 |
| A környék néhány festőemlékházát keressük fel, érdekes összehasonlításokat téve. Első helyünk a kaposvári Róma Villa, Rippl-Rónai József (1861-1927) lakhelye. Kaposvárnak az Rippl-Rónai, mint ami Szekszárdnak Babits lehetett volna. Csakhogy amíg Babits szinte menekült Szekszárdról, addig Rippl-Rónai itt találta meg otthonát. Miközben Szekszárd stagnáló népességgel és egyre fokozódó szellemi lemaradással vág neki a 20.századnak, addig Kaposvár dinamikus fejlődéssel és főként Rippl-Rónai család révén (Józsefnél is nagyobb szervező volt Ödön) élénk és előremutató szellemi élettel. |
 |
| A villában nem lehet fotózni, de az egykori vincellérházban (ahol csak reprodukciók vannak) igen. Itt rendezte be Rippl-Rónai műtermét. Munkácsy inasaként, mesterének képeit sokszorosítva kezdte meg művészi pályáját, és lett az unalmas, giccsbehajló akadémizmussal szakító, autonóm mester. Az aukciós házak ma is súlyos tízmilliókért árverezik el képeit, de azok még mindig messze vannak árban egykori mesterének unalmas-giccses tucatképeitől. (Most ez nyilván egy erősen szubjektív állítás Munkácsy Mihályról, enyhítő körülmény, hogy árveréseken tényleg csak ilyen képek kerülnek elő a nagy mestertől.) |
 |
| Következő helyszínünk még mindig Somogyban van, Somogytúr. Itt élt és gazdálkodott Kunffy Lajos (1869-1962), aki gazdag emancipálódott zsidó kereskedő édesapja vagyonából évekig tanult és élt Párizsban, majd idősödve egyre többet fordult meg somogytúri birtokán, ahol az 1930-as évektől végleg otthonára lelt. A képen a kis kúria, lakhelye. |
 |
| A kúria udvarán álló műterme jelentősebb épület, mint lakhelye. Rippl-Rónaival barátságban volt,rendszeresen összejártak. Míg azonban Rippl-Rónai szakított a Munkácsy hagyományokkal, addig Kunffy szinte élete végéig Munkácsy realista és biblikus stílusában alkotott,de szerencsére soha nem vette át a nagy mester negédes "szalon stílusát." Nekem az egyszerű emberekről, a cigányokról készült festményei tetszenek leginkább, monumentalitása biblikus témájú képei már a határesetet képezik, de ezek puritánságukban még mindig jobbak, mint Munkácsy agyonünnepelt, teátrális képei. Értékítéletemet a műkereskedelmi árak nem tükrözik vissza, Kunffy ma a pár százezres kategóriánál indul, ritkán éri el a milliós nagyságrendet. |
 |
| Somogytúron sem lehet az alkotásokat fotózni (itt látunk az itteni képekből válogatást.), a parkban álló sírját viszont igen. Ide temették a hosszú életű mestert. |
 |
| Ez a szépen helyreállított cecei kúria Fejér megye Tolnával határos részén Csók István (1865-1961) édesapjának a tulajdona volt. Az egyszerű származású de megvagyonosodott molnár támogatta fiát abban a törekvésében, hogy híres festő legyen, mint Munkácsy Mihály. |
 |
| Így aztán Csók is megjárta Párizst, de magával Munkácsyval nem került kapcsolatba. Itthon főként Budapesten élt, Cecére ritkábban jött le, de azért a tornácon megörökítette magát is. |
 |
| A kúriában látványos kiállítás van, és fotózni is szabad. |
 |
| Csók kétségtelenül jól menő festő lett a Horthy korszakban, még úgy is, hogy a hivatalos szervek nem nézték jó szemmel enyhe népies balosságát. Hosszú élete során rengeteg ilyenféle képet festett. |
 |
| Portréi is tetszetősek, de számomra kissé divatjamúlt, akadémikus giccsesség lengi be a képeket. Értékítéletemet a piac nem tükrözi vissza, Csók képei ma milliós árakon cserélnek gazdát. |
 |
| Leginkább még balatoni képei tetszenek, amelyekkel szinte Egry előfutára lett. |
 |
| Garay Ákos karikatúráiban sok mindent megragadott Csók lényegéből. A mester elégedetten pihen új alkotása mellett, pipafüstjéből az 50.000 korona reménye rajzolódik ki. |
 |
| Egy kicsit a hatékony technika is lelepleződik. Csók is gyakran fényképről másolt, a fényképet pedig beraszterezte, hogy könnyebben vászonra vihesse. Ő még azért nem használt diavetítőt, mint napjaink provinciálisan ünnepelt "akadémistái." |
 |
| Végezetül a Horthy-korszak Csókhoz mérhetően népszerű festőjének Czencz Jánosnak (1885-1960) emlékmúzeuma következzék Bátán. Fotózni itt sem lehet, de egy nagy totált megengedett a festő lánya, aki ma a múzeum gazdája. (Több kép itt elérhető.) Czencz nem indíthatta Párizst megjárva pályáját, de aztán Csókhoz hasonló stílusával ő is igen népszerű lett. Népszerűségét főként a Csóknál gyakran "sikamlósabb "aktjainak köszönhette, amelyekből itt láthatunk egy válogatást. Persze sok minden mást is festett, számomra unalmas, kevés eredetiséget felmutató stílusában. |
 |
| Sírja a szekszárdi temetőben. Pásztor István Fájdalom című alkotása jól harmonizál Czencz stílusával. Ami számomra érthetetlen, az a nagy különbség Csók és Czencz piaci értéke közt. Míg Csók milliós árú, addig a nála csak kevéssel kisebb tehetségű Czencz százezres nagyságrendű, alig lemaradva (a nálam ezerszer hitelesebb) Kunffy mögött. Ennek oka talán az lehet, hogy Czencz a "vidék foglya" maradt. A második világháború elől bátai házába menekült. (Csók is nagy hódolója volt az akkor nagyon "menő" Sárköznek.) Budapesti lakásából kisemmizték, (művésztelepi házára Mikus, a Sztálin-szobor későbbi alkotója adta be igényét állítólag), a fővárosi életből kiszorult.Ráadásul az 1956-os árvíz bátai házában nagy károkat okozott. Jellemző, hogy 1945 után életében csak két vidéki kiállítása volt, Pécsen és Szekszárdon. Kunffynak halála előtt legalább egy Ernst Múzeumi kiállítás megadatott. Csók viszont két Kossuth-díjat is kapott. Czenczet lelkes szekszárdiak igyekeznek napjainkban újra ismertté tenni. |
