futaki Demeter püspök megrendelésére a székesegyház elé 1370-re Kolozsvári Márton és György testvérpár elkészítette Szent István király, Szent Imre herceg és Szent László király egészalakos bronzszobrait is. Cudar János püspök (1383-1395) megrendelésére 1390-ben a Kolozsvári testvérek a székesegyház előtti téren, a három szobortól délre felépítették Szent László hatalmas, aranyozott bronz lovas szobrát is. A szobrok túléltek  az 1406-as tűzvészt, majd azt követően 1443-ban a földrengésben leomló délkeleti torony pusztulása során sem sérültek meg, ami csodaszámba ment. 1660-ban a törökk a szobrokat ledöntötték, valószínűleg ágyukat öntenek anyagukból. 


A középkori székesegyházaink veszteséglistája szomorú, gyakorlatilag csak a gyulafehérvári maradt fenn. A veszteségnek két oka lehet: 1. A történelmi, főként az 1526-1686 közti időket nehéz volt túlélni. Ennek klasszikus esete a kalocsai 2. A 19. század végéi műemlék helyreállítások. Ennek klasszikus esete a pécsi. A most bemutatásra kerülő nagyváradi az 1. kategóriába kerül. Végső pusztulása akkor következett be, amikor a sokat szenvedett épületet a hozzá kapcsolódó püspöki palotával és kanonoki házakkal együtt Bethlen Gábor lebontattja az új palotájának az építésekor. A középkori nagyváradi székesegyház pusztulása szinte totális lett, mint a kalocsaié. Régi fényére a kis számban fennmaradt egykori berendezési tárgyakból lehet következtetni. Egy ilyen szerencsésen fennmaradt tárgy a Szent László hermája.

Georg Hoefnagel flamand festő az 1571-től megjelenő Civitates Orbis Terrarum művében megörökítette az akkori Európa minden jelentős helyét. 1594-től kezdve a Magyar királyság területét is bejárta. Nem sokkal ezután azonban elhunyt. A nagy üzletté is vált sorozat kiadását fia folytatta, és a mű 6. kötetétében ezeket a rajzokat is közreadta, némileg kiszínezve azokat. Hoefnagel ugyan nem járt Nagyváradon, de erről a várról is rendelkezett fontos információkkal, talán vázlatokkal is, így ennek a képét is megrajzolta. A vár közepén kék tetővel ábrázolta a székesegyházat. Tudjuk, hogy a középkorban mázas cseréppel fedték, a kép tehát ebből a szempontból hiteles. A négy tornyából hármat ábrázol. Az E betű mellett egy lovas rajza látható. Ez valószínűleg a leírásokból ismert Kolozsvári testvérek Szent László szobra kíván lenni, bár nem itt, hanem a székesegyház déli oldalán állt.  Körülötte a püspökvár ábrázolása már esetlegesnek tűnik, és csak nagyjából adja vissza a ma ismertnek vélt állapotokat. A rajz idején még nem volt kész a Bethlen-bástya, és a belső vár nagyarányű átépítése a székesegyház bontásával sem indult még el.  

A vár mai műholdképe. A vár mai képében a 17. -18. századi épitkezések a meghatározóak. 
A 2015-ben befejeződött régészeti feltárások alapján kirajzolódó alaprajz. 

Püspökfej freskójának töredéke, 1350 körül. 1881-ben előkerült töredék, ma az esztergomi Keresztény Múzeumban. A vár 18. századi átépítése során már többször bolygatják a középkori székesegyházat, 1755-ben előkerül egy kriptasír is, amit később Beatrix királynénak, Károly Róbert feleségének tulajdonítottak. A székesegyházból a legtöbbet az 1881-83 közt zajlott hevenyészett feltárásokból ismerjük, a legtöbb ma ismert lelet is ekkor került elő. A vár udvarán 1881-ben egy életveszélyessé vált kaszárnyaépület bontását rendeli el. Szerencsére a városban ekkoriban kanonokként szolgál Rómer Flóris a „magyar régészet atyja”, akinek sikerül a bontást felügyelnie, majd ezt követően az udvaron hevenyészett feltárásokat végez. A püspökfejes freskótöredék is a bontásból kerül elő, amit odaajándékoznak a Keresztény Múzeumnak. 1912-ben újabb feltárások indulnak, de a világháborúval ezek is leállnak. Néhány lelet 1943-ban is előkerül. A környékbeli középkori leletekkel együtt duzzadó gyűjtemény sorsa a román hatóságok közönye vagy éppen ellenségeskedése miatt bizonytalanná vált. 1974-ben Balogh Jolán elkészíti katalógusát, de végül a magyar művészettörténészek kitartó küzdelmének ellenére 1988-ban, a már régóta a püspöki palota kertjében a szabad ég alatt pusztuló gyűjtemény maradékai ismeretlen helyre kerülve elpusztulnak. (A püspöki palota természetesen akkoriban még állami tulajdonban volt, múzeum céljait szolgálta.) A régi adatokból a MTA Művészettörténeti kutatócsoportja által 1989-ben elkészített katalógus 204 tételből állt.


Scolari András (†1426. jan. 24.) püspök sírköve szintén 1881-83 közt került elő. Ma az új barokk székesegyházban van. András firenzei családból származott, atyja, Fülöp, Ozorai Pipo unokatestvére volt. Korábban egy évig zágrábi püspök volt, de  aztán  Albeni Eberharddal széket cserélve 1409-től haláláig a váradi püspökséget vezette. Zsigmond király kísérője és tanácsadója volt az 1415-ös konstanzi zsinaton. Tevékenységének eredményeként a székesegyház tovább épült. Váradi püspöksége alatt, és kiterjedt kapcsolatai révén az olasz humanista kultúra beáramlását segítette elő. A Scolari révén kialakult olaszos környezet termékenyítőleg hatott a Váradra kerülő Vitéz Jánosra, a magyarországi humanizmus megalapítójára is. 

Thurzó Zsigmond (1465-1512) sírköve is Rómer Flóris révén került a mai székesegyházba. A nagy befolyású, gazdag, a Fuggerekkel is rokonságba került szepességi család sarja volt.  Egyetemi tanulmányait 1489-től Páduában végezte. II. Ulászló titkára lett, majd számos magas egyházi méltóságot is betöltve 1506 közepéig a Magyar Királyság  külügyeinek irányítója volt.  1507-től lett váradi püspök, ekkortól a korábbiakhoz képest visszavonultabban  élt. Váradon humanista kör alakult körülötte, gondoskodott fiatalok, köztük Oláh Miklós neveléséről. A püspöki palotát reneszánsz stílusban átépítette, Várad védőfalait megerősítette. Az alsópapsággal azonban összetűzésbe került, és a káptalan „kapzsinak” tartotta és szembefordult vele. Perre mentek, s az ügy a pápáig jutott, aki kivette a káptalant a joghatósága alól. Váratlanul halt meg. 

A 2015-ben befejeződő régészeti feltárások a palota rekonstrukciójához kapcsolódóan valósultak meg, így a csak annak padlója alatt folytak ásatások. Ebből következett, hogy a székesegyháznak csak azok a  részletei kerülhettek elő, amikre a Bethen-féle palota ráépült. Ez pedig nem nagy terület. A délkeleti torony alatt padlószinten egy sírfedlap került elő. Felirata alapján egy közelebbről nem ismert Conrad és felesége, Anna nyugszik itt az in situ megőrzött sírhelyen. A gótikus írás stílusa alapján a 15. század elején készülhetett. 
Ezek a  lauikusok számára nehezen értelmezhető falak a székesegyház nyugati homlokzatának voltak részei. Ma két méterrel vannak a 17. századi járószint alatt. A 85 méter hosszü, szentélykörüljárós, háromhajós, négy tornyú épület  az esztergominak, fehérvárinak lehetett méltó társa. 
A palota C épületének és a barokk helyőrségi templomnak a találkozásánál egy bizonytalan eredetű támpillér áll. Előtte a vár 15.századi falai vannak a járószinten jelzésszerűen bemutatva. 
A várudvar közepén nem folytak most ásatások. Így 3-4 m-rel a föld alatt feltáratlan maradt Szent László sírjának helye is. Csontjainak előkerülésére eleve kevés lenne a remény, mivel a reformáció idején azokat az ereklyék kultuszára dühös protestánsok szétszórták. 
Zsigmond király nyughelye sem ismert közelebbről. Mivel az Eu-s pénz a feltárásokat nem finanszírozta, ezért a ma már jelentősen (75%-ban) román többségű városban nem számíthatunk arra, hogy egy egykori magyar király és német-római császár sírját megkutatják, hiszen itt nem várhatunk római vagy dák, még kevésbé román leleteket.


Címkék: ,