 |
| A kép forrása: kieselbach.hu |
1. Élete
Lakos János Pál 1883. június 26-án született Szentesen. (Műv. Lex., 1935) Szentes akkoriban 30 ezres lélekszámmal Csongrád vármegye székhelye volt (Labádi,2004), népesebb és sokkal jelentősebb szerepe betöltő város, mint napjainkban.
János nevelőapja a nagybácsija, dr. Lakos Imre volt. (TMU, 1920) Dr. Lakos a vármegye jegyzőjeként, majd ügyvédként tevékenykedett. Egy ciklusig Szentes polgármesterének is megválasztották. Ebbe a nagytekintélyű vagyonos, törzsgyökeres szentesi református családba a környék értelmisége is bejáratos volt. Többször megfordult itt Révész Imre a Képzőművészeti Főiskola tanára, a kor egyik népszerű festőművésze is, akit dr. Lakos megrendelésekkel is elhalmozott (Rózsa, 1995), és aki felkeltette a festészet iránt az ifjú János érdeklődését. (TMU, 1920) Dr. Lakos Imre maga is nagy művészetpártoló volt, színdarabot is rendezett, polgármesteri fogadószobája zongorát is hozatott, amin gyakran játszott is hivatalában. A míves zeneszerszám érdekes kontrasztot alkothatott a mellette lévő homokkal teli nagy méretű köpőládával (Rózsa, 1995), ami azért akkoriban nem volt annyira szokatlan. ( A szekszárdi gimnázium értesítőjében is megemlítik, hogy a gimnázium folyosóin elhelyezett köpőcsészéket rendszeresen tisztítják orvosi előírásoknak megfelelően.)
Az ifjú Lakos János szentesi gimnáziumi évei alatt szerényen teljesített, csak a rajz és a művészetek iránt mutatott komoly érdeklődést. Rossz tanulmányi eredményei miatt nevelőapja az utolsó két évre átirattá a szarvasi evangélikus gimnáziumba. (Labádi, 2007) Itt szerény eredménnyel érettségizett, de a diákújság, a „Zsengék” szerkesztőjeként elismerést vívott ki magának, és megcsillantotta írói képességeit is. (SZÉ,1903) Nagybátyja ügyvédnek szánta, de ő engedetlenül a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Ez a lépése nevelőapját annyira felbosszantotta, hogy állítólag kitagadta. (TMU,1920) Főiskolás éveiről nem sokat tudunk, valószínűleg Révész Imre vette pártfogásába, hiszen Révész „kedves tanítványaként” említi később. Ebből a korból eredeztethető első híresebb alkotása. 1906-ban felavatták a Szentesi Református Kör székházát. Az avatási ünnepségen leleplezték az adományozó, Szűrszabó Nagy Imre, helyi módos gazdaga arcképét, amit ő festett meg. (SzM, 2020.)
A főiskolán festői és rajztanári oklevelet szerezett. A főiskola után egy évre a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára ment, ami a kor egyik leghíresebb ilyen jellegű intézete volt, és a magyar festészet színe-java megfordult itt. Münchenben mestere Carl von Marr volt. (Müv. Lex.1936) Marr ma is számontartott művész. A maga korában pedig kifejezetten nagyra értékelték. Vásznaival díjak sokaságát nyerte, és 1919-24 közt a Müncheni Képzőművészeti Akadémia rektora is volt. (WikiP_Marr) Lakos beutazta Németországot is, majd egy fél évet töltött Olaszország művészi alkotásainak tanulmányozásával. (TMU, 1920) Minden jel szerint nagybátyja is megenyhült, másként aligha képzelhető el egy ilyen tanulmányút. Itáliából hazakerülve Szentesre tért vissza, ahol festőművészi életpályát igyekezett kialakítani. Ennek ellenére neve 1910 óta szerepelt a Rajzoktatás nevű pedagógiai folyóirat közleményeiben is, mint okleveles rajztanár, tehát ez az életpálya is nyitva állt előtte. (RjzO,1912)
Műtermét nagybátyja berekháti tanyáján rendezte be. (Labádi, 2007) (Berekhát ma Szentes déli városrésze.) Szentesen ekkoriban igen pezsgő művészi élet zajlott, amely Fridrich János Fényírdája (fotóműterme) körül összpontosult. Fridrich nem csak fényképész volt, festegetéssel is próbálkozott. Szerepét mecénásként és menedzserként is felfoghatjuk. (Tokácsliné-Rózsa, 2001) Műtárgyfotózással is foglalkozott, különösen Koszta Józsefnek és Lakos János Pálnak örökítette meg igen sok alkotását üvegnegatívon. Koszta több mint húsz évvel volt idősebb Lakosnál. A nagy korkülönbség ellenére, eddig pontosabban nem ismert kapcsolat lehetett köztük, hiszen Lakos a műtermét is megosztotta Kosztával, (Rózsa,1999) halála után pedig Koszta teljesen átvette azt. (Darók,2019 ) Szentes pezsgő művészi életét a később országos hírűvé váló Koszta mellett akkoriban olyan nevek fémjelezték, mint Zolnay Géza és Kováts Károly festőművész, a szobrászat terén pedig Koncz Antal. A környékről többször átjött Szentesre Fridrich műtermébe a már említett kecskeméti Révész Imre, és a három híres vásárhelyi festőművész, Rudnay Gyula, Tornyai János és Endre Béla is. (Labádi, 2004) Csupa ismert, híres név, amelyek közül kétségtelenül Lakos János Pál neve cseng ma szinte egyedüliként ismeretlenül.
A művészpálya nyitányaként 1910-ben kiállítják a Nemzeti Szalon újvidéki kiállításán egy tájképét. (Nemz.Sz,1910). A Nemzeti Szalon tárlatain való részvétel rangot és tekintélyt jelentett a kor művészeink. Ezek egyben a mecénások, műgyűjtők és a művészek nagy találkozója is volt. A következő évben Lakos már a Nemzeti Szalon budapesti kiállításán is megjelenhetett, sőt a tavaszi tárlat bemutatása során Déry Béla a Nemzeti Szalon igazgatója is kiemelte „szentesi poémáit” a Pesti Hírlapban megjelent ismertetőjében. (Déry, 1911) Ebben az évben a téli tárlaton Nyári munka című olajfestménye szerepelt. (Nemz.Sz., 1911)
1912-ben nagy feltűnést keltett Koncz Antallal közös bemutatkozó kiállítása a szentesi vármegyeháza dísztermében. „ A rendezés kitűnően sikerült, úgyhogy a kiállítás összhatása igazán remek. Egész nap tolongott a közönség a tágas teremben, s az előjelek után ítélve, a látogatottság a hétköznapokon sem fog csökkeni" - írta az Alföldi Ellenzék a megnyitó utáni napokban. A kiállítás megtekintésére Szentesre érkezett Révész Imre is, aki bécsi utazását halasztotta el, hogy „kedvenc tanítványának” első gyűjteményes kiállítását megtekinthesse. Négy nappal a kiállítás megnyitása után, az Alföldi Ellenzék című újság így összegezte tapasztalatait: "Állandó érdeklődés kíséri a két szentesi kiállítót, és mondhatjuk, hogy társadalmunk minden osztálya találkát ad most egymásnak a vármegyeház dísztermében. Az összes iskolák növendékei osztályonként fogják tanítóik, illetve tanáraik vezetése alatt a kiállítást e héten megtekinteni. Lakos János, aki a tollal is nem kevesebb ügyességgel bánik, mint ecsetjével, a közönség szíves érdeklődésének meghálálásául, pénteken délután 5 órakor a kiállítási teremben felolvasást tart a művészetről, melyre ezúton hívja meg a város intelligens közönségét. A kiállítást a mai napon felfrissítik, amennyiben Lakos mintegy 30 db képet, Koncz pedig néhány új portrét állít ki, melyek a megnyitáskor helyszűke miatt nem voltak elhelyezhetők. A vásárlás is megindult, és úgy látszik, hogy a kiállítás anyagi sikere sem marad el." A város másik jelentős újságja, a Szentesi Lap, szintén folyamatosan beszámolt a sikeres tárlatról, így összegezve a levonható tanulságokat: " Nem akarok én arról beszélni, hogy milyen szépek azok a képek, amelyekben Lakos az alföldi pusztát, a szentesi határ szépségeit megörökíti; azt se beszélem el, hogy a portrék, amelyek Koncz kezéből kerültek ki, milyen művészi értéket kép-viselnek. A fontos ebben a kiállításban egyedül az a körülmény, hogy végtére megvalósult az, amit nem mertünk hinni, nem csak a sajtó mondja, de a közönség ismeri el: van két művészünk, akik nem csak tehetségükről, igazi művészetükről tettek tanúbizonyságot, de akik meg is hódítottak bennünket.” (Labádi,2007)
A művészi pálya következő állomásaként a Nemzeti Szalon 1913-as tavaszi tárlatán már három képét is kiállítják, és egyre magasabb áron hirdetik meg eladásra ezeket. (Tanya, márciusi fényben, Februári táj , Nyugalmas táj ) (Nemz.Sz.1913)
A zajos sikerű debütálás után azonban az életpálya megtört. 1913-ban feladta művészi pályáját és rajztanár lett. A döntésében alighanem nagybátyja kényszerű életpályamódosítása is szerepet játszhatott. Az addigi befolyásos szentesi nagybácsiból bukott ember lett. Dr. Lakos Imre már polgármesterként állandó támadások kereszttüzében állt, majd az elveszített pozíció után ezek a támadások felerősödtek, végül 1912-ben valósággal elmenekült a hajdúsági Földesre, ahol szerény állásban, a Hangya Szövetkezet igazgatójaként tevékenykedett haláláig. (Labádi, 2004b)
Lakos János Pál tanári pályáját 1913 novemberében Versecen kezdte meg, ahol egy hosszabb tanulmányi szabadságát töltő tanár helyettesítésére küldte ki a minisztérium. (VFÉ,1913) Versec akkoriban 28 ezres, gazdag város volt a Dél-Bánságban. Lakói kétharmad részben németek voltak, de még a szerbek, nagyobb számban lakták, mint a magyarok.(WikiP_Vers.) A Verseczi Magyar Állami Főreáliskola ebben a sajátos helyzetben működött 1888 óta. Az iskola fő feladata a kor szellemiségének megfelelően a „Magyarisierung”, a magyarosítás volt, tehát az asszimiláció folyamatának az elősegítése. Ebben a munkában a város befolyásos, már magyar érzeleművé vált családjai is támogatták az iskolát. Ilyenek voltak például a Herzogok. A Herzogok sorából is kiemelésre érdemes Herzog Ferenc József gyógyszerész, majd az iskolaszék elnöke és polgármester, Herczeg Ferenc apja. A családhoz köthetően több alapítvány is működött az iskolában. (VFÉ,1896-1913) Szellemiségének megfelelően, az iskola különösen fontos feladata volt a magyar nyelv ápolása és terjesztése is. Ebből Lakos János Pál is kivette a részét, mert az iskola jótékonysági báljára, egy természetesen magyar nyelven előadott színművet tanított be diákjainak. A darab címe: A falu ébredése. Szerzőjét nem adta meg az értesítő. Lakos fő feladata a rajztanítás volt. 16 , tehát a korban átlagosnak számító óraszámban szabadkézi - és mértani rajzot tanított, ezen kívül a rajzszertár felelőse is ő lett. Arról, hogy Versecen milyen egyéb tevékenységet végzett, az iskola értesítője csak szűkszavúan tudósít. Megemlítik, hogy szerepelt a Nemzeti Szalon kiállításán. Ezen kívül még annyit közöltek róla, hogy helyi és országos lapokba művészi kritikákat ír. (VFÉ,1913)
A helyettesítő év letelte után Lakos visszatért Szentesre, ahol még rendelkezésére állt a műteremmé átalakított berekháti tanya. 1913 év végén a Képzőművészeti Főiskola igazgatója, Várdai Szilárd felhívással fordult a jelentősebb alföldi városokhoz. Egy nagyszabású alföldi művésztelep megrendezésére keresett megfelelő helyszínt. A felhívásra Szentes városa jelentkezett, és pályázatának nyomatékosabbá tétele érdekében Dr. Cicatricis Lajos főispán Lakos egyik tájképét küldte el Várdai Szilárdnak. Mivel csak Szentes pályázott, ezért természetesen elnyerte a rendezés jogát. A művésztelep munkájába Lakos is bekapcsolódott volna, de július végén indult programot alaposan keresztülhúzta a Monarchia július 28-ai hadüzenete, majd az azt követő általános mozgósítás. A Szentesre érkezett művészek így szétszéledtek, néhányan közben a behívójukat is megkapták. (Rózsa,1995) Lakos nem tartozott ezek közé, mert őt egy korábbi sorozáson a katonai szolgálatra alkalmatlannak találták. (Rózsa,1999) Mivel azonban a besorozások miatt sok rajztanár is hiányzott az iskolákból, ezért számíthatott rá, hogy újabb iskolába kap kinevezést.
A Szekszárdi Állami Főgimnáziumban mégsem bevonult kollégát kellett pótolnia, hanem a Szombathelyre áthelyezett Kondor József helyére került. A háborús helyzetben azonban meg kellett barátkoznia minden tanárnak azzal is, hogy nem csak a szakját kell tanítania. Gimnáziumunkban Lakos így a mértani és szabadkézi rajz mellett az első osztályban a földrajzot heti két órában, sőt néha a tornát is tanította heti egy órában. A felsőbb osztályokban az ún. görögpótló rajzot bízták rá. Összes óraszáma így 21-22-re ugrott, ami jelentősen több volt, mint a verseci 16, és az új, háborús időszaknak felelt meg. Ezen kívül a rajzszertár felelőse is lett. Éveken át csak ez a néhány rövid megjegyzés szerepelt a gimnáziumunk értesítőjében a neve mellett. Már az a verseci néhány sor is hiányzott, ami művészként és tollforgatóként említette. Az itt töltött évek alatt az értesítőben csak annyi változás történt vele kapcsolatban, hogy a neve mellől eltűnt a „helyettesítőt” jelölő h. betű, tehát előlépett rendes tanárrá. (SzFÉ, 1914-1918)
Közben persze zajlott a világháború. Az 1914/15-ös értesítő még Wigand János igazgató lelkes vezércikkével indul, majd egy műfordításával folytatódik. Wigand a Nobel-díjas német író-költő, Gerhart Hauptmann eléggé sablonos versét, „A német lovasok dalát” fordítja le. Ettől az évtől oktatás feltételei drámain romlanak. A tornateremből hadi garázs majd raktár lesz, a második emeletre, a díszterembe, és néhány földszinti terembe beköltözik a stanislaui tartalék hadikórház, ráadásul a helyi polgári leány- és fiúiskolát is itt helyezik el. Wigand János évértékeléseiből is hamar kikopnak a háborút éltető frázisok, és egyre szikárabb stílusban a fokozódó nehézségekről, a veszteségekről, eltűnt és hősi halált halt áldozatokról számolt be. Rövidült a tanév, rendkívüli hadiérettségiket vezetnek be, a mindennapi élet feltételeit is megkeserítette az állandósult tüzelő- és áruhiány, a vágtató infláció, a kilátástalan hírek a frontról, végül a pusztító spanyolnátha és egyéb járványok. (SzFÉ, 1914-1918)
Lakos itteni éveiről még keveset tudunk. Látszólag ezek a háborús évek nem kedvezhettek egy művészi életpálya kibontakozásához. Valójában, a vele egykor együtt alkotó Koszta József éppen ezekben az időkben robbant be az országos köztudatba. Az infláció hatására ugyanis a vagyonos réteg értékálló befektetéseket keresett, és megugrott a műkincsek és műalkotások iránti kereslet, és Koszta képeinek az értéke is látványosan megnőtt. (Rózsa,1999 ) Szekszárd azonban más volt, mint Szentes. Kosztának is más lehetőségei adódtak, míg Lakosnak. Talán tehetségben sem voltak egyenrangúak.
Lakos János Pál művészetével a szekszárdiak szélesebb közönsége csak egy alkalommal ismerkedhetett meg az eddigi adatok szerint. 1918-ban a „Tanárok Háza” létesítése érdekében országos gyűjtés indult. Az intézet rendeltetése a háborúban elesett tanárok árván maradt gyermekeinek a felnevelése volt. A szekszárdi főgimnázium tantestülete 1000 koronát ajánlott föl erre a célra. Ezen kívül Lakos „a pesti tárlatokról jól ismert festőművész” felajánlotta a szekszárdi városrészletet ábrázoló festményét erre a nemes célra. A kaszinó pavilonjában (ez az Augusz-ház és a Múzeum közti sétatéren lévő Frigyes-főherceg-féle vadászpavilont jelentette) közszemlére állították ki a festményt. 3000 korona értékben várták a képért a felajánlásokat azzal, hogy az ezt az összeget felajánlók közt kisorsolják az alkotást. (TMK, 1918) A festmény további sorsáról nincsen tudomásunk. Mindenesetre a kép témája bizonyítja, hogy Lakos itt Szekszárdon sem hagyott fel a festészettel.
Nem tudni egyelőre, hogy Lakos kapcsolatba került-e helyi művész élet képviselőivel. Sokukkal a találkozás objektív okokból nehézkes lehetett. Például Szabó Dezső festő (a gimnázium legendás matematika-fizika tanárának a fia) 1914-től a fronton szolgált csaknem két évig, majd ott szerzett sebesülésében lábadozott. (Lovas, 2004) Nyilván kollégájától hallania kellett Szabó Dezsőről, 1916 után találkozhattak is elvileg. Miklósi-Mutschenbacher Ödön, a leghíresebb szekszárdi művész ugyan sokat vándorolt, járt Olaszországban is, majd Hollandiába is ellátogatott, de a háborús években többször volt itthon, a Nemzeti Szalonban is szerepelt. (TVK,1915 Dobos, 2004: A festőről tévedést tartalmazó életrajzot közöl. Köszönöm Lovas Csilla kiegészítését.) Kézenfekvő, hogy Wigand Edit szobrászművésszel is megismerkedhetett, hisz ő a gimnázium igazgatójának a lánya volt, erről sincs azonban semmi adatunk. Valószínűleg művészi magányban telhettek ezek az évei, amik éles kontrasztban állhattak korábbi szentesi éveivel. Szekszárdon valamiféle művészi élet csak az 1920-as években indult be, de ezt Lakos sajnos már nem élhette meg.
Valamilyen munkakapcsolat alakulhatott ki Lakos és Göde Lajos közt. Göde Lajos 1909 -1924 közt Szekszárdon református lelkészként szolgált. (Töttös, 1999) Nem csak a közös vallás, hanem a művészet iránti érdeklődés is hasonló vonás lehetett kettőjük közt. Göde a református hittant tanította a gimnáziumban, tehát kollégák is voltak. Göde Lajos maga is verselt és írt. 1914-15 közt tábori lelkészként szolgált. Háborús élményeit megírta az 1918-ban Debrecenben megjelent Wolhyniában című művében. (Wolhynia ma Volinyi-terület néven Északnyugat-Ukrajna része.) A könyv tetszetős borítóját Lakos tervezte, sőt a „csendes bánatú háborús könyvről” méltatást is írt a Tolnavármegye és Közérdek 1918. június 6-ai számába. (TVK, 1918) Lakos ebben az írásában szép szavakkal magasztalja a csendes szavú, de nagy hatású lelkészt és írását. Alaphangja pacifista. Rózsa Gábor szentesi helytörténész a Lakos hagyatékban talált is egy arra utaló fényképet, hogy Lakos Szekszárdon mintha valamiféle pacifista asztaltársaságba is járt volna. (Rózsa, 1997)
 |
| Kép forrása: antikvarium.hu Göde Lajos: Wolhyniában c. könyvének címlapja, Lakos János Pál terve. |
Lakos a Babits-családdal is
legalább futó kapcsolatba került. Ezt bizonyítja, hogy id. Babits Mihályné és
Babits Angyal (a költő húga) élelmiszercsomagját és levelét ő viszi fel a
költőnek Budapestre 1919 júliusában. A
levélben Babits édesanyja így ír fiának: „Édes
Misim ezen levelet Lakos János Pál gimnáziumi rajztanár ur viszi számodra a ki
különben is nagy bámulód…” (Babits 1919)
Szekszárdon ekkoriban egyáltalán nem volt általános, hogy valaki Babits „ nagy
bámulója” legyen. Különösen mostohán kezelte a gimnázium Szekszárd
költőóriását. Egészen 1936-ig kellett várni, hogy dr. Hencze Béla tanár, az
önképzőkör irodalmi délutánját méltassa a város szülöttét. (SzFÉ 1896-1943)
1919 és 1920 az összeomlás két
éve lett, nem csak az ország, a gimnázium, hanem Lakos János Pál számára is. 1919
májusában néhány hónapos betegség után elhunyt a márciusban nyugdíjba vonult Wigand János igazgató, aki a
kezdetektől vezette a gimnáziumot, és erkölcsi tekintélyével meghatározó
igazodási pont volt az iskola és a város életében. A zavaros időkben alig folyt
tanítás az iskolában, az érettségit is eltörölték. (Zentai,
1990)
Magyarország válsága is csak mélyült. 1919. augusztus legelején megbukott a helyzetet
kezelni képtelen tanácsköztársaság is. A nagyrészt megszállt, széteső ország
hosszabb ideig központi irányítás nélkül maradt, és a helyi erők és
kezdeményezések alakították a történéseket. Szekszárdon a népharag a tanácsköztársaság
helyi vezetői ellen fordult, akiket augusztus 4-én letartóztattak. Az Alföldről augusztus 8-án tiszti különítményesek
érkeztek, akik augusztus 10-én népítélettel legalizált, nyilvános kivégzéseket tartottak a gimnázium
épületének közelében. Nagy tömeg előtt a vásártér eperfáira akasztottak fel nyolc
embert a tanácsköztársaság városi és megyei vezetői közül. A bírósági eljárást nélkülöző
nyilvános kivégzések augusztus 17-én megismétlődtek, ezúttal a vasúti töltés
oldalában dördült el sortűz. (Vendel,
1941) A különítményesek fellépése ellen két ember nyilvános tiltakozásáról
tudunk: Dr. Fent Ferenc apátplébánosról
(K. Balog,1974 ) és Lakos János Pálról.
(Zentai, 1990 ) Fellépésének büntetéséül Lakost arra kényszerítették, hogy önmagát gyalázó táblával a nyakában
végigvonuljon Szekszárd főutcáján. Zentai András szerint ezt követően sem
szűntek meg a személyét érő zaklatások, amelyek összeomlásához vezettek.
 |
| A halálhír a Tolnamegyei Ujság 1920. évi október 2-ai számában. |
Lakos teljes összeomlása egy év múlva következett be. A szekszárdi gimnáziumot, és talán az egész várost megrázta az, amikor 1920 szeptember 28-án a gimnázium rajztermében felakasztotta magát. Október 2-án a gimnázium tornateremben ravatalozták fel. Itt először dr. Resch Aurél igazgató mondott beszédet, majd a tanulóifjúság és a tantestület az alsóvárosi temetőbe kísérte utolsó útjára. Érdekes, hogy nem Göde Lajos, hanem az alsónyéki református lelkész temette. Nyilván halálának módja komoly erkölcsi dilemma elé állított minden lelkészt. A sírnál a kollégák nevében Zsámboki János matematikatanár, a diákok nevében Szentkirályi Zoltán búcsúztatta. (TMU,1920) Zsámboki csak egy éve jött a gimnáziumba, és a következő évben tovább is állt. Szentkirályi Zoltán pedig a VIII. osztály elégséges rendű tanulója volt. (SzFÉ, 1920-21) A Tolnamegyei Ujság nevű hetilap aznapi száma másfél hasábos hírben számolt be az eseményről, és ugyancsak ebben a számban jelent meg a gimnázium közleménye a haláláról. Közölték egy Zs. szignójú (ez valószínűleg Zsámboki Jánost takarja) szerző meleg hangú gyászbeszédét, egy rövid életrajzot, majd ehhez kapcsolódóan egy tudósítást a temetésről. (TMU,1920) A nekrológ alapján személyiségének néhány vonását rekonstruálhatjuk. Innen kiderül, hogy nem csak a festészetben, tollforgatásban jeleskedett, hanem nagyszerűen zongorázott is. Szellemes és humoros társalgó volt, sőt nagyszerűen vívott is. Az öngyilkosság motívumait sem lehetett elkerülni, erről a nekrológ a következőt írta: „…a magyarság sorsa felett való kétségbeesése azután ezt a törékeny lelkű embert a halálba kergette”. Friss Ujság című budapesti bulvárnapilap is átvette a hírt, azt sajátosan átértelmezve: „Az öngyilkos festőművész” címmel megjelent kishír „Lakos János Pál szekszárdi állami főgimnázium tanára, akinek mint festőnek Németországban is jelentékeny sikerei voltak, Magyarország feldarabolása feletti kétségbeesésében az utóbbi hónapokban buskomorrá lett és tegnap önkezével vetett véget életének. Az öngyilkos festő Münchenben és Olaszországban végezte tanulmányait.”(FrissU, 1920)
A gimnázium év végi értesítőjében dr. Resch Aurél igazgató néhány sorban még megemlítette ezt az eseményt: „Az intézet tanárai közül Lakos J. Pál r. rajztanár öngyilkos lett. Megdöbbentette tettével nemcsak a tanári testületet és az ifjúságot, hanem megrendítette az iskola életét figyelemmel kísérő társadalmat is. Az intézet udvaráról kísértük utolsó útjára, miután az igazgató meleg szavakkal búcsúztatta el a művészlelkű barátot, tanárt s a világrenddel meghasonlott embert. Tanóráit majdnem 6 hétig szakszerűen helyettesítettük, amidőn a dombóvári kir. kath. főgimnáziumtól Bellaagh Aladár r. rajztanár nyert ide beosztást.” Ezt követően a Szekszárdon 1990-ig senki nem írt Lakos János Pálról semmit. 1990-ben Zentai András iskolatörténetében lehetett róla újra olvasni azt a néhány sort, amit már említettem. Ez indított el engem Lakos János Pál személye utáni nyomozásra.
2. Lakos János Pál művészete
 |
| Kép forrása: galeriasavaria.hu (Frissítés: A kép magántulajdonba került.) Lakos János Pál: Krizantémok |
 |
| Kép forrása:
galeriasavaria.hu Lakos János Pál: Virágok |
Lakos János Pál művészettörténeti értékelését még senki nem végezte el. Az 1935-ös művészeti lexikon rövid értékelése szerint „alakokat és tájakat fest naturalista felfogásban” (Műv. Lex., 1935) A nekrológja szerint Szinnyei Merse Pál volt a példaképe. A műkincs-kereskedelemben jelenleg a fenti két képe található meg. (Egyiket időközben megvásárolták.) Nyilván ezek „megélhetési tucatfestmények”, nem is túlságosan jól sikerültek, áruk sem túl magas. Az utóbbi időkben kiállításon tudtommal Szentesen szerepelt csak két képe a város festőit bemutató tárlaton, a Koszta József Múzeumban. Az ott szerepelt Kurcapart és a Virágos rét már valóban több egyéni vonást mutató mű, és magasabb esztétikai szintet képvisel, mint a két virágcsendélet. Ez a két mű felvillantja a reményt, hogy Lakos életművét tényleg érdemes lenne mélyebben elemezni, és munkássága nem a jogosan elfeledett életművek sorába illeszkedik. Nyilván tanácsos lenne a szentesi Koszta József Múzeum őrzött hagyaték áttekintése. Lehet, hogy a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum is őriz valamit a Lakos munkái közül. (Frissítés: Lovas Csilla közlése szerint a helyi múzeumban nincs anyag róla.)
3. További kutatási irányok
Mint említettük, Lakos festőművészi életműve értékelésre vár. Más irányba is érdemes azonban kutatni sorsát. Milyen tényezők vezethettek odáig, hogy egy magánakvaló, világtól elforduló művészlélek, aki eddig a közéleti aktivitásnak semmi jelét nem mutatta, hirtelen a legkiélezettebb időkben, egyfajta történelmi szerepet vállal? Ez az izgalmas kérdés merül fel sorsával kapcsolatban. Története engem rádöbbentett arra, hogy az 1919 augusztusának időszaka, a magyar történelem egyik mélypontja, helyileg még mennyire feldolgozatlan. Az ADT-n és a hungaricana.hu-n elérhető adatbázisok közt nem találtam olyant, ami ezeknek az időknek a szekszárdi történéseit részletesen tárgyalná. Nem teszi ez a város történeti monográfiájának 1989-ben megjelent II. kötete sem. Még mindig Vendel 1941-es várostörténetét és K. Balog 1974-es tanulmányát vagy korábbi kötetét kell elővennünk ahhoz, hogy az 1919 augusztusi eseményeket rekonstruáljuk. Vendel az események részese volt, nem várhatunk tőle objektivitást. K. Balog pedig nyilvánvalóan prekoncepcióval közelített az eseményekhez, ideológiai megfontolásokból eleve kiosztotta a jók és gonoszok szerepét. Ráadásul olyan furcsaságok és megkérdőjelezik állításait, mint az hogy a História Parochiana állításait az MSZMP megyei bizottságának levéltárában őrzött, bevallottan nem hiteles másolata alapján közli. Ráadásul egyik koronatanúja, dr. Gaál Dezső visszaemlékezéseit jóval később vetette papírra, tisztázatlan időben és körülmények közt. Erről is sokat mond, hogy ezt is az MSZMP levéltár őrizte. Időszerű lenne tehát az, hogy ezekkel a nehéz évekkel egy objektív kutatás is foglalkozzon, ami kitér Lakos János Pál epizódszerepére is.
Hivatkozások, irodalom
· Babits, 1919: Babits Mihály levelezése 1918–1919. Sajtó alá rendezte Sipos Lajos. Bp., Argumentum Kiadó, 2011.
· Darók, 2019: Darók József: Kosztka József újratemetése. Bonus Nuntium, 2019/6
· Déry, 1911: Déry Béla: A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. Pesti Hírlap 1911. 05.28
· Dobos 2004: Dobos Gyula: Neves Szekszárdiak. Szekszárd a XX. század első évtizedeiben, 2004 Miklósiról téves adatokat közöl. A háború alatt itthon volt. Lovas Csilla szóbeli közlése.
· FrissU, 1920: Friss Ujság, 1920.10.03. szám
· K.Balog, 1974: K.Balog János: Vádirat helyett. In. Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. Szekszárd, 1974 (A szerző állításainak hitelessége megkérdőjelezhető, erről a 3. részben külön szólok.)
· Labádi, 2004a: Labádi Lajos: Szentes , Szentes 2004
·
Labádi,
2004b: Labádi Lajos: Városépítő polgármester.150 éve született dr. Lakos
Imre polgármester. Szentesi Élet 2004. 06.04
http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2004/22_0604/07.htm
Letöltés: 2021. 01. 31.
·
Labádi,
2007a: Labádi Lajos: Helyi tehetségeink kiállítása a megyeházán, Szentesi
Élet 2007/48 http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2007/48_1130/07.htm
Letöltés: 2020.01.31
·
Labádi,
2007b: Labádi Lajos: Meghódították a szentesieket
http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2007/49_1207/05.htm Letöltés: 2020.01.31
Lovas,
2004: Lovas Csilla muzeológus megnyitóbeszéde a Garay 8 Kapualj Galéria
2004. november 4-i fotóreprodukciós tárlatán
http://www.tolnaart.hu/szabodezso/megnyito.htm Letöltés:
2021. 01. 31.
· Műv. Lex., 1935: Művészeti Lexikon II. Bp. 1935
· Nemz.Sz,1910: A Nemzeti Szalon második újvidéki műkiállításának katalógusa, Újvidék,1910.
· Nemz.Sz,1911: A Nemzeti Szalon 200-ik jubiláris kiállításának (téli tárlat, Góth Móric, Jobbágy Miklós gyűjteménye) katalógusa, 1911. december
· Nemz.Sz.1913: A Nemzeti Szalon tavaszi tárlatának és Horvai János szoborkollekciójának katalógusa, 1913. április
· RjzO,1912: Rajzoktatás, 1912 , 15. évfolyam, 1. szám
· Rózsa, 1995: Rózsa Gábor: Szétlőtt művésztelep. Szegedi Napló 114.sz., 1995. 09.23.
·
Rózsa,
1997: Rózsa Gábor: Ivókompániák, asztaltársaságok és egyéb polgári
gasztronómiai egyletek Szentesen (1880-1950) in. Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994,
Szeged, 1997
A tanulmányból sejthetjük, hogy hagyatéka Szentesre került vissza.
·
Rózsa,1999:Rózsa
Gábor (RG): Koszta http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/1999/1999_0716/1999071613.html
Letöltés: 2021. 01. 31.
· SzEFÉ,1903: Szarvasi Ág. Hit. Ev. Főgimnázium Értesítője 1903/04
· SzFÉ, 1913-1920: A Szekszárdi m.kir.állami Főgimnázium értesítői, 1913-1920.
· SzM,2020: Szentesi Mozaik 2020.12.08 https://www.szentesimozaik.hu/2020/12/08/szentesen-egykor-2020-december-9-szerdaszentesi-internetes-kalendarium/ Letöltés dátuma: 2021. 01. 31.
· TMK, 1918: Tolnamegyei Közlöny, 1918. 20. szám, 1918.05.19
· TMU, 1920: Tolnamegyei Ujság, 1920. 10.02.
· TVK,1915: Tolnavármegye és a Közérdek, 1915. 6. szám, 1918.06.06 Tolnavármegye és a Közérdek, 1915. 6. szám,
· TVK,1918: Tolnavármegye és a Közérdek, 1918. 23. szám, 1918.06.06 Tolnavármegye és a Közérdek, 1915. 6. szám,
· Tokácsliné-Rózsa ,2001: Tokácsliné Fridrich Ida — Rózsa Gábor: Fridrich album Bp.2001
· Töttös, 1999: Emlékképtár. Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 44. szám)
· Vendel,1941: Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadás, Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd 2006)
· VFÉ,1896-1913: A verseczi m.kir.állami főreáliskola értesítői, 1896-1913
· VFÉ,1913: A verseczi m.kir.állami főreáliskola értesítője 1913.
· WikiP_Marr: https://de.wikipedia.org/wiki/Carl_von_Marr Letöltés: 2021. 01. 31.
· WikiP_Vers: https://hu.wikipedia.org/wiki/Versec Letöltés: 2021. 01. 31.
· Zentai, 1990: Zentai András: A szekszárdi Garay János Gimnázium. Budapest, 1990;
· Zentai, 1996: Zentai András: Wigand János, az iskolaalapító és pedagógus. In: A Garay János Gimnázium Centenáriumi Évkönyve. 1996.
