Garay 125: Tanárnak lenni az Osztrák-Magyar Monarchiában, Szekszárdon

A gimnáziumunk főhomlokzata egy téli napon.

A tudós tanárok kora

Magyarország és Európa a Monarchia idején

Mint közismert Magyarország soha nem volt olyan közel  az európai élmezőnyhöz, mint az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Ezt Katus László adataival támaszthatjuk alá. Bár Ausztria mindig fejlettebb volt, Magyarország a dualizmus éveiben fokozatosan faragta le a különbséget: 1870-ben az egy főre jutó magyar GDP még csak az osztrák szint 66 %-a volt, ez 1910-ig 77%-ra nőtt .  Ez akkor is nagy teljesítmény volt, ha tudjuk, hogy a fejlődés nagy társadalmi és még nagyobb nemzetiségi feszültségekkel együtt ment végbe.

A középiskolai oktatás

Magyarország előretörése az oktatás területén is megnyilvánult. Erre vonatkozóan most csak a középiskolákra vonatkozó, számunkra fontos adatotokat közlöm Romsics Ignác alapján: "A középiskolák száma 1870 és 1913 között 170-ről 257-re, a középiskolai tanulók száma pedig 35-36 ezerről 81 ezerre emelkedett. Az 1910-es években a 10 és 18 év közötti korosztály 2,5-3%-a járt gimnáziumba vagy reáliskolába. Az érettségizett polgárok száma 1910-re az összlakosság 1,4%-át tette ki. Bár mai szemmel nézve ez nagyon alacsony arány, akkor távolról sem számított annak. Az érettségizők számát az adott korcsoporthoz viszonyítva Magyarország ugyanis nyugat-európai színvonalon állt, közvetlenül Németország mögött."

A felsőoktatás

A felsőoktatásban már nagyobb elmaradásban volt Magyarország, mert 1912-ig csak két egyeteme volt. Ismét csak Romsics Ignácot idézve: "Legnagyobb vonzereje a budapesti tudományegyetemnek volt. Itt tanult a diákok közel fele, 1913-1914- ben mintegy 8 ezer. Ezt a kolozsvári tudományegyetem, és a kizárólag mérnökképzéssel foglalkozó pesti Műegyetem követte 2-3 ezres diáklétszámmal, amelyhez képest az összes többi intézményt igen kevesen látogatták." A jogi akadémiák száma azonban igen magas volt, 10 körül volt a számuk. Nem meglepő tehát, hogy képzési ágak szerint hagyományosan a jogászok vezették a rangsort."A jogászok a század végén és a háború előtt egyaránt az összlétszám több mint egyharmadát adták. Relatív túlsúlyuk azonban csökkent. Miközben a háború előtti két évtizedben a jogászok száma csak mintegy megkétszereződött, a mérnökhallgatóké megnégyszereződött, az orvosoké pedig több mint megháromszorozódott. A főleg jogászokból és egyháziakból álló magyar értelmiség hagyományos szakmai szerkezete tehát kezdett átalakulni, s ezzel a modern kor követelményeihez idomulni." Ebbe az értelmiségi rétegbe integrálódtak bele a tudományegyetem mellett működő tanárképző intézetből kikerülő gimnáziumi és reáliskolai tanárok is. Az elemi népiskolai tanárokat nem ezek az intézetek bocsátották ki. A tanítóképző intézetekbe az érettségit nem nyújtó polgári iskolákból is lehetett jelentkezni. A néptanítók nem is tartoztak a legfelsőbb értelmiségi körökhöz.

Ábra eredetijének forrása:  http://magyar-irodalom.elte.hu
A magyar oktatási rendszer a dualizmus korában. A gimnáziumok közül csak a főgimnáziumok és főreáliskolák voltak nyolc évfolyamosak.

 

 

 

A polgári iskolák

Egyetemet végzett tanárok azonban nem csak a gimnáziumokban és főreáliskolákban helyezkedtek el, hanem gyakran polgári iskolákban is. Itt kezdett Szabó Ferenc, a szekszárdi gimnázium első mennyiségtan-természettan tanára is.  Egyik kollégája a siklósi polgári fiúiskolában dr. Frosch Károly, nemcsak a bölcsészettudomány doktora volt, hanem a "mathematika-physikai" és a bécsi meteorológiai társulat tagja is. Tehát annak ellenére, hogy akkoriban a polgári iskola egy sajátos zsákutcás jelleggel  nagyjából a mai általános iskola felső tagozatának felelt meg, ebben az iskolatípusban is találhattunk jól képzett, tudományukat magas szinten művelő tanárokat.  A polgári iskola zsákutcás jellegén  azt értjük, hogy ebből a típusú iskolából nagyon kevesen jelentkeztek csak át a gimnáziumokba, ahonnan az értelmiségi pályák megnyíltak. Az itt végzett tanulókat a középfokú szakiskolák fogadták be. Ez az iskolatípus közhivatalnoki,  kereskedői, középvezetői, néptanítói életpályára  készített elő.

 

Anyagi megbecsülés

A dualizmus idején a tanárok a mainál sokkal jobb anyagi megbecsülésben részesültek. Az 1898.évi IV. törvénycikk az állami tisztviselőkről szabályozta többek közt a tanárok helyzetét is. Egy középiskolai tanár általában a  törvényszéki bírókkal, királyi ügyészekkel volt együtt az úgynevezett VIII. fizetési osztályban. A gimnáziumi, főreáliskolai igazgató, sok szolgálati évvel rendelkező középiskolai tanár még egy osztállyal feljebb kerülhetett. Wigand János pedig azon 24 igazgató köz tartozott, aki a VI. fizetési osztályig lépett előre 39 szolgálati évével.   Szekszárdon az állami alkalmazottak közt alig találunk olyant, aki ennél magasabb fizetési osztályban lett volna.  A statisztikák szerint a népiskolai tanítók, tanárok a napszámos keresetének 2,6-3-szorosát, a középiskolai tanárok 5,8-szorosát kapták kézhez. A gimnáziumi tanárok éves  átlagkeresete nagyjából 1800-4000 korona közt mozgott főleg a szolgálati évek számától függően.  A tornatanárok alacsonyabb fizetési osztályba sorolódtak. Összehasonlításul egy újonnan épült ferencvárosi kis lakás vételára 800 korona volt,  egy leányfalui ház kerttel 2400 korona, egy krisztinavárosi  (ez volt akkor Budapest legfelkapottabb része)  négy szobás ház kis kerttel 18.000 korona. 

A jövedelmi viszonyokból nyilvánvaló, hogy egy olyan vidéki kisvárosban, mint Szekszárdon a tanárok a város legjobb részén laktak, hiszen egy-két éves fizetésükből kertes házat tudtak venni. Szekszárdon számos gimnáziumi tanár a filoxéra során kipusztult szőlők helyén megnyitott Bartina-hegyi tisztviselőtelepen, a mai Munkácsy és Lehel utcákban vásárolt villát magának, ha végleg itteni letelepedésre szánta el magát. A tanárokat áthelyezéskor  rangjuknak megfelelő szolgálati lakás is megillette. Ha ilyent nem tudtak biztosítani - Szekszárdon ez volt a helyzet Wigand Jánost nem számítva, aki a gimnáziumban kapott szolgálati lakást -,  akkor tanárokat a bértől függő lakáspénz is megillette, amely figyelembe vette a szolgálat helyét. A fővárosban ez meghaladta a 1000 koronát is, Szekszárdon ez 960-546 korona közt volt.  Közvetett hírek sokasága utal arra, hogy gyakran szolgálót, cselédet  is tartottak. (Például a helyi sajtó is beszámolt róla, amikor Schwirian József  cselédje öngyilkosságot követett el.) A Függelékben közlöm is, hogy mennyi volt a tantestület egyes tagjainak a fizetése 1917-ben. 

 

A Lehel utca mai képe a Google Streetview-n. Bal oldalon tipikus tisztviselőtelepi házak.

A gimnázium mint olvasztótégely

A középiskolai tanári pálya  presztízse nagy vonzerőt jelentett egyes társadalmi rétegekben. Érdemes felidézni   néhány szekszárdi gimnáziumi tanár származását. Wigand János igazgató nyolcgyermekes (más forrásokban hétgyermekes) sváb családban nőtt fel Varsádon, apja gazdálkodott. Szabó Ferenc ősi nemesi család sarja volt, de szülei már polgári életmódban éltek Baján. Ács (Auerbach) Lipót apjának szatócsboltja volt Vizsolyban, hatan voltak testvérek,  Pataki Jákó apja iparos volt Esztergomban,  Schwirián Józsefé bányafelügyelő a felvidéki Dobsinán, dr. Barta Kornél evangélikus lelkész családban nőtt fel a felvidéki Batizfalván,  a református Lakos J.Pál nevelőapja ügyvéd volt Szentesen, Haugh Béla apja orvos volt Bajnán, dr. Zipser Jakab pedig a rohonci rabbi családjából származott. Látható, hogy sokak számára előrelépés volt a társadalmi ranglétrán a gimnáziumi tanárság, mások már eleve értelmiségi családból érkeztek. Az is feltűnő, hogy milyen sok volt közülük a protestáns. Evangélikus volt Wigand, Schwirián, Bartal, református Szabó, Lakos. Természetesen a zsidókat is megtaláljuk a tanári karban,   Ács (Auerbach) Lipót és dr. Zipser Jakab személyében. Látható, hogy a szekszárdi gimnázium -mint bármelyik más a korban-  nagy "olvasztótégelyként" működött. Különböző vallású, nemzetiségű, társadalmi helyzetű, az ország különböző részeiről származó tanárok kerültek össze, és itt helyileg összekapcsolta őket a hazafias szellemiség és az ez alapján történő nevelés. A baloldaliság kizáró ok volt, ha nem is mondták ki törvénybe, de a gyakorlatban szociáldemokrata érzelmű emberek nem lehettek tanárok.  Gimnáziumok  az asszimiláció eszközei is voltak, és hogy ez mennyire hatékonyan működött, arra jó példa akár Wigand életpályája, de említhetjük azt is, hogy miként lett Auerbach Lipót a Sárköz felfedezője,  arról nem is beszélve, hogy dr. Zipser Jakab a régi magyar irodalom tudósa  lesz. (Később öt a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért Szentgotthárdra helyezték volna át, de ő ezt nem vállalta, rossz feltételekkel nyugdíjazták. Három évvel később a kereskedelmi iskolában vállalhatott tanári állást.) A szintén német felmenőkkel bíró Haugh pedig nem csak a szekszárdi múzeumban tevékenykedik, hanem már igazgatóként, a jászapáti múzeum létrehozója is lesz, sőt még Nagykállóban is rendíthetetlenül gyűjti a magyar vidék értékeit.  

A köztisztelet

A főgimnáziumi, főreáliskolai tanárokat tisztelet övezte, megbízható, erkölcsileg feddhetetlen embereknek számítottak. Nem véletlenül nagy számban vettek részt a bíróságok munkájában mint törvényszéki ülnökök, sőt mint írásszakértők is.(Auerbach, Schwirian). Mások a városi önkormányzat munkájában vettek részt. (Wigand, Szabó)  Erkölcsi tiszteletük jele, hogy többen egyházi szervezetekben is vezető tisztségviselők lettek. (Wigand és  Schwirian az evangélikusoknál,  Auerbach az izraelitáknál,  Szabó a reformátusoknál, Varga Ferenc a katolikusoknál.)  Különböző egyesületek elnökségi tagjai közt is gyakran találkozunk velük a Kaszinótól a tüzoltóegyletig.  Egy főgimnáziumi vagy főreáliskolai tanári kar erkölcsi  feddhetetlenségében annyira megbíztak, hogy az írásbeli  érettségi tételeket sem központilag adták ki, hanem azt minden iskola maga állította össze a törvények szellemében. (Érdekességként megemlítjük, hogy a magyar nyelvi dolgozatnak több választható fajtája volt: irodalomtörténeti, történelmi, és természettani.) A szóbelik a mai gyakorlatnak megfelelően zajlottak, tehát a tankerület jelölt ki elnököket, akik azonban gyakran igen távolról érkeztek.  Wigandot egyszer például Késmárkra küldték érettségi elnöknek.

 

Szolgálat

A kor viszonyai közt a tanárok nem rendelkeztek akkora szabadsággal mint ma. A tanári pályát kötelmekkel terhes szolgálatként kellett felfogni, mint annyi mást abban a korban. Az egyes állások betöltését a minisztérium rendelte el a tankerület javaslatára.   Közismert ebből a szempontból Babits Mihály esete, akit a minisztérium Fogarasra "száműzött", az irodalmi élet nagyjainak a kérvényeivel sikerült csak elérni, hogy néhány év után visszatérhessen a fővárosba. Ugyanakkor esetenként azt is lehetővé tették, hogy az üres helyekre pályázzanak a tanárok. A szekszárdi gimnázium álláshelyeinek javát is így töltötték fel a korai időkben. Áthelyezési szándékukat a tankerületnél kérelmezni kellett, amit vagy figyelembe vettek, vagy nem. Arra is látunk példát, hogy a minisztérium valakit át akart helyezni (László Géza), de valakinek sikerült kijárnia, hogy mégis Szekszárdon maradhasson.

 

Tudós tanárok

Babits példája azt is mutatja, hogy a gimnáziumokban, főreáliskolákban a tudományos-művészeti élet nagyjai is megfordultak. Egyesek egyetemen folytatták, de voltak, akik egész életükben a középiskolában maradtak. A kor tanárai tehát bizonyos szempontból közel álltak a tudósi habitushoz. Legnagyobb tudósunk, Eötvös Loránd rövid minisztersége alatt kísérletet is tett arra, hogy a tanárképző intézetet megszüntetve felszámolja a tudós-  és a tanárképzés közti különbséget. Terve ugyan nem valósult meg, de jól mutatja, hogy akkoriban nem volt még olyan éles különbség tudós és a középiskolai tanár közt, mint napjainkban. Mint később látni fogjuk az egyes portrékból, a szekszárdi gimnáziumban is sokan tudományos szempontból is jelentős életművet tudtak felmutatni. 

A tanári életmód

A tanárok életmódja is más volt, mint ma. Sokkal kevesebb órában, átlagosan 16-18-ban kellett tanítani. Az osztálylétszám hullámzó volt, de nagyjából a mainak felelt meg. 1913-ban például nyolc osztályban 220 tanuló járt a gimnáziumba, ez 27,5-es átlag. A 220 tanulóra 15 tanár jutott és 6 hitoktató.  A csoportbontás ismeretlen volt, ezért egy tanárra a mainál némileg több diák jutott, kb. 14-15, a mai 12-13-mal szemben. Sokkal több, de főként csak a környéken tett tanulmányi kirándulást végeztek. Pedagógiai kérdésekről elég sokat értekeztek, évente ezért 15-20 „tanácskozmányt” tartottak, nagyjából annyit, mint ma. Tanulmányi versenyek gyakorlatilag nem voltak, az iskolákat nem hatotta át még annyira a versenyszellem. A tanórán kívüli tehetséggondozás formája az Eötvös József Önképzőkör volt, amelyben kb. a diákok fele vett részt, különböző szakosztályokban, tanári pártfogás mellett. Összességében számomra úgy tűnik, a tanári munka nem volt leterhelőbb, mint napjainkban.   Mivel a tanároknak gyakran cselédeik, szolgálóik is voltak, és általában feleségeik sem dolgoztak, ezért háztartási munkában sem kellett részt venniük. Anyagi függetlenségük is lehetővé tette, hogy csak a tanári, esetleg a tudósi, művészi ambícióiknak élhessenek.  A gimnáziumok felszereltsége is kiemelkedő volt. Az épület bemutatásánál már láttuk, hogy két könyvtár volt. Külön a tanároknak, külön az ifjúságnak. A könyvtár ugyan a gimnázium alapításakor a nulláról indult, de adományok és vásárlás révén viharos ütemben gyarapodott. Külön figyelemre méltó az, hogy rengeteg folyóiratot, tudományos szaklapot járatott a szekszárdi gimnázium is,  köztük a kor híres német szakfolyóiratait is.  A függelékben külön közlöm ezen újságok  listáját. A tanárok tehát lyukasóráikban, szabad idejükben,  gyakran a tanári könyvtárban tanulmányozták a szaklapokat, esetleg a nagy tanácskozó melletti  kis "értekezőben" beszélgettek, eszmecseréket folytattak. Többen átjártak a közeli múzeumba, ahol szintén nagy könyvtár állt rendelkezésükre, sőt külön dolgozójuk is volt, hiszen a múzeumnál is fontos tisztséget töltöttek be. Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy akkoriban a maival ellentétben,  sokkal inkább adottak voltak a feltételek egy gimnáziumi tanár számára ahhoz, elmélyült, tudományos munkát is végezhessen. Ezzel sok szekszárdi tanár élt is, erről fog több bejegyzés szólni. (Ha összejön,)

 

Függelékek (Csak bizonyos böngészőkben jelenik meg helyesen a táblázat!)

1. Az 1917-es tantestület fizetése
	Név	tanítási évek száma	megbízás	fizetés (korona)	lakáspénz (korona)	megjegyzés
1.	Wigand János	39	igazgató	6400	-	24 igazgató egyike, aki a VI. fizetési osztályban van
2.	dr. Barta Kornél	15	a természetrajzi szertár őre, tanácskozmányi jegyző	3600	780
3.	dr. Bodor Aladár	16		3600	780	Katonai szolgálatot teljesít
4.	Földes László	17	az ifj. könyvtár V—VIII. osztályainak őre	3600	780
5.	Gockler György	16		3600	780	Katonai szolgálatot teljesít
6.	Haypál Benő	6	rendes tornatanitó	2000	546	Katonai szolgálatot teljesít
7.	Lakos János Pál	5	a rajzszertár őre	2600	600
8.	László Géza	19		4000	780	Katonai szolgálatot teljesít
9.	Pataki Jákó	19	a tanári könyvtár őre	4000	780
10.	Pazár Dezső	16	tandíjkezelő, a földrajzi szertár őre	3600	780
11.	Dr. Scharbert Vilmos	12		2900	600	Katonai szolgálatot teljesít
12.	Schwirián József	17		4000	780
13.	Varga Ferenc	18		3600	780	Katonai szolgálatot teljesít
14.	Varga Ignác	15	a tornaszertár és az ifj. könyvtár I—IV. oszt. őre	3600	780
15.	Zelenka Gyula	7	a fizikai szertár őre, a segítő alap könyvkezelője, tanácskozmányi II. jegyző.	2600	600
16.	dr. Zipser Jakab	22		4800	960

2. Az oktatás néhány mutatója a szekszárdi gimnáziumban az 1903-1915 közti időkben

A gimnázium létszáma, a VIII. osztály létszáma, és a felsőoktatásba felevettek száma abban a vizsgált 9 évben, amelyről teljes adatsorok rendelkezésre álltak a régi értesítőkben.  Látható, hogy a VIII. osztályra a tanulók száma erősen megfogyatkozott. A normális 12,5%-os arány helyett  már csak a tanulók kevesebb, mint 7%-a járt. Ugyanakkor az is látható, hogy a VIII. osztályosok nagy része sikeresen érettségizett, és a végzettek magas, több mint 83%-os arányban folytatták a felsőoktatásban a tanulmányaikat. Azt is érdemes észrevenni, hogy a mutatók egyik évről a másikra is jelentősen változtak. 1914/15 volt az utolsó, nagyjából normálisnak tekinthető tanév, bár ekkor a 2. félévben már ki kellett üríteni a gimnázium jó részét a hadi kórház céljaira, és más iskoláknak is helyet kellett biztosítani.

A továbbtanulók által választott pályák a vizsgált kilenc évben

A választott pályák összesítése a vizsgált kilenc évben. Látható, hogy a szekszárdi gimnazisták közt is a jog volt a legnépszerűbb pálya, de korántsem olyan magas aranyban, mint országosan. Az orvosi, mérnöki és gazdasági pályák csaknem felzárkóztak hozzá. 

3. A szekszárdi gimnázium által járatott folyóiratok 1913-ban

Eredeti közlés szerint: "Hivatalos Közlöny (2 példányban); Magyar Nyelvőr; Lehrproben und Lehrgänge; Egyetemes Philologiai Közlöny; Magyar Paedagogia ; Budapesti Szemle ; Magyar Iparművészet; Földrajzi Közlemények; Athenaeum; Math és Phys. Lapok; Neue Jahrbücher; Századok; Természettudományi Közlöry és a Pótfüzetek; Akadémiai Értesítő; Nyelvtudományi Közlemények; Archeológiái Értesítő; Math, és Természettudományi Értesítő; Művészet; Ethnographia és melléklete; Magyar Chemiai Folyóirat; Tornaügy; Állattani Közlemények; Botanikai Közlemények; Irodalomtörténeti Közlemények; Magyar Nyelv; Alkoholizmus; Nyelvtudomány; Huszadik Század; Magyar Társadalomtudományi Szemle; Uj Élet; Zeitschrift f. d. Phys. u. Chem. Unterricht; Az orsz. Paed Könyvtár és Tanszermúzeum Hiv Értesítője; Földtani Közlöny; Magyar Figyelő; Történeti Szemle; Irodalomtörténet; Magyar Középiskola; Magy. Filoz -Társ. Közleményei; Diszitő Művészet; Die Kunst;" Ez összesen 40 féle folyóirat. A megyei, városi napi- és hetilapokból ajándékpéldányokat kapott a gimnázium, így összesen 45 féle folyóiratból válogathatott a 15 fős tantestület.

 

Irodalom:

Az összeállítás fő forrása ismét csak a gimnázium értesítői, amikor 1896-tól kisebb hiányokkal 1943-ig rendelkezésre állnak az ADT-n is. A hungaricana.hu-n vagy az ADT-n a helyi sajtó is böngészhető, nem csak a tolnai, hanem ügyesen rá lehet keresni az ország más részein lévő lapokra is, távolról jött, vagy távolra távozó szekszárdi  kollégák után nyomozva. Biztos támpont a gimnázium történetéről Zentai András iskolatörténete. A net.jogtar.hu-n a Monarchia törvényei is megtalálhatók. Az árak és bérek kérdésében az artortenet.hu nyújt gazdag kutakodási lehetőséget regisztráció után,  akárcsak a helyi korabeli sajtó. A klasszikus történelemkönyvek közül kihagyhatatlan Katus László A modern Magyarország születése és Romsics Ignác Magyarország története a XX.században című könyve. Az oktatásügyről is szól Simonyi: A magyarországi fizika kultúrtörténete. XIX. század c. műve. A tanári fizetések listáját az 1917.évi Hivatalos Közlöny alapján közlöm.