|
A csarodai református templom talán a vidék legismertebb
műemléke. A "vidék legcsillogóbb ékszerdoboza", "beregi gyöngyszem" , a
"mosolygó szentek temploma" stb. Nem fukarkodnak a jelzők ennek
a szép templomnak a jellemzésében. Aki kicsit jobban ismeri a
vidéket tudja, hogy több mint félszáz hasonló emlék van még a
közvetlen környéken, és szinte minden falu tartogat valamit még a
középkori templomából. Ma hazánknak nincs olyan tájegysége, ami ilyen
"töménységben" nyújtja a középkori emlékeket, mint Bereg és Szatmár
"itthon maradt" része. A szomszédos, ma már Románia és Ukrajna
területére eső, zömében még magyarok lakta falvak templomai közül is
egyre többnél tár fel gazdag középkori részleteket a hazai támogatást
élvező műemlékvédelem. (Lásd a
Teleki Alapítvány honlapját) A fennmaradt emlékek nagy száma alapján azt gondolhatjuk, hogy
a középkorban kivételesen fejlett volt ez a vidék. Ez azonban nincs
így.
|
|
|
Mivel a vidék kevéssé ismert, ezért nem felesleges talán a
sulinet.hu alapján egy térképvázlatot
mellékelni a vizsgált területen lévő vármegyékről. Huszt kiemelése a
térképen esetleges, valaki véletlenül túlzott jelentőséget tulajdonított
neki, a térkép pedig átvette.
|
1.A Felső-Tisza-vidék, mint történelmi táj
A Felvidék és Erdély közé beékelődött területet nevezem Felső-Tisza-vidéknek.
Néprajzban, földrajzban ismert fogalom, a történelemben kevéssé használt. A
tájegységhez a következő későközépkori vármegyéket sorolom: Ung, Bereg,
Szatmár, Ugocsa, Máramaros, a hosszan elnyúló Szabolcs északi fele, és
egy templom erejéig még Közép-Szolnok, is meg lesz idézve.
Erre a hatalmas, mintegy 30 ezer négyzetkilométeres területre a mai
szemszögből azt mondhatnánk, hogy periféria, három ország széle. Arra
gondolhatnánk, hogy a középkori Magyar Királyságnak is perifériája volt. Ezt
alátámasztja az az oklevél is, amelyikben a Szatmár és Ugocsa határán
lévő sásvári (sárvári) esperességről 1264-ben kijelentették, hogy
„Magyarország szélén terül el, ahonnan kezdődően Tatárországig már emberi
települések sincsenek." (A Vereckei-hágó még innen 130km). Mint később
látjuk majd, ebbe a területbe szivárognak majd be a hegyi pásztorkodást
folytató vlachok, és itt alapítják falvaikat a kenézek.
A periféria jellegét tovább erősíti az a tény, hogy nincs igazán jelentős
város a vidéken. Már csaknem az erdélyi határon van a vidék legjelentősebb
középkori települése, a szatmári Nagybánya (korábban Asszonypataka), ami a
Kubinyi-féle listán a harmadrendű, kisebb városok és jelentős városfunkciójú
mezővárosok közé tartozik, bár azok közt előkelő helyen áll. Ugyanebbe a
kategóriába tartozik Szatmár és Németi (amik hivatalosan csak 1715-ben
egyesültek, de Kubinyi is egybeszámolta őket), és Bereg vármegye
városai Munkács, Beregszász, valamint Ung vármegye "székhelye" Ungvár. ebben a
sorrendben. Negyedrendű, a közepes városfunkciójú mezővárosok közé sorolódik a
szabolcsi Kisvárda, Nagykálló (ma semmi középkori emléke nincs), a
szatmári Nyírbátor, az ugocsai Nagyszőllős és a máramarosi Huszt. Nem
túl hosszú ez a városi lista, még erősebbek lesznek a kontrasztok, ha az
ország fejlettebb vidékeivel hasonlítjuk össze. A Dél-Dunántúlnál
láttuk, hogy a kiemelkedő Pécs mellett milyen nagyszámú mezőváros volt a
megyékben. Az ottani, alig több mint 15 ezer négyzetkilométeren 68 mezőváros
volt Csánki Dezső szerint, az itteni csaknem kétszer akkora területen összesen
41, úgy hogy se Nagybánya, se Szatmár-Németi messze nem volt Pécshez mérhető
város. Az általam vizsgálat tárgyává tett 14 vidék közt csak a szintén
periférián lévő Székelyföld volt olyan vidék még, ami ennyire centrum
nélküli.Még beszédesebb, ha az újabb kutatási eredményeket is sorra vesszük.
Kubinyi pontrendszerében a vidék vezetője Szatmár vármegye, ahol összesen 19
centrumot, jelentős települést számolt össze a szerző. Ezzel szemben
K.Németh András Tolna vármegyében 95-öt, pedig területét tekintve Szatmár még
nagyobb is volt. Természetesen a 95 tolnai centrum nem kapott mind mezővárosi
rangot, de Tolnában a falvak is jelentősek voltak.
Ennek megfelelően a terület népsűrűsége is kicsi még a középkor végén is.
Szatmár és Ugocsa volt a legsűrűbben lakott az északkeleti vidéken, Kubinyi
szerint 9-12 fő/km2 -es értékkel. (Ez fele volt Tolna, Baranya
népsűrűségének) Ung, Szabolcs, Bereg, Közép-Szolnok 5-9 fő/km2-es népsűrűségű
lehetett, Máramaros pedig a Magyar Királyság valószínűleg legritkábban lakott
vidéke volt, hiszen túlnyomórészt hegyvidéki a terület, és a csak a Tisza
völgyét lakták sűrűbben.
Az egyházi intézményrendszerben is szegényes a vidék. Nagyrészt az egri
egyházmegyéhez tartozott, Szatmár és Közép-Szolnok azonban az erdélyihez.
Ugyan nyolc-tíz bencés kolostorról is van tudomásunk, de ezek közt a
jelentősebbeket mind a Tisza vonalától délre, Szabolcs vagy Szatmár megyében
alapították különböző nemzetségek, a három legjelentősebb pedig szinte egymás
szomszédságában állt.
Sárvár
lokális jelentőséggel bírt, 35 méteres háromhajós templomát feltárták
Nagyecsed mellett. Tőle nem messze volt Kaplony, ami szintén jelentősebb
kolostor lehetett. A épségben fennmaradt ákosi templom, amit be is
mutatunk. Pálosok is néhány kolostorral (pl.Tarpa) vannak jelen, ungvári
kolostoruk lehetett a legjelentősebb. A koldulórendek közül inkább csak
a ferencesek voltak itt: Szatmárban már 1316-tól, Beregszászon 1380-tól, (itt
domonkosok is voltak), Nagybányán 1438-tól, Nyírbátorban 1480-tól,
Meggyesalján 1500 körül, Nagyszőlősön 1516-ban telepednek le. Ezen templomok
közül ma már csak a nyírbátori áll nagyjából eredetiben, a nagyszőllősi pedig
barokk átépítésében.
2. Miként lett periféria a vidék
Mint Engel Pál megállapította "... a keleti és nyugati országrész közti,
később mind nyilvánvalóbb különbség középkori eredetű fejlemény, a 13. század
nagy átalakulásainak következménye." Minden jel szerint a 13.század
előtt a kelet-nyugat viszony még közelebb volt az egyenrangú állapothoz. Az
Esztergom-Fehérvár-Óbuda háromszög ugyan a nyugati országrészhez volt
közelebb, a Dunántúlon (és a délvidéken) sűrűbb volt a kolostori hálózat
is, és már Szent István is több egyházi központot alapított itt, mint az
ország más részein. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy Szent István
kifejezetten nyugatos uralkodó volt, amit utódai nem feltétlenül követtek. A
11—13. században élénk érintkezés volt Magyarország, a kijevi és a
halicsi fejedelmek között. Árpád-házi királyfiaink, királyleányaink közül
többen léptek házasságra a kijevi nagyfejedelmi udvar és a nagyfejedelemséghez
tartozó más fejedelmi udvarok fiaival, leányaival. Szent Lászlónál a délnyugat
orientáció (Horvátország) mellett megjelent a keleti orientáció, a bihari
Nagyváradot is központtá fejlesztette, ide is temetkezett. Nála indul el az
északkeleti orientáció is, és ő nyitotta meg halicsi hadjáratok másfél
évszázadnyi sorozatát is, ami éppen a Felső-Tiszavidék felértékelődését
jelentette. A korai hospesek is nagy számban a keleti vidékre érkeztek.
Bodrogolaszi (ma - de már a középkor végén is - , csak egy kis falu a
Hegyalján) élvezett először kiváltságokat. A kievi út a kereskedelmi
útvonalak közül az egyik legfontosabbá volt a korai időkben. Ez emelte meg
Ungvár jelentőségét is, ami a 13.század közepéig a vidék legfontosabb
települése volt.
Al-Ídriszi arab tudós 1154-ben Magyarország 16 városáról beszámolva, Ungvárról
mint nagy és virágzó város-ról ír. Ám Kijevet 1240-ben lerombolták a tatárok, és a város a régi fényét
már soha nem nyerte vissza.1241-ben ugyanez történik Ungvárral is. A
tatárok tartós megtelepedésével északkeleti irányú orientáció
sorvadásnak indult. Ungvár a kijevi út mentén, "jelentéktelen porfészek"
(Engel) lett a középkor második felére. Mint láttuk, csaknem a
negyedrendű városok szintjére süllyedt vissza, mire forrásaink és emlékeink is
megszaporodnak.
Nyilván azt is figyelembe kell venni, hogy a nyugatról érkező
civilizációs vívmányok, mint például a kerülőeke, vagy a többnyomásos
gazdálkodás, vándorlási sebessége az ország nyugati felétől a keleti feléig
csaknem egy évszázadig tartott, és a Duna bizonyos szempontból nehezen
átléphető határvonalnak bizonyult. Valószínűleg művészi emlékekben is
hasonlóan történhetett. A román ikerablak itt még a 14.századi falusi
építkezéseken is feltűnhet, miközben nyugaton már rég feledték. Könnyen lehet,
hogy a csarodai templom is egykorú a velemérivel.
A Felső-Tiszavidék középkor második felétől elkezdődő perifériává válása az
újkorban sem állt le. A három részre szakadt ország idején a terület nyugati
fele a Magyar Királyság perifériája volt, a keleti fele Erdélyé. Ma három
ország széle, igaz kettőnek nyugati.
3. Más népek
Amíg a vidék élénk kereskedelmi forgalmat bonyolított le, addig kimutatható a
Nyírségben egy zárt izmaelita tömb. Az izmaeliták (ritkábban böszörménynek,
vagy latinosan szaracénok) nevezett muzulmán népcsoport, főként az
észak-iráni eredetű kálizokból állt. A 13. század nagy változásai őket is
lesöpörte a történelem színpadáról, ahogy a kievi kereskedelmi út bezárult,
úgy asszimilálódtak az itteni izmaeliták is. Emléküket egy-két településnév
őrzi, például Ibrány vagy Hajdúböszörmény, Beregböszörmény
Mint minden vidékünkön, úgy itt is, a városlakóknál döntő a vendégek szerepe.
A hospesek érkezésére a legkorábbi adat Beregszászról van, ide II. Géza idején
érkeznek a szászok, akik a város melletti dombokon elkezdik a
szőlőtermesztést, illetve megnyitják az első, de kisebb jelentőségű
aranybányákat. A latinok is megjelentek a vidéken, főként Ungváron
számolhatunk velük, a későbbi időkben a vidéken nagy jelentőségűvé váló
Drugeth nemezettség is olasz eredetű volt.
A következő nagy hullám - a szokásos módon - tatárjárás utánra tehető. Az
ekkor érkezők alapították Nagyszőllőst és Felszászt, (a későbbi
Királyházát, ma kisváros Nagyszőllős mellett), és népesítik be Szatmár-Németi
egyik felét, és nyitják meg a Nagybánya környéki bányákat. IV.Béla
királytól, és fiától V. Istvántól kiváltságokat is szereznek.
A felszászi és nagyszőllősi településekkel párhuzamosan
jutottak el a szász és kisebb részt magyar telepesek csoportjai
Máramarosba, ahol a Tisza völgye mentén telepedtek le, és alapították
meg a később "Öt koronavárosnak" emlegetett településeiket.
(Hosszúmező, Huszt, (Máramaros)sziget, Técső és Visk). Valójában ezekből nem lett soha komoly város, inkább csak falu,
mezővárosi méretűek voltak. Károly Róberttől a magyar és szász
lakói a (Nagy)Szőllősi kiváltságokat kapták. Érdekessége ennek az, hogy ez
tiltotta az irtványföldek átadását más nyelvűeknek és nemzetiségűeknek
(pl. vlachoknak). Ezen városok lassú elmagyarosodása egy hosszabb
folyamat eredményeképpen a középkor végére fejeződött be.
A magyarok a félnomád, pásztorkodó életmódot folytató kárpátukránokat, más
néven ruténeket vagy ruszinokat, a románokhoz hasonlóan, vlachoknak nevezték
középkorban, így a ruténok és románok megkülönböztetése a forrásokban
nehézkes. Ráadásul mindkét népcsoport görögkeleti vallású is volt. A rutének a
13. századtól kezdve szivárogtak át Galíciából Máramaros, Bereg, Ung és
Zemplén megyék lakatlan, hegyes vidékeire. A gyepűn túl, először 1254. és
1256. évi oklevelek említenek ruténeket Kárpátalja közelében, Nagymihálytól
(ma Mihálovce, Kelet-Szlovákia) északnyugatra, a Laborc és Ondava között. A
terület korábban teljesen lakatlan volt.Nem csak spontán vándorlással érkeztek
ruténok a vidékre, hanem földbirtokosok megbízásából vállalkozók is
szállították őket a birtokokra. A telepeseket szállító vállalkozókat a nyugati
megyékben
soltészoknak, a keleti megyékben
kenézeknek nevezték.
A soltészok főként németeket telepítettek a Felvidéken (
mint ahogy azt a Szepességnél láttuk), a kenézek ruténokat és románokat a Felső-Tiszavidék hegyvidéki területére
és Erdélybe. Ez a betelepítés a vizsgált vidékünkön egészen a
17.századig tartott, az utolsó kenézlevelet 1648-ban adták ki. Ekkorra
már a ruténok és románok száma és jelentősége a hegyvidéki területeken
döntő volt.
4. Gazdaság
A vidék ritkán lakott hegyvidéki területeinek gazdasága jelentősen különbözött
Szatmár és Bereg alföldi vidékeinek gazdaságától. Szatmár és Bereg alföldi
vidéke pedig jelentősen különbözött az Alföld egészétől. Szabolcson már lehet
vitatkozni, valószínűleg az Alföldnél is elment volna az ismertetése, déli és
nyugati vidékét oda is soroltam.
Mint az láttuk, az
Alföld nagy részén a középkor második felében a lelegeltetéses állattartás lett a
domináns. Ennek következtében a települések koncentrációja volt a
tendencia, nagy lélekszámúvá duzzadó mezővárosok és elnéptelenedő falvak
alkották az Alföld jó részét. Az általunk vizsgált alföldi területeken azonban
megmaradt a korábbi Alföldre jellemző aprófalvas településszerkezet. A
főként fokgazdálkodást folytató, folyóágak közé beékelődött falvak a vidék
városaira jellemző későbbi pusztulási folyamatot is átvészelték, a török
hódoltság is elkerülte a vidéket, így itt nem csak a középkori
településszerkezet maradt fenn többé-kevésbé, hanem a falusi templomok
jó része is. Ezek voltak azok a fő tényezők is, amely alapján az Alföld
felső-Tisza-vidéki részét külön kezelem az Alföld egészétől.
A hegyvidéki terep egyes részein kiemelkedő jelentőségű volt a bányászat. Az
első bányák Beregszászi-dombvidéken jelentek meg hamar kimerülő
telérjeivel. Jóval nagyobb jelentőségű volt Nagybánya környékének az
Anjou- királyok alatt, majd Mátyás alatt virágzó ércbányászata. A
máramarosi sóbányászat csak a XIV. század közepétől kezdett jelentőssé
válni, és ez alapozta meg a máramarosi öt koronaváros rövid ideig tartó
virágzását. A vidék sóbányászata az erdélyihez képest mindenképpen
kisebb jelentőségű volt.
A ritkán lakott hegyvidéki részeken pedig a már említett vlachok (rutének,
románok) folytattak állattartást, mindenekelőtt juh tenyésztést, és hegyi
gazdálkodást, és főként fakitermelést.
5. A vidék "templomfennmaradási száma"
Bevezetek egy elég furcsa nevű mutatót, amit "templomfennmaradási számnak"
nevezek el. Ez a matató azt adja meg, hogy a fennmaradt középkori templomok
száma hogyan viszonyul a az egyéb forrásokból ismert templomok számával.
Fennmaradt középkori templomnak azt tekintjük, amelyeknél a felmenő falak java
része középkori, a templomméret és alaprajz nagyjából rekonstruálható.
http://www.templomut.hu/hu 65 ilyen templomot ismertet a vidékről, a Felső-Tiszavidékről, de van amit
kihagy. Összehasonlításul, az általam már többször ellenpéldaként
felhozott Dél-Dunántúlon kb. 7 hasonló színvonalú templom maradt fenn.
Nyilván töredékesből több.) Másik beszédes adat szerint a mai
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 129 középkori templomról van adatunk Balog
István kiváló kutatásai alapján, ebből 50 lényegében még ma is áll, ez 38%-os
arány, ugyanez a mutató Tolnából K.Németh András kutatásai alapján 3%. Ennél
is kevesebb maradt fenn a Temesközben, ott nagyjából egy sem. További érdekes
összehasonlításként a Székelyföldön a templomfennmaradási arány nagyjából
annyi, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.
Gilyén Nándor Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Szatmári és Beregi részét
külön is megvizsgálta. Itt 97 település esetén 49 középkori templomra talált
adatot, ezek közül 28 ma is áll. Ez 57%-os arány. Ennél magasabbat talán csak
a Szepességben, vagy a Királyföldön találunk az egész Kárpát-medencében.
Ezek a alapján kijelenthetjük, hogy a mai Magyarország területén a középkori
emlékek fennmaradási arányszámának két véglete tehát valahol a 0% és az 60%
között mozoghat.
6. A vidék központjai
|
Készítette:
Antonius Plaian
from Timisoara, Romania - Uploaded by
nicubunu,
CC BY-SA 2.0,
Wikipedia
Nagybánya (Szatmár vm.): A főtér a Szent István toronyból
Nagybánya (régi neve Asszonypataka, németül: Frauenbach, ma:Baia
Mare)
a Felső-Tisza-vidék legjelentősebb városa volt. A középkori Nagybánya két település - Zazarbánya és Asszonypataka
összeolvadásából keletkezett. Első említése 1327-ből ismert, de egyes
források szerint már II.Géza korában érkeztek ide német
bányászok. A 14.század során ércbányászata révén viharos fejlődésen
megy át. Zsigmond csere útján Lazarevics István szerb despotának
juttatja, így megszűnnek szabad királyi városi kiváltságai, bányászata
is visszaesik. Hunyadi János is birtokolja, majd Mátyás király alatt
ismét felfut a termelés. Az 1480-as években a Magyar Királyság
aranytermelésének mintegy harmadát adta, és ezüsttermelése is jelentős
volt, pénzverdéje is volt. 50m -es, kéthajós temploma is különleges
volt. (Ennek ma már csak tornya áll, innen készült a felvétel.)A
várost falak is körbevették, mára csak a
mészárosok tornya maradt meg. 43 hektáros területével kifejezetten nagy területű
város volt, a huszadik legnagyobb a királyságban. Lakosai számát
tekintve még előkelőbb helyen állhatott. Kubinyi becslései szerint
fénykorában. a 15.század legvégén 5000 körül lehetett a
lakosainak a száma. Obszerváns ferences kolostor és ispotálya is volt.
A főtér őrzi még középkori alaprajzát, számos háza jelentős középkori
részleteket rejt.
|
|
Szatmárnémeti (Szatmár vm.) egy 1655-ben készült metszeten Borovszky
Samu (1860–1912) művéből. -Forrás:
wikipedia
Szatmárt ( a térképen A-betű jelöli )és a Németit (C) csak a Szamos,
ma már teljesen eltűnt mederága (D) választotta el. De nem csak
ez változott meg, hanem minden középkori emléke is eltűnt a városnak,
várával és a két, metszeten is látható nagyobb templomával együtt.
Szatmár ispánsági székhely, a beszédes nevű Németi hospes
település volt, tehát megkapta azokat a kiváltságokat, amelyek a
hospes joggal jártak. Így a két település szerencsésen kiegészíthette
egymást, és település a Felső-Tiszavidék második legfontosabb
településévé válhatott. A 15. század eleji eladományozása után
sikerült polgárainak az új uraikkal (Hunyadi, Szapolyai) egyezségre
jutniuk, ami egy Debrecenhez hasonló félig szabad, félig jobbágy
helyzetet teremtett számukra. Szatmárnémeti jelentőségét mutatja, hogy
sóispánági székhelye volt, sőt pénzverde is működött itt. Szatmárban
konventuális ferences, Németiben domonkos és domonkos apáca kolostorok
voltak, Németiben ispotály is működött.Falak alig kerítették, Németit
védte sánc és palánk, Szatmárt inkább csak a Szamos. Egyedül a hídfők
kaptak némi védelmet. Vára viszont komoly katonai jelentőséggel bírt,
miután olasz hadmérnökök kiépítették. Középkor vége felé 2500 körül
lehetett a lakossága, ami mindenképpen jelentős hellyé tette.
|
|
Ungvár (Ung vm.) : Vár
Az ungvári (ruszin néven: Ужгород ) várának mai falai már 17.századi
eredetűek. Ungvár a Szt. István alapította várispánságok egyike volt. A
kievi kereskedelmi és hadiút egyik legfontosabb állomása. Tatárok
előretörésével azonban a kievi út jelentősége megszűnt, és Ungvár
visszaesett a Kubinyi-féle listán a negyedrendű városok közé. A mai
városnak a korai időkből semmiféle emléke nincs.
|
|
Gerény (Ung vm.): R.k. templom
Készítette: Thaler Tamás -
A feltöltő saját munkája,
CC BY 3.0,
Wikipedia
Az Ungvárhoz közeli gerényi templom megidézése eredetileg arra
lett volna hivatva, hogy bemutasson egy olyan Ungvár közeli emléket,
amelyik jóval a tatárjárás előtti időkben is állt, felidézve azt a kort,
amikor a vidék még nem volt periféria. A gerényi templom a
Kiszombor-Karcsa-Kolozsmonostor csoport tagja, és a hatkaréjos kerek
templomok csoportjába tartozik, amit egyes kutatók az igen korai 12.sz-i
kerek templom típusba sorolnak. Nívos kifestéséhez valószínüleg a
Drugeth családnak is köze lehet, akiknek ungvári uradalmához kapcsolták
Gerényt. Később Gerény a család egyik ágának névadója is lett.
Kiszombor kapcsán már utaltunk rá,
hogy valójában fogalmunk sincs arról, hogy ezek a templomok mikor
készültek, és építésük ideje a 12. század eleje és a 13.század vége
közti két évszázadban bármikor elképzelhető.
|
|
Beregszász ( Bereg vm.) (ruténül Берегове, németül
Bergsaß,
Lampertshaus): Szentkereszt temploma gótikus részletei
Sokan mondják, hogy a nyugat-európai kultúra addig tart, ameddig a
gótikus templomok húzódnak. A csaknem 50 méter hosszú, háromhajós
beregszászi Mindenszentek temploma a Vereckei-hágó felé tartva az utolsó
nagy gótikus templom volt a vidéken. Beregszász helyzete és szerepe is
egy kicsit Brassóra emlékeztetett. A Brassóval való
összehasonlítás abból a szempontból is helytálló, hogy itt is II. Géza,
majd IV. Béla által letelepített hospesesek (rajnai szászok) hoztak
létre várost. A történelme azonban nagyon másként folytatódott. Itt a
németek nem éltek annyira sokan és annyira zárt tömbben, hogy
kiváltságaikat sokáig megőrizték volna. A mai templom a 19.század végi
átépítés eredménye, és főként neogótikusnak hat. A középkori Szász
jelentőségét viszont az is mutatja, hogy három koldulórendi kolostora is
volt, férfi ferences és női és férfi domonkos is.A plébániatemplomot
részletesebben
bemutattam itt.
|
|
Munkács (ma Мукачево) Nagybánya után a
vidék legjelentősebb városa volt, a Kubinyi-féle városlistán a
harmadrendű városok közé sorolódik. Ugyanakkor érdemes megemlíteni,
hogy Beregszásszal azonos Kubinyi-féle centrálpontjaiból jelentős
mennyiséget mint ortodox központ kapott. Bazilita kolostora volt
(koldulórendi nem) és ortodox püspöki székhelyként is működött. A
középkori Magyar Királyságban azonban az ortodox kereszténység nem
vetélkedhetett súlyát tekintve nyugati kereszténységgel, tehát a
centrálpontjai jelentősen túlértékelődnek. Ma főkén igen
jelentős
váráról híres.
|
|
Munkács (Bereg vm.): A középkori templom
A nem túl jelentős templomából csak a szentély maradt fenn. Jagelló-kori
adólajstrom alapján 500 körülire becsülhető lakosságszám sem mutatja
fontos mezővárosnak.
|
|
Visk (ruténül Вишковo, németül Vischk): Református templom
a máramarosi öt koronaváros közt kezdetben a legjelentősebb volt.
Háromnak (rajta kívül Huszt és
Técső)
középkori temploma is fennmaradt. A három közül a viski a legnagyobb, de
ez is csak 34m -es , egy nagyobb mezővárosi templom méretű. Kapujának
koragótikus mívessége azonban arra utal, hogy a város a szász indításnál
még nem volt lemaradásban a felvidéki vagy királyföldi városokhoz
képest. Később azonban az itteni sóbányászat - úgy látszik- nem
tudott megfelelő fejlődési dinamikát adni a a városnak. Visk nemcsak a
felvidéki és királyföldi városokhoz képest került lemaradásba, hanem
helyileg is Huszt mögé került. A középkor végén az átlagos mezővárosok
szintén volt csak. Ekkorra szász lakossága is eltűnik, és a város magyar
többségű lesz, akik a reformáció hajnalán áttérnek az új hitre.
|
|
|
Néhány éve a régi vakolatot megbontva nagyszerű és viszonylag jó
állapotú falképek kerültek elő, amik a 14-15.sz. fordulóján
készülhettek. A képen Júdás csókja. A falképek teljes körű feltárása
egyelőre még várat magára. (2018)
|
|
Huszt (Máramaros vm.) (németül Hust, ruténül Хуст ): református
templom.
A templom szinte idegen test a mai jellegtelen ukrán kisváros
szívében, egyben az itt is egyre fogyatkozó magyarság egyik utolsó
szellemi-lelki mentsvára.
Huszt a máramarosi királyi uradalom központja volt, lakói kereskedő
szászok, és földműveléssel, sóbányászattal foglalkozó magyarok voltak. A
királyi koronavárosok közé tartozott. Szent Erzsébet tiszteletére emelt
egyházának papi tizede alapján a XIV. században Kárpátalja harmadik
legjelentősebb települése. A templom a viski templom koragót stílusában
készült, de annál kisebb alkotás. Érdekes ellentmondás, hogy úgy lett a
máramarosi koronavárosok közül a legjelentősebb, hogy templomát nem
nagyobbították meg. A Kubinyi-féle centrálpont-rendszerben úgy tudott
csak a koronavárosok közül egyedül negyedrendű várossá válni, hogy
pontjait főként közlekedési és igazgatási központként kapta, valamint
uradalmi és sókamaraispáni
székhely volt. A város további érdekessége, hogy a német
lakossága itt egészen a a 20. századig jelentősnek volt mondható,
1910-ben 15% körüli volt az arányuk a 34%-nyi magyar és az 51%-nyi rutén
mellet, de ezek a németek nem középkori eredetűek, hanem 18.századiak.
|
|
|
Huszt ma kétségtelenül a váráról a leghíresebb, amihez nyilván
Kölcsey is hozzájárult. A vár a koronavárosok és a sószállító útvonal
védelmére épült, de igazán komoly szerepe csak Mohács után lett, amikor
az Erdélyi Fejedelemség egyik fontos határvára lett.
|
|
A nagyszőlősi (Ugocsa vm.) Jézus Mennybemenetele
plébániatemplom déli késő gótikus kapuja.
Nagyszőllős Ugocsának volt a központja. Az itt letelepülő szászok
kiváltságaikat V. István királytól kapták 1262-ben, A település
1399-ig volt az uralkodók kezén , utána a Perényi család uradalmi
központja lett. Negyedrendű város volt a Kubinyi-féle osztályzás
szerint.Jelentőségét a Perényi birtokközpont adta, ferences kolostora is
volt, ami ma barokk átépítésban maradt fenn. Mivel 1399-ben
elvesztette szabadságait, így a szászok fokozatosan elhagyták.
A plébániatemplom falai jórészt középkori állapotukban maradtak fönn.
Egyháza nem az erdélyi püspök, hanem közvetlenül az esztergomi érsek
fennhatósága alá tartozott.A képen látható déli kapuja 1500 körül
keletkezhetett.A templom mai állapotában a Perényi család
reprezentációjának tanúsága, az építés a későbbi országbíró, Perényi
Péter idejére tehető.
A szovjet időkben a templomban raktár volt, a berendezése elpusztult.
1989-ben kapta vissza a római katolikus egyház.
|
|
Nyirbátor (Szatmár vm.): Minorita templom
Nyírbátor a Báthori család uradalmi központja volt. A családfők inkább a
ma már nyomtalanul eltűnt ecsedi várban laktak, innen nem messze.
Nyírbátort az ember hajlamos lenne két fantasztikus későgót temploma, és
reneszánsz udvarháza alapján előrébb rangsorolni, de a
Kubinyi-féle listán csak negyedrendű város volt. Két fantasztikus
temploma inkább csak egyfajta családi ambíció volt, mint a város
gazdagságának lenyomata. Az obszerváns ferences templomot- nagy
valószínűséggel egy alaptalan hagyomány szerint- 1479-ben Báthori
István erdélyi vajda a kenyérmezei győzelem emlékére alapította, még
"vadabb" hiedelem szerint az ottani hadizsákmányból épült. Az tény, hogy
Báthori István 1493-ban ide temették. 42m-es hosszával és a hozzá
kapcsolódó nagy méretű kolostorral jelentős szerepe volt.)
A templomot részletesen is bemutattam .
|
|
Nyirbátor: Részlet a stallumról
Nyírbátor kiemelkedő művészeti emléke a stallum, amiről korábban úgy
tűnt, szinte mindent lehet róla tudni. Erről az állapotról jól tudósít
ez a cikk.
Újabban viszont
Mikó Árpád kutatásai szinte minden eddigi ismeretünket megkérdőjelezték. Mikó még az
alkotó F. MARONE nevét is elvetette, amivel eléggé egyedül is maradt.
A stallum körüli bizonytalanságot fokozta a Nyírbátorban maradt
részleteinek restaurálása közben elvégzett dendrokronológiai
vizsgálata, amely egyrészt a befejezés 1511-es évét kissé későbbre
tolja, másrészt kimutatta, hogy komoly egyezésben van az itteni
faanyag a máramarosi tölgyek dendrokronológiai adatsorával. Magyarul,
elképzelhető, hogy a stallum nem a távoli Itáliában, vagy a némileg
közelebbi Budán vagy a Szepességben, hanem helyben készült.
Nyírbátorban ugyanis minden bizonnyal a közeli Szamoson leúsztatott
máramarosi fát használhatták. Ez megkérdőjelezi azt az utóbbi
időben népszerűvé váló elméletet is, miszerint a stallum megrendelője
a nagy humanista, Báthori Miklós váci püspök volt, akinek
1506-os halála után rokonai átvették, és Nyírbátorba szállították az
egyébként ide is túlméretezett stallumot. A stallum egyébként még a
váci székesegyházba is túlméretezett lett volna, hiszen 50 főre
készült. Ekkoriban az esztergomi káptalan sem állt ilyen sok tagból.
Összegezve, itt versengő elméletek sokaságával van dolgunk, de
bizonyosat alig tudunk róla, legfeljebb csak annyit, hogy ma egyik
fele a Nemzeti Múzeumban van, másik része a nyírbátori múzeumban,
ahová a református templomból kerültek az 1930-as években.
A stallumról külön bejegyzés készült.
|
|
Nyírbátor: A Szent György, ma református templom
Báthori István kezdeményezésének tartják a másik nyírbátori
templomot, a Szent Györgyöt is, (ma református) és széles körben
elfogadott a templom temetkezőhelyként és udvari kápolnaként való
interpretálása.1484-ban kezdi el építeni Báthori István, de nem
élhette meg a templom felszentelését, ezért temetik a ferencesek
templomába. Újabban egyre többen Báthori (IV.) András
szerepét emelik ki, aki az eddig elfogadott 1511-es évszámmal
szemben 1520-30 körül fejezi be az építkezést, legalábbis ezt
mutatják a gótikus fedélszéken elvégzett dendrokronológiai
vizsgálatok. 45 méteres hosszával az udvari magánkápolnák közt
szokatlanul nagy méretű. Nem véletlen, hogy egyes vélemények szerint
ez a város új plébániatemplomának épült.
|
|
|
A befejezés előtt számos magas színvonalú reneszánsz részlet
kerül a templomba, amiket a kőanyag alapján budai műhelyben faragtak
ki. A fenti képeken a szentségtartó fülkét látjuk. Mindezen
emlékek is bizonyítják, hogy Báthori István és András mennyire
"felülreperezentálta" magát építkezéseivel, ahogy azt Mátyás
király maga is tette.
|
|
Nyirbátor: A várkastély
A nagyon sok vitát kiváltó rekonstrukció a barokk magtárépületté
átépített kastély jelentős újjáteremtésével alkotott meg egy
olyan épületet, ami régészeti, falkutatási eredményekkel nem volt
teljesen igazolt. A részleteket lásd
Feld István tanulmányában. (A vita további részletei a
Építészfórumban) . A kérdés abból a szempontból érdekes, hogy Báthoriak reneszánsz
várkastélya valóban a Mátyás és Jagellók királyi műhelyének
egyenesági leszármazottja, vagy már abba a sorba illik, mint
Sárospatak vagy a közeli Vaja és Kisvárda kissé provinciális stílusú
építkezései.Mindenesetre ez a rekonstrukció új fejezetet nyitott
a magyar műemlékvédelem történetében, ami mögött komoly világnézeti
irányváltás is felsejlik, de erről a
füzéri vár kapcsán
is érdemes írni.
|
|
Kisvárda: a vár maradványai
Kisvárda a Kubinyi-féle városlistán Nyírbátorral azonos pontszámmal a
negyedrendű városok közé tartozott. Kisvárda birtokosai, a Várday
család, több előkelőséget adott a hazának, például Várday István (?-
1471) kalocsai érseket. A Mátyás király bizalmi emberének számító
érsek Kisvárdán is komoly építkezéseket végzett a várban, és -a
nyírbátori templomokhoz képest mégiscsak szerény-
plébániatemplomban is. Az ő idején készülhetett el templom
szentélyének új boltozata, aminek gyámkövei ma kétségtelenül Kisvárda
legkülönlegesebb művészi emlékeinek számítanak. A hat fennmaradt
gyámkövet
itt tekinthetjük meg. Kisvárdának fennmaradt középkor végi adólajstroma, ami alapján kb
650-700 lakosa lehetett.
|
|
Ákos: Református templom
Készítette:
SGECK
-
A feltöltő saját munkája,
CC BY-SA 4.0,
Wikipedia
Az ákosi templom a vidék legkorábbi, és szinte egyetlen
fennmaradt nagy nemzetségi kolostortemploma. Ákos egykor
Közép-Szolnok vármegyéhez majd a történelmi Szilágy vármegyéhez
tartozott, közel Szatmár határához.
A templom csaknem teljes épségben maradt fenn, leszámítva Schulek
Frigyes szokásos "stílszerű" helyreállításait, amik főként a
toronysisakot érintették. A háromhajós, kereszthajó nélküli
templomtípus igen elterjedt volt a 12.századtól a Magyar Királyság
területén, tudjuk, hogy a közeli Sárvár és Kaplony is ilyen
rendszerű volt. A nagyszerű. 33m hosszú templomról és az építtető
Ákos-nemzettség kapcsolatáról nem sokat tudunk, még az is csak
valószínűsíthető, hogy a templomnak a bencések voltak a gazdái,
erről forrás nem maradt fenn.
|
7. A kisebb mezővárosok és a falvak emlékei
|
Jánk (ma Jánkmajtis): Katolikus templom
A szerényebb mezővárosok közül a szatmári Jánkot mutatjuk be
elsőként. 25 méter hosszú, szép arányú, későgótikus temploma a
környék templomainak megfelelően, meglehetősen ép állapotban érte
meg napjainkat. A későgótikus emlékek datálása viszonylag egyszerű,
azonban itt is megfigyelhető az a tendencia, hogy a korábban Mátyás
király alatti virágkor helyett egyre inkább felértékelődik a Jagelló
kor is, sőt Mohács sem jelent éles törést. A gótika virágzását
ezen a vidéken a 15. század közepéig bátran kitolhatjuk, ahogy azt
Nyírbátor példája is mutatja. Jánkról adólajstrom alapján
lakósságszámot is tudunk mondani. A Jagellók korában, amikor a
temploma, épülhetett kb. 450-500 ember lakta.
|
|
|
Csenger
a környék egy nagyobb mezővárosa volt, a Káta nemzettség
birtokközpontja. A temploma a 14.században épülhetett és a
téglaarchitektúrája rokonítható a környék számos templomával.(Pl.
Szamostatárfalva, Baktalórántháza) Nyolcszögű tornyával is
hasonlóságot mutat egy-két környékbeli templom.(Porcslama,
Gacsály)
|
|
|
Vaja (Szatmár vm.) a kisebb mezővárosok közé tartozott.
1349-ben említik először a Szent István tiszteletére szentelt
templomot. Az építésére talán már a XIII. század végén sor
került.Ennek a korai templomnak a résablakai is láthatók. .A XV.
század végén vagy a XVI. század elején a templom szentélyét és
sekrestyéjét elbontották. Helyén egy sokszögzáródású, sarkain
támpillérekkel erősített, kőbordás hálóboltozattal fedett, a korábbi
hajó szélességével megegyező szentélyt építettek. A korábbi hajó
falait lényegesen megemelték, befalazták résablakait.
|
|
Nagybereg (Великі Береги) : Református templom
A vármegye névadó települése XIII. század utolsó harmadáig fennállt
beregi királyi erdôispánság központja volt.
A nagyberegi templom gyönyörű gótikus szentélyével és csaknem 30
méteres hosszával is mezővárosi méretű. Csánki Dezső mezővárosnak is
említi a 14.század legvégén. Kubinyi alföldi városokról és
településekről szóló monográfiájában a kisebb mezővárosok közé teszi.
|
|
|
A beregi Csaroda temploma építését korábban a 13.századra
tették, ma már egyre gyakrabban a 13-14.század fordulójának környékét
említik, mivel kiderült, hogy keresztboltozatos szentélye egykorú a
templommal, nem későbbi, ahogy korábban gondolták. A freskók egy része
a templommal lehet egykorú (hajó, diadalív), a szentély és a diadalív
béletében pedig 14-15. századiak vannak. Csaroda nem magányos
"ékszerdoboz" a vidéken, stílusában hozzá nagyban hasonlít a
palágykomoróci, ahol még a falképek mestere is ugyanaz lehetett, mint
itt Csarodán. Az Ungvár közeli
Palágykomoróc
abból a szempontból is különleges, hogy itt egy karzatra festett Szent
László legendát is feltártak.
|
|
Gacsály: református templom
A szátmári Gacsály református templomot nagy mérete és
nyolcszögű tornya külön érdekessé teszi. (40 évvel ezelőtti
állapot.)A torony a templom legrégibb része, még 14. századi, a hajó
jó része pedig a későgótika 16. századi virágzásának idejéből
származik. A templom a művészettörténészeknek komoly fejtörést
okozott, mivel méretében szokatlanul nagy. Gacsályt mindig faluként
emlegették, de templomának méretei felülmúlják a többi környékbeli
mezővárosét, a kisvárdait, csengerit, jánkit stb. Ezt az
ellentmondást Juan Cabello és Simon Zoltán, a templom kutatói szerint
talán az magyarázza, hogy a település a nagy jelentőségű
Gutkeled nemzetség birtoka volt, és valami, ma már
tisztázhatatlan szakrális jelentősége volt. A templom kutatásának
érdekes eredménye volt az is, hogy a 15-16.századi bővítésben sok
középkori idom- és kváderkövet találtak, ami feltételezhetően a
közeli, korábban elpusztult csaholci bencés kolostor köveiből
származhatnak.
|
|
A beregi Csetfalva (ruszinül Четфалва, ) református temploma.
A négy fiatornyos karcsú harang- és templomtornyok a Felső-Tisza-vidék
jellegzetes építményei. Szerkezetük, stílusuk alapvetően gótikus
hagyományra vezethető vissza. Zömük a 18.században készült. A
hagyományok szívós továbbélése azonban gyakran a periferiális helyzet,
a fejlődésképtelenség következménye a történelemben, mint ennél a
vidéknél is.Ezt láthatjuk a kicsinyke talán a 14.század elei
csetfalvai templomon is.
|
|
Tarpa (Bereg vm.): Református templom
A tarpai templom 30m feletti hosszával a legnagyobb a beregi
templomok közül. Ez azért érdekes, mert sem Csánki Dezső, sem
Kubinyi András nem említi mezővárosnak. A jelenleg is zajló (2019)
kutatásai tisztázhatják a templom teljes méretét és
építészettörténetét. A tarpai templom már ma is sok érdekes középkori
látnivalót kínál. A hajó észak falán három nagy méretű, elég jó
állapotban fennmaradt 15.századi falkép látható: Szent György,
Keresztrefeszítés és a Mihály arkangyal (képünkön): Az oltáriszentség
többet nyom, mint három örödög kővel megpakolva. Figyelemre méltó az
is, hogy a tölgyfa ajtó is fennmaradt az eredeti, eléggé rusztikus
vasalatával.A gótikus ajtókeret felett a Báthoriak sárkányos címere
utal a kegyúrra.
|
|
Ófehértó (Szatmár vm.): R.k. templom
A szabolcsi Ófehértó temploma a falképeiről híres. A valószínűleg a
14.században épült templomot a 15. század elején kifestették. Az 1970-es
években megtalált freskókat nem egészítették ki, csak konzerválták. A
képen látható jelenetek közül a bal oldali sávban Jézus életéből vett
jelenetek sorát látjuk: Keresztvitel, Júdás csókja, Az ifjú Jézus
tanítja a bölcseket. Jobb oldalon nagy méretű Árpádházi szent Erzsébet
kép. A hajó északi falán korábban egy Szent György freskó húzódott.
Ebből a sárkány levágott fejei és maga a sárkány maradt meg. Erre a
jelenetre 1641-ben a Csarodáról ismert és a környéken több helyen
dolgozó DA szignojú mester textíliákra emlékeztető, virágmotívumokat
festett, ami reformátusok jellegzetes díszítése volt. Igen rossz
latinsággal írt talányos felirattöredék is előkerült: "hoc
opus feci D A P Feiertai Etiusdepusp ..ak ano 1641."
|
|
Nyírbéltek: r.k. templom
|
|
Baktalórántháza
|
|
Nagyar
|
|
|
Sonkád, református templom
|
|
Gügye: református templom
A művészettörténeti szempontból szinte jelentéktelen, talán
13-14.sz.-i kis gyügyei templommal utalunk arra, hogy a környék
templomai milyen jelentős népies festőasztalos munkákkal rendelkeznek.
A 18. század során ugyanis a református kézbe került templomok sorát
igen izgalmas emlékekkel gyarapították az itteniek. Ezek varázsát
éppen az adja, hogy a nyugat-európai értelemeben vett polgárosodás
minden hatása alól kikerült vidéken, a paraszti világkép a
református világszemlélet helyi változatával egyesülve, kialakította a
maga sajátos helyi univerzumát, amelyek művészi lenyomata jelenik meg
a templomokban. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a távoli
Székelyföldön, és egyéb periferiális helyeken.
|
8. A faépítészet néhány emléke
Gilyén Nándor már idézett kutatásaiból tudjuk, hogy Bereg és Szatmár csak a
mai Magyarországon maradt részein, 97 faluból 49-ben volt a középkorban
templom (ebből 28 fenn is maradt), 41 -ben pedig fatemplom. A fatemplomra
vonatkozó adatok 17-18.századiak, de mint a szerző megfigyelte, főként
azokban a falvakban maradt fenn fatemplomról leírás, amelyekben nem volt
tudomásunk középkori kőtemplomról. Ez alapján feltétezhető, hogy a hiányzó
középkori templomok helyen fatemplomok voltak. A 17-19.század közt készült
egyes emlékek gótikus jellegének változatlansága feljogosít minket arra,
hogy feltételezzük, hogy azok a középkor folyamán is hasonlóan néztek ki.
Szórványos középkori források is szólnak fatemplomokról. Mára viszont
középkori fatemplom nem maradt fenn a Magyar Királyság egykori
területén. A legkorábbi a Bártfa melletti
Hervartóban 16. század végi, de még megfigyelhetjük a gótikus építészeti elemek
utánzását. A vizsgált vidékünkön a legkorábbi a máramarosi
Sajómezői 1608-ból. Máramarosban egyébként sok ilyen emlék fennmaradt,
ez a honlap
48-at sorol fel, de Kárpátalja hegyvidéki, ruténok által lakott területén is
nagy számban találunk ilyen emlékeket. Természetesen ezeknek csak egy része
gótikus jellegű, Vukov Konstantin ezeken kívül még beszél
posztbizánci, és egyszerűsített, "longitudinális" posztbizánci, és gótikus
és posztbizánci keverék típusról.
Fatemplomok építése három okra vezethető vissza: 1. Anyagi megfontolás. (Egy
fatemplom olcsóbb, egyszerűbb.) 2. Hagyomány (pl. Máramaros fában
gazdag vidékén mindent ebből az építőanyaggal oldottak meg.) 3. A
protestánsokra vonatkozó szigorítások. Korszakunk szempontjából ez a 3.
szempont nem jön szóba, viszont magyarázat arra, hogy miért ezeken a
vidékeken maradt fenn ilyen sok emlék. A Türelmi Rendelet után már
szegénynek számító vidéken nem volt meg sok gyülekezetnek az anyagi
lehetősége kőtemplom építésére.
|
Alsókalocsa (Колочава): Görögkeleti templomA
Szentlélek tiszteletére emelt görögkatolikus fatemploma 1795-ben
épült, tehát egy viszonylag kései alkotásról van szó, amelyen
a barokkos formák már határozottan felismeerhetők.
|
|
Mánd: Református fatemplom
1582(7?)-ben épült, gótikus
fachwerkes szerkezettel. Később többször átalakították. Még a
szentendrei skanzenben sem igen tudták, miként is kéne bemutatni.
Régen a fachwerkes szerkezet nem volt rajta látható, mint eredeti
helyén. 1580-as években, valószínűleg még középkori mintáknak
megfelelően, látható volt a szerkezet. Végül a legutóbbi
helyreállításakor megszületett az a kompromisszum, ami ma is
látható: A faszerkezet fehérre festve látható.
|
|
Mándok: Görögkatolikus fatemplom 1667-ből. Ma Szentendrén.
|
|
|
Szélestó/ Selesztó ( Bereg vm.): Görögkatolikus fateplom
1777-ből. Ma az ungvári skanzenben.
|
|
Nyírbátor: A református templom harangtornya.
A gótikus hagyományok makacs továbbélése figyelhető meg a
harangtornyok esetében is. Nem csak egyszerűbb falusi templomok
épültek kő torony nélkül ezen a vidéken, hanem még az olyan magas
presztízsű templomok is, mint a nyírbátori Szent György templom,
ahol egy kicsinyke, a fedélszékbe felvezető lépcsőtorony
készült csak. A harangtorony építését a benne lévő harangok
alapján az 1640-es évekre teszik a művészettörténészek, de valójában
nem tudjuk a pontos építési évét.
|
|
Nyírbátor: A református templom harangtornyának szerkezete.
|
|
Viski harangtorony
Viski harangtorony a Felső-Tisza-vidék népi
mesterembereinél szokásos módon irtózatos mennyiségű
tölgygerendából épült, ma műszaki szakszóval úgy
mondanánk, hogy terhelés szempontjából túlméretezett. A
17.-18. századi mesteremberek a középkori elveknek
megfelelően kezdtek hozzá ezekhez a gótikus jellegű
tornyokhoz, amelyek építésénél nemegyszer improvizatív
elemeket is használtak. Ugyanakkor érdemes
összehasonlítani a nyírbátorival: ott a vélhetően
professzionális mestereknek hála, mennyivel letisztultabb
a szerkezet.
|
|
Kölcse: Református harangtorony
A kisebb harangtornyok
közül a kölcseit mutatjuk be részletesebben. Ennek jellegzetessége,
hogy hiányoznak a fiatornyok, maga a sisak pedig nyolcszögletű,
ezzel egyedülálló a vidékünkön, mint ahogy a nyolcszögletű tornyok
is különlegesek, de azokból több is van. 15m-es magasságával a
kisebbek közé tartozik. A középső oszlopa (őrfa, császárfa) egyetlen
egy tölgytörzsből van kifaragva. Alkotóját, korát is ismerjük:
"Garda András/ Farkas János/ Átsok által 1794."
|
Függelék:
1.Még néhány további felvétel Felső-Tisza-vidéki templomokról
|
|
Tarpa: Bátori címeres ajtő, és középkori ajtó vasalata
|
|
|
Kisszekeres és Nagyszekeres
|
|
|
|
|
Márokpapi-Tatárszentgyörgy
|
|
|
Túristvándi-Tiszabezdéd
|
|
Vámosoroszi
|
|
|
Nyirmihálydi-Nyírtura
|
2. Még néhány Felső-Tisza-vidéki harangtorony
|
|
Hogy a harangok mennyire nem mérvadóak, arra jó példa az is, hogy
a jobb oldalon lévő lónyai fatorony is 17.századi (1666-os) eperjesi
harangot rejt, de felirata alapján 1781-ben "Kakuk Imre áts mester
tsinálta/ Bán Péter legényével". Hasonlóan a középső zsurki is 1655-ös
eperjesi harangot őriz. A bal oldali vámosatyai templom egyik fiatornyán
1691-es évszám ad valamiféle kronológiai támpontot. Mindhárom a
legmonumentálisabbak közé tartozik, szinte egységesen 26-28m magasak,
azaz nagyjából egy tízemeletes ház magasságát érik el.
|
|
|
A nemesborzovai harangtorony a közepes méretűek közé tartozik. Talán
1667-ben épült, de építési kora ennek is bizonytalan.
A középső fehérgyarmati toronynak csak lezárása jellegzetes fagalériás
megoldású, a torony maga tégla. A nagyszekeresi (jobbra) szinte
kicsinyített mása a nagy harangtornyoknak. A 18.század végén épülhetett.
|
Nyirbátor: A harangtorony belső szerkezete
|
|
Utolsó három képünk közül a bal oldali tiszacsécsei korát pontosan
ismerjük, 1822-ben épült. 24 m-es magasságával a közepes méretűek közé
tartozik, de az utolsó a monumentális harangtornyok sorában. A
szabolcsbákai 1781-ben épült, kisebb igényű alkotásként a fagalériáját
már elhagyták, akárcsak a gemzsei. Ez utóbbiról Koroknay Gyula
feltételezte, hogy a Lónyáról ismert Kakuk Imre alkotása.
|
Irodalom:
A legfőbb, erről a vidékről (is) szóló átfogó tanulmányok
Speciális részkérdésekről:
Tartalomjegyzék
Mennyire volt jelentős állam a középkori Magyar Királyság?
A régiók körüli dilemmák
A 13. századi új korszak
A bortermelés, mint húzóágazat
Az ércvagyon negatív hatása a gazdagságra
Olvasztótégelytől az ország szétszakadásáig
A muszlimokról
Városainkról, és a Kubinyi-féle centralitási pont rendszeréről
Néhány város falakkal határolt alapterülete
Régiók
.jpg)