Lisszabon magyar szemmel 5. : A jezsuiták temploma (Igreja de São Roque)

Minden valamirevaló városnak van stílus-anyanyelve, amelyen szól hozzánk. Budapestnek ez a historizmus, Lisszabonnak ez a barokk.  A város számtalan barokk temploma közül szerencsés választás volt a jezsuiták egykori templomának a felkeresése. Semmiféle előzetes ismeretem nem volt róla. Itt találkoztunk először a barokknak ezzel vérbő, "nemzeti stílusú" vált változatával, ami még az itáliain is túltesz díszítettségben. Ennek a a templomnak a művelődéstörténeti és vallási szerepe is kiemelkedő. Megkockáztatom, hogy ebben még a híres Szt. Jeromos kolostoron is túltesz. 

Kép: wikipedia,   Haydn Blackey from Cardiff, Wales CC BY-SA 2.0, 
A templomoz érve a csalódós volt az első élményem. Valami monumentális homlokzatot vártam, mint az Il Gesu, nem egy ilyen jelentéktelent. Akkor még nem tudtam, hogy az Il Gesunál lehet korábbi is egy jezsuita templom.  A Tridenti zsinat rendelkezését maximálisan betartva, az egyszerűséget és a funkcionalitást szem előtt tartva, itt indult el az első nagyszabású jezsuita templomépítkezés.(A római Il Gesu építését csak 13 évvel később kezdik el a jezsuiták.) Még Szent Ignác életében, 1555-ben rakták le az első köveket a  Szent Rókus ereklyéit őrző, lebontott középkor templom helyén.  A középkori tájolás hagyományaival szakítva a templom már észak-déli tengelyű lett. Az építkezést  azt tette lehetővé, hogy III. (Jámbor) János király személyében már akkor  komoly  támogatót kaptak az itten jezsuiták, amikor máshol még az elfogadottságért kellett küzdeniük.  A király 1553-ban nekik adta a Szent Rókus templomot, ahol maga  Borgia Szent Ferenc is működött egy rövid ideig, pályájának elején.  Az új jezsuita templom is Szent Rókusnak lett szentelve. 

A Nemzeti Csempemúzeum nagy pannóján láthatjuk, hogy a homlokzata teljesen olyan volt mint ma. A tornya is megvan még, de kevésbé hangsúlyos, és hátrébb áll, egészen  a szentélynél. 

A  III. János halálával (1557) egy időre  támogatók nélkül maradtak, és az építkezések leálltak.  Aztán  1565-ben újraindultak,  a korábbiak újratervezésével és kibővítésével. (Még mindig 3 évvel az Il Gesu elkezdése előtt járunk.)  Valószínűleg a királyi építész, Afonso Álvares (1557–1575) tervezte a mai templomot, amit már a spanyol udvar királyi építésze, Filippo Terzi (1520-1597) fejez be a spanyol fennhatóság alatt. Hogy mikorra lesz kész az épület, arról a hírek ellentmondóak, valószínűleg az Il Gesut előbb (1580) befejezik, de a belső dekoráció még mindkét épületnél egy évszázadig elhúzódik. A Szent Rókus templom szerencsésen átvészelte a nagy 1755-ös földrengést is, mindössze a boltozat szakadt be egy rövid szakaszon, és a Szent Antal kápolna szenvedett súlyosabb sérüléseket. 

A templomnak nagyon különleges, dongaboltozatosnak tűnő famennyezete van. 1588-ban készült el. A fát Németországból kellett beszerezni, mivel ekkorra azt az Ibériai-félszigeten már sehol nem lehetett kapni. A mennyezeti festést Francisco Venegas (1578-1590), II. Fülöp spanyol király udvari festője készítette.

A mennyezet egyik trompe-l’œil (francia kifejezés, ejtsd: [tromplöj], szó szerint: a szemet becsapó) kupolája. Trompe-l’œil-nek nevezik a művészettörténészek  azt a perspektíva és a látószög variálására épülő festészeti eljárást, amikor  például síkban térbeli dolgokat akarnak megjeleníteni.  A Szent Rókusnak kezdetben három ilyen trompe-l’œil kupolája volt a dongaboltozatos illúziót keltő, valójában sík mennyezeten.  (Az Il Gesunak viszont valódi dongaboltozata és valódi  kupolája van. )

A jezsuiták később megrendeltek egy  nagyméretű középső képet (A Szent Kereszt felmagasztalása), amivel az egyik kupolát részben kitakarták. 

A templom főoltára.
A letisztult célszerűség elvének megfelelően az épület alaprajza egy egyszerű téglalap alakú teremtemplom. A bejárattal szembeni rövidebb oldalon középen  a főoltár áll, két oldalán az ereklyetartó oltárokkal.  A főoltárt 1625-28 közt készítették helyi jezsuita mesterek.  Fenn kerek képen Krisztus a világ megváltója. A második szinten Borgia Szent Ferenc és Gonzaga Szent Alajos szobra közt aktuálisan a Pásztorok imádása van, de ezt a képet az egyházi év során cserélgetik. Ez a főoltári képcsere  egy olyan jezsuita hagyomány lett, amit néhány más templomban is megtalálunk. A wikipeda 2014 júliusában készült felvételén például a pünkösdre utaló Szentlélek eljövetele van.  Az alsó szinten Szent Ignác és Xavéri Szt. Ferenc közt a Madonna szobra áll.  

A férfi szentek ereklyegyűjteménye főoltár bal oldalán van.
 A legtöbb ereklye Borgia János (1533–1606) ajándéka. János Borgia Szent Ferenc (1510–1572) második fia volt. (Mint ismeretes Ferenc csak felesége halálát követően lépett be a rendbe.) Borgia Jánost  II. Fülöp spanyol király nagykövetként II. Rudolf  prágai császári udvarába, majd Rómába küldte. János igazi barokkos lelkülettel, szenvedélyesen gyűjtötte az ereklyéket, és ezekből  elsőrangú gyűjteményt hozott létre. Prágából az egész Habsburg- és Német-római Birodalmat bejárta, és főként német, cseh és magyar területekről gyűjtött, főként  protestantizmus hatására feleslegessé vált tárgyakat,  majd gyűjteményét Rómából tovább bővítette. Az ereklyegyűjteményt 1587-ben ajándékozta a lisszaboni jezsuitáknak.  Cserébe a hálás jezsuiták megengedték, hogy őt és feleségét a templom szentélyébe temessék. 

A jobb oldalon ugyanennek női változata.  

A templomhajó két oldalán 4-4 kápolna található. 

A Szűzanyának szentelt kápolnát 1634-ben a város kézműveseit  tömörítő Boldogasszony Testvériség nevű vallásos közösség díszítette. A Szűzanya szobrának két oldalán Szt.Anna és Szt.Joachim szobrait látjuk. A kápolna aranyozott fát felhasználó, túlzsúfolt díszítése már a 18. század elejéről származik, akárcsak a vitrinben elhelyezett Jézust a sziklasírban ábrázoló szobor.  Az aranyozásnak ez a burjánzása a portugál barokk  jellegzetessége lett, ma is "nemzeti stílusnak" (estilo nacional ) tartják. Az oldalfalakba még egy-egy Borgia János-féle ereklye is jutott, díszes keretben. 

A kápolna intarziás márványburkolata igazi mestermű, 1690-ben fejezte be két lisszaboni kőművesmester. 

A Xavéri Sz.Ferenc-kápolna is 1634-ben lett kész. Későbbi díszítéseket nem végeztek itt, így ez visszafogottabb, manierista stílusú. A szent szobrán kívül az életéből vett két jelenetet festették meg egy-egy képen. A kápolna visszafogottságát  két körmeneti ezüstözött ereklyevivővel ellensúlyozzák. 

A Szent Rókus kápolna még számos 17. századi elemet tartalmaz. 1584-ben készíti el Gaspar Dias Az angyal megjelenik Szt.Rókusnak című festményét. Ezt a képet  2016-ban az Európai Digitális Könyvtár munkatársai  beválogatták a tíz legjelentősebb portugál festmény közé. (Mi nem léphettünk be a kápolnába, ezért csak ilyen torz képen mutatom be. Aki jobb képen szeretné megnézni ezt, az kattintson ide. ) Diast III. János király Itáliába küldte, ahol főleg Michelangelo manierizmusa hatott rá. A legjelentősebb 17. századi portugál festőnek tartják. 
A kápolna másik érdekessége a csempedíszítése, amelyik a kevés 17. századból fennmaradt emlék egyike. Az egyik csempén 1584-es dátummal Francisco de Matos aláírása is fennmaradt.

Az Oltáriszentség kápolnájának fantasztikus márványintarziáját két lisszaboni kőművesmester 1719-ben fejezte be. 

A kápolna nevét onnan kapta, hogy a 19, század óta itt őrzik az oltáriszentséget. A díszesen faragott, 8 ereklyét is magába foglaló Mária-oltárt a 18. század elején készítette el egy helyi szobrász a "nemzet stílusban."

Az Irgalama Szűzanya kápolnát I. Sebestyén király egyik befolyásos embere alapította, és egyben temetkezési helynek is szánta. A kápolna gondozását később a Miasszonyunk Testvériség vállalta magára. Az 1686-ban elkezdett és 1711-ben befejezett  díszítését is ők végeztették el. A nemzet stílus egy nagy hatású alkotása lett.
 

A Kálvária jelenet 1708-ból származik, és Bento da Fonseca de Azevedo faragómester munkája. Az oldalfalakon burjánzó ornamentika itt is ereklyetartókat rejt. 

A Szt. Antal kápolnát is temetkezés helynek szánta egy lisszaboni nemes.  Ez a kápolna szenvedte el a földrengéskor a legsúlyosabb sérüléseket, de azokat helyreállították. Kissé klasszikusabb stílusa utal erre a későbbi fejleményre. . Az oldalfalakra Vieira Lusitano (1699–1783) két festménye került, ami Szt. Antal életének két jelenetét ábrázolja. Ő két portugál király kedvelt udvari festője volt. A képek sajnos az én felvételemen nem láthatók jól. Ezt a gyűjteményt végignézve azért megnyugodhatunk, hogy olyan sokat nem vesztettünk ezzel. 

A Keresztelő Szent János kápolna  a templom talán leghíresebb kápolnája. Ezt 1740-ben rendelte meg V. János király. V. János uralkodása alatt indult be a brazíliai arany- és gyémántbányászat, amit afrikai rabszolgákkal végeztettek. Ennek eredményeként óriásira duzzadt a kincstár bevétele. A  hatalmas jövedelem egy jelentős részét az abszolutista módon uralkodó király presztízsberuházásokra (pl. mafrai palota) és vallás túlbuzgóságból adódó kegyességi beruházásokra költötte. Ennek egyik ékes példája lett ez a kápolna, amit már a kortársak is Európa legdrágább kápolnájának tartottak, kritikusai pedig a legpazarlóbb és legfeleslegesebb egyházi beruházásának ítélték. 
Távolról egy szőnyegnek tűnik az armilláris gömb.

Ráközelítve a részletre látjuk, hogy valójában 2-5mm-es mozaikdarabkákból áll. Ebben a kápolnában csaknem minden  féldrágakövekből, értékes díszkövekből és elefántcsontból összeállított mozaik.  Ráadásul az egész kápolna nem itt, hanem Itáliában készült a kor legjelesebb művészeinek közreműködésével.  João Frederico Ludovice (1700-1773) (eredeti nevén Johann Friedrich Ludwig) jezsuita és királyi szolgálatban álló ötvös és építész, egy előzetes tervet küldött Rómába, ami alapján  Niccolo Salvi (1697-1751, a Trevi-kút tervezője)  és barátja, a nápolyi királyi udvar vezető építésze, Luigi Vanvitelli (1700-1773) elkészítették a kápolna terveit. A mozaikokat Agostino Masucci (1691-1758) a Szent Lukács Akadémia vezető művésze tervezte, és azokat Mattia Moretti és ​ Enrigo Enuo (aki a padlómozaikot tervezte is) készítette el több tucatnyi segéddel. A kápolnát Rómában a portugálok Szent Antal-templomban építették meg először1742-és 1744 közt. Azt maga  XIV. Benedek pápa szentelte fel. 1747-ben a kápolnát szétszedték, és ide szállították, ahol egy korábbi, elbontásra ítélt kápolna helyén újra felépítették, három itáliai mester irányításával. A kápolna teljes elkészültét V. János király már nem is élte meg, mert 1750-ben elhunyt, a kápolnát pedig csak két évvel később fejezték be. Szerencsére a három évvel később földrengés nem tett kárt benne. 

A kápolna elkészültével a rokokó stílus is megérkezett Lisszabonba, hogy egy kicsit könnyítsen a rendkívül tömény nemzeti stíluson. 

Végezetül a sekrestyét mutatom be, aminek művelődéstörténeti szerepe szintén óriási. A Tridenti-zsinat ajánlásai közt szerepelt az, hogy a sekrestyék a hívek épülésére szolgáló „művészeti galériák” legyenek. Ezt elsőként itt valósították meg. 

Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez volt nyugati művészetben az első templomban nyilvánossá tett egyházi gyűjtemény. 

 André Reinoso: Xavéri Szt. Ferenc csillapítja útitársai szomját. 
A sekrestyében három sorban hézagmentesen helyezkednek el a festmények. A legalsó sor a legértékesebb. Ez André Reinoso (kb. 1590-1641 után) Xavéri Szent Ferenc életét bemutató jelentsorozata.  A ciklus 1619-ben lett kész, abban az évben, amikor Xavéri Szent Ferencet boldoggá avatták. Ez a ciklus  része volt a szentté avatását elősegítő jezsuita propagandaprogramnak, ami végül 1622-ben sikert ért el, mert három évvel később Ázsia nagy apostolát már szentté is avatták. 

Ferenc holtat támaszt fel Ceylon szigetén. 

Ferenc prédikál az indiaiaknak Goa városában.

Még egy-két mondatot megérdemel a templom és a rend további története. A 18. század derekára egyre többen törekedtek a befolyásossá vált jezsuita rend hatalmának letörésére. A 18. században a közepétől Európában végigsöpört egy rendkitiltási hullám, ami 1759-ben Portugáliában kezdődött. Ekkor a templomot egy középkori eredetű szeretettestvériség, az Irgalmasság Szent Háza kapta meg a földrengésben elpusztult kolostoruk helyett.  Ma is ennek a szervezetnek a tulajdonában van a templom és a kolostor.