Mohács-500: csalódások, örömök, tanulságok

A mohácsi ún. csatatéri kápolna, amit a  Mohács-500 rendezvénysorozat keretében újítottak fel. Az épületről és a benne található Dorfmeister csataképekről egy későbbi bejegyzést tervezek. 

Tavaly szeptember végén is ellátogattam a helyszínre, amiről egy blogbejegyzést is készítettem a másik blogomban, azt most idemásolom. 

A mohácsi csatamező 2025. szeptember végén

Körbenéztem 499 év (meg egy kicsi) után, mi van a híres mohácsi síkon. Nagynyárádi sváb kereszt, háttérben a híres templom, amiről már írtam más helyütt.

A nyárádi erdő már a csata leírásában is szerepel, az 1. katonai felmérés térképén is ott van. Könnyen elképzelhető, hogy több mint 500 éve erdő van itt. Persze nem 500 éves fákkal. De legalább nem akác, hanem szép tölgyes. 

Megtalálni véltem azt a pontot (persze nem elsőként, és nem másoktól függetlenül) , amit a hiteles szemtanú, Brodarics István kancellár  is említett a csata tényleges helyeként. Ma két templom zárja le a látványt a dombsoron. A nagynyárádi...

...és a majsi. 

A majsi közelebbről. Szépen felújított szerény templom ez. Belsejében középkori templom nyomait találták meg Bertók Gábor és munkatársai. 

A majsiak viszont nem várták meg amíg Bertók Gábor és Janus Pannonius Múzeum régészei leletstatisztikai módszerekkel bebizonyítják, hogy tényleg itt zajlott a csata. Egy sváb kereszttel jelölték a csata színterét a dombok lábánál már évekkel korábban. Lehet, hogy ők már Szűcs Józsi bácsinak is hittek. 

 

A sátorhelyi emlékhely a koronából. A csata 450. évfordulóján épült az emlékhely. Ez ott létesült, ahol a helyiek megmutatták a régészeknek a tömegsírok helyét 1959-ben. 1976-ban ez a félig földbe süllyesztett tér és a geometriai mintázatú sírkert volt az emlékhely magja, amit a gótikus ívű, gyönyörű díszkapu nyitott meg. Köréje szép fákat ültettek, amelyek mára mutatós erdővé cseperedtek. 

2011-ben a korábbi tervező, Vadász György megtervezte a koronát is. Szerintem ez  rontott a korábbi szerény, de méltóságteljes emlékkert hangulatán. A félig ufó, félig korona épületében ma egy kiállítás van, amely remélem jövőre  megújul, hogy igazán méltó lehessen egy nemzeti emlékhelyhez. 

A sírkertben neves művészek által faragott kopjafák sokasága áll, de nagy részük most restaurálás alatt van. Előtérben egy sírhant, nemrégiben kerültek itt kiemelésre a csontok. Ezek vizsgálata során eldőlt, hogy itt nem a csata áldozatait temették el, hanem a csata harmadnapján az itteni  magyar táborban kivégzett keresztény foglyokat. A tervek szerint itt egy emlékkápolnában kapnak majd végső nyughelyet. Az emlékkápolna építésének még nem láttam nyomát. 

A "magyar Maginot-vonal" egy bunkere. 
A sátorhelyi emlékhely két tömegsírját akkor találták meg, amikor az 1950-es években a "Tito, a láncos kutya" elleni hisztéria részeként a déli határ mentén megépült a "magyar Maginot-vonal."  Két újabb tömegsír pedig az emlékhely létesítésekor került elő. 

A nyárádiak által csak Tito-bunkerként emlegetett építmény  erdei dzsuvában, a hozzá kapcsolódó lövészárkokkal szerintem ma a csatahely környékének legautentikusabb  látnivalója, csak nem abból a korból, ami a helyet híressé tette. 

Az ünnepségek utáni számvetés

2023 elején egy majsi látogatás után összefoglaltam blogomban a Mohács-500 kutatás általam érzéklet állását, valamint "elvárásaimat", erre fogom építeni mostani számvetésem. Normál színnel a 2023-as szöveg szerepel, sötétkékkel a mostani kommentárom. A számvetésbe nem veszem bele a város- és vidékfejlesztési beruházások értékelését. (utak, Duna-híd, parkolóház stb.) Nyilván nem átfogó "elemzést" készítek, csak amolyan szubjektív számvetést egy téma iránt érdeklődő honpolgár szeművegén keresztül.

A számvetést persze mások is elvégezték. Itt olvashatjuk egy jeles történészét, Varga Szabolcsét, ami sok kérdésben összecseng az én számvetésemmel, de nem használtam azt forrásként. 

1. (2023) A Mohácsi-csata 500. évforduló méltó megünneplése politikai kérdés lett. Egy "legenda" szerint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes fogalmazta meg a kutatók felé azt a szándékot, hogy találják meg a csata középpontját, "ahová majd a keresztet fogják állítani." Semjén Zsolt 2021-ben megbízta dr. Hargitai Jánost (KDNP) miniszteri biztosként azzal, hogy "ellátja a mohácsi csata mint a magyar nemzet és a keresztény Európa történelmének meghatározó eseménye 500. évfordulójával összefüggő történelmi, kulturális, nemzet- és külpolitikai, illetve térségfejlesztési szempontból kiemelkedő jelentőségű megemlékezés megszervezésével és az ahhoz kapcsolódó fejlesztések koordinálásával kapcsolatos feladatokat". Hargitai évtizedek óta a mohácsi térség országgyűlési képviselője, eredeti végzettsége történelemtanár volt. 

(2026) Új kereszt nem lett,  sőt úgy általánosan elmondhatjuk, hogy nagyon kevés olyan új dolgot terveztek, ami közvetlenül a csata emlékével  kapcsolatos, még kevesebb készült el.  Új épületként csak az emlékhely  kápolnája említhető meg. Ez mellett  több felújítás volt: Részlegesen felújították az 1926-os fogadalmi templomot,  telesen felújították az ún. Csatatéri (ma Temetői)-kápolnát . Felújították az 1976-os emlékhely régi épületeit, de egy új kiállítás megvalósítását el sem kezdték. Az emlékhelyen a kápolna felszentelésére és a tömegsírokban talált  néhány csontváz szimbolikus újratemetésére  csak a meghívott vendégek mehettek el, emlékhely előtte és azóta is zárva tart, ami szerintem az egész ünnepségsorozat legnagyobb szégyene. 

Nekem az a szubjektív benyomásom, hogy a 2026-os évi választás elvitte a fókuszt Mohács-500-ról már 2024 vége felé. Ez úgy lett teljes, hogy az Orbán-kormány elsöprő vereséget szenvedett 2026 áprilisában.   2021 tájékán még olyanokról lehetett hallani, hogy nemzetközi ünnepség lesz a csatában részt vevő egykori a csatában részt vett szövetséges nemzetek (horvátok, csehek, szerbek, osztrákok, németek, lengyelek, olaszok és Vatikán) vezető államférfiainak részvételével. 2025-ben  már látszott, hogy ebből sem lesz semmi. Annyi valósult meg, hogy legalább az új kormány tagjai közül most többen itt voltak. Maga a kormányfő és a hadügyminiszter is mondott beszédet. (A 450. évfordulón az emlékhely avatásán sem Kádár, sem Lázár György nem vett részt, Ortutay Gyula, mint a parlament Művelődési Bizottságának és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke mondta az egyetlen beszédet, igaz állítólag 10 ezres tömeg előtt.)  Az új köztársasági elnök is (néhány nappal később) tisztelgett a hősök emléke előtt. Hargitai János  (aki listáról ismét bejutott a parlamentbe) is részt vett az ünnepségsorozaton. Ő viszont az emlékhelyen  teljesen egyedül koszorúzott. 

Az is sokatmondó, hogy három különböző mesterséges intelligencia, és tucatnyi újság is más-más összeget hoz ki arra, hogy az adófizetőknek mennyibe került az egész ünnepségsorozat. (Ismét hangsúlyozom, hogy a város- és útfejlesztési összegek nélkül.) A becslések 10-20 milliárd közt mozognak.  A rendezvénysorozat összes résztvevőjét pedig  8-15 ezer főre becsülik. A legtöbben a rockmusical és a hagyományőrzők sátorhelyi rendezvényén voltak. A miniszterelnök beszédét mintegy kétezren hallgatták. 

2. (2003) A mai Mohácsi Nemzeti Emlékhely a 450. évfordulón, 1976-ban létesült, két nagy tömegsír közelében. A két nagy tömegsír pontos helyét még 1960-ban (és még 4 kisebb helyét is)  helyi emberek  mutatták meg Papp László pécsi régésznek.  Mai álláspont szerint  (lásd pl. Varga Szabolcs BTK TTI) összefoglalóját) az emlékhely területén ismét feltárt két tömegsírban lekaszabolt keresztény hadifoglyok holtestei hevernek.  

(2026) Pálfi György (SZTE, Embertani Tanszék) kutatásvezető számtalan előadásban (pl. Szekszárdon is) megerősítette, hogy a hadifoglyok kivégzésére és eltemetésére nagyon sok a  bizonyíték, és ez szakmai körökben elfogadott lett.  Ebben azonban nincs konszenzus. Négyesit nem győzték meg az antropológusok, mert szerinte kb. 200-300 lelet közül kevés az egyértelműen kivégzettek aránya.  Pap Norbert (PTE, Földtudományi Intézet) és kollégái lényegében a korábbi,  Papp László pécsi régész 1960-as ásatásai nyomán kialakult álláspontot képviselik, miszerint a keresztény tábor ágyúállásaiba elföldelt áldozatok a csata halottai. Pap Norbert még tovább gondolva, a bajor Landsknecht gyalogosok holtesteit véli itt felfedezni. Ezt az 1960-as éremleletekkel véli igazolni, mert Papp László akkori ásatásai során a két tömegsírban 7 illetve 8 korabeli bajor pénzérmét talált, de mindegyiket csak egy-egy emberhez kapcsolódóan.  Pálfi Györgyék mostani, sokkal alaposabb feltárásának eredménye viszont az lett, hogy nemhogy további bajor pénzek nem kerültek elő, hanem csak néhány melléklelet kísérte a  csontvázakat. Ha jól emlékszem, mindössze egyetlen egy Mátyás kori pénzzel lett gazdagabb a leletek száma,  apróbb ruhakapcsok és egy-két lövedék és nyílhegy mellett. 

3.(2023) 2018-ban az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete (BTK TTI) és a Pécsi Tudományegyetem (PTE) konzorciuma egy MTA pályázat keretében Fodor Pál (BTK TTI) és Pap Norbert (PTE Földrajzi és Földtudományi Intézet) vezetésével három éves közös munkába kezdett. Valójában a két fél egészen a személyeskedő hangvételű vitákig jutott el.  BTK TTI  honlapja még elérhető, itt a vitatkozó cikkek linkje is megtalálható.  Ez mellett persze eredmények is születtek, amiket az alábbiakban itt is megemlítünk, arról nem is beszélve, hogy a viták az esetek nagy részében hasznosak a tudományban. 

(2026) A jelzett honlap évek óta nem frissült. Közben a kutatások egyik motorjának számító Történettudományi Intézetet is leválasztották az Akadémiától és odacsapták az ELTE-hez, ami eleve kicsit pária volt a NER-rendszer szemében. Az Intézetben és azon kívül tevékenykedő történészek szerencsére ettől még tovább dolgoztak. Főként Varga Szabolcs, B.Szabó János, C.Tóth Norbert, Sudár Balázs, Neumann Tibor stb.  szinte "végiszántotta az országot", publikált és konferenciákra járt, előadásokat tartott, stúdiókba járt.  Eredményeikről még lesz szó az alábbiakban. Látszólag Pap Norberték aktivitása egy idő után csökkent, ám az utóbbi időkben ismét nőtt, és olyan helyeken is megjelenhettek, mint pl. az RTL televízió. A harmadik nagy tábor a Magyarságkutató Intézet körül tömörült. Kásler Miklós halála előtt B.Szabó Jánost is meghívta a Intézetbe széles jogkörrel, reformötleteivel szemben nagy ellenállás alakult ki, végül  "helyreállították a régi rendet."

4. (2023) 2021. március 15-én  Bertók Gábor régész (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) , Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) és  Varga Szabolcs történész (BTK TTI) a mohácsi csata kutatásában végzett munkájáért a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának kitüntetésében részesült. Bertók a csatatértkutatást szervezte meg amatőr fémkeresősökkel,  statisztikus módszerek alkalmazásával. Ő is a Majstól keletre eső területet nevezte meg "epicentrumnak". Négyesi a csatamező magányos kutatója  évtizedek óta,  talán ő leginkább épített Szűcs József kutatási eredményeire is, vagy legalábbis eredményei egybecsengtek.  A csatahelyszínt  ő is a Bertók-féle kutatási eredmények közelébe tette. Varga Szabolcs a Történettudományi Intézet és a többi kutatóközpont közti egyfajta kapocsnak fogható fel, nem konfrontálódott annyira a vitákban, Pécsen végzett, személyesen kötődik a Dél-Dunántúlhoz is, különösen Magyaregregyhez és a Máré-várhoz. Alapvető szerepe van az új történelmi szemléletváltásban is.   

2025-ben Neumann Tibor is állami kitűntetést kapott, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.
Varga Szabolcs is mintha elvesztette volna kapocs jellegét, nagy vihart kavart egy-két megnyilvánulása, amiről persze nem ő tehet. Különösen emlékezetes az, hogy a Habsburg-viszony újraértelmezése nem csak a történészek egy részénél, hanem szélesebb értelmiségi rétegben is "kiverte a biztosítékot." 

Négyesi Lajos szekszárdi előadását  alkalmam volt meghallgatni 2025-ben. Itt nyilvánvalóvá vált számomra, hogy - bár a youtube-on keresztül figyelt szakmai konferenciákon ez nem nyilvánult meg- , némileg más szellemiséget képvisel ő, mint a hivatalos történészekből, régészekből álló "szakma". Főként a hagyományőrzők, a "kurucosabb vonal" követői tisztelik őt, és pl. a Habsburgok szerepének megítélésében  egészen "régimódi." 

A csata helyszínének Majs közelébe való áttevésének konszenzusa  ismét csak Pap Norbert és csapata miatt nem jön létre,  ők továbbra is a sátorhelyi emlékhely közelében gondolják a csata epicentrumát. Rendhagyó az álláspontjuk a király vízbe fulladásáról is: ők továbbra is egy Duna-ágat emlegetnek II. Lajos halálának helyeként, és nem a megáradt Csele-patakot.   

5.(2023) A történelemtudomány új eredményei húsbavágók. A Jagelló korszak újraértékelése  elkerülhetetlenné vált.  Ezt a korában  Kubinyi András (1929-2007) és Kulcsár Péter( 1934-2013) és mások által elkezdett folyamatot C. Tóth Norbert, Pálosfalvi Tamás, Neumann Tibor (MOL-BTK TTI) fogalmazta meg legmarkánsabban. A csata történelmi környezetbe való beágyazását főként B. Szabó János végezte el számos cikkben, könyvben, előadásban. Szép lassan átszivárognak ezek az eredmények a széles közvéleménybe is. Lassan  a tankönyvekben,  Szántai Lajos (Nemzeti Művelődési Intézet) és hasonló "amatőrőrök"  előadásaiban is megjelennek pl. a B. Szabóra való hivatkozások. A "bűnös Szapolyai", a "tehetségtelen II. Lajos", a "magára maradt magyarság" a "Jagelló-kor hanyatlása" helyett a török túlerő és civilizációs fölény,  a csata nyerhetetlenségének, a tisztes, sőt hősies helytállás hangsúlyozásának irányába tolódik el az értelmezés. Kérdés hogy a közvéleményben és a tankönyvekben eljutunk-e valaha oda, hogy a Jagelló kor átértékelése után Hunyadi  Mátyást is valósabb perspektívában (lásd C.Tóth Norbert beszélgetését)  kezdjük látni? 

Az elmúlt három évben "sztárok" lettek egyes történészek, annyi médiaszereplésük volt. Augusztus 29-én ismeretlenek szelfizgettek velük Mohács főterén. A történészek hatása nagyon jó lemérhető a politikusok aktuális beszédében is. Konszenzus van abban, hogy a csata keresztény áldozatait megilleti a hősöknek járó tisztelet.   A miniszterelnök és a hadügyminiszter, az egyházi vezetők (Székely János, Bábel Balázs)  de még Kövér László bátai beszéde is ezt hangsúlyozta. Kövér László beszédében ugyanakkor olyan elemek is előfordultak, amik Ortutay Gyula 1976-os beszédét idézik a  magyarság széthúzásáról, a vezetők alkalmatlanságáról, stb., de nyilván a szocialista mezőgazdaság sikerét nem emlegette, mint annak idején Ortutay.   Helyette az uzsorások fogságában lévő királyi hatalomra és egyebekre is tett áthallásos utalásokat. A Magyarságkutató Intézet történészei is nyilván más szemlélet követnek, mint  az általuk csak "deterministák" nevezett  Történettudományi Intézet mutatván,  hogy a a politikai megosztottság mély árkait a "történelemtudomány" nem képes felülírni. 

Mátyás valósabb perspektívába való helyezésével kapcsolatban személyesen is megkérdeztem egy előadás végén C.Tóth Nobertet, aki zavaros kérdésemre zavaros választ adott, aminek eléggé kijózanító lényege az volt, hogy azért szükség van nemzeti mítoszokra is. 

Mindenképpen érdemes viszont Pálosfalvi Tamás újabb előadásait, munkáit felidézni, aki ironikusan már "Jagelló-fanokról"  beszél. Pl. az 1501-03-as délvidéki hadjárat példáján mutatta ki, hogy II. Ulászló "békepolitikája" a király erélytelenségéből és koncepciótlanságából is fakadt. Pálosfalvi példája tehát arra mutat rá, hogy nem szabad a ló túloldalára sem átesni. 

6.(2023)  A csata lefolyását és következményét jól összefoglalja Kovács Olivér egy rövid cikkében, bár néhány mondatán  el lehet vitatkozni. Leírásában megdőlni   látszik pl. az, hogy az emlékhely két tömegsírjában a magyar tábor halottait földelték el. Mint említettük,  itt a csata után két nappal később kivégzett hadifoglyok nyugszanak.  Másik vitatható állítása a csata elodázására vonatkozik. Szakértők (pl. Varga Szabolcs) szerint ekkor sereget nem lehetett volna már Tolnáról sem szervezetten hátravonni, és újra mozgósítani.  Elég csak arra gondolni, hogy az ellátmányt a Dunán úsztatták, valószínűleg ebből sok tutaj is volt amivel nem lehetett felfelé haladni a Dunán. 

Kovács Olivér cikkét ma már nem tartom olyan jónak, ami két  dologra utalhat. Egyrészt, hogy a kérdés kutatása nem zárult le. Másrészt arra, hogy egy alapvetően részletkérdésnek számító eseményben - a csata lefolyásában-  viták vannak, és nem csak Pap Norbert és a többiek közt. Például Négyesi és B. Szabó sem mindenben értenek egyet. Négyesi például a döntőnek tartja azt, hogy az oszmán csapatok rárontottak "titokban" a magyar táborra. Négyesi nagyobb hangsúlyt ad a magyar hadvezetés hibáinak, különösen II. Lajost hibáztatta szekszárdi előadásában, aki szerinte a stressz miatt szinte "módosított tudatállapotban" nem tudott jó döntéseket hozni.  B. Szabó közelebb áll ahhoz a véleményhez, hogy ennyit lehetett maximum kihozni ebből a csatából, a többi csak részletkérdés. 

7. (2023) "Kézzelfogható" eredmények viszont még nem születtek. Földvár régészeti feltárással történt hitelesítésével,  újabb tömegsírok megtalálásával még adós a szakma.  Gyakorlatilag 2022 óta nem történt érdemi előrelépés. Ha a hátralévő alig több, mint egy évben ezek az eredmények nem születnek meg, akkor ezt nagy kudarcként fogja megélni a közvélemény, benne én is. 

Semmi előrelépés nem történt ebben a pontban. Nincs meg egyértelműen Földvár, bár Bertók Gábornak voltak "próbálkozásai". A történészek más helyre teszik, mint ahová ő gondolja. Felmerült az, hogy Brodarics nem ismerte jól a környéket, és rosszul nevezte meg a települést, de erre sincsenek bizonyítékok. Nincsen új tömegsír sem, és a csatatérről- hiába szervezett Bertók Gábor lelkes amatőrök tucatjaival éveken keresztül szisztematikus csatatérkutatást-, nem került elő látványos lelet, ígaz a lövedékek szóródásának nyomai alapján statisztikus módszerrel kimérték a csatatér epicentrumait.  Bertók Gábor (és Pálfi György) eredményeit azonban nem kudarcnak tartom, hanem világraszóló sikernek. Ugyanis közben átnéztem a csatatérkutatás szakirodalmának egy részét. A német régészek a 30 éves háború Lützeni-csatájának kutatásában úgy értek el világraszóló eredményeket, hogy mindössze egy 47 fős tömegsírt találtak. A Rózsák háborújának legvéresebb csatájánál a brit régészek 28 holtest  paleopatológiai vizsgálatát tudták elvégezni, és ennyiből alkottak nagy visszhangot kiváltó publikációkat.  Pálfi Györgyék most kb. 500 csontvázat vizsgáltak át!  A Waterlooi-csata régészeti kutatásainál is tízezres nagyságrendben vártak ember és ló csontvázakat, de nem találtak szinte semmit. Nem ismerünk egyetlen egy csontvázat sem a Mezőkeresztesi- , sem a Szentgotthárdi-csatából. De nem magyar "bénázásról" van szó, az olaszok is csak egy-két szórványt ismernek a Mohács előtti legnagyobb európai csatából, a paviaiból. A korban közeli Waterloonál a történészek levéltárak mélyén megtalálták az okot is: A csata után a 20-30 évvel a környékbeli parasztok a tömegsírok csontvázait kitermelték és eladták csontlisztként vagy csontszénként a beinduló cukoriparnak. A középkori és újkori csaták áldozatainak "feldolgozására" tehát valóságos ipar épült ki, és a 80 ezres török sereg meg a nyomában érkező "egyéb kisegítők" elvégezték a halottak fegyverzetének és ruháinak az "újrahasznosítását".  A temetés leggyakrabban csak a hithű bajtársakra terjedt ki, ott is csak felszínesen, a többit elvégezték a vadak és a természet, és főként az idő és ismeretlen földművesek sokasága. Lehet, hogy mi is a pécsi és a püspöki levéltár mélyén megbúvó újkori iratokban találjuk meg, hogy mi lett az áldozatok egy részének a földi maradványaival. Vagy még inkább ott se, bár Bertók Gábor még nem adta fel a csatatéri kutatást sem.