2017. június 29., csütörtök

A hőgyészi zsidóság emlékei

A zsidó temető

A grafikonról jól látható, hogy a 18.századi szórványok után  az első népességszámlálás idején már erős zsidó közösség élt a mezővárosban, amelyik  a reformkorban tovább erősödött. Ugyanakkor látni kell, hogy az egész mezőváros rohamos fejlődésen ment át a reformkor idején.1840-ben a mezővárosnak már 22%-a volt zsidó. Ezzel Bonyhád és Paks után a harmadik legnagyobb zsidó közösségnek adott otthont. A népességrobbanás főként a cseh és morva vidékek, valamint az  Észak-Magyarország felől érkező  bevándorlásnak volt köszönhető. Ebben a mezővárosban is a bonyhádihoz hasonló munkamegosztás volt megfigyelhető. A kereskedők a zsidók voltak, a kézművesek főként  németek. Az árutermelésre szakosodott mezőgazdasági termeléssel is a német gazdák foglalkoztak. A zsidó kereskedők főként a gyapjúval, bőrrel, dohánnyal üzleteltek.  A dohánykereskedelemben kezdetben a rácok komoly konkurenciát jelentettek, majd az teljesen állami monopóliummá vált. Ez, és a zsidóság számára megnyíló nagyvárosi lehetőség az 1840-es évektől számuk csökkenését eredményezte. A két világháború közt Hőgyész fejlődése is megtorpant, ekkora a zsidók aránya kb. 8%-os szinten stabilizálódott, folyamatos csökkenés mellett. A csökkenéshez az is hozzájárult, hogy a két háború közt a településen népszerű lett a cionizmus eszméje, és többen alijáztak is.(Izrael földjére vándoroltak) 1930-ban a családfők foglalkozás szerinti megoszlása  a következőképpen nézett ki:  28 kereskedő, 10 más "szabadpályán", 8 iparos, 3 nagykereskedő, 2 nagyiparos, 2 gazdálkodó, 2 magántisztviselő, 2 magánzó, 1 orvos, 1 tanító és 1 munkás. 5 közadakozásból él.

Az első zsinagógáról már 1760-ból van adat. A ma is látható, erősen lepusztult, korábban raktárnak és műhelynek használt zsinagóga 1815 körüli fellendülés időszakában épült a Fő utca egy hátsó telkén. Az építkezéshez szükséges téglák egy részét Apponyi Antal földesúr adományozta. Korban ez a második legöregebb zsinagóga a megyében. Az utcafronton álló, ma jár jellegtelenné átalakított épület volt az iskola. Az iskolában 1871-ben lett a tanítási nyelve a magyar.  1881-ben a tagok egy része kivált az anyahitközségből és különálló orthodox hitközséget alapított. 1886-ban az anyahitközség is az orthodoxiához csatlakozott, így ismét helyreállt a vallási egység.
A zsinagóga rekonstrukciós rajza. (Forrás: zsidomult.hu) Jól látható, hogy a műemléképületet a műhellyé átalakítás során erősen megbolygatták. Oldalába hatalmas ipari kaput vágtak,  alsó ablaksorát befalazták, és ronda toldalékokkal látták el.
A zsinagóga ma állami tulajdonban van.Sorsa, állapota aggodalmakra ad okot.
A belsőben ma már kevés dolog utal eredeti funkciójára.

A belsőben elválasztófalakkal megszüntették az eredeti teret. A karzat egy részét elbontották.
(A belső felvételeket Kun Józsefnek köszönöm.)
A zsidó temető a mai Ifjúság utcában van, közel a katolikus temetőhöz. A temetőt ma betonkerítés határolja.


Mintegy 1000 sír van ma temetőben a MAZSIHISZ adatai szerint. Közülük sok a régi 18-19.századi is.

 Források: Schweitzer-Szilágyi: A tolna megyei zsidók története 1867-ig
Schweitzer-Szilágyi: A tolna megyei zsidóság története 1868-tól 1944-ig.
Zsidó lexikon.

zsidomult.hu
Várnagy Antal: Hőgyész II.