Egy Sárvíz menti lelőhely: Kajmád

"Tavaszi héricsezés" közben tűnt fel egy terület szokatlanul elütő színezete.

A területen elszórtan kő- cserép- és csontmaradványokat találtam.
A lelőhely nem szerepel K. Németh András monográfiájában,
 tehát valószínűleg nem középkori templomos hely. 
(Bár elképzelhető, hogy K.Német katalógusában a 361. számú, a
középkori Martossal azonos terület) Talán nem is jelentős.
 Ami miatt szóra érdemes az az, hogy a lelőhelyen valaki más is járt előttem.
Egy csizmatalp nyomai sűrűn behálózták a területet, helyenként  kaparászási
nyomokkal is. Ez feltétlenül nyugtalanító, ami miatt érdemes talán
 szakembereknek jelezni.

Március 29-én K.Németh Andrással volt alkalmam személyesen is beszélni.
Elmondása szerint Czövek Attila szekszárdi régész a helyet korábban
Kajmádként azonosította. Templomos hely volt, több előfordulása ismert
középkori oklevelekben. A monográfiájából tényleg kimaradt.Azt nem sikerült
kideríteni,hogy a kaparászásnyomok kitől eredhetnek

A  terület tipikus cserépmaradványai.

Patlan, Zomba határában

A "K.Németh-túrák" újabb állomásaként Patlant kerestük fel Nagy László kollégámmal. Hogy miért erre esett a választásunk annak oka a következő idézetben rejlik, amit K.Németh András doktorijából veszek: "2005-ben Ódor János Gáborral azonosítottuk a falut:... A D-ről É-ra folyó Patlani-víz K-i oldalán magasodó széles dombhát teljes szélességében középkori cserepek gyűjthetők az elsimított, száraz szántásban, a patakkal párhuzamosan kb. 600 m hosszan. A domb 150 m magas tetején, nagyjából a lelőhely közepével egy vonalban nagy területen széthúzva, ritkán látható intenzitásban figyelhető meg a középkori templomra utaló óriási mennyiségű tégla- és kőtörmelék valamint a részben még eredeti antropológiai helyzetében fekvő, kiszántott sírokhoz tartozó összetartozó embercsont, amely szemmel láthatóan több tucat vázhoz tartozhatott. A mélyszántás hihetetlen pusztítást végzett, az építőanyag központjának számító kb. 20 x 15 m-es helyen a törmelék szinte összefüggően borította a felszínt." A területet K.Németh Andrástól kapott pontos koordináták alapján sikerült csak beazonosítani. Az elmúlt hét év során drámai változások álltak be az egykori területen. Az egykori leletgazdagságnak nyoma sincs. Szórványosan, mondhatni ritkán akadtunk egy-két kőre, csontot pedig csak elvétve találtunk. Először arra gondoltam, hogy rossz helyen jártunk, de aztán K.Németh András felvételeit gondosan átnézve megbizonyosodtam arról, hogy igenis, ó helyen voltunk. A leletszám nagyarányú pusztulását pedig az elmúlt hét év intenzív mezőgazdálkodásának tulajdoníthatjuk, talán a terület célirányos megtisztítását sem zárhatjuk ki.

A Patlani-víz völgye az egykori Patlan falu felől.

A Wimmpassingerek 19.századi kúriája a zombai faluvégen. A kúria
szépen felújítva a vadásztársaság vadászháza. A wimmpassingerek
a 19.század során nősültek be a Dőry-családba

A Dőryek egykori 19.század elei kastélya is szépen felújított. Zomba legszebb fái
ennek a kastélynak a mára már felszabdalt és megcsonkított parkjához köthetőek.

Dalocsa maradványai Bogyiszló határában

A környék legmagasabb pontján, egy teljesen szétszántott kis halmon
állt egykor Dalocsa. A középkorban a hatalmas bogyiszlói határban
Andrásfalvy szerint több, legalább hét település állhatott. Ezek közé tartozott
Karasz is, amit szerepel Mikoviny 1742-es térképén is. Karaszt sikerült
beazonosítanom közvetlenül az M9-es autóút felett átívelő felüljáró
északi végénél a szokásos, településekre jellemző törmelék és cserépdarabokból.
Karasz, ma dülőnév. A Bogyiszló körüli települések  közül
kétségtelenül Dalocsa fordul elő legtöbbször az oklevelekben. Első
említése (Bogyiszlóval együtt) abban az oklevélben szerepel, amelyben
Mojs tárnokmester 1272-ben az ábráhámi ciszterci monostornak
adományozza két Bodrog megyei faluját. 1548-ban említik utoljára, a
kalocsai náhiehez tartozónak mondják ekkor, Bálint nevű papját is megemlítve.
Dalocsa tehát templomos hely volt. Bővebben még K.Németh András
doktorijából, 205.oldal.

A kis halmon számos középkori cserépdarab gyűjthető. Kevés a tégla, alig
van kő, ami azzal függhet össze, hogy vagy eleve kevés volt, vagy az értékes építőanyagot elhordhatták.

Szórványosan előkerülő emberi csontmaradványok utalnak a templom
körüli temető meglétére is.

Cikó-(Mária)széplaki templomrom

Vasárnap ismét "K.Németh-túrára" mentem, egy újabb helyet felkeresni
Tolna megye középkori templomai közül.

A széplaki templomromot a 18.századtól Máriaszéplaknak, vagy egyszerűen
csak Ótemplomnak nevezték. A környékbeli németek, mint például nagyszüleim
is, csak Zigeraltkirich-nek (cikói ótemplom)nevezték.

A templomról korábban már összegyűjtöttem  dolgokat, amit a bejegyzés végén mellékelek.
K.Németh András könyvében azonban nagyon fontos kiegészítést tesz,
mert közben megdőlt Kozák Károly kísérlete a johannita eredeztetésre.
Az általa ismertetett Széplak ugyanis Esztergom mellett feküdt.
Úgyhogy továbbra sem tudjuk a falusi/mezővárosi templomok szintjét
messze meghaladó templom kihez, vagy melyik rendhez köthető.
Egyesek (pl.Patton Gábor) a stefanita eredeztetés mellett foglaltak állást, ezt
azonban K.Németh meg sem említi.
Az általam korábban ismeretlen helyűnek ismertetett faragványok
továbbra is lappanganak, de a közeli Berekalja egyetlen lakójának,
Pap Évának a jóvoltából  ma már a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum is
rendelkezik egy faragvánnyal .
K.Német könyvéből érdemes még azt kiemelni, hogy az alaprajz
alapján Buzás Gergely az északi falhoz kapcsolódó gótikus kápolnának írja
le az alaprajzon szereplő falakat.

 A templom keleti oldalán elterülő
szántásban nagy területen szétszórva emberi csontok maradványai
feküdtek, ami a templom körüli temetőből származhatott. Déli irányba,
Berekalja felé húzódó völgyben pedig mintegy 4-500m.en keresztül
szétszórva kő- és téglatörmelékek utaltak a középkori mezőváros
feltételezhető helyére. A mezővárosról annyit tudunk, hogy 1498-ban említik
először oppidiumnak. K.Németh András kiszámolta a centralitási pontjait is.
Erre 6-ot kapott,  ami alapján a nem túl jelentős mezővárosok közé tartozott. 

Széplak román kori templomának romjai Cikó határában találhatók. Ez megyénk legjelentősebb fennmaradt román kori emléke. Békefi Remig, aki a cikádori apátság helyét akarta tisztázni, az 1890-es években hevenyészett ásatásokat folytatott a helyszínen. Az eredményei szerint két homlokzati tornyos és talán három hajós épület volt a templom. A templomhoz kapcsolódó kolostorépület nyomait nem találta. Békefi faragvány- és oszlop töredékeket ásott ki, ezeknek rajzát is közölte a cikádori apátság történetét bemutató művében. A faragványokat már Békefi is, és újabban Tóth Melinda (MTA, Művészettörténeti Intézet) is a pécsi székesegyház XII. századi átépítésén dolgozó műhely köréhez kötötte. Marosi Ernő is ilyen értelemben említi, sőt ő kiemeli azt is, hogy ilyen szorosan Pécshez köthető faragványt máshonnan nem is ismerünk. A templom tehát a XII. század második feléből származik, ellentétben Genthon véleményével, aki szerint XIII. sz.-i. Szekér József László a templomhoz közeli szántásból, 1900 körül előkerült faragványokról is beszél. Jelenleg egyetlen faragvány fellelési helyéről sincs tudomásom.
Középkori templom eredetéről keveset  tudunk,  Csánki és Békefi adatai szerint csupán annyi bizonyos, hogy Széplak a 15.sz-ban a felhévizi prépostság birtoka, és 1498-tól mezővárosként is említik. Ekkor már biztos, hogy jelentős hely, hiszen néhány évvel később Lázár deák híres 1528-as térképén is szerepel, sőt Hans Siebmacher 1599-es, a 15-éves háború tolnai csatáját bemutató térképén is ott van.
 Békefi szerint a templom Széplak plébániatemploma volt, de ez nem valószínű. Györffy György szerint a Széplak elnevezés Árpád-kori földesúri birtokközpontok elnevezése volt. Az ilyen birtokközpontokban gyakran került sor magánegyházak alapítására is. Ezek a magánegyházak gyakran lettek később alapítandó kolostorok központjai is. Feltételezhető tehát az is, hogy ilyen magánalapítású templommal van dolgunk.
Újabban többen Kozák Károly régész (1920–1989) kutatási eredményei alapján a jeruzsálemi Szent János-lovagrend (johanniták) egykori templomát látják benne. Kozák kéziratos tanulmánya megemlített egy III. Orbán pápa által 1187-ben kelt oklevelet,  melyben  az esztergomi johannita rendház birtokai közt említik a  széplakit, megemlítve  templomukat is. Mivel nincs rendháznak nyoma, ezért Kozák szerint a templom "emeletes" volt, és a lovagok a felső szinten laktak, a templomtest felett. Ilyen jellegű templomuk Európában valóban több helyről ismert.

A templom alaprajza és Békefi rajzai a rom faragványairól

Zsibrik (Sibrick): Az evangélikus temető és a templomrom

Az evangélikus temető dzsumbuján verekedtem magam keresztül

Sok szomorú hangulatú evangélikus temető van Tolnában, ez kétségtelenül
 az egyik legszomorúbb. Zsibriken már évtizedek óta nem temetkezik senki.

Mint a dzsungelbe süllyedt maja városok...

Egy gondozott sír volt, egyszerű fakereszt. Még az 1960-as években
  temettek el itt egy gyermeket,úgy néz ki, a szülei még visszajárnak

Gondolom ez lehetett a halottasház

Néhány mécses utal arra, hogy azért halottak napján még el-el járnak ide

Tipikus nádasdi stílusú sirkövek

Elmúlás mindenütt

A temetőn tulajdonképpen feleslegesen küzdöttem végig magam,
de egyáltalán nem bántam meg. A célom K. Németh András könyve alapján
 a zsibriki rom megtalálása volt. A romot K.Németh András Zsigér (Zsigri) középkori
templomával azonosította. Zsigri említése nem gyakori a középkori oklevelekben.
A pápai tizedjegyzéken kívül egy 1451-es említését idézi.
A meglévő felmenő falakat Ódor Jánossal  a templom északi falával azonosította,
a körítőfal és a szentély nyomait is  felismerte.
 Bővebben K.Németh András doktorijából, 121.oldal.