 |
| Az épület északra néző főhomlokzata ma. 1895 júniusában érkezett le Pártos (Puntzman ) Gyula a fővárosból, hogy megszemlélje azt a területet a vásártér szélén, amelyre a majdani épületet felhúzzák. Wigand János, a gimnázium első igazgatója szerint az épület először "a Bartina csendes és pormentes alsó lejtőjére volt tervezve s csak a kényszerű takarékosság állott a tervnek útjában." Pártos az épület főhomlokzatát a Vásártér (ma Arany János) utcára tájolta. Az épület keleti szárnyának helyén akkoriban még a vásártéri kocsma állt. Az építkezés megkezdése előtt azonban a kocsma leégett, az épület megsemmisült. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve a városvezetés megváltoztatta az épület helyzetét és tájolását. Pártos Gyulának állítólag nem nagyon tetszett, hogy a főhomlokzat a nyugati helyett az északi, napfénytelen oldalra esik, de városvezetés hajthatatlan volt. Wigand nem volt elragadtatva a kész épülettől: "Egyébként egyszerű renaissance-szerü stílusban épült, csak felső testének az I. emelettől kezdődő természetes téglaszine s a főhomlokzat feletti torony sajátos alakja ad az épületnek — nem előnyére — bizonyos eredeti jelleget." Különösen sérelmezte a helyszín adottságait: "Ha hozzá tudjuk még, hogy homlokzatával az épület a vasúti- s a keselyüsi hajóállomásra s a vásártérre vezető gemenczi útnak néz, amelytől csak valamivel több mint 10 méternyire vonul beljebb, a környezet nem látszik a legkedvezőbbnek. Zaj és por tényleg a kelleténél valamivel több van, nemkülönben sár is, miután a homlokzat előtti járda a vásáros népnek ... jövet és menet legalkalmasabb sártörlője." Mit szólna ma Wigand a négysávos út forgalmát látva és hallva? |
 |
| Pártos Gyula (1846-1916) Kép: wikipedia Pártos Gyulának az első terepszemle idején még berlini építészeti akadémiai osztálytársával, Lechner Ödönnel volt közös vállalkozása. A munkamegosztásuk nagyjából úgy nézett ki, hogy Lechner tervezett, Pártos szervezett. Az Iparművészeti Múzeum 1896-os elkészülte után szétváltak útjaik. Lechner a magyar építészettörténet meghatározó alakja lett, Pártos a kevés eredetiséget felmutató másodvonal. Pártosnak a szekszárdi gimnázium volt első önálló terve. Személyét a minisztérium ajánlotta a városnak. Később - sok középület mellett- még két gimnáziumot tervezett (legalább). A Budapesti Szerb Antal Gimnázium és a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium tervét készítette el. |
 |
| A gimnázium egyik első fényképe az 1898-as értesítőből. Az épület építéséhez és felszereléséhez a kormányzat 50.000 Ft-tal, a város 90.000 Ft-tal járult hozzá. Az épület felépítési költségeit Pártos 125.000 Ft-ra hozta ki, Deutsch Salamon budapesti építési vállalkozó 118.700 Ft-tal adta a legjobb ajánlatot. 1896. április hó 24-én adták át a területet az építkezéshez. A szerződés szerint az épületet 1897. augusztus 1-ig teljesen be kellett fejezni. Deutsch Salamon egyetlenegy napot csúszott csak, az épületet augusztus 2-án vették át a helyi hatóságok. Ma is figyelemre méltó teljesítménynek számít egy ilyen épület 15 hónap alatt való felhúzása. Deutsch Salamon szerződésében nem szerepelt a környék rendezése, parkosítása, kerítések felhúzása, ezeket a munkákat a város magára vállalta, de végül nem teljesítette időre. Az épület ünnepélyes átadását így egy évvel elhalasztották. 1898-ban azonban Erzsébet királynő halála miatt elrendelt gyászidőszak miatt ez elmaradt. Az épületnek tehát soha nem volt ünnepélyes átadása. A képen kivehető, hogy a főbejárat feletti kis balkonkorláton két szobor van, amiről még lesz szó. |
 |
Az épület a múzeumból fényképezve, kb. 10 évvel elkészülte után. (A kép forrása: Vitéz Attila-V.Kápolnás Mária- Erky-Nagy Tibor: Szekszárd Anno, Szekszárd,2014) A kép jól szemlélteti azt, amiről Wigand így írt: "A kétemeletes tekintélyes palota e helyen is jelentékenyen kiemelkedik nemcsak a közvetlen környezetből, hanem széltében és hosszában uralkodik a város síkon épült egész területén." A hatalmas épület méretével, megjelenésével valósággal sokkolta a községgé visszaminősített, és a filoxéra járvány válságát átélő Szekszárdot. A megyeháza építése óta nem zajlott ilyen nagyszabású építkezés a településen. Az impozáns, akkoriban még sokak által túlméretezettnek tűnő épület üzenete viszont egyértelmű volt: az oktatásnak súlya, jövője van. Érdemes az épület apróbb részletire is figyelni: A tetőn látjuk még a kémények sorát is, amik ma már nincsenek meg, mert a cserépkályhákkal egyetemben elbontották őket. Az épület fűtésével kezdetben komoly gondok voltak, a termeket alig lehetett kifűteni, így a míves Wilhelm-féle cserépkályhákat nagyobbakra kellett cserélni. Az eredeti tervek szerint felépült épületbe legalább a délutáni órák alatt besüthetett volna a napfény. Az oktatás ugyanis úgy zajlott, hogy a tanítás később kezdődött, és dél körül egy hosszabb, mintegy két órás szünet tartottak, amikor a diákok és a tanárok hazamentek ebédelni. Az órák jelentős része tehát délutánra esett. A szülők kezdtek el szervezkedni ez ellen. 1904 -ben 72 helybeli szülő Simontsits Elemér vármegyei főjegyzőn keresztül kérvényt nyújtott be a minisztériumhoz az egyfolytában való délelőtti, 8-13 óra közti tanítás érdekében. Ehhez "úgy egészségi, mint tanulmányi okokból" a tantestület is hozzájárult, így a minisztériumi engedélyt követően megszűnt a délutáni tanítás. |
 |
| Auerbach Lipót rajza a gimnázium földszinti alaprajzáról az iskola 1898-as értesítőjében. Alaposan megváltozott az épület beosztása az eltelt 125 év alatt, különösen a földszinten. Itt akkoriban nem voltak tantermek, és három lakás is kialakításra került. A teljes jobboldali szárny Wigand Jánosé volt. Itt volt az igazgatói irodájának előszobája (a mai magyar tanári helyén), ebből nyílt az igazgatói iroda. (Ma 104-es terem.) Ezt követően L alakban következett Wigand ötszobás lakása. Wigand saját lakásából benyithatott az igazgatói irodába. A tornaterem öltözőinél, a hátsó lépcsőnél a cselédjének volt otthona. (Ma ez a szerver terem.) A bal oldali szárnyon is két szolgálati lakást alakítottak ki, de ezek a kisebb igényű lakások csak a gimnázium "szolgáinak" (gondnokoknak) voltak otthonai. Wigand nem volt elégedett a saját és a szolgák lakásának az elszeparálásával. Az iskola könyvtára az észak-keleti sarkon, a mai igazgatói iroda helyén volt. Ebbe csak a könyvtáros szobája felől lehetett bejutni. Ma a könyvtáros szobája helyén a helyettesi iroda van. Helyettesi irodát nem találunk az épületben, mert hosszú ideig nem létezett igazgatóhelyettesi beosztás. A könyvtáros szobája mellett egy orvosi szoba került kialakításra, majd a tanácsterem következett a mai tanári helyén. A tanáriból egy kisebb "értekezőbe" lehetett benyitni. A lépcsőt egy nagy méretű porta szegélyezte a bal oldalról. Az árnyékszékek a hátsó kijárat két oldalán kerültek kialakításokra, a maiak is ezen a helyen vannak. Természetesen ekkor még nem volt külön női helyiség ebből, hiszen az 1940-es évekig nem volt női tanár, és csak ekkor engedélyezték a lányoknak a "bejáró magántanulói" státuszt is. Az épületbe a vizet csak a két háború közt vezették be, így ezek az árnyékszékek "sajnos, csak egyszerű ürgödör-rendszerüek" voltak, amit nagyon sajnált Wigand is. |
 |
| Az emeleti alaprajzok. Az I. emeleten a lépcsővel szembeni terem volt a díszterem. Ennek festése kissé dekoratívabb volt, mint a többié. Két oldalán két-két tanterem van ma is. A keleti szárnyban van mind a mai napig a fizika központja. Itt van a "Phisikai szakterem", a laboratórium (ma szertár), a természettani szertár (ma fizika tanári) A későbbi időkben a természettani szertárból kimetszettek egy kisebb termet, illetve a "Phisikai szakteremből" leválasztottak egy kisebb szertárt. A nyugati szárnyban egykor a lépcsőnél az ifjúsági könyvtár volt, majd a "természetrajzi dolgozó szoba" következett. A sarokban a nagy méretű természetrajz szertár helyezkedett el kémiai, biológiai felszereléssel. A II. emelet északi oldalán öt terem van ma is. A nyugati szárnyban egy hatalmas rajzterem és a rajzszertár volt. Itt ma három terem van. A keleti szárnyban, ahol ma a két labor és két tanári szoba található, 1898-ban a " Történelemi muzeum", a földrajz szertár és a "Philológiai muzeum" volt. Ebben a két teremeben tehát a múzeum anyagát helyezték el, amelyik gyorsan gyarapodva 1901-ig a teljes második emeletet elfoglalta. Ekkorra már az iskola felmenő osztályainak is szüksége volt a termekre, de szerencsére a múzeum épülete is felépült, így az anyag átköltözhetett oda. |
 |
| Az udvar alaprajza. Hoffmann Sándor főerdész jóvoltából 30 hársával ültették be az udvarnak mintegy negyedét. A telepítés nem lehetett túl sikeres, mert a néhány évvel későbbi múzeumablakból készült képen nem látjuk a fákat. Az udvar nagy része szépen tervezett virágágyásokkal volt díszítve, akárcsak az épület előtti rész. Az udvar keleti oldalán "játszó tér" és "nyári tornatér" volt. A mai udvar képét meghatározó fákat, a két tölgyet, a tiszafát, a szilt és a vadgesztenye fasort hiába is keressük Auerbach rajzán, ezeket később ültették. |
 |
| A gimnázium épülete a déli, udvar felőli oldalról. Ez a homlokzat állt volna eredetileg a keleti irányba, ez fordult volna a vásártér nagy üres területe felé. A városba érkezők számára ez lett volna a legfőbb nézet, hiszen a vasút- és hajóállomásról érkezők is gemenci úton, keletről érkeztek a városba. Wigand is kiemeli ennek a homlokzatnak a szépségét: "Építészetileg jóval összhangzóbb, sőt művészien szép képet nyújt az épület az udvar felől szemlélve. Itt a lépcsőház kápolnaszerü kiugrást alkot, a mely tetszetős szögleteivel, három, több mint 6 méter magas és színes betétekkel pompázó ablakával, csinos tornyával, a kétfelőli folyosórészeknek s a két szárnynak vele egybehangzó formáival egyetemben az épületnek festői és mégis komoly kifejezést ad." |
 | ||
| Az épület főhomlokzatának részlete. Legfelül az 1896-os évszámot látjuk. A millennium évszáma egyben az építkezés kezdete is. Figyeljük meg, hogy Pártos a Lechnernél megismert míves kerámiaelemeket milyen választékosan alkalmazta. A Lechner-Pártos párosnak Szekszárdon már volt közös épülete korábban, a Garay téren álló Szegzárd Szállót is ők tervezték át. |
 |
| Eötvös József szobra a főhomlokzaton. Ez a szobor az erkély korlátján álló, ma már nem látható másik két szoborral egységet alkotott, melynek szimbolikájáról Wigand így írt: "A két genius az I. emelet erkélyének két oldalán, jobbfelől a tudomány-é, kezében fáklyát tartva, balfelől a hit-é, a kereszt jelvényével. Felettük a kettős erkélyajtó felső részét övező iv közepén Eötvös József domború mellképe van elhelyezve. Szerencsés és fenkölt gondolattal jelképezve ily módon az intézet rendeltetését: a vallásosság és tudomány terjesztését Eötvös szellemében!" |
 |
| A főhomlokzat részlete Az épületszobrászati elemek is mind a neoreneszánsz jegyében születtek, és szerencsére mind a mai napig megmaradt döntő többségük. |
 |
| Spárta címerpajzsa Az udvari bejárat mellett a diákoknak szóló üzenetként két klasszikus címer díszlik. Spárta a bajtársiasságra és a kemény helytállásra kell hogy emlékeztesse a fiatalokat. |
 |
| Olimpia címerpajzsa. Olimpia a nemes versengésre szólít fel. A klasszikus értékek és a görög nyelv oktatása jó pár évtizedig elkísérte a gimnáziumot. Igaz, V. osztálytól kiváltható volt a "görögpótló" irodalommal és rajzzal. Csak 1925-ben szorítja ki a francia nyelv bevezetése az ógörögöt. |
 |
| A padlás Az épület fedélszéke a hatalmas tölgy és fenyőgerendáival valóságos remekmű. Az elmúlt időszakban több mázsa galambguanó kitermelése és elszállítása is megtörtént. |
 |
| Padlólapok a padláson. A padlást terrakotta lapok borítják, ezek az elmúlt évszázad mozgásaiban mind megrepedtek. Korábban az egész épületben ezt a borítást alkalmazták. A födémet a 2. emeleten hatalmas tölgygerendák tartják. Ezek a tölgygerendák jóval tartósabbnak bizonyultak, mint a földszinten és az I. emeleten alkalmazott úgynevezett Mátray-födémek. Pártos először alkalmazta ezt az 1893-ban szabadalmaztatott eljárást ilyen nagy méretű épületen. Ez nem bizonyult jó ötletnek. A Mátray-födém acélhálós merevítéssel alkalmazta a salakbetont. A salakban maradó agresszív anyagok azonban idővel megtámadják az acélmerevítést. Ezt a káros folyamatot már az 1950-es évek végén felismerték a WC-k födémjénél, ahol az ammóniagőzök siettették az acél korrózióját. Ezért a WC-k födémét már 1961-ben kicserélték vasbetonra. Végül 2005-06 közt a földszinten és az I. emeleten teljes födémcserét kellett végrehajtani. |
 |
| A középrizalit fedélszéke A faszerkezetek viszont jól állják az idő megpróbáltatásait. Különösen bravúros a középrizalit toronyszerű fedélszékének a megoldása. |
 |
| A hátsó lépcső. |
 |
| A főlépcső. A főlépcső üvegablakaival az épület legszebb részei közé tartozik. Búza Barna Garay-mellszobrát 1971-ben helyezték el a lépcsőfordulóba. |
 |
| A lépcsőkorlát részlete. |
 | |
| A főlépcső részletei. A lépcsőház ünnepélyességét tovább emelhette az, hogy a lépcsőház mennyezetén "persze nem valami művészi kivitelű freskót alkalmazott a festő"- jegyzi meg némi fanyarsággal Wigand-, egy nőalak volt a tudomány jelvényei közt. |
 |
| A díszterem fedélszéke. A mai díszterem eredetileg tornaterem volt. Wigand így jellemezte: "Mennyezete nincs, a fedélszéknek teljes szerkezete a szemöldökgerendákig nyitva áll. Az egész fedélszék belől gyalult, világos sárgára beeresztett deszkázattal van burkolva." Wigand a tornacsarnoktól sem volt elragadtatva, de mai szemmel a rusztikus fagerendákkal és gerendatartó konzoljaikkal kifejezettem mutatósak A terem 1993-ban, az új tornacsarnok felépülése után kapta mai kulturális funkcióját. |
 |
| Csatornatámasz. Pártos idején a legapróbb részletekre is odafigyeltek. Az ereszcsatorna merevítőire is jutott díszítés. Látjuk azt is, hogy az épület kiugró párkányai galambmentesítve vannak. A napjainkban zajlott kábelezések nyomai is láthatók az épületen. |
 |
| A tornacsarnok bádogdísze. A bádogosok is elsőrangú mestermunkát végeztek. Ez egy csúcsdísz a ma már alapkövetelménynek számító villámvédelemmel is el van látva. |
 |
| Tiszafa az udvaron. A kert rendezése elődjeinknek nem sikerült olyan jól, mint az épület felhúzása, és ennek megoldása egészen a legutóbbi időkig váratott magára. A korai időkből ez a tiszafa érdemes említésre, amelyik a szükségből próbál erényt kovácsolni. Olyan közel ültették az épülethez, hogy nincs helye szegénynek elterebélyesedni, így sudár magasratöréssel igyekszik kibontakozni. |
 | ||
| Karvaly a gimnázium udvarán. A tiszafán kívül tölgyfánk érdemel még említést. Mindenesetre azzal a jó pár- különösebb koncepció nélkül ültetett- fával udvarunk egy kis ökológiai szigetet képez. A sok énekesmadár mellett időnként olyan különlegességeket is megfigyelhetünk, mint amilyen a városi galambokra vadászó karvaly. Itt éppen azt kaptam lencsevégre, amikor egyikük a szolgálati lakás lépcsőjének a zugában fogyasztja el áldozatát. |
A felvételek (a karvaly kivételével) 2019. február 21-én készültek. A Wigand idézetek és az alaprajzok az 1897/98-as és az 1898/99-es gimnáziumi értesítőből származnak. Ez a bejegyzés a 2019. február 25-ei bejegyzés erősen bővített változata.
