2016. július 24., vasárnap

Balatoni keresztek

Ahogy a Dél-Dunántúlon az általam csak "nádasdinak" nevezett stílus dominál az út menti keresztek terén, úgy a Balaton környékén a "keszthelyi-rezi stílusú" keresztekkel találkozik az ember. Keszthelyen a 18.század során a Festeticsek jelentős barokk kőfaragó műhelyt hoztak létre osztrák és cseh mesterek letelepítésével. A Keszthely környéki kőbányák kimerülésével párhuzamosan tevődött át a kőfaragás súlypontja fokozatoson Rezibe, ahol új homokkőbányák nyíltak. Az áttevődéssel párhuzamosan a szobrászat társadalmi közege is megváltozott. A korábbi főúri műhely tevékenysége folklorizálódott. Hála József szerint az is megtermékenyítőleg hatott a Reziben működő kőfaragókra, amikor Wilhelm János nádasdi mester Rezibe települt át a 19.század végén. Innen kezdve az egyre inkább kimerülő nádasdi bányák Reziből származó követ is használnak, a két dunántúli műhely közt tehát kapcsolat alakult ki. A keszthely-rezi stílus talán kicsit később indult, mint a nádasdi, kicsit talán iskolázottabb is volt. A gyenge minőségű nádasdi homokkő helyett jobb minőségűt  használtak, így nagyon sok emlék fennmaradt. Ezekből mutatok be néhányat.

Egy különleges kettős kereszt Balatonszentgyörgyből.

Kőröshegy, a volt középkori ferences templom előtt álló kereszt.

Egy kakukktojás Balatongyörökből: egy "zalai stílusú" bádogkereszt

Mária egy Balatongyöröki kereszt lábazatáról

Szt. Mihály domb, Vonyarcvashegy. A sírkövek lábazatán gyakran látjuk a Pietà motívumot.


Mária, Szt. Anna és Szt. József alakja egy döbröcei keresztről. A Balaton-felvidék kereszteken gyakran látjuk ezt a három szentet. A nádasdi kereszteken legfeljebb Máriát ábrázolták

Döbröcei temető

Márai-oszlop a talapzaton Szt. Anna és Joachim ábrázolásával. Összességében is elmondhatjuk, hogy a balatoni alkotások jóval nagyobb ikonográfiai változatosságot mutatnak, mint a nádasdiak.

Döbröcei Kereszt Szt Katalin és Szt.Antal ábrázolásával.

Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb.

Szigliget

Szigliget

Tihany, a Kálvária keresztje

Tihany

Zalaszántó, Mária-kereszt Szt. Annával és Szt.Józseffel

Mária az előző keresztről

Szt. József alakja az előző keresztről a templom gótikus ablakaival
Kereszt részlete. Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb

Temetői sírkő részlete. Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb

Mária egy keresztről. Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb

Sírkő részlete. Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb. A Krisztus fejeket gyakran külön faragták ki, és úgy illesztették be a keresztre.

Mária egy keresztről. Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb

Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb

Vonyarcvashegy, Szt. Mihály-domb

A diási templom előtt álló Szentháromság-oszlop

Szt. István szobra a Szentháromságoszlopról
Gyenesdiás, temető

Mindszentkállai kereszt Szent Erzsébettel, Máriával és Szent Annával.

Öntöttvas kereszt Döbröcéről.

Temetőrészlet Vonyarcvashegyről.

Temetőrészlet Vonyarcvashegyről. A temetőkben megfigyelhetjük azt, hogy gyakran a nagy kereszteteket sírkőnek is állítják. A talapzaton Mária és Szent József szobra.

Temetőrészlet Vonyarcvashegyről.

Temetőrészlet Vonyarcvashegyről.

Tipikus kereszt útközben.

A vallusi temető részlete
Még egy részlet a vallusi temetőből.
Pieta Vallusról

2016. július 6., szerda

Nemesnádudvar/Nadwar

Nemesnádudvarba   hosszú pincesoron keresztül érkezhetünk meg. A faluba 1724-ben érkezett az első 25 család német földről. Borosy András-féle 1728-as összeírás szerint már 44 német család (ez kb. 270-300 főt jelent) él a faluban szegényes körülmények közt, szőlőt két éve telepítettek, de az nem fordult még termőre.

Aztán csak termőre fordultak azok a szőlők, és az itteni németeknek főként ez adta a megélhetést. A képen a falu fölé magasodó (a magasodást, persze csak alföldi léptékben gondoljuk) pincesort látjuk, bal szélén a bormúzeummal.

A temetőben itt is külön részre kerültek az elárvult keresztek.Mind német feliratú. 1851-ben 1789 fő lakta, 1910-ben már 2637. Ekkori összeírás szerint a falu lakóinak 88,5%-a német, de 48,9%-a beszél magyarul is.

Barokkos hármaskereszt a falu temetőjében. A falu lakosságmaximumát 1940-ben éri el 3079 fővel, majd itt is jön a népességcsere, és a hazai falvak viszonyaihoz képest mérséklet népességfogyás: 1983-ban 2368 fő lakta, 2015-ben 1828. A 2001-es népszámláláskor a falu negyede németnek vallotta magát, ami a hazai viszonyok közt magasnak számít.

A kálvária stációsor a temetőben nagy juharfával

Kilátás a temetődombról a pincék tetői felett az 1807-ben jelentősen kibővített Sarlós Boldogasszony templomra látni.

Gazdag historizáló ház a Monarchia korából.

Részletek

Egy ma panzióként működő századfordulós polgárház szépen felújítva várja vendégeit.

A Szentháromság-oszlop a templom előtt. A falu lenyűgözött rendezettségével, ápoltságával. Feked óta nem láttam ilyen rendezett és kulturált falut.

Az hogy itt másfajta kultúrviszonyok vannak mint egy átlagos magyar faluban, annak ékes bizonyítéka az, hogy a templom itt egy hétköznap kora délután is "csak úgy" nyitva van.A templomot 1936-ban újították fel, ekkor kapta a kifestését is. A Sarlós Boldogasszonyt ábrázoló főoltárkép a 19.század közepén készült. Lacza Endrének, a kalocsai érsekség festőjének a munkája

Nepomuki Szt.János mellékoltár és a szószék 1807-es átépítéskor készült.

A Szent Kereszt-oltár és a keresztelőmedence, 1807

Búcsúzóul ismét a pincesor.