Valletta: A Nagymester Palotája

Málta leglátogatottabb műemlékeinek egyike a Máltai Lovagrend nagymesterének palotája, aminek része a híres Fegyvertár is. A szigetre látogató évi 3.6 millió turista tizede felkeresi ezt az épületet is. 

Az oszmánok 1565-ös ostromát  követően J.P. de Valetta nagymester kezdeményezésére új "főváros" épült, amit hamarosan az ő nevét vette fel.  A Nagymesteri-palota építését is néhány év múlva, 1574-ben  elkezdték, és 1579 -ben Jean de la Cassière nagymester már be is költözött a háztömbnyi épületegyüttesbe.
 Málta történelmének megfelelőan a következő névváltozatai voltak: 1579-1798: Nagymesteri Palota, 1798-1800 : Nemezti Palota (francia megszállás) , 1800-1964: Kormányzói Palota (brit uralom, közben 1921-től Nemzeti Parlament is) 1964-2015: Nemzeti Parlament, 2015-től Nagymesteri-palota (múzeum, illetve a jelentős része a köztársasági elnök rezidenciája) 

A Palota terveit a rend építésze, G. Cassar készítette el nyugodt manierista stílusban. Jelentősnek mondhatók a 18. századi átépítések, amiket Az 1740-es években a portugál Manuel Pinto da Fonseca nagymester rendelt meg. Ekkor készült a képen látható óratorony is. 

A csaknem egy hektáros épületkomplexum két nagy belső udvarral rendelkezik. A képen az Alfréd hercegről elnevezettet látjuk. Ennél az udvarnál építették meg az óratornyot. 

Az 1746-ban átadott óra nemcsak az időt, a hónapot és a napot, de még a Holdfázisokat is mutatja.

Egy lépcsőház. A földszinten istállók, raktárak, kiszolgálóhelységek voltak régen, a reprezentatívabb termek az emeleten kaptak helyet. 

, 

A hazai viszonyokhoz szokott múzeumlátogatókat ledöbbenti a Fegyvertár gazdagsága. Persze aki járt a grazi Landeszeughausban, vagy a solothurni Altes Zeughausban, esetleg - hogy közeli  példát is mondjunk-, a fraknói vár fegyvertárában, annak nem ismeretlen a látvány. A kora újkorban az oszmánok elleni és vallási háborúk korában,  főként a dél-német és itáliai "gyárak" ipari mennyiségben ontották a nívós hadi felszereléseket. A "Zeughausok" és arzenálok az európai városok fontos épületei lettek. A vallettai Nagymesteri Palotának is számottevő része 1604-ben, Alof de Wiganacourt alatt fegyvertár lett, és több ezer katona felszerelését raktározták itt.  A lőfegyverek újabb generációi azonban egyre inkább háttérbe szorították ezeket a lovagi fegyvereket. Mivel a maguk korában ezek a fegyverek nagyon drágák voltak, ezért kidobni sajnálták őket, így néhány helyen muzeális értékké tudtak válni.

Amikor a 1530-ban a lovagrend ideérkezett, a számszerijakat még használták a csatákban, de már kiszorulóban voltak. Ezek ma a gyűjtemény legkorábbi darabjai közé tartoznak. 

Alof de Wignacourt (1547-1627) a rend egyik leghíresebb nagymestere volt. Díszpáncélja a kiállítás dísze. 

A lőfegyverek sarka. 
 A vallettai Fegyvertár az említett grazi, solothurni vagy fraknói példáktól abban különbözik, hogy sokkal inkább múzeumi jellege van. A gyűjtemény történelmi jelentőségét a britek korán felismerték, és 1860-tól már múzeumként mutogatták. 1976-ban azonban ebbe a nagy helyiségbe költözött a  máltai parlament, és a gyűjteményt az egykori istállókba  és más palotákba vitték. 2015-ben új modern épületbe költözött a parlament. A Fegyvertárat  úgy állították helye, hogy abban a legértékesebb dolgok kerültek múzeumi bemutatásra. A grazi fegyverekkel ötezer közkatonát ma is fel lehetne fegyverezni, de egyedi művészi darab kevés van ott. Az itteni Fegyvertár kiállításának a fő darabjai éppen ezek a művészi tárgyak lettek. A közkatonák felszereléseinek nagy része továbbra is az egykori istállókban és más raktárakban porosodnak. 

A fegyvertár főkapuja belülről, kilátás a Fegyvertár folyosóra. 

Egy lőfegyver tusának elefántcsontba karcolt díszítése.

A fegyvertár főbejáratán Alof de Wignacourt mellszobrát látjuk. 

A Fegyvertár-folyosó.
A hatalmas épület  folyósói mentén is tucatnyi páncélt helyeztek el. Ezek a folyósók a 18. századig dísztelenek voltak. 

Egy terem, amit ma a Köztársasági-teremnek neveznek, mert az oldalfalakat az 1974 óta köztársasággá vált ország vezetőinek portréi díszítik. A tere eredetileg Számomra inkábba mennyezet volt érdekes a maga nem túl sikeres álperspektivikus megoldásaival. A szigeten jobbára a tisztes másodvonalhoz tartozó művészek alkottak, ilyen készítette el ezt a mennyezeti freskót is. Ez alól Caravaggio volt csak kivétel, aki rövid ideig élvezte Wignacourt bizalmát is, aki a lovagok sorába is emelte 1607-ben.  Hiába menekült azonban Caravaggio ide, itt is folytatta botrányos életét, ami miatt itt is bebörtönözték. A börtönből megszökve Caravaggio  egy év után visszatért Itáliába, ahol hamarosan meghalt. 

A Walesi herceg folyosója.
 A folyosók a 18. századig dísztelenek voltak, 1723-1725 közt festette ki ezeket Nicolau Nasoni,, aki olasz származású volt, de főként Portugáliában tevékenykedett máltai évei után.

A kápolna. Ennek falképeit Matteo Perez d'Aleccio  készítette el 1575-81 közt. Egy fokkal nívósabbak, mint N. Nasoni folyosón lévő falképei. 

Matteo Perez festette ki a nagymester szobáját és a hozzá tartozó vártermek, apródok szobáit is. 

A falképek a Rend évszázados küzdelmét ábrázolják az mohamedánok ellen

A nagymester szobája. 

A nagykövetek szobája. 

A rend elöljárói itt éppen oszmánokkal tárgyalnak. Talán Villiers de L'Isle-Adam éppen Szuleljmánnal tárgyal 1522-ben Rodosz átadásáról, fél éves kimerítő ostrom után?

A volt Tanácsterem falain viszont csak egyetlen egy téma  jár végig, az oszmán támadás 1565-ös visszaverése. 

A  Tanácsteremben (Trónterem) falképei.
Az 1565-ös támadás visszaverése fordulópont volt az oszmánok elleni küzdelemben. Az Oszmán Birodalom ne próbálkozott többet nagy ostrommal. A Lovagrend viszont állandóan egy újabb támadástól rettegett, ezért a sziget védelmi rendszerét folyamatosan bővítették amit az állandó arab kallóztámadások is indokolta. 

A brit időkben ezeket a falképeket letakarták. A mai megjelenés meghatározó elemei, a tapéták, a bútorok is a brit időkből száraznak. 

A Walesi herceg folyosójának vége...

... biztos, hogy a  brit időkben készült, lévén ez Nagy-Britannia címere. A mozaik készítésének ideje pedig biztos, hogy 1801 után történt, mert ekkortól lett ez a hivatalos címer. 

Az épület másik nagy udvara a Neptun-szoborról kapta nevét. 

A Neptun-udvar tornya.

A Neptun-szobor eredetileg a kikötőben állt, és ez volt a végpontja a Wignacourt által épített hosszú vízvezetékrendszernek. A  hozzá kapcsolódó  kútból vették az induló hajók a vízkészletüket. 1858-ban a britek áthelyezték a szobrot a mai helyére, de  a viktoriánus kor prüdériájának megfelelően  egy fügefalevéllel elfedték férfiasságát. A levelet egy 1990-es restaurálás során eltávolították. 

 

Valletta elővárosai: Pieta és Floriana

Floriana tornya, falai.
Floriana nevét Pietro Paolo Florianiról, egy olasz hadmérnökről kapta, aki az itteni erődítményt tervezte a főváros külső védelmi vonalaként.  Az építkezés 1636-ban vette kezdetét, de csak 1720-ban fejezték be. Ezt  követően a védelmi vonal és Valletta falai közti rész benépesítése kezdődött el. Floriana a brit uralom alatt katonavárossá alakult át. Ma Valletta elővárosaként a rohamos népességcsökkenéssel küzd. Az 1950-es években még hatezren lakták, ma kevesebben, mint kétezren. 

Az erőd megépítése előtt Floriana-nak egyetlen egy épülete volt, a világtól elvonuló kapucinusok kolostora, amit Valletta falain kívül épített meg a rend, még az 1580-as években. Később a florianai falakon belülre került az épület. Ma is szerzetesi élet színtere, így a félreeső templom alig ismert, pedig reneszánsz-korabarokk épülete figyelemreméltó.  

Az erődrendszer egyik kapuja. 

A benépesülő Floriana egyik első épülete volt a jezsuiták lelkigyakorlatos háza, ami ma Máltai Érsekség egyik intézménye. Ritkán nyitják meg a publikum előtt. 

A város kiépülése António Manoel de Vilhena nagymester alatt, egységes tervek szerint indult. A műemléki védettség alatt álló negyed a mai kor emberének nem felel meg. Az idegenforgalom nem szívja fel olyan gyors ütemben az épületeket, mint ahogy azokat elhagyja a lakosság. Ez áll Floriana gyors népességcsökkenése mögött, amit csak tetéz az, hogy parkolókkal, nagy átmenő forgalommal, tömegközlekedési központokkal, a főváros önálló élet nélküli kiszolgálónegyede lett. 

1779-ben kezdték el a Szent Publiusról elnevezett plébániatemplom építését. A nemzeti szentről elnevezett nagyméretű templom építését sok szerencsétlenség hátráltatta, még a II. vh. alatt is kapott egy súlyos bombatalálatot, úgyhogy több mint kétszáz éven át építkezések színtere volt.  

A rideg erődítmények környékét már a 18. században is elkezdték parkosítani Erről már korábban írtam. 

A Triton-kút közvetlenül a Vallettai Városkapu előtt álló monumentális modernista alkotás  1959-ből. Elvileg szökőkút lenne, de ottjártunkkor nem üzemelt. 

A Wignacourt-torony és a Sarria templom. A toronnyal egy korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam. 

A Bombák-kapuja volt a florianai erődítmény befejezésének díszkapuja. 

Jó darabig ötletem sem volt arra, hogy mik ezek a "kerek izék" a Szent Publius-plébániatemplom előtti hatalmas téren. Aztán olvasom, hogy ezek a lovagrend  gabonavermeinek a fedlapjai. A jól alakítható és csontszáraz mészkőbe vájták itt a földalatti gabonaraktárakat, amely akár hónapokra is ellátta élelemmel Valletta és Floriana védőit. A második világháború alatt is jó szolgálatot tett. 

Floriana falai és az egykori metodista templom. 

Floriana falai.

A volt neogótikus metodista templom az angol 19. század végi építészet tipikus alkotása. Ez volt az első olyan épület a szigeten, amit elektromos fénnyel világítottak be, négy évvel Edison szénszálas szabadalma után, és egy évvel Temesvár közvilágítása előtt. Miután Málta 1964-ben elnyerte függetlenségét, a metodista angolok távoztak a szigetről, és a gazdátlan templomból hangversenyterem lett. 

A Szeplőtelen Fogantatás templomát, más néven Sarria templomot, az 1675–76-os pestis pusztítása után Nicolas Cotoner nagymester építtette a hálaadás jeléül. A templomot a neves festő, Mattia Preti egyetlen épületterve.  A kép előterében Rune Bo Jakobsen dán származású máltai művész tavaly felállított szobra, a Lóembrió. 

Pieta távolról is jól látható monumentális templomát a Fatimai Szűzanyának szentelték. 1953-ban kezdték építeni, de csak 1968-ban lett kész. Ha nem lenne rajta a Szűzanya hatalmas szobra inkább nézné az ember ipari létesítménynek (pl. sörétgyárnak), mint templomnak. 

Pieta Floriana falai után kezdődik, és így a fővároshoz a második legközelebbi település. Kevés ilyen régi utcája van. Területének jelentős része temető. 

A település névadója ennek a kis templomnak az elődje, amit 1592-93-as nagy pestijárvány alatt építettek a fővárosiak. Itt, a várostól viszonylag távol, létesítették a temetőt, a több mint tizezer áldozat számára. A ma látható Fájdalmas Szűzanya (Piéta) temploma már későbbi, az a 18. század közepéről származik. A templom volt az 1775.ös Papok lázadásának a titkos központja. A lázadás előzményeként említendő, hogy a felvilágosodás korának Európájában a Lovagrend kontinensen lévő birtokainak jövedelmezősége megcsappant, és a szigeten is nagy válság kezdődött. A Lovagrend nagymestere gazdasági megszorításokba kezdett, ami a világi papságot is érintette így az elégedetlenség élére ők álltak. A lázadás komoly fegyveres harcokba torkollott, amit  a Lovagrend rövid idő alatt felszámolt,  majd véresen megtorolt. Mindenesetre a Lovagrend régi erejét már nem nyerte vissza, és amikor  Napóleon megjelent a szigeteknél, a sziget feletti hatalmat fegyveres ellenállás nélkül átadta. A francia uralom két éve sem telt el lázadás nélkül, így a franciákat kiverő britek is könnyen hozzájutottak a szigethez.  

A város legnagyobb épülete a Szent Lukács kórház, amit a sziget közkorházának építettek az angolok 1930-37 közt. A mára korszerűtlenné vált épület kis részén működik csak kórház, jelentősebb részét másra (pl. raktárnak) használjak, illetve üresen áll. 

A városnegyed, háttérben a hosszan elnyúló vallettai agglomeráció. a Fatimai Madonna mögött még a mdinai várhegy is látszik a székesegyházzal.
 Florianaval ellentétben itt nagy építkezések zajlanak, sorra építik a lakásokat, a város lakossága egyenletesen növekszik. 

Mint említettem, a városban illetve a szomszédos Ta' Braxiaban több temető is van, ilyen a brit katonai temető. Ennek ékessége a Lady Rachel Hamilton-Gordon emlékkápolna, amelyet a gazdag és befolyásos Sir Arthur Hamilton-Gordon emelt felesége számára. A házaspár éppen Ceylonból - aminek a férj aktuálisan kormányzója volt- tartott Angilába. Az úton Lady Hamilton-Gordon megbetegedett és Máltán kényszerpihenőt tartottak, de a feleség  egyre rosszabbul lett, végül 1889-ben elhunyt.  Sir Hamilton-Gordon   megbízta a vezető angol építészt, John Loughborough Pearsont, hogy tervezzen egy emlékkápolnát felesége számára, amely 1893-ban készült el a brit katonai temetőben.