Hegyi városok Itáliában: 2. Panicale

Panicale sem tartozik Umbria ismert városai közé. A kempingben kapott tájékoztatóban olvastunk róla először, és mivel nem volt messze, felkerestük.

Az egykori városi falak mentén. Panicale híres szülötte Masolino, aki Masaccio mestere volt. Őket tekintjük a reneszánsz első festőinek. Masolino Ozorai Pipo meghívására a tolna megyei Ozorán is dolgozott.

A városfalak egykori nagy rondellája

A városka főtere a kúttal. A fő templomát éppen beállványozták

A városka a 16-17. században élte fénykorát. Hatalmas, kaszárnyaszerű épületeinek java is ebből az időből származik.

A középkor során néhány ezres lakossága volt, ma kb. 5600-an lakják, de a lakosainak ma kisebb része lakik csak az óvárosban

A középkori városháza. Itt is megfigyelhetjük azt, hogy a középkorban gyakran különvált egy város világi és egyházi centruma.

Ennek a festői kisvárosnak a főterén négy hívogató, elegáns  étterem van. Élénk esti forgalmuknak az erős széllel betörő, Itáliában szokatlan hidegfront vetett véget, amivel csak egy holland és egy magyar család -ez lennén mi-  dacolt.  A magyar család is csak egy darabig, aztán a családfő a közelben lévő autójukból elhozta az egyetlen elérhető ruhadarabokat:  az esőkabátokat. Itt kezdtük meg tehát nem túl elmélyülő ismerkedésünket az olasz konyhával. Számomra az általam fogyasztott pizzának három tanulsága volt: 1. Az olasz pizzákhoz zamatosabb paradicsomból és frissebb fűszerből készül az alap. 2. A sonkát nem sütik együtt a pizzával, hanem csak a vége felé teszik rá a tésztára. (Azt nem kell mondani, hogy mennyire jók az olasz sonkák.) 3. Már nálunk is lehet jó pizzákat enni.  A hidegben teát ittunk, ennek szervírozása egy turisták által nem látogatott vidéki kisvárosban is figyelemreméltóan elegáns volt.