2019. június 22., szombat

Apátvarasd- Warasch 2.

Apátvarasd kis zsákfalu a Mecsek és a Geresdi-dombság nyúlványai közt. Valószínűleg az itt élő 120 emberen kívül nem sokaknak érdekes település. (Sőt lehet, hogy az itteniek közül sem mindenki találja érdekesnek faluját.)

Itt már jártam 2003-ban, sőt első blogbejegyzéseim egyikét is ennek a falunak szenteltem. Az idén márciusban is Pécsről hazafelé tartva álltam meg negyed órácskára a faluban. Most kimentem a temetőbe is.

A temetőkápolna ajtajának ablaka.

Tipikus nádasdi keresztek.  Persze lehet, hogy nem a szomszédos Nádasdon készültek, mert Varasdon is voltak kőfaragók.

Sőt a legnagyobb homokkőbánya, amivel a nádasdi mesterek is dolgoztak, Varasd területére esett.

Ezek a faluszéli, egykori sváb temetők a világ legnyugisabb helyei közé tartoznak.

Egy tekintet, több mint 100 év messzeségéből.

Szív négy gombbal.

Egy kedves arc több mint 100 év messzeségéből. Milyen jó minőségű fényképek ezek, hogy napjainkig fennmaradtak.

A temetői kereszt.

Faluhelyen ritka az emeletes ház.

A buszforduló. Háttérben volt az egykori malom, aminek ma már csak hűlt helye van.

A falu egyetlen műemléke az 1792-ben felszentelt Szent Imre templom.

Gangrészlet.

A templom előtti kereszt részlete.

Egy elhagyott öreg ház, melynek vakolathibái alatt felsejlenek még az egykori fachwerk nyomai.

Gangrészlet 2.

Vályog- és tömésfal. Ez utóbbi ritkább a sváboknál.

Ennek a háznak a homlokzatán még látható volt a fachwerk 2003-ban.

A Fő utca.

Apátvarasd külterülete a csak néhány, jobbára üdülővé átalakított házból álló Jägercsárda.

Az 1. katonai felmérésen még csak erdészház szerepel itt, a 2.-on már Jäger korcsma elnevezéssel illetik, de nevezték Klein Waraschnak is.

Én mindig  Jägercsárdának ismertem.