A varsádi evengélikus templom / Die evangelische Kirche in Waschad

A falu a kilátóból

 Varsád a Hegyhát egyik legfontosabb evangélikus központja volt a XIX. század elejéig. 1719-től volt már imaházuk itt a lutheránusoknak. Első harangjuk is 1735-ből származik.A korábbi imaházukból van az a képünkön látható a Mózes-szobor, amelyik ma valószínűleg az Országos Evangélikus Múzeumban van. A paplak is a türelmi rendelet előtt, 1774-ben épült. Csak a templom építésével kellett várniuk a nem egyszer kegyetlen üldöztetés ideje alatt.

1786-ra készül el a varsádi templom.

A templom karzatán copf vázák képei közt az apostolokat látjuk.

A templom szószékoltára. Az eredeti oltárképen az Utolsó vacsorát ábrázolták, helyét ma egy jellegtelen XX. sz. elei kép foglalja el. A szentélyfalon II.József képét láthatjuk.

Figyelemre méltó a papi pad is. A pad tetején a Szeniczey Bárány család címerét látjuk. Ennek a híres lelkészcsaládnak a Dél-Dunántúlon számos legendás tagja működött fő- vagy alesperesként. Szeniczey Bárány Pál volt Varsád lelkésze a templom építésének idején. ami azért meglepő, hiszen színtiszta német település kapott magyar lelkészt. Végezetül következzenek a szokásos fogyatkozási adatok:
1903: 1472 lakosból 1314 evangélikus, mind német anyanyelvű
1949: 1058-ból 200 ev.
2001: 433-ból 63 ev.
2010: 370
2015: 359  fő lakja
A falu néhány érdekes lakóépületéről itt közlök képeket.

Varsád- Waschad

Varsád -szokásos szófordulatommal élve- nehéz sorsú település a Tolnai-Hegyháton. Ehhez hozzá szoktam tenni, hogy persze melyik nem az, ezen a környéken. A falu kétségtelenül legnívósabb művészeti emléke az evangélikus templom, aminek tornyát látjuk a kilátóból készült felvételen. A templomról van egy másik bejegyzésem, és a falu fogyatkozási adatait is itt részleteztem. A fogyatkozás persze azóta sem állt meg.

Tipikus sváb parasztház a 19.század végéről, az udvar végén nagy, keresztbe álló csűrrel és istállóval. A falu lakossága a kitelepítés előtt szinte csak svábokból állt, akik 90%-a evangélikus volt. 

Tipikus sváb porták a 19.század végéről. A bal oldali ház lett a tájház. 

Nagy örömömre két ősi, fachwerkes épületet is találtam. Ez egy csűr. A fala sövényfal volt. A sározás sok helyen tönkrement már, ezt különféle gányolással pótolták.

Részlet. A gányolásokat itt ügyesen eltüntettem a képről, és egy esztétikusabb állapotot rekonstruáltam. 

Egy rossz állapotú vályogház az egyik mellékutcában. A lehullt vakolat mögül feltárulkozik  a fachwerkes szerkezet. Ez már egy hanyatló korszaka a fachwerknek, amikor csak a padlástér magasságában alakították ki szerkezetet.