Garay 125 (17.cikk): Eltitkolt történetek- I. Faludi Ferenc sorsfordító éve (1940/41)

Faludi Ferenc igazgató

A gimnázium történetének alapvető forrása az iskola által kiadott évkönyvek, értesítők sorozata. Ám ezekből megírni az iskola történetét körülbelül olyan vállalkozás, mintha valaki a napjaink történetét a televíziós reklámok alapján akarná megörökíteni. Alapvető tehát a forráskritika, és az eseményeket mozgató, az értesítőkben, évkönyvekben rejtve maradó tényezők keresése.

Egy másik probléma is foglalkoztatott. Az 1945 utáni a megszüntetésükig, mint valami fátum, a tankerület ott tornyosult a gimnáziumok fölött. Alapvető irányító-ellenőrző funkciója volt ennek a szervezetnek, és   látszólag csak a szeszélyén múlott, hogy mikor helyez át tanárokat, igazgatókat az ország egyik feléből a másikba. Az esetek nagy részében az értesítőkből azt sem tudjuk eldönteni, hogy jutalom vagy büntetés volt-e egy áthelyezés? Amikor Haugh Bélát 1912-ben áthelyezik Jászapátiba igazgatónak, az nyilván jutalom. Amikor a 23 éve az iskolában tanító dr. Zipser Jakabot (aki a tanácsköztársaság május 1-ei felvonulást szervezte a városban) áthelyezik 1919 augusztus legvégén Szentgotthárdra, az nyilván büntetés. Az esetek nagy részében  azonban nem tudjuk eldönteni, hogy milyen szándék állt a háttérben. 

Erre a  két kérdésekre kerestem a válaszokat.  Ehhez átnéztem a szekszárdi levéltárban őrzött iskolai jegyzőkönyveket, hogy  bepillantást nyerjek  az iskola belső életébe is. Természetesen ezek a jegyzőkönyvek még mindig rengeteg dolgot elkendőznek, elrejtenek, de egy lépéssel mégiscsak mélyebbre látunk.

Sajnos azonban ilyen jegyzőkönyvgyűjtemény kevés maradt fenn, mindössze öt darab. További kettőt a gimnáziumunk őriz. Így csak annyira vállalkozhattam, hogy egy-két kiszemelt év esetén vetem össze a publikált eseményeket az eltitkolt, rejtve maradt történésekkel. Tettem ezt főként azzal a céllal, hogy a megállapítsam azt, hogy mennyire torzítják el az értesítők, évkönyvek a valóságot.   Először az 1940-41-es tanévet használjuk ennek a kettős viszonynak a bemutatására, amely Faludi Ferenc utolsó éve volt a Garay gimnáziumban.

Faludi Ferenc a vizsgált korszakunkban a gimnázium ötödik rendes igazgatójaként, az egyetlen olyan volt, akit nem távoli ismeretlenként helyezett a  tankerület a gimnázium élére. 1921-től kezdve - amikor szakvizsgás tanárjelöltként éves gyakorlatát itt végezte- minden lépcsőfokot végigjárva lett 1935-től a gimnázium igazgatója. Tanárként az ő vezetése alatt teljesedik ki a cserkészmozgalom, majd helyettes igazgatóként pedagógiai reformokon munkálkodott. Ő indítja el a diákönkormányzatiságot ("osztályautonómia") és  "a négyszemközti beszélgetések" módszerével ő dolgozza ki egy személyesebb tanár-diák viszony módszertanát. Közvetlenebbé tette az iskola és a szülők kapcsolatát. (Vitadélutánok, teadélutánok,) Végül ő indítja el a tehetségvédelmet, és falvak felé fordulás mozgalmát ( "falukutatást") is az iskolában.

 

A tankerület

Előre kell bocsátani, hogy a tankerület titkairól a fátylat nem tudom fellibbenteni, mert ehhez a székesfehérvári levéltárban is kéne kutatni, a gimnázium ugyanis ehhez a tankerülethez tartozott. Legfeljebb csak átsejlik valami a fátylon. A tankerületek, és annak vezetői egy erősen központosított tanügyigazgatási rendszerben kulcsszerepet játszottak az iskolák életében. Ennek első közvetett bizonyítéka számomra az volt, hogy minden igazgató  különösen ügyelt arra, hogy egy tankerületi vezető nyugdíjazásáról, áthelyezéséről, esetleg haláláról,  méltó módon megemlékezzék az értesítőben, nem fukarkodva a pozitív jelzők sokaságával, megalapozva a mindenkori tankerületi vezetés jóindulatát.  Faludinak némileg talán  kevésbé kiszolgáltatott helyzete lehetett elődeinél, ő tagja volt a tankerületi tanácsnak is.

A tankerület és az iskola viszonyát valamelyest megvilágítja az 1940/41-es tanév hivatalos jegyzőkönyveinek gyűjteménye. Itt ugyanis  olvashatjuk Madocsai Pál tanügyi tanácsos jelentését az iskolában tett látogatásairól. Az adott év értesítőjében csak ennyit találunk erről a látogatásról:

"Madocsai Pál tanügyi tanácsos november 26., 27. és 28. napjain, továbbá április 28—30-án végezte ellenőrző látogatását. Ugyanő elnökölt a december 12-én, május 1-én, június 10—14-én tartott magánvizsgálatokon, továbbá a június 14-től június 20-ig tartó érettségi vizsgálatokon is. "

Ennek a néhány mondatnak a háttérben egy kb. 10 oldalas jelentés húzódik, ami az épület állapotának felméréstől az iskolai dolgozatok és tanulói füzetek átnézéséig terjed, megemlítve még olyan apróságokat is, hogy nem egységes a margóhasználat, van kinél csak 1 cm, másutt 2,5 cm.

De szemezgessünk egy kicsit tovább, miket kifogásolt, és miket dicsért az alapvetően pozitív végkicsengésű jelentésében Madocsai Pál!

• Az épület hátránya a forgalmas út közelsége, nem lehet nyitva tartani az ablakokat, az északi tájolás ridegséget okoz, nincs nagyterem, tornaterem nagyon hideg télen, és nincs tussolója, WC-je sem;
• Nincs bomba- és gázbiztos óvóhely, ugyanakkor a riadóterv jó, a padlástetőre homok megfelelő mennyiségben került;
• Taneszközök kellő számban vannak, rendben vannak a szertárak is. Az igazgatói kertben botanikus kert is rendelkezésre áll (sic!);
• A sok katonai behívó miatt túlterheltség van a pedagógusok közt, nincs tudományos munka; (Meg kell jegyezni, hogy a bevonulók helyettesítése után sem ment fel az óraszám 23-24 fölé. Arra is érdemes fókuszálni, hogy ekkor még elvárták egy gimnáziumi tanártól, hoyg tudományos munkát is végezzen. )
• Az ügyvitel, anyakönyvek alapvetően rendben, de azért sok kekeckedő megállapítást tesz, a naplóknál már sok hiányosságot állapít meg;
• A tanulók katonás magatartása jó, jelentés van óra elején, tisztelgéssel üdvözlik tanáraikat, sorakoznak;
• Az általános fegyelmi helyzet már sok kívánnivalót hagy maga után, órán zajosak, felvonuláskor rendetlenkednek;
• A tanárok magaviselete megfelelő, de "kerülni kell a zsebre tett kézzel való óratartást" (sic!);
• A fiúk durvák egymáshoz, leventefoglakozások iskolai keretek közti tartása javulást hozott, a nyáron erkölcsileg kifogásoltan viselkedőket nyomon kell követni. (Erre a rejtélyes mondatra még visszatérünk!)
• Pénzügyi segélyalapok rendben működnek;
• A háború nem nevelő tényező, soka benne a romboló elem. (Ezt a mondatot Madocsai Pál után majd Faludi Ferenc is szó szerint leírja az értesítőjében.)
• Kevés magyarból a lelkesítő dolgozat, Erdély, Délvidék visszavétele dolgozatok tárgya lehetne;
• Sok gyenge tanulót is felvesznek, ezért sok a kiesés, a bukási arány 21%-os
• Kiemeli vitéz Berend Iván matematikatanár énekkarát;
• Faludi igazgató 125 (sic!) órát látogatott, amit megfelelő mennyiségűnek talált;
• A dolgozatok számát, színvonalát is átnézte, azt rendben találta.

Leventék sorakozója
[Kép: Fortepan]

A leventemozgalom negatív hatásai

A Leventemozgalom a háborús éveket egyre inkább meghatározta. Az 1940/41-es értesítőben azonban alig írnak róla, csak ennyi szerepel:

"A leventeórákat hétfőn a 4. és 5., illetve 4., 5. és 6. órában tartottuk. Főoktató v. Berend Iván tanár, oktatók voltak Besenyei Gyula, Mayer Péter, Muhoray András és Patacsi József intézeti tanárok."

Valójában ennek a mondatnak nagy súlya van, különösen, ha az előző évi értesítő egyik mondatával állítjuk párhuzamba.

"Többek közt megnyilatkozott a szülőknek az az élénk kívánsága, fiaik leventefoglalkozása ne történjék az iskolán kívül álló ifjúsággal vegyesen. A szülőknek ezt a bátor felszólalását az évenként megtartott szülői vitadélutánok eredményének kell tekinteni."

Az évnyitó értekezleten Faludi már ezzel indít: „Meg kell mutatnunk, milyen a művelt , a csiszolt szellemű nemes lelkű leventetípus."A leventeórák iskolába való behozásának a fő mozgatóját azonban hiába is keressük az értesítőkben, Az a szeptember 18-25. közt lezajlott fegyelmi tárgyalások jegyzőkönyveiből derül csak ki. Olyan súlyú esemény történt a július 18. -augusztus 4. közt megtartott siófoki leventetáborban, amely az egész tanévre kihatott, sőt talán hozzájárult ahhoz is, hogy Faludi Ferencet a következő tanév előtt hirtelen áthelyezi a tankerület.

Mivel a fegyelmi vétségekben Faludi Ferenc fiai is érintett volt, ezért az egész fegyelmi ügy kivizsgálását az igazgató Mentz János igazgatóhelyettesre bízta. A vizsgálat, ami városi „közbeszéd szerint” indult el, megállapította azt, hogy a táborban valóban botrányos cselekedetek történtek. A táborvezetőség lazasága lehetővé tette azt, hogy két diák,  az éppen ott dolgozó építőmunkások által odahívott prostituáltakkal nemi kapcsolatot folytathatott, más diákok, az igazgató fia is, csak szemtanúja volt ennek az eseménynek, bár kifizették a 2 pengős "díjat". A tábort nem a gimnázium szervezte, az események ilyen elfajulásában a tábort irányító hivatalos tisztek és más leventeoktatók italozó, kártyázgató, dorbézoló magatartása is hozzájárulhatott. A két fővádlott nevelőtestületi megrovást kapott, többen ennél enyhébb büntetést. (Az igazgató egyébként később, a félévi értekezleten indítványozta, hogy fia magatartásjegyét jobban rontsák le az ügy miatt. Az egyik fővádlott távozott az iskolából, a másik  jövőre már számos díjat és kitüntetést kapva az iskola egyik büszkesége lesz.) 

Az ügy azzal a fő tanulsággal szolgált, amit már a szülők előző évben is hangoztattak: a leventekiképzést teljesen be kell hozni a gimnázium kapuin belülre, és azt a gimnázium tanáraira kell bízni. Ezért vitéz Berend Iván kiképezte az első idézetben említett kollégáit, és így saját erőből megoldották a leventekiképzést. Erre a tankerület is áldását adta, sőt mint láttuk, Madocsai Pál tanügyi főtanácsos ennek pozitív oldalát is kidomborította már.

Látszólag tehát az ügy sikeresen lezárult, mégis, minden nevelési értekezleten előkerült a későbbiekben, és tüske maradt a köröm alatt.

A német gimnázium ügye

A magyar kormány azon német anyanyelvű tanulók részére, akik középiskolai tanulmányaikat német nyelven óhajtják végezni, Szekszárdon német tanításnyelvű gimnáziumot állított fel. Az intézet 1939. október hó 1-én nyílt volna meg az első osztállyal, és elsőként a Garay János gimnázium épületében nyert volna elhelyezést azzal, hogy amig a két gimnázium szétválasztása meg nem történik, a német tanításnyelvű gimnázium igazgatását is a Garay gimnázium igazgatója látja el. Az egyes tantárgyak tanítása a magyar nyelv és irodalom, továbbá a testnevelés kivételével németül történt volna.

A német nyelvű tantárgyak tanítására kicserélték két tanárral a tantestületet: vitéz Berend Iván tanárt Sümegről, Mayer Pétert Nagykállóról helyezték át a Garayba. Az iskola 500 Pengő költséggel kialakította a német iskola tantermét, a hozzá kapcsolódó előtérrel. A német gimnáziumnak az 1944/45-os megszűnéséig egyetlen egy beiratkozó tanulója sem volt. Zentai András iskolatörténetében egyfajta csendes szabotálást sejtett az ügy hátterében. A jegyzőkönyvektől vártam további adatokat.

Ezekből kiderült, hogy a nyári szünetben a maga a tankerületi igazgató, Dr. Koch Nándor tekintette meg a német gimnázium számára fenntartott termet, és azt rendben találta. Ezt Faludi a nyitó értekezleten ismertette. A többi 18 tanácskozáson azonban csak egyszer jön szóba a német gimnázium, ott is csak úgy, hogy mire használják továbbiakban a felszabaduló termet. Az ügyet Madocsai Pál tanügyi tanácsos sem firtatta jegyzőkönyvében, ő is csak rögzítette a tényt, hogy nem volt jelentkező. Úgy látszik a német politikai nyomásra megszületett döntést a legfelső szinteken is "kihűlni" hagyták, máskülönben egy tantestület közönye kevés lett volna. A következő évben már meg sem említik az ügyet értekezleteken.
Hiba lenne azonban arra gondolni, hogy az ügy "kihűlése" mögött a tantestület németellenessége húzódna. Ennek semmi nyoma, sőt a következő év egyik nevelési értekezletén, amikor a hazafias nevelés a téma, többen pozitív, követendő  példaként említik a német módszereket. Ebben a hangulatban tartja meg vitaindítóját Létay Menyhért,  ebben a szellemben szól hozzá vitéz Berend, Lázár és Patacsi is. Azt már soha nem tudjuk kideríteni, hogy ezek mennyire őszinte hozzászólások voltak. 

Feljelentések

Az értesítőkben természetesen semmit nem olvashatunk azokról a névtelen feljelentésekről, amik a gimnáziumot érintették.

Február 15-ei értekezleten ismerteti Faludi igazgató a bejáró leány magántanulóknak a katonatisztek összejövetelén tanúsított "dőzsölésükkel" kapcsolatos feljelentést. Az ügy hamar lezárult, Wallacher László és Létay Menyhért egybehangzóan kijelentették, hogy ők is ott voltak, semmi probléma nem volt a lányok viselkedésével. A két nagy tekintélyű kolléga vallomása megnyugtatta Faludi igazgatót.

A másik ügy már kellemetlenebb volt. Az évzáró értekezleten, június 24-én ismerteti Faludi, hogy a főispánnál három szülő feljelentette a gimnáziumot azzal, hogy kivételeznek a gazdag szülők gyermekeivel. A főispán által elrendelt -továbbikban nem részletezett- vizsgálatok a feljelentést alaptalannak találták. Faludi itt azonban nem zárta le az ügyet, és ezt az esetet is a tantestület megfélemlítésének tartotta. A szokatlan szűkszavú jegyzőkönyvből még azt tudjuk meg, hogy Faludi beszédét követően Mentz igazgatóhelyettes biztosítja az igazgatót, hogy ebben a harcban a tantestület mögötte áll. Nyilván ez a történet is utal arra, hogy valami már zajlott a háttérben.

A lányok a gimnáziumban

A 329 fős tanulóifjúságból 28 leány magántanuló van ebben az évben. A leányok gimnáziumi helyzetéről itt írtam részletesebben. Ezt a képet a jegyzőkönyvek tovább árnyalják. Az év kezdete előtt 2 Pengős eljárási díj lefizetése után a tankerületnél kérvényezhették a bejáró magántanulói státuszt. ( A Monarchia korában erről még maga a gimnázium döntött. ) A fenti feljelentésen kívül csak egyszer hozza szóba őket Faludi, amikor kiemeli az elkülönítési szabályok pontos betartását, és felhívja a kollégák figyelmét is arra, hogy ne érintkezzenek semmilyen formában a leánytanulókkal. („A lányok bennük nem a tanárt, hanem a férfit nézik.”)  Ekkor már két okleveles tanárnő dolgozik a tantestületben, mint a leányok felügyelője, de ők az értekezleteken sem vehettek részt. Ugyanakkor Faludi a nyitóértekezleten a pesti Újiskolai Egyesület leánygimnáziumát állítja példaként a Garay gimnázium elé, kiemelve a dr. Domonkos Lászlóné igazgató által kidolgozott pedagógiai rendszer hatékonyságát.

A leányok a tablókon már az 1920-as évektől szerepelnek, az 1939-től (tehát Faludi alatt) nagyszabásúvá váló ballagásokon is már együtt ballagnak a fiúkkal. A leány magántanulók tanulmányi és érettségi eredményeinek az átlaga ekkorra már jobb, mint a fiúké.

 

Tehetségvédelem

Faludi 1940-től  egy új, átfogó mozgalmat indított tehetségvédelem címmel. Első lépésként az elemi iskolák tehetséges diákjait vették pártfogásba, részükre rendszeres foglalkozást tartottak a gimnáziumban. Ez első évben azt jelentette, hogy jelentkezőből hárommal foglalkoztak rendszeresen. Másrészt a szülői vitadélután (egy újabb Faludi "találmány") témájául is a tehetséggondozást választották. Itt Tóth Lajos református lelkész tartott vitaindítót. Teadélutáni hangulatú eseményen a szülőkön kívül az "iskolával közelebbi kapcsolatban nem levő kiemelkedő társadalmi állású urak" is hozzászóltak, jelentős összegű adományok is befizetésre kerültek. A jegyzőkönyvekből és főként a Tolnamegyei Ujság tudósításából tudjuk meg, hogy Török Kálmán tábornok ("megállapítja a magyar fajnak csodálatos kiválóságát"),  Szakáts István királyi  főjegyző ("meggyőződése szerint a tehetségvédelem elsősorban a közületek kötelessége")  és Vendel István polgármester ("elsősorban a nevelők dolga, hogy a tehetséges magyar gyermekeket és ifjakat fejlesszék és támogassák") tartozott a "kiemelkedő társadalmi állású urak" közé. Hozzászólásuk lényegét a zárójelben közöltük is. 

Majd az ifjúsági körök segítségével a környező településeken (Tolna, Őcsény, Decs) tartottak tehetségdélutánokat előadásokkal egybekötve, ezeken is sok adományt sikerült gyűjteni. Az iskola támogatására levelezőlapokat árulnak, ami 1100 Pengő bevételt hoz. Ennyit az Értesítőből is megtudunk.

Kép forrása

Csak jegyzőkönyvekből derül ki, hogy a vitadélután előadójának először Illyés Gyulát szavazták meg dr. Hencze Béla javaslatára. Az nem derül ki, hogy végül miért nem ő tartja a szülői vitadélután nyitóelőadását. Illyés Gyula ekkorra már a kor elismert irodalmi nagysága volt, de közismert népi baloldalisága miatt nem volt a rendszer kegyeltje. Az alapvetően konzervatív beállítottságú dr. Hencze az irodalmi önképzőkörben már 1934 óta szavaltatja verseit. Németh Lászlóval, Móricz Zsigmonddal, Kodolányi Jánossal együtt feldolgozzák munkásságát, amit az "új népi humanizmus" jelzővel illetnek. Dr. Hencze ismerteti a meg a gimnáziummal a Szekszárdon rendkívül mostohán kezelt Babits Mihályt is 1936-ban.  Dr. Hencze Béla a tankerület által is elismert tanár volt. 1940 nyarán a ruszin tanárok átképzőtanfolyamának (ez is megérne egy külön kutatást!) egyik előadója is volt. Ebben az évben már - mint azt később látjuk- már elvágyott a gimnáziumból. Pályáját végül a Pápai Református Gimnázium élén zárja.

Pedagógiai kérdések

A gimnázium értesítőinek sorában először 1938-ban használják az "elitképzés" kifejezést. Ez lesz Faludi pedagógiai hitvallásának egyik kulcsszava. A harmincas évek végétől ezt egyre gyakrabban lehetett olvasni a pedagógiai és egyéb folyóiratokban is. Faludinál azonban nem társul hozzá a másik, hozzá gyakran kötődő kifejezés, a szelekció.  Az év során is többször elhangzik hármas jelszava:  elitképzés, fegyelem, jómodor, amit ebben az évben egy új jelszó egészít ki: tehetségvédelem.  Faludi elitképzésen az olyan minőségi oktatást értette, amely az értelmiségi pályákra készít fel. Az iskola eredményei ennek nagyjából meg is feleltek. Az érettségiken bukási arány 10%-os volt igazgatósága alatt.Ez nagyjából  megfelelt akkoriban az országos átlagnak. 

Mint utaltunk rá, Faludi kifejezetten demokratikus iskolai légkör kifejlesztésére tett erőfeszítéseket. A diákönkormányzatiságnak akkoriban nem voltak még hagyományai. Az általa kidolgozott, és az 1937-es értesítőben meghirdetett rendszere a Garay Gimnázium történetének talán a legnagyobb saját belső pedagógiai innovációja volt, vagy inkább lett volna. Jelentősége megérne egy külön ismertetőt, itt most csak röviden áll módomban beszélni róla. A kortárs pedagógiai eredményekre való odafigyelés elődjére, Róder Pál idejére nyúlt vissza, Faludi ehhez a hagyományokhoz kapcsolódott.    Kerschensteiner  és Foerster pedagógiája alapján dolgozta ki rendszerét. Különösen Foester személye az érdekes, hiszen ebben az időszakban már a náci Németország szövetségese volt Magyarország, és a pacifista Foerster pedig nácizmus legádázabb bírálói közé tartozott. Faludi rendszere tehát nem volt konform a korszellemmel, sőt a tantestületen belül is bizonyos fenntartásokkal kezelték. Ebből a szempontból különösen érdekes a november 6-ai nevelési értekezlet, amelyben négy órán keresztül vitatkoztak nevelési kérdésekről. Itt Mayer Péter szóvá tette, hogy az "osztályautonómia" eredményeként az osztály vezetői gyakran "selejtes emberek"  lettek. Ezt Faludi vitatta, és kifejtetetté, hogy a tanulmányi eredmények nem mindig mutatják egy ember értékességét. Létay Menyhért azt hozta szóba, hogy sok a hiányos neveltetésű gyerek az iskolában, Faludi őket is védelmébe vette azzal, hogy őket az iskola jó irányba fordíthatja. Végül kiderült, hogy Faludi módszerét, a négyszemközti beszélgetéseket és személyiségfejlesztő lapok töltögetését csak két osztályfőnök végezte. 

A többi értekezleten sem a támogató hozzászólások kerülnek elő.   Dr. Hencze az új nevelő tényezők  (mozi, rádió) negatív hatását elemezte. Vitéz Berend hiányolta a katonásság jelenlétét az iskola fegyelmi helyzetében.  Mások is fegyelmi helyzet romlásáról számoltak be. Több lett a durvaság, a trágár beszéd, Faludi is többször említi a "kaszárnyamorál"  negatívumait. Mint már említettük , ebben a leventemozgalmat is okolták.  A panaszok eredményeként    fegyelmi szigorítások kerültek napirendre. Elrendelték például a  mozilátogatások tilalmát, amelynek ellenőrzését az  osztályfőnökökre bízták. Elhatározták, hogy jobban megkövetelik a házirend betartását is. 

Faludi többször kritizálta kollégái gyakorlatát is. Az osztályfőnöki megbeszélésen  egyaránt bírálja a tantestület egyes tagjainak  "pajkoskodását ", bizalmaskodását a tanulókkal.  Ugyanakkor megengedhetetlennek  tartotta, azt is, hogy    egyes kollegák "katonás nevelés címén testileg is büntetnek".

December 18-án tartották a mintegy másfél órás szülöi értekezletet. (A leánytanulóknak év elején külön volt már egy másik,) Ezen a szülőknek mintegy 45%-a jelent meg. A tankerület kiadott egy központi témát is, amiből Mentz igazgatóhelyettes készült fel egy kb. 20 perces előadással. A téma mai szemmel eléggé meglepő, és tényleg azt támasztja alá, hogy 1940 végén még úgy gondolták, hogy mi kimaradunk ebből az amúgy is nyugvópontra jutott háborúból. Mentznek ugyanis a gyümölcsfogyasztás fontosságáról kellett beszélnie, ami amúgy sem volt kifejezetten aktuális decemberben. Ezt Faludi követte az aktuális, szerinte nem túl rózsás fegyelmi és tanulmányi helyzet jellemzésével. Majd egy ma már szokatlan jelenségre hívta fel a szülők figyelmét, amikor a könyvéhség árnyoldalairól beszélt. Ma már meglepő az,  amikor a túlzottan sok olvasás hatására kialakuló "olvasási düh " ellenszerének a zenetanulást ajánlja.

A második félév értekezletein egyre többször hozza Faludi szóba a világpolitikai helyzetet, elhatalmasodik  nevelési pesszimizmusa. Beszél  a szomorú tanári sorsról,  említi a tanárság alul értékelését. Látja fáradni, fásulttá válni a tantestületet, hiányolja a nevelői munkához szükséges derűt. Ehhez az is hozzájárult, hogy Szederkényi György év közben váratlanul felmondott, és otthagyja még a tanári pályát is. Szederkényi az iskola ikonikus tanárának, Schwirian Józsefnek a fia volt, immáron magyarosított névvel. Hirtelen távozása nagy csapás volt az iskolának. okát még a jegyzőkönyvek sem sejtetik. Három éve tanított már a gimnáziumban,  alaposan felkészült, precíz  matematika-fizika tanárnak   jellemezte Faludi. Helyére egy próbaszolgálatos tanárt kapott a gimnázium, aki hamar lebetegedett, alig tanított. 

Még egy dolgot ki kell emelni. Faludi idején az értekezleteken valódi viták és párbeszédek voltak.  Az a demokratikus szellemiség, aminek elemeit a diákközösségben is érvényesíteni akart, a tantestületben is élt. Egy Faludi idején született jegyzőkönyv éles ellentétben van például egy Wigand -félével, ahol nem  igazán voltak viták az értekezleteken. 

A háború

A jegyzőkönyvekből kiderül az is, hogy mai szemmel nézve milyen naivitással tekintettek az éppen körülöttük zajló háború kilátásaira. Tíz tanár ugyan rövidebb időkre részese volt a nyári kiképzéseknek, két kolléga pedig Észak-Erdély megszállásában is részt vett, és csak októberben tért vissza, de úgy gondolták, hogy Magyarország lényegében kimarad továbbiakban a  háborúból, amely talán hamarosan nyugvópontra is jut. 

A tantestület  1941 nyarára már erdélyi kirándulást tervezett, sőt újra elővették a kollégium ügyét is. 1941 februárban megkezdték újra gyűjtést, hogy majd nyáron ennek is elkezdik építését. 

1941 tavaszán azonban Jugoszláviában kezdődtek a gondok, Teleki öngyilkos lett. Faludi elveszítette egyik eszményképét, a főcserkészt. Szép nekrológót ír majd róla az értesítőben, de már az áprilisi nevelési értekezleten is meghatódott.   Létay Menyhért az észak-erdélyi diadalmas bevonulás után a Délvidék véres megszállásában  vett részt.  Elvész a béke illúziója. A jegyzőkönyvek hangulata komorul, tartalmuk rövidül.

1941 áprilisban a Délvidék felé tartó katonai szerelvények miatt felfüggesztik a vasúti menetrendet. Tíz távolabbi bejáró tanuló hazajutni sem bír. A tornateremben szükségalvóhelyeket alakítanak ki. Étkezést  a levente egylet biztosít számukra több mint egy hétig. 

Az év végi zárás

Az év végi zárás jegyzőkönyve is  szokatlanul rövid. Faludi hálát ad az istennek, hogy a tanévet a szörnyű világégés közben is rendben befejezhették.  Szavai két nappal a kassai bombázás előtt hangzanak el, június 24-én. Végigmegy röviden az év nehézségein, ekkor beszél a már említett főispáni vizsgálatról is, amely után biztosítja Mentz igazgatóhelyettes arról, hogy az említett  rejtélyes harcban a tantestület mögötte áll. Faludi búcsúzik az áthelyezettektől, bízik benne, hogy vágyaik teljesülni fognak új helyükön is. Neveket nem említett.  Dr. Hencze viszont köszönetet mond az itt eltöltött évekért, várta őt a főváros. 

A következő évek 

 Szerencsére a következő  két év jegyzőkönyvei is rendelkezésre állnak, így röviden értékelhetjük ennek a sorsfordító tanévnek az autóéletét. A következő, 1941-42-es tanév nyitóértekezletének jegyzőkönyvéből a következőt tudjuk meg: Augusztus 27-én  Madocsai Pál felhívja telefonon Csapó Jenőt, aki magyar-francia tanárként tíz éve tanított a gimnáziumban, ez mellet a Tolna Megyei Cserkészszövetség főtitkára volt.  Közölte vele, hogy  Faludit  Hatvanba helyezték át. Ő mint, igazgatóhelyettes fogja vezetni a gimnáziumot a kijelölt új igazgató megérkezéséig.  

Az alakuló értekezleten kiderült, hogy Dr. Hencze a mátyásföldi Corvin Gimnáziumba folytatja.  Molnár Józsefet Szentgotthárdra helyezték át, Mentz áthelyezését Losoncra törölték, ennek mindenki örült. Nyilvánvaló tehát, hogy ez büntetés lett volna.  Viszont nem volt már helyettes. A tankerület tehát a teljes vezetőséget leváltotta. Szeptember végén megérkezik az új igazgató dr. Király Rudolf. Az osztályautonómiákról több nem esik már szó. Annál több a háborús nehézségekről.  

Faludi 1945-ig marad Hatvanban, aztán áthelyezték  a kőbányai Szent László gimnáziumba, ahol a fordulat évéig maradhatott igazgató.  Áthelyezésekor az kerül a neve mellé az értesítőbe:  "A  háborús évek ellenére is fejlesztette inté­zetünket : jórészt falusi tehetségekkel növelvén gimnáziumunk tanuló-létszá­mát. Adjon a Mindenható jó egészséget, áldást további munkájához is!" 

Garay 125 (16. cikk): Gravitációs mérések a gimnáziumban

A magyar gravimetriai mérések térképre vetítve. Szekszárdnál szereplő +36 arra utal, hogy a gimnázium pincéjében a g nehézségi gyorsulás értéke 0,00036 m/s2-tel tér el Műszaki Egyetemen standardizált alapponti értékhez képest. 
Forrás: Geodéziai Közlöny 1934. 1-4.szám 

Az 1932/33-as értesítőben Róder Pál igazgató az alábbi kis rövid hírrel tudósít a gravitációs mérésekről: 

"Gravitációs mérések intézetünkben. A Magyar Geodéziai Intézet tanársegédei: Vincze István és Balthazár László műegyetemi adjunktusok az elmúlt szünidő folyamán az intézet pincéjébe helyezett precíz műszerekkel több napig tartó tudományos méréseket végeztek. Nem lesz érdektelen feljegyeznünk a tőlük származó következő szekszárdi adatokat : 

A mai világban a Google Maps segítségévela  pontos földrajzi hely megadása nem ütközik nehézségbe, és az valóban a pincénk helyét adja meg. 

Nyilván érdekelt, hogy Vincze István és Balthazár László miért méri meg a nehézségi gyorsulás értékét a pincénkben? Erre választ a Geodézia Közlöny 1934. 1.-4. számában találtam meg Oltay Károly "A gravitációs mérések összefoglalása" című cikkében.  Ebből megtudjuk, hogy a Magyar Geodéziai Intézetnek 1930-tól 1932 végéig terjedő idő alatti működése az új magyar gravitációs főhálózat kiépítésére irányult.

Ezeket a méréseket hazánk mai területén az osztrák Robert von Sterneck kezdte meg, aki 1883-tól végzett ingaméréseket a róla elnevezett invariábilis relatív ingával. Oltay és munkatársai is továbbfejlesztett Sterneck-féle ingákat használtak. Nyilván a fizikatörténetben jártas olvasó feltehetné erre azt a kérdést, hogy Eötvös Loránd hazájában miért nem Eötvös-ingát használtak? Erre a választ Völgyesi Lajos professzor adta meg a Magyar Tudomány 2012/06-os számában.  Ezek szerint ugyan Eötvös  már 1901-ben megépítette az első gravimétert, azonban a kísérleti mérések elvégzése után az eszközt nem találta fejlesztésre alkalmasnak, és a továbbiakban nem foglalkozott ezzel a műszerrel. A híres Eötvös-inga pedig nem a nehézségi gyorsulás pontos értékének meghatározására szolgált, hanem annak gradiensét, azaz annak változását mérte nagy pontossággal.  

Cikkében Oltay Gruber Lajos méréséig megy vissza.   A nehézségi gyorsulás abszolút értékének első meghatározója Gruber Lajos volt 1885-ben, aki a mérését reverziós ingával végezte. Oltay Károly  a Potsdami Geodéziai Intézetben meghatározott nehézségi gyorsulási értéket 1908 és 1915 között többször is levezette a Budapesti Műszaki Egyetemen létesített gravitációs alappontra, majd felülvizsgálata Gruber  helyi méréseit, és korrigálta azokat. A gravitációs főhálózat kiépítésénél ezeket a korrigált értékeket használta már. Aztán a háború, majd a devizazárlatok miatt a Magyar Nemzeti Bank nem bocsátotta az Intézet rendelkezésére a szükséges külföldi valutát, így a  Magyar Geodéziai Intézet nem tudta teljesíteni az Union Géodésique et Géophysique azon kívánságát, hogy egész Európában építsék ki a gravitációs hálózatot. Ezeknek az elmaradásoknak a lefaragására Oltay 1931-33 közt az ország 23 helyén végzett illetve végeztetett Vincze István és Balthazár László kollégaival méréseket. Ezek sorába illeszkedett a Szekszárdi Garay János Gimnázium pincéjében elvégzett méréssorozat is,  amelyre 1932. augusztus 9-11. közt került sor.  A méréseket az egész országban általában pincében végezték el, mert itt a zavaró hatások kisebbek. 

Oltay Károly
[Kép forrása]

Számunkra elsősorban tehát az a tanulság, hogy a g helyi értéke a gimnáziumunk területén 9,80747 m/s2, amit ezek után a 9.-es fizika óráimon érdekességként ismertetni is fogok. Nyilván az ilyen pontos gravimetriai méréseknek fontos geológiai, bányászati stb. jelentősége van, de most ezekre ebben a kis ismertetőben nem térek ki. 

Garay 125: Ideológia és politika a gimnáziumban, a Monarchia korában: I. Valláserkölcsi nevelés

Bevezetés

A gimnázium nem politikai intézmény, de nem független a korától. Hol lelkesebben, hol visszafogottabban közvetít egy mindenkori politikai elvárást. Egy állami fenntartású gimnázium soha nem lehet hosszú ideig rebellis.  A szekszárdi gimnázium sem volt az, de a kaposvári, vagy a zalaegerszegi sem. A finom árnyalatokban azonban lehetnek különbségek. Ezek a finom árnyalatok viszont csak összehasonlító elemzés révén jöhetnek elő. Ezért azt a módszert választottam, hogy három másik iskolával vetem egybe a szekszárdi gimnázium működését. Az összevetéshez bizonyos indikátorokat használok, amelyeket összefoglaló táblázatban is ismertetek. A valláserkölcsi (1.rész) és a hazafias (2.rész) nevelés kérdéseit fogom vizsgálni, majd megnézem, hogy reagáltak az iskolák olyan társadalmi traumákra, mint a világháború és a tanácsköztársaság. (3.rész)  Az összehasonlításul a következő iskolákat választottam:

1. Magyar Királyi Állami Főgimnázium, Zalaegerszeg (1925-től Deák Ferenc Gimnázium, 1950-től Zrinyi Miklós nevét viseli.) Csaknem egyidős a szekszárdi gimnáziummal, 1895-ben indult. A gimnázium épülete is egykorú a szekszárdival.  Zalaegerszeg annak idején népességben és rangban, társadalmi helyzetében is hasonló volt Szekszárdhoz, mindkét város megyeszékhely is volt. 

2. Magyar Királyi Állami Főgimnázium, Kaposvár  (1922-től Somsich Pál Gimnázium, 1948-tól Táncsics Mihály Gimnázium)  1806-ban indult városi és vármegyei fenntartással, 1869-től állami fenntartású, 1884-től főgimnázium. Mai épületét 1898-ban kapta. A szekszárdi és zalaegerszegi gimnáziumnál nagyobb, alsóbb évfolyamokban két párhuzamos osztállyal működött a Monarchia alatt.  Kaposvár a Monarchia korára jelentősen nagyobb  város lett, mint Szekszárd,  pedig a 19. század elején még nagyjából azonos nagyságú és rangú vármegyeszékhelyek voltak. A Monarchia korára már egy markáns kisebbségi komplexus is kialakult Kaposvárral szemben, a "bezzeg Kaposvár" hangulat  meghatározóvá vált Szekszárdon.

3. A Tolna-Baranya-Somogy Ág. Hit V. Evangélikus Egyházmegye Bonyhádi Főgimnáziuma. (1949-től Petőfi Sándor Gimnázium)  1806-ban Sárszentlőrincen alapították, 1870-ben folytatja működését Bonyhádon. Csak 1908-ban lesz főgimnázium, helyi hagyomány szerint a szekszárdiak ármánykodása miatt lett csak ilyen későn az. Ekkor költözik mai szecessziós épületébe is. Bonyhád lakossága Szekszárdnak kb. 2/3-a volt, de inkább volt kereskedő-ipari jellegű, mint a mezővárosias megyeszékhely. A Monarchia korában az állam is hozzájárult működéséhez. Mindig is volt változó intenzitású rivalizálás  a két közeli gimnázium közt. Wigand már 1906-ban, amikor még csak  szóba került Bonyhád főgimnáziummá emelése, figyelmeztetett arra, hogy most már különösen fontos lenne szekszárdi "internátus és tápintézet" megépítése.   A konkurenciaharc különösen  1922-ben erősödött fel, amikor Bonyhádnak kollégiuma is lett, ami Szekszárdon soha nem tudott megvalósulni. 

Kormányok és igazgatók 1896 és 1920 közt, egy sajátos vizualizációban. A függőleges oszlophosszak a kormányok hivatali idejével arányosak, a szám a hónapot jelenti.  Ez a fajta vizualizáció főként a politikai stabilitást jellemzi. 

Politika viszonyok a Monarchia alatt

A Monarchia korának hatalmas gazdasági és kulturális fejlődését nem kísérte a politikai élet hasonló progressziója. Ez különösen markánsan jelentkezett a Monarchia 1880 körül induló, súlyos és kezelhetetlen (főleg nemzetiségi) válságokkal tarkított második korszakában, amikor is a lassuló gazdasági fejlődés egyre fokozódó politikai feszültségekkel társult. Az 1867-től 1890-ig tartó egyértelműen progresszív korszaka sem tudta gyökeresen modernizálni a politikai viszonyokat.   Miközben Nyugat-Európában (beleértve  Monarchia osztrák felét is) az állampolgárok  kb. negyede rendelkezett szavazati joggal, addig itthon ez az arány 5-6% körül mozgott. Mivel a polgári demokráciának lényegében nem volt előzménye,  ezért a kiegyezés után  újonnan alakult pártok egyetlen mély,  a középkorig visszanyúló és a magyar történelemben napjainkig meglévő tradíciót jelenítettek meg: a "kurucos-labancos" szembenállást. A "labancok" a kiegyezés hívői lettek, a "kurucok" a magyar függetlenség pártján állók.  A kuruc-labanc szembenállást megtestesítő  pártok tömegbázis nélküli "klubok"  voltak, amelyek tagjai a parlamentben időnként a személyeskedésnek és az alpári indulatnak is jobban engedelmeskedtek, mint a józan észnek. Ha pedig az uralkodóháznak nem tetsző választási eredmény született, mint  1905-06-ban, akkor manipulációk sorozatával számukra megfelelő helyzetet teremthettek.

A fővárostól távoli megyékben régi nemesi családok uralták a politikai "klubokat", közéjük esetleg egy-két, feltört értelmiségi,  megkapaszkodott dzsentri tudott beférkőzni. A korra azonban inkább a dzsentrik lesüllyedése volt a jellemző, miközben foggal-körömmel ragaszkodtak rég kiüresedett  "ősi jussaikhoz", és  keserű tehetetlenséggel figyelték egyes társadalmi rétegek, főként az emancipált zsidóság felemelkedését. A zsidóság ezekből az "ősi jussokból" nem részesedett, és a kor felfogása szerint csak a  szélsőbal oldalon voltak olyan pártok, ahol bevették őket  a "klubba".
A politikai közbeszédet a handabandázás, a frázisok és közhelyek pufogtatása helyettesítette, különösen  a vidéki lapokban.  Nyilván egy-két helyi intelligencia ezt a helyzetet átlátta, de lényegében tehetetlenül elszenvedte. A vesztes háború, egy széteső és megszállt ország idején még ezek a korlátozott demokratikus viszonyok is teljesen eltorzultak, és egy proletárdiktatúrába, majd az azt követő, néhány hónapig fennálló, lényegében törvényen kívüli állapotba torkollottak. 

A Monarchia  korának politikai életét a már említett kétpólusú küzdelem határozta meg. Egyik oldalon a  deáki-eötvösi hagyományokon alapuló kiegyezéspárti nemzeti liberális pártok, a "labancok"  ( Deák párt, Szabadelvű Párt, Országos Alkotmánypárt, Nemzeti Munkapárt) álltak,  velük szemben pedig  a "kurucok", a nemzeti konzervatív, függetlenségpárti, 48-as alapon szerveződő pártok helyezkedtek el. A  1905-06-os választások kivételével végig a nemzeti liberális pártok nyerték a választásokat, jobbára meggyőző fölénnyel. 1905-1906-ban győztek egyetlen egyszer az ellenzéki "kurucok"  de az uralkodóház helyenként törvénytelen ügyeskedése révén  kormányt nem tudtak alakítani. A többi,  párttömörüléshez nem csatlakozó párt  (antiszemiták, nemzetiségi pártok, szociáldemokraták stb.) marginális szerepet játszottak a választásokon. 1910-től nem voltak választások,  a vesztes háború következtében bekövetkezett - jobbára baloldali radikalizálódás -  nem jelentkezett a parlamentarizmus szintjén, de látható volt abból is, hogy a szociáldemokraták lapjának, a Népszavának a példányszáma 1910 -től folyamatosan növekedett, miközben az összes többi lapé csökkent. 

Szekszárdi politikai viszonyok

Szekszárd a teljes korszakban végig ellenzéki beállítottságú volt, innen végig 48-as alapon álló  "kurucos" jelöltek kerültek a parlamentbe. (1896: Boda Vilmos, 1901: Boda Vilmos 1905: Boda Vilmos 1906: Szabó Károly, 1910: Batthyány Tivadar)  Ez Tolna megyében sem volt azonban szükségszerű. Például, a szomszédos bonyhádi kerületből is főként "labanc" jelölteket küldtek a parlamentbe. Bonyhádon azonban a nemzetiségek (svábok)  nem asszimilálódtak teljesen, és a város   inkább volt kereskedő-ipari jellegű, mint Szekszárd. Mindkét tényező a "labanc" szellemiséget erősítette, míg Szekszárdon a  tipikus agráralapú mezővárosiasság inkább a "kuruc" tradícióknak teremtett alapot. 
A szekszárdi gimnázium állami fenntartású, tehát  "labanc" volt. Ezt a "labancságot" képviselték az államilag kinevezett  tankerületi főigazgatók is, akik nagy tiszteletben álltak: áthelyezésük, haláluk rendszeresen külön méltatásnak volt az alapja az értesítőkben.  Wigand Jánosnak, ki az egész korszakot csaknem  kitöltötte, ebben az  egyszerre "kuruc" és "labanc" környezetben  kellett  megfelelnie a különböző elvárásoknak.  Nehéz helyzetéhez még az is hozzájárult, hogy egy katolikus többségű városban evangélikusként töltötte be ezt a tisztséget, köztisztelet kivívva.  Sorsa engem némileg egy "helyi Eötvös Lorándra" emlékeztet, legalábbis annyiban, hogy még a rendkívül radikális Tanácsköztársaság is méltó tisztelettel temette, akárcsak nagy tudósunkat. Nagy kérdés, hogy ha betegsége miatt nem kell nyugdíjba vonulnia, vajon leváltották volna-e őt is, mint az összes iskolaigazgatót?  Mindenesetre Pataki Jákót, a megbízott ideiglenes igazgatót hivatalában hagyták a tanácskormány helyi vezetői.

A valláserkölcsi nevelés néhány indikátora a vizsgált iskolákban 1896 és 1920 közt. 

A valláserkölcsi nevelés  a gimnáziumban

A gimnáziumi nevelés a Monarchia korában valláserkölcsi alapon történt. Annak ellenére, hogy Monarchia sok lépést tett a modern állam kiépítésének irányába, így elindult egy szekularizációs folyamat is, de ez a nevelés vallásos alapelvét nem érintette. A Monarchia korában  a "bevett" vallások rivalizálásának, ellentétének nincs nyoma az iskolákban, és a zsidó és a görögkeleti vallás is jogilag  egyenrangú volt.  Antiszemitizmusnak, nemcsak a szekszárdi, hanem semelyik másik gimnázium értesítőjében nyomát sem találtam. Természetesen a társadalomban valamennyire jelenlévő antiszemitizmusnak vannak bizonyos  nyomai (Tiszaeszlári per, Országos Antiszemita Párt 3-4%-os választási eredménye stb.) ezek azonban ekkor nem szüremkedtek be az iskolai értesítőkbe, ellentétben pl. a Horthy-korszakkal, amikor  egy-egy antiszemita utalás utat  talál magának ide is.  (A zsidóság, antiszemitizmus problémájáról  részletesebben szóltam már itt.)

A vallást tantárgyként is tanították minden bevett felekezetnek.  Szekszárdon ekkoriban még egy-egy görög keleti  diák is megfordult a gimnáziumban. Őket sem hanyagolták el teljesen, részükre a bátaszéki görög keleti szerb egyház lelkésze tartott hittant, de csak havi egy órában, ami többi egyház heti két órájához képest elenyésző volt. A bátaszéki pópa  a kaposvári gimnáziumban is tanította a hittant, igaz itt már csak évente  3 órában. 

A szekszárdi gimnáziumban 1903-ban, mikorra mind a nyolc évfolyam teljes lett, 244 tanuló iratkozott be, 232 még év végén is a létszámban volt. Közülük 52,5%-a volt római katolikus, 18% református, 7% evangélikus, 22% izraelita, 0,5% görögkeleti.  Kiemelkedően felülreprezentáltak voltak az izraeliták, hiszen a városi  lakosságarányuk ekkor csak 5% volt. Ebben nincs semmi meglepő, ismert jelenségről van szó, Zalaegerszegen is 12%-kal szemben 34%, Kaposváron 14%-kal szemben 37% volt a részarányuk a lakosságszámban illetve az iskolában, de bármely más városban hasonló volt a helyzet.   Érdemes ugyanakkor azt is észrevenni, hogy  Bonyhádon alulreprezentáltak voltak, a  lakosság 14,5%-ával szemben a gimnáziumban arányuk csak 12% volt. Ennek lehetséges okait nem feladatunk vizsgálni, de két tényező nyilván szerepet játszik. Egyik az, hogy bármenyire toleráns is volt az evangélikus gimnázium légköre, mégiscsak egyházi gimnázium volt. Másrészről Bonyhád sajátos történelmi helyzetében  a Monarchia korára már az izraelita egyházközség leépülőben volt. Míg a megyeszékhelyeken és a nagyobb városokban részarányuk növekedett, addig Bonyhádon az 1857-es kiemelkedően magas 34%-os arányról csökkent számarányuk az 1903-as 14,5%-ra. Ez mögött növekvő elvándorlás mutatható ki, amely elsősorban a vagyonosabb, a magasabb iskolázottságra vágyó  réteget érintette.

Ezeket az adatokat érdemes egy kicsit következő korszakunk, a  Horthy-korszak adataival is  egybevetni. 1930-ban Szekszárdon  lényegében az 1903-as tanulólétszámú gimnáziummal és hasonló népességű várossal,   a tanulóknak már csak 8,3%-a volt izraelita,  3,5%-os lakosságarány mellett. 

Felekezeten kívüli nem volt, nem csak Szekszárdon, hanem más iskolában sem. Ekkoriban még országos botránnyá dagadt az, amikor a komáromi Szabados (akkoriban még Freistadl) Sándor ötödikes korában megtagadta a hitoktatásban való részvételt, és más társait is erre buzdította.  

A vallástan tantárgy osztályzatainak átlagai a szekszárdi gimnáziumban érdekesen alakultak. Egyrészt az évfolyamok közt növekvő tendenciát mutattak. A VIII. osztályra lényegében mindenki jeles lett ebből a tantárgyból. Másrészt  a gimnáziumi átlag az indulástól korszakunk vége felé haladva is növekvő tendenciát mutatott. Mindkét tényező egyfajta formálissá válásra utal, és más, főként a képességtantárgyakból (pl. ének, rajz, testnevelés)  ismert pedagógiai jelenségről van szó. A másik három gimnáziumban ez a tendencia ennyire élesen nem jelentkezett, de érezhető volt itt is. 

A tanulók vallásosságához hasonlóan alap volt a tanárok vallásossága. Ez azzal járt, hogy kimondatlan szabály volt, hogy nem lehetett valaki nyíltan baloldali, szociáldemokrata, ami általában ateista attitűddel  is járt. Erre utal pl.  Kunfi Zsigmond esete is, aki az átlagnál sokkal jobb képességű, tudományosan is publikáló tanárként elkövette azt a "hibát", hogy az 1906-os szavazáson Temesvár szociáldemokrata jelöltjére szavazott. (Akkoriban  a szavazások még nem voltak titkosak.) Ezt egy középiskolai tanárnak nem nézték el, és a helyi sajtóban durva támadások indultak ellene. Kunfi nem hunyászkodott meg, hanem szociáldemokrata nézeteit vállalva "beleállt" a vitába, aminek eredményeként hamarosan már nem talált olyan középiskolát, amelyik felvette volna. Így újságírónak menve elindult egyre csak balra tartó politikai pályáján. 

A vallásos nevelés intenzitásának egyik fokmérője az, hogy miként szervezik a diákok számára kötelező misére/istentiszteletre járást. Ebből a szempontból kilóg a Wigand vezette szekszárdi gimnázium, ahol a legkevesebb ilyen kötelezettség hárult a tanulókra. Nyilván ennek fő oka az lehet, hogy a kezdeti idők meghatározó tanárai közt is igen érdekes volt a felekezeti megoszlás. 1903/04-ben a 18 fős tantestület felekezetileg a következőképpen oszlott meg. Evangélikus volt 5 fő volt, az igazgatóval az élen (Wigand János, dr. Bartal Kornél, dr. Kubacska András, Pazár Dezső, Schwirian József);   katolikus  8 fő (Bánhidi József, Földes László, Haugh Béla,  Pataki Jákó, Szabó Ferenc, Valló Albert, Varga Ferenc);  református  1 fő (László Géza);   izraelita 2 fő  (Auerbach(Ács) Lipót, dr. Zipser Jakab), nem sikerült megállapítanom két főnek a vallását (Miklóssy  János, Molnár János). Az evangélikusok ilyen felülreprezentáltsága,  nagy száma feltűnő. Nyilván logikus arra gondolni, hogy Wigand miatt helyeztek ilyen nagy számban evangélikus tanárokat Szekszárdra.  Nyilván ez magyarázza, hogy a szekszárdi  gimnáziumnak - ellentétben Zalaegerszeggel, de Kaposvárral is -,  nem volt markánsan katolikus jellege. Érdemes megemlíteni, hogy  kaposvári állami gimnázium a korszakunk elején a mindennapi kötelező misével a katolikus gimnáziumok gyakorlatát követte, egy igazgatóváltás kellett ahhoz, hogy ez  megszűnjön.  Zalaegerszegen is misék foglalták keretbe az évet, de gyakran tartottak évközben is közöset. Az ország katolikus vidékein még az állami gimnáziumokban is, szinte általános volt Veni Sancte mise (a Szentlélek segítségül hívása ) évkezdetkor, a Te Deum (hálaadó mise) az év végén. Szekszárdon azonban ez sem volt. 
A cserkészet az 1920-as 1930-as években lesz meghatározó. Magyarországi indulása az 1910-es évekre tehető. Szekszárdon a katolikus hittan révén  már 1913-ban találkoznak a mozgalommal a gimnáziumi tanulók,de meghatározóvá ekkor még nem válik. 
Hasonló volt a Mária-kongregációk helyzete is. A pázmányi hagyományokig visszanyúló szervezet kiteljesedése 1907-tel, a magyar Mária kongregációk egyesülésével indult meg, de csak lassan haladt előre.  Az 1920-as években indul ez a vallási mozgalom is igazán fejlődésnek. Ebben  a folyamatban a zalaegerszegi gimnázium jóval  Szekszárd előtt járt. 

Összesítve tapasztalatainkat megállapíthatjuk tehát azt, hogy a Wigand-féle szekszárdi gimnáziumban - - annak ellenére, hogy lényegében katolikus többségű városban működött és diákjainak legnagyobb része is katolikus volt - nem dominált a katolikus szellemiség. Az iskola a valláserkölcsi nevelés fő feladatait a különböző felekezetek feladatául tette.  Ennek eredményeként egy visszafogott vallásosság, egy minden felekezet egyenrangúságát hirdető toleráns szellemiség  működött a gimnáziumban. 

Garay 125: Gimnáziumi hagyományok-I. : Zászló, címer, ballagás

 A zászló 

A gimnáziumnak kezdetben se zászlaja, se címere nem volt. Mint már említettük, az épület maga sem  volt ünnepélyesen átadva. Így az egész várost megmozgató, nagy gimnáziumi ünnepségsorozattal a zászlószentelésig kellett várni. Ez viszont annyira nagyszabású lett, hogy azóta sem volt hozzá mérhető ünnepsége a gimnáziumnak.  

Wigand János igazgató már az iskola első értesítőjében, 1896-ban megemlíti, hogy két fontos alapítvány létrehozása válik az elkövetkezendő idők fontos feladatává:  a segélyalap és zászlóalap létrehozása. Mindkettő meg is valósult. A zászlóalap  célját így határozták meg:  "Az ifj. zászlóalap arra van rendeltetve, hogy akkorra, mikor az intézet teljes nyolczosztályuvá lesz, az ifjúság számára megfelelően díszes zászlót lehessen rajta venni."  A következő évben már be is számol azokról a szerény adományokról, amik befolytak a zászlóalapra (32 korona). Ezt főként úgy érték el, hogy április 17-ei iskolai ünnepséget (a 48-as alkotmány napja)  nyilvánossá tették, és ezen pénz gyűjtöttek. Aztán néhány évig nem történik semmi érdemleges, csak különböző forrásokból változó ütemben  folyik a pénz az alapba. (Az értesítőkből minden alap pénzforgalma olyan precízen nyomon követhető, hogy az ellen még  egy 120 évvel későbbi adóellenőr sem tehetne panaszt.)  1902-ben a nyolcosztályúvá váláskor már 411 korona az alap pénze, mégsem történik meg a vásárlás. A halasztást  később Wigand meg is indokolja azzal, hogy " hiányoztak a feltételek a minden illetékes tényezőt és erőt egyesítő fölszentelési aktushoz. Úgy avatni fel egy a társadalom- és nemzetfentartó és összetartó eszményeket jelentő jelvényt, hogy sajgó sebek, disszonáns hangok, egyenetlenség támadjanak nyomában: meggondolatlan, végzetesen visszás vállalkozás lett volna. " 

1906/07-es értesítőben olvashatjuk, hogy ebben az évben megszűnik az alap  azáltal, hogy a teljes pénzét elköltve, 479 koronáért megvásárolják a budapesti Govra és  Hausner Egyházfelszerelő  és  Oltárépítő  Műintézettől a díszzászlót. 

A zászlóavatásra a következő évben, tehát 1908-ban  került sor. Wigand  ekkor is őszintén írt aggodalmairól. Az iskola támogatói hátterét még nem érezte elég erősnek egy sikeres ünnepléshez. Ráadásul az ünnepséget június 21-ére, vasárnapra rakták, amikor már az iskolai év véget ért, és "előkelőbb családaink jórésze távoli fürdőkben időzik."  Aggodalma azonban alaptalan volt. Az "előkelőbb családaink " is szinte hiánytalanul megjelentek. A zászlóanyaságot a megyei főispán felesége, gróf Apponyi Gézáné, született Széchenyi Paula grófnő vállalta el, és rajta kívül a gimnáziumi ünnepségen nemcsak a város, a tankerület és a megye vezetősége képviseltette magát, hanem a megye történetében meghatározó szerepet játszó birtokos családok is szinte mind ott voltak. (Perczel, Széchenyi,  Döry, Sztankovászky, Jeszenszky, Bernrieder, Hanzely, Csapó,  Bezerédj,  stb.)  Távolabbi neves iskolák képviselői is eljöttek, pl. a Csurgói Református Gimnázium igazgatója.  

A két napos rendezvény az egész várost megmozgatta, és mai szemmel nézve szinte már abszurd elemek sorát is tartalmazta. 

Az ünnepség előestéjén a gimnázium diákjai más szekszárdi iskolákkal együtt, lampionos felvonulást tartottak. A városba érkezett díszvendégeknek pedig özv. Simontsits Béláné, a gimnázium ügyét előmozdító egykori alispán özvegye,  díszvacsorát adott. 

Másnap hajnali négykor (sic!) mozsárágyúk jelezték a városnak, hogy különleges napra ébredt. A város zászló- és virágdíszbe öltözött.  Az eseménysorozat első elemeként reggel kilenckor a tanulóifjúság és a tanári kar díszmenetben, katonazenekar kíséretében, a menet élén az új zászlóval, felvonult a megyeházához, ahol  Apponyi Gézánét köszöntötték. Majd átvonultak a "szorongásig megtelt" templomba, ahol ünnepi beszédekkel tarkított szentmise alatt felszentelték a zászlót. Ezután ismét díszmenetben vitték le a zászlót a gimnáziumhoz, ahol az ünnepséget tartották.  A város polgárai nagy számban jelentek meg a sétatéren és magán a gimnázium udvarán tartott ünnepségen is, ahol két hatalmas díszsátor alatt foglaltak helyett a meghívott előkelőségek.   Wigand saját verssel és hosszú beszéddel készült a több órás ünnepségre, ahol a többi egyház vezetői is megáldották a zászlót. Majd a zászlószegek beverésével ment el a műsor idejének jelentős része. A zászlószegek egy-egy magvas gondolat szimbólumai voltak.  Néhány  díszvendég ténylegesen be is verte a zászló rúdjába a saját szegét. Gróf Apponyi Géza Apponyi Albert vallás és közoktatási miniszter nevében verte be szeget, akinek jelmondata mindössze három szó volt: Isten, Király, Haza. Gróf Apponyi Gézáné zászlóanya jelmondata a következő volt: „Testileg edzett, jellemben erős, lélekben művelt polgárokra van Szükség. - Rajta Ifjak! E zászló alatt az elsőbbségért versenyezzetek!“ A legrangosabb jelenlévő főméltóság,  gróf Széchenyi Sándor főrendiházi alelnök pedig ezt hirdette: „Az ifjúság, amely követni fogja ezt a zászlót, ne csüggedjen, mert aki bízik Istenében és saját erejében, az — győzni fog.“  A hasonló magasztos gondolatokat még hosszan idézhetnénk a Közérdek tudósítása alapján, de azok hangulatát és mondandóját ez a néhány idézet is visszaadja. A Közérdek egyébként szinte különszámot szentelt az eseménynek, 7 oldalon keresztül tudósított az eseményről.

Délután sportversenyek voltak a város iskoláinak részvételével, este pedig a  Kaszinóban volt díszvacsora az előkelőségekkel.

Nyilván Wigand aggodalmának egy tekintélyes része anyagi természetű volt, hiszen az egész ünnepségsorozat komoly kiadással is járt, és bizonytalan volt a bevétel nagysága. A teljes költségvetés 2580 korona volt, ami egy vidéki kis ház ára volt akkoriban. Ezt az összeget az úgynevezett szegmegváltással remélték behozni. Díszszegeket gyártattak,  amelyeket a támogatók megvásárolhattak, és mint már említettük, a legfontosabb vendégek ténylegesen be is verték azt a zászlórúdba, többiek emlékül eltehették szegeiket.  Apponyi Géza és neje 50-50 koronát fizetett a szegeikért, Széchenyi Sándor már csak 10 koronát, a kisebb rangú polgárok 3-5 koronát.  A 15 fős tantestület is derekasan kivette részét a költségekből, mert összesen 100 koronát ajánlott fel szegmegváltás címen. Végül hála a város polgárainak is,  összesen 3300 korona gyűlt össze, tehát 720 korona nyereséggel zárult a rendezvény. A nyereség nagy részét az ifjúsági segélyalapnak folyósították. 

Az esemény szimbolikus jelentőségű is volt, sikere mindenki számára egyértelművé tehette, hogy a gimnázium végleg meggyökeresedett, tekintélye egyértelmű. Wigand aggodalmai végleg szertefoszlotthattak, immár egy elismert, széles támogatói bázissal rendelkező intézmény élén állt. 

A zászló ezt követően minden iskolai ünnepély fontos szereplője lett. Ma már csak Wigand leírásából ismerjük:  "Fehér damaszt selyem; egyik oldalán édes hazánk címere és szent koronája pompázó díszben, fölötte félívben intézetünk neve; a másik oldalán erélyes, kemény aranyérccel szőtt betűkkel e felírás: Küzdj és bízva bízzál!" 

A mai zászló 1971-ben a gimnázium fennállásának 75. évfordulójára készült. A Szekszárdi Nyomda ajándéka volt. A fehér damaszt selyem alap megmaradt, egyik oldalán az aktuális címer van, tehát 1990 után ezt  cserélték. Másik oldalon a gimnázium címere látható, úgy ahogy azt ma ismerjük. Az új címer terve is valószínűleg a 75. évfordulóra készült el. 

A címer

Az iskola régi címere jelvényen

Wigand zászlóleírásából láthattuk, hogy akkoriban nem volt a gimnáziumnak címere, máskülönben nyilván felkerült volna a zászlóra.  A gimnázium, 1923-ban vette fel a Garay nevet, mondhatni szinte "alattomosan", bármiféle névadó ünnepség nélkül. Dr. Resch Aurél a gimnázium akkori igazgatója úgy látszik nem volt a nagy ünneplések híve. Az 1923/24-es értesítőben is szinte elrejtve, az önképzőkör hírei közt értesülünk arról, hogy az iskola felvette a költő nevét. "Garay János életét s költészetét intézetünknek a költőről elnevezése alkalmából képzőgyűlésen ismertette egy-egy dolgozatban Kákonyi István VIII. és Háry József VIII. s Báthory Erzsébet c. költeményét szavalta Berze Nagy János VIII. o.  " A névadást összekapcsolták azzal, hogy az iskola nevében megjelenítették az új képzési formát. Ekkor a gimnázium az ország gimnáziumainak nagy részével együtt az úgynevezett reálgimnáziumok sorába lépett. Ez a változás nem annyira a reáltantárgyak óraszámának emelésében volt markáns, hanem inkább a görög, és némileg a latin nyelv rovására,  a nyugati nyelvek térhódításában volt tetten érthető. (Gimnáziumunkban előbb a francia, majd az olasz nyelv került bevezetésre a hagyományos német nyelv mellett. ) Az iskola hivatalos neve tehát 1924-től  Magyar Királyi Állami Garay János Reálgimnázium volt.

Ekkor készülhetett el a gimnázium legkorábbi ismert címere is, amit régi jelvényekről ismerünk. A címer a fő motívuma a griff  a Garay család címeréből került át az iskolaira.  A griff a háromszor ferdén vágott címerpajzs középső, kék színű mezőjében található. Az alsó és a felső ferde vágású mezőben zöld alapon piros virág található. A címerpajzs tetején a Szent Korona van, a pajzs három oldalán pedig lévő mondatszalagon pedig az iskola nevét találjuk. Ezt jobb és baloldalon egy vékony babérkoszorú szegélyezi. Mivel az iskola nevében 1924-1936 közt szerepelt a reálgimnázium elnevezés, ezért a címer valamikor ekkor készülhetett, vélhetően  a korszak elején. Számos, a címert ábrázoló jelvény és kitűző is készült, ezek sapkára téve, ruhára varrva az iskolai egyenruha fontos részét képezték. 

Nyilvánvaló, hogy ezt a címert az 1950-es évektől nem használhatták. A mai címer -mint már utaltunk rá- valószínűleg az iskola fennállásának 75. évfordulójára tervezték, régi motívumainak  felhasználásával.

Az 1971-től (?) használt új címer.

Az új címer még bátrabban szakított a heraldikai hagyományokkal, mint elődje. Ugyan megtartotta fő motívumnak a griffet, azonban erősen stilizálta azt. Ebben a griffábrázolásban teljesen hiányzik a hatalom és az erő, ami pedig a griff sajátossága lenne.  Későbbi gyenge másolatokban szinte a felismerhetetlenségig elkarcsúsodott, és szinte már komikussá is vált ez a mitikus lény. A címerpajzs  középről eltűnt, helyette az egész vett fel egy stilizált címer alakot. A Szent Korona természetesen lekerült, helyette a címerpajzs tetején nemzetiszín sáv fut végig. A három ferde vágás megmaradt, de eléggé szokatlanul, fehér alapon. A két virág helyett pedig két nagy G betű utal az intézmény nevére, ami félkörben olvasható a "pajzs" alján. A körbefutó babérkoszorúra két oldalt 3-3 levél utal. Összességében ez a címer a modernista felfogású, és talán inkább tekinthető emblémának, mint címernek.  

A ballagás

Ma ballagás az iskola legnagyobb ünnepe, és teljesen háttérbe szorítja az évzárót. Ez azonban a korai időkben nem így volt. Wigand idején az évzáró szerepe volt a meghatározó az iskolai záróünnepek sorában, a ballagás pedig egész egyszerűen nem létezett. Nem csak Szekszárdon nem tartottak ekkoriban ballagást, de más város gimnáziumaiban sem. A Selmeci Bányászati Akadémia hagyománya ekkor még nem ért le a középiskolák szintjére. Ebben a változást az 1930-as évektől figyelhetünk meg. 

Az értesítőkben 1931-ben hallani először róla, de jellemző módon ekkor még nem volt általános, pl. se Kaposváron, se Zalaegerszeg gimnáziumában nem volt. 

1931-ben, május 13-án, egy pénteki napon, a végzősök utolsó előtti tanítási napján, a déli nagyszünetben letudták az egészet. Az alsóbb évesek sorfalat álltak az udvar felé, majd a végzősök a Ballag már a vén diákot énekelve levonultak az udvarra. Az igazgató is mondott egy pár búcsúszót, de a hangsúly a diákok egymástól való búcsúzásán volt. Ez lassan változott csak, de a fő hangsúly 1943-ig, amíg az értesítők rendelkezésre állnak,  a diák-diák búcsúztatáson-búcsúzáson volt. Díjakat is az évzárón osztották ki, tehát annak jelentősége továbbra is megmaradt.

Díszített termekről, szülők jelenlétéről csak az 1941-ből van először hír, de ez a hagyomány is megtört a háborús helyzet miatt. Az 1950-es években is volt ballagás, ami 1957-től kapott új lendületet, majd a fogyasztói társadalmi normák általánossá válásával kapta meg a mai formáját. 

Mivel az igazgatói beszédeknek nem volt hangsúlyos szerepe a régi ballagásokban, nem is maradtak fenn. Egyetlen egy utalást találtam csak, amikor Róder Pál igazgató kihasználva a ballagás kínálkozó alkalmát, egyszerre  búcsúzott a diákoktól és egy nyugdíjba menő kollégától, Ujsághy Gézától.  1933-ben Varga Ignác igazgató helyettes így írt az eseményről, a ballagás szót még idézőjelek közé téve. (Ekkor ez a nap szombatra esett, és természetesen ezen a napon volt még akkoriban tanítás.) 

"Ünnepeltetéstől visszahúzódó szerény és érzékeny lelkülete volt oka annak, hogy igazgatónk nem búcsúztathatta őt el az egész tanulóifjúságtól az ő személyes jelenlétében. A búcsúztatás mindamellett megtörtént a VIII. oszt. tanulók május 13-i „ballagása“ alkalmával, amikor igazgatónk az egész ifjúság és szépszámú közönség jelenlétében az életbe távozó ballagóknak követendő példaképül Ujsághy Gézát, volt tanárukat állította oda. „Úgy teljesítsétek — mondá — Isten és emberek, hivatástok és magatok iránt tartozó kötelességeiteket, hogy majdan életetek alkonyatán ti is elmondhassátok azt, amit nyugalomba vonuló öreg tanárotok Szent Pál apostol szavai szerint bátran elmondhat: „Bonum certamen certavi, cursum consummavi, fidem servavi — Jó harcot harcoltam, pályámat bevégeztem, hűségemet megtartottam“

A szalagavató - szintén mint régi selmeci hagyomány- még később csatlakozott a ballagás előzményéül. A helyi sajtóban 1957-ben jelenik meg az első hír az akkoriban még bensőséges ünnepélyről, igaz akkor már hagyományosnak mondják. Ezt a bensőségességét még jó pár évtizedig megtartotta, és csak az utóbbi egy-két évtizedben vette fel  az "elsőbálos" vagy "táncversenyes" jellegét, utalva az egyik híres Murphy-törvényre, miszerint "amit érdemes elkezdeni, azt érdemes túlzásba is vinni."

Garay 125: Az akadémiától a tébolydáig - Amiről az első tabló mesél

 A tabló és az osztály

Az első tabló 1903-ból. 
A tablót Futter Gyula szekszárdi fényképész készítette. Ez Futter egyik utolsó munkája lehetett, mert 1904-ben meghalt, hosszantartó súlyos betegségben, 46 évesen. A tetején lévő, naivitásában is bájos puttó által tartott felirat szerint ekkor a tablót a végzősök még az osztályfőnöküknek adták emlékül. Alul az ismert latin mondás: "Per ardua ad astra", aminek jelentése szabad magyar fordításban "A rögökön át a csillagokig".  Bal oldalon a tudomány istennője ül a kis magyar címeren, előtte a Pallasz Athéné szent állataként a tudás és bölcsesség szimbóluma, a bagoly, és más tudásszimbólumok, a könyvek, iratok  és az éggömb. A régi leírások szerint hasonló -kivitelében is ilyen,  kissé naiv- lehetett a lépcsőházi freskó a gimnázium épületében, aminek ma már nyoma sincs. A jobb alsó sarokban a gimnázium épületét látjuk. 
A fő helyen az igazgató és az osztályfőnök Wigand János és Szabó Ferenc portréja látható. Mellettük a két eminens diák, a két osztályelső, Holub József és Molnár Dezső. 

A tabló közepén Wigand János igazgató és Szabó Ferenc osztályfőnök. Velük már másutt részletesebben foglalkoztam. Wigand Jánossal itt,  Szabó Ferenccel itt. Szabó Ferenc a tantestület legidősebb tagja volt, a fiatalon elhunyt Simon Árpád után vette át az osztályt III.-ban.

Az osztály év végi eredményei 1903-ban. Az osztály 1896-ban, rögtön II. osztályként indult 26 fővel, és egy magántanulóval. Ebből a 27 tanulóból mindössze 11 jutott el az érettségiig. A többi kilenc tanuló vagy más algimnáziumból, polgári iskolából jött át, vagy más iskola magasabb osztályából vették át. A 20 végzős tanulóból végül 19-nek sikerült az érettségit tennie.  Vastagon szedték az osztály két kitűnő tanulójának a nevét. Az egyes érdemjegyek jelentése a következő volt: 1: jeles, 2: jó, 3: elégséges,  4:bukott. 
Rövidítések: e.ref: református; r.k.: katolikus; ev.ref: evangélikus; izr.: izraelita; tm.: tandíjmentes; tm.ö.: az összes tandíj elengedve. A tandíjmentességet tanulmányi és szociális alapon ítélték meg.

A tabló felső részén lévő tanulók. A nevek után az érettségi minősítését, valamint a 25 éves érettségi találkozó idején végzettségét, munkakörét ismertetem, esetleg egy-két szót még róla, ha valami nyomott hagyott a város  vagy a gimnázium történetében.  Az érettségi értékelésében három kategória volt, jelesen, jól és egyszerűen lehetett minősülni. 

Felső sor balról jobbra:
1. John Sándor egyszerűen érettségizett. A Tolna Megyei Gazdasági Egyesület titkára, magyar királyi gazdasági tanácsos lett. 

2. Kron Miksa jól érettségizett. A tablón szinte kisfiús még, de azért az életben jól megállta helyét. Apja jó módú kereskedő volt, fia apja üzleteit vitte tovább. Több boltjuk és vendéglőjük volt Szekszárdon.

3. Steiner Kálmán egyszerűen érettségizett. Katonai pályán 25 év múlva honvéd alezredességig  jutott,  Szepessyre magyarosította nevét.

4. Eichardt István egyszerűen érettségizett. Az iskolai tornaválogatott tagja volt. Budapesten befolyásos rendőrfőtanácsos lett, jogból doktorált. 

5. Dúzs Sámuel jól érettségizett. Az iskolai tornaválogatott tagja volt. Szekszárd város tűzoltóparancsnoka lett. 

6. Csötönyi János jól érettségizett. Az osztály harmadik legjobban tanulója volt, VII.-ben még Holubbal, Molnárral a legmagasabb iskolai elismerést kapja, VIII.-ra kissé visszaesett. Református lelkész lett Gyöngyösön. 

7. Hradek Ferenc egyszerűen érettségizett. Nevét Hantosra magyarította. Szekszárd város rendőrkapitánya lett.

Második sor balról jobbra:
9. Lunova Jenő (felirata nem látható) egyszerűen érettségizett. Már gimnazistaként kitűnt rajztehetségével.  Joghallgatóként indult, majd iparművész lett, előbb Keszthelyen, majd Szekszárdon működött, helyi jelentőségű mester volt. Festőként szobrászként is tevékenykedett.  Legismertebb műve a szekszárdi belvárosi templom Szent Kereszt-kápolnájának feszülete. Faragott bútorai keresettek voltak. 

10. Tóth Pál jól érettségizett. Szekszárd város főszámvevője lett, azaz a város gazdasági ügyeivel foglalkozott, Vendel István polgármester jobb keze volt. 

11. Perler Ferenc egyszerűen érettségizett. Az iskola tornaválogatottjának tagja volt, póznamászásban országos 2. helyezett lett. Jogot végzett, Budafokon illetve Budapesten szokványos jogi tevékenységet folytatott.  A II. világháborút követően viszont számos koncentrációs táborban eltűnt személy felkutatásának illetve halottá nyilvánításának lett ügygondnoka.

12. Seleznik Károly egyszerűen érettségizett. Tablóképe alapján  a koránál  idősebbnek néz ki. Nyilván ez összefügg azzal, hogy szerényebb tanulmányi eredményei dacára  nagy tekintélye lehetett, hiszen a hetedikes korukban megalakult, az iskola életében nagy szerepet játszó  Eötvös József Önképzőkör első diákelnöke lett. Nevét később Sebestyénre magyarosította, Pécsen lett plébános. 

13. Haypál Vilmos jól érettségizett. Jogászhallgatóként  23 évesen súlyos betegségben elhunyt. Tablóképe alapján talán már fiatalabb korában is egészségügyi problémái voltak, végig felmentett volt testnevelésből. 

14. Helebrand Béla egyszerűen érettségizett. A soproni Bencés Főgimnázium rajztanára lett, majd Esztergomban folytatta rajztanári pályáját.

15. Wendl István (felirat nélkül) egyszerűen érettségizett. Jelentősége miatt vele külön foglalkozunk.

Alsó sor balról jobbra:
16. Untermüller Ferenc egyszerűen érettségizett. Jogot végzett. Az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) titkára majd alelnöke lett Budapesten.
17. Ginther András egyszerűen érettségizett. Apja eredményes gazdálkodó volt Tevelen, ő is ott lett járási állatorvos. Fontos tagja volt annak a "teamnek", amelyik a bonyhádi tarka marhát országos hírűvé tette.
18. Tóth Béla egyszerűen érettségizett.  A Műegyetemre járt, fiatalon elhunyt.
19. Osztermayer Mihálynak később javító érettségit kellett tennie. Az osztály leggyengébb tanulója volt, VIII. osztályban 9 elégségese volt. Talán nem véletlen, hogy a legalsó sor szélére került.  Sikeres javító érettségije után végül anyakönyvvezető lett Pakson, de fiatalon elhunyt. 

Jelentősége miatt külön foglalkozunk három tanulóval. Az első Wendl István (1883-1967)  Az osztály gyengébb tanulói közé tartozott. Negyedik osztályban bukott latinból,  és javítóvizsgákkal tudott csak továbblépni. Az év végi bizonyítványaiban mindig szerepelt 6-7 elégséges osztályzat   Viszont nagyszerűen szavalt, végzősként ő kapta a legjobb szavalónak ítélt aranykoronást. Sportban is jeleskedett, több futó- és tornászversenyen indult, az iskolai tornaválogatott tagja volt.  A gimnázium után a fővárosban jogot végzett. Szekszárdi városházán kezdett el dolgozni, a tanácsköztársaság után  a város jegyzője lett, és így a zavaros politikai helyzetben a felfüggesztett polgármester helyett már ő irányította a várost. Így szinte ölébe hullt a polgármesterség, amit 1921-től 1944-ig betöltött.  A vitézi címmel névmagyarosítási kötelezettség is járt, ezért Vendelre magyarosított. A polgármesteri  munkásságával a várostörténeti monográfiák részletesen foglalkoznak. Mi most itt pusztán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a osztálytársai közül milyen sokan kerültek a város vezetőségébe, ami nyilván nem a véletlen műve: a főszámvevő (Tóth Pál), a rendőrkapitány (Hradek Ferenc) és a tűzoltóparancsnok (Dúzs Sámuel).  Sorsának 1945 utáni alakulását áttekinthetjük innen.

Az osztály egyik jeles tanulója  Holub József volt, nem véletlenül került Wigand mellé. Apja a polgári fiúiskola igazgatója volt, aki sokfajta módon támogatta a gimnáziumot is. IV.-es  korában jött át a gimnáziumba, és rögtön kitűnt szavalataival. A következő évben az évzáró 16 jutalomban részesülő tanulója közül a "másodsorban" jutalmazottak közt találjuk. Hatodikosként már a legnagyobb jutalmat érdemli ki. Hetedikes korában alakult meg a Eötvös József Önképző kör, ami akkor értelemszerűen, az osztályra épült. A hét tisztség közül ő második legfontosabbat, a titkárit töltötte be. A következő évben az Önképzőkör történelmi pályázatának első díját is elnyeri a „Magyarország és a szentszék 1000 — 1031“ című dolgozatával. Ekkor már nem csak a gimnázium tanárai, hanem főként Wosinsky Mór,  a múzeumigazgató, tudós pap támogatja történészi ambícióit. A Pécsi Egyetemen tanszékvezető egyetemi tanár, akadémikus lett. Rövid életrajza a legfontosabb lexikonokba is bekerült, pl. a wikipédián is olvasható. 

 

 Molnár Dezső, az osztályelső

 

Molnár Dezső Madocsáról származott,  a helyi református lelkész, Molnár Sándor legidősebb fia volt. Molnár Sándor (1864-1918) évtizedeken át Madocsán szolgált, nagy tiszteletnek örvendő ember volt, aki nem ijedt meg attól sem, ha fel kellett emelnie a szavát, például a helyi jegyző ellen. Molnár Sándornak 9 gyermeke volt, mind a négy fiát a szekszárdi gimnáziumba járatta.  Mind jó tanuló, jó sportoló volt. Dezső testvére, ifj.Molnár Sándor 1906-ban érettségizett. Mérnök lett, a Szekszárd-bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat igazgató-főmérnökeként dolgozott. Az ő gyermeke lesz Molnár Miklós, ki Mészöly Miklós néven  a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja lett.  Molnár Dezső tehát az író legidősebb nagybácsija volt.

A Molnár család családfájának részlete. Bekeretezve az apa, Molnár Sándor, a fia Molnár Dezső, és az unoka, Molnár Miklós, a híres író.  

Mészöly Miklós, az unokaöcs
Készítette: Kertész Dániel, CC BY-SA 3.0, Wikipedia

Molnár hatodikos korában érkezett a gimnáziumba, és rögvest az osztály egyik legjobb tanulója lett. A következő évben, VII.-ben az Önképzőkör vezetőségének egy alacsonyabb beosztását, az ellenőrt kapta meg. Év végén Holubbal és  Csötönyivel együtt a legnagyobb iskolai elismerésben, a  20 koronás jutalomban részesült.  Az utolsó évében vett részt először az iskola az országos  tornászbajnokságon. Abban az időben még nem volt divatja a tanulmányi versenyeknek, a diákok főként tornaversenyeken vetélkedtek. A gimnázium népes csapattal, 36 fővel vett részt a soproni  megmérettetésen Miklóssy János tornatanár vezetésével. A versenyen Molnár Dezső nyújtón országos bajnoki címet ért el, ez természetesen a szekszárdi csapat legjobb eredménye volt. Holubbal csak ők ketten érettségiznek jelesre. 
Érettségi után néhány évre nyoma vész. Mivel az értesítőből tudjuk, hogy hárman mentek teológiai pályára, de csak Csötönyi és Seleznik végzett papként, megkockáztatjuk, hogy talán atyai nyomásra ő volt a harmadik. Az azonban tény, hogy 1906-08 közt a debreceni Magyar Királyi Gazdasági Kamara növendékei közt találjuk. Itt hároméves mezőgazdászképzésen vett részt. 1915-ben találkozunk újra a nevével, akkor számos mezőgazdász újságban megjelenik ez a hirdetése: "Állást keres a katonai szolgálat alól végleg felmentett 31 éves, kitűnő akadémiai és felsőbb szőlő- és bor-gazdaságbam oklevéllel és gyakorlattal bíró gazdatiszt." (Az is érdekes, hogy a tornászbajnokot nyert fiatalembert felmentenek katonai szolgálat alól.)  Ezután tíz éven keresztül megint nincs  róla hír, 1925-ben azonban neve bekerül több országos napilapba, és még a parlamentben is elhangzott egy országossá dagadó, eléggé zavaros botrány kapcsán.  
Rög című politika hetilap szerkesztője, dr. Domonkos László lapjának 1924. augusztus 31.-i számában cikket írt „Örültek házába csukták, mert pártját fogta a népnek. Molnár Dezső tragédiája“ címmel. A lapról tudni kell, hogy az legbaloldalibb, még legálisan működő párt, a Magyar (néha Nemzeti) Földmunkás és Munkáspárt (MFMP)  lapja volt. A pártnak egyetlen egy parlamenti képviselője volt, Dénes István, aki pesti ügyvédként az alföldi Tótkomlós környékéről jutott be a parlamentbe radikális agrárszocialista programmal. A párt és Dénes István  tevékenysége szálka volt az akkori rendszer szemében. Ennek a radikális baloldali pártnak lett Molnár Dezső a sárbogárdi titkára. A Rög szerint Halassy Tibor sárbogárdi szolgabíró a főbíró távollétét arra használta fel, hogy a MFMP tevékenységét kiirtsa Sárbogárdról. Erre azt találta ki, hogy Molnár Dezsőt közveszélyes őrültnek nyilváníttatja, és a tébolydába záratja.  Ilyen igazolás kiállítására a sárbogárdi körorvos nem volt hajlandó, ezért ezt az igazolást egy a fővárosba került sárbogárdi orvossal állíttatta ki Halassy. A  szolgabíró beidézte hivatalába Molnár Dezsőt, aki Endre nevű, katonatiszt öccsével együtt jelent meg, aki minden jel szerint a történtekbe be volt avatva.( Később Halassy azt vallotta, hogy Molnár Endre volt Dezső elembeteggé nyilvánításának a  kezdeményezője is.) Ott Halassy közölte Molnár Dezsővel, hogy a kiállított igazolás alapján a szekszárdi tébolydába szállítják, mint közveszélyes őrültet. Ennek az intézkedésnek Molnár Dezső természetesen ellenállt, majd a kirendelt csendőrök és Molnár közt dulakodás alakult ki, majd a vasútállomáson Molnár Dezső a sínek közé zuhanva véresre zúzta magát.  

A cikkben megjelent állításokkal szemben  Halassy sajtópert indított dr. Domonkos László ellen, amit meg is nyert.  A bírósági vizsgálat megállapította, hogy Halassy az alispán  rendeletére járt el, és a hatósági orvosok Molnár Dezsőt  csakugyan elmebetegnek nyilvánították. Domonkos Lászlót rágalmazásért egyhavi  börtönbüntetésre, és hárommillió korona sérelmi díj megfizetésére kötelezték. ( Ekkoriban volt a korona inflációja a csúcson, ezért is ilyen magas ez az összeg.) Az ügy itt nem állt meg, a bíróság megállapította, hogy az információt Dénes István szivárogtatta ki Domonkos Lászlónak, így az ügy a nemzetgyűlés elé került, ahol a kormánytöbbség hozzájárult Dénes István mentelmi jogának a felfüggesztéséhez is. Hamarosan azonban a Rög ellen újabb vádak is megfogalmazódtak, aminek eredményeként a lapot betiltották. Domokos Lászlót pedig  nemzetgyalázás és a katolikus hit elleni izgatás miatt újra bűnösnek mondták ki, és újabb 7 hónapi börtönre, 3 évi hivatalvesztésre, ugyanennyi időre politikai jogainak felfüggesztésére ítélték. 
Molnár Dezsőt két hónap múlva szabadon engedték a szekszárdi tébolydából. 1928-ban a 25 éves érettségi találkozón a foglalkozásának ismertetésekor " sárbogárdi magánzónak" mondják. Öt évvel később gazdatisztnek. Molnár Dezső egyébként egyik értettségi találkozón sem jelent meg. Életéről többet nem sikerült kiderítenem.  

Az első érettségi

Az írásbeli vizsgálatokat 1903. május 14-16. és 18-19. napjain tartották meg. Néhány nappal előrébb hozták az érettségik napját, hogy az osztály több tanulója részt vehessen a soproni tornaversenyen.   A következő feladványok voltak kitűzve: 
1. A magyar nyelvből: a) A politikai mozgalmak hatása az irodalomra Széchenyi korában. (Irodalomtörténeti értekezés.) b) A magyar honvédelem fejlődése az állandó katonaság behozataláig (Történeti értekezés.) c) A hő hatása a szilárd testekre és a halmazállapot változására (Természettani értekezés.) Az a) tételt 4-, a b) tételt 14-, és a c) tételt 2 tanuló választotta. Eredmény: 5 jeles, 7 jó, 8 elégséges. 

2 . A latin nyelvből: Vergilius:  Aeneidos lib. IV (Didó királyné átka) 25 sor. Fordítás latinból magyarra. Eredmény: 5 jeles, 5 jó, 10 elégséges.

3. A görög nyelvből. Plato, Gorgias 79. fej. Fordítás görögből magyarra. Eredmény: 3 jó, 4 elégséges.

4. A német nyelvből. Goethe és „Hermann és Dorottya“ című  műve. Fordítás magyarból németre. Eredmény: 2 jeles, 10 jó, 7 elégséges 1 elégtelen.

5. A mennyiségtanból, a) Meghatározandó x és y értéke ezekből az egyenletekből:

b) Egy háromszög két oldalának összege 23,2 m. Ugyanezen két oldal négyzetének különbsége 134,56 m2. A kisebbik oldallal szemben fekvő szög 36°52' 10,7”.  Meghatározandók ezen háromszög többi szögei, oldalai és területe. - Eredmény: 2 jeles, 7 jó, 9 elégséges, 2 elégtelen. 

A szóbeli vizsgálatok június  24. és 25-én tartattak meg Spitkó Lajos tankerületi főigazgató úr elnöklete alatt. A végeredmény áttekintése :

Irodalom:

A Molnár család családfájának forrása: Magyar Családtörténeti Szemle 1942.3. szám. A Kápolnásnyéki Balassa Antal-féle iskolai alapítvány.  Holub József ifjúkori pályáját is érinti Nagy Janka Teodóra - Szabó Géza: Ecsetvonások Holub József tudományos portréjához Levéltári füzetek 11. 
Futter Gyuláról: V. Kápolnás Mária: Az első fényképészek és műtermek Tolna megyében 1870–1914, WMM Évkönyve 24.
A többi adatot én gyűjtöttem össze az ADT és a Hungaricana alapján régi újsághírekből, gimnáziumi értesítőkből.