A mellékelt felvételen Jean Mouton
francia-flamand zeneszerző Nesciens Mater című motettáját énekli a
Cappella Pratensis. Ez egy holland énekegyüttes, és különös hangsúlyt fektet
arra, hogy korhűen adja elő a reneszánsz motettákat. Ez a motetta egy Mária-himnusz
szövegére íródott, és arról szól, hogy a Szűzanya úgy szülte meg fájdalom
nélkül gyermekét, a Világ Megváltóját, hogy nem ismerte ténylegesen a gyermek
apját, ám a Mennyország tejével táplálta őt. Akkoriban mélyrehatóan érdekelték az embereket az ilyen fajta részletek.
Különösen sok motettát hallgatok mostanában, és nem tudok közben nem Európára gondolni. A motetták tipikusan az európai alkotások. A Nesciens Matert mások is éneklik, például a csodálatos Voces8 is. Mai fülnek ez a változat már szebb, mint a középkori kottából éneklő Cappella Pratensisé. A Voces8 a középkori kották helyett tabletről énekel.
A Nesciens Mater keletkezése idején Európa még messze elmaradottabb volt Kínánál, Indiánál vagy a viharos iramban fejlődő Oszmán Birodalomnál.
A Nesciens Mater keletkezése idején Európa három nagy régiója már rég kialakult. A vezető szerep az egykori Karoling Birodalom helyén elterülő Nyugaté volt. Sokan ma is ezzel a Nyugattal azonosítják Európát. A más (kevésbé sikeres) fejlődési irányt vett ortodox Kelet, és a Nyugat közé beékelődve találjuk Kelet-Közép-Európát, egy megkésett Nyugatot, egy köztes zónát.
A Nesciens Mater keletkezésének idején Isztambulban még megvetéssel beszéltek a büdös (szó szerinti értelemben) és kulturálatlan európaiakról, főként a békét kereső magyar, és a szövetségest kereső francia követekről. Nyugat az Oszmán Birodalom számára is Bécsnél kezdődött. A Kelethez tartozó, könnyedén meghódított balkáni államok után a Bécs felé törekvő Oszmán Birodalom számára egy közbeékelődött közép-kelet-európai királyság, a magyar állta el az utat. A Magyar Királyság a Nyugat (főként Bécs) hathatós, de sok esetben ellentmondásos segítségének köszönhetően, hol hősies küzdelemmel, hol megalkuvások és árulások során, végig meg tudta őrizni az Oszmán Birodalommal szemben saját államiságát régi területének egy darabkáján. A Királyság önállósodó keleti fele (Erdély) ugyan behódolt az Oszmán Birodalomnak, de ez az országrész is elkerülte az Oszmán Birodalomba való beolvasztást. A szultánokat különösebben nem izgatta ez a keleti tartomány, ők végig a Nyugattal, különösen Béccsel voltak elfoglalva.
A Nesciens Mater keletkezése után néhány évvel, miután egy Mohács nevű magyar mezőváros közelében a szultán seregei tönkreverik az egyesített magyar-cseh-német-római-bajor-lengyel-pápai seregeket, a sorsára hagyott magyar fővárosból egy bizonyos Corvin Mátyás egykori könyvtárának megmaradt díszköteteit is Isztambulba viszik. Úgy gondolom, a könyvek közt graduále is volt, bennük motettákkal, de eszükbe se jutott, hogy el is énekeljék ezeket.
400 évvel később „minden török atyja” lázas igyekezettel vezette be a nyugati jog- és szokásrendet, de még a latin betűket is, az országnyira zsugorodott egykori Oszmán Birodalomban.
A Nesciens Mater keletkezése után 500 évvel néhány, az ortodox Kelethez tartozó ország kísérletet tesz arra, hogy a Nyugathoz csatlakozzon, legalább a köztes zónához. Legnagyobb esélye annak a Romániának van, amelyiknek egyik felén motettákat is énekeltek annak idején. Egy másik Kelethez tartozó ortodox államot fegyverekkel józanítanak ki a Nyugattal kapcsolatos álmodozásaiból.
Ma már alig néhányan énekelnek vagy hallgatnak motettákat. A Cappella Pratensis motettája is mindössze 37 like-ot gyűjtött össze két év alatt.
A Nyugat ma már nem divatos. Nálunk a szolid értelmiségi fanyalgástól a brüsszelezésig terjed a repertoár, miközben a Word Happiness Report, az ENSZ egyik kiadványa szerint, még mindig a Nyugat, különösen az északabbra található kis nemzetei (köztük a Cappella Pratensisnek otthont adó Hollandia) adja a világ legboldogabb országait. (Igaz megjegyzik, hogy a Gallup „technikai okokból” nem végzett felmérést Bhutánban. ) Mi az 53. helyen vagyunk ezen a listán Kolumbia és Thaiföld közt.
Bécs ellen az Oszmán Birodalom számos hadjáratot vezetett, de bevenni nem tudta soha. A Nesciens Mater keletkezése után 500 évvel viszont több tucatnyi mecset van már Bécsben. Én ötvenvalahányig jutottam a számolásban. Bécs a Mercer (ez a világ legnagyobb emberi erőforrás tanácsadó cége) felmérése alapján a világ legélhetőbb városa a ötvenvalahány mecsetével. Budapest 76. ezen a listán a vizsgált kétszázvalahány város közül.
Cappella Pratensis tagjai közt hollandok mellett olaszt, amerikait, angolt és magyart találunk. Bruckner Máté 2016-ban ment ki Hollandiába, hogy régi zenét tanuljon Nyugaton, ott ahol azt legjobban ismerik. Így lett a Cappella Pratensis tagja is.
Van egy mélyen belém ivódott emlékfoszlányom 1996-ból. Akkorra már megszületett nagyobbik lányom. A Zalka Máté utca, ahol egy 54 négyzetméteres (szüleink által vásárolt) lakásban laktunk, nemrég kapta vissza régi nevét, de a „Szent” nélkül. Apám régi Zsigulija volt az autóm. Apámnak már „nyugati” autója volt, az esztergomi első Suzuki. A Schola Hungarica csaknem minden lemeze megvolt bakaliten, köztük motetták is. Akkoriban azonban főként Garbarek, a norvég szaxofonos volt a kedvencem. Még nem halottam Szűcs Jenő Európa három régiójáról szóló elméletéről, és Pálffy Géza (aki majd kimutatja, hogy Bécs megkétszerezi a török elleni küzdelem magyar adóforintjait) pedig még doktorijával sem volt kész. Korábban már kétszer jártam Bécsben is, még a nyolcvanas években, autóstoppal és kerékpárral. Mindkét esetben visszafelé a magyar vámosok félreállítottak, és hátizsákomat tüzetesen átnézték. A hátizsák külső oldalán lógtak a jazzlemezek, amiket Bécsben vettem.
Ahogy mentem fel a Flórán utcán lakásunk felé, egyszer csak megtöltött a remény, hogy lányom már a nyugati világban fog felnőni. Nekem szép nagy nyugati autóm és házam lesz, mint egy osztráknak. Akkoriban kezdődtek meg az EU-s csatlakozási tárgyalások. Néhány parlamenten kívüli szélsőjobbos párt és néhány fanyalgón kívül mindenki Nyugat-Európához akart csatlakozni akkoriban. Ma valóban van egy (kicsi) nyugati autóm, valóban van egy szép házam (sorházi lakásom), és volt már olyan, hogy csak egy kiállítás kedvéért is kiugrottunk Bécsbe.