2020. december 30., szerda

Kisnyárád / 'Kschnaarad' : Egy falu, ami híresebb lehetne

Kisnyárád szép fekvésű baranyai falu. Szinte felette megy el az M6-os autópálya, mégis Lánycsóknak kerülve 8km-es kitérővel érhetünk vissza a zsákfaluba.

A falu népességének változása. A kék az összlakosságot - ami 1949-ig lényegében csak svábokat jelentett-  a  narancs szín a magyarok számát mutatja.
 

A falu története tipikus. A török hódoltság alatt is lakott falu volt, a felszabadító háborúk alatt néptelenedett el. 1713—14-ben rácok népesítették be. 1724 után a falu ismét teljesen néptelen, majd 1726—27-től Rajna-vidéki németek telepedtek itt le. Két klasszikust idézünk régről a falu jellemzésére:

"Kis Nyárad. Német falu Baranya Vármegyében  a’ Pécs Váradi Urasághoz tartozik, lakosaik katolikusok, fekszik Mohácstól 1 1/2 órányira, boraik jók, földgyeik valamennyire hegyesek, erdeje kevés, lovaji igen jók." (Vályi András: Magyar országnak leírása 1799)

"Kis-Nyárad, német falu, Baranya vámegyében, 471 kath., 9 zsidó lak., kath. fiók templommal, jó bortermesztéssel. Lakosai szép lovakat nevelnek. Földesura a pesti egyetem. Utolsó posta Pécsvárad."(Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851.)

Megbocsájthatatlan a hazai műemlékvédelemnek, hogy 1986-ban veszni hagyták a Schwäbische Türkei  legrégebbi ismert Fachwerkes házát, ami 1757-ből származott. Az épületet ma csak L. Imre Mária és Lantos Miklós felméréséből ismerjük. (A kép forrása)

Némi Fachwerk-romantika ma is van egy Petőfi utcai házon, de ez nem az igazi, és főként nem pótolja az 1757-es ház elvesztése miatti szomorúságomat.


A falu rendkívül jóarányú templomának a tetőzete nemrégiben megújult. Nem is gondolná az ember, hogy életveszély miatt lezárták a templomot.


A falu felett a kálvária emelkedik. Nagy tölgyét a legenda szerint még a német óhazából származó makkból ültették. 

Kilátás a kálváriáról.



A stációk nagy részében még megvannak a zsolnays pirogránit domborművek. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet.

Jézust megfosztják ruháitól. 

A Szent Sír- kápolna oltárképén Szent Vendel.

A kápolna mögött a hármaskeresztből már csak Jézus van meg. 

Ádám csontjai a kereszt talapzatán. 

A megfeszített Krisztus. 19.század végi nádasdi stílusú alkotás.

A templomkapu kilincse. 

Egy Szent Flóriánt ábrázoló képoszlop a Petőfi utcából.

Egy igen szép 19.század végi kereszt talapzata.

A kereszt... 

...és részlete. 

A pincesor és a szőlők is megfogyatkoztak már. Lovat meg egyetlen egyet sem láttam. 

Két öreg...

...pinceajtó.

A Liptód felé vezető úton látjuk a Keresztelő Szt. János kápolnát a Szentkúttal, amit nemrégiben a Mecsek Egyesület Biki Endre Gábor kezdeményezésére szépen felújított. 

A kápolnáról L. Imre Mária így ír: "A Kisnyárád határában álló csodaforrás és kápolna eredettörténete szétválaszthatatlanul összekapcsolódott. A forrás vize egykor egy darazsakkal összecsípett embert vagy embereket gyógyított meg. Más variánsok szerint itt egy vak nyerte vissza látását ill. villámsújtotta ember a beszédkészségét. Kápolnáját fogadalomból építették. Története szerint egyszer egy gróf vadászott a környező erdőben, és kocsijával a patak ingoványos árterébe jutott. Megfogadta, ha szerencsésen megmenekül, kápolnát emeltet a forrás mellé. ígéretét beváltva, fakápolnát építtetett Keresztelő Szt. János tiszteletére. A 19. század elejére a fakápolna tönkrement. Helyén 1830-50 között a falu lakossága fogadalomból, egy mohácsi kőművesmester segítségével, kőből emelt új kápolnát. Ettől kezdve indul meg a kápolna búcsúnapján, június 24-én, már nemcsak Kisnyárádról, hanem a vele házassági kapcsolatban álló falvakból: Babarcról, Liptódról és Marokról a hívők sokadalma. Aznap együtt hallgattak misét, és együtt maradtak az ünnep délutánján is. Az 1940-es évekig, a kitelepítésig Kisnyárádról a keresztjáró napokon és az esztendő Mária ünnepein is rendszeresen kijártak adorálni, főleg a vasárnap délutáni litániát követően. "

2020. december 27., vasárnap

Az apátvarasdi kálvária romjai

Apátvarasd egykori színtiszta sváb falu volt a Mecsek nyúlványai közt. Harmadik bejegyzésem lesz róla. 

 
Ez a domb rejti a kálváriát.

Valószínűleg az itteni svábok csaknem  teljes kitelepítése óta sorsára hagyták ezt a szép kálváriát, amit ma alig lehet megtalálni. A stációkból alig valami maradt meg.

Az egyik lator mohás torzója. 

Egy kereszt töredéke

Egy kéz.

Egy test. 

Egy Krisztus-fej az avarban.

Krisztus keresztjének töredéke.

Krisztus teste. 

Egy kereszt talapzata.

Egy másiké. 

A kálvária keresztjei a 19. század második feléből származhatnak. Valószínűleg itteni kőfaragók készítették, hiszen a faluban több kőfaragó is dolgozott, akiknek stílusa nádasdiakéval volt azonos. 

Egy lator teste. 

Még egy talapzat. 

Már annál is kevesebbet látni, mint 2014-ben.  Szép lassan teljesen az enyészetté lesz. Kár érte. 

2020. november 1., vasárnap

A Schwäbische Türkei peremterületén

Szágy, Tormás és Baranyaszentgyörgy Baranya Hegyháti járásában van. Egy hosszan elnyuló, egyre szükülő völgyben van a három falu a baranyai Zselicségben. Szágy már abszolút zsákfalu, 13 km-re a főúttól.


Szágy volt mindig is a legkisebb. Fénykorában a 19.század végén 400 fölött volt lakossága, ma ennek negyede él itt.  Színtiszta sváb katolikus falu volt, német nevét mégsem találtam. Nyilván kiejtésben ez is Szágyhoz állt közel. Természetesen a nagy népességcsere ezt a falut sem hagyta érintetlenül. 

Hosszú pajta kert végében. 

Nemrégiben felújították templomát. 

Előtte szép kereszt, ami nem a Schwäbische Türkeire jellemző nádasdias stílusú. 

Mint a neveken is látszik, németek lakták. Későn, 1770 táján települt. Üveghutáiban a környék birtokosainak, a Biedermanoknak készítettek termékeket, majd áttértek erdei gazdélkodásra, mint a Mecsek környékén is. 

A temető szép, régi keresztje sem nádasdi stílusú. Eddig úgylátsziik már nem ért el a nádasd környéki mesterek hatása. 

Ez a megmaradt egy-két régi sirkövön is látszik. De vajon hová valósi mesterk készítették ezeket? 

Ennek a keresztnek csak a talapzata maradt meg. Innen kellett volna indulnom a kálvária felé, ha tudtam volna akkor februárban, hogy itt az is van. Pedig nagyon szép, elhagyott kálvária van erre. Itt vannak képek és kis ismertető  róla.  

Tormás felé egy kereszt. 

Talapzatán érdekes Piéta. 

Még egy szép kereszt Tormás felé. 

Ez is nagyon szép munka, és szintén nem tudom, milyen stíluskörhöz soroljam. 

Ez az egyértelműen balatoni stílusú kereszt már a tormási faluszélen van. 

A kereszt egésze. Az I. vh.-ban az olasz fronton meghalt gyermekük emlékére állították 1919-ben  a szülők. A fiú fényképe a talapzaton. Érdekes, hogy míg a magyarok körében gyakori volt a világháborúban  elhunyt gyermek, szeretett férj emlékének megörökítése, addig most hiába pörgetem az agyam, nem ugrik be ilyen indíttatással egyetlen egy sváb kereszt sem. 


Szép pajta Tormáson, ami magán viseli az interentikus hatást is. Tormás magyar többségű volt. 1886-ban 75% magyar mellett 22% német lakta. 

Tormási házak. Tormásról nyilván csak a svábokat telepítették ki. Így ma a három falu közül még ez a legnépesebb. Itt a lakosság száma 670-ről "csak" 251-re csökkent. 

Ez a kápolna már Baranyaszentgyörgy határában van. A település német neve Sendjerga volt. 

Szép Piéta belsejében.

Szentgyö rgy csekély német többségű,  csaknem 800 fős település volt. 1886-ban 50%-a német, 40%-a magyar katolikus. Ilyen szempontból a ritka, etnikai egyensúly állapotában lévő falu volt. Ma alig több, mint százan laknak itt, főként magyarok, sváb már nincs. A temetőnek is két fele volt. A magyar felébe folyamatosan temetkeztek, így ott a sírok kicserélődtek. A sváb felében a kitelepítés óta nincs temetés. Így it ót vagy fennmaradtak a régi sírkövek, vagy elpusztultak. Dícséretes az, hogy a sváb temető felét sem hagyták elbozotosódni. 

Néhány sváb kerszt következik. 
Háttérben egy halastó. 


A keresztek nagyon szép ornamentikával faragottak. 

Stílusuk a 19.század végi nádsdi stílushoz áll közel. 

De feltűnnek másmilyenek is. 

A kő sem a szokott nádasdi homokkő. 

Olyan motívumok is vannak, amik nekem nagyon újak voltak. 

Gazdag ornamentika.

Gyakori a Jézus-szive motívum. 

Ahol már semmi nem látszik. 

A ma is használt, és azért eléggé szellős magyar temetőrészen is sváb stílusú kerszt áll. 

A magyar és német rész közt azért nincs éles határ. Még az is lehet, hogy a német felíratú keresztek dominanciája arra vezethető vissza, hogy a németek szinte mindig kőből fargtattak sírkövet maguknak. A magyarok pedig gyakran megelégedtek egyszerű és múlékony fakereszttel. 


Még egy kép a német temetőfélből. 

A hit, remény, szeretet jelképével és gazdag ormamentikával ellátott kereszt.