2019. január 16., szerda

Feked-Schwarzfeld: A sváb hagyomány és a Jugendstil találkozása

Feked-Schwarzfeldet egy helyütt már bemutattam, akkor minden szép és jót elmondtam már  " a magyarországi német építészet gyöngyszeméről".  Most a szokásos demográfia, építészettörténeti, művelődéstörténeti "elemzés" következik.
Demográfiai görbéje. Az első világháború előtt érte el lakosságmaximumát, majd  az 1920-40-es években erőteljes csökkenésbe kezdett. Ez érdekes módon nem létszik a faluképben, hiszen ekkor szinte majdnem minden lakóháza egy nagyon jellegzetes szecessziós-paraszti stílusban megújul. A kitelepítés, háborús veszteségek miatt lecsökken a lakosságszáma, majd a betelepítések révén átmenetileg ismét megugrik, hogy aztán az 1950-es évektől a magyar vidéki falvak közt is kiemelkedő lejtmenet következzék.  1880-ban lakosainak 94% német volt, és ez az arány a kitelepítésig nem is változott érdemben, akárcsak a 98%-os katolikus arány. Az írástudók 45%-os aránya a megyei átlagot képviselte, a sváb falvakhoz képest pedig némileg lemaradt volt.
A falut már korábban bemutattam.Most egy-két jellegzetesség kiemelése történik. Két nagyon fontos helyi jellegzetesség is látszik ezen a képen: Egyrészt a kifejezetten szecessziós, "Jugendstiles" díszítőmotívumok, másrészt a rendkívül szűk, karcsú gangajtó, amit míves ajtó zár le. A sehová nem nyíló gangajtó több más sváb falu jellegzetessége. A soha, vagy maximum csak a koporsó kiadásakor használt ajtó ilyen karcsú aránya viszont csak itt fordul elő. Ezek az ajtók már annyira szűkek, hogy a koporsó kiadása itt már nem igen valósulhatott meg. Ez amúgy is inkább az evangélikusoknál dívott.

Az 1920-30-as években jól meő asztalosműhelyek is voltak itt, ezek készítették a helyi és a távolabbi vidékekre  pl. a Sárköz magyar falvaiba is ezeket az ajtókat.
A másik ilyen jellegzetesség a kovácsoltvas kapuk nagy száma. Ezeket is helyi mesterek készítették.

Sajnos ezeke csak mobillal készült felvételek, így nem tudnak valami szépek lenni.

A helyi kőművesek  számos szecessziós fogást eltanultak a városi (gondolom főként a pécsi) építkezésekből, a helyi kovácsmesterek előtt ilyen minta kevésbé volt, így ők inkább a historizáló stílust másolták, de magas szinten. 
A ház beosztása és alaprajza, az esztergált gangoszlopok, a vályogfalas építkezés mind általános sváb szokás. Ez itt a rendkívül karcsú gangajtóval, a szecessziósabb vakolatmotívumokkal és a historizáló kovácsoltvas kerítésekkel egészül ki jellegzetes helyi elemmé
Az 1960-70-es években olyan sorvadásban volt a falu, hogy itt senkinek nem jutott eszébe építkezni. Így az 1920-40 közt megújult házak megmaradtak. 

Már "csak" az kellett, hogy legyen itt egy agilis polgármester, egy összefogó falu, emberek, akik figyelnek a helyi értékekre,  áldoznak a falura, jól forgatják a helyi kis pénzeket, vonzóvá teszik falujukat a városi és külföldi emberek előtt. Nyilván nem állom meg az összehasonlítást a másik kedvencemmel, Závoddal.  Itt Fekeden bizonyos szempontból Závod előtt járnak. Itt belemertek vágni olyan nagyszerű ötletekbe, hogy kortárs "kődolmenekkel" rakták tele a faluhatárt, "keresztjáró"  turistautakat jelöltek ki, az elsők közt csatlakoztak a "sváb tanösvény " (Lehrpfad) mozgalomhoz, és jól felszerelt turistaházat is létesítettek. Talán jobbak is a lehetőségek, a jó darabig tökéletesen isten háta mögötti falu újabban 10 percre van az M6-tól, talán valami RHK Kft-s, "atomos" pénz is csurran-cseppen. Závod viszont a sváb építészet "mélyebb rétegeit" is kínálja: fachwerkes házakat, Strasskapelle-k, nívós barokk szobrok sokaságát, Apponyiak által patronált nagyszerű templomot. Závod továbblépésének lehetőségeit Feked mutatja, és mindkét falu továbblépése rajtad is áll, oh nyájas olvasó!- például azzal, hogy elmész és megcsodálod ezeket a falvakat, elismeréssel adózol a helyieknek, ne adj isten, az 1%-odat is nekik adod,  és jó hírüket világgá kürtölöd!

2019. január 5., szombat

Szebény - egy magyar falu a Schwäbische Türkei területén

Kilátás a temető dombjáról a szemközti domboldal felé, ahol Szebény leghíresebb látnivalója, a híres molyhos tölgy áll. Alatta a környéken jellegzetesnek számító pincesor.
Szebény, annak ellenére, hogy alapvetően magyar falu volt, alig különbözik a környék német falvaitól. A birtokosa az Egyetemi Alap volt, akárcsak a környék sváb falvainak. A 18.században valóban szinte színmagyar volt még a lakossága, de a Schwäbische Türkeiben mindenhol megfigyelhető népességdinamika itt is érvényesült: a környékbeli falvakban gyorsan növekvő német lakosság betelepül a magyar faluba is. Ez a 19. század elejétől  figyelhető meg.  1880-ban a katolikus lakosságának 70%-a volt magyar, 25%-a német. A gyors lakosságnövekedés után azonban az I.világháborút követő időszakban, a környékbeli falvakhoz képest szokatlan módon, meredeken csökkenni kezdett a népessége, és ez a trend azóta sem változott.  A németek aránya is csökkent, a II. világháború előtt már csak 10% körül volt. Van viszont egy feltűnő adat 1880-ból, és ez írástudók aránya, ami mindössze 34%. Ez egy kiemelkedően alacsony érték. A baranyai átlag ekkoriban 45,4% volt, a tolnai 51,3%. A falu történetét itt találjuk.
A szebényi magas  írástudatlanság okaként nyilván szóba  jöhet az,  hogy a németeknek az aránya alacsony volt. A hipotézis igazolására megvizsgáltam az 1880-as adatok alapján, hogy milyen kapcsolat van  egy településen a németek aránya és az írástudás közt. Ezért egy Excel-táblázatban egymás mellé másoltam a Tolna megye összes településében a németek arányát, majd mellé másoltam az írástudók arányát.   Először ezt ábrázoltam, hogy vizuálisan is érzékelhető legyen a kapcsolat. A vízszintes tengelyen a településeken lévő németek arányát tüntettem fel, a függőlegesen az írástudók arányát. Több dolgot érdemes észrevenni: 1. Markáns a színmagyar, és a 90% körüli németséggel rendelkező falvak aránya. 2. Az írástudás aránya elég rapszodikusan változik 32% és 78% közt. 3. Egy nagyon enyhe korreláció tűnik ki a grafikonból. Szerencsére az Excell villámgyorsan tud korrelációs együtthatót is számolni, ami 0,38-nak adódott. Ez a matematikai statisztika szerint biztos, de viszonylag gyenge kapcsolatot feltételez, azaz valóban a svábok egy kicsit műveltebbek voltak, de ez a kapcsolat Tolnában alig számottevő.
Ugyanezt az ábrázást elvégeztettem Baranya vármegye adatsorán is. Néhány jellegzetességet érdemes itt is kiemelni: Annak ellenére, hogy sokkal több települése van Baranyának,(kb. 360, ez háromszorosa Tolnának)  lakosságszáma (293 ezer) csak mintegy 60 ezerrel nagyobb, azaz sokkal több a kistelepülése. 2. Nagyobbak a szélsőségek. A németeket alig tartalmazó települések közt van olyan, ahol alig 4-5% tud csak írni-olvasni, de látunk olyanokat is, ahol ez az arány 75%-nál is több. 3. Arányait nézve Baranya kevésbé végletes, sok olyan települése van, ahol a magyar és német lakosság különféle arányban keveredik. 4. Összességében jelentősen jobb az irástudók aránya Tolnában, (51,3% 45,4%-kal szemben)   4. Egy laza korreláció itt is felsejlik. Ezt a számítás megerősíti, a korrelációs együttható 0,23, ami biztos, de gyenge kapcsolatot feltételez, még a tolnainál is gyengébbet. Szebénynél tehát a csak 34%/-os írástudás aránya kismértékben származik abból, hogy itt a németek száma alacsony volt.
Plébániáját 1732-ben  alapították. 1776-ig egyike volt annak a néhány baranyai plébániának, amik közvetlenül az esztergomi érsek alá voltak rendelve, azaz ún.exempt plébánia volt. Mai templomát  István király  tiszteletére 1775-ben szentelték. Jelenleg felújítás alatt van, ez a kép 2011-ben készült.
A barokk eredetű plébániaház régóta üresen áll.
Ennek a napórának az érdekessége, hogy nem szerepel Keszthelyi Sándor nagyon precíz gyűjteményében sem, pedig nem tűnik "mai gyereknek."
A temetőben a németeknél megszokott stílusú kálváriát találjuk az 1827-ben emelt Havi Boldogasszony kápolna mellett.
Nádasdi stílusú a lator...
...és Krisztus is.
Temetői kereszt...

...német felirattal, szépen helyreállítva.
A híres molyhos tölgy közelében álló keresztet is nemrégiben felújították. Ez egy japánakácot kapott. Ezt a Leopold család állíttatta 1856-ban. Innen tudtam meg, hogy az egykori alacsony németségarány ellenére működik a faluban német nemzetiségi önkormányzat, mert ők állíttatták helyre -egyébként nagyon szépen- ezt a keresztet 2013-ban.
A falu egyik terén 19.századi szép Szentháromság. A faluban lévő házakat elég jellegtelennek találtam, itt hiába keresünk fekedi hangulatokat
Egy présház ajtaja egy horhosban.
Itt egy másik.
Még két sváb kereszt Véménd felé tartva.

Ez már a véméndi szőlőhegyen található, érdekes módon 2011-ben öltöztették, pedig ez Krisztusnál nem volt régebben szokás.

2019. január 1., kedd

Erdősmecske- Ratzmetschke-Meчка

Erdősmecske Baranyában Pécsváradtól keletre, légvonalban 5 km-re található. Neve 1948-ig Rácmecske volt, ami utal arra, hogy a török kiűzése utáni első lakói rácok voltak. Aztán németekkel telepítették.  A falu birtokosa az Egyetemi Alap volt.
A falu különleges látnivalója a templom. Az itteni svábok anyakönyvet 1751-től vezettek, 1766-ban szentelték fel első templomukat akkor még Szent Vendel tiszteletére.  Aztán 1813-ban azt  Kisboldogasszonynak újraszentelik. A mai templom különleges alaprajzát talán az magyarázza, hogy az eredeti barokk templom tornyát és első részét meghagyták, majd a hajó bővítését némileg centrális alaprajzra emlékeztető módon  oldották meg. Ez a centrális, kupolaszerűen lefedett rész ma vakolatlanul rendkívül érdekes hatást kelt. 
A falu népesedési görbéjére a 18-19.századi erőteljes növekedés, és az 1950-es évektől bekövetkező rohamos csökkenés a jellemző. A 18-19.század fordulójának erőteljes növekedésében a németek betelepedése játszhatta a fő szerepet. 1840-re a több mint 1000 lakosú falunak már 70%-ban német volt a lakossága, 30%-ban rác. A szokásos trendeknek megfelelően a rácok száma fokozatosan csökkent, helyükre magyarok érkeztek, Az 1880-as népességmaximum idején lakosságának 72%-a német, 12-12%-a rác illetve magyar volt.  Ekkor az írástudók aránya a faluban 52% volt, ami jó értéknek számított ekkoriban. Trianont követően, a Szerb-Horvát-Szlovén királyság létrejöttével a maradék rácok csaknem mind elhagyják, létszámuk 20 fő alá esik, aztán a kitelepítés után a németek részaránya is leesik, bár a 2011-es népszámláláskor még 35% németnek vallotta magát, kettős identitással. 
A homlokzat egyik fülkéjében Szent Flórián szobra áll.
A másik fülkeszobor kész talány. A  fején  birétum, ami Nepomuki Szent János vagy Szent Ignác attribútuma szokott lenni. A kéztartás, és a ruha Szent Jánost támasztja alá, ezzel éles ellentétben azonban kezéből hiányzik a kereszt, ráadásul jobb kezét egy kard markolatán pihenteti, ami teljességgel szokatlan.
Nepomuki Szent János szobrát egyébként a templom előtt megtaláljuk, Felirata alapján 1808-ban készült, a posztamens azonban későbbi.Nemrég felújíthatták.
A templom melletti egykori paplak rossz állapotban és gazdátlanul áll.
Ugyanez mondható el a Szent Demeter rác templomról is. A templom 18.század közepén épült, majd 1911-ben renoválták, alakították, majd nem sokkal később a történelem úgy alakult, hogy szinte a falu összes rác lakosa elhagyta.
Régi és új elemek keveredése a temetőben. Azt nem egészen értem, hogy ki az, aki este akar temetőbe menni, ami miatt ilyen korszerű napelemes-LED-es automata világítást kellett kiépíteni. (Igaz, ezek után úgy is felfogható, hogy a mecskei temetőbe ezek után este is lehet menni.) Mindenesetre a magyar falvak általános elesettsége a temetőben nem érződött.

Szomorú angyal

A temetőben négy kereszt van, szépen sorjában, a frissen aszfaltozott út mentén. Ez az első kettő, kb. 1870 körüli.

A temető régi részét nagyon helyesen békén hagyják, viszont nem engedik  fölgazosodni.

Az utolsó kettő. A jobb oldali már egy két háború közti időből származó Weckler-féle kereszt. (Weckler János, egykori nádasdi mester nyomán.)

Itt a keresztek is méltósággal dőlhetnek ki, porladhatnak el.

Présház a hegyoldalban.

Igazán régi, 18.századi keresztet nem találtam.

A temetőbe vezető út mellett helyezték el a stációkat. 20.század eleji munkának tűnnek, a hármaskereszt teljesen jellegtelen már.

Frick János 1932-ben ugyanolyan stílusú házat épített magának, mint a szomszédos fekediek. Itt azonban nincs meg az egészen extrém arányú gangajtó, ami a fekedi porták egyik jellegzetessége. Erdősmecske azonban egy átlagos itteni falu színvonalán éldegél, Feked meg majdnem  egy svájcién.