Athéni templomok

Agii Apostoli Solaki templom az Akropoliszról.
Gyorstalpaló Athén történelméből, hogy lássuk az összefüggéseket:
A klasszikus korszak virágzása után a népvándorlás korában barbár törzsek Athént is lenullázták.  Hosszas tengődés utána  Bizánci birodalom keretein belül a 10-12. században átmeneti "kvázi" virágzás, de most már kénytelen megbarátkozni a szerényebb vidéki város státusszal, és azzal, hogy azért jó kőbányái vannak.:-) Aztán a szentföldi harcok idején a nyugati keresztények Latin császársága ennek a "kvázi" virágkornak is véget vetett. 1458-ban II. Mehmed itt sokkal szerencsésebb volt, mint Nándorfehérvárnál, következett tehát a hosszú oszmán korszak, ami virágzásnak nem volt nevezhető, és tartott 1832-ig, amikor teljesen nulláról indulva a modern Görögország fővárosa lett.
A templomok építésének első korszaka tehát a bizánci időszakhoz kapcsolódik. Az  első  fennmaradt emlék az Agorán álló, és nyilván egy ókori templomon felépült Agii Apostoli Solaki  (Szolaki Szent Apostolok) a 10. sz.-ból.

A templombelső.
A görög templomelnevezések nem egyértelműek, én ezt a honlapot használtam. Innen veszem az angol átírást is, és ezt fordítom magyarra.

A kupola egy antik, újrahasznosított oszlopfővel.

A szentélyrekeszelő egykori fala ismerős motívumokkal. A kora Árpád-kori faragványok -így a szekszárdi vállkő is- sokat átvett ebből a bizánci stílusból, úgyhogy sokszor ismerősként köszöntöttem ezeket a köveket.

Szalagfonatos, palmettás faragványok

Mesteriek a rekonstruált ablakok is.

A templom falképei közül  sok szerencsésen átvészelte az oszmán kort is, és ragyogó színekkel,
expresszív erővel hatnak ma is.

Athén bizánci templomai meglepően ki méretűek, de helyenként mívesek. A "vidéki" bizánci
kolostorokat, templomokat ne is próbáljuk a Hagia Szophiához mérni. Még a három legjelentősebb
görög bizánci emlék közt számontartott Daphni-kolostor is meglepően kicsi a képek tanúsága szerint.
A boldvai bencés apátság  ülve is nagyobb. :-)

Ez a templom az Agora felől közelíthető meg, és ma már csak múzeumként használják.

Nyilván kísérletet sem teszek arra, hogy meghatározzam ezeket a szenteket.

Megkapó részletek.

Még a feliratok sem segítenek.

Amikor Athén egyik zsúfolt sétálóutcájának végén megláttam a Panagia Kapnikarea (Kapinkareai Szűz Mária) templomát, még nem gondoltam arra, hogy a legjelentősebbnek tartott atháéni  bizánci templomot látom.

Ez 1050 körül épült, nagyjából a egykorú a szekszárdi bencések templomával.

Stílusában sem áll nagyon távola szekszárdi elpusztult templomtól, mert a kora középkorban az lehetett a legbizánciasabb templom Magyarországon. A kis bizánci templomokat általában elnyomják a későbbi épületek.

A régi bizánci templomokba nem lehetett bemenni, ebbe se. Pedig micsoda mozaikok, falképek lehetnek itt!

Szép részletek.

Itthon a hazai szakemberek nagy vitákat folytattak arról, hogy hol lehetett a híres szekszárdi vállkő eredetileg elhelyezve a templomban. Csak felnéztem a templom szentélyablakaira, és világos lett számomra minden. A szekszárdi vállkőről itt írtam régebben.

Panagia Gorgoepikoos-Agios Eleftherios (Gorgoepikoosi Szűz Mária és Szent Eleftheriosz) templomot ma egyszerűen kis katedrálisnak nevezik, mert mellette a 19.század végén felépült a nagy  katedrális.

Az összes athéni, általam látott templom közül ez gyakorolta rám a legnagyobb hatást.

Ezt a hatást azzal érte  el, hogy a kis templomot teleszórták korabeli (12.századi) és antik faragványokkal.

Nem tudtam betelni vele.

A bizánci kőfaragó művészet legteljesebb tárháza Athénban.

Néha egy-egy antik követ is odaraktak.

Nagy fantáziával megfaragott végtelen szalagfonatok...

...és palmetták.

Antik griffek emberfejjel.

 Itt meg a kapu fölé egyszerűen beraktak egy antik sírládának vagy valami hasonlónak az oldalfalát, aztán tetejére raktak három keresztet, mégiscsak keresztény templom ez.

Végtelen szalagfonatok.

Szimbolika.

A kis bizánci ékszerdoboz sem volt nyitva. Bezzeg mellette a nagy katedrális igen.

Az Agios Nicholas Rangavas (Rangavasi Szent Miklós) templomhoz már nem jutottam el, azt csak az Akropoliszról fotóztam.

Az Akropolisz déli lejtőjén, antik romok közt, nem messze a Dionüszosz-színháztól áll ez a kis szegényes kápolna. Csak annyit tudtam kideríteni róla, hogy Szent Györgynek volt szentelve. Többször volt Athénnek olyan korszaka, amikor csak ilyen szerény templomra tellett.

A Metamorforsi tou Sotiros (Urunk színeváltozása) templom szintén az Akropolisz lejtőjén épült a 11.században. természetesen ez is zárva volt.

A Fethiye (Győzelem)-mecset kupolái a római agorán. II. Mehmed építette, miután 1458-ban elfoglalta a várost.

A Panagia Pantanassa (Szűz Mária a világ királynője) templom. Sok-sok előzmény után 1678-ban épült ki a mai formára. Az oszmán időkben az ortodox templomok csak ilyen szerény épületek lettek.

Egyszerű faragványok, antik oszlopfőből azért mindig akadt.

Az Agii Anargyri Kolokinthi (Gyógyító szentek) temploma az Akropoliszról. teljesen olyan, mint az előző, és természetesen ez is az oszmán időkben épült.

Ciszdarakisz Musztafa aga mecsetje. 1759-ben épült, ez volt a törökök utolsó "dobása" ebben a szerény, "vidéki" városban.

A Lükabittosz-hegy, Athén belvárosától nem is olyan messze. Tetején egy 1780-ban épült Szent Györgynek szentelt kápolna. A csúcsot mindenféle antennákkal is teleszórták, és egy panorámás étterem is belerondít az összképbe.

A kápolna. Mellőle jól rálátni az egyébként összességében ronda városra. 

Például ezt látni innen, és ez szebbik irány.

Ez a tipikusabb látvány.

A Szent György-kápolna belseje.

Szent György ikon.

Az Agios Filippos (Szent Fülöp) templom tipikus képviselője a 19. század második feléből származó athéni templomnak. Az Agora közelében, az óvárosban épült. Athén templomainak a zöme a 19. század végén-20.század elején épült, amikor a város rohamos növekedésnek indult.

A templom ikonosztáza. Az újabb templomokat nagyobb arányban találja nyitva az ember, mint a régi műemlékeket.

Falképek a templomban. Az ortodox művészet sokkal kevesebbet változott, mint a nyugati keresztény. A görögök mai vallásosságáról kevés tapasztalatot szereztem, Néhány dolog azért feltűnt. Az egyik az, hogy az általunk felkeresett állami iskolát is minden nap közös iskolagyűléssel kezdik az udvaron, ami közös imával indul. Ebben az imában a diákok igen kis százaléka vett részt komoly meggyőződéssel. Másrészt rengeteget mentünk egy HÉV-szerű vonattal. Itt az utasok közt mindig volt egy-kettő, aki a temető mellett elhaladva sűrűn keresztet vetett.  Harmadrészt, sokkal gyakrabban láttunk papot vagy szerzetest az utcán, mint nálunk.