 |
| Nemesnádudvarba hosszú pincesoron keresztül érkezhetünk meg. A faluba 1724-ben érkezett az első 25 család német földről. Borosy András-féle 1728-as összeírás szerint már 44 német család (ez kb. 270-300 főt jelent) él a faluban szegényes körülmények közt, szőlőt két éve telepítettek, de az nem fordult még termőre. |
 |
| Aztán csak termőre fordultak azok a szőlők, és az itteni németeknek főként ez adta a megélhetést. A képen a falu fölé magasodó (a magasodást, persze csak alföldi léptékben gondoljuk) pincesort látjuk, bal szélén a bormúzeummal. |
 |
| A temetőben itt is külön részre kerültek az elárvult keresztek.Mind német feliratú. 1851-ben 1789 fő lakta, 1910-ben már 2637. Ekkori összeírás szerint a falu lakóinak 88,5%-a német, de 48,9%-a beszél magyarul is. |
 |
| Barokkos hármaskereszt a falu temetőjében. A falu lakosságmaximumát 1940-ben éri el 3079 fővel, majd itt is jön a népességcsere, és a hazai falvak viszonyaihoz képest mérséklet népességfogyás: 1983-ban 2368 fő lakta, 2015-ben 1828. A 2001-es népszámláláskor a falu negyede németnek vallotta magát, ami a hazai viszonyok közt magasnak számít. |
 |
| A kálvária stációsor a temetőben nagy juharfával |
 |
| Kilátás a temetődombról a pincék tetői felett az 1807-ben jelentősen kibővített Sarlós Boldogasszony templomra látni. |
 |
| Gazdag historizáló ház a Monarchia korából. |
 |
| Részletek |
 |
| Egy ma panzióként működő századfordulós polgárház szépen felújítva várja vendégeit. |
 |
| A Szentháromság-oszlop a templom előtt. A falu lenyűgözött rendezettségével, ápoltságával. Feked óta nem láttam ilyen rendezett és kulturált falut. |
 |
| Az hogy itt másfajta kultúrviszonyok vannak mint egy átlagos magyar faluban, annak ékes bizonyítéka az, hogy a templom itt egy hétköznap kora délután is "csak úgy" nyitva van.A templomot 1936-ban újították fel, ekkor kapta a kifestését is. A Sarlós Boldogasszonyt ábrázoló főoltárkép a 19.század közepén készült. Lacza Endrének, a kalocsai érsekség festőjének a munkája |
 |
| Nepomuki Szt.János mellékoltár és a szószék 1807-es átépítéskor készült. |
 |
| A Szent Kereszt-oltár és a keresztelőmedence, 1807 |
 |
| Búcsúzóul ismét a pincesor. |
