A Schwäbische Türkei peremterületén

Szágy, Tormás és Baranyaszentgyörgy Baranya Hegyháti járásában van. Egy hosszan elnyuló, egyre szükülő völgyben van a három falu a baranyai Zselicségben. Szágy már abszolút zsákfalu, 13 km-re a főúttól.

Szágy volt mindig is a legkisebb. Fénykorában a 19.század végén 400 fölött volt lakossága, ma ennek negyede él itt.  Színtiszta sváb katolikus falu volt, német nevét mégsem találtam. Nyilván kiejtésben ez is Szágyhoz állt közel. Természetesen a nagy népességcsere ezt a falut sem hagyta érintetlenül. 

Hosszú pajta kert végében. 

Nemrégiben felújították templomát. 

Előtte szép kereszt, ami nem a Schwäbische Türkeire jellemző nádasdias stílusú. 

Mint a neveken is látszik, németek lakták. Későn, 1770 táján települt. Üveghutáiban a környék birtokosainak, a Biedermanoknak készítettek termékeket, majd áttértek erdei gazdélkodásra, mint a Mecsek környékén is. 

A temető szép, régi keresztje sem nádasdi stílusú. Eddig úgylátsziik már nem ért el a nádasd környéki mesterek hatása. 

Ez a megmaradt egy-két régi sirkövön is látszik. De vajon hová valósi mesterk készítették ezeket? 

Ennek a keresztnek csak a talapzata maradt meg. Innen kellett volna indulnom a kálvária felé, ha tudtam volna akkor februárban, hogy itt az is van. Pedig nagyon szép, elhagyott kálvária van erre. Itt vannak képek és kis ismertető  róla.  

Tormás felé egy kereszt. 

Talapzatán érdekes Piéta. 

Még egy szép kereszt Tormás felé. 

Ez is nagyon szép munka, és szintén nem tudom, milyen stíluskörhöz soroljam. 

Ez az egyértelműen balatoni stílusú kereszt már a tormási faluszélen van. 

A kereszt egésze. Az I. vh.-ban az olasz fronton meghalt gyermekük emlékére állították 1919-ben  a szülők. A fiú fényképe a talapzaton. Érdekes, hogy míg a magyarok körében gyakori volt a világháborúban  elhunyt gyermek, szeretett férj emlékének megörökítése, addig most hiába pörgetem az agyam, nem ugrik be ilyen indíttatással egyetlen egy sváb kereszt sem. 

Szép pajta Tormáson, ami magán viseli az interentikus hatást is. Tormás magyar többségű volt. 1886-ban 75% magyar mellett 22% német lakta. 

Tormási házak. Tormásról nyilván csak a svábokat telepítették ki. Így ma a három falu közül még ez a legnépesebb. Itt a lakosság száma 670-ről "csak" 251-re csökkent. 

Ez a kápolna már Baranyaszentgyörgy határában van. A település német neve Sendjerga volt. 

Szép Piéta belsejében.

Szentgyö rgy csekély német többségű,  csaknem 800 fős település volt. 1886-ban 50%-a német, 40%-a magyar katolikus. Ilyen szempontból a ritka, etnikai egyensúly állapotában lévő falu volt. Ma alig több, mint százan laknak itt, főként magyarok, sváb már nincs. A temetőnek is két fele volt. A magyar felébe folyamatosan temetkeztek, így ott a sírok kicserélődtek. A sváb felében a kitelepítés óta nincs temetés. Így it ót vagy fennmaradtak a régi sírkövek, vagy elpusztultak. Dícséretes az, hogy a sváb temető felét sem hagyták elbozotosódni. 

Néhány sváb kerszt következik. 

Háttérben egy halastó. 

A keresztek nagyon szép ornamentikával faragottak. 

Stílusuk a 19.század végi nádsdi stílushoz áll közel. 

De feltűnnek másmilyenek is. 

A kő sem a szokott nádasdi homokkő. 

Olyan motívumok is vannak, amik nekem nagyon újak voltak. 

Gazdag ornamentika.

Gyakori a Jézus-szive motívum. 

Ahol már semmi nem látszik. 

A ma is használt, és azért eléggé szellős magyar temetőrészen is sváb stílusú kerszt áll. 

A magyar és német rész közt azért nincs éles határ. Még az is lehet, hogy a német felíratú keresztek dominanciája arra vezethető vissza, hogy a németek szinte mindig kőből fargtattak sírkövet maguknak. A magyarok pedig gyakran megelégedtek egyszerű és múlékony fakereszttel. 

Még egy kép a német temetőfélből. 

A hit, remény, szeretet jelképével és gazdag ormamentikával ellátott kereszt.