2024. február 8., csütörtök

Lisszabon magyar szemmel.4.: A belémi Szent Vince-torony

A belémi torony ma Lisszabon jelképe, jóllehet a kisebb Belém csak a 19. század végén olvadt be a nagyobb Lisszabonba.  Jelkép mivoltát jól mutatja, hogy a wikipédián 55 nyelven olvashatunk róla, ezzel a lisszaboni épületek közül is listavezető. Semelyik budapesti épület nem éri el ezt a nyelvszámot,  az Országházunknak is meg kell elégednie 51 nyelvvel. 
A Nemzeti Csempemúzeum nagy pannóján a torony a földrengés előtti állapotban látható. Nagy vonalakban az épület nem sokat változott. A teraszon mindenféle apró, ma már nem látható kulipintyók állnak, és a torony legfelső szintje is más egy kicsit. Érdemes észrevenni azt, hogy a torony szigeten áll.  
A torony jól átvészelte a földrengést. A mai állapotokhoz képesti legnagyobb különbség az, hogy ma a torony a part közelében áll, nem a folyó közepén levő szigeten, mert a földrengés utáni tereprendezéskor  megváltozott a Tejo folyó medre. Így ma apálykor száraz lábbal is megközelíthető.
A torony 35 méteres magasságával alig nagyobb a nagyvázsonyi lakótoronynál. Nem mérete miatt lett tehát jelkép. A tornyot 1515 és 1521 közt,  a dicsőséges indiai felfedező és kereskedelmi utak idején építették,  Emánuel király idején, a korban divatos manuelin stílusban.  A tornyot Francisco de Arruda katonai építész tervezte. Egyaránt betöltött reprezentatív és védelmi funkciókat. Itt köszöntötték az indiai útról visszaérkező, gazdag fűszerszállítmánnyal megérkező hajókat. 
A kazamaták ágyúsora. A Tejo tölcsértorkolatát számos kisebb erőd védte. Ez a torony sem magányosan állt a folyó közepén, hanem   szembe vele, a hajózási út másik oldalán egy ugyancsak ágyúsorral megerősített másik - kevésbé míves- torony is állt. Ez azonban összedőlt az 1755-ös földrengéskor.                                                                                                                                                                              
A torony terasza kerengőszerűen öleli körbe kis udvarát. 
A torony azért is válhatott jelképpé, mert dekorációja hemzseg a nemzeti szimbólumoktól. A képen  a Krisztusrend keresztjei. Ez a portugál rend a templomos hagyományok folytatója volt. 
A torony fő nézete.  Négy emeletes, az egyes szinteken pedig a következő termek vannak:  1. emelet:  kormányzószoba, 2. emelet:  királyszoba, ennek van loggiás kilátóterasza. 3. emeleten  az audienciaterem és végül a kápolna következik.
A legdíszesebb a kápolna. 
Zárókövek a kápolnában. 
A királyszobából nyílnak ezek a szép erkélyek is. 
A torony szobrászati díszítése is igényese. Ez Mihály arkangyal. Lábánál a konzol egy furcsa kis lény. Kár, hogy ottjártunkkor még nem tudtam a híres orrszarvúról, amit az egyik tenger felé álló falba falaztak be. A története itt olvasható.
Az idővel nem volt túl szerencsénk ekkor, éppen esett. Így viszont nem volt tömeg, viszonylag hamar bejutottunk az épületbe. Évente átlag 700 ezer  látogató nézi meg belülről is, el lehet képzelni, hogy a viszonylag kis épületbe mennyi ideig tartó várakozás után juthatunk be. 
A tenger felől is jól látható Madonna szobor a hajósok védőszentje volt. Kihajózva a kikötőből neki mondták el a tengerészek az utolsó imát, megérkezve pedig az elsőt.  
A portugál dicsőséges korszak lezárultával (1580: spanyol uralom) a torony jelentősége is csökkent. Kazamatáiban börtön lett, majd közönséges világítótoronyként, raktárként sínylődött addig, míg a napóleoni háborúk után a nemzeti ébredés ismét fel nem fedezte.