2018. január 21., vasárnap

A mecseki volt üveghutás falvak: Ó- és Kisújbánya (Altglashütte und Neuglashütte)

Kereszt Nádasd és Óbánya közt

Elhagyott, öreg pincék és az óbányai templom tornya. A távoli, városi emberek "magyar Svájcnak" nevezték el a kis falut, mert szűk völgyben a hegyek közt fekszik, rendezett és tiszta, és az öregek még németül beszélnek. Ma kb. 150 lakosa van.

Az óbányai templom egyszerű berendezése a Passaui Madonna 18.századi másolatával.
A falu területe a 18.század elején még Nadasdhoz tartozott. Az erdők közé 1711-12-ben a pécsi püspök német üveggyártókat telepített. A települést kezdetben úgy is hívták, hogy  Nadasder Glashütte. A korabeli üveggyártás rengeteg fát, főleg bükköt igényelt. Így amikor 1762-re kimerült a környék,  a hutamester  püspökség engedélyével arrébb költözött. Így jött létre 1762-ben Neuglashütte, míg Nadasder Glashütte az Altglashütte nevet kapta. Az  1872-es közigazgatási reform idején  a Kisújbánya illetve Óbánya nevet kapták meg hivatalosan a települések. 1762 után a falu nem néptelenedett el, de lakossága kicserélődött. Ez után jelentek meg itt a később híressé vált fazekasok is. Fénykorában a 19.század végén, kb. 400-an lakták. Mivel a falunak nem volt földje, így kitelepítést is elkerülte. Az 1950-es évektől kezdődően azonban a fiatalok az út és infrastruktúra és munkahely nélküli falut lassan elhagyták.

Az óbányai temető.
Az óbányai temető.

A temetői kereszt.

A kereszt felirata rendkívül érdekes, mert 1957-ben itt már emléket mertek állítani a "málenkij robotnak". Óbánya "bűnös" falu volt. A legsötétebb 1950-es években itt a tanácselnököt "meglincselték". A pincesorról hazatérő helyiek néhány nádasdival karöltve agyonverték a megyei pártközpontból idetett,  a helyi svábokat gyűlölő, velük sokat kegyetlenkedő tanácselnököt.  Az ÁVH válasza természetesen  kemény volt. Az egész falut elvitték, és évekig megfélemlítés alatt tartották.  7-8 embert kivégeztek, köztük egy olyant is, aki már korábban börtönben ült, mert kulákká minősítették. Az eseményt máig nem kutatta senki tudtommal, én is csak családi elbeszélések egyre fogyatkozó emléke alapján írtam le.
Unokabátyám, Béres István pontosítása: Az ötvenes évekbeli tragikus óbányai történet valóban traumatizáló hatású volt. Ami érdekes, hogy a meggyilkolt tanácselnök - aki igen, egy szemétláda volt - amúgy többször is együtt borozgatott a későbbi gyilkosával és többekkel, mi több, állítólag az is elhangzott már korábban egy vita során, hogy "meg fogsz dögleni" (vagy valami hasonló). Erre azért emlékszem gyerekkoromból, mert egy távoli rokont is elítéltek az eset kapcsán, aki szintén jelen volt ekkor, és hallotta ezt a fenyegető mondatot. A bíróság szerint neki ezt jelentenie kellett volna. Na, de kinek és miért jelentette volna, amikor maga a nagy hatalmú megfenyegetett is ott üldögélt az asztalnál? Én kevesebb kivégzett emberre emlékszem. Az viszont igaz, hogy a korábban be- és elzárt, internált "kulák" Tichy bácsi nem lehetett mozgatója a dolgoknak, "hála" a hatósági "vendégszeretetnek", amit akkor is "élvezett", mikor a gyilkosság történt. Ő biztosan 100%-ig ártatlan volt. Bár a komcsi (és minden autoriter hatalom általi) megítélés szerint ártatlan ember - per definitionem - nincs.
Az itteni keresztek természetesen mind nádasdi stílusúak.

A volt strand. Gyerekkoromba többször fürödtem itt., ha a nádasdi strand valamiért nem üzemelt. A patak vízét vezették be ide. A szűk, hűvös völgyben, nagy fenyők árnyékolta medence vize mindig rendkívül hideg volt. A mellette lévő kocsmában viszont szívesen sörözgetett nagyapám, apám, nagybácsim. Még egy sztori a faluról: A falunak az 1970-es évek elejéig nem volt bekötőútja. Ekkora a Réka-völgyi üdülőkig bekötőutat építettek Nádasdról. Ennek átadásán megjelent Aczél György elvtárs is, akit az én korosztályom még jól ismer, a fiatalabbaknak- nem mintha sok fiatal olvasna ilyen bejegyzést- meg itt ez a link. Aczél elvtárs a környék parlamenti képviselője volt, mert a pártközpontban, hogy-hogy nem, ezt a területet kapta. Szóval Aczél  elvtárs ünnepi beszéde utáni felemelő pillanatok csendjét egy durva közbekiabálás törte meg. Valaki számonkérte, hogy ha már ideáig megépült az út, azt miért nem hosszabbítják meg Óbányáig. A levegő megfagyott, Aczél elvtárs sértődötten beült a fekete Volgájába és elhajtott. A falura ismét a félelem napjai következtek, ekkor még elfojtva, elhallgatva, mindenkinek a zsigereiben ott élt még az ÁVH-s idők emléke. Néhány hét múlva azonban megjelentek  a munkagépek. Így kapott bekötőutat Óbánya, majd rá néhány év múlva Ófalu is. Kisújbánya viszont nem.
Unokabátyám, Béres István pontosítása: Aczél talán azért lett a körzet országgyűlési képviselője, mert életrajzilag kötődött Pécshez: színészkedett az ottani színházban. Az avatóünnepségen történtek valóban igazak, akkoriban még az illető neve is közszájon forgott, aki az út meghosszabbítást számon kérte, sajnos már elfelejtettem rég. Viszont arra én másként emlékszem, hogy mennyire volt fenyegető a helyzet. Nekem az maradt meg (ui. ezt mesélték nekem otthon el), hogy valóban, ez az óbányai ember felvetette a problémát, de ezt követően Aczél reagált erre, és egyáltalán nem ellenséges módon. Az más kérdés, hogy néhány pártember ott helyben mit gondolt és érzett. Valóban igen rövid időn belül felvonultak az építők és pikk-pakk megcsinálták az utat.

Itt is divatba jött a fachwerk bemutatása.

A faluvégi kereszt.

Nádasdon és az Óbányai-völgyben- hazánk legszebb patakvölgye- sok helyen álltak malmok. Gimnazista korombon, sőt még kezdő tanárként osztályaimmal többször megfordultam a Pataki József Turistaházban, ami szintén egy volt malomépület.

A faluvégen találjuk Tóth Attila Skóciai Szent Margitot ábrázoló szobrát. A szobor a bogáncs szimbolikájára épít. Máriát gyakran ábrázolták bogánccsal, ami az Énekek éneke sorait idézte: "Mint a bogáncs között a liliom, olyan az én mátkám, a lányok között. (Én 2,2) Margit lágy és nőies arca és keze is ebből a bogáncstestből- mint apácaruhából- nő ki liliomként. Ugyanakkor a bogáncs a szenvedéstörténet virága is, így az aszkézisre, Margit szigorú életére utal. Ezen kívül természetesen a bogáncs Skócia jól ismert jelképe is. Remekmű ez, vitathatatlanul.

Kereszt Óbánya és Kisújbánya közt. Alatta nyugszik dr. Péceli Endre (1932-1993). A keresztet egyébként Arnold Fülöp állította a 19.század végén.  Dr. Péceli Endre orvos 1975-1991 között élt Kisújbányán. Előtte Nádasdon volt orvos, kisgyermekként engem is gyógyítgatott.   Egyik alapító tagja volt az 1988-ban megalakult Kisújbányai Baráti Körnek.
Béres István pontosítása: Én úgy tudom, hogy Péceli doktor nem a lefényképezett útszéli kereszt alatt nyugszik. Ott csak egy emlékköve áll.

Kisújbánya első háza. Kisújbányá akkor települt, amikor az Óbányai hutamester, Philipp Gasteiger új helyet keresett üveghutája számára.1784-ig működött itt a huta, aztán a közeli Pusztabányára települt. A falu lakosai azonban nem cserélődtek ki rögvest, mert kezdetben még a pusztabányai hutához kapcsolódott életük. A huta 1805-ös bezárása után aztán életmódot váltottak, az erdei haszonbérletekből, faeszközök gyártásával, a soványka földek művelésével, állattartással tartották el magukat az itteniek. 1828-ban már csaknem 400 lakosa volt, igaz utána jó darabig stagnált a  lakosságszám. Itt nem volt kitelepítés, az itteni földek nem kellettek senkinek. Utat azonban nem kapott, egyre nehezebb lett itt az élet, így 1970-re 180-ra csökkent a falu lakossága. Ekkor megszüntették önállóságát, Hosszúhetényhez csapták, és az itteniek felismerték, falujuk felett kimondatlanul is kimondták a halálos ítéletet. Néhány év alatt szinte mindenki beköltözött Hosszúheténybe.

Kisújbányán  új látnivalója a "járgány". Nemrégiben felújítottak itt egy 1930-as évekből való cséplőgépet, amit az itteniek tehénnel hajtottak.

Az elnéptelenedett falu az 1980-as évek végétől kezdett üdülőfaluvá átalakulni.

Ma szinte skanzenszerűen rendezett. A 2000-es évek elején volt egy kis mélypontja, ma újra szebb arcát mutatja.

Esztergált tornácoszlopok.

Szent Vendel szobra.

A falu kis, 18.század végi temploma.

Az orgona.

A templom  a Szent Márton-út egyik hangulatos kis állomása.

A templomi kereszt.

Az I. világháborús emlékmű.

A temető.

Sírkövek.

A temetői kereszt is nemrég lett felújítva.

2018. január 3., szerda

A középkori Magyar Királyság régiói: Szlavónia, Horvátország, Dalmácia


Trau-Trogir a székesegyház tornyából.
Évente  több százezer magyar robog keresztül Horvátországon a méltán híres tengerpart felé, mit sem törődve azzal, hogy olyan látnivalókban is gazdag vidékeken megy keresztül, amik egykor a Magyar Királyság legfejlettebb régiói közé tartoztak.

1. A horvátok, szlavónok, dalmátok

Ma sem egyszerű  a sok rokon délszláv nép viszonyában eligazodni, még bonyolultabb  kérdés ez a középkorban. A magyar királyság délnyugati részén élő délszlávok két "országot" alkottak:   Az Adria mentén élő szláv népcsoportok alkották Horvátországot, a vízválasztó hegygerinctől beljebb élő szlávok lakták  Szlavóniát. (Szlavónia csak az újkorban jelentette a Száva és Dráva közti területet, Horvátország jelentése is nagyot változott. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a szlavónokat annak idején tótoknak nevezték. A tótokon csak az újkorban kezdik a szlovákokat érteni.) Az kétségtelen, hogy a horvát és a szlavón nyelv már a középkorban közel állt egymáshoz.
A Magyar Királyság vármegyerendszerében  Szlavónia a következő vármegyékből állt: Kőrös, Zágráb és Varasd, és három ritkán lakott, kevésbé jelentős vármegyéből, amit sokan nem is sorolnak ide: Szana, Dubica és Orbász. Varasdot is mindenki Szlavóniához sorolta, de annak élén nem a szlavón bán állt, hanem egy sajátos jogi helyzetben lévő  ispán.Végül Mátyás alatt a varasdi ispán is beintegrálódott a szlavón bán alá. A kis területű Verőce vármegye, a névadó jelentős várossal, a Drávántúli területen feküdt, de jogilag nem tartozott Szlavóniához. Ugyanakkor  szervesen illeszkedett Kőröshöz, és közgyűlést is többször tartottak közösen a hatalmas szomszéd vármegye nemeseivel, adózás szempontjából is Szlavóniához sorolták.
Szlavónia és Horvátország úgynevezett bánsági terület volt, élén a magyar jogrend negyedik és ötödik legmagasabb jogállású  tisztségviselőivel, a szlavón és horvát bánnal. Néha ezt a két rangot összevonták.  A kortársak is regnumnak, különálló országnak tekintették két területet.
Szlavónok éltek még Pozsega, Valkó, és Szerém  vármegyében is, ez utóbbiakban megjelentek a középkorban tőlük nyelvükben lényegében azonos, de vallásban és hagyományban  elkülönülő szerbek. Ezen kívül, mint láttuk,  szlavónok kisebbségként éltek a Drávától északabbra elterülő területeken, Siklóson, Pécsett is. A Muraköz a középkorban Zala vármegyéhez tartozott, de itt is szlavónok éltek nagy számban.
Ismert, hogy Szent László király 1091-1094 közt alapította a zágrábi püspökséget,ezzel  Szlavónia egyértelműen (más történészek szerint ideiglenes)  magyar fennhatóság alá került. (Hogy előtte mi volt a helyzet, azon ma is vitatkoznak a horvát és magyar történészek.) Horvátország Könyves Kálmán alatt került Magyarországhoz, Szlavónia helyzete is ekkortól stabilizálódott. Hogy  behódolás vagy inkább társországként való csatlakozás révén, az megint vita a horvát és hagyományos felfogást valló magyar történészek közt. (Az angol wikipedia is a horvát álláspontot ismételve perszonáluniót emleget, már Szlavóniával kapcsolatban is.) Szlavóniához képest Horvátországgal jóval lazább volt a kapcsolat. Itt nem voltak vármegyék, az egyházszervezetileg sem volt integrálódott terület.
Dalmáciát nem szlávok, hanem  az újlatin nyelvet beszélő dalmátok lakták, akik ezer szállal kötődött Itáliához.   Birtoklásáért kezdetben Bizánccal, majd Velencével hadakoztak királyaink. Könyves Kálmán 1105-ben szerezte meg Dalmácia egy jelentős részét a Magyar Koronának. A változó hovatartozás során nem kell minden estben fegyveres hódításra gondolni.Volt úgy, hogy a városok ősi kiváltságaik garantálása mellett, inkább "átadták magukat" a magyar királynak, mondván, hogy még mindig jobb a Magyar Királysághoz tartozni, mint Velencéhez. A 15-16.század során indult meg, majd lett egyre inkább tömeges a török nyomására a balkáni horvátok ideáramlása, aminek eredményeként a dalmát nyelv háttérbe szorult, majd a 19.század végén kihalt. Dalmácia  nem tartozott huzamos ideig szervesen a Magyar Királysághoz. Zára, a legmagyarabb itteni város például  1105-től 1409-ig tartó korszak idejének 51%-át töltötte magyar fennhatóság alatt. 1409-től kezdve Dalmácia végleg (értsd, az újkorig) Velence fennhatósága alá került. Ez persze nem jelentette azt, hogy a "Dalmácia bánja" címet ne adták volna oda automatikusan "Horvátország bánja" címe mellé még évszázadokon keresztül.

A Wikipédia térképe alapján rajzolt térképem a területről.

2. A vidék gazdasága

Szlavónia a Magyarország legfejlettebb vidékeihez tartozott, sok rokonságot mutatva a dél-dunántúli területtel. A rokonság elsősorban abban állt, hogy Szlavónia is szőlő termelő vidék volt, fejlett mezőgazdasággal. Másodsorban itt is a nagyszámú, erőteljes mezőváros és falu volt a gazdagság alapja. Az innen származó Janus Pannonius erről így ír epigrammájában:

SZLAVÓNIÁRÓL
Pannon föld részén - neve most Szlavónia ennek -
   falvakból van elég, városa épp hogy akad.

Harmadsorban, itt is ki kell emelnünk  hospesek letelepedésének  gazdaságélénkítő hatását. Ugyanúgy mint a Dél-Dunántúlon, itt is a korai időkben a latinok domináltak, majd a németek érkeztek nagyobb számban, és a városokban telepedtek le. Sokecsevits Dénes külön kiemeli, hogy magyarok (leszámítva néhány előkelőséget) nem települtek Szlavóniába, mert a magyaroknak nem volt népességfeleslegük. A vidék gazdagsága a nagy népsűrűségben is megnyilvánult. Varasd vármegye az ország egyik legsűrűbben lakott vidéke volt 20fő/km2-né is nagyobb népsűrűséggel. Kőrösé némileg elmaradt ettől. Zágráb vármegyében a hegyvidéki területei már ritkábban lakottak voltak, de a város környéke Varasddal volt összemérhető. A környék gazdagsága, nyitottsága abban is megnyilvánul, hogy a 14. század folyamán a pécsi és a szomszédos zágrábi egyházmegye területéről iratkozott be a legtöbb magyar diák külföldi egyetemekre. A főként Itáliában tanuló diákok  eredményeként ez a vidék lett a pannóniai reneszánsz nagy alakjainak bölcsőhelye.
A vidékhez köthető egy figyelemre méltó pénzügyi reform is. Az Árpád-kor vége felé az ezüst alapú királyi pénzek erőteljes inflációja volt megfigyelhető. Ennek kivédésére István szlavóniai bán (1248–1259) alatt kezdődött meg  az önálló báni pénzverés. Az értékálló, az egész királyság és a vele szomszédos területeken is keresett ezüstpénzek verése csak az 1350-es években szűnt meg. Károly Róbert nagy hatású pénzügyi reformjában is a báni pénzek szolgáltak mintául.
Horvátország hegyvidéki területei ritkán lakottak voltak. Ennek a területnek a gazdasági súlypontja a tengerpart volt Zengg városával, amely a levantei kereskedelembe kapcsolódott be.Zengg felől fontos kereskedelmi út vezetett Zágrábba, ahol ez az út egyesült az Itália felől érkezővel, és Kőrösön áthaladva a Kanizsa-Zalavár-Veszprém-Fehérvár útvonalon tartott az ország centruma felé.
Dalmácia szinte "idegen test" volt abban a több részletből álló, durván 150 évben, amíg a Magyar Királysághoz tartozott. Az antikvitáshoz ezer szállal kötődő, újlatin nyelven beszélő népe, teljesen a mediterrán civilizációhoz tartozó urbánus kultúrája inkább Itáliához kötötte, mint a Magyar Királysághoz, még akkor is, ha időnként szívesebben tartoztak hozzánk, mint Velencéhez. Szinte mindegyik városa a levantei kereskedelemben volt érintett, amit kézművesség, halászat, valamint mezőgazdasági tevékenység egészített ki.

3. A hungarus tudat

A középkorban a mai értelemben vett nemzettudat nem létezett. A szlavón és horvát nemességet és polgárságot a magyarokhoz elsősorban az egyetemes latin kultúra és írásbeliség kötötte, valamint az a tudat, hogy érvényesülésükre a Magyar Királyságban van mód. Ez alapján  a „natio Hungarica” tagjai közé számították magukat. Ebben például nagyban különböztek a szepességi és erdélyi szászoktól, akik lényegileg nem kerültek fel a magyar történelem színpadára. Ennek megfelelően a középkor vége felé megszaporodnak a szlavón vagy horvát származású, a magyar államgépezetben funkciót szerző értelmiségiek. Csak néhány példát sorolunk fel a korai humanisták közül:
1. Zrednai János (1408-1472), aki a magyar történelembe Vitéz János néven vonult be a Hunyadiak oldalán, jóllehet ő maga következetesen a Zrednai előnevet használta.Igaz már kortársai közül is sokan az apja által megszerzett Vitéz névvel emlegették.
2.Unokaöccsét, Csezmicei Jánost sem kell (1434-1472)  külön bemutatni, különösen a maga által választott humanista néven: Janus Pannonius. A Pannonia nevet is ő hozta be újra a köztudatba, bár nem világos egészen, hogy mit értett rajta. Szlavóniát? Szlavóniát a Dunántúllal, vagy egész Magyarországot?  Költőként ismerjük, de évekig a királyi kancelláriát vezette, majd fontos egyházi posztok után a nagyon jól jövedelmező pécsi püspökség élére került "politikai állásba", mint a "kinevelt" új oligarchák egyike.  Természetesen a szlavón báni címet is megkapta. Janus mint költő nem vallotta magát hungarusnak, hanem pannóniainak vagy hunnak, mert ő is vallotta a korban egyöntetű véleményt, miszerint a magyarság a hunoktól származik. .
3. Szintén a rokonsághoz tartozott Garázda Péter (1450?-1490 körül) aki horvát származása ellenére a Tolna megyei Aparon született. (Újabb források ezt megkérdőjelezik). Ő is verselt, egyes kortársak szerint még mesterénél, Janus Pannoniusnál is jobban, de egyetlen egy műve sem maradt fenn. Egy újabb tanulmány "javadalomhalmozó egyházinak" nevezi, ami jól illik a kialakuló új oligarchák "stílusához."
4.  Megyericsei János (1470-1517) szlavón humanista költőtriász harmadik tagjának vallotta magát  Janus és Garázda Péter mellett. Erdélyben viselt magas egyházi méltóságokat, de ma főleg arról ismert, hogy Dacia római feliratos köveit gyűjtötte igazi humanistaként.
Csánki Dezső  (1857-1933) megvizsgálta kizárólag latinul írt leveleiket. Arra a következtetésre jutott, hogy  a magyar földrajzi nevek írásmódja és ismerete szerint kétségtelenül jól beszélt mindegyikük magyarul is.
5. Hagymási Bálint (1490- ? ): Varasdon született köznemesi családban. Humanista nevén Valentinus Cybelius Varasdiensis. Szatmári György pécsi püspök támogatásával Itáliában tanult, a bolognai egyetemen. 1512-től pécsi és székesfehérvári kanonok. Latinul írt több verse, így pl. egy Szatmári Györgyöt éltető is fennmaradt. Leghíresebb alkotása a "Művecske a bor meg a víz dicséretéről és kárhoztatásáról" megírására egy  pécsi humanista symposion szolgáltatott alkalmat 1517-ben. Ezzel válaszolt Hagymási a borivókat dicsérő Macedóniai László , szerémi püspök érveire.
A török előretörését követően a magyar történelemben egyre nagyobb számban tűnnek fel horvátok, szlavónok most már nem csak mint értelmiségiek. Erre is néhány példát hozok fel:
1. A legismertebb talán Utješenović Fráter György(1462-1551), aki ősi magyar család tagja volt, de a család egyik ága Horvátországba került, ahol olasz rokonságot is felvett. Ő is innen lépett a magyar történelem színpadára.
2. A magyar történelemben meghatározó szerepet betöltő Szapolyai család is Szlavóniából származik
3. Kamicsáczi Myslenovith Marko a magyar történelembe Horvát Márkként vonult be. Ő lett Kinizsi Pál özvegyének férje.
4. Brodarics István, pécsi és váci püspök, a Mohácsi vész legfőbb krónikása lesz.
5.Marko Stančić a mi történelemkönyveinkben szintén Horvát Márk néven szerepel, ő maga is ezt a magyaros nevet használta már élete második felében, többek közt Szigetvár kapitányaként küzd a török ellen, és a Dél-Dunántúl hódoltsági részét is elég következetesen adóztatja.
6. Nikola Šubić Zrinski, nekünk Zrinyi Miklós, horvát-szlavón bán, dunántúli főkapitány, a szigetvári hős.
7. Nikola Jurišić. A már régebb óta Ausztriának elzálogosított, németek lakta Kőszeg várát és birtokát a zenggi születésű Jurišić kapja meg Ferdinándtól, aki több tízezer horváttal egyetemben erre a területre települ át. Később  a kőszegi hősként vonul be a magyar történelembe. Burgenlandban ma is a horvát a legnagyobb nemzeti kisebbség, nem a magyar.
8. Sztárai Mihály reformátor.
9. Nem csak a Zrinyiek lesznek részesei a magyar történelemnek, hanem a Frankopanok, magyarul Frangepánok is. Kristóffal ( Krsto Frankopan Brinjski) a horvát-szlavón-dalmát bánnal lépnek be a magyar történelembe.
A török előretörésekor azonban a magyarokban csalódva a horvátok egyre inkább a Habsburgok pártjára álltak. Ekkor már megfogalmazódnak azok az érzelmi alapon álló vádak is, amik a 19.századból ismerősek pl. a"gőgös magyarok". 1527-ben a horvát nemesség formálisan szakított a Magyar Királysággal. Ez a hangzatos kardcsörtetést egyelőre nem követte semmi érdemi lépés, sőt a horvát nemesek közt sok Szapolyai-hívő is volt kezdeteben, hiszen a család innen származott.(pl.Frangepán Kristóf). 1529-ben bekerült Ferdinánd titulusai közé a rex Sclavoniae cím, amit korábban a magyar királyok soha nem viseltek. 1558-ban összeolvadt a horvát szábor és a szlavón tartományi rendi gyűlés Zágrábi székhellyel, és ez lett a horvát–szlavón nemesség legfontosabb közös fóruma, szakítottak a magyar kapcsolatokkal. Ezzel Horvát-Szlavónország elindult az önállósodás hosszú, rögös útján, amely útról még olyan kiválóságok sem tudták letéríteni, mint pl. Zrinyi Miklós a költő-hadvezér, aki bizonyos szempontból már "árulóvá" is vált a horvátok szemében.


Néhány  általam felhasznált cikk, tanulmány és könyv, ezek zöme most rajta van a Interneten:
Pálosfalvi Tamás: Vitézek és Garázdák. A szlavóniai humanisták származásának kérdéséhez 

Pálosfalvi Tamás: Mátyás és szlavóniai nemesség
Pálosfalvi Tamás: Szlavónia a késő középkori Magyar Királyságban
Zsoldos Attila: "Egész Szlavónia" az Árpádok királyságában
C. Tóth Norbert: Garázda Péter– Egy javadalomhalmozó egyházi mint politikai áldozat? 
Gál Judit: Az Árpád-házi királyok és hercegek ünnepélyes bevonulásai a dalmáciai városokba 
Szentmártoni Szabó Géza:Janus Pannonius szülőhelyéről
Tóth István:
Janus Pannonius származása
Varga Szabolcs: Szlavónia a kora újkorban
Weisz Boglárka: A nyesttől a kunáig
Sokecsevits Dénes: A horvátok története
Fedeles Tamás:„Eztán Pécs tűnik szemünkbe”
Bilkei Irén: Adatok Zala megye Mátyás-kori történetéhez

Szigeti János: Magyar emlékek nyomában Zadarban
Zolnay László: Nagy Lajos király és családja a zárai Szent Simon-ezüstkoporsón



Zágráb-Zágreb, a székesegyház tornyai a város felett.
Mária Mennybemenetele-székesegyházat Szt. László idején kezdték el építeni, majd a tatárjárás után újjáépítették.  Több mint 80m-es hosszával a Magyar Királyság egyik legnagyobb temploma lett. A kapu felett ma is Szt. István és Szt. László szobra van. 1880-as évig nagyon sok középkori részlete volt még az addig csak egyetlen toronnyal rendelkező templomnak. Ekkor Zágrábban komoly földrengés volt. Ezt követően teljesen átépítik a templomot neogót stílusban. Az átépítők közt ott találjuk a Friedrich von Schmidtet, aki már Pécsről ismerős kell hogy legyen. Nála azonban nagyobb szerepe volt egy tanítványának, a később honosított német Hermann Bollénak.

Valamennyi európai püspökváros önálló része volt a káptalani városrész. Láttuk már, hogy Pécsen is külön megerősített erősség volt a Püspökvár, ez még markánsabb volt Zágrábban. A város két  dombon terült el. A Káptalandomb (Kapitol) volt a püspökség városa. Ez  önálló falakat kapott, amelynek egy megmaradt tornyát látjuk a képen. A másik dombon feküdt a Felsőváros (Gradec), alatta a falakon kívüli Alsóváros.  Zágráb Pécshez hasonló  gazdag püspökség volt. A mohácsi vész előtt Esztergom, Várad és Pécs jövedelme 26 ezer forint körül mozgott, ezzel vezették a rangsort. Tőlük nem volt messze lemaradva Zágráb a 20 ezer forintos éves jövedelmével. Az összevetés Pécs és Zágráb közt abból a szempontból is helytálló, hogy a két város bizonyos szempontból vetélkedett is egymással, elsősorban a távolsági kereskedelem terén, a püspökségeik pedig a déli befolyás tekintetében.  Ez a vetélkedés a Nagy Lajos utódlását követő belviszályok alatt konkrét fegyveres konfliktusba is torkollott, amikor a Horváti János macsói bán és testvére Pál zágrábi püspök  Palisnai János vránai perjellel  szövetkezve dél-dunántúli befolyásuk kiterjesztése érdekében lerohanták Pécset. Később Zsigmondnak csak nagy küzdelem árán sikerült a Horváti-klánt visszaszorítania.


A Felsőváros (Grádec) volt a világi központ. Ennek a városrésznek a legnevesebb temploma  Szent Márk-templom.  Itt tették le szlavón bánok az esküjüket. A templom nem nagy, kb. csak 38 m-es, hosszával alig nagyobb, mint egy mezővárosi templom. Zágráb legnagyobb "polgári"  temploma nem itt a Gradecben állt, hanem a Gradec és a Kapitol közti piactéren,  a Dolacon.
Lotrščak-bástya a Gradecet körülölelő várfal egyik maradványa.
Zágráb a Kubinyi-féle városkategóriák szerint elsőrendű város volt, tehát még Pécset is megelőzte.
Már az Anjouk alatt 3000 fő körüli népessége volt, ami a középkor vége felé elérhette 5-6 ezret is.
Ezzel benne lehetett a tizenöt legjelentősebb város közt a Magyar Királyság területén. 

Varasd- Varaždin volt Szlavónia második legfontosabb városa. A képen a Szent Miklós- templom tornyát látjuk, egy 1494-es felirattal és egy torzfővel. Ma ez a templom is barokkoson átépített.

Varasd az 1550-es években kialakult új végvárrendszer egy fontos vára volt, a Szlavón(Vend)-főkapitányságnak lett székhelye. Zágráb is jogilag Varasd alárendeltje lett. Olasz hadmérnökök által átépített külső várának ma már csak átépített bástyája maradt fenn. Ma belváros barokkos hangulatú, sok templommal,palotával.

A belső vár hosszú fejlődési folyamat eredményeként alakult ki. A várat először a 12. században említik mint ispánsági várat. A 14. század végén a Cillei grófok kapták meg  és gótikus stílusban újjáépítették a várat. A Cilleiek után Corvin János lett az ura.

A vár a 16. században élte fénykorát, amikor reneszánsz stílusban átépítették. Az építkezések 1544-ben indultak Domenico dell'Allio itáliai mester irányításával. Ekkor épült a képen látható reneszánsz belső udvar is. A vár a 16. század végén az Erdődyeké lett, akik több részét barokk stílusban építtették át.
Varasd főtere a városházával. A ma barokkos díszítésű épület 1527 óta folyamatosan a városvezetés székhelye. Mint ilyen, szinte példa nélküli az egész Kárpátmedencében. Tömegében, alaprajzában tökéletesen felismerhető a késő gótikus eredete. Az előtte lévő tér is a középkor óta azonos alaprajzú.


Kath. der hl.JPG
Autor Modzzak - Vlastito djelo postavljača, Javno vlasništvo,Wikipédia)
Kőrös-Križevci: Szent Kereszt templom.
A Szent Kereszt-templom semmi esetre sem tekinthető jelentős templomnak. 33m-es hosszával csak egy átlagos mezővárosi templomnak számít. Kőrösnek ma nyolc temploma van, ezek közül több középkori eredetű, de egyik sem jelentős. Városfalait a 19.század végén mind lebontották, így ma már szinte semmi nem utal arra, hogy a középkor derekán még Zágrábnál is nagyobb népességű városvolt. Az Első Katonai Felmérés idején még 8 hektáros vára látható volt. A téglalap alakú vár sarkain egy-egy olaszbástya volt.  Kőrös vármegye  másik fontos városa, Kapronca (Koprivnica)még ennyi emlékkel sem rendelkezik.

Sv-magdalena-cazma.jpg
(Autor Croq - Vlastito djelo postavljača, CC BY-SA 3.0, Poveznica)
Csázma (régiesen Csezmice)-Čazma: Szent Mária Magdolna templom.
Egyesek  ezt a várost tartják Janus Pannonius szülőhelyének, de a nagy költő és politikus szülőhelye körül egyre nagyobb a bizonytalanság. A fő gond az lehet- mint Engel Pál kimutatta-, hogy Kőrös vármegyében volt egy másik, gyakran Alsócsezmicének nevezett Csezmice is, így Csázma és Csezmice adatai keverednek. Alsócsezmice Janus valószínű szülőhelye, - de egyesek ezt is megkérdőjelezik-  elpusztult a történelem viharaiban. Csázma jelentős hely volt . 1222- ben  István, zágrábi püspök társaskáptalant alapít itt, majd rá négy évre letelepíti a domonkosokat. Román kori eredetű, nagyméretű - 46m hosszú- templomuk ma is Szlavónia legfontosabb román kori emléke. IV.Béla azért telepíttette ide a domonkosokat, hogy azok a Balkánról felszivárgó bogumil eretnekek ellen fellépjenek.


A Varasd vármegyei Lepoglava (horvát és magyar neve megegyezik) az egyik legjelentősebb pálos kolostor volt a Magyar Királyságban. Az1400 körül épült nagyméretű templomot és kolostort Corvin János építette át. Hiába eskette fel Mátyás király az ország főurait, azok nem választották meg törvénytelen fiát királynak, hanem a szlavón-horvát bán  címmel felruházva, csontmezei veresége után Szlavóniába "száműzték". Itt,  miután VI.Sándor pápa a Sforzák kérésére  felbontotta korábbi per procuram (képviselők útján) kötött házasságát  Sforza Biankával (amit még Mátyás király ütött nyélbe) elvette Beatrica Frankopant, amellyel elindult a Frangepánok "beemelődése" a magyar történelembe.
Az itteni pálos templom mérete elérte a budaszentlőrinci templom méretét, de maga a kolostora kisebb volt. Budaszentlőrinc török kézre kerülésekor a pálos rend magyarországi központja ide költözik. Corvin Jánost is ide temették, sírköve ma is itt van.
Autor Jo45 - Vlastito djelo postavljača, CC BY-SA 4.0, wikipedia
Atyina (Voćin) Körös vm. volt ferences templom.Szlavónia egykori sűrű kolostorhálózatának egy szép, fennmaradt emléke ez a ferences templom. Két özvegyen maradt Ujlaki testvér, Katalin és Fruzsina jóvoltából telepedtek le itt az obszervánosk, 1490-96 közt. 1535-ben még 8 szerzetes él itt, több laikus testvérrel, a közelben pedig beginaház is volt. Ezt követően azonban már nem hallunk az itteni kolostorról, amit a körülötte álló várossal együtt 1543-ban elfoglaltak a törökök.


Ozaly-Ozalj vára is a 13. században épült. Kezdetebn a király kezén volt, de aztán a Babonicsok uralma alá került. A környék kiskirályainak, a Babonicsoknak az  uralmát Károly Róbert 1327-ben töri meg. Zsigmond adja majd tovább a Frangepánoknak, majd a szigetvári hős, Zrinyi Miklós lesz a birtokosa. A család kezén van egészen Péter kivégzéséig, és az azt követő vagyonelkobzásig.  Itt született Zrinyi Ilona. 


Trakostyán (Trakošćan) várát  a Cilleikkel kapcsolatban említik először. A nagy hatalmú  család kihalás után Corvin János is ura volt, majd a Gyulayak következnek. Utánuk a Draskovichok tulajdona volt évszázadokig. A Draskovichok azon horvát főnemesek közé tartoznak, akik a magyar történelemben  nem játszottak fontos szerepet, egy 17. századi győri püspök és egy 18. századi erdélyi főparancsnok kivételével inkább hazai földön tevékenykedtek.

Komin falusi temploma arra jó példa, hogy a török előretörése a falusi templomok erődítésére késztette Szlavónia népét is. A török egyébként Zágráb vármegye kisebbik részét, Kőrös vármegye  felét, Horvátországnak is mintegy felét hódította meg. Varasd vármegyét nem érte el a török. 

Csáktornya-Čakovec a középkorban Zala vármegyéhez tartozó Muraközben feküdt, nem tartozott Szlavóniához. Nyugatnál is érinteni fogjuk, de az Ernusztok, Zrinyiek révén kötődik ehhez a vidékhez is.
A stájer eredetű Hahót nembeli Csák volt az építtetője,és egy Árpád-korban elterjedt névadási forma alapján kapta nevét. (Lásd pl. Simontornya) Urai voltak a Lackifiak, Kanizsaiak, Cilleiek, mígnem elérünk Ernuszt Jánoshoz. Közismert,hogy Mátyás király hatalmának kiépítése során új értelmiségi és oligarcha  rétegre támaszkodott, akiket vagyonos pozícióba emelt. Itt a már többször említett szlavónokra gondolunk elsősorban (Vitéz János, Janus Pannónius, Garázda Péter), de az ő idején emelkednek fel a Báthoriak, Szapolyaiak,Kinizsi Pál stb. Ebbe a körbe illeszkedik Ernuszt János is,aki furcsa karriert futott be. A bécsi zsidó, majd Budán kikeresztelkedő kereskedőről pontosan nem ismert, hogy hogyan került a király környezetébe. 1462-ben  Mátyás egyik udvari beszállítója volt még csak, majd viharos gyorsasággal övé lett felvidéki bányavárosok ügye, majd kincstartó is lett, ebben is a szépen lassan kegyvesztetté lett  Janus Pannoniust váltotta.  Nem tudjuk, miért lett Vitéz János és Janus Pannonius kegyvesztett ami a király elleni zendülésig vezetett, a  legvalószínűbb okra Szakály Ferenc célzott egy írásában: egyszerűen a csehországi hadjárataihoz benyújtotta Mátyás a számlát az általa "felnevelt" oligarcháknak, az esztergomi és pécsi jövedelmeik tekintélyes részét visszakövetelte. Ez Vitéznek és Janusnak nem tetszett. (Persze Vitéz és Janus is a kortársaknak azt próbálta beállítani,hogy a haza iránti felelősség mozgatta őket, de a történelemben a magasztos eszmék ritkán a  az igazi mozgatórugók.)  Ernuszt nem volt az összeesküvők közt, így aztán hűségét Janustól örökölt címekkel jutalmazta a király. Ernuszt  János lett a horvát-szlavón bán, fia Zsigmond (mégiscsak nagyon "meredek" lett volna egy volt zsidó erre a posztra) a pécsi püspök. Mátyást még az sem zavarta, hogy Zsigmond nem is volt  pap.
Az Ernusztok kihalása után a Zrinyiek lesznek urai.

Zengg-Senj Horvátország legfontosabb városa volt. 1184-től a templomos lovagrend fennhatósága alá került, ami az 1270-es évekig tartott. Ezt követően Frangepánoké lett. Mátyás szabad királyi városi rangra emeli. A város nem nagy, mintegy 8,5 hektáros területet  vesznek körbe falak.  A mediterrán városok sűrűségével számolva (ami jóval meghaladta a magyar városokét) sem lehetett 2000 főnél több a lakossága,  A XVI. század első felében erősödtek a török támadások, maga Zengg a török által meghódított területekről menekülő lakosság menedékhelye lett. Ekkortól a hegyek közül idemenekülő délszláv nép, az uszkók központja lesz. Az uszkókat a mi hajdúink mintájára félreguláris szabadcsapatoknak képzelhetjük, de a velenceiek szemében csak közönséges kalózok voltak.
1558-ban az uszkók vezérének, Iván Lenkovicsank a parancsára a Zengg fölé magasodó Trbušnjak-dombon, az egykori pálos kolostor lebontásával építik meg a Nehaj-erődőt, az uszkók sasfészkét.A sok kellemetlenséget okozó uszkókat Velencének csak a 17. század elején  sikerült megreguláznia.

Zengg: A székesegyház homlokzata.
Tipikusan olaszos,  románkori templomhomlokzat, mint amilyent az Adria partján sokfelé találunk.
Zenggben  III. István magyar király 1169-ben alapította a püspökséget a spalatói érsekség támogatásával.
Így  ez a püspökség a magyar egyházszervezettől független lett, sem az esztergomi, sem a kalocsai érsekség alá nem tartozott. Ez persze nem azt jelenti,hogy az itteni püspök soha nem vállalt sorközösséget a magyarsággal. A mohácsi csatában is kis bandériuma élén Zsivkovich Ferenc, zenggi püspök is elesett. Ugyanakkor a horvát nemzeti ébredésnek is városa Zengg, mivel a glagolita  műveltség egyik központja volt. Egyedülálló módon a XIII.század közepén IV.Ince  hivatalosan is engedélyezte a zenggi püspöknek a glagolita írás, a horvát nyelv és liturgia használatát. Zenggben a 15. század végén  alapított glagolita nyomda is működött, amely az egész Balkán egyik első nyomdája volt.



Vrána várának falai és tornya
(Készítette: Bojovnik - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, Hivatkozás)
Vrána várának romjai. Vránában a Templomos Lovagrend vára és perjesége működött. Igen jelentős központtá nőtte ki magát, és a királyság egyik fontos egyházi központja lesz.  III. István kir. (ur. 1162–72) korában az adriai Tengerfehérvár közelében alapították. A Szentföldre vezető út egyik fontos állomásaként biztosította, hogy a zarándokokat segítő, betegeket ellátó anyagi és pénzbeli küldemények eljussanak keleti társaikhoz. Feloszlatásuk, 1312 után a a várat a kolostorral és birtokaikat a  johanniták kapták meg. A perjelség nagy területű birtokai  nagyrészt Somogyban ( pl. Csurgó) és Szlavóniában voltak. Itt működött a  magyarországi  rendtartományuk székhelye, perjele.  A 14. század vége felé gyors hanyatlásnak indult Előbb magánkézbe került, majd 1409-ben Velence elfoglalta, perjelei ezután többnyire Peker várában (Körös vm.) tartózkodtak.

Klissza- Klis vára akkor vonult be a magyar történelembe, amikor IV. Béla a tatárok elöl menekülve királyságának legurbanizáltabb térségbe, az akkor éppen a Magyar Királysághoz tartozó Dalmáciába menekül. Itt előbb a Horvátországhoz tartozó, a templomosok birtokának számító Klissza várában húzza meg magát, majd innen megy Spalatoba. A város azonban nem fogadta be, mert félt, hogy miatta ostormolják majd meg a tatárok, így a jól védhető, akkoriban mocsarakkal körbevett Trau városába menekült. Mint ismeretes a tatárok sem Klissza várát, sem Traut nem tudták elfoglalni. Itt született meg Margit nevű lánya, aki később Árpád-házi Szent Margit néven vonult be a történelembe. Viszont itt is halt meg két lánya Katalin és Margit. (Nem elírás, a korábban meghalt lánya nevét később újra adta.)

Zára-Zadar, a Szűz Mária-templom. Bencés apácakolostor temploma volt. Tornyát könyves Kálmán jóvoltából építették, aki a következő feliratot helyezte el rajta: Urunk Jézus Krisztus megtestesülésének 1105. évében. A győzelmet követően és a béke Istentől elnyert jutalma után, miután bevonult Zárába, Kálmán Magyarország, Horvátország és Dalmácia királya, saját költségén építtette és emeltette Szűz Máriának ezt a tornyot. Zára Dalmácia legfontosabb és legnagyobb városa volt. Falai 30 hektárnyi területet öleltek körül, ezzel  a bekerített területet tekintve akkora volt, mint Buda, kétszer akkora mint Raguza. A mediterrán városok népsűrűségét tekintve lakosságszáma is el kellett, hogy érje Buda 15 ezres lakosságszámát. Mégsem találjuk a legnagyobb városaink közt, mert ezt a lélekszámot már mint velencei birtok érte el.
Zára számos magyar emlékkel rendelkezik, és egyszer talán még egy külön blogbejegyzést is megérdemelne. Most a Szent Simeon templomot emelném ki. Maga a templom is nagyon érdekes, ahogy az antik oszloprendeket beépítették a középkori templomba, de számunkra az oltárkép alatt látható Szent Simeon ereklyetartó az igazán érdekes.  A szentnek a városban  nagy kultusza volt, és amikor I.Lajos visszaszerezte a várost, akkor ennek méltó emléke lett a Lajos felesége által adományozott  új ereklyetartó. A 245 kg ezüstből készült aranyozott ereklyetartó 14 képben mutatja be  Szent Simeon  és Erzsébet királyné  családjának jeleneteit.
A Szent Simeon ereklyetartó. Az 1380 körül készült ezüst ereklyetartó  nagyszabású alkotás. Alkotóját nem ismerjük, de sok mindenki szóba jött az olasz Franciscus de Mediolanotól a Kolozsvári testvérekig. (Zolnay László szerint viszont Franciscus de Mediolanotól fel is véste a nevét.) Erzsébet királyné rendelte meg, rajta többek közt Nagy Lajos zárai bevonulását is ábrázolta, természetesen úgy, hogy a zárai nép leborulva hálálkodik a királynak. (jobb oldali jelenet.) Háttérben Szent Simeon ereklyéje, és Nagy Lajos flottája. Egyébként Zolnay szerint a szent ereklye egy egyiptomi múmia.
A szent sírládáját légies könnyedséggel tartja  két angyal. A barokkos angyalok törököktől zsákmányolt ágyukból készültek.

Tengerfehérvár (Biográd na Moru) ma műemléki szempontból teljesen jelentéktelen település. Pedig a Könyves Kálmánig fennálló önálló Horvát Királyság fővárosa volt. Itt koronázták horvát királlyá Könyves Kálmánt. Zára és Velence egyaránt féltékeny volt felemelkedésére, ezért a 12. században a velenceik  feldúlják, és soha nem tért már igazán magához.

Szebenikó- Sibenik városi rangját III. István magyar királytól kapta 1167-ben. Ma már nem látható középkori falai 11,2 hektárt kerítettek be, ami alapján 4-5 ezer lakosa lehetett. A székesegyházáról híres városnak nincs igazán magyar vonatkozású emléke.

Trau-Trogir IV. Béla idején még kiemelkedően fontos város volt. A 13.században már kiépült a teljes 6,2 hektáros sziget, körítőfalai kellő biztonságot nyújtottak a tatárok elől. A szigeten mintegy 2-2,5 ezer ember élhetett csak, ez azonban a 13.században még meglehetős nagy lélekszámnak számíthatott. Trau IV. Bélát hűségesen védte a tatárok ellenében, hálából a  IV. Béla a városnak adta ajándékul koronázási palástját. Ma is megtekinthető itt egy Szt. Mártont ábrázoló textildarab, amit a palást darabjának mondanak, de valójában ez egy évszázaddal későbbi.
Székesegyháza egész Dalmácia legszebb románkori emléke. Építtetője Treguanus (1185 k.-1254)  püspök olasz származású, kultúrájában is olaszos lehetett, legalábbis ezt mutatja székesegyháza. Ő egy ideig  Bernát, későbbi spalatói érsekkel együtt működött a Magyar Királyságban, Bernát vitte magával Dalmáciába.

Spalato -Split: A székesegyház tornya. A város védőszentjéről elnevezett Szent Domnius székesegyház rendhagyó épület, mint amilyen rendhagyó Spalato maga is. Spalato Diocletianus 4 hektáros palotájának romjain épült,  Diocletianus mauzóleumából alakították ki a székesegyházat. Így az nyolcszögű, centrális, meglehetősen kicsi épület. Viszont már 614-ben az épület püspöki templom volt, később az érsekség temploma lett.  Spalato magyar vonatkozása, a még Zadarnál is hosszabb -187 éves - magyar fennhatóság mellett, hogy IV. Béla Klisszában elhunyt leányai a bejárat feletti kőkoporsóban nyugszanak. A székesegyház legfőbb donátora IV.Béla és felesége volt. A székesegyház kapuját  két oldalról őrző oszlopok tövét eredetileg egy-egy három alakból álló szoborcsoport díszítette. A baloldali hármas csoport középső alakja Laszkarisz Máriát, IV. Béla feleségét ábrázolja. A másik oldalon az oszlop tövében viszont most csak két alak van. A harmadik IV. Béla volt, de eltávolították, helyette egy velencei torzfő látható ma. Ez is utal arra, hogy a tatárjárás után a király és a mindenkori Magyar Királyság,  és a város viszonya nagyon megromlott.


Dalmáciában ahogy haladunk dél felé, úgy lesznek a magyar fennhatóság évei egyre hosszabbak, ugyanakkor egyre lazábbak. 1358-tól  1526-ig egyfolytában névleg magyar fennhatóság alatt volt Raguza, a mai Dubrovnik. Közben persze virágzott az önálló Ragusai Köztársaság. A teljes önkormányzattal bíró köztársaság legfőbb kötelezettség például Mátyás király felé annyi volt, hogy néhány gályát időnkét a magyar király rendelkezésére bocsájtottak, és évente fizettek 500 Ft-ot. Ez  néhány közepes mezőváros éves adója. Néhány behódoló  hangvitelű dicshimnusz zengedezése is "kötelességük" volt, amit később néhány magyar történész hajlamos volt "szellemben, lélekben is Magyarországhoz tartozott"-nak kommentálni. 500 Ft Ragusának bőven megért annyit, hogy a Magyar Királysággal  sakkban tarthassák Velencét. 1526-ban viszont felrúgták ezt a szerződést is, felismerték, hogy a Magyar Királyság hatalmának vége, és ebben sajnos igazuk lett.



Tartalomjegyzék


 
Amatőr történészi hitvallás

     
Bevezetés
Mennyire volt jelentős állam a középkori Magyar Királyság?
A régiók körüli dilemmák
A 13. századi új korszak
A bortermelés, mint húzóágazat
Az ércvagyon  negatív hatása a gazdagságra
Olvasztótégelytől az ország szétszakadásáig
A muszlimokról 
Városainkról, és a Kubinyi-féle centralitási pont rendszeréről
 Néhány város falakkal határolt alapterülete

Régiók