2018. március 15., csütörtök

A Pécsi Püspökség reneszánsz és barokk kincseiből

Egy apostol faszobra a Pécsi Püspökség Kincstárában.
A most bemutatott képsorok tulajdonképpen Pécs művészi emlékei előtt tisztelegnek újra, mint tettem ezt  a város középkorát bemutatva. A reneszánsz és barokk emlékeknek egy részét fogom bemutatni, csak azokat, amik a Püspökség környékén találhatók. Pécs művészeti emlékekben való hatalmas gazdagságára jellemző, hogy ezzel sem zárható le még a sorozat. Tervezek még egy bejegyzést a város egyéb reneszánsz és barokk emlékeiről, egyet a török koriakról, és egyet rómaiakról is.A barokk Pécs minden gazdagsága ellenére nem volt a középkori elődjéhez mérhető jelentőségű. A középkorban, mint láttuk, a legnagyobb és leggazdagabb városok közé tartozott. A II. József-féle népszámláláskor azonban 8300 fős lakosságával már nem versenghetett a legnagyobb városokkal. (Pozsony 26400 fő, Buda 22500 fő, Debrecen 28000 fő stb.) Ekkoriban is a régió legnagyobb városa volt, de pl. a 6000 fős (Duna)földvár nem volt nagyon leszakadva tőle lélekszámban, a közeli Mohácson is 4600-an laktak. Még 1850-ben sem volt népességszáma kiemelkedő, mert az akkor 15 ezres várostól Szekszárd sem volt angyon leszakadva a maga 10 fős lakosságszámával.
A püspökség épületének délnyugati tornya, ahol most a püspöki levéltár található, de ez a nagyközönség számára nem látogatható. (2003-as kép) A püspökség első épülete a székesegyháztól északra állt, de Koppenbachi Vilmos püspök 1367-ben a püspöki palota épületét engedte át az egyetem céljaira, míg ő a mai helyén új palotaépület építésébe kezdett. A délnyugati torony alapjaiban ma is középkori, a tetőrészén belül egy gótikus erkély töredékeit is megtalálták. A déli szárny alapjaiban reneszánsz, Szatmári György püspök idején épült 1510 körül.
A déli homlokzat egyik emeleti ablakában ma is megcsodálható az eredeti helyén, az egyik ablak belső ívmezőjének reneszánsz faragványa, a tekergő szőlőindák.
Ismét ide kívánkozik a Székesegyház Corpus Christi kápolnájában
látható Szatmári-pasztofórium (szentségház).
A székesegyház Mária-kápolnájában  találjuk az alabástromból készült  oltárt, amelyet Esterházy László püspök hozatott 1787-ben Rómából. A XVII. századi alkotás valószínűleg Cornelis Floris, neves flamand  szobrász műhelyéből származik.A képen az oltár középrészét, Jézus születésének jelenetét látjuk.

A székesegyház eredeti barokk műalkotásai közül a nagyközönség csak a Szent Sebestyén oltár töredékeit láthatja, a sekrestye nagyszerű barokk bútorait és imazsámolyait nem.  A Klimó püspök idején elkészült gazdag barokk berendezés többi részét az egyházmegye más templomaiba szórták szét a templom 19.század végi átalakítása során. A nagyszerű szobrokat a Pozsonyban letelepedett Antonio Guiseppe Sartori (♰1789) készítette.
A magyar barokk kovácsoltvas-mívesség egyik kiemelkedő darabja a székesegyház egyik tornyában
elhelyezett, egykori levéltár kapuja. (Az idegenforgalmi kiadványokban gyakran olvasható
"sekrestyeajtó" téves, az egykori sekrestyeajtó későbbi sorsáról semmit nem tudunk.
A mesteri kapu a Német Birodalomból érkezett, és  Pécsen letelepedett  Stephan
Rosinger  alkotása 1751-ből.(A Rosingerekről bővebben itt.)
A kaput  áthelyezték a később megnyílt káptalani levéltár kriptalejáratának ajtajába, ahol az ma is megcsodálható.
A székesegyház mögötti Berényi Zsigmond címerével díszített kút vasrácsának alkotójában is  pécsi lakatosokat sejthetünk.
A káptalani levéltár épületén az óra körül az 1891-es évszám arra utal, hogy annak áthelyezése ekkor lett kész. Az óra eredetileg a székesegyház egyik órája volt, de a 19.század végi Schmidt-féle átépítés ezt sem hagyta meg.
A Káptalani Levéltár épületét a Szent Sebestyén szobor  alkotója, Sartori tervezte, aki építész is volt, és az egész dóm tér átépítésére nagyszabású tervet dolgozott. A középkori Püspökvár falainak és bástyáinak elbontásával kialakult a mai tér szerkezete. A tér déli  lezárására Sartori nagyszabású szobrokkal és kovácsoltvas kerítésekkel ékes díszlépcsőt is tervezett, de ez nem valósult meg soha.
A Püspökvár északnyugati sarkában  az 1700-as évek elején Nesselrode Ferenc püspök által építtet hatalmas magtár, ahol most a püspökség látogatóközpontja van.

A magtár épülete az Aranyos Mária-kápolna romjaival és az északi városfallal.
Pazar terek, nagyszerűen felújított épület.
Az épület alatt hatalmas pince húzódik, amiről még lesz szó. Azért összességében itt lenne bőven hely arra, hogy egy barokk kőtárat is kialakítsanak.
Péter apostol. A székesegyház Pollack-féle átépítése után készült el a Pécsen letelepedő
Bartalits Mihály (1808-1879) tizenkét apostolt ábrázoló szoboregyüttese. (Egy kép erejéig tehát a klasszicizmushoz kirándulunk.) Ezek a monumentális szobrok a székesegyház déli homlokzatán álltak 1854-től,  harminc éven keresztül. A Schmidt-féle átépítés keretében levették őket, és a szeminárium udvarának támfalára helyezték őket. A szobrokkal  a kezdetektől gond volt azok gyenge alapanyaga miatt. A Bartalits által használt, a  közeli budafai kőbányából származó homokkő ugyanis nehezen állta az időjárást és az olajfestéket, amivel a szobrokat befestették.  Ezért ma mindegyik nagyon rossz állapotban van. 2014-ben kerültek a szobrok a mai helyükre, az 1930-as években épült Gosztonyi Gyula-féle kőtár árkádjai alá. ( A kőtár eredetileg a mai dómmúzeumban lévő a román kori kőfaragványoknak épült, de az 1950-es évek óta szinte a legutóbbi időkig lényegileg lomtár volt.) Ezzel az árkádok hosszas viszontagságos története is szépen rendeződött.
A képen a Dulánszky Nándor püspök címerével díszített obeliszk egy részlete látható. Az obeliszkek 1890-91-ben, a székesegyház átépítésekor kerültek a térre. A15 km-re lévő Budafáról állítólag 22 ökör és öt ló hat hét alatta vontatta Pécsre a hatalmas kőtömböket. Szerencsére az obeliszkek anyaga tartósabbnak bizonyult, mint az apostolszobroké. Mögötte a püspöki palota homlokzatának részlete. A székesegyház felújítójának, Friedrich Schmidtnek az építésvezetője, August Kirstein  látta el a mai neoreneszánsz külsővel az épületet. (Ővele már Döbrököz kapcsán is foglalkoztam.)
Még egy neoreneszánsz emlék, a püspökség nagyszerű tölgykapuja.
Pál apostol a Püspöki Palota kapualjában.
A Püspökség néhány éve látogatható. Az épület mai jellege döntően Scitovszky János püspök
(1839-1849) idejében elkezdett építkezések nyomán alakult ki. Sajnos ez az átépítés nagyon sok
középkori,és még több reneszánsz részletet megsemmisített.

Ugyanott Szent Péter. A Péter az egyházmegye védőszentje, nem véletlenül látjuk Pállal több helyen is őket.

Számomra a légszívmelengetőbb az egyházmegye falusi templomainak, főleg
a sváb emlékekeinek a viszontlátása volt. Ez Hásságyról került a palotába.
Persze a vezetés nem tért ki ezekre a falusi emlékekre, nem is utal rájuk felirat,
egyszerűen csak megörültem, amikor felismertem őket. Már amelyiket sikerült,
hiszen sokat valószínűleg nem is láttam korábban.

A főlépcső oldalfülkéje.

 Korábbi források szerint Mária Terézia ajándékozta Klimó püspöknek azt a 6 db 17.századi brüsszeli falikárpitot, ami Mózes életéből mutat be jeleneteket.. Ezek a püspökség legértékesebb kincsei. A jobb oldalon is egy falusi Madonna, de ezt sem ismertem fel.

A lépcsőház bal oldala.

Egy 18. század végi óra, egy kaszás halál-angyallal.

Szent Tekla Ozoráról.

Ez a nagyszerű későközépkori Pietà sem része a vezetésnek.

A Püspöki Palota teremsora. Mayer Mihály püspök még az  eredeti rendeltetésüknek megfelelően használta itt a termek egy részét,  távozása után  fokozatosan lett egyre nyitottabb a püspökség.
A legnagyobb meglepetés az püspöki kertben ért. Itt szembesültem a székesegyház egykori főoltárának
szobraival. Ez Szent Péter.

Ez a rendkívül kifejező arc Szent Mártoné.

Egy angyal arca. Háttérben Krisztus, feje furcsán kapcsolódik nyakához.Az általam  vezérfonalul használt Boros László "A pécsi székesegyház a 18. században" c. 1985-ös könyvében is van egy fénykép Krisztusról, akkor még sokkal épebb a szobor.

Elől egy római katona, háttérben Szent Adalbert. A szobrok 1748-ban (a német wikipedia szerint 1740-ben)  készültek a cseh-német Bohumil Gottfried Fritsch műhelyében. Elsőrendű barokk alkotások. Valószínűleg jó régóta állnak itt esőben, fagyban. Állaguk egyre csak romlik, ne feledjük, hogy ezeket belső térbe szánták. Igazán megérdemelnék,hogy fedett helyre kerüljenek. Ha én dönthetnék sorsukról, akkor a püspöki pince gyenge  kihasználtságú belső tereiben nyitnék egy barokk kőtárat.
A Püspökség kertjéből hosszú átjáró vezet a föld alatt a magtár felé. Lehet, hogy középkori eredetű, de mai formájában barokk. 
A pince egyik oldalága a híres Texas Bár. A pinceszakasz oldalágának a neve a jó humorú
Cserháti József  püspöktől ered (1969-1989). Ez volt a püspökség egyetlen olyan helyisége,
ahol az állambiztonsági szervek nem tudtak poloskát elhelyezni. Így a Texas Bárban tartotta
Cserháti püspök- állítólag kellemes borozgatással összekapcsolva- bizalmas beszélgetéseit.
Végezetül a Püspöki Kincstár gazdag anyagából egy-két falusi műalkotását mutatok be.
Ez a Nepomuki Szt. János kép nem tudom, hogy honnan származik. Sajnos nem csak a püspökségen,
hanem még itt a múzeumban sem tüntetik fel a műalkotások eredetét.
Keresztelő Szt. János, szintén (nekem) ismeretlen helyről
Ezt a Szent Benedeket viszont megismertem. Ez régebben Zombán volt.
Ez a Passaui Madonna típusú kép, a Schwäbische Türkei területén sok helyről ismert. Erről szintén
nem tudom honnan került ide.
Ez az érdekes Feltámadt Krisztus a mecseknádasdi Vérrel Verejtékező
Krisztus kápolnában volt eredetileg, ha jól tudom. Jobb kezében keresztes
zászló volt korábban.
Szent Ignác (általam) ismeretlen helyről.Ez nem illik a falusi templomok
világába.
Illendő Klimó Györgyről,  legnagyobb pécsi püspökről is megemlékezni.
Végül egy barokk angyallal zárom az összeállítást. Ez 2003-ban még  Gosztonyi-féle árkádok alatt állt. Most nem tudom, hol van, a püspökségen nem láttam.