2013. február 23., szombat

Apadiger Klasshite -Üveghuta: A temető

Apadiger Klasshite történetét már korábban megírtam. Akkor hiába kerestem a temetőt.
A régi térképek alapján keresett helyen semmit nem találtam. Amikor Dimirkape temetője
előtt Csibinével találkoztam, akkor ő is azt mondta, hogy  a temetőnek meg kell még lennie.
Molnár Zoli fotós barátomnak sikerült is megtalálnia, nagyjából azon a helyen, ahol a régi
térképek jelölték.  Sok keresgélés után nekem is meglett. 

Nem maradt fenn túl sok sír, talán csak 10-12.

A Schwabische Türkei területén megszokott nádasdi stílusú, homokkőből készült keresztek., a 19.század végéről.

A többségük sérült, törött

Kevés kövön olvasható  a név

A vagyoni tagozódás itt is érzékelhető volt. A vélhetően gránitból készült obeliszk  természetesen már nincs meg

A legnagyobb "állománysűrűségű" rész

Elmúlás. A teljesen beerdősült temető számomra igen meghitt hely volt. Egy tuskón elücsörögtem egy darabig. Kutyám körülöttem szaglászott, majd az erdő sűrűjében egy szarvas vágott keresztül. Annyira kizökkentem, hogy még a fényképezőgépet is elfelejtettem ráemelni. Sok minden kavargott a fejemben életről, halálról, Istenről és a svábokról.