A grafikonról jól látható, hogy a 18.századi szórványok után az első népességszámlálás idején már erős zsidó közösség élt a mezővárosban, amelyik a reformkorban tovább erősödött. Ugyanakkor látni kell, hogy az egész mezőváros rohamos fejlődésen ment át a reformkor idején.1840-ben a mezővárosnak már 22%-a volt zsidó. Ezzel Bonyhád és Paks után a harmadik legnagyobb zsidó közösségnek adott otthont. A népességrobbanás főként a cseh és morva vidékek, valamint az Észak-Magyarország felől érkező bevándorlásnak volt köszönhető. Ebben a mezővárosban
is a bonyhádihoz hasonló munkamegosztás volt
megfigyelhető. A kereskedők a zsidók voltak, a kézművesek főként németek. Az árutermelésre szakosodott mezőgazdasági termeléssel is a német gazdák foglalkoztak. A zsidó kereskedők főként a gyapjúval, bőrrel, dohánnyal üzleteltek. A dohánykereskedelemben kezdetben a rácok komoly konkurenciát jelentettek, majd az teljesen állami monopóliummá vált. Ez, és a zsidóság számára megnyíló nagyvárosi lehetőség az 1840-es évektől számuk csökkenését eredményezte. A két világháború közt Hőgyész fejlődése is megtorpant, ekkora a zsidók aránya kb. 8%-os szinten stabilizálódott, folyamatos csökkenés mellett. A csökkenéshez az is hozzájárult, hogy a két háború közt a településen népszerű lett a cionizmus eszméje, és többen alijáztak is.(Izrael földjére vándoroltak) 1930-ban a családfők foglalkozás szerinti megoszlása a következőképpen nézett ki: 28 kereskedő, 10 más
"szabadpályán", 8 iparos, 3 nagykereskedő, 2 nagyiparos, 2 gazdálkodó, 2
magántisztviselő, 2 magánzó, 1 orvos, 1 tanító és 1 munkás. 5 közadakozásból
él. |