Bonyhádi zsinagógák

1.  A bonyhádi zsidóság rövid története 

A Tolna megyei zsidóságról  készült Szilágyi-Schwietzer-féle kötet  szerint a bonyhádi zsidóságra vonatkozó első bizonyítható adatok az 1741-es összeírásból származnak. Egyes szerzők azonban a bonyhádi neológ (vagy kongresszusinak is mondott) temető sírköveinek feliratai alapján korábbi évszámokat is valószínűsítenek. Így Eisner szerint 1703-ból, Vörös szerint szerint 1727-ből származó sírkövek is vannak a temetőben. Knábel  még ennél is korábra teszi a zsidóság valószínű megjelenését, egészen a hódoltság koráig. Ha nem is zárható ki a zsidóság szórványainak korai és ideiglenes megjelenése, abban minden szerző egyetért, hogy a folyamatos jelenlétük csak a XVIII.sz. közepétől biztos. Így az 1741-es összeírás tekinthető perdöntőnek. Ebben az időben négy zsidó család él a községben, amely báró Schilson János és Kun Ferenc tulajdona volt. A település ekkor még a megye kevésbé jelentős falvai közé tartozik. 1743-ban Schilson eladja a birtok egyik felét Perczel Józsefnek és apósának Gaál Sándornak. Bonyhád ekkortól kezd rohamosan fejlődni. Ebben a fejlődésben döntő szerepet játszanak a zsidók.

1746-ban már 13 zsidó család él Bonyhádon, 1752-ben már 31. 1754-ben megalakult a Chevra Kadisa, amely a hitközség alapját képezte. A türelmi adót is a Chevra Kadisa szedte be. A hitközség  a bíráskodás és a gazdaság terén önállósággal bírt.1755-ban Schilson eladja a bonyhádi uradalom másik felét is a Kliegel családnak. Ezzel a zsidóság betelepülési hulláma tovább folytatódik. 1775-ben már 414 zsidó lakja, amivel már Paksot is maga mögé utasítja lélekszám tekintetében. A 414 lakos 72 családba tartozott és 3/4 részük kereskedelemmel és kézművességgel foglakozott. Mivel a pécsi püspök a zsidókat nem engedte Baranyában letelepedni, ezért Bonyhád lett a délvidéki kereskedelem hídfőállása. A családok harmada a Perczeléktől bérelt lakást. 

Átmeneti visszaesés után a zsidók száma 1778-1808 közt megnégyszereződött. A lakosságszám viharos növekedésének oka a betelepülés, a természetes szaporulatot tekintve a zsidóság a németektől és a magyaroktól is messze elmaradt. A betelepülőknek 39%-a Morvaországból érkezett, 29%-a az ország más részéről, 24%-a Tolna megye más településéről, 10%-a Csehországból. A foglalkozások szerinti tagozódás pedig a következő képet mutatja 1808-ban: a 289 családból 152 foglalkozik kereskedelemmel (73 ún. batyus, 19 házaló, 11 iparcikk-kereskedő), 58 családfő volt kézműves (15 szűcs, 12 szabó, 6 üveges és pipakészitő), 33 családfő az egyházközösség alkalmazásában állt. (10 tanító, 6 zenész ) Az egyházközösség az iskola mellett kórházat és szeretetházat is fenntartott.
A fenti adatokból látható az is, hogy a zsidóság jelentős része viszonylag szerény anyagi helyzetben volt, 10 család egyenest koldulásból élt, ami azt jelentette, hogy a Chevra Kadisától, a zsidóság szociális szervezetétől kaptak rendszeres segélyt. Mivel ez időtájt a város lakosságában a részarányuk 30% fölé került és a kereskedelmi igények sem merültek már föl, ezért a Perczel és Kliegel család 1799-ben szerződést kötött a zsidó közösséggel arról, hogy új család letelepedését ne engedélyezzék. Így a XVIII. század végétől konzerválódik a felekezeti egyensúly a településen, amelyik 1782-ben mezővárosi rangot is kap. A katolikus, az evangélikus és a zsidó vallásúak nagyjából azonos számban képviselik magukat. Ez az egyensúly a XIX. század derekáig megmarad.  1848–1849-ben 36 bonyhádi zsidó vett részt a szabadságharcban. A zsidóság lélekszáma 1857-ben éri el a településen a maximumot, 2357 főt. Ekkor csak Pest, Pozsony és Pápa zsidósága nagyobb. Ezt követően felerősödik a zsidóság nagyvárosokba történő áttelepedése. A hitközség életében itt is nagy megrázkódtatást okozott a kettéválás, amikor 1868-ban  neológ és ortodox ágra szakadt a gyülekezet. 1944 tavaszán 1268 bonyhádi lakos minősült zsidónak, közülük 1177-en kerültek a két zsinagóga körül kialakított gettókba.   A környékbeliekkel együtt 1344-en embert zsúfoltak ide. 150 férfi munkaszolgálaton volt. Július 1-én Pécs érintésével internálták őket Auschwitzba, ahová július 9-én éjszaka érkeztek. Innen csak 202-en tértek vissza. Az ortodox hitközség 172 fővel, a neológ 108 fővel alakult újjá, tehát az ország más területeiről is befogadott hívőket a két hitközség.  1956 után azonban már csak négy zsidó család maradt Bonyhádon.

 

2. A régi (neológ) zsinagóga

Az első imaházat Bonyhád első rabbija, R.Jichok ha-Lévi Spitz építette, aki 1746 és 1768 közt működött Bonyhádon. A templom azonban csak ideiglenes épület lehetett, mert 1782-ben már arról értesülünk, hogy még nincs önálló templomuk, hanem a Perczel családtól bérelnek helységet istentisztelet céljára. Ábrahám Jehuda Léb Freistadt rabbi 1794-ben viszont már gyászdalban siratja el a tűzvészben elpusztult zsinagógát, ami valószínűleg az imént említett bérelt épület lehetett. Az új zsinagóga építéséhez már 1795-ben hozzálátnak, és az hamarosan elkészült a ma is látható épület.  . Egy 1807-es összeírás szerint az említett két zsinagóga mellett még egy magánháznál is folyt istentisztelet.Műemléki szempontból ez az ország egyik legjelentősebb zsinagógája. A zsinagóga lényegében ma is őrzi XVIII. századi állapotát. Jelentősebb átalakítást 1896-ban végeztek rajta, amikor a nyugati homlokzathoz egy karzatfeljárót építettek és a veszélyes repedések megszüntetése miatt felújítják az egész templomot. Az újraavatás emlékére az előcsarnokban márvány emléktáblát helyeztek el. A nagyon leromlott állagú épület felújítási munkálatai 2002 áprilisában kezdődtek el azzal, hogy az épület új tetőzetet kapott, de ezzel a munkálatok le is álltak.  Ez megóvta a további rohamos pusztulástól, de még továbbra is méltatlanul raktárnak használták évekig az épületet. 2014-ben a holokauszt emlékév alkalmával az épületet kitakarították és Elfeledett arcok címmel kiállítást nyitottak benne. Néhány kulturális rendezvényt is tartottak. Azóta piaci napokon a zsinagógát néha ismét megnyitják, és a piacozó tömegből néhány érdeklődő megtekintheti a kiállítást és az épületet. 

A zsinagóga az 2014-ben felavatott emlékművel. A női karzatra felvezető hozzáépítést ma már alig látni, mert takarja az épület tövénél nőtt fa.

Az épület alaprajza. A bima a tóra felolvasásakor használt emelvény.

A zsinagóga tere a frigyszekrény felé.

A frigyszekrény eredeti ajtaja és gazdag rokokós díszítése is fennmaradt. Előtte most bonyhádi rabbik portréi láthatók. Bonyhádon sok tudós rabbi szolgált.

A belső a női karzat felé. A bima oszlopai közt most a bonyhádi áldozatok nevei függnek.

Remélhetőleg hamarosan felújítják ezt a maga nemében páratlan épületet.

Ahogy ez régen is volt, nyüzsög a tömeg a zsinagóga előtt piaci napon. Csak már a zsidók nincsenek sehol.

3. Az új (ortodox) zsinagóga

1883-ban az ortodox közösség új telket vásárolt magának, ahol szerény imaházat épített néhány közösségi épülettel.  Ezt követően 1924-ben építik fel nagyméretű zsinagógájukat. A háború után az épület állami bútorraktár lett, majd használtbútor kereskedés nyílt benne. Most minden jel szerint ez a kereskedés is bezárt. Az átalakítások következtében az épület elvesztette minden szakrális jellegét és díszítését, a belsőben egykoron körbefutó karzat sincs már meg. A külső tatarozást azonban az 1990-esévekben elvégezték.

Az épület északi homlokzatán egykoron héber nyelvű Biblia-idézet volt.

Az épület déli homlokzata

Archív kép az ortodox zsinagógából
(Forrás:Blau László: Bonyhád- Egy elpusztított zsidó közösség)

---

Források:
Eisner János: A bonyhádi zsidók története, Tel-Aviv, 1965)
Vörös László: Bonyhád, Pécs ,1942
Knábel, Wilhelm:Geschichte Bonyháds (Bonnhard) vor der Urzeit bis 1945.München 1972
Schweitzer-Szilágyi: A Tolna megyei zsidóság története 1867-ig Bp.1982
Schweitzer-Szilágyi: A Tolna megyei zsidóság története 1868-tól 1944-ig.
zsidomult.hu
Gerő László (szerk.): Magyarországi zsinagógák. Bp. 1989
Blau László: Bonyhád- Egy elpusztított zsidó közösség

A zsidó emlékek Tolna megyében. Bevezetés

 

A bonyhádi neológ temető az 1980-as évekbeli megtisztítása idején.

1. A zsidóság  Tolna megyében

(Források: Szilágyi-Schweitzer: A Tolna megyei zsidók története 1867-ig. Bp. 1982, Schweitzer - Szilágyi : A Tolna megyei zsidók története 1868-1944.TMLF. 2, 1991)

A Tolna megyében a zsidóság megjelenése a római korig nyúlik vissza, amint azt egy dombóvári gyermeksír leletei bizonyítják. E lelet szerint valószínűleg szír eredetű zsidók éltek a III-IV. század tájékán a megyénkben. Több adat szól a hódoltság kori jelenlétükről. Ebben az időszakban főként Tolna , illetve Paks és Földvár mezővárosában, a belföldi és távolsági kereskedelmet bonyolították le. A kereskedők mellett több zsidó defterádról (adószedő) is tudunk, tehát a törökök az adóbehajtás feladatát is jórészt a pénzügyletekben jártas zsidókra bízták.

Az újratelepülő Tolna megyébe főleg Morvaországból érkeznek zsidók, elsőként az Esterházy uradalom területére. Az első adat szerint 1718-ban a megye legtöbb hasznát hajtó malmának zsidó bérlője van, a megye akkori egyik legjelentősebb mezővárosában, Pincehelyen. Ezt követően Dombóváron 1720-ban jelennek meg, majd ezután Dunaföldváron 1726-ban. Első összeírásuk idején 1735-ben már hat faluban él egy-egy család, Gyönkön kettő, Dombóváron és Pincehelyen három, Ozorán nyolc. A paksi zsidóság ekkor már 20 családból áll, és szervezett formában él. A zsidók az urasági haszonvételekkel foglalkoznak (kocsma, mészárszék, szeszfőzde stb. bérlete), illetve kisebb üzleteket, szatócsboltokat tartanak fenn, "batyuzó" kereskedést folytatnak, ipari tevékenységet űznek. A 18.század során a termékfelvásárlásban főleg a bőrrel és a dohánnyal foglalkoznak, a gabonakereskedelemben a görög-rác kereskedők az egyeduralkodók ekkor még. A magyarok a kereskedelemben  ekkoriban alig vesznek részt, a nemesség soraiban ez ekkor még lenézett tevékenységnek számított. Míg a rác-görög kereskedők beházasodásokkal, a magyar nyelv és a szokások felvételével a gyors asszimiláció útjára léptek,  a zsidók megtartották vallási és etnikai elkülönülésüket ebben a korai időben. A korai időszakban még nagyon gyakori a migrációjuk is. 1746-ban már a megye 21 településén találkozunk velük. Ekkor még mindig a paksi közösség a legnagyobb (21 család, 103 fő), de ekkor már Bonyhádon is él 14 család, és ez a település hamarosan a legjelentősebb központjukká válik.  A legjelentősebb zsidó emlékek is ebben a városban maradtak fenn. A harmadik számottevő zsidó településsé Hőgyész növi ki magát. Bonyhád, Paks és Hőgyész mellett Gyönk, Görbő-Pincehely, Bölcske, Tolna rendelkeznek még jelentős zsidó kisebbségekkel. A XIX. század elejére már majdnem minden második településen találunk legalább egy - két zsidó családot.  Dunaföldvár és Szekszárd zsidósága csak az 1850-es években ugrik meg, amikor a falvakból jelentős bevándorlás indul meg, még később lesz Dombóvár is jelentős hely.A 20.század első felében már Dombóvár kivételével mindenhol a zsidóság létszámának lassú, esetenként gyorsabb csökkenése figyelhető meg.

2. A holokauszt Tolna megyében

(Forrás: Ennek a fejezetnek a megírásához főként  a zsidomult.hu honlapot használtam fel. Sajnos honlapot gyakran érik hackertámadások,  ezért inkább kivonatoltam az ott található tartalmakat.)

A két világháború között a vármegye 20 településén éltek zsidók. Pakson és Bonyhádon több

– ortodox, neológ, status quo ante – hitközséget is működtettek.  A vármegyében 48 zsidó egyesület működött, közte 13 Chevra Kadisával (főként a temetésekkel, temetők fenntartásával, segélyezésekkel foglalkozó hitközségi intézmény) és 13 nőegylettel.

Az első zsidótörvénnyel 1880 zsidó képviselői választójoga szűnt meg,  25 főt zártak ki a vármegyei törvényhatósági bizottsági tagok közül és 125 főt a képviselőtestületekből.

A harmadik zsidótörvény már faji alapon határozta meg a zsidóságot. Ez Tolna megyében 5385 zsidó vallásút és 347 kikeresztelkedettet érintett, amely az összlakosság 2 százalékát jelentette. Jiddis anyanyelvűnek ekkor a vármegyében mindössze 5 személy vallotta magát. A nyelvi asszimiláció tehát szinte teljes volt. A 19.században még ezt tekintették a nemzetiségi hovatartozás legfőbb ismérvének, ekkor azonban sajnos már nem.

A budapesti Közellátási Hivatal kérésére 1944. május 5-én az alispán jelentette a Tolna vármegyei zsidók lélekszámát. Eszerint ekkor a vármegyében 5099 zsidó élt: Bonyhádon 1268,

Pakson 951, Dombóváron 740, Tamásiban 514, Gyönkön 495 fő, a szekszárdi központi járás területén, Bátaszék és Tolna kivételével 389, Dunaföldváron 340, Szekszárd polgármesteri körzetében pedig 402 fő.

Az 1944. április 28-án megjelent, ún. gettórendeletet követően a zsidók lakóhelyéül kijelölt települések a következők voltak: Szekszárd megyei város, Dombóvár, Paks, Dunaföldvár, Tolna, Hőgyész, Tamási és Bonyhád. Szokatlan, hogy bár a gettókat létrehozó, 1600/1944. számú rendelet úgy határozott, hogy a gettókat a tízezernél nagyobb lakossággal rendelkező településeken kell létrehozni, Tolna vármegye egyetlen, tízezernél nagyobb lakossággal rendelkező városában, a vármegyeszékhelyen, Szekszárdon nem volt gettó. Erdős Nándor, a helyi zsidó tanács elnökének visszaemlékezése szerint azért nem, mert a város polgármestere, Vendel István nem volt hajlandó végrehajtani a rendeletet, ezért a szekszárdi zsidókat a vármegye többi gettójában (Dombóvár, Paks, Dunaföldvár, Tolna, Hőgyész, Tamási, Pincehely és Bonyhád) helyezték el. (Történeti kutatások ezt a legendát árnyalják. A  gettótörvény végrehajtását  Vendel nem utasítja kategorikusan vissza, azt sajátos kibúvóval  hajtaja végre,  úgy hogy a Zsidó Tanáccsal egyeztet, hogy ki melyik zsidó családdal költözzön össze, majd mindenki maga választhatta meg, melyik gettóba lesz internálva.  Nyomorúságos, túlzsúfolt gettó verőlegényekkel valóban nem volt Szekszárdon, és ez Vendel érdeme. Vendel együttérzésére az is jó példa, hogy az első zsidótörvények szerint  közszférában dolgozó, köztiszteletnek örvendő Kelemen József  tisztiorvost el kellett volna bocsátania. Vendel  kíméletből  nyugdíjazásra terjesztette fel.)  A gettósítás és a zsidók közszolgálatainak megszüntetése következtében problémák jelentkeztek az orvosi és a gyógyszerészi ellátásban, a hadiüzemek termelésének fenntartásában. Munkatársainak mentesítését kérte több Tolna vármegyei üzem is, például a Szekszárd-Bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, a Simontornyai Bőrgyár és a Sárközi Kenderipari Társaság.

A zsidók gettóba zárását követően lakásaik, javaik, lefoglalt árukészleteik iránti kérvények árasztották el a közigazgatást. Ugyanakkor több keresztény lakos ellen indult eljárás a zsidóktól átvett javak rejtegetése, be nem jelentése miatt.

A deportálás július első napjaiban következett be, amikor a vármegye zsidó lakosságát a kaposvári bevagonírozási központon keresztül Auschwitzba szállították. A paksi és a dunaföldvári gettókat Pakson vagonírozták be, s vonatukat Pusztaszabolcsnál kapcsolták a kaposvári szerelvényhez, a bonyhádi gettót pedig Pécsen vagonírozták be. A Tolna vármegye területéről deportált 4790 zsidó július 9-én érkezett Auschwitzba, ahol többségüket megölték.

Auschwitz felszabadulását követően több településre is visszatért több család, de jelentősebb hitközségeket csak Bonyhádon, Szekszárdon, Dombóváron és Pakson alakítottak. Érdekesség, hogy Pakson jesiva (hittudományi iskola) is működött 1956-ig, amikor a megye zsidóságának nagy része végképp elhagyta az országot. Jelenleg csak a megyeszékhelyen, Szekszárdon működik hitközség, de rabbit ott sem alkalmaznak.

3. Az antiszemita akciók  Tolna megyében

 

 Tiszaeszlár időszaka (1881-1884)

Forrás: Az ELTE Társadalomtudományi Karán belül működő Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont  honlapja. Ezt  történelmi bevezetőkkel egészítettem ki, értékeléssel zártam.

A kiegyezéssel a hazai zsidóság helyzete is gyökeresen megváltozott. A zsidóemancipáció 1867-es törvénybeiktatását követően a hazai zsidóság létszámban, vagyonban, befolyásban is rohamosan erősödött.  Ezt egyesek nem nézték jó szemmel és az évszázados előítéletek hamarosan felszínre törtek. A tiszaeszlári vérváddal és az Istóczy Győző vezetésével megalakuló Országos Antiszemita Párt színre lépésével jellemezhető korszakban, 1881-1884 közt megsokszorozódtak országosan is az antiszemita megnyilvánulások. A Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont ebből a négy éves időszakból mintegy ötven atrocitást gyűjtött össze vidéken, ebből négy történt Tolna Vármegyében. Megyénk ezzel  közepesen sújtott területnek számított.
Az atrocitások a következők voltak:
- 1882. októberében  Bátaszéken 18−20 helyi lakos beverte három zsidó kereskedő és a rabbihelyettes házának ablakait, majd elmenekült. Bár ezután további kihágások nem történtek, a szolgabíró  négy pandúrt a településre rendelt.
- 1881 októberében Tolnán  Klein takácsmester és Felber Ignác azt hirdették, hogy "felsőbb erők" a tudomásukra hozták, hogy november 15-én egy olyan zsidó jön majd világra, aki ki fogja irtani a katolikusokat és világuralomra segíti a zsidókat. Falragaszokat tettek közzé, amelyben erre hivatkozva a zsidók kiirtása mellett agitáltak. Ezt követően incidens nem történt. 
- 1884. májusában Tamásiban Istóczy Győző és két képviselőtársa lázító beszédet tartottak a templom előtti téren, melyben az ott összegyűlt tömeget a zsidók ellen uszították. Egy Frank nevű zsidó kereskedő ezt nem tűrte, és a szónokot bekiabálásával félbeszakította. Erre a tömeg egy része Frankra támadt, de sikerült kimenekíteni a tömegből.  A gyűlés további része atrocitások nélkül zajlott le. A helyszínen vizsgálatot folytató Ehrmann István szekszárdi csendőr-szakaszparancsnok nagyobb szabású zsidóellenes mozgalom nyomaira bukkant. Ehrmann ezt a mozgalmat hozta kapcsolatba a Tamásiban akkoriban igen gyakori furcsa tűzesetekkel is.
-1883 augusztusának egyik éjszakáján Dunaföldváron beverték több helyi zsidó lakos ablakát és kővel megdobáltak egy zsidó férfit. A járási szolgabíró utasítására erélyes fellépés történt:  A kocsmákat este 9 óra után bezáratták, őrjáratot szerveztek, melyek minden csoportosulást feloszlattak.A nyugalom gyorsan helyreállt. Az alispán  utasította az izraelita hitközségeket is, hogy intsék nyugalomra hitsorsosaikat.

Az atrocitások tehát nem voltak annyira súlyosak, hogy emberéletet veszélyeztessenek.   Ez alól csak a tamási eset a kivétel.  Az államhatalom minden esetben fellépett a nyugalom fenntartása érdekében, nem engedte a konfliktust eszkalálódni, és mindent elkövettek, hogy megfékezzék a zsidóellenes indulatokat.

Vérvádak a megyénkben

Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont   adatbázisa szerint megyénket elkerülték az antiszemitizmus legszélsőségesebb formájának tartott vérvádak, annak ellenére, hogy az 1881-1948 közti időszakból több mint harminc ilyen esetről tudunk országszerte. Csekő  Ernő azonban a 1901-es véres eseményekbe torkolló választási atrocitások kapcsán csak Pincehely környékén két ilyen esetet is említ az időszakból. (További kettőt pedig korábbról.)
1891: A nagyszokolyi vérvádeset, melyhez egy 14 év körüli leány eltűnése szolgáltatta az apropót. A lány eltűnésével a helyi zsidókat vádolták meg. Később kiderült, hogy a lány a szülői kegyetlenkedések elől Budapestre szökött.
1901: A tragédiába torkolló választás során elszabadultak az indulatok a függetlenségi és a néppárti tábor közt Pincehelyen. 31 embert -többeket súlyosan megvertek-, köztük 15 volt a zsidó. 47 elkövetőt letartóztattak, közülük 20-an követtek  el zsidókkal szembeni atrocitásokat. A rendőröket dobáló tömegre sortűz volt a válasz, ebben öten meghaltak, többen súlyosan megsebesültek. Az atrocitások  illetve az azt követő büntetőperben, a néppárti választók, szimpatizánsok közül többeket vérvádra utaló kijelentések megtételével vádoltak meg.
 

A vörös- és fehérterror időszaka (1919-1920)

A tanácsköztársasság és annak megtorlási időszakában gyakoriak voltak a statáriális kivégzések. A vörös -és a fehérterror egyaránt mintegy 500-600 áldozatot követelt országszerte. Ezeknek néhány esetben antiszemita jellege is volt. Némileg meglepő, hogy a vörösterror is gyakran a zsidók ellen fordult annak ellenére, hogy a tanácsköztársaság vezetői közt nagy számban találunk zsidó származásúakat, és  a későbbi propaganda a bolsevizmust és a zsidóságot gyakran hajlamos volt összemosni. A Kutatóközpont 9 olyan vidéki esetet ismertet, amelyben a vörösterror antiszemita jelleget öltött. Ezek közt nincs Tolna megyei. Természetesen a fehérterror esetében több antiszemita jellegűről tudunk, vidéken kb. 60-ról. Ebből hét történt Tolnában, ezek java részét a Prónay-különítményhez köthető alakulatok követték el.Természetesen hangsúlyozni kell, hogy  a fehérterror fellépése nem minden esetben volt egyértelműen antiszemita, bár nehéz elkülöníteni a motívumokat. Így például a szekszárdi direktórium tagjainak a kivégzése sem antiszemita alapon történt, hanem a kommunistákon való bosszúállás motiválta azt, amint magát a fehérterrort is. Ezt az esetet Konfliktus Kutatók sem sorolták az antiszemita cselekedetek közé.

A Tolna megyei esetek a Konfliktus Kutatók szerint a következők voltak:

- A Prónay-különítmény 1919. augusztus 18-án ért Fejér megyéből Simontornyára. Mire a parancsnok odaért, megtörtént az elítéltek kiválasztása, köztük sok zsidó volt. A kiválasztottakat Prónay felakasztatta. Néhány nappal később a helyi Keresztényszocialista Párt azt a határozatot hozta, hogy a zsidók szeptember 1-ig hagyják el a települést. ( Ez nem valósult meg maradéktalanul, mert az 1920-as összeírás során 69 zsidót írtak össze Simontornyán, ami nem szignifikáns visszaesés. Saját megjegyzés.)

- A Prónay- különítmény Simontornyáról másnap Ozorára ért. Itt egy átállt helyi kommunista  vezette a pogromokat. Két zsidó iparosost agyonlőttek, az ez ellen tiltakozó egyik magyar gazdát pedig halálra kínozták. A további kegyetlenkedéseknek a helyi plébános, Tóth Gyula erélyes fellépése vetett véget.

- Prónay maga számolt be arról, hogy Dunaföldváron nem tapasztalt kellő antiszemita indulatot, „ennélfogva fel kellett őket villanyozni és paprikázni, mindenekelőtt főleg a zsidóság ellen […] Délután tisztjeim a temetőben megkoszorúzták a Szamuelyék által kivégzett keresztény polgárok sírját, ahol Giczey szds. az ő ügyes modorában egy olyan gyújtó beszédet tartott, amelyre azután a tömeg visszajövet már nekivadulva követelte a bűnösök kivégzését. Elsőknek egy apa a saját fiával a patikánál levő lámpavasra lett felakasztva, mert hóhérai voltak Szamuelyéknek."  Ezt követően még néhány kommunistát illetve zsidót is kivégeztek.
- Szeptember 1-én Nagyszokoly községbe érkezett egy különítmény.  A zsidókat és kommunistákat összefogdosták. A zsidókat mind kommunizmussal vádolták, egy fő kivételével, akit árdrágítással. A fogvatartottak botütés büntetést kaptak, majd a falugyűlésen megszavaztatták a zsidók kiutasítását a faluból, amire 48 órát adtak. (Az 1920-as összeírás valóban csak 14 zsidót talál a faluban, 1910-ben még 59-en voltak. Saját megjegyzés.)
- Tamásiban két zsidó kamasz fiút azért akasztottak fel, mert állítólag „rosszallólag nyilatkoztak” a különítményesekről.
- Faddon egy zsidó kommunistát akartak letartóztatni, de csak egyik sógorát találták otthon. Így őt vitték el. Holttestét másnap a tolnai országúton találták meg. Ugyanitt egy zsidó mészárost lefejeztek.
-  Decs zsidó jegyzője az antiszemita akciók áldozatául esett.
Az 1919-ben kezdődő pogromhullámok idején az államhatalom nem fékezte az atrocitásokat, sem a vörös- sem a fehérterror idején. Ez 1919 augusztusa táján érthető is, hiszen egész egyszereűen nem volt államhatalom. Az indulatokat csitítani csak néhány hősiesen fellépő nagy tekintélyű ember tudta, mint pl. az ozorai plébános.A halálos áldozatok száma ennek megfelelően jóval magasabb volt, mint a korábbi  esetekben. 1920 végére Horthy Miklós felszámolta a különítményeket, de amnesztiával mentesítette a gyilkosságok tetteseit a felelősségre vonás alól.



 A II. világháború időszaka (1939-45)

A hazai zsidóság túlnyomó része nem hazai földön veszett oda, hanem a haláltáborokban, ahogy azt a 2.fejezetben láttuk. Az 1920-tól  lecsengő antiszemita hangulat az 1930-as évek vége felé erősödött fel ismét.  Az 1938-as első zsidótörvénytől az 1944 márciusáig terjedő időszakban törvényekkel és rendeletekkel szabályozták a fokozatosan jogfosztott helyzetbe kerülő zsidóságot.  Ebben az időszakban az erőszaknak két nagy hazai hulláma volt. Az első a tavaszi-nyári gettósítás és deportálás idején következett be. A gettókban, gyűjtőtáborokban, vasútállomásokon és vagonokban százak haltak meg a kegyetlen bánásmód miatt. A második nagy hullám az 1944. októberi nyilas hatalomátvétel után érkezett el, amikor is a nyugat felé deportált munkaszolgálatosokat éri rengeteg atrocitás, és az áldozatok száma mintegy 25 ezer főre tehető. Szerencsére egyik hullám sem érte el megyénket. Itt csak olyan inzultusok történtek, amelyek emberéletben nem okoztak kárt.

- Dombóvár: 1940-ben, az antiszemita Jud Süss című film vetítése után a moziból kitódulók, főleg a Nyilaskeresztes Párt helyi tagjai, pogromot akartak rendezni a kisvárosban, de a zsidó fiatalok keményen ellenálltak, és a nyilasok kénytelenek voltak visszavonulni.
-Paks: A német hatalomátvétel után a helyi Volksbund tagjai a zsidókat bántalmazták és kirabolták. A csendőrség 1944. április 22-én razziát tartott, amelynek során 19 idegen állampolgárságú zsidót letartóztattak.
- Fadd: A német hatalomátvétel után a helyi Volksbund tagjai a zsidókat bántalmazták és kirabolták.(Ez a hír azért meglepő, mert Faddon nem élt jelentős németség. Saját megjegyzés.)
- Bátaszék. A német hatalomátvétel után „Bátaszéken mintegy 12 zsidót a volksbundisták és SS-katonák összeszedtek és a Volksbundházba vitték, ahol bántalmazták őket. A lakásukat összevissza dúlták, és a holmijaikat az utcára kidobták. (…) Ezenkívül a zsidóktól kb. 200.000 P[engő]t kizsaroltak. Braun zsidó ügyvédnek a karját törték el, Halász Adolf nyugdíjas pénztárnoknak egyik szemét verték ki.”
 -Gyönk. A német megszállást követően a település vezetésében a helyi Volksbund tagjai kerültek többségbe. Elvették a zsidók javait, boltjait, kifosztották őket, feldúlták a zsinagógát és a temetőt.

4. Zsinagógák, imahelyek a megyében

Források: A következő két fejezethez zsidomult.hu honlapot használtam legtöbbet. Az archív képek is innen származnak.. Ezt egészítettem ki több személyes tapasztalattal, és helytörténeti monográfiák  adataival. 

A megyében ma öt városban hat zsinagóga maradt fenn. Ezeket a jövőben részletesebben be fogom mutatni. 
Bonyhád: az ortodox és a neológ zsinagóga  rossz állapotban megvan ma is, mindkettő raktár volt, a közelmúltban.   A neológ zsinagóga műemlék, az ország egyik legértékesebb zsinagógája. Már évtizedek óta tervbe vették a felújítását, mára már rövid időkre koncertekre, kiállításokra megnyitják. Itt mutatom be őket. 
Szekszárd: A zsidók első  imahelye a Német (ma Bezerédj) utcában volt, helyén ma modern ház áll. A zsinagógából alakították ki a Művészetek Házát a belső teljes elvetésével, de a külső megtartásával. Itt van ma egyedül működő hitközség, összejöveteleiket az 1912-ben épült temetői épületekben tartják.
Paks: Az ortodox zsinagóga szinte felismerhetetlenségig átalakítva ma a városi könyvtár. Legújabb tatarozása előtt felmerült, hogy valamennyit visszaállítanak zsidó múltjából, de végül is ezt - némi jelzésszerű vakolatdíszítést nem számítva - elvetették.
Hőgyész: Műemléki védelem alatt álló, és szörnyű állapotban lévő zsinagógáját itt mutatom be.
Dombóvár: A zsinagóga régebben FÜSZÉRT raktár volt,  ma üresen áll. Régebben galériává való átalakítását tervezték. Helyi védettséget élvez. Itt írok róla.

Régen Tolnában minden második faluban lakott legalább egy-két zsidó család. Ma már kevés
szárazdi tudja, hogy ebben a kis domboldalban lévő imaházban gyűltek
össze a szárazdi zsidók.

5. Elpusztult zsinagógák

1945 után Bonyhádon, Pakson, Szekszárdon és Dombóváron indult újjá a hitélet. A többi helyen olyan kevés hívő maradt, hogy nem tudták fenntartani a zsinagógákat sem. Erre az esetre az országos zsidótanács engedélyezte, hogy a zsinagógát eladják. Az eladási ár általában  olyan alacsony volt, hogy építőanyagnak is érdemes volt megvenni az épületet, amit a vétel után  le is bontottak. A Tolna megyei zsinagógáknak is ez lett a tipikus sorsa.

Dunaföldvár
(Kép: zsidomult.hu)

 Dunaföldvár.  1854-ben épült klasszicista zsinagóga állt itt. Egyszer valahol azt olvastam, hogy a mai művelődési ház udvarán állt. A 3. katonai térkép is jelez itt templomot, ma itt semmi épület nem látható. Pusztulásának idejét nem tudtam egyelőre kideríteni.

Fadd
(Kép: zsidomult.hu)

Fadd: Az archív kép alapján a zsinagóga a 19.-20.század fordulóján épülhetett, a jellegzetes mór stílus egy egyszerűsített változataként.   A mai Béri Balogh Ádám liget elején állhatott, ha jól értelmezem a 3. katonai felmérés térképét.

Ozora
(Kép: zsidomult.hu)

Ozora: Egyszerű,19.század végi kis zsinagógája volt a mezővárosnak. Sem helyét, sem pusztulásának időpontját nem sikerült eddig még megtalálnom.

Pincehely
(Kép: zsidomult.hu)

Pincehely: Nagy méretű 19.század végi zsinagógája már az 1950-es években sem állt, azt régebben rossz helyen kerestem.

Elsőként K. Németh András történész (akit jeles középkorászként már számtalanszor én is idéztem)  hívta fel figyelmet három dologra. Egyrészt a tamási zsinagóga történetét egy tanulmányban már feldolgozta, csakúgy mint  a helyi zsidóság történetét. 
A pincehelyi, pontosabban görbői zsinagóga   helyét is megadta, egyrészt régi kataszteri térkép alapján, másrészt a telek Google Street View képét is elküldte. Ez alapján az a görbői falurészen, a mai Mátyás király tér 5. telkén állt. A StreetView képen a telek előterében ma is nagy törmelékhalom, rom látható. Ő forrásként Ocsovai László nemrég elhunyt volt polgármester-helytörténészt nevezte meg.

Ezt követően értékes kiegészítéseket kaptam Aranyosi István, volt görbői lakostól is. Egyrészt ő is a családi emlékezet alapján megadta az egykori zsinagóga pontos helyét. Másrészt, gyermekkori emlékei alapján az 1970-es évek elején a telken még jelentős romok álltak, és nagy feltűnést keltett az, amikor valaki  a volt zsinagóga telek hátsó részére emeletes házat épített, az  1970-es-80-as évek fordulóján.  Nagyapja emlékei szerint a zsinagógát a nyilasok robbantották fel, az tehát már az ötvenes években sem állt. Édesanyja  elmondásai szerint az Auschwitzba elhurcolt zsidók közül ketten tértek vissza a faluba a II. világháború után, és ők össze is házasodtak, és egykoron a zsinagóga telke mellett álló régi házban laktak. Gazda Anikó: Zsinagógák és zsidó hitközségek Magyarországon című műve alapján pontosította az én 19.század végi zsinagóga építési datálásomat is, 1840-re.

Szakcs
(Kép: zsidomult.hu)

Szakcs: A kis falusi zsinagóga valószínűleg a mai Dózsa György út és a Vörösmarty utca sarkán állhatott.

Tamási
(Kép: zsidomult.hu)

Tamási: Nagyméretű 19. század végi zsinagóga a mai Arany János és Eötvös út sarkán állt. A telek tégla támfala eredetileg a zsinagógához tartozott. Az 1950-es években bontották le. 

Tolna
(Kép: zsidomult.hu)

Tolna: A 20. század elején épült zsinagóga a Deák Ferenc utca 7. (egykori zsidó iskola) hátsó telkén állt. Az 1950-es években bontották le. 

Gyönk
http://magyarzsido.hu/

Gyönk: A gyönki zsinagóga 1836-ban épült, a megye legkorábbi zsinagógái közé tartozott.  A gettósítás során ide hordatták a zsidó vagyon értékesebb részét, majd kifosztották és felgyújtották ezt követően ismeretlen időben lebontották.
Bátaszék: A zsinagógáról képet nem találtam.1862-ben a tagok önkéntes adományaiból építették zsinagógájukat.1949-ben lebontották.

Gazda Anikó adattára szerint zsinagóga állt még a következő helyeken: Iregszemcse, Miszla, Nagydorog, Simontornya. Így összesen 19 zsinagóga állt a megyében. Ezen kívül 21 imaszoba és 4 imaház is volt a megye településein.

6. Temetők 

A szekszárdi zsidó temető

Forrás a MAZSIHISZ honlapja,  a mazsihisz.hu
A MAZSIHISZ adatai szerint ma 1483 zsidó temető található vidéken, azaz a településeknek több mint 40%-ban van. Tolna megyében összesen 43 településen 46 zsidó temetőt tartanak nyilván, ez az ország állományának 3,2%-a. Ez azt jelenti, hogy Tolnában az országos átlagnak megfelelően a települések 40%-ában van zsidó temető. Bonyhádon a két irányzatnak egymástól távolabb áll a temetője, Pakson és Gyönkön a két irányzat szerinti megkülönböztetés ma már inkább csak szimbolikus gesztus. Dombóváron is több temető volt, az igazi nagy ma már Kaposszekcső területére esik. A táblázatban a terület nagysága mellett feltüntettem a sírok számát is a MAZSIHISZ adatai alapján. A terület nagysága néha semmit nem fejez ki a temetőre vonatkozólag, inkább csak földhivatali adat. A G betű a gondozatlanságra utal. Táblázatunkból is látszik, hogy a bonyhádi temető országosan is kiemelkedik, nem csak a sírok számával, korával, hanem "sűrűségével" is. Itt már bemutattam.
Az egyik legnagyobb és legszebb fekvésű temetőről, pincehely-görböiről is van külön ismertetőm.

Az őcsényi a kisebb temetők közé tartozik, és az önkormányzat szépen karbantartja. Őcsénynek a 1867-1944 közt 30-40 fő közötti volt a zsidó lakossága.

 

17 látnivaló, ami miatt szeretni lehet Tolnát

Rövid, szubjektív megyetörténet

A XV. század végén Tolna megye volt a negyedik legnagyobb adózó, és 20 fő/km²-nél is nagyobb népsűrűségével is az ország élmezőnyébe tartozott. A XVI.század első felében pedig a Szerémségből ide tevődött át a bortermelés súlypontja, ami marhakereskedelemmel párosulva még tovább emelte a megye jelentőségét. Ekkoriban Tolna városa 8-10 ezer fő körüli lakosságával egész biztos, hogy top 3-ban volt. (Ha Mözsöt levonjuk, ma sincs ennyi lakosa.) A hódoltság második felétől kezdve azonban a megye szinte teljesen elnéptelenedik. Csaknem nulláról kezdődik újra a  története a török kiűzése után.

Az újrakezdés nem sikerül túl jól. Tolna vármegye Baranyával és Somoggyal szemben is határpert veszít, így területe 40%-kal csonkul, súlya csökken. Az élet lassan indul meg, de a nagyarányú  betelepítések révén a megye a népességhátrányát a XVIII. sz végére ledolgozza, és ekkorra csak néhány nyugati vármegye előzi meg népsűrűségben és jólétben. Ekkor a lakosságszámának 35%-a német lesz, akik a Völgységben és a Hegyhát egy részében abszolút többséget is alkotnak.Az 1785-ös népszámláláskor már 130 ezren lakják.  Aztán a XIX. század derekán Tolna vármegye második aranykora is véget ér, és beleszürkül az országos átlagba, vagy az alá is. (Persze a fejlődés-hanyatlás nem egyenletes. Például a Sárközben  a XIX. század legvégén szinte már önemésztő lesz a jólét. ) Tudom, hogy a lakosságszám nem minden, de azért elég beszédes, hogy ma majdnem annyian lakják Tolna megyét, mint 1840-ben.  Sokat elárul a megye történetéről az is, hogy nem szokványos módon, az 1980-as évek végén éri el a lakosságmaximumát, hanem  1941-ben, a háború, a holokauszt és a sváb kitelepítés előtt. Ekkor  276 ezer fő lakja, ma 225 ezernél tartunk, és az utóbbi két évtizedben jól kiszámíthatóan évente kb. ezer fővel csökken. Húsz-harminc év múlva valószínűleg már több elnéptelenedett vagy igen kis lélekszámon stabilizálódó falva is lesz a megyének, főleg a nyugati, középső és déli részén. De a paksi térség bizakodhat.

Tolna megye múltja  hihetetlenül alulértékelt, pedig a XIX. század derekáig tartó virágzásnak az anyagi kultúrában is nyoma kellett hogy maradjon.  Amikor 2000 és 2003 közt feldolgoztam megyénk műemlékeit, akkor a nyilvántartott emlékek számát tekintve a megyénk tök utolsó volt, de azóta már néhány alföldi megyét leelőztünk, hála annak, hogy megváltozott a műemléki nyilvántartás rendszere. Hogy ilyen rossz a a megítélésünk, abban nekünk is vannak adósságaink, főként a sváb örökség feldolgozásában. Ezt a területet egész egyszerűen elhanyagoltuk.
Az utóbbi időkben örvendetes dolgok is történtek, ilyen például a Tolna Megyei Értéktár létrejötte, amiből azért sok minden hiányzik, a gyűjtés esetleges.

Következzék akkor néhány csokorba gyűjtve a megye szerintem legértékesebb kulturális emlékeinek gyűjteménye, esetleges sorrendben. A top-10-et nem sikerült tartanom, top-17 lett belőle, túl sok jó hely van a megyében.
Vesztergombi András szívességéből térképet is tudok közölni a neves helyekről.

1."Sváb" falvak

Závod, az én személyes kedvencem, egy Hollókő szintű falu Tolnában.   Závodnak például sokkal több szakrális kisemléke van, mint Hollókőnek, a temploma sokkal jelentősebb, és a falukép is nagyjából egységes. A táj szépsége sem marad el a nógrádi tájak mögött,  talán csak egy vár hiányzik.   Persze Hollőkőbe  az elmúlt évtizedek alatt sok pénzt invesztáltak. Závodon nem volt pénz, itt jobbára mindent a maguk erejéből tettek az itt lakók. Persze kell vezéregyéniség is ehhez, aki pályázik, tanácsot ad,  szervez és példát mutat. Ezt az embert Szász Gábornak hívják.  Nem véletlenül kapott a Závod falu Podmaniczky-díjat és Helyi Építészeti Örökség Nívódíjat. Závodot fénykorában, 1840-ben,  több mint ezer ember lakta. Ma csak  275-en.

  Nagyszékely különösen gazdag  falu volt. Sorsa tipikus itt Tolnában. A képen a faluközpontban egy városi hangulatú épülete, ami egykoron  a Korona  szálló és kávéház, majd a "nagy bolt" és húscsarnok volt, majd  mozi lett. Most romosodik. Ma már az ökörfej sincs meg. 
1805-ben itt alapítanak először gimnáziumot Tolna megyében,  és itt épül meg a megye legnagyobb református temploma is. Fénykorában 1880-ban 2620 lakosa volt, ma 417.  A kitelepítés után  fejlődése  hirtelen megrekedt. A falukép csaknem konzerválódott, ma is a gazdag sváb falvak két világháború közti arculatát őrzi, helyenként erősen lepusztult jelleggel.  Aki nem hisz nekem, nézze meg ezt a összeállításom, vagy legfőképp, nézze meg saját szemével. Más sváb falvakban is találunk figyelemreméltó részleteket Itt van például az egykori evangélikus Kalaznó vagy Murga ,  vagy a katolikus Mucsi, a harmadik kedvencem, esetleg Mórágyon az Alkotmány utca,  vagy Zsibrik, ahol a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió sorra újítja fel a régi fachwerkes házakat.   A legszebb tolnai fachwerkes házért azonban Kismányokra kell menni, egy eldugott mellékutcában találjuk meg ezt a 18.századi házat, (a legrégebbi parasztporta az egész megyében!)  amit az Értéktárban is hiába keressük, sok minden mással egyetemben.

2. Bonyhád felekezeti negyedei 

A képen a  régebbi zsidó temetőből pillantunk a város evangélikus negyedére.  Bonyhád nemzetiségi összetétele a a 18. század végén különleges  volt. Nagyjából egyenlő arányban lakták zsidók, evangélikus és  katolikus németek.A kis számú magyar lakossága zömében református volt. A felekezetek felosztották egymás közt a mezővárost. Az evangélikus negyed volt a tipikusan svábos, a katolikus negyedben álltak a Perczelek kúriái. Sok zsidó emlék  is fennmaradt, köztük hazánk egyik legrégibb zsinagógája, sajnos nagyon rossz állapotban. A város zsidó szakrális emlékeit itt részleteztem., mégis csak ezek a legkülönlegesebbek. Itt meg a város szerveződéséről, a felekezeti negyedekről írtam. Katolikus templomáról itt találunk leírást. 

3. Grábóc, görögkeleti szerb kolostor

Tolna megye egyik leghíresebb műemléke.A grábóci faluvégen találjuk a kolostoregyüttest, amit 1994-ben ismét visszakapott a szerb egyház.   Korábban ez a kolostor volt  az ortodox szerbek számára az egész Kárpát-medence szellemi és vallási központja, és ebből valamit sikerült is visszanyernie, legalábbis újra jelentős a búcsúja.  Történetér itt érintettem röviden.Ha Grábócon járunk, érdemes felmenni az új kilátóba is, és gyönyörködni a Szekszárdi-dombság és a messziről idelátszó Mecsek szépségében. 1840 és 1940 közt Grábóc lakosainak a száma tartósan 700 körül mozgott. Ma 177-en lakják.

4. Az evangélikus templomok

Felsőnána, Murga, Varsád, Bikács, Kéty, Keszőhidegkút, Kalaznó, Izmény (itt a legszebb szószékoltárt látjuk) és végül egy kakukktojás: Mekényes.(Ez már Baranyában van, de ugyanúgy Apponyi birtok volt mint Lengyel.)  Most csak a legértékesebbeket említettem. Itt írtam róluk a műemlékes honlapomon. Ahol csak tudom leírom, hogy a megye műemléki látnivalói közül a legkülönlegesebbek és a leginkább veszélyeztetettebbek ezek a festett karzatos sváb  evangélikus templomok. (A veszélyeztetettségükre sajnos jó példa a zsibriki templom lebontása.) Nekem személyes kedvencem a murgai  a "faklumpás Notre Dame" (Lásd a képen.). Murga a legkisebb tolnai falu. Ma csak 65-en lakják, fénykorában 700-nál is többen éltek itt.

5. A Sárköz

A Sárköz gazadag néprajzával sokan sok helyütt foglalkoztak. Műemlékes honlapomon én is röviden érintettem. A sárközi társadalom szétesését itt részleteztem .  A fenti képen egy bátai módos katolikus gazda portáját látjuk, ami ma a tájház. A tájegység külön érdekessége, hogy itt minden faluban van ilyen épület. Itt az őcsényi, a decsi, a sárpilisi, az alsónyéki linkje, és persze a Bogár-tanyáról és a bátai halászházról sem  feledkezhetünk meg,    Sok helyütt láthatunk még hatalmas, polgári ízlést követő portákat is. Egységes utcaképet már kevésbé, talán  az alsónyéki Vasút utcát emelhetnénk  ki. 2003 körül egyesek kezdeményezték, hogy a világörökség részévé legyen a vidék, azóta mintha csend lenne ekörül.  A templomok közül a középkori decsit kell kiemelni. Itt a középkori vonatkozásai olvashatók, itt a reformáció utániak.

6. Hőgyész kastélyai és más kastélyszállók

A hőgyészi Mercy-Apponyi kastélyok a megye legjelentősebb barokk kastélyai. Itt írtam történetükről.  A nagyobbik a Mercyek és Apponyiak után 2001-2010 közt élte második virágkorát, ekkor  wellness kastélyszállóként működött. Aztán  bezárt. Azóta már a szép parkját  felverte a gaz. Csak a kerítésen keresztül távolról vethetünk pillantást a kastélyra. 2016-ban ismét bekerült a hírekbe,  parkját is el kezdték gondozni, várom a fejleményeket. 2018: nincsenek fejlemények, parkját ismét felverte a gaz.

 A kisebbik kastély egykor az uradalom kancelláriájának székhelye, majd herceg
 Lichtenstein Alfréd kastélya volt.Ez egy honlap tanúsága szerint  szállodaként működött, ma eladó.
A megye kastélyainak nagy része katasztrofális állapotban van. Ez a két hőgyészi még  tartja magát.
 Aki szeretne szemezgetni a megye kastélyai közt, az innen tud elstartolni.. Még néhány felújított kastélyszállóra azért felhívnám a figyelmet: A nemrég megnyílt gyönki Magyary-Kossa kastélyra, és a Paur, majd az Apponyi család kis medinai kastélyára.  Bölcske határában szintén nemrég nyílt meg a Szakách-kastély 19-20.századi épülete. Simontornyán a Fried-villa az egykori bőrgyáros igényes lakhelye volt, Vágó Pál tervezte az 1920-as években szecessziós- modernista stílusban.

7. Bátaszék, Nagyboldogasszony plébániatemplom 

Lehet fanyalogni a neogót stílusra, de aki már járt a bátaszéki templomnál, azt az épületből áradó  monumentalitás nem hagyja érintetlenül, különösen úgy, hogy ezt a templomot az ember gondolhatja a mellette bemutatott  középkori ciszterci apátsági romok egyfajta reinkarnációjának is.  Ez az ország ötödik legmagasabb  temploma, a maga 82,45m-vel, de jellemző módon, nem szerepel ebben a rangsorban sem. (Frissítve 2016.01.01-én: most már szerepel.) Szép teljesítmény ez egy mezővárostól, hiszen csak Esztergomban, Budapesten, Székesfehérváron látni magasabb templomot. A svábok lakta Bátaszék mindig is híres volt kőművesiről. A 20. század elején úgy gondolták, építenek egy hatalmas templomot a régi helyére. A dolog azért nem ment olyan egyszerűen. A templomról itt, Bátaszék másik két kápolnájáról itt találunk ismertetőt.  Külön érdemes felhívni az Orbán-kápolnára a figyelmet, mert a mellette álló molyhos tölgye lett 2015-ben az Év Fája. Ha már itt járunk ne mulasszuk el megtekinteni a Kálvárai-kápolnát sem, egyedülálló a megyében, az országban sem sok ilyen van. 

 

 

8. Makovecz emlékek: Kakasd és Paks (és egy kicsit Szekszárd is)

 Makovecz művészetének megítélése  végletes, de tagadhatatlan, hogy   ő volt a közelmúlt legjelentősebb magyar építésze. (Egy  mértékadó méltatását pl. itt találjuk.) Munkásságának kedvelői nem fognak csalódni a kakasdi faluházban sem, amelynek távolról is jól felismerhető szimbolikája a falu székely-sváb együttélését hirdeti. (Csak zárójelesen jegyzem meg teljesen méltatlan állapota miatt azt, hogy Szekszárdról Kakasd felé tartva a 6-os úton elhajtunk egy ifjúkori fő műve mellett is, az 1964-es Sió-csárda "omladékait" érintve. 2016 nyarán biztató hírek jelentek meg, majd ősszel el is kezdődtek a felújítások, amik aztán megrekedtek. 2018: megint nekilendültek az építkezések a "háttérben", 2020: megint állnak jó ideje.) A paksi templomot pedig maga a mester is  élete egyik fő művének tekintette. Részletek róla itt. A paksi vásárcsarnok is a mester munkája, de amolyan "rutinból lenyomott " épület benyomását kelti. Nincs is különösebb híre.

9. Pincefalvak

A pincefalvak bemutatását a dunaföldvári Alsó-Öreghegyen fennmaradt kis pincefaluval, a rókusi pincékkel kezdjük. Sok új pince mellett egy-két régi vályog és sövényfalu présház is fennmaradt itt, és itt áll a legszebb tolnai barokk kápolna, a Szent Rókus is. Az 1742-ben épült  kápolnát a több mint 500 ember halálát okozó pestisjárvány elmúltával emelték az akkor még a város határában  lévő Szőlőhegyen. A templom érdekessége, hogy tornyának szélessége csaknem megegyezik a hajóéval. A kis kápolna a XVIII. századi oltárművészet értékes alkotását rejti. Az oltárkép témája - a Szentháromság a Zakariás-áldás keresztjével és pestistől védő szentekkel- ritkán fordul elő hazánkban. Felette a Passaui Madonna kegykép másolatát látjuk. A csavart oszlopos oltár is figyelemre méltó XVIII.század közepéről származó alkotás.

 Ismert pincefalu  a Sióagárd határában a Leányvár is. (képünkön)  Bár sok szép részletet találunk még itt, távolról is jól néz ki,  de az összkép sajnos már eléggé megbontott. Kevesebben ismerik a bölcskei pincesort, pedig itt is nagyon sok pince van, és meglehetősen egységes képet is mutat. 

Megyénk legszebb pincefalvai sváb települések  mellett fekszenek. Leghíresebb és legnagyobb a györkönyi. 

Itt nem csak téglapincék, hanem vályog és sövényfalas, nádfedeles öreg pincékből is fennmaradt néhány.Másik végletként találunk historizáló, vakolatdíszes présházat is. Itt készítettem egy beszámolót róla.

A paksi Sárgödör pincesora is egyre jobb hírű, főként az itt rendezett Siller-fesztivál jóvoltából. A környékbeli sváb pincesorok sorából ki kell emelni a kicsinyke, de helyenként   hangulatos a dunakömlődit is.

10. Tolna megye várai

Két országos jelentőségű várral rendelkezünk. Simontornya vára kis mérete ellenére igen fontos szerepet játszott a megye történetében. Históriáját a vár gazadag  és látványos honlapján böngészhetjük végig.   Kiállításai közül kiemelésre érdemes a megyei nemesi ősgalériáinak maradványait bemutató terem. 

Az ozorai vár egy valódi élvonalbeli itáliai quattrocento  alkotás volt Pannóniában. Története a főúri palotától  a Tsz magtárig ívelt. Az 1981-ben elinduló feltárási és helyreállítási munkálatainál különös hangsúlyt kapott az, hogy a bemutatása látványos legyen, és ennek tökéletesen megfelel az, amit itt látunk.  Honlapját itt találjuk.

A megye harmadik "vára" a dunaföldvári, tulajdonképpen csak egy késő-középkori erődített torony. ami a török időkben is viszonylag fontos szerepet játszott. Ma múzeum ez is, érdekes kiállításokkal. A nagyrészt elpusztult várak közül  a Kapos-völgy várait  itt ismertettem.  A megrögzött várrom-kutatóknak ajánlom a Janyavárról szóló bejegyzésem.  Végezetül a műemlékes honlapom várakról szóló összefoglalóját említem.

11. Tolna  megye ferences kolostorai

A XVIII. században újratelepülő Tolnában csak egy rend tudott tartósan gyökeret verni, a ferences.  Első két kolostorukat a megye akkoriban két legnagyobb városában  a megyeszékhely Simontornyán,  és a 19.század elejéig  a megye legnépesebb  településén, Dunaföldváron építik fel.A dunaföldvári kolostorban csak 1858-ig laktak ferencesek. Ekkor tűz ütött ki, és a barátok elköltöztek Gyöngyösre. A kolostor plébániává alakult át. A tűz szerencsére  a könyvtárat (lásd a fenti képet)  nem pusztította el. A kolostorépületben az 1950-es években gimnázium nyílt, ami eredeti rendeltetésének megfelelően használja a helyiséget ma is. A könyvtár mennyezeti falképének központi részén a Szűzanya nagy méretű ábrázolása volt, ami nyilván nem élte túl a Rákosi-rendszert.

A fenti képen  a simontornyai főoltárképének részletét látjuk Szt. Simon és Szent Júdás Tádé apostolokkal, a templom védőszentjével. Ebből a részletből is nyilvánvaló, hogy milyen nagy tudású mester dolgozott itt.  Ezt a templomot egészen 1950-ig a ferencesek vezették. A kolostorépület ma túlnyomórészt üres, egy részében kollégium volt nemrég, más részeit a város használja. Állítólag falképek, stukkók is fennmaradtak, de abba a részbe nekem még többszöri próbálkozással sem sikerült bejutnom. A megye ferences kolostorairól itt van  régebbi összeállításom.

12. A lengyeli uradalom

Lengyel Apponyi Sándor alatt élte virágkorát.A  grófi kastély ugyan hatásos historizáló épület, de mégiscsak több ilyen van az országban.  A "svájceráj" néven emlegetett 19.század eleji tehenészet azonban sokkal inkább kuriózum.  A lengyeli uradalom sok-sok emlékéről ezért nézzük meg az itt közölt összeállításom is!  Régi honlapomon is van egy-két dolog a történetéről. A kastélypark is figyelemre méltó.. Régi fás lapomon van róla összeállítás.

13. A római kor emlékei

Megyénk római emlékekben is gazdag. A képen a Dr. Soproni  Sándor Kőtár látható Bölcskén. A megye római kori emlékeit itt külön is bemutattam.

14. A puszták

A megye jellegéből adódóan több majorsággal, uradalmi központtal is rendelkezett ezekből mutatok be hármat. Most olyan helyek következnek, amelyek tulajdonképpen egyszerre felemelők és rettenetesek.. Kulapuszta Ozora mellett az Esterházyak méntelepe volt valaha. A barokk uradalmak egyik legszebb hazai példája, egykor szép kastéllyal, lovardával, istállókkal. Ha valaki megnézi a fenti képet, és elvonatkoztat attól, hogy mindenféle vasszelvényekkel csúfították el az eléggé leromlott állapotú épületet,  az meg kell hogy állapítsa, hogy egy imponáló építészeti igényességű térről van szó. Ez volt a helyzet kb. 2000 tájékán. 2009-ben már egyszerűen katasztrofálisnak volt nevezhető mindaz, ami itt fogadott, nem is beszélve egy agresszív kuvaszról. Itt akkor minden a reménytelenségről szólt. Nem hiszem, hogy valami is változott azóta. 

Szabatonpuszta isten háta mögötti hely, a Magyary-Kossa uradalomhoz tartozott. Itt már alig áll egy-két épület, de egy műemlék 19,századi tehénistálló még igen. 2009-ben el akarták adni (nem tudom sikerült-e) azért a belsőt felújították, de kívülről rossz állapotban volt. Most nem tudom mi van vele. Biztos, hogy nincs ötnél több barokk tehénistálló az országban, de lehet, hogy mára már csak ez az egy maradt. (Ha áll még egyáltalán, én 2010-ben jártam itt utoljára.)

A fácánkerti uradalmat a híres somogytúri festőművész, Kunffy Lajos testvére vásárolta meg a századforduló idején. Hamarosan felhúzta a nagy méretű háromemeletes szeszgyárat is, a hozzá kapcsolódó épületekkel. Az elmúlt több mint száz évben az együttes szerencsére alig változott, így elsőrangú ipartörténeti emlékké válhatott..

15. Tolna város különlegességei

1893-96 közt épült fel a városban a Huszárlaktanya impozáns épületegyüttese. Akkoriban a kaszárnyák is építészetileg igényes épületek voltak. Szovjet laktanyaként érte el történetének mélypontját, hogy a rendszerváltás után lassan meginduljon rehabilitációja. A képen látható egykori lovardából szabadidőközpont lett, de a felújított épületekben van már gimnázium, könyvtár, idősek otthona is. Tolna további érdekes  látnivalói az egykori  selyemgyártáshoz köthetőek. Bezerédj Pál kezdeményezésére épül fel a 1898-1900 közt a selyemgyár hatalmas épületegyüttese, amit az elmúlt évszázad alatt felhúzott jellegtelen épületek sora keretez. Itt ma is ipari termelés folyik, (építőipari textíliák gyártása),  de ha beengednek minket, akkor megfelelő szögből ügyes fotós jó felvételt  készíthet. Az akkoriban felfutó selyemgyártás tette szükségessé azt is, hogy selyemgubóraktárak épüljenek.  Tolnán  is fennmaradt egy ebből a korból, hirdetve a selyemgyártás egykori jelentőségét. 

16. A megye legfőbb búcsújáró helyei

Megfigyelésem szerint még a legvadabb  ateistákat sem hagyja lelkileg érintetlenül egy búcsújáró hely felkeresése, mert ezek szinte mindig olyan helyeken jöttek létre, ahol táj és épület különös egymásratalálása is megfigyelhető. A   bátai  apátság a középkor végének egyik legfontosabb búcsújáró helye volt Magyarországon.  Az 1938-ban  felépült templomban az elmúlt évtizedekben a régi búcsús hagyományok felélesztésével próbálkoznak, nem is teljesen eredménytelenül.  Rendkívül gazdag honlapja főként Sümegi József  idevágó tanulmányai miatt alapvető fontosságú a középkori egyháztörténettel foglalkozók számára. 

A Cikó-Máriaszéplaki rom a megye egyik legfontosabb román kori templommaradványa. Régóta megoldatlan problémája a történészeknek,  régészeknek, hogy kerül ide egy ilyen, a középkori falusi templomok színvonalát messze meghaladó téglatemplom. Itt írtam róla egy kicsit. Máriaszéplak a völgységi és a baranyai  németek kedvelt búcsújáróhelye volt, ma is sokan járnak ide.

Csicsó Hőgyész határában főként a hegyháti németek búcsújáró helye volt. Itt mindent megtalálunk, ami fontos egy ilyen helyen. Barokk kápolna, a passaui Mariahilf szentképe, remetelak, szentkút, szép kilátás, csendes környezet. A megye búcsús helyeit itt gyűjtöttem csokorba,  Ebből kimaradt Ódány, amit itt pótoltam.

17. Gépészeti emlékek

A bátai szivattyútelep egyedülálló abból a szempontból, hogy az 1896-ból származó szivattyújait a gőzgépek leváltása után faszéngázas Otto-motorok hajtották. Faszéngázas rendszer kevés épült, és ma ez az egyetlen egy ilyen rendszer van csak a világon. Itt van egy több képből álló beszámolóm.

A decsi határban lévő lankóci szivattyútelepet a bátai tehermentesítésére építették. 1915-ben kezdték el, de a háború miatt csak 1922-ben lett kész. Itt már nem gőzgépek, hanem dízelmotorokat alkalmaztak. 

A teljes sorozat Szekszárd környéki természeti látnivalókról:
A legjobb helyek a környéken

Kulturális látnivalók:

• 17 látnivaló, ami miatt szeretni lehet Tolnát
• 10 látnivaló, ami miatt szeretni lehet Szekszárdot

.