2021. március 4., csütörtök

Garay 125: A Szekszárdi Garay János Gimnázium épülete

Az épület északra néző főhomlokzata ma.
1895 júniusában érkezett le Pártos (Puntzman ) Gyula a fővárosból, hogy megszemlélje azt a területet a vásártér szélén, amelyre a majdani épületet felhúzzák. Wigand János, a gimnázium első igazgatója szerint az épület először  "a Bartina csendes és pormentes alsó lejtőjére volt tervezve s csak a kényszerű takarékosság állott a tervnek útjában."  Pártos  az épület főhomlokzatát a Vásártér (ma Arany János) utcára tájolta. Az épület keleti szárnyának helyén akkoriban még a vásártéri kocsma állt. Az építkezés megkezdése előtt azonban a kocsma leégett, az épület megsemmisült. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve a városvezetés megváltoztatta az épület helyzetét és tájolását. Pártos Gyulának  állítólag  nem nagyon tetszett, hogy a főhomlokzat a nyugati helyett az északi, napfénytelen oldalra esik, de városvezetés hajthatatlan volt.  Wigand nem volt elragadtatva a kész épülettől: "Egyébként egyszerű renaissance-szerü stílusban épült, csak felső testének az I. emelettől kezdődő természetes téglaszine s a főhomlokzat feletti torony sajátos alakja ad az épületnek — nem előnyére — bizonyos eredeti jelleget." Különösen sérelmezte a helyszín adottságait: "Ha hozzá tudjuk még, hogy homlokzatával az épület a vasúti- s a keselyüsi hajóállomásra s a vásártérre vezető gemenczi útnak néz, amelytől csak valamivel több mint 10 méternyire vonul beljebb, a környezet nem látszik a legkedvezőbbnek. Zaj és por tényleg a kelleténél valamivel több van, nemkülönben sár is, miután a homlokzat előtti járda a vásáros népnek ... jövet és menet legalkalmasabb sártörlője."  Mit szólna ma Wigand a négysávos út forgalmát látva és hallva? 

Pártos Gyula (1846-1916)
Kép: wikipedia
Pártos Gyulának  az első terepszemle idején  még berlini építészeti akadémiai osztálytársával, Lechner Ödönnel volt  közös vállalkozása.  A munkamegosztásuk nagyjából úgy nézett ki, hogy Lechner tervezett, Pártos szervezett. Az Iparművészeti Múzeum 1896-os elkészülte után szétváltak útjaik. Lechner a magyar építészettörténet meghatározó alakja lett, Pártos a  kevés eredetiséget felmutató másodvonal. Pártosnak a szekszárdi gimnázium volt első önálló terve. Személyét a minisztérium ajánlotta a városnak.  Később - sok középület mellett- még két gimnáziumot  tervezett (legalább). A  Budapesti Szerb Antal Gimnázium és a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium tervét készítette el. 

A gimnázium egyik első fényképe az 1898-as értesítőből.
Az épület építéséhez és felszereléséhez a kormányzat 50.000 Ft-tal,  a város 90.000 Ft-tal járult hozzá. Az épület felépítési költségeit Pártos 125.000 Ft-ra hozta ki, Deutsch Salamon budapesti építési vállalkozó 118.700 Ft-tal adta a legjobb ajánlatot. 1896. április hó 24-én adták át a területet az építkezéshez. A szerződés szerint  az épületet  1897. augusztus 1-ig teljesen be kellett fejezni. Deutsch Salamon egyetlenegy napot csúszott csak, az épületet augusztus 2-án vették át a helyi hatóságok. Ma is figyelemre méltó teljesítménynek számít egy ilyen épület 15 hónap alatt való felhúzása. Deutsch Salamon szerződésében nem szerepelt a környék rendezése, parkosítása,  kerítések felhúzása, ezeket a munkákat a város magára vállalta, de végül nem teljesítette időre. Az épület ünnepélyes átadását így egy évvel elhalasztották.  1898-ban azonban Erzsébet királynő halála miatt elrendelt gyászidőszak miatt ez elmaradt. Az épületnek tehát soha nem volt ünnepélyes átadása.  A képen kivehető, hogy a főbejárat feletti kis balkonkorláton két szobor van, amiről még lesz szó. 

Az épület a múzeumból fényképezve, kb. 10 évvel elkészülte után.
(A kép forrása: Vitéz Attila-V.Kápolnás Mária- Erky-Nagy Tibor: Szekszárd Anno, Szekszárd,2014)
A kép jól szemlélteti azt, amiről Wigand így írt: "A kétemeletes tekintélyes palota e helyen is jelentékenyen kiemelkedik nemcsak a közvetlen környezetből, hanem széltében és hosszában uralkodik a város síkon épült egész területén." A hatalmas épület méretével, megjelenésével valósággal sokkolta a községgé visszaminősített, és a filoxéra járvány válságát átélő Szekszárdot. A megyeháza építése óta nem zajlott ilyen nagyszabású építkezés a településen. Az impozáns,  akkoriban még sokak által túlméretezettnek tűnő épület üzenete viszont egyértelmű volt: az oktatásnak súlya, jövője van.
Érdemes az épület apróbb részletire is figyelni: A tetőn látjuk még a kémények sorát is, amik ma már nincsenek meg, mert a cserépkályhákkal egyetemben elbontották őket. Az épület fűtésével kezdetben komoly gondok voltak, a termeket alig lehetett kifűteni, így a míves Wilhelm-féle cserépkályhákat nagyobbakra kellett cserélni. Az eredeti tervek szerint felépült épületbe legalább a délutáni órák alatt besüthetett volna a napfény. Az oktatás ugyanis úgy zajlott, hogy a tanítás később kezdődött, és dél körül egy hosszabb, mintegy két órás szünet tartottak, amikor a diákok és a tanárok hazamentek ebédelni. Az órák jelentős része tehát délutánra esett. A szülők kezdtek el szervezkedni ez ellen. 1904 -ben 72 helybeli szülő Simontsits Elemér vármegyei főjegyzőn keresztül kérvényt nyújtott be a minisztériumhoz az egyfolytában való délelőtti, 8-13 óra közti tanítás érdekében. Ehhez "úgy egészségi, mint tanulmányi okokból" a tantestület is hozzájárult, így a minisztériumi engedélyt követően megszűnt a délutáni tanítás.

Auerbach Lipót rajza a gimnázium földszinti alaprajzáról az iskola 1898-as értesítőjében. 
Alaposan megváltozott az épület beosztása az eltelt 125 év alatt, különösen a földszinten. Itt akkoriban nem voltak tantermek, és három lakás is  kialakításra  került. A teljes jobboldali szárny Wigand Jánosé volt. Itt volt  az igazgatói irodájának előszobája (a mai magyar tanári helyén), ebből nyílt  az igazgatói iroda. (Ma 104-es terem.) Ezt követően L alakban következett Wigand ötszobás lakása. Wigand saját lakásából benyithatott az igazgatói irodába.  A tornaterem  öltözőinél, a hátsó lépcsőnél a cselédjének volt otthona. (Ma ez a szerver terem.)   A bal oldali szárnyon is két szolgálati lakást alakítottak ki, de ezek a kisebb igényű lakások csak a gimnázium "szolgáinak" (gondnokoknak) voltak otthonai.  Wigand nem volt elégedett a saját és a szolgák  lakásának az elszeparálásával.  Az iskola könyvtára az észak-keleti sarkon, a mai igazgatói iroda helyén volt. Ebbe csak a könyvtáros szobája felől lehetett bejutni. Ma a könyvtáros szobája helyén a helyettesi iroda van. Helyettesi irodát nem találunk az épületben, mert hosszú ideig nem létezett igazgatóhelyettesi beosztás. A könyvtáros szobája mellett egy orvosi szoba került kialakításra, majd a tanácsterem következett a mai tanári helyén. A tanáriból egy kisebb  "értekezőbe" lehetett benyitni. A lépcsőt egy nagy méretű porta szegélyezte a bal oldalról. Az árnyékszékek a hátsó kijárat két oldalán kerültek kialakításokra, a maiak is ezen a helyen vannak. Természetesen ekkor még nem volt külön női  helyiség ebből,  hiszen az 1940-es évekig nem volt női tanár, és csak ekkor engedélyezték a lányoknak a "bejáró magántanulói" státuszt is. Az épületbe a vizet csak a két háború közt vezették be, így ezek az árnyékszékek "sajnos, csak egyszerű ürgödör-rendszerüek" voltak, amit nagyon sajnált Wigand is.

Az emeleti alaprajzok.
Az I. emeleten a lépcsővel szembeni terem volt a díszterem. Ennek festése kissé dekoratívabb volt, mint a többié. Két oldalán két-két  tanterem van ma is. A keleti szárnyban van mind a mai napig a fizika központja. Itt van a "Phisikai szakterem", a laboratórium (ma szertár), a természettani szertár (ma fizika tanári)   A későbbi időkben a természettani szertárból kimetszettek egy kisebb termet, illetve a "Phisikai szakteremből"  leválasztottak egy kisebb szertárt.  A nyugati szárnyban egykor a lépcsőnél az ifjúsági könyvtár volt, majd a "természetrajzi dolgozó szoba" következett. A sarokban a nagy méretű természetrajz szertár helyezkedett el kémiai, biológiai felszereléssel.
A II. emelet északi oldalán öt terem van ma is. A nyugati szárnyban egy hatalmas rajzterem és a rajzszertár volt. Itt ma három terem van. A keleti szárnyban, ahol ma a két labor és két tanári szoba található, 1898-ban a " Történelemi muzeum", a földrajz szertár és a "Philológiai muzeum" volt. Ebben a két teremeben tehát a múzeum anyagát helyezték el, amelyik gyorsan gyarapodva 1901-ig a teljes második emeletet elfoglalta.  Ekkorra már az iskola felmenő osztályainak is szüksége volt a termekre, de szerencsére a múzeum épülete is felépült, így az anyag átköltözhetett oda. 

Az udvar alaprajza.
Hoffmann Sándor főerdész jóvoltából 30 hársával ültették be az udvarnak mintegy negyedét. A telepítés nem lehetett túl sikeres, mert a néhány évvel későbbi múzeumablakból készült képen nem látjuk a fákat. Az udvar nagy része  szépen tervezett virágágyásokkal volt díszítve, akárcsak az épület előtti rész. Az udvar keleti oldalán "játszó tér" és "nyári tornatér" volt. A mai  udvar képét meghatározó fákat, a két tölgyet,  a tiszafát, a szilt és a vadgesztenye fasort hiába is keressük Auerbach rajzán, ezeket később ültették. 

A gimnázium épülete a déli, udvar felőli oldalról.
Ez a homlokzat állt volna eredetileg a keleti irányba, ez fordult volna a vásártér nagy üres területe felé. A városba érkezők számára ez lett volna a legfőbb nézet, hiszen a vasút- és hajóállomásról érkezők is gemenci úton, keletről érkeztek a városba. Wigand is kiemeli ennek a homlokzatnak a szépségét:  "Építészetileg jóval összhangzóbb, sőt művészien szép képet nyújt az épület az udvar felől szemlélve. Itt a lépcsőház kápolnaszerü kiugrást alkot, a mely tetszetős szögleteivel, három, több mint 6 méter magas és színes betétekkel pompázó ablakával, csinos tornyával, a kétfelőli folyosórészeknek s a két szárnynak vele egybehangzó formáival egyetemben az épületnek festői és mégis komoly kifejezést ad."   

Az épület főhomlokzatának részlete.
Legfelül  az 1896-os évszámot látjuk. A millennium évszáma egyben az építkezés kezdete is. Figyeljük meg, hogy Pártos a Lechnernél megismert  míves kerámiaelemeket milyen választékosan alkalmazta. A Lechner-Pártos párosnak Szekszárdon  már volt közös épülete korábban, a Garay téren álló Szegzárd Szállót is ők tervezték át. 



Eötvös József szobra a főhomlokzaton.
Ez a szobor az erkély korlátján álló, ma már nem látható másik két szoborral egységet alkotott, melynek szimbolikájáról Wigand így írt: "A két genius az I. emelet erkélyének két oldalán, jobbfelől a tudomány-é, kezében fáklyát tartva, balfelől a hit-é, a kereszt jelvényével. Felettük a kettős erkélyajtó felső részét övező iv közepén Eötvös József domború mellképe van elhelyezve. Szerencsés és fenkölt gondolattal jelképezve ily módon az intézet rendeltetését: a vallásosság és tudomány terjesztését Eötvös szellemében!" 

A főhomlokzat részlete
Az épületszobrászati elemek is mind a neoreneszánsz jegyében születtek, és szerencsére mind a mai napig megmaradt döntő többségük. 


Spárta címerpajzsa
Az udvari bejárat mellett a diákoknak szóló üzenetként két klasszikus címer díszlik. Spárta a bajtársiasságra és a kemény helytállásra kell hogy emlékeztesse a fiatalokat.

Olimpia címerpajzsa.
Olimpia a nemes versengésre szólít fel. A klasszikus értékek és a görög nyelv oktatása jó pár évtizedig elkísérte a gimnáziumot. Igaz, V. osztálytól kiváltható volt a "görögpótló" irodalommal és rajzzal. Csak 1925-ben szorítja ki a francia nyelv bevezetése az ógörögöt. 
 
A padlás
Az épület fedélszéke a hatalmas tölgy és fenyőgerendáival  valóságos remekmű. Az elmúlt időszakban több mázsa galambguanó kitermelése és elszállítása is megtörtént. 

Padlólapok a padláson.
A padlást terrakotta lapok borítják, ezek az elmúlt évszázad mozgásaiban mind megrepedtek. Korábban az egész épületben ezt a borítást alkalmazták.  A födémet  a 2. emeleten  hatalmas tölgygerendák tartják. Ezek a tölgygerendák jóval tartósabbnak bizonyultak, mint a földszinten és az I. emeleten alkalmazott  úgynevezett Mátray-födémek. Pártos először alkalmazta ezt az 1893-ban szabadalmaztatott eljárást ilyen nagy méretű épületen. Ez nem bizonyult jó ötletnek. A Mátray-födém acélhálós merevítéssel alkalmazta a salakbetont. A salakban maradó agresszív anyagok azonban idővel megtámadják az acélmerevítést. Ezt a káros folyamatot már az 1950-es évek végén felismerték a WC-k födémjénél, ahol az ammóniagőzök siettették az acél korrózióját. Ezért a WC-k födémét már 1961-ben  kicserélték vasbetonra. Végül 2005-06 közt a földszinten és az I. emeleten teljes födémcserét kellett végrehajtani. 

A középrizalit fedélszéke
A faszerkezetek viszont jól állják az idő megpróbáltatásait. Különösen bravúros a középrizalit toronyszerű fedélszékének a megoldása.


A hátsó lépcső.

A főlépcső.
A főlépcső üvegablakaival  az épület legszebb részei közé tartozik. Búza Barna Garay-mellszobrát 1971-ben helyezték el a lépcsőfordulóba.

A lépcsőkorlát részlete.

A főlépcső részletei.
A lépcsőház ünnepélyességét tovább emelhette az, hogy a lépcsőház mennyezetén  "persze nem valami művészi kivitelű  freskót  alkalmazott a festő"- jegyzi meg némi fanyarsággal Wigand-,  egy nőalak volt a tudomány jelvényei közt.

A díszterem fedélszéke.
A mai díszterem eredetileg tornaterem volt. Wigand így jellemezte:  "Mennyezete nincs, a fedélszéknek teljes szerkezete a szemöldökgerendákig nyitva áll. Az egész fedélszék belől gyalult, világos sárgára beeresztett deszkázattal van burkolva." Wigand a tornacsarnoktól sem volt elragadtatva, de mai szemmel a rusztikus fagerendákkal és gerendatartó konzoljaikkal kifejezettem mutatósak   A terem 1993-ban, az új tornacsarnok felépülése után  kapta mai kulturális funkcióját.

Csatornatámasz.
Pártos idején  a legapróbb részletekre is odafigyeltek. Az ereszcsatorna merevítőire is jutott díszítés. Látjuk azt is, hogy az épület kiugró párkányai galambmentesítve vannak. A napjainkban zajlott kábelezések nyomai is láthatók az épületen. 

A tornacsarnok bádogdísze.
A bádogosok is elsőrangú mestermunkát végeztek. Ez egy csúcsdísz a ma már alapkövetelménynek számító villámvédelemmel is el van látva.

Tiszafa az udvaron.
A kert rendezése elődjeinknek nem sikerült olyan jól, mint az épület felhúzása, és ennek megoldása egészen a legutóbbi időkig váratott magára.  A korai időkből ez a tiszafa érdemes említésre, amelyik a szükségből próbál erényt kovácsolni. Olyan közel ültették az épülethez, hogy nincs helye szegénynek elterebélyesedni, így sudár magasratöréssel igyekszik kibontakozni.

Karvaly a gimnázium udvarán.
A tiszafán kívül tölgyfánk érdemel még említést. Mindenesetre azzal a jó pár- különösebb koncepció nélkül ültetett- fával udvarunk  egy kis ökológiai szigetet képez. A sok énekesmadár mellett  időnként olyan különlegességeket is megfigyelhetünk, mint amilyen a városi galambokra vadászó karvaly.  Itt éppen azt kaptam lencsevégre, amikor egyikük a szolgálati lakás lépcsőjének a zugában fogyasztja el áldozatát. 



A felvételek (a karvaly kivételével) 2019. február 21-én készültek. A Wigand idézetek és az alaprajzok az 1897/98-as és az 1898/99-es gimnáziumi értesítőből származnak.  Ez a bejegyzés a 2019. február 25-ei bejegyzés erősen bővített változata.

2021. február 21., vasárnap

Mecseknádasd: A Trieb pincesora

Mecseknádasd leghosszabb pincesora a Trieb. Ma már egységét sok újabb kori átépítés bontja meg, de azért sok hangulatos részt találni még itt. A képek 2004-be, 2010-ben és 2021-ben készültek.

Régi térképek alapján a 19. században alakult ki itt a pincesor. A 2. katonai felmérésen szerepel először a Trieb kifejezés, ezzel különböztetik meg az egyik  Czemansgrund-ot. A Pusztába vezető út mentén már ott sorakoznak a pincéket jelölő kis négyzetek.  A Trieb elnevezéssel gyakran találkozunk a Schwäbische Türkei területén. A szó maga többek közt hajtást jelent, és olyan utakra vonatkoztatják, amelyiken keresztül az állatokat kihajtották a legelőkre. Itt is ez állhat névadás hátterében.
Térkép forrása: https://mapire.eu/hu/


A Gradwohl-kereszt

A Gradwohl-kereszt részlete. (1869)
















Kilátás a Trieb felső részéről.

 

2021. február 12., péntek

Garay 125: A gimnázium elfeledett, tragikus sorsú művésztanára: Lakos János Pál (1883-1920)

 

 A kép forrása: kieselbach.hu


1. Élete

Lakos János Pál 1883. június 26-án született Szentesen. (Műv. Lex., 1935) Szentes akkoriban 30 ezres lélekszámmal Csongrád vármegye székhelye volt (Labádi,2004), népesebb és sokkal jelentősebb város, mint napjainkban. 

János nevelőapja a  nagybácsija, dr. Lakos Imre volt. (TMU, 1920) Dr. Lakos  a vármegye jegyzőjeként, majd  ügyvédként tevékenykedett. Egy ciklusig Szentes polgármesterének is megválasztották. Ebbe a nagytekintélyű vagyonos, törzsgyökeres szentesi református családba a környék értelmisége is bejáratos volt.  Többször megfordult itt Révész Imre a Képzőművészeti Főiskola tanára, a kor egyik népszerű festőművésze is, akit dr. Lakos megrendelésekkel is elhalmozott (Rózsa, 1995), és aki felkeltette a festészet iránt az ifjú János érdeklődését. (TMU, 1920) Dr. Lakos Imre maga is nagy művészetpártoló volt, színdarabot is rendezett, polgármesteri fogadószobája zongorát is hozatott, amin gyakran játszott is hivatalában. A míves zeneszerszám érdekes kontrasztot alkothatott a mellette lévő homokkal teli nagyméretű köpőládával, utalva egyúttal dr. Lakos Imre személyiségének kettősségére is. (Rózsa, 1995)

Az ifjú Lakos János szentesi gimnáziumi évei alatt szerényen teljesített, csak a rajz és a művészetek  iránt mutatott komoly érdeklődést. Rossz tanulmányi eredményei miatt nevelőapja az utolsó két évre átirattá a  szarvasi evangélikus gimnáziumba. (Labádi, 2007) Itt szerény eredménnyel érettségizett, de a diákújság, a „Zsengék” szerkesztőjeként elismerést vívott ki magának, és megcsillantotta írói képességeit is. (SZÉ,1903) Nagybátyja ügyvédnek szánta, de ő engedetlenül a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Ez a lépése nevelőapját annyira felbosszantotta, hogy állítólag kitagadta. (TMU,1920) Főiskolás éveiről nem sokat tudunk, valószínűleg Révész Imre vette pártfogásába, hiszen Révész „kedves tanítványaként” említi később. Ebből a korból eredeztethető első híresebb alkotása. 1906-ban felavatták a Szentesi Református Kör székházát. Az avatási ünnepségen leleplezték az adományozó, Szűrszabó Nagy Imre, helyi módos gazdaga arcképét, amit ő festett meg. (SzM, 2020.)

A főiskolán festői és rajztanári oklevelet szerezett.  A főiskola után egy évre a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára ment, ami a kor egyik leghíresebb ilyen jellegű intézete volt, és a magyar festészet színe-java megfordult itt. Münchenben mestere Carl von Marr volt. (Müv. Lex.1936) Marr ma is számontartott művész. A maga korában pedig kifejezetten nagyra értékelték. Vásznaival díjak sokaságát nyerte, és 1919-24 közt a Müncheni Képzőművészeti Akadémia rektora is volt. (WikiP_Marr) Lakos beutazta Németországot is, majd egy fél évet töltött Olaszország művészi alkotásainak tanulmányozásával.  (TMU, 1920) Minden jel szerint nagybátyja is megenyhült, másként aligha képzelhető el egy ilyen tanulmányút. Itáliából hazakerülve Szentesre tért vissza, ahol festőművészi életpályát igyekezett kialakítani. Ennek ellenére neve 1910 óta szerepelt a Rajzoktatás nevű pedagógiai folyóirat közleményeiben is, mint okleveles rajztanár, tehát ez az életpálya is nyitva állt előtte. (RjzO,1912)

Műtermét nagybátyja berekháti tanyáján rendezte be. (Labádi, 2007) (Berekhát ma Szentes déli városrésze.) Szentesen ekkoriban igen pezsgő művészi élet zajlott, amely Fridrich János Fényírdája (fotóműterme) körül összpontosult. Fridrich nem csak fényképész volt, festegetéssel is próbálkozott. Szerepét mecénásként és menedzserként is felfoghatjuk. (Tokácsliné-Rózsa, 2001) Műtárgyfotózással is foglalkozott, különösen  Koszta Józsefnek és Lakos János Pálnak örökítette meg igen sok alkotását üvegnegatívon. Koszta több mint húsz évvel volt idősebb Lakosnál. A nagy korkülönbség ellenére,  eddig pontosabban nem ismert kapcsolat lehetett köztük,  hiszen Lakos a műtermét is megosztotta Kosztával, (Rózsa,1999)   halála után pedig Koszta teljesen átvette azt.  (Darók,2019 )   Szentes pezsgő művészi életét a később országos hírűvé váló Koszta mellett akkoriban olyan nevek fémjelezték, mint Zolnay Géza és Kováts Károly festőművész, a szobrászat terén pedig Koncz Antal. A környékről többször átjött Szentesre Fridrich műtermébe a már említett kecskeméti Révész Imre, és a három híres vásárhelyi festőművész, Rudnay Gyula, Tornyai János és Endre Béla is. (Labádi, 2004) Csupa ismert, híres név, amelyek közül kétségtelenül Lakos János Pál neve cseng ma szinte egyedüliként ismeretlenül.

A művészpálya nyitányaként 1910-ben kiállítják a Nemzeti Szalon újvidéki kiállításán egy tájképét. (Nemz.Sz,1910). A Nemzeti Szalon tárlatain való részvétel rangot és tekintélyt jelentett a kor művészeink. Ezek  egyben a mecénások, műgyűjtők és a művészek nagy találkozója is volt. A következő évben Lakos már a Nemzeti Szalon budapesti kiállításán is megjelenhetett, sőt a tavaszi tárlat bemutatása során Déry Béla a Nemzeti Szalon igazgatója is kiemelte „szentesi poémáit” a Pesti Hírlapban megjelent ismertetőjében. (Déry, 1911) Ebben az évben a téli tárlaton Nyári munka című olajfestménye szerepelt. (Nemz.Sz., 1911)

1912-ben nagy feltűnést keltett Koncz Antallal közös bemutatkozó kiállítása a szentesi vármegyeháza dísztermében.  „ A rendezés kitűnően sikerült, úgyhogy a kiállítás összhatása igazán remek. Egész nap tolongott a közönség a tágas teremben, s az előjelek után ítélve, a látogatottság a hétköznapokon sem fog csökkeni" - írta az Alföldi Ellenzék a megnyitó utáni napokban. A kiállítás megtekintésére Szentesre érkezett Révész Imre is, aki bécsi utazását halasztotta el, hogy „kedvenc tanítványának” első gyűjteményes kiállítását megtekinthesse. Négy nappal a kiállítás megnyitása után, az Alföldi Ellenzék című újság így összegezte tapasztalatait: "Állandó érdeklődés kíséri a két szentesi kiállítót, és mondhatjuk, hogy társadalmunk minden osztálya találkát ad most egymásnak a vármegyeház dísztermében. Az összes iskolák növendékei osztályonként fogják tanítóik, illetve tanáraik vezetése alatt a kiállítást e héten megtekinteni. Lakos János, aki a tollal is nem kevesebb ügyességgel bánik, mint ecsetjével, a közönség szíves érdeklődésének meghálálásául, pénteken délután 5 órakor a kiállítási teremben felolvasást tart a művészetről, melyre ezúton hívja meg a város intelligens közönségét. A kiállítást a mai napon felfrissítik, amennyiben Lakos mintegy 30 db képet, Koncz pedig néhány új portrét állít ki, melyek a megnyitáskor helyszűke miatt nem voltak elhelyezhetők. A vásárlás is megindult, és úgy látszik, hogy a kiállítás anyagi sikere sem marad el." A város másik jelentős újságja, a Szentesi Lap, szintén folyamatosan beszámolt a sikeres tárlatról, így összegezve a levonható tanulságokat: " Nem akarok én arról beszélni, hogy milyen szépek azok a képek, amelyekben Lakos az alföldi pusztát, a szentesi határ szépségeit megörökíti; azt se beszélem el, hogy a portrék, amelyek Koncz kezéből kerültek ki, milyen művészi értéket kép-viselnek. A fontos ebben a kiállításban egyedül az a körülmény, hogy végtére megvalósult az, amit nem mertünk hinni, nem csak a sajtó mondja, de a közönség ismeri el: van két művészünk, akik nem csak tehetségükről, igazi művészetükről tettek tanúbizonyságot, de akik meg is hódítottak bennünket.”  (Labádi,2007)

A művészi pálya következő állomásaként a Nemzeti Szalon  1913-as tavaszi tárlatán már három képét  is kiállítják, és egyre magasabb áron hirdetik meg eladásra ezeket. (Tanya, márciusi fényben,  Februári táj , Nyugalmas táj ) (Nemz.Sz.1913)

A zajos sikerű debütálás után azonban az életpálya megtört. 1913-ban  feladta művészi pályáját és rajztanár lett. A döntésében alighanem nagybátyja kényszerű életpályamódosítása is szerepet játszhatott. Az addigi befolyásos szentesi nagybácsiból bukott ember lett.    Dr. Lakos Imre már polgármesterként állandó támadások kereszttüzében állt, majd az elveszített pozíció után ezek a támadások felerősödtek, végül 1912-ben valósággal elmenekült a hajdúsági  Földesre, ahol szerény állásban, a Hangya Szövetkezet igazgatójaként tevékenykedett haláláig.  (Labádi, 2004b)

Lakos János Pál tanári pályáját 1913 novemberében Versecen kezdte meg, ahol egy hosszabb tanulmányi szabadságát töltő tanár helyettesítésére küldte ki a Népjóléti Minisztérium. (VFÉ,1913) Versec akkoriban 28 ezres, gazdag város volt a Dél-Bánságban. Lakói kétharmad részben németek voltak, de még a szerbek, nagyobb számban lakták, mint a magyarok.(WikiP_Vers.)  A  Verseczi Magyar Állami Főreáliskola ebben a sajátos helyzetben működött 1888 óta. Az iskola fő feladata a kor szellemiségének megfelelően a „Magyarisierung”, a magyarosítás volt, tehát az asszimiláció folyamatának az elősegítése. Ebben a munkában a város befolyásos, már magyar érzeleművé vált családjai is támogatták az iskolát. Ilyenek voltak például a Herzogok. A Herzogok sorából is kiemelésre érdemes Herzog Ferenc József gyógyszerész, majd az iskolaszék elnöke és polgármester, Herczeg Ferenc apja. A családhoz köthetően több alapítvány is működött az iskolában. (VFÉ,1896-1913) Szellemiségének megfelelően, az iskola különösen fontos feladata volt a magyar nyelv ápolása és terjesztése is. Ebből Lakos János Pál is kivette a részét, mert az iskola jótékonysági báljára, egy természetesen magyar nyelven előadott színművet tanított be diákjainak.  A darab címe: A falu ébredése. Szerzőjét nem adta meg az értesítő. Lakos fő feladata  a rajztanítás volt. 16 , tehát a korban átlagosnak számító óraszámban szabadkézi - és mértani rajzot tanított, ezen kívül a rajzszertár felelőse is ő lett. Arról, hogy Versecen milyen egyéb tevékenységet végzett, az iskola értesítője csak szűkszavúan tudósít. Megemlítik, hogy szerepelt a Nemzeti Szalon kiállításán. Ezen kívül még annyit közöltek róla, hogy helyi és országos lapokba művészi kritikákat ír.  (VFÉ,1913)

A helyettesítő év letelte után Lakos visszatért Szentesre, ahol még rendelkezésére állt a műteremmé átalakított berekháti tanya. 1913 évvégén a Képzőművészeti Főiskola igazgatója, Várdai Szilárd felhívással fordult a jelentősebb alföldi városokhoz. Egy nagyszabású alföldi művésztelep  megrendezésére keresett megfelelő helyszínt. A felhívásra Szentes városa jelentkezett, és pályázatának nyomatékosabbá tétele érdekében Dr. Cicatricis Lajos főispán Lakos egyik tájképét küldte el Várdai Szilárdnak. Mivel csak Szentes pályázott, ezért természetesen elnyerte a rendezés jogát.  A művésztelep munkájába Lakos is bekapcsolódott volna, de július végén indult programot alaposan keresztülhúzta a Monarchia július 28-ai hadüzenete, majd az azt követő általános mozgósítás. A Szentesre érkezett művészek így szétszéledtek, néhányan közben a behívójukat is megkapták.  (Rózsa,1995) Lakos nem tartozott ezek közé, mert őt egy korábbi sorozáson a katonai szolgálatra alkalmatlannak találták. (Rózsa,1999) Mivel azonban a besorozások miatt sok rajztanár is hiányzott az iskolákból, ezért számíthatott rá, hogy újabb iskolába kap kinevezést.

A Szekszárdi Állami Főgimnáziumban mégsem bevonult kollégát kellett pótolnia, hanem a Szombathelyre áthelyezett Kondor József helyére került.  A háborús helyzetben azonban meg kellett barátkoznia minden tanárnak azzal is, hogy nem csak a szakját kell tanítania. Gimnáziumunkban Lakos így a mértani és szabadkézi rajz mellett az első osztályban a földrajzot heti két órában, sőt néha a tornát is tanította heti egy órában. A felsőbb osztályokban az ún. görögpótló rajzot bízták rá.  Összes óraszáma így 21-22-re ugrott, ami jelentősen több volt, mint a verseci 16, és az új, háborús időszaknak felelt meg. Ezen kívül a rajzszertár felelőse is lett. Éveken át csak ez a néhány rövid megjegyzés szerepelt a gimnáziumunk értesítőjében a neve mellett. Már az a verseci néhány sor is hiányzott, ami művészként és tollforgatóként említette.  Az itt töltött évek alatt az értesítőben csak annyi változás történt vele kapcsolatban, hogy a neve mellől eltűnt a „helyettesítőt” jelölő h.  betű, tehát előlépett rendes tanárrá. (SzFÉ, 1914-1918)

Közben persze zajlott a világháború. Az 1914/15-ös értesítő még Wigand János igazgató lelkes vezércikkével indul, majd egy műfordításával folytatódik. Wigand a Nobel-díjas német író-költő, Gerhart Hauptmann eléggé sablonos versét, „A német lovasok dalát” fordítja le. Ettől az évtől oktatás feltételei drámain romlanak. A tornateremből hadi garázs majd raktár lesz, a második emeletre,  a díszterembe, és néhány földszinti terembe beköltözik a stanislaui tartalék hadikórház, ráadásul a helyi polgári leány- és fiúiskolát is itt helyezik el. Wigand János évértékeléseiből is hamar kikopnak a háborút éltető frázisok, és egyre szikárabb stílusban a fokozódó nehézségekről, a veszteségekről, eltűnt és hősi halált halt áldozatokról számolt be. Rövidült a tanév, rendkívüli hadiérettségiket vezetnek be, a mindennapi élet feltételeit is megkeserítette az állandósult tüzelő- és áruhiány, a vágtató infláció, a kilátástalan hírek a frontról, végül a pusztító  spanyolnátha és egyéb járványok.  (SzFÉ, 1914-1918)

Lakos itteni éveiről még keveset tudunk. Látszólag ezek a háborús  évek nem kedvezhettek egy művészi életpálya kibontakozásához. Valójában, a vele egykor együtt alkotó Koszta József éppen ezekben az  időkben robbant be az országos köztudatba. Az infláció hatására ugyanis a vagyonos réteg értékálló befektetéseket keresett, és megugrott a műkincsek és műalkotások iránti kereslet, és Koszta képeinek az értéke is látványosan megnőtt.  (Rózsa,1999 ) Szekszárd azonban más volt, mint Szentes. Kosztának is más lehetőségei adódtak, míg Lakosnak. Talán tehetségben sem voltak egyenrangúak.

Lakos János Pál művészetével a szekszárdiak szélesebb közönsége csak egy alkalommal ismerkedhetett meg az eddigi adatok szerint. 1918-ban a „Tanárok Háza” létesítése érdekében országos gyűjtés indult. Az intézet rendeltetése a háborúban elesett tanárok árván maradt gyermekeinek a felnevelése volt. A szekszárdi főgimnázium tantestülete 1000 koronát ajánlott föl erre a célra. Ezen kívül Lakos  „a pesti tárlatokról jól ismert festőművész” felajánlotta a szekszárdi városrészletet ábrázoló festményét erre a nemes célra. A kaszinó pavilonjában (ez az Augusz-ház és a Múzeum közti sétatéren lévő Frigyes-főherceg-féle vadászpavilont jelentette) közszemlére állították ki a festményt. 3000 korona értékben várták  a képért a felajánlásokat azzal, hogy az ezt az összeget felajánlók közt kisorsolják az alkotást. (TMK, 1918) A festmény további sorsáról nincsen tudomásunk.  Mindenesetre a kép témája bizonyítja, hogy Lakos itt Szekszárdon sem hagyott fel a festészettel.

Nem tudni egyelőre, hogy Lakos kapcsolatba került-e helyi művész élet képviselőivel. Sokukkal a találkozás objektív okokból  nehézkes lehetett. Például Szabó Dezső festő (a gimnázium legendás matematika-fizika tanárának a fia) 1914-től a fronton szolgált csaknem két évig, majd ott szerzett sebesülésében lábadozott. (Lovas, 2004) Nyilván kollégájától hallania kellett Szabó Dezsőről, 1916 után találkozhattak is elvileg. Miklósi-Mutschenbacher Ödön, a leghíresebb szekszárdi művész ugyan sokat vándorolt, járt Olaszországban is, majd Hollandiába is ellátogatott, de a háborús években többször volt itthon, a Nemzeti Szalonban is szerepelt. (TVK,1915  Dobos, 2004: A festőről tévedést tartalmazó életrajzot közöl) Kézenfekvő, hogy Wigand Edit szobrászművésszel is megismerkedhetett, hisz ő a gimnázium igazgatójának a lánya volt, erről sincs azonban semmi adatunk. Valószínűleg művészi magányban telhettek ezek az évei, amik éles kontrasztban állhattak korábbi szentesi éveivel. Szekszárdon valamiféle művészi élet csak az 1920-as években indult be, de ezt Lakos sajnos már nem élhette meg.

Valamilyen munkakapcsolat alakulhatott ki Lakos és Göde Lajos közt. Göde Lajos 1909 -1924 közt Szekszárdon református lelkészként szolgált. (Töttös, 1999) Nem csak a közös vallás, hanem a művészet iránti érdeklődés is hasonló vonás lehetett kettőjük közt.  Göde a református hittant tanította a gimnáziumban, tehát kollégák is voltak.   Göde Lajos maga is verselt és írt. 1914-15 közt tábori lelkészként szolgált. Háborús élményeit megírta az 1918-ban Debrecenben megjelent Wolhyniában című művében. (Wolhynia ma Volinyi-terület néven Északnyugat-Ukrajna része.) A könyv tetszetős borítóját Lakos tervezte, sőt a „csendes bánatú háborús könyvről” méltatást is írt a Tolnavármegye és Közérdek 1918. június 6-ai számába. (TVK, 1918) Lakos ebben az írásában szép szavakkal magasztalja a csendes szavú, de nagy hatású lelkészt és írását. Alaphangja pacifista.  Rózsa Gábor szentesi helytörténész a Lakos hagyatékban talált is egy arra utaló fényképet, hogy Lakos Szekszárdon mintha valamiféle pacifista asztaltársaságba is járt volna. (Rózsa, 1997) 

Kép forrása: antikvarium.hu

Göde Lajos: Wolhyniában c. könyvének címlapja, Lakos János Pál terve.


Lakos a Babits-családdal is legalább futó kapcsolatba került. Ezt bizonyítja, hogy id. Babits Mihályné és Babits Angyal (a költő húga) élelmiszercsomagját és levelét ő viszi fel a költőnek Budapestre 1919 júliusában.  A levélben Babits édesanyja így ír fiának: „Édes Misim ezen levelet Lakos János Pál gimnáziumi rajztanár ur viszi számodra a ki különben is nagy bámulód…” (Babits 1919)
Szekszárdon ekkoriban egyáltalán nem volt általános, hogy valaki Babits „ nagy bámulója” legyen. Különösen mostohán kezelte a gimnázium Szekszárd költőóriását. Egészen 1936-ig kellett várni, hogy dr. Hencze Béla tanár, az önképzőkör irodalmi délutánját méltassa a város szülöttét. (SzFÉ 1896-1943)

1919 és 1920 az összeomlás két éve lett, nem csak az ország, a gimnázium, hanem Lakos János Pál számára is. 1919 májusában néhány hónapos betegség után elhunyt a márciusban nyugdíjba vonult  Wigand János igazgató, aki a kezdetektől vezette a gimnáziumot, és erkölcsi tekintélyével meghatározó igazodási pont volt az iskola és a város életében. A zavaros időkben alig folyt tanítás az iskolában, az érettségit is eltörölték.   (Zentai, 1990)
Magyarország válsága is csak mélyült. 1919. augusztus legelején megbukott a helyzetet kezelni képtelen tanácsköztársaság is. A nagyrészt megszállt, széteső ország hosszabb ideig központi irányítás nélkül maradt, és a helyi erők és kezdeményezések alakították a történéseket. Szekszárdon a népharag a tanácsköztársaság helyi vezetői ellen fordult, akiket augusztus 4-én letartóztattak.  Az Alföldről augusztus 8-án tiszti különítményesek érkeztek, akik augusztus 10-én népítélettel legalizált,  nyilvános kivégzéseket tartottak a gimnázium épületének közelében. Nagy tömeg előtt a vásártér eperfáira akasztottak fel nyolc embert a tanácsköztársaság városi és megyei vezetői közül. A bírósági eljárást nélkülöző nyilvános kivégzések augusztus 17-én megismétlődtek, ezúttal a vasúti töltés oldalában dördült el  sortűz. (Vendel, 1941) A különítményesek fellépése ellen két ember nyilvános tiltakozásáról tudunk: Dr.  Fent Ferenc apátplébánosról (K. Balog,1974 )  és Lakos János Pálról. (Zentai, 1990 ) Fellépésének büntetéséül Lakost arra kényszerítették,  hogy önmagát gyalázó táblával a nyakában végigvonuljon Szekszárd főutcáján. Zentai András szerint ezt követően sem szűntek meg a személyét érő zaklatások, amelyek összeomlásához vezettek.

 

A halálhír a Tolnamegyei Ujság 1920.  évi október 2-ai számában.

 

Lakos teljes összeomlása egy év múlva következett be.  A szekszárdi gimnáziumot, és talán az egész várost megrázta az, amikor 1920 szeptember 28-án a gimnázium rajztermében felakasztotta magát. Október 2-án a gimnázium tornateremben ravatalozták fel. Itt először dr. Resch Aurél igazgató mondott beszédet, majd a tanulóifjúság és a tantestület az alsóvárosi temetőbe kísérte utolsó útjára. Érdekes, hogy nem Göde Lajos, hanem az alsónyéki református lelkész temette. Nyilván halálának módja komoly erkölcsi dilemma elé állított minden lelkészt. A sírnál a kollégák nevében Zsámboki János matematikatanár, a diákok nevében Szentkirályi Zoltán búcsúztatta. (TMU,1920) Zsámboki csak egy éve jött a gimnáziumba, és a következő évben tovább is állt. Szentkirályi Zoltán pedig a VIII. osztály elégséges rendű tanulója volt. (SzFÉ, 1920-21) A Tolnamegyei Ujság nevű hetilap aznapi száma másfél hasábos hírben számolt be az eseményről, és ugyancsak ebben a számban jelent meg a gimnázium közleménye a haláláról. Közölték egy Zs. szignójú (ez valószínűleg Zsámboki Jánost takarja) szerző meleg hangú gyászbeszédét, egy rövid életrajzot, majd ehhez kapcsolódóan egy tudósítást a temetésről. (TMU,1920)  A nekrológ alapján személyiségének néhány vonását rekonstruálhatjuk. Innen kiderül, hogy nem csak a festészetben, tollforgatásban jeleskedett, hanem nagyszerűen zongorázott is. Szellemes és humoros társalgó volt, sőt nagyszerűen vívott is. Az öngyilkosság motívumait sem lehetett elkerülni,  erről  a nekrológ a következőt írta: „…a  magyarság sorsa felett való kétségbeesése azután ezt a törékeny lelkű embert a halálba kergette”. Friss Ujság című budapesti bulvárnapilap is átvette a hírt, azt sajátosan átértelmezve:  Az öngyilkos festőművész” címmel megjelent kishír „Lakos János Pál szekszárdi állami főgimnázium tanára, akinek mint festőnek Németországban is jelentékeny sikerei voltak, Magyarország feldarabolása feletti kétségbeesésében az utóbbi hónapokban buskomorrá lett és tegnap önkezével vetett véget életének. Az öngyilkos festő Münchenben és Olaszországban végezte tanulmányait.”(FrissU, 1920)

 A gimnázium év végi értesítőjében dr. Resch Aurél igazgató néhány sorban még megemlítette ezt az eseményt:  „Az intézet tanárai közül Lakos J. Pál r. rajztanár öngyilkos lett. Megdöbbentette tettével nemcsak a tanári testületet és az ifjúságot, hanem megrendítette az iskola életét figyelemmel kísérő társadalmat is. Az intézet udvaráról kísértük utolsó útjára, miután az igazgató meleg szavakkal búcsúztatta el a művészlelkű barátot, tanárt s a világrenddel meghasonlott embert. Tanóráit majdnem 6 hétig szakszerűen helyettesítettük, amidőn a dombóvári kir. kath. főgimnáziumtól Bellaagh Aladár r. rajztanár nyert ide beosztást. Ezt követően a Szekszárdon 1990-ig senki nem írt Lakos János Pálról semmit. 1990-ben Zentai András iskolatörténetében lehetett róla újra olvasni azt a néhány sort, amit már említettem. Ez indított el engem Lakos János Pál személye utáni nyomozásra.  

 

A kép forrása: netmuzeum.hu
Lakos János Pál: A Kurcapart


2. Lakos János Pál művészete

 

Kép forrása: galeriasavaria.hu (Frissítés: A kép magántulajdonban van.) 
Lakos János Pál: Krizantémok

Kép forrása: galeriasavaria.hu
Lakos János Pál: Virágok

Lakos János Pál művészettörténeti értékelését még senki nem végezte el.  Az 1935-ös művészeti lexikon rövid értékelése szerint „alakokat és tájakat fest naturalista felfogásban” (Műv. Lex., 1935) A nekrológja szerint Szinnyei Merse Pál volt a példaképe.  A műkincs-kereskedelemben jelenleg a fenti két képe található meg. Nyilván ezek „megélhetési tucatfestmények”, nem is túlságosan jól sikerültek, áruk sem túl magas. Az utóbbi időkben kiállításon tudtommal Szentesen szerepelt csak két képe a város festőit bemutató tárlaton, a Koszta József Múzeumban. Az ott szerepelt Kurcapart és a Virágos rét már valóban több egyéni vonást mutató mű, és magasabb esztétikai szintet képvisel, mint a két virágcsendélet.  Ez a két mű felvillantja a reményt, hogy Lakos életművét tényleg érdemes lenne mélyebben elemezni, és munkássága nem a jogosan elfeledett életművek sorába illeszkedik. Nyilván tanácsos lenne  a szentesi Koszta József Múzeum őrzött hagyaték áttekintése. Lehet, hogy a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum is őriz valamit a Lakos munkái közül. (Frissítés: Lovas Csilla közlése szerint a helyi múzeumban nincs anyag róla.) 

 

A kép forrása: netmuzeum.hu
Lakos János Pál: Virágos rét

 

3. További kutatási irányok

Mint említettük, Lakos festőművészi életműve értékelésre vár. Más irányba is érdemes azonban kutatni sorsát. Milyen tényezők vezethettek odáig, hogy egy magánakvaló, világtól elforduló művészlélek, aki eddig a közéleti aktivitásnak semmi jelét nem mutatta, hirtelen a legkiélezettebb időkben, egyfajta történelmi szerepet vállal?  Ez az izgalmas kérdés merül fel sorsával kapcsolatban.  Története engem rádöbbentett arra, hogy az 1919 augusztusának időszaka, a magyar történelem egyik mélypontja, helyileg még mennyire feldolgozatlan. Az ADT-n és a hungaricana.hu-n elérhető adatbázisok közt nem találtam olyant, ami ezeknek az időknek a  szekszárdi történéseit részletesen tárgyalná. Nem teszi ez a város történeti monográfiájának 1989-ben megjelent  II. kötete sem. Még mindig Vendel 1941-es várostörténetét és K. Balog 1974-es tanulmányát vagy korábbi kötetét kell elővennünk ahhoz, hogy az 1919 augusztusi eseményeket rekonstruáljuk. Vendel az események részese volt, nem várhatunk tőle objektivitást. K. Balog pedig nyilvánvalóan prekoncepcióval közelített az eseményekhez, ideológiai megfontolásokból eleve kiosztotta a jók és gonoszok szerepét. Ráadásul olyan furcsaságok és megkérdőjelezik állításait, mint az hogy a História Parochiana állításait az MSZMP megyei bizottságának levéltárában őrzött, bevallottan nem hiteles másolata alapján  közli.  Ráadásul egyik koronatanúja, dr. Gaál Dezső visszaemlékezéseit jóval később vetette papírra, tisztázatlan időben és körülmények közt. Erről is sokat mond, hogy ezt is az MSZMP levéltár őrizte. Időszerű lenne tehát az, hogy ezekkel a nehéz évekkel egy objektív kutatás is foglalkozzon, ami kitér  Lakos János Pál epizódszerepére is.

 

 

Hivatkozások, irodalom

 

·       Babits, 1919: Babits Mihály levelezése 1918–1919. Sajtó alá rendezte Sipos Lajos. Bp., Argumentum Kiadó, 2011.

·       Darók, 2019: Darók József: Kosztka József újratemetése. Bonus Nuntium, 2019/6

·       Déry, 1911: Déry Béla: A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. Pesti Hírlap 1911. 05.28

·       Dobos 2004: Dobos Gyula: Neves Szekszárdiak. Szekszárd a XX. század első évtizedeiben, 2004 Miklósiról téves adatokat közöl. A háború alatt itthon volt. Lovas Csilla szóbeli közlése.

·       FrissU, 1920: Friss Ujság, 1920.10.03. szám

·       K.Balog, 1974: K.Balog János: Vádirat helyett. In. Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. Szekszárd, 1974  (A szerző állításainak hitelessége megkérdőjelezhető, erről a 3. részben külön szólok.)

·       Labádi, 2004a: Labádi Lajos: Szentes , Szentes 2004

·       Labádi, 2004b: Labádi Lajos: Városépítő polgármester.150 éve született dr. Lakos Imre polgármester. Szentesi Élet 2004. 06.04
http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2004/22_0604/07.htm Letöltés: 2021. 01. 31.

·       Labádi, 2007a: Labádi Lajos: Helyi tehetségeink kiállítása a megyeházán, Szentesi Élet 2007/48  http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2007/48_1130/07.htm
Letöltés: 2020.01.31

·       Labádi, 2007b: Labádi Lajos: Meghódították a szentesieket
http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2007/49_1207/05.htm   Letöltés: 2020.01.31

      Lovas, 2004: Lovas Csilla muzeológus megnyitóbeszéde a Garay 8 Kapualj Galéria 2004. november 4-i fotóreprodukciós tárlatán
http://www.tolnaart.hu/szabodezso/megnyito.htm  Letöltés: 2021. 01. 31.

·       Műv. Lex., 1935: Művészeti Lexikon II. Bp. 1935

·       Nemz.Sz,1910: A Nemzeti Szalon második újvidéki műkiállításának katalógusa, Újvidék,1910.

·       Nemz.Sz,1911: A Nemzeti Szalon 200-ik jubiláris kiállításának (téli tárlat, Góth Móric, Jobbágy Miklós gyűjteménye) katalógusa, 1911. december

·       Nemz.Sz.1913: A Nemzeti Szalon tavaszi tárlatának és Horvai János szoborkollekciójának katalógusa, 1913. április

·       RjzO,1912: Rajzoktatás, 1912 , 15. évfolyam, 1. szám

·       Rózsa, 1995: Rózsa Gábor: Szétlőtt művésztelep. Szegedi Napló 114.sz., 1995. 09.23.

·       Rózsa, 1997: Rózsa Gábor: Ivókompániák, asztaltársaságok és egyéb polgári gasztronómiai egyletek Szentesen (1880-1950) in.  Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994, Szeged, 1997
A tanulmányból sejthetjük, hogy hagyatéka Szentesre került vissza.

·       Rózsa,1999:Rózsa Gábor (RG): Koszta http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/1999/1999_0716/1999071613.html
Letöltés: 2021. 01. 31.

·       SzEFÉ,1903: Szarvasi Ág. Hit. Ev. Főgimnázium Értesítője 1903/04

·       SzFÉ, 1913-1920: A Szekszárdi m.kir.állami Főgimnázium értesítői, 1913-1920.

·       SzM,2020: Szentesi Mozaik 2020.12.08 https://www.szentesimozaik.hu/2020/12/08/szentesen-egykor-2020-december-9-szerdaszentesi-internetes-kalendarium/   Letöltés dátuma: 2021. 01. 31.

·       TMK, 1918: Tolnamegyei Közlöny, 1918. 20. szám, 1918.05.19

·       TMU, 1920: Tolnamegyei Ujság, 1920. 10.02.

·       TVK,1915: Tolnavármegye és a Közérdek, 1915. 6. szám, 1918.06.06  Tolnavármegye és a Közérdek, 1915. 6. szám,

·       TVK,1918: Tolnavármegye és a Közérdek, 1918. 23. szám, 1918.06.06  Tolnavármegye és a Közérdek, 1915. 6. szám,

·       Tokácsliné-Rózsa ,2001: Tokácsliné Fridrich Ida — Rózsa Gábor: Fridrich album Bp.2001

·       Töttös, 1999: Emlékképtár. Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 44. szám)

·       Vendel,1941: Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadás, Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd 2006)

·       VFÉ,1896-1913: A verseczi m.kir.állami főreáliskola értesítői, 1896-1913

·       VFÉ,1913: A verseczi m.kir.állami főreáliskola értesítője 1913.

·       WikiP_Marr: https://de.wikipedia.org/wiki/Carl_von_Marr Letöltés: 2021. 01. 31.

·       WikiP_Vers: https://hu.wikipedia.org/wiki/Versec  Letöltés: 2021. 01. 31.

·       Zentai, 1990: Zentai András: A szekszárdi Garay János Gimnázium. Budapest, 1990;

·       Zentai, 1996: Zentai András: Wigand János, az iskolaalapító és pedagógus. In: A Garay János Gimnázium Centenáriumi Évkönyve. 1996.