2021. május 26., szerda

Garay 125: Gimnáziumi hagyományok-I. : Zászló, címer, ballagás

 A zászló 

A gimnáziumnak kezdetben se zászlaja, se címere nem volt. Mint már említettük, az épület maga sem  volt ünnepélyesen átadva. Így az egész várost megmozgató, nagy gimnáziumi ünnepségsorozattal a zászlószentelésig kellett várni. Ez viszont annyira nagyszabású lett, hogy azóta sem volt hozzá mérhető ünnepsége a gimnáziumnak.  
Wigand János igazgató már az iskola első értesítőjében, 1896-ban megemlíti, hogy két fontos alapítvány létrehozása válik az elkövetkezendő idők fontos feladatává:  a segélyalap és zászlóalap létrehozása. Mindkettő meg is valósult. A zászlóalap  célját így határozták meg:  "Az ifj. zászlóalap arra van rendeltetve, hogy akkorra, mikor az intézet teljes nyolczosztályuvá lesz, az ifjúság számára megfelelően díszes zászlót lehessen rajta venni."  A következő évben már be is számol azokról a szerény adományokról, amik befolytak a zászlóalapra (32 korona). Ezt főként úgy érték el, hogy április 17-ei iskolai ünnepséget (a 48-as alkotmány napja)  nyilvánossá tették, és ezen pénz gyűjtöttek. Aztán néhány évig nem történik semmi érdemleges, csak különböző forrásokból változó ütemben  folyik a pénz az alapba. (Az értesítőkből minden alap pénzforgalma olyan precízen nyomon követhető, hogy az ellen még  egy 120 évvel későbbi adóellenőr sem tehetne panaszt.)  1902-ben a nyolcosztályúvá váláskor már 411 korona az alap pénze, mégsem történik meg a vásárlás. A halasztást  később Wigand meg is indokolja azzal, hogy " hiányoztak a feltételek a minden illetékes tényezőt és erőt egyesítő fölszentelési aktushoz. Úgy avatni fel egy a társadalom- és nemzetfentartó és összetartó eszményeket jelentő jelvényt, hogy sajgó sebek, disszonáns hangok, egyenetlenség támadjanak nyomában: meggondolatlan, végzetesen visszás vállalkozás lett volna. " 
1906/07-es értesítőben olvashatjuk, hogy ebben az évben megszűnik az alap  azáltal, hogy a teljes pénzét elköltve, 479 koronáért megvásárolják a budapesti Govra és  Hausner Egyházfelszerelő  és  Oltárépítő  Műintézettől a díszzászlót. 
A zászlóavatásra a következő évben, tehát 1908-ban  került sor. Wigand  ekkor is őszintén írt aggodalmairól. Az iskola támogatói hátterét még nem érezte elég erősnek egy sikeres ünnepléshez. Ráadásul az ünnepséget június 21-ére, vasárnapra rakták, amikor már az iskolai év véget ért, és "előkelőbb családaink jórésze távoli fürdőkben időzik."  Aggodalma azonban alaptalan volt. Az "előkelőbb családaink " is szinte hiánytalanul megjelentek. A zászlóanyaságot a megyei főispán felesége, gróf Apponyi Gézáné, született Széchenyi Paula grófnő vállalta el, és rajta kívül a gimnáziumi ünnepségen nemcsak a város, a tankerület és a megye vezetősége képviseltette magát, hanem a megye történetében meghatározó szerepet játszó birtokos családok is szinte mind ott voltak. (Perczel, Széchenyi,  Döry, Sztankovászky, Jeszenszky, Bernrieder, Hanzely, Csapó,  Bezerédj,  stb.)  Távolabbi neves iskolák képviselői is eljöttek, pl. a Csurgói Református Gimnázium igazgatója.  
A két napos rendezvény az egész várost megmozgatta, és mai szemmel nézve szinte már abszurd elemek sorát is tartalmazta. 
Az ünnepség előestéjén a gimnázium diákjai más szekszárdi iskolákkal együtt, lampionos felvonulást tartottak. A városba érkezett díszvendégeknek pedig özv. Simontsits Béláné, a gimnázium ügyét előmozdító egykori alispán özvegye,  díszvacsorát adott. 
Másnap hajnali négykor (sic!) mozsárágyúk jelezték a városnak, hogy különleges napra ébredt. A város zászló- és virágdíszbe öltözött.  Az eseménysorozat első elemeként reggel kilenckor a tanulóifjúság és a tanári kar díszmenetben, katonazenekar kíséretében, a menet élén az új zászlóval, felvonult a megyeházához, ahol  Apponyi Gézánét köszöntötték. Majd átvonultak a "szorongásig megtelt" templomba, ahol ünnepi beszédekkel tarkított szentmise alatt felszentelték a zászlót. Ezután ismét díszmenetben vitték le a zászlót a gimnáziumhoz, ahol az ünnepséget tartották.  A város polgárai nagy számban jelentek meg a sétatéren és magán a gimnázium udvarán tartott ünnepségen is, ahol két hatalmas díszsátor alatt foglaltak helyett a meghívott előkelőségek.   Wigand saját verssel és hosszú beszéddel készült a több órás ünnepségre, ahol a többi egyház vezetői is megáldották a zászlót. Majd a zászlószegek beverésével ment el a műsor idejének jelentős része. A zászlószegek egy-egy magvas gondolat szimbólumai voltak.  Néhány  díszvendég ténylegesen be is verte a zászló rúdjába a saját szegét. Gróf Apponyi Géza Apponyi Albert vallás és közoktatási miniszter nevében verte be szeget, akinek jelmondata mindössze három szó volt: Isten, Király, Haza. Gróf Apponyi Gézáné zászlóanya jelmondata a következő volt: „Testileg edzett, jellemben erős, lélekben művelt polgárokra van Szükség. - Rajta Ifjak! E zászló alatt az elsőbbségért versenyezzetek!“ A legrangosabb jelenlévő főméltóság,  gróf Széchenyi Sándor főrendiházi alelnök pedig ezt hirdette: „Az ifjúság, amely követni fogja ezt a zászlót, ne csüggedjen, mert aki bízik Istenében és saját erejében, az — győzni fog.“  A hasonló magasztos gondolatokat még hosszan idézhetnénk a Közérdek tudósítása alapján, de azok hangulatát és mondandóját ez a néhány idézet is visszaadja. A Közérdek egyébként szinte különszámot szentelt az eseménynek, 7 oldalon keresztül tudósított az eseményről.
Délután sportversenyek voltak a város iskoláinak részvételével, este pedig a  Kaszinóban volt díszvacsora az előkelőségekkel.
Nyilván Wigand aggodalmának egy tekintélyes része anyagi természetű volt, hiszen az egész ünnepségsorozat komoly kiadással is járt, és bizonytalan volt a bevétel nagysága. A teljes költségvetés 2580 korona volt, ami egy vidéki kis ház ára volt akkoriban. Ezt az összeget az úgynevezett szegmegváltással remélték behozni. Díszszegeket gyártattak,  amelyeket a támogatók megvásárolhattak, és mint már említettük, a legfontosabb vendégek ténylegesen be is verték azt a zászlórúdba, többiek emlékül eltehették szegeiket.  Apponyi Géza és neje 50-50 koronát fizetett a szegeikért, Széchenyi Sándor már csak 10 koronát, a kisebb rangú polgárok 3-5 koronát.  A 15 fős tantestület is derekasan kivette részét a költségekből, mert összesen 100 koronát ajánlott fel szegmegváltás címen. Végül hála a város polgárainak is,  összesen 3300 korona gyűlt össze, tehát 720 korona nyereséggel zárult a rendezvény. A nyereség nagy részét az ifjúsági segélyalapnak folyósították. 
Az esemény szimbolikus jelentőségű is volt, sikere mindenki számára egyértelművé tehette, hogy a gimnázium végleg meggyökeresedett, tekintélye egyértelmű. Wigand aggodalmai végleg szertefoszlotthattak, immár egy elismert, széles támogatói bázissal rendelkező intézmény élén állt. 
A zászló ezt követően minden iskolai ünnepély fontos szereplője lett. Ma már csak Wigand leírásából ismerjük:  "Fehér damaszt selyem; egyik oldalán édes hazánk címere és szent koronája pompázó díszben, fölötte félívben intézetünk neve; a másik oldalán erélyes, kemény aranyérccel szőtt betűkkel e felírás: Küzdj és bízva bízzál!" 
A mai zászló 1971-ben a gimnázium fennállásának 75. évfordulójára készült. A Szekszárdi Nyomda ajándéka volt. A fehér damaszt selyem alap megmaradt, egyik oldalán az aktuális címer van, tehát 1990 után ezt  cserélték. Másik oldalon a gimnázium címere látható, úgy ahogy azt ma ismerjük. Az új címer terve is valószínűleg a 75. évfordulóra készült el. 

A címer

Az iskola régi címere jelvényen


Wigand zászlóleírásából láthattuk, hogy akkoriban nem volt a gimnáziumnak címere, máskülönben nyilván felkerült volna a zászlóra.  A gimnázium, 1923-ban vette fel a Garay nevet, mondhatni szinte "alattomosan", bármiféle névadó ünnepség nélkül. Dr. Resch Aurél a gimnázium akkori igazgatója úgy látszik nem volt a nagy ünneplések híve. Az 1923/24-es értesítőben is szinte elrejtve, az önképzőkör hírei közt értesülünk arról, hogy az iskola felvette a költő nevét. "Garay János életét s költészetét intézetünknek a költőről elnevezése alkalmából képzőgyűlésen ismertette egy-egy dolgozatban Kákonyi István VIII. és Háry József VIII. s Báthory Erzsébet c. költeményét szavalta Berze Nagy János VIII. o.  " A névadást összekapcsolták azzal, hogy az iskola nevében megjelenítették az új képzési formát. Ekkor a gimnázium az ország gimnáziumainak nagy részével együtt az úgynevezett reálgimnáziumok sorába lépett. Ez a változás nem annyira a reáltantárgyak óraszámának emelésében volt markáns, hanem inkább a görög, és némileg a latin nyelv rovására,  a nyugati nyelvek térhódításában volt tetten érthető. (Gimnáziumunkban előbb a francia, majd az olasz nyelv került bevezetésre a hagyományos német nyelv mellett. ) Az iskola hivatalos neve tehát 1924-től  Magyar Királyi Állami Garay János Reálgimnázium volt.
Ekkor készülhetett el a gimnázium legkorábbi ismert címere is, amit régi jelvényekről ismerünk. A címer a fő motívuma a griff  a Garay család címeréből került át az iskolaira.  A griff a háromszor ferdén vágott címerpajzs középső, kék színű mezőjében található. Az alsó és a felső ferde vágású mezőben zöld alapon piros virág található. A címerpajzs tetején a Szent Korona van, a pajzs három oldalán pedig lévő mondatszalagon pedig az iskola nevét találjuk. Ezt jobb és baloldalon egy vékony babérkoszorú szegélyezi. Mivel az iskola nevében 1924-1936 közt szerepelt a reálgimnázium elnevezés, ezért a címer valamikor ekkor készülhetett, vélhetően  a korszak elején. Számos, a címert ábrázoló jelvény és kitűző is készült, ezek sapkára téve, ruhára varrva az iskolai egyenruha fontos részét képezték. 
Nyilvánvaló, hogy ezt a címert az 1950-es évektől nem használhatták. A mai címer -mint már utaltunk rá- valószínűleg az iskola fennállásának 75. évfordulójára tervezték, régi motívumainak  felhasználásával.
Az 1971-től (?) használt új címer.

Az új címer még bátrabban szakított a heraldikai hagyományokkal, mint elődje. Ugyan megtartotta fő motívumnak a griffet, azonban erősen stilizálta azt. Ebben a griffábrázolásban teljesen hiányzik a hatalom és az erő, ami pedig a griff sajátossága lenne.  Későbbi gyenge másolatokban szinte a felismerhetetlenségig elkarcsúsodott, és szinte már komikussá is vált ez a mitikus lény. A címerpajzs  középről eltűnt, helyette az egész vett fel egy stilizált címer alakot. A Szent Korona természetesen lekerült, helyette a címerpajzs tetején nemzetiszín sáv fut végig. A három ferde vágás megmaradt, de eléggé szokatlanul, fehér alapon. A két virág helyett pedig két nagy G betű utal az intézmény nevére, ami félkörben olvasható a "pajzs" alján. A körbefutó babérkoszorúra két oldalt 3-3 levél utal. Összességében ez a címer a modernista felfogású, és talán inkább tekinthető emblémának, mint címernek.  

A ballagás

Ma ballagás az iskola legnagyobb ünnepe, és teljesen háttérbe szorítja az évzárót. Ez azonban a korai időkben nem így volt. Wigand idején az évzáró szerepe volt a meghatározó az iskolai záróünnepek sorában, a ballagás pedig egész egyszerűen nem létezett. Nem csak Szekszárdon nem tartottak ekkoriban ballagást, de más város gimnáziumaiban sem. A Selmeci Bányászati Akadémia hagyománya ekkor még nem ért le a középiskolák szintjére. Ebben a változást az 1930-as évektől figyelhetünk meg. 
Az értesítőkben 1931-ben hallani először róla, de jellemző módon ekkor még nem volt általános, pl. se Kaposváron, se Zalaegerszeg gimnáziumában nem volt. 
1931-ben, május 13-án, egy pénteki napon, a végzősök utolsó előtti tanítási napján, a déli nagyszünetben letudták az egészet. Az alsóbb évesek sorfalat álltak az udvar felé, majd a végzősök a Ballag már a vén diákot énekelve levonultak az udvarra. Az igazgató is mondott egy pár búcsúszót, de a hangsúly a diákok egymástól való búcsúzásán volt. Ez lassan változott csak, de a fő hangsúly 1943-ig, amíg az értesítők rendelkezésre állnak,  a diák-diák búcsúztatáson-búcsúzáson volt. Díjakat is az évzárón osztották ki, tehát annak jelentősége továbbra is megmaradt.
1939-ben, amikor Molnár (később Mészőly) Miklós is ballagott, már meghívták a szülőket is, ünneplőruhába öltözött mindenki, és ballagási műsort is tartottak. A ballagási ünnepély csúcspontja a hősök szobrának a megkoszorúzása volt. A koszorúzást ideológiai okokból a rendszerváltás után megváltoztatták, és a Garay szobor lett az új helyszín.
Díszített termekről 1941-ből van először hír, de ez a hagyomány is megtört a háborús helyzet miatt. Az 1950-es években is volt ballagás, ami 1957-től kapott új lendületet, majd a fogyasztói társadalmi normák általánossá válásával kapta meg a mai formáját. 
Mivel az igazgatói beszédeknek nem volt hangsúlyos szerepe a régi ballagásokban, nem is maradtak fenn. Egyetlen egy utalást találtam csak, amikor Róder Pál igazgató kihasználva a ballagás kínálkozó alkalmát, egyszerre  búcsúzott a diákoktól és egy nyugdíjba menő kollégától, Ujsághy Gézától.  1933-ben Varga Ignác igazgató helyettes így írt az eseményről, a ballagás szót még idézőjelek közé téve. (Ekkor ez a nap szombatra esett, és természetesen ezen a napon volt még akkoriban tanítás.) 

"Ünnepeltetéstől visszahúzódó szerény és érzékeny lelkülete volt oka annak, hogy igazgatónk nem búcsúztathatta őt el az egész tanulóifjúságtól az ő személyes jelenlétében. A búcsúztatás mindamellett megtörtént a VIII. oszt. tanulók május 13-i „ballagása“ alkalmával, amikor igazgatónk az egész ifjúság és szépszámú közönség jelenlétében az életbe távozó ballagóknak követendő példaképül Ujsághy Gézát, volt tanárukat állította oda. „Úgy teljesítsétek — mondá — Isten és emberek, hivatástok és magatok iránt tartozó kötelességeiteket, hogy majdan életetek alkonyatán ti is elmondhassátok azt, amit nyugalomba vonuló öreg tanárotok Szent Pál apostol szavai szerint bátran elmondhat: „Bonum certamen certavi, cursum consummavi, fidem servavi — Jó harcot harcoltam, pályámat bevégeztem, hűségemet megtartottam“

A szalagavató - szintén mint régi selmeci hagyomány- még később csatlakozott a ballagás előzményéül. A helyi sajtóban 1957-ben jelenik meg az első hír az akkoriban még bensőséges ünnepélyről, igaz akkor már hagyományosnak mondják. Ezt a bensőségességét még jó pár évtizedig megtartotta, és csak az utóbbi egy-két évtizedben vette fel  az "elsőbálos" vagy "táncversenyes" jellegét, utalva az egyik híres Murphy-törvényre, miszerint "amit érdemes elkezdeni, azt érdemes túlzásba is vinni."



2021. május 15., szombat

Garay 125: Az akadémiától a tébolydáig - Amiről az első tabló mesél

 A tabló és az osztály


Az első tabló 1903-ból. 
A tablót Futter Gyula szekszárdi fényképész készítette. Ez Futter egyik utolsó munkája lehetett, mert 1904-ben meghalt, hosszantartó súlyos betegségben, 46 évesen. A tetején lévő, naivitásában is bájos puttó által tartott felirat szerint ekkor a tablót a végzősök még az osztályfőnöküknek adták emlékül. Alul az ismert latin mondás: "Per ardua ad astra", aminek jelentése szabad magyar fordításban "A rögökön át a csillagokig".  Bal oldalon a tudomány istennője ül a kis magyar címeren, előtte a Pallasz Athéné szent állataként a tudás és bölcsesség szimbóluma, a bagoly, és más tudásszimbólumok, a könyvek, iratok  és az éggömb. A régi leírások szerint hasonló -kivitelében is ilyen,  kissé naiv- lehetett a lépcsőházi freskó a gimnázium épületében, aminek ma már nyoma sincs. A jobb alsó sarokban a gimnázium épületét látjuk. 
A fő helyen az igazgató és az osztályfőnök Wigand János és Szabó Ferenc portréja látható. Mellettük a két eminens diák, a két osztályelső, Holub József és Molnár Dezső. 


A tabló közepén Wigand János igazgató és Szabó Ferenc osztályfőnök. Velük már másutt részletesebben foglalkoztam. Wigand Jánossal itt,  Szabó Ferenccel itt. Szabó Ferenc a tantestület legidősebb tagja volt, a fiatalon elhunyt Simon Árpád után vette át az osztályt III.-ban.

Az osztály év végi eredményei 1903-ban. Az osztály 1896-ban, rögtön II. osztályként indult 26 fővel, és egy magántanulóval. Ebből a 27 tanulóból mindössze 11 jutott el az érettségiig. A többi kilenc tanuló vagy más algimnáziumból, polgári iskolából jött át, vagy más iskola magasabb osztályából vették át. A 20 végzős tanulóból végül 19-nek sikerült az érettségit tennie.  Vastagon szedték az osztály két kitűnő tanulójának a nevét. Az egyes érdemjegyek jelentése a következő volt: 1: jeles, 2: jó, 3: elégséges,  4:bukott. 
Rövidítések: e.ref: református; r.k.: katolikus; ev.ref: evangélikus; izr.: izraelita; tm.: tandíjmentes; tm.ö.: az összes tandíj elengedve. A tandíjmentességet tanulmányi és szociális alapon ítélték meg.


A tabló felső részén lévő tanulók. A nevek után az érettségi minősítését, valamint a 25 éves érettségi találkozó idején végzettségét, munkakörét ismertetem, esetleg egy-két szót még róla, ha valami nyomott hagyott a város  vagy a gimnázium történetében.  Az érettségi értékelésében három kategória volt, jelesen, jól és egyszerűen lehetett minősülni. 
Felső sor balról jobbra:
1. John Sándor egyszerűen érettségizett. A Tolna Megyei Gazdasági Egyesület titkára, magyar királyi gazdasági tanácsos lett. 
2. Kron Miksa jól érettségizett. A tablón szinte kisfiús még, de azért az életben jól megállta helyét. Apja jó módú kereskedő volt, fia apja üzleteit vitte tovább. Több boltjuk és vendéglőjük volt Szekszárdon.
3. Steiner Kálmán egyszerűen érettségizett. Katonai pályán 25 év múlva honvéd alezredességig  jutott,  Szepessyre magyarosította nevét.
4. Eichardt István egyszerűen érettségizett. Az iskolai tornaválogatott tagja volt. Budapesten befolyásos rendőrfőtanácsos lett, jogból doktorált. 
5. Dúzs Sámuel jól érettségizett. Az iskolai tornaválogatott tagja volt. Szekszárd város tűzoltóparancsnoka lett. 
6. Csötönyi János jól érettségizett. Az osztály harmadik legjobban tanulója volt, VII.-ben még Holubbal, Molnárral a legmagasabb iskolai elismerést kapja, VIII.-ra kissé visszaesett. Református lelkész lett Gyöngyösön. 
7. Hradek Ferenc egyszerűen érettségizett. Nevét Hantosra magyarította. Szekszárd város rendőrkapitánya lett.

Második sor balról jobbra:
9. Lunova Jenő (felirata nem látható) egyszerűen érettségizett. Már gimnazistaként kitűnt rajztehetségével.  Joghallgatóként indult, majd iparművész lett, előbb Keszthelyen, majd Szekszárdon működött, helyi jelentőségű mester volt. Festőként szobrászként is tevékenykedett.  Legismertebb műve a szekszárdi belvárosi templom Szent Kereszt-kápolnájának feszülete. Faragott bútorai keresettek voltak. 
10. Tóth Pál jól érettségizett. Szekszárd város főszámvevője lett, azaz a város gazdasági ügyeivel foglalkozott, Vendel István polgármester jobb keze volt. 
11. Perler Ferenc egyszerűen érettségizett. Az iskola tornaválogatottjának tagja volt, póznamászásban országos 2. helyezett lett. Jogot végzett, Budafokon illetve Budapesten szokványos jogi tevékenységet folytatott.  A II. világháborút követően viszont számos koncentrációs táborban eltűnt személy felkutatásának illetve halottá nyilvánításának lett ügygondnoka.
12. Seleznik Károly egyszerűen érettségizett. Tablóképe alapján  a koránál  idősebbnek néz ki. Nyilván ez összefügg azzal, hogy szerényebb tanulmányi eredményei dacára  nagy tekintélye lehetett, hiszen a hetedikes korukban megalakult, az iskola életében nagy szerepet játszó  Eötvös József Önképzőkör első diákelnöke lett. Nevét később Sebestyénre magyarosította, Pécsen lett plébános. 
13. Haypál Vilmos jól érettségizett. Jogászhallgatóként  23 évesen súlyos betegségben elhunyt. Tablóképe alapján talán már fiatalabb korában is egészségügyi problémái voltak, végig felmentett volt testnevelésből. 
14. Helebrand Béla egyszerűen érettségizett. A soproni Bencés Főgimnázium rajztanára lett, majd Esztergomban folytatta rajztanári pályáját.
15. Wendl István (felirat nélkül) egyszerűen érettségizett. Jelentősége miatt vele külön foglalkozunk.

Alsó sor balról jobbra:
16. Untermüller Ferenc egyszerűen érettségizett. Jogot végzett. Az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) titkára majd alelnöke lett Budapesten.
17. Ginther András egyszerűen érettségizett. Apja eredményes gazdálkodó volt Tevelen, ő is ott lett járási állatorvos. Fontos tagja volt annak a "teamnek", amelyik a bonyhádi tarka marhát országos hírűvé tette.
18. Tóth Béla egyszerűen érettségizett.  A Műegyetemre járt, fiatalon elhunyt.
19. Osztermayer Mihálynak később javító érettségit kellett tennie. Az osztály leggyengébb tanulója volt, VIII. osztályban 9 elégségese volt. Talán nem véletlen, hogy a legalsó sor szélére került.  Sikeres javító érettségije után végül anyakönyvvezető lett Pakson, de fiatalon elhunyt. 

Jelentősége miatt külön foglalkozunk három tanulóval. Az első Wendl István (1883-1967)  Az osztály gyengébb tanulói közé tartozott. Negyedik osztályban bukott latinból,  és javítóvizsgákkal tudott csak továbblépni. Az év végi bizonyítványaiban mindig szerepelt 6-7 elégséges osztályzat   Viszont nagyszerűen szavalt, végzősként ő kapta a legjobb szavalónak ítélt aranykoronást. Sportban is jeleskedett, több futó- és tornászversenyen indult, az iskolai tornaválogatott tagja volt.  A gimnázium után a fővárosban jogot végzett. Szekszárdi városházán kezdett el dolgozni, a tanácsköztársaság után  a város jegyzője lett, és így a zavaros politikai helyzetben a felfüggesztett polgármester helyett már ő irányította a várost. Így szinte ölébe hullt a polgármesterség, amit 1921-től 1944-ig betöltött.  A vitézi címmel névmagyarosítási kötelezettség is járt, ezért Vendelre magyarosított. A polgármesteri  munkásságával a várostörténeti monográfiák részletesen foglalkoznak. Mi most itt pusztán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a osztálytársai közül milyen sokan kerültek a város vezetőségébe, ami nyilván nem a véletlen műve: a főszámvevő (Tóth Pál), a rendőrkapitány (Hradek Ferenc) és a tűzoltóparancsnok (Dúzs Sámuel).  Sorsának 1945 utáni alakulását áttekinthetjük innen.

Az osztály egyik jeles tanulója  Holub József volt, nem véletlenül került Wigand mellé. Apja a polgári fiúiskola igazgatója volt, aki sokfajta módon támogatta a gimnáziumot is. IV.-es  korában jött át a gimnáziumba, és rögtön kitűnt szavalataival. A következő évben az évzáró 16 jutalomban részesülő tanulója közül a "másodsorban" jutalmazottak közt találjuk. Hatodikosként már a legnagyobb jutalmat érdemli ki. Hetedikes korában alakult meg a Eötvös József Önképző kör, ami akkor értelemszerűen, az osztályra épült. A hét tisztség közül ő második legfontosabbat, a titkárit töltötte be. A következő évben az Önképzőkör történelmi pályázatának első díját is elnyeri a „Magyarország és a szentszék 1000 — 1031“ című dolgozatával. Ekkor már nem csak a gimnázium tanárai, hanem főként Wosinsky Mór,  a múzeumigazgató, tudós pap támogatja történészi ambícióit. A Pécsi Egyetemen tanszékvezető egyetemi tanár, akadémikus lett. Rövid életrajza a legfontosabb lexikonokba is bekerült, pl. a wikipédián is olvasható. 
 

 Molnár Dezső, az osztályelső


 

Molnár Dezső Madocsáról származott,  a helyi református lelkész, Molnár Sándor legidősebb fia volt. Molnár Sándor (1864-1918) évtizedeken át Madocsán szolgált, nagy tiszteletnek örvendő ember volt, aki nem ijedt meg attól sem, ha fel kellett emelnie a szavát, például a helyi jegyző ellen. Molnár Sándornak 9 gyermeke volt, mind a négy fiát a szekszárdi gimnáziumba járatta.  Mind jó tanuló, jó sportoló volt. Dezső testvére, ifj.Molnár Sándor 1906-ban érettségizett. Mérnök lett, a Szekszárd-bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat igazgató-főmérnökeként dolgozottAz ő gyermeke lesz Molnár Miklós, ki Mészöly Miklós néven  a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja lett.  Molnár Dezső tehát az író legidősebb nagybácsija volt.

A Molnár család családfájának részlete. Bekeretezve az apa, Molnár Sándor, a fia Molnár Dezső, és az unoka, Molnár Miklós, a híres író.  

Mészöly Miklós, az unokaöcs
Készítette: Kertész Dániel, CC BY-SA 3.0, Wikipedia

Molnár hatodikos korában érkezett a gimnáziumba, és rögvest az osztály egyik legjobb tanulója lett. A következő évben, VII.-ben az Önképzőkör vezetőségének egy alacsonyabb beosztását, az ellenőrt kapta meg. Év végén Holubbal és  Csötönyivel együtt a legnagyobb iskolai elismerésben, a  20 koronás jutalomban részesült.  Az utolsó évében vett részt először az iskola az országos  tornászbajnokságon. Abban az időben még nem volt divatja a tanulmányi versenyeknek, a diákok főként tornaversenyeken vetélkedtek. A gimnázium népes csapattal, 36 fővel vett részt a soproni  megmérettetésen Miklóssy János tornatanár vezetésével. A versenyen Molnár Dezső nyújtón országos bajnoki címet ért el, ez természetesen a szekszárdi csapat legjobb eredménye volt. Holubbal csak ők ketten érettségiznek jelesre. 

Érettségi után néhány évre nyoma vész. Mivel az értesítőből tudjuk, hogy hárman mentek teológiai pályára, de csak Csötönyi és Seleznik végzett papként, megkockáztatjuk, hogy talán atyai nyomásra ő volt a harmadik. Az azonban tény, hogy 1906-08 közt a debreceni Magyar Királyi Gazdasági Kamara növendékei közt találjuk. Itt hároméves mezőgazdászképzésen vett részt. 1915-ben találkozunk újra a nevével, akkor számos mezőgazdász újságban megjelenik ez a hirdetése: "Állást keres a katonai szolgálat alól végleg felmentett 31 éves, kitűnő akadémiai és felsőbb szőlő- és bor-gazdaságbam oklevéllel és gyakorlattal bíró gazdatiszt." (Az is érdekes, hogy a tornászbajnokot nyert fiatalembert felmentenek katonai szolgálat alól.)  Ezután tíz éven keresztül megint nincs  róla hír, 1925-ben azonban neve bekerül több országos napilapba, és még a parlamentben is elhangzott egy országossá dagadó, eléggé zavaros botrány kapcsán.  
Rög című politika hetilap szerkesztője, dr. Domonkos László lapjának 1924. augusztus 31.-i számában cikket írt „Örültek házába csukták, mert pártját fogta a népnek. Molnár Dezső tragédiája“ címmel. A lapról tudni kell, hogy az legbaloldalibb, még legálisan működő párt, a Magyar (néha Nemzeti) Földmunkás és Munkáspárt (MFMP)  lapja volt. A pártnak egyetlen egy parlamenti képviselője volt, Dénes István, aki pesti ügyvédként az alföldi Tótkomlós környékéről jutott be a parlamentbe radikális agrárszocialista programmal. A párt és Dénes István  tevékenysége szálka volt az akkori rendszer szemében. Ennek a radikális baloldali pártnak lett Molnár Dezső a sárbogárdi titkára. A Rög szerint Halassy Tibor sárbogárdi szolgabíró a főbíró távollétét arra használta fel, hogy a MFMP tevékenységét kiirtsa Sárbogárdról. Erre azt találta ki, hogy Molnár Dezsőt közveszélyes őrültnek nyilváníttatja, és a tébolydába záratja.  Ilyen igazolás kiállítására a sárbogárdi körorvos nem volt hajlandó, ezért ezt az igazolást egy a fővárosba került sárbogárdi orvossal állíttatta ki Halassy. A  szolgabíró beidézte hivatalába Molnár Dezsőt, aki Endre nevű, katonatiszt öccsével együtt jelent meg, aki minden jel szerint a történtekbe be volt avatva.( Később Halassy azt vallotta, hogy Molnár Endre volt Dezső elembeteggé nyilvánításának a  kezdeményezője is.) Ott Halassy közölte Molnár Dezsővel, hogy a kiállított igazolás alapján a szekszárdi tébolydába szállítják, mint közveszélyes őrültet. Ennek az intézkedésnek Molnár Dezső természetesen ellenállt, majd a kirendelt csendőrök és Molnár közt dulakodás alakult ki, majd a vasútállomáson Molnár Dezső a sínek közé zuhanva véresre zúzta magát.  
A cikkben megjelent állításokkal szemben  Halassy sajtópert indított dr. Domonkos László ellen, amit meg is nyert.  A bírósági vizsgálat megállapította, hogy Halassy az alispán  rendeletére járt el, és a hatósági orvosok Molnár Dezsőt  csakugyan elmebetegnek nyilvánították. Domonkos Lászlót rágalmazásért egyhavi  börtönbüntetésre, és hárommillió korona sérelmi díj megfizetésére kötelezték. ( Ekkoriban volt a korona inflációja a csúcson, ezért is ilyen magas ez az összeg.) Az ügy itt nem állt meg, a bíróság megállapította, hogy az információt Dénes István szivárogtatta ki Domonkos Lászlónak, így az ügy a nemzetgyűlés elé került, ahol a kormánytöbbség hozzájárult Dénes István mentelmi jogának a felfüggesztéséhez is. Hamarosan azonban a Rög ellen újabb vádak is megfogalmazódtak, aminek eredményeként a lapot betiltották. Domokos Lászlót pedig  nemzetgyalázás és a katolikus hit elleni izgatás miatt újra bűnösnek mondták ki, és újabb 7 hónapi börtönre, 3 évi hivatalvesztésre, ugyanennyi időre politikai jogainak felfüggesztésére ítélték. 
Molnár Dezsőt két hónap múlva szabadon engedték a szekszárdi tébolydából. 1928-ban a 25 éves érettségi találkozón a foglalkozásának ismertetésekor " sárbogárdi magánzónak" mondják. Öt évvel később gazdatisztnek. Molnár Dezső egyébként egyik értettségi találkozón sem jelent meg. Életéről többet nem sikerült kiderítenem.  

Az első érettségi


Az írásbeli vizsgálatokat 1903. május 14-16. és 18-19. napjain tartották meg. Néhány nappal előrébb hozták az érettségik napját, hogy az osztály több tanulója részt vehessen a soproni tornaversenyen.   A következő feladványok voltak kitűzve: 
1. A magyar nyelvből: a) A politikai mozgalmak hatása az irodalomra Széchenyi korában. (Irodalomtörténeti értekezés.) b) A magyar honvédelem fejlődése az állandó katonaság behozataláig (Történeti értekezés.) c) A hő hatása a szilárd testekre és a halmazállapot változására (Természettani értekezés.) Az a) tételt 4-, a b) tételt 14-, és a c) tételt 2 tanuló választotta. Eredmény: 5 jeles, 7 jó, 8 elégséges. 

2 . A latin nyelvből: Vergilius:  Aeneidos lib. IV (Didó királyné átka) 25 sor. Fordítás latinból magyarra. Eredmény: 5 jeles, 5 jó, 10 elégséges.

3. A görög nyelvből. Plato, Gorgias 79. fej. Fordítás görögből magyarra. Eredmény: 3 jó, 4 elégséges.

4. A német nyelvből. Goethe és „Hermann és Dorottya“ című  műve. Fordítás magyarból németre. Eredmény: 2 jeles, 10 jó, 7 elégséges 1 elégtelen.

5. A mennyiségtanból, a) Meghatározandó x és y értéke ezekből az egyenletekből:

b) Egy háromszög két oldalának összege 23,2 m. Ugyanezen két oldal négyzetének különbsége 134,56 m2. A kisebbik oldallal szemben fekvő szög 36°52' 10,7”.  Meghatározandók ezen háromszög többi szögei, oldalai és területe. - Eredmény: 2 jeles, 7 jó, 9 elégséges, 2 elégtelen. 

A szóbeli vizsgálatok június  24. és 25-én tartattak meg Spitkó Lajos tankerületi főigazgató úr elnöklete alatt. A végeredmény áttekintése :


Irodalom:

A Molnár család családfájának forrása: Magyar Családtörténeti Szemle 1942.3. szám. A Kápolnásnyéki Balassa Antal-féle iskolai alapítvány.  Holub József ifjúkori pályáját is érinti Nagy Janka Teodóra - Szabó Géza: Ecsetvonások Holub József tudományos portréjához Levéltári füzetek 11. 
Futter Gyuláról: V. Kápolnás Mária: Az első fényképészek és műtermek Tolna megyében 1870–1914, WMM Évkönyve 24.
A többi adatot én gyűjtöttem össze az ADT és a Hungaricana alapján régi újsághírekből, gimnáziumi értesítőkből. 




2021. május 10., hétfő

Garay 125: Szekszárd előtt - Kiegészítések Wigand János életrajzához

Wigand János az első szekszárdi érettségi tablón.

Gimnáziumunk első igazgatójának tevékenységét  az iskola centenáriumi könyvében Zentai András, majd a honismereti szakkör írása (Gujás Enikõ–Vecsei Vivien–Verebi Máté, vezető tanár: dr. Gesztesi Enikő) már méltatta. Ezek a méltatások azonban - érthető módon- főként Wigand szekszárdi éveiről szólnak. Az alábbi kis írás az első igazgató Szekszárd előtti korszakával foglalkozik. 

Varsád a Tolnai-Hegyhát egyik szinte színtiszta német lakosú evangélikus falva volt. A XIX. század elejéig a Hegyhát lutheránus központjának is számított, Wigand János születésekor ezt a szerepet inkább már Gyönk töltötte be, de az egyházi hagyományok, és a német identitás továbbra is meghatározó volt ebben a közepes méretű faluban.

A korai évek

Wigand János 1856-ban született Varsádon. Apja gazdálkodott, hét (más források szerint nyolc) gyermeket nevelt. Wigand János a családból hozta a német nyelv (helyi változatának) ismeretét, az  evangélikus hitét és identitását. A faluban a Wigand elég gyakori családnév volt, így  nehéz elkülöníteni a családra vonatkozó adatokat, Bonyhádon is egyszerre két varsádi Wigand János járt gimnáziumba. Az kétségtelen, hogy Wigand János a tolnai evangélikus svábság "kedvenc" iskolájában, Sárszentlőrincen kezdte meg algimnáziumi tanulmányait.  A sárszentlőrinci gimnázium azonban 1869-ben átköltözött Bonyhádra, így az utolsó évet ott végezte el. Bonyhádon akkoriban csak algimnázium működött, azaz csak négy évfolyamon  tanult a 10-14 év közti tanulóifjúság. Az érettségit  a soproni Evangélikus Főgimnáziumban szerezte meg. A soproni iskola értesítője szerint itt nem tűnt ki rendkívüli eredményeivel, de az irodalmat már ekkor kedvelhette, hiszen végzősként egy Tolnai Lajos kötetet adományozott az iskola könyvtárának. Tolnai Lajos kedvelése már kialakulófélben lévő kettős,  német-magyar identitásának is egyfajta bizonyítékaként fogható fel, hiszen a magyar író abból a hegyháti sváb környezetből indult, ahonnan Wigand is származott.

A Sárszenltőrinci Algimnázium, ahol Wigand János első három gimnáziumi évét töltötte.

Egy tudós pálya elején

Wigand János 1875-től  Pesti Egyetem Bölcsészeti Karán magyar-német szakon tanult. Tanárai közül később kedves tanítványomnak nevezte a neves professzor Heinrich Gusztáv, aki  egyfajta kapocs volt a német és magyar  irodalom közt. Wigand is hasonló életeszményt képviselt. Heinrich hatását sejthetjük abban is, hogy  egyetemista korában, 1877-ben, 21 évesen  kezdi meg tudományos-irodalmi publikációit az akkor induló Egyetemes Philológiai Közlönyben, melynek Heinrich szerkesztője volt. Nem sokkal később Wigand a Phililógiai Társaságba is belépett. Elsőként Schiller egy terjedelmesebb művének magyar fordítását jelentetti meg. A szabadelvű Ellenőr című újság kritikusa szerint ez inkább hű fordítás volt, mint szép.

Heinrich Gusztáv (1845-1922)  a pesti egyetemen 1873-tól tanított.
 A jelek szerint a fiatal egyetemi tanár és Wigand közt fontos mester-tanítvány viszony alakult ki. 
Heinrich  később a magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb alakja, az MTA tagja lett.

1878-ban először az Eddából vett terjedelmesebb rész fordítása jelent meg a lapban,  amihez a tanulmánynak is beillő jegyzeteket Heinrich Gusztáv állította össze. Heinrich dicsérte  az általa instruált Wigand fordítását. A következő számban Wigand a német Petőfi fordításokról értekezett két frissen megjelent kötet kapcsán,  majd egy  tanulmánya is megjelenik Walhter von der Vogelweideről, ami saját fordításainak volt előszava.  Ebben az évben még egy kisebb Lessing ismertetője is megjelent a nagy tekintélyű lapban. Kétségtelenül elmondhatjuk, hogy 22 évesen ez egy igen komoly  indulás volt az irodalomtudományi pályán. 1879-ben is lendületesen indult, ismét egy Schiller fordítás  jelent meg a Philológiai Közlönyben, közben egy újabb irodalmi lapban, a Fővárosi Lapokban is megjelentek versfordításai. Ez az irodalmtudósi-fordítói pálya mégis lényegében megtört. Ennek pedig az  volt az oka, hogy tanári munkája mellett ez a tevékenység fokozatosan háttérbe szorult.

Wigand János a tanári pályáját 1879-ben Aradon kezdte meg a Királyi Főgimnáziumban, nem is akárhogy. Az 1879-80-as iskolai értesítő mindjárt a pályakezdő tanár  14 oldalas tanulmányával indult, ami Garay Jánosról szólt. A német témák után az egyik nemzeti költő életművét vette górcső alá. A tanulmányban Garay János népszerűségének kereste az okát. Együtt vallotta Toldy Ferenccel, hogy tehetségben Bajza és Czuczor mögé sorolandó Garay népszerűségben messze megelőzte csaknem összes kortársát, és csak Vörösmarty vetélkedett vele. Toldy viszont nem adta meg a választ arra, hogy közepes tehetséggel miként lehetett népszerűségben az elsők közt "Vörösmarty epigonja".  Erre Wigand válasza következőben összegezhető: "...a lyrai, a pathetikus hevülés, a lágy érzés, a mely egész költészetén elárad, pótolni tudta a valódi költői érték hiányát; Garay költői egyéniségére az ihlettség bélyegét nyomta s a közönséget meghatotta."  Wigand az életmű egészét áttekintve a balladáknál kimutatja Uhland hatását is. Összességében elég vegyes véleményt fogalmaz Garayról. Ekkor még biztos nem gondolt arra, hogy életének meghatározó részét éppen Garay városában fogja leélni. 1880-ban egy újabb tanulmánya jelent meg a Philológiai Közlönyben,  ezúttal Arany János német fordításairól. Ezt követően Wigandot áthelyezték a pancsovai gimnáziumba.

A pancsovai gimnázium

Pancsova akkoriban a Vajdaság déli csücskén Szekszárdnál csak kissé nagyobb (17- 18 ezres lakosságú), de   polgárosodottabb határváros volt.  A polgárok legnagyobb része, kb. 7500 fő szerb volt, mellettük a kb. 7300 fős németség alkotta a másik meghatározó nemzetiséget. A magyarok száma nem érte el a 3 ezret, a magyarul tudóké pedig a 6 ezret sem.  A városban több mint félezer katona és határőr is állomásozott állandó jelleggel. Ez kellett is, mert a város a nemzetiségi ellentétektől is szenvedett, amik nyilván a Monarchia békéjében is látensen megmaradtak. A 19.század elején a szerbek rátámadtak a várost irányító vagyonosabb németekre, majd a szabadságharc alatt a magyar -szerb konfliktus éleződött ki. 

A panccsovai Magyar Királyi Állami Főgimnázium 1888-ban átadott épülete.
Metszet az iskola értesítőjéből. (Kép forrása.) 

A pancsovai  gimnázium egyik fő feladata a kor szellemiségének megfelelően a „Magyarisierung”, a magyarosítás volt. A gimnázium 1874-től adta ki értesítőit,  kezdetben még kizárólag német nyelven. 1876-ban lett teljes főreáliskola. 1879-ben, Wigand érkezéskor a város kormányzati státusza megváltozott. Addig határőrvidéki városként közvetlenül Bécs alá tartozott. Ettől az évtől megszűnt a határőrvidék,   az iskola  a magyar közigazgatás hatálya alá került, és az iskolában is bevezették a magyar nyelvet.  Wigand érkezésekor  a gimnáziumnak mindössze 102 tanulója volt.  Összességében a  tanulók negyede egyáltalán nem tudott magyarul, ez arány az alsó évfolyamokon még 70-80% körüli  volt. A közvetítő nyelvként  a németet használták,  mert ezt a szerb diákok is jobbára beszélték. Az iskolában egyébként a szerb diákok aránya messze nem érte el a lakosságarányt, viszont többször találunk arra utalást az értesítőkben, hogy sok szerb szülő a közeli Belgrádban járatja gyermekét, de németek közt is akadt, aki külföldre vagy más messzi városba küldte fiát.  Az iskola tanítási nyelve hivatalosan a magyar volt, bár a nemzetiségek nyelvét is tanították.   Tordai György igazgató az értesítőkben úgy vélte, hogy kellő fokozatossággal állnak át a magyar nyelvre.  Az értesítő szerint ez a fokozatosság azt jelentette, hogy az első évfolyamon  karácsonyig vegyesen használták a magyar és német  nyelvet, onnan kezdve minden tantárgy magyar nyelven ment már. Arra, hogy a magyar nyelvre való átállásra kevés időt hagytak bizonyíték, hogy már ekkor szóba jött egy magyar nyelvi előkészítő évfolyam terve, de ennek indítására még néhány évig nem került sor.  Az értesítők viszont magukat leplezik le azzal, hogy a használt tankönyvek közt még harmadikban is sok a német nyelvű, tehát a teljes átállás még ekkora sem valósulhatott meg.   A magyar nyelvet természetesen magas óraszámban tanították, mégis nehezen ment,  mert a tanulók ötöde az alsó évfolyamokban megbukott ebből.  Másból is rendkívül magas volt a bukások száma, amelynek hátterében szintén a magyar nyelv hiányos ismerete állhat.  Ennek következtében a felsőbb évfolyamokon az osztálylétszám rendkívül alacsony volt, mindössze 4-8 fő. 

Mire  16 év után Wigand János pancsovai korszakának a végére ért,  a gimnázium tanulólétszáma 70%-kal megnőtt. Az előkészítő évfolyamot is beiktatták, így a statisztika szerint már minden elsős tudott magyarul is. Ennek ellenére a felsőbb évfolyamokon az osztálylétszám továbbra sem növekedett, azaz még a korábbiakhoz képest is  katasztrofálisan megnőtt a lemorzsolódási arány. Az elsőbe felvett tanulók kevesebb mint ötöde jutott el az érettségiig, a tanulók 80%-a kibukott.   Ezt a tankerület  vezetése nem tartotta aggályosnak, mert végig, csaknem negyven évig Tordai György állhatott a gimnázium élén. Wigand János dicséretére legyen mondva, hogy nem ezt a szellemiséget örökítette tovább a szekszárdi gimnáziumba.

Wigand János tevékenysége Pancsován

Az elmondottakból is látszik, hogy a pancsovai gimnáziumban tanítani nem volt egyszerű feladat.  Wigand 1880-ban a német nyelv és a történelem tanításával kezdte meg pancsovai pályafutását. Utóbbira nem volt képesítése, de fel kellett vállalnia ezt is. Az elkövetkező években a magyar nyelvtant is megkapta, amihez újdonságként a bölcsészettan társult. Az irodalmi publikációkat sem hanyagolta el teljesen,  1881-ben a Budapesti Szemlében jelentek meg Schiller fordításai. Ebben az évben színdarab írással is megpróbálkozott. A gimnáziumi segélyező egyesület javára megírta "Az új hazában" című egyfelvonásosát, amely német fordításban is megjelent itt helyben. Szintén  ez évben a  III. osztály élén megkezdte osztályfőnöki megbízatásainak a sorát is.  Egyre több szervezési munkába is bekapcsolódott, majd 1884-től az ifjúsági önképzőkör tanárelnöke  is lett. 1885-től az országos Pedagógiai Társaság is tagjai közé fogadta, gimnáziumában pedig a diáksegélyező egylet vezetőségébe került be. 1886-ban társadalmi megbízatásai immár a gimnázium kapuját is átlépték, és a  pancsovai Gromon Dezső Magyar Nyelvterjesztő Egyesületnek lett titkára, majd másod-igazgatója.  Ez egy irodalmi önképzőkör volt a magyar kultúra terjesztésének jegyében. Wigand itt többször tartott felolvasást, előadást irodalmi témákban, több fordítását is bemutatta itt. 1887-ben az iskolai szavalókör irányítását is átvette. 1888-ban avatták fel a gimnázium új, korszerű épületét. Az avatóünnepségre Wigand egy köszöntő verset írt. 1889-ben a Philológiai Közlönyben négy új versfordítása jelent meg  Walhter von der Vogelweidetől. 1890-től a Magyar Néprajzi Társaságnak is tagja lett. Iskolai megbízatásainak a száma is tovább nőtt az ifjúsági könyvtár "őre" lett. Messze ő rendelkezett a tantestületben a  legtöbb megbízatással. Megritkultak  a Philológiai Közlönybe írt német fordításai,  helyettük a Csiky Gergelyről, Szophoklészről jelentek meg cikkei. A helyi német és magyar újság is egyre gyakrabban közölte itteni felolvasásait, beszédjeit, melyekkel  igazgatóját is mind gyakrabban helyettesítette. Minden jel szerint a reálszakos Tordai György is felismerte, hogy ezek terén nem vetélkedhet Wiganddal. Pancsova városának egyre elismertebb polgára lett. A polgári iskolát végzett lányok számára  ő tartotta  továbbképző tanfolyamokat, végül 1895-ben a városvezetés őt bízta meg a város millenniumi könyvének szerkesztésével is. Nem tudjuk, sikerült-e ezt a művét befejezni, mert a következő tanév elején Wigand János megkezdte szekszárdi működését. 

Wigand János Pancsován alapított családot is. Felesége, Hoffmann Mária (1868- 1949) személyisége számos  közös jegyet mutatott férjével. Neki is német volt az anyanyelve, csak ő szerémségi német volt. Minden jel szerint irodalmi és művészeti tehetségben talán még férje előtt is járt. Több díjnyertes színdarabot írt, ezek közül kiemelkedik  az 1896-ban a Nemzeti Színház drámaíró pályázatára írt Ninon című darabja, amivel elnyerte a fődíjat. A bíráló bizottság elnöke, a neves Alexander Bernát is meleg szavakkal méltatta a színművet. Kiválóan verselt németül és magyarul is. Férje halála után főként Arany János németre fordításaival aratott sikert. Számos jótékonysági esten zongorázott, képzőművészeti kiállításokon szerepelt, lányával közösen készítik el a szekszárdi evangélikus templom szószékének faragványait. Wigand Jánosné Pancsován három leánynak adott életet, közülük a legfiatalabb - Edit- örökölte anyja szobrászati tehetségét is.

Wigand János tevékenysége mély nyomott hagyott a pancsovai gimnázium életében. Erre bizonyíték, hogy amikor távozása után tíz évvel az egykori kolléga, Javorik János igazgató áttekinti a gimnázium történetét, akkor az iskolára legnagyobb hatást tett tanárok közt Wigand Jánosról így emlékezik meg: "Wigand János, a szekszárdi főgimnázium jelenlegi igazgatója, aki mély paedagogiai tudása, világos és éles ítélőképessége, valamint minden előítélettől ment gondolkodása által domináló helyet foglalt el a testületben."

Kétségtelen tehát, hogy nem filológiai, irodalmi munkássága maradt emlékezetes Pancsován, hanem a pedagógusi, emberi kvalitása. Elmondhatjuk, hogy Szekszárdon is ez történt, mi is így kell hogy megőrizzük emlékét.