Ezt az idézetet világszerte rávésték különböző hősi emlékművekre. Az első világháború után azonban a kultusza az angolszász világban erősen megkopott, mert hasonló címmel Wilfred Owen angol költő egy nagy visszhangot kiváltó költeményt írt. Owen egyébként egy héttel a háborút lezáró fegyverszünet előtt halt meg a francia fronton, miután Fonsomme-vonal 1918. október 1-2-i támadásában "feltűnő vitézségért" kitüntetést kapott.
A költemény híre nyilván nem jutott el Szekszárdra.
Wilfred Owen: Dulce et Decorum est
( Imreh András fordítása)
Meggörnyedve, koldusok zsák alatt,
Káromkodva a sártengeren át,
Már a rakétafény is elmaradt,
De botorkáltunk pihenni, tovább.
Alvajárók. Itt-ott bakancstalan,
Vércipőben bicegő vak sereg;
A végkimerültségtől ittasan
Nem hallottuk, ha akna süvített.
Gáz! Gáz! Gyorsan! – Mindenki fejveszetten
Kapkodja föl a maszkot, épp időre;
De egyvalaki még üvöltve fetreng,
Mint aki tűzbe hullt vagy mészgödörbe…
Félhomályos volt és zöld az üveg –
Akárha zöld tengerben fuldokolna.
Álmaimban jelenik újra meg,
Glugyog, mint az eltömődött csatorna.
Követnéd csak te álmodban a kordét,
Amire feldobtuk, míg dúlt a harc,
Látnád te, ahogy egy szemet kifordít
A vonagló, szétesett ördögarc;
Hallanád, ahogy minden zökkenőre
Kibukik száján egy vérbuborék,
Mint a fölkérődzött falat fűzöldje,
Mint fekélyes nyelven a lepedék,
Barátom, nem szavalnád te sem ezt
A diadalra sóvár, régimódi
Hazugságot: Dulce et Decorum est
Pro patria mori.
Az idézet forrása: https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Owen,_Wilfred-1893/Dulce_et_Decorum_est/hu/48158-Dulce_et_Decorum_est?interfaceLang=en
