| A Bódva-völgye több mindenben hasonlít Tolna megyéhez. Egyrészt ez is nagyon alulértékelt, még talán Tolnánál is jobban. (Erre egy példa: Idegenforgalmi szálláshelyek ezer lakosonként, edelényi járás (ez nagyjából a Bódva-völgy): 8,7 , Tolna megye: 19,1. KSH 2013) Másrészt ennek a vidéknek is megrekedt a fejlődése a történelem során. Itt Trianon hozta a nagy törést. Addig a Felvidék kapuja volt a Bódva-völgy, azóta periféria, hiába lettek a határok schengenien légiesek itt is. A rendszerváltás nem csak a légies schengeni határokat hozta el erre a vidékre, hanem a bányák és a közeli nehézipari központok bezárását is, amit a Bódva-völgy a mai napig nem tudott kiheverni. Jellemző, hogy ma a Felső-Bódva-völgy legnagyobb foglalkoztatója nem egy gyár, hanem az Aggteleki Nemzeti Park. Azt gondolhatnánk, hogy a világörökség részévé vált nemzeti park hatalmas turistaáradatot vonz ide. Valójában Aggtelekre feleannyian jönnek mostanában, mint az 1970-es években. Pedig természeti látnivalókon túl az egykori gazdagságnak itt is nagyon sok, és újabban nagyon szépen helyreállított emléke van. Ezek sorába illeszkedik a sajószentpéteri református templom is, ami kicsit kakukktojás, hiszen ez még a Sajó völgyében van. Tipikus példája a későközépkor nagyméretű gótikus templomnak, amilyen például a megyénkben a decsi vagy az elpusztult etei és janyai volt. Csak itt az ország távolabbi szegletében kevesebb pusztult el, és ami megmaradt, azon is több az eredeti részlet. (A képek egy része nem most készült- mindenre egy hétvége kevés volt- , hanem évtizedekkel korábbi útjaim során, ezeket diáról szkenneltem. Ezek minősége nem vetekszik a mostani képekkel.) |