Arany Prága magyar szemmel 2.: A Hradzsin (Várnegyed)

A Hradzsin a Petřín-domb tetején lévő kilátóból.
 Bal oldalon a polgári város, ami főként palotákból áll. Jobb oldalon a királyi vár következik, amelynek centrumában a Szent Vitus-székesegyház magasodik ki. A magyar történelemben olyan fontos a szerepe, hogy cseh neve magyarosan is rögzült. (A cseh neve: Hradčany)  A Hradzsin 1784-ig önálló városrész volt a Óvárossal, Újvárossal és Kisoldallal együtt. A 150 hektáros Várnegyedben ma mindössze  kb.2000 ember él, de évente mintegy 3 millió turista fordul meg. Világos, hogy az Újvárossal ellentétben ez a negyed a túlturizmus jeleit mutatja. 

A Hradzsin a Kisoldal felől.
 Bal szélén a Régi Királyi Palota a Mindeszentek-kápolnájával. A  Régi Királyi Palota  előre ugró épületszárnyának második emeleti ablakában játszódott le 1618-ban a második prágai defenesztráció (ablakon való kidobás), amelyről még lesz szó.  A Régi Királyi Palotától jobbra az Új Királyi Palota következik. A Királyi paloták fölé a Szt. Vitus-székesegyház magasodik. A kép jobb szélén a Szt. György-templom tornya is idelátszik. 

A ma látható gótikus székesegyházat korábbi két templomelőzmény után, Luxemburgi János cseh király uralkodása alatt kezdték el építeni,  az 1344-ben Avignonból idehívott Arrasi Mátyás irányítása alatt. A IV. Károly császár alatt felgyorsult építkezések huszita háborúk idején  a nagy déli toronynál leálltak. II. Ulászló alatt valamicskét továbbépítettek rajta, de a törökök elleni magyar déli határvédelem minden pénzt elvitt. (Mint ismert II. Ulászló 1490-től  magyar király is volt.) Ez a  torony is  áldozata lett 1541-ben a nagy prágai tűzvésznek, így arra majd csak  Bonifaz Wohlmut, I. Ferdinand udvari építésze épített 1564-ben erkélyt és sisakot, de már reneszánsz stílusban. Ezután újra 300  évig állt az építkezés, amit csak a 19. század végén fejeznek be. Ma az épület hivatalos neve  Szent Vitus, Vencel és Adalbert Metropolita Katedrális.  A templom művészi kivitelével és méreteivel a  nyugat-európai katedrálisok méltó társa. (A katedrális méretei: 124 m × 60 m, a főtorony 102,8 m magas, az elülső -19.századi-  tornyok 82m -esek , a belső  magassága 33,2 m. Összehasonlításul, a párizsi Notre Dame 4 méterrel hosszabb, de 12m-rel keskenyebb. Belmagassága 0,7m-rel kisebb, tornyai pedig 33m-rel alacsonyabbak  az  itteni déli toronynál.) 

A Hradzsin szélén, az egykori falakon kívül áll a modernista Kepler Gimnázium épülete 1932-ből, ahol Prága egyik elitgimnáziuma működik.  A diákok "A két öregnek" nevezik az intézmény előtt álló  csillagászok, Brahe és Kepler közös szobrát, amit az 1980-as években avattak. Egy sokat foglakoztatott, de nem túl egyéni stílusban alkotó cseh szobrászműve. (Josef Vajce). Kettőjüket I. Rudolf királyunk foglalkoztatta itt Prágában, akiről még lesz szó. Persze őt nem annyira  csillagászat forradalma érdekelte,  mint az asztrológia. A Hradzsinban sok minden róla szól, hiszen különcsége abban is megmutatkozott, hogy Bécsből ide tette át székhelyét. Jóllehet a Habsburg-Magyar-Cseh királyság válságos időszakát élte, őt mégsem a kormányzás, hanem saját hóbortjai izgatták inkább, és komoly mentális problémákkal is küzdött.  Családja végül öccsét, Mátyást nevezte ki a Habsburg-ház fejének, aki megfosztotta Rudolfot előbb a magyar (1608), majd a cseh királyi (1611) címétől, elvéve minden hatalmi pozíciót és uralkodói jogkört tőle.

A vár felé tartva - nem meglepő módon- egy monumentális  Nepomuki Szt. János szobor mellett is elsétálunk, amit Jan Antonín Quitainer prágai szobrász készített 1752-ben.

Prágában rengeteg az egyházi épület, rengeteg a turista. A világ legateistább országainak egyikében logikus lépés tehát, ha egy volt egyházi kórházat és templomát  hotellé alakítják át. Ezt tette a Strahovi-kolostor is a tulajdonában álló egyik várnegyedi ingatlannal, ami most egyik híres apátjuknak a nevét viselő hotel. 

A monumentális Czernin-palota (csehül : Černínský palác ) a prágai barokk paloták közül a legnagyobb.  Humprecht Jan Czernin diplomata, a Habsburgok velencei és római birodalmi nagykövete rendelte meg az 1660-as években. Olasz építészek tervezték, németek építették, és mire kész lett, a Czernin család becsődölt.  Hosszú hányattatás után ma  külügyminisztérium épülete. 

A Szent Benedek-templomnak csak a kapujára vetünk egy gyors pillantást. A középkorban itt állt a Hradzsin plébániatemploma, a barokk időkben a a barnabita rend temploma volt. Életemben először (és valószínűleg utoljára) járhattam volna egy barnabita templomban, de ez most kimaradt.

Ugyancsak elmaradt a mélyebb ismerkedés a Loretaval, a prágaiak Lorettói-kápolnájával. Majd még a távolból vetünk egy pillantást Dietzenhofer  kiváló alkotására. A barokk szobrok tobzódása így is lenyűgöző. 

Hogy a prágai kocsmák más kultúrát képviselnek, mint a hazaiak, arra jó példa, hogy "A fekete ökörhöz" címzett kocsma felett a "Lukács evangélista megfesti a Madonnát" stukkó van 200 év messzeségéből,  és nem pl. valami harsány neonreklám.  A 7 millió turista sem tudta teljesen lezülleszteni a prágai kocsmaturizmust, bár újabban a városi tanács betiltotta a 10 óra utáni szervezett kocsmatúrákat. A nyáron ottjártunkkor még hallani lehetett részeg ordibálásokat - általában németül vagy angolul-  a prágai éjszakában. 

A Toszkánai-palota.
 A nevét onnan kapta, hogy ez az épület a mindenkori toszkánai nagyherceg prágai palotája volt. A Mediciek kihalása után, a Toszkánai Nagyhercegség élére is Habsburgok  kerültek, így állandósult az itáliai állam jelenléte Prágában is.  A nagyhercegség címere az  erkély fölött látható. A kastély építését Maxmilián Thun-Hohenstein gróf (1638–1701) rendelte meg, és azt a francia Jean-Baptiste Mathey tervei alapján az olasz Giacomo Antonio Canevalle építette fel. Ma ez az épület is a külügyminisztériumhoz tartozik, ami nagyon stílszerű, ha már egy ilyen európai csapat építette.  

A Schwarzenberg-palota udvarán lévő díszkút. 
A többszárnyú palota az 1541-es nagy tűzvész után épült Agostino Galli tervei alapján a cseh nemesi Lobkowitz család számára.  Prága egyik első olasz reneszánsz stílusú épülete.
I. Rudolf királyunk nem csak a magyar nemeseket vegzálta, hanem a cseheket is. Így Georg Popel von Lobkowicz főkamarást  (a 2.legmagasabb méltóság volt akkoriban) is perbe fogta, és majdnem ki is végeztette szegényt. Az szinte természetes, hogy vagyonelkobzás után a Lobkowitz-palota innen kezdve családról családra szállt, míg végül a nálunk a szabadságharc idején miniszterelnökséget betöltő, és emiatt nem túl jól csengő nevű Schwarzenberg családé lett.   Ők újíttatták meg a 19. század végén  a palota sgrafittos díszítését is. .  

Az érseki palota.
Prágának a huszita háborúk következtében jó darabig csak püspöke volt. I. Ferdinánd intézte el, hogy ismét érseki rangra emelkedjen. A mai palota rokokó külsejét 1760 után kapta. Homlokzatán az építtető Antonín Příchovský érsek  címere  látható. A homlokzat egyéb díszítményeit Ignaz Franz Platzer faragta 1765-ben. (Már megint egy újabb barokk szobrász, ebben a bejegyzésben több nevet találunk,  mint az egész magyar művészettörténetben.)  A belsőben állítólag sok korábbi reneszánsz részlet is megőrződött, de ezt még kevesen látták. 

A vár  kapuja, ami az I. Udvarba vezet.  Mögötte a Mátyás-kapu, ami a II. Udvarba visz tovább.  Valójában II. Mátyás helyett még bátyja, Rudolf építtette az általa kedvelt manierista stílusban, de amikor Mátyás  megfosztotta  bátyját a hatalomtól, nevét  leverette, és a sajátját íratta ki. Rudolf ezek után visszavonultan élt Prágában. Itt is temették el, a Szent Vitus kriptájában, abszolút eldugott helyre. 

A kovácsoltvas  kapu két oldalán az imént említett Ignaz Franz Platzer (1717-1787) Titánok harca c. szoborcsoportjai. 

Kilátás a prágai várból a kisoldali Szent Miklós-templomra. A kupola és a torony közt a vinohradi víztorony impozáns épülete, a toronytól jobbra pedig az újvárosi Vencel-tér meghatározó épülete, a Nemzeti Múzeum. 

Kilátás a várból. Előtérben a kevéssé híres Örök Segítő Boldogasszony-templom és a Szt. A Kajetá-templom oromfala (ezekről nem lesz szó), háttérben a  Karmelita-templom, ami Prága leghíresebb búcsújáró helye, amit mi is érinteni fogunk kisoldali sétánk során.

A II. Udvar. Az udvar közepén a Kohl-kút (szobrász: Hieronymus Kohl,1686) és a 18. századi Szent kereszt-kápolna.  A kút érdekessége, hogy még a néhány évvel korábbi felvételeken is hiányzik az osztrák birodalmi sas. Úgy látszik Prágában (is) változik a cseh királyokként is uralkodó osztrák császárok megítélése.

Egy átjárón belépve jutunk a III. Udvarba, ahol rögtön előttünk tornyosodik a Szent Vitus- székesegyház neogótikus, 19. század végén befejezett főhomlokzata. 

Belépünk a hatalmas belső térbe, ahol a tömeg az oldalhajókban araszolgathat az óramutató járásával ellentétes irányba.  A kép előterében a magyar történelemben is rendkívül fontos szerepet játszó  Szent Adalbert  modern emlékműve. Szent Adalbertet is ennek a templomnak a kora középkori előzményébe temették,  de sírja már nincs meg. Ő keresztelte meg Gézát és  Szent Istvánt, legalábbis királyunk Nagy Legendája szerint. 

A székesegyházban rengeteg sír van. Csak császárból és királyból van 27, és akkor jönnek még a különböző nemesek  százával, arról nem is beszélve, hogy   Báthori Zsigmond  bukott erdélyi fejedelem is a székesegyházban van eltemetve, de még képet sem találtam sírjáról.  Ahogy araszolgat az ember a tömegben rápillanthat egy-két sírkőre. Itt például a távoli Hispánia szülötte, Tobari Lajos, aki 1553-ben hunyt el itt, távol szülőhazájától. Valószínűleg  Ferdinándot követte a távoli Hispániából. Előbb Ausztriában kapta meg Enzensfeld uradalmát, majd I. Ferdinánd  udvarában lett a spanyol ügyek tanácsosa. 

Ottavio Spinola  Genovából  került ide bizonyítva, hogy a 17. században Prága igencsak multikulturális hely volt, sokkal inkább, mint ma. Ha ma nem lenne itt évente 7 millió turista a világ minden tájáról, akkor a csehek lényegében csak magukban lennének. A prágaiak  eléggé tartózkodóan vallanak  magukról. Így nem csak az nem derül ki a népességszámlálási adatokból, hogy milyen nemzetiségűek lakják, hanem még az sem, hogy hányan vannak. Hivatalosan Prága lakossága 1,3 millió, de a mobilszolgáltatók adatai alapján a városnak 1,9-2 milliós a lakossága, amihez még 300-400 ezer ingázó is hozzájárul. Ma már nem a német és a zsidó a két legnagyobb nemzetisége, hanem a csehvel  nem túl kontrasztos szlovák, akiket messze leszakadva két másik szláv nép követ, az ukrán és az orosz. 

Néhány képpel feljebb már említettük Georg Popel von Lobkowicz tragédiáját, aki kegyvesztett lett I. Rudolfnál, így aztán fogságban halt meg. Aztán Rudolf megbukott, és von Lobkowicz a székesegyházban lelhetett örök nyugalmat. 

Amikor rákeres az ember a székesegyház magyar vonatkozásaira, akkor elsősorban a Báthori-sírt kapja találatként (kérdés persze, hogy ki látta egyáltalán?)  vagy a székesegyház előtt álló Szt. György-szobrot, amiről még lesz szó.  Apróságként esetleg megemlítik, hogy Liszt is vezényelt itt, és a modern Adalbert-kapu egyik jelenetén Szt. Istvánt keresztelését látjuk.  Arra sehol nem térnek ki,  hogy a székesegyház kellős közepén két magyar király és egy királyné impozáns reneszánsz síremléke látható 1589-ből, a tekintélyes flamand Alexander Colyntól. Azt még  megértem, hogy I. Ferdinándot  és fiát I. Miksát "hagyományos alapon" nem tekintik magyarnak, bár jeles történészeink (pl. Pálffy Géza, Varga Szabolcs)  egyre inkább hangsúlyozzák, hogy ideje egy kicsit újragondolni ezt a a 16-17. századi Habsburg-viszonyt is. Teljesen érthetetlen viszont, hogy nem tekintjük magyarnak II. Ulászló lányát, aki 14 éves koráig Budán nevelkedett és természetesen a magyart is anyanyelvi szinten beszélte. Mi Jagelló Annának nevezzük, de más népek Magyar Annaként ismerik.  Minden kortárs dicséri, művelt, okos és jóságos volt. Ferdinánddal kötött  1521-es házassága után szinte folyamatosan terhes volt. 18 gyermeket szült, akik közül 15 élte meg a felnőtt kort, utolsó szülése után gyermekágyi lázban 1547-ben, 44 évesen meghalt. Ez a 15 gyerek óriási szerencse volt, hiszen a kiházasítások révén hatalmas kapcsolatrendszer építhetett ki a Habsburg-birodalom. Bezzeg nálunk, I. Károly (Róbert) és II. Ulászló közt egyetlen egy uralkodónak elismerhető utód sem született, így biztosított volt a permanens polgárháborús helyzet minden király halála után. 
Anna Ferdinánddal ritka példás és szeretetteljes házasságban élt, főleg itt Prágában. 1529-es bécsi ostrom után ugyanis Anna többé nem ment vissza veszélyessé vált Bécsbe, még kevésbé polgárháborús állapotok közti Budára.   Halála után Ferdinánd élete végéig, 17 éven át gyászolta. A gyász jeleként szakállat növesztett, egyszerű fekete ruhákban járt, és 17 éven keresztül minden reggel egy érte mondatott misével kezdte a napját, mulatságokra többet nem járt. Itt találunk egy felülről készített felvételt a sírról. Fent I. Miksa, középen pedig Ferdinánd nyugszik.

A másik elfeledett magyar vonatkozás II. Ulászló cseh és magyar király, akinek  portréja a Vencel-kápolnában van. A cseh  történetírás  is "gyenge" uralkodónak tartja, legalábbis a wikipedia szerint. Nálunk meg egyenest egy erélytelen "lúzernek" tartja a hagyományos felfogás, aki mindenre csak annyit tudott csehül mondani, hogy "dobzse" (jól van). Az újabb vélemények  inkább azt emelik ki, hogy kompromisszumokra és megegyezésre hajló alkat volt, akinél valóban nevének megfelelően működött a Királyi Tanács. Az, hogy Mátyás király ellenében is megvédte a cseh földet, és hogy Habsburg Miksa elől is megszerezte a magyar trónt, nem kifejezetten a gyengeség jele.  A magyar trón megszerzése után székhelyét Budára tette át, de Prágában (és Budán is) kiépítette a királyi palotát. Mindkét országban jólét és nyugalom volt uralkodása alatt, amire azért súlyos teherként nehezült, hogy utolsó éveiben többszöri agyvérzések után nagyon leromlott a fizikai és szellemi állapota. (Csak ez volt a "dobzse" korszaka.)  Az újabb hazai művészettörténeti kutatások igazolták, hogy a sokszor még mindig Mátyáshoz kötődő későgót (és korareneszánsz) virágzás valójában csak elkezdődött Mátyás alatt, kiteljesedése II. Ulászló alatt következett be. 

A székesegyházban kb.19-21 kápolna van. (Azon vita van, mit tekinthetünk kápolnának.)  A leghíresebb  ezek közül a  Szent Vencel- kápolna. Szent Vencel kb. olyan a cseheknek, mint nekünk Szent István. A kevéske  történelmi forrásra vastagon rárakodó legendákból áll össze a képe. Az biztos, hogy nem került olyan állam- és egyházszervező pozícióba, mint Szt. István. Viszont a keresztény hite miatt vértanúságot szenvedett,  így joggal lehetett a későbbi cseh királyok hivatkozási alapja.  A kápolnát IV. Károly alapította  tiszteletére, jelképes sírládája is ott a jobb oldalon. A falak alul féldrágakő berakással készültek. A szent csillár alatt látható szobrát pedig Parlel készítette el. A freskók II. Ulászló idejéből valók, és a szent legendáit ábrázolják.  

A székesegyház első orgonáját az északi mellékhajó karzatán építették meg, hiszen a 19. sz. végéig a templom nem volt befejezve nyugat felé.  Ide 1557 és 1561 között építette - a tornyot is befejező - Bonifaz Wohlmuth udvari építész a gyönyörű reneszánsz orgonakarzatot. A felső karzaton egy míves barokk orgonát látunk,  amelyet Anton Gartner épített 1765-ben. Ezen a hangszeren játszott Liszt is 1856-ban. A hangszer 40 regiszteres és 3 manuálos volt. 1909-ben az orgonát elszállították felújításra, de aztán kitört a háború, és a berendezés elkallódott.   A ház most üres, és pusztán dekorációként szolgál.

Az alatta lévő galérián van egy neoklasszikus orgona. Ezt a hangszert 1929 és 1931 között készítette Josef Melzel orgonaépítő. A szerény orgona helyett a nyugati karzatra 2019-2023 közt építettek új nagyszabású orgonát. 

A déli mellékhajó az Ulászló-erkéllyel és a Nepomuki-sír baldachinjával. A Mária Terézia által adományozott baldachin damasztfüggönyeit négy ezüstangyal tartja, melyeket 1771-ben  Ignaz Novak kisoldali aranyműves készített.

A késő gótika egy különleges emléke a nyugati karzaton kialakított Ulászló-erkély.        

A trifórium végig portrékkal ékes. Ezek a gótika korának kiemelkedő jelentőségű alkotásai, és a művészettörténetben talán az első portrésorozatának tekinthetők.  A királyi családot, szenteket, a prágai püspököket ábrázolják, de a két építőmester, köztük maga Peter Parler (képünkön) és Arrasi Mátyás is itt van kőbe faragva.         

A Nepomuki Szent János-kápolna oltárán négy szent ezüstből készült mellszobra áll: Szent Vitus, Vencel, Adalbert és Cirill. A barokk szobrok a kápolna előtt álló barokk sírépítményt is jegyző J.J. Würth műhelyéből kerültek ide. 

A szentély déli ablaksora.  

Az egyik legnagyobb szabású  szoboregyüttes a Nepomuki Szent János  síremlék. Tervezője Josef Emanuel Fischer von Erlach volt. A famodellt az eredetileg velencei Antonio Corradini készítette. ez alapján öntötte  ki ezüstből egy bécsi ötvös, bizonyos Josef  J. Würth. Würth és társai (pl. a később Pozsonyban  is maradandót alkotó  G.R. Donner) még két évig dolgoztak a helyszínen is, a művészettörténet egyik legnagyobb ezüstszobrán. 

A szentély, előtérben a már említett Anna-Ferdinánd-Miksa síremlék.

A kápolnák nagy része 19. századi, esetleg barokk berendezésű. Ritka kivétel a Szűz Mária-kápolna. A Szűz Mária-kápolna azon a helyen áll, ahol 1344-ben elkezdték a székesegyház építését.

Kijőve a templomból a III. udvar ékénél, a Szt. György szobor másolatánál állunk meg.  (Az eredeti a Szt. György kolostorban van.) A magyar és az egyetemes művészettörténet kiemelkedő alkotói és egyben rejtélyei a Kolozsvári testvérek. Egyetlen  fennmaradt szobrukról  ennyit lehet tudni: 
"A szobor első említése 1541-ből maradt fenn, Václav Hajek cseh krónikájában. Ekkor Prágában van, a Mihulka-torony közelében mint kútszobor. A nagy tűzvészben, a toronyból lezuhanó gerenda letörte a lovas karját a lándzsával. Hogy mikor és hogyan került Prágába, azt nem tudjuk. A 14. században Itálián kívül igen kevés műnek ismerjük név szerint az alkotóját, így nagy jelentőségű, hogy a Kolozsvári testvérek neve ott szerepelt az 1749-ben elveszett pajzson, amelyet Szent György a baljában tartott. A pajzs feliratát többen lejegyezték, így a jezsuita B. Balbín 1677-ben: „A.D. MCCCLXXIII HOC OPUS IMAGINIS S. GEORGII PER MARTINUM ET GEORGIUM DE CLUSSENBERCH CONFLATUM EST.” Magyarul: Ezt a művet, Szent György képmását az Úr 1373. esztendejében a kolozsvári Márton és György készítette. A confluoige azt is kifejezi, hogy összeolvasztással készítették. " (Prokopp Mária alapján.)

Kilátás a toronyból: A kisoldali Szent Miklós-templom. Még lesz róla szó.

A Szt. Tamás-templom (nem lesz róla szó), mögötte a Szt. József-templom (lesz róla még szó) , majd a Károly-híd (lesz még szó róla) és az Óváros (lesz még róla szó).

Kilátás az Újváros tornyaira. (Szt. István templom és a Városháza, volt már róluk szó.) A képbe belerondít a "helyi BKV" ronda irodaháza.

Az óvárosi Szt. Egyed-templom (lesz még szó róla) és az újvárosi Havasboldogasszony-templom (volt már szó róla.) 

A szentély támívei a Szt. György-templommal. (Lesz még szó róla.)

Az Óváros magva, amiről még lesz szó: A Szt. Miklós és a Tyn-templom  a lőportoronnyal. 

A Schwarzenberg-palota udvarán már jártunk. Most megtekinthetjük az egész palotát felülről is.

Czernin- és a Toszkánai-palota. Mindkettőt érintettük már a Szt. Vitus felé tartva 

A  Strahovi-kolostor, ide is ki fogunk látogatni. 

Czernin- palota a Lorettaval, ígértem, hogy erre vetünk még egy pillantást, most tehát láthatjuk ismét.

A toronyóra II. Rudolf idejéből való mestermű. 

A III. Udvar elnöki erkélye a toronyból. Őrségváltást szemlél a tömeg.

A hradzsini Nepomuki Szent János-templom Kilian Ignaz Dientzenhofer debütáló alkotása volt 1729-ben, amit apjától vett át. Tehetsége talán még apján is túltett, ők ketten nagyban meghatározták a barokk Prága arculatát. 

A székesegyház déli főkapuja, az ún. Arany-kapu. A gótikában meglehetősen szokatlan, hogy a szobrokkal ékes béletes kapu helyett mozaik készüljön az Utolsó ítélet jelenetével egy ilyen fontos helyre. A mozaiktechnikát ekkoriban Itáliában még használták, onnan jöhettek az ezt elkészítő mesterek  még a 14. század végén. 

Két nagyon fontos ablak a déli oldalon. Rudolf monogramja alatt a híres aranyrács, amely mögött a Zsigmond-harang 16 tonnája pihen. Olyan nehéz volt, hogy feljebb nem merték vagy tudták vinni. Alatta három címer: a cseh, az osztrák és a német, de hol a magyar? Prágában sok helyütt láttuk a négyet együtt, de most vajon miért maradt le pont a magyar?  Jobb szélén a hatalmas déli ablakrács.

 A várbeli sétánkat a régi királyi palotában folytatjuk. Tegyük ezt olyan szemmel, hogy II.Ulászló szinte egyszerre építette ezt, és egészítette ki a zsigmondi-mátyási palotát Budán. Ma már tudni,  hogy a zsigmondi palotán legalább annyit épített, mint maga Mátyás-király, sőt felépítette a maga palotáját is, amit ma nyéki királyi villa néven ismerünk. Ez volt az első tisztán reneszánsz épületünk. Sokaknak ez jobban tetszett a várnál is, pl. Szulejmán maga is inkább itt szállt meg 1526-ban. Kár, hogy távozásakor mindjárt fel is gyújtotta. Akkor még talán nem tudta, hogy másfél évtized múlva ide még visszatér? 
 II. Ulászló lovagterme az egyik legnagyobb gótikus terem a maga 60 valahány méterével. Nem csak nagy gyűléseket, de még lovas játékokat is tartottak itt. 1493 és 1502 között, tehát már II.Ulászló budai korszakában  építtette Benedikt Ried, a későgótika nagyszerű mestere, akinek káprázatos gótikus boltozatait még több helyütt megcsodálhatjuk.  

Gótikus boltozat, reneszánsz ajtókeret: Buda receptje is ez volt, csak ott több minden maradt meg a gótika klasszikus korszakából, Zsigmond korából.

Ilyen részleteken tanulmányozhatjuk, hogy vajon a prágai és budai műhely közt volt-e kapcsolat? 

Felirat a régi palota legszélső termében. Itt játszódott le 1618-ban a második prágai defenesztráció (ablakon való kidobás), amely során a cseh rendek képviselői ilyen módon szabadultak meg a császár követeitől. Mint az Újvárosnál már láttuk, az első defenesztráció a huszita háborúk nyitánya lett, ennek még súlyosabb következménye lett: Kitört a 30 éves háború. Annak ellenére, hogy a Prága két összeurópai háború kirobbantója volt, mégis szinte teljes épségben átvészelte ezeket a szörnyűségeket, ellentétben a mi szerencsétlen sorsú Budánkkal, amelyiknek középkora szinte teljesen eltörlődött. 

A királyi várkápolna, a Mindenszentek-templomába nincs bejárás, csak az ablakokon keresztül vethetünk pillantást az épület belsejébe. Az ablak felett II.Ulászló W betűs címerének két oldalán a magyar és a cseh címer. mint már említettük, II.Ulászló székhelye nem ebben a nagyszerű palotában volt hanem Budán. 

A kápolna impozáns reneszánsz kapuja

Egy újabb nagyszerű boltozata a tanácsteremben, ez volt a régi országgyűlések színtere.

Itt vannak a IV. Károly idejéből származó koronaékszerek másolatai, ezzel is jelezve ennek a teremnek a jelentőségét. 

A terem egyik sarkában egy reneszánsz sarok, ez volt a legfőbb országos írnok emelvénye.  A már többször említett Bonifaz Wohlmuth  építette, amikor a termet  újjáépítették  az 1560-as években.

A Lovag-lépcső, ahol a nagyterem lóval is megközelíthető volt. 

Egy újabb nagyszerű boltozat. 

A Földtáblák terme. A földtábla fordítása (zemské desky, németül Landtafel) elég nehézkes, láttam már országtáblának is. A zemské desky régi cseh jogforrás, amiről most nem is írok többet, pedig érdekes lenne összehasonlítani mondjuk a Werbőczy-féle jogokkal. A  lényege annyi, hogy ezek a hűbéri kötelékekkel nem terhelt javak földhivatali nyilvántartásának  volt az elődje. A „táblák” valójában  könyvek, lajstromok voltak. A termet a 16. századtól a 18. századig a legmagasabb állami tisztviselők címereivel festették ki. 

Nagyon figyelmes képnézegetők már láthatták ezt a konzolt. A tanácsterem boltozatát tartó fő gyámkövön láthatjuk ezt a körzős alakot. A körző arra utal, hogy építész volt, így a tippem Bonifaz Wohlmut, aki a tanácstermet felújította.

Egyéb érdekes faragványok. Ezek a legutóbbi restauráláskor lettek leemelve és másolatok kerültek a helyükre.

Egy nyitott szekrényajtón keresztül egy pillantást is vethetünk a táblák egy részére. 

Kiérve a palotából még egyszer gyönyörködhetünk a székesegyház szentélyében.

Így nézhetett ki kb. II. Ulászló budai palotája is. 

A székesegyház  külső oldalán is bőven vannak még érdekességek. A már említett Ignaz Franz Platzer 1763-ban készült Nepomuki Szent János  emlékműve a vízbe fulladt szentet ábrázolja, akit egy angyal emel ki a Moldva folyóból. Egyike a számtalan prágai Nepomuki emléknek. 

A toronyból már látott Szent György templom a következő helyszínünk. Ez a Hradzsin legkorábbi temploma. 920-ban alapította I. Vratiszláv fejedelem. Háromhajóssá 973-ban bővítették,1055-ig ez a bazilika volt a Přemysl-ház hivatalos temetkezőhelye, ezután a Szent Vitus-székesegyház lett az. Szerencsés a csehek történelme, a két temetkezőtemplomuk is megmaradt. Itt még több mint fél évszázados fórjuk volt velünk szemben. Nehéz kérdés, hogy ez meddig maradt meg, de szerintem Zsigmond idején már számos dologban egál volt. Ekkortól viszont nekünk 900 km-es frontszakaszon kellett elkezdeni védekezni egy óriásira duzzadó agresszív birodalommal szemben, ami a 16. század elejére felőrölte az ország erejét. 

A Ludmilla-kápolna a 13. században épült. Különböző korú középkori falképek szép gyűjteménye. Szent Ludmilla is olyan nemzeti szent lett, mint unokája, Szt. Vencel, akit felnevelt a keresztény hitben, majd vértanúságot szenvedett. Vencel hozatta át testét ide, amivel ennek a templomnak rangot adott.

A templom trifóriuma és I. Vratislav cseh herceg (uralkodott 912-925 közt) tumbájával. A tumba 13.-14. századi alkotás.

A Szt. György templomot sem hagyta érintetlenül a 18. századi Nepomuki Szt. János-kultusz, és ez is kapott egy barokk kápolnát, amit a jeles cseh építész František Maxmilián Kaňka tervezett és épített 1717-22 közt. 

A templom déli bejárata szép reneszánsz munka. A Szt. György-dombormű (neo)gót faragványa azonban csak az 1930-as években került ide.

A Fekete-torony már a vár végét jelzi.  

Jagelló Annának  egy szép nyári palota építését rendelte meg Ferdinánd a várhegy túloldalán egy egykori szőlős helyén, ahol szép parkot is létesített. ( A parkról a másik blogomban van bejegyzés, itt.)  Olasz művészekkel terveztette, de aztán az 1541-es nagy tűzvész után leálltak az építkezések. A 18. szülésébe 1547-ben Anna is belehalt, így aztán csak  Bonifaz Wohlmuth fejezte be 1563-ban, II. Rudolf még főherceg korában az emeleten rendezte be híres obszervatóriumát 18 távcsővel, ahol Tycho Brahe és Johannes Kepler is dolgozott. A megfigyelésekben Rudolf maga is részt vett. A többi  helyiségben  híres műgyűjteményeit helyezte el, ahol Pieter Breughel híres festményeitől a kétfejű disznó preparált testéig minden megtalálható volt.  Miután lemondatták trónjairól, 1611-ben maga is ebbe az épületbe vonult vissza, de hamarosan meghalt.

Rudolf gyűjteményének egy része ma a Fehér-toronyban van kiállítva. Rudolf világképében az ezoterika és a természettudomány sajátos keveredésben volt megfigyelhető, aminek kimenete az asztrológia és az alkímia lett. 

Rudolf és mások gyűjteményéből egy komoly alkimista labort is berendeztek itt. 

A Hradzsin utolsó látnivalói közé az Arany-utcácska és a Daliborka-torony kínzókamrái tartoznak. Ez utóbbiak nem méltóak arra hogy bemutassam őket.

Van olyan nap a turista főidényben, amikor az Arany-utcácska házaihoz kapcsolódó kb. 1m széles gyilokjárón óránként becslésem szerint kb. 3-4000 ember vánszorog végig. Ez tömegnyomor nem jelenik meg a képeimen, mert az Arany-utcácska képeit fej fölé exponáltam. Ebben az utcácskában élt maga Franz Kaffka is egy rövid ideig. A háza nehezen fotózható, mert a 3 millióból mindig adódik aktuálisan is egy féltucat, aki éppen Kaffka meglehetősen kis méretű házával akarja éppen a szelfit elkészíteni. 

A gyilokjárón hatalmas gyűjtemény van 16-17. századi vértekből, de olyan tömegiszony fogott el, hogy sietősen távoztam, gyíkként átsuhanva  a tömeg résein. Az Arany-utcácskában kezdetben a vár katonái laktak, egy ház ma is a muskétások szálláshelyének van berendezve. 

Az Arany-utcácskát is láttam vagy 30 évvel ezelőtt, és meglepett, hogy azóta milyen nívós kiállításokat rendeztek itt be. A megmaradt 16 házból 9-et korhűen helyreállítottak, és eredeti berendezéssel láttak el.  A korhűség ennél a háznál a 17. századot jelenti, akkor ez kocsma volt, ilyen berendezéssel. 

Egy másik házban lakott a híres-nevezetes prágai jósnő, Matylda Prusova, akit Gestapo kínzott halálra.

Szintén 17. századi az aranyműves házának a berendezése. 

Végül a szenvedélyes amatőrfilmes, Kazda úr házával búcsúzunk a vártól. Kazda úrnak egykori konyájába is bőven jutott a filmes dobozokból. A hatalmas gyűjteménye számos, még a 2. világháború előtt forgatott cseh film kópiáját mentette át.   
A Hradzsinról nagyon szép és okos bejegyzést írt egy dunaföldvári kollégám is. Az ő bejegyzését előzetesen nem ismertem, így érdemes összehasonlítani a némileg eltérő szemléletmódot is. Ő kevesebb szöveget ír, de több képet ad. 
https://jarodbarber.blogspot.com/2018/10/tour-de-czech-republic-7-praha-hradcany.html