Pillantás a szentélybe.
A grábóci szerb kolostor jelentősége messze túlmutatott a megye határain. Az
egész Kárpát-medencei szerbség szellemi és vallási központja volt, egy valóságos
"magyar Athosz". 1585-ben alapították és innen kezdve 1974-ig, az utolsó szerzetes
haláláig (néhány háborús évet leszámítva) folyamatosan működött. Vallási
jelentőségét csak tovább fokozza az a tény, hogy itt őriznek egy igen értékes
Szent Borbála ereklyét is, ami miatt búcsújáróhelyként is jelentős. A mostani templom
1736 és1741 közt épült, egy jóval korábbi, kisebb templom helyén. Tornya és kupolatornya 1796-ból származik. A kolostor
művelődéstörténeti szerepének megfelelően művészileg is kiemelkedő alkotás.
Ikonosztáza 1768-ra lett kész, képeit Vasilij Osztojity, újvidéki festő készítette.
A freskók 1784-85-ben készültek az ugyancsak újvidéki Andrej Saltist vezetésével.
A templomot és az időközben szociális otthonná átalakított kolostort 1994-ben
a szerb egyház ismét birtokba vehette. Műemléki védelem alatt áll a templom
feletti domboldal szerb temetője is, ahol még néhány 18.századi keresztet is
láthatunk. |