 |
| A nagy bunker bejárata Felsőgerebennél. A bunker bejáratát a háború után többször megpróbálták szétrobbantani, de ez nem hozott sikert, a vasbeton falak masszívan ellenálltak. |
 |
| A bunker alaprajza. A bunkert egy helyi vállalkozó tette látogathatóvá az elmúlt években. Szerintem számításai beválhattak, ottjártunkkor elég élénk turistaforgalom volt itt. |
 |
| Mint ismeretes a gigantikus, többlépcsős védelmi rendszert a Magyar Királyi Honvédség építette 1939-től kezdődően csaknem 600 km hosszan Kárpátalja és Észak-Erdély határán, a Kárpátok természet adta védelmi lehetőségeit maximálisan kihasználva. Főként kisebb bunkerekből, lőállásokból, torlaszokból, géppuskafészkekből, lövészárkokból álló rendszerről volt szó. Ilyen hatalmas, 1,5km-es föld alatti járatrendszer kevés van, ezek közül is csak ez az egy látogatható. |
 |
| Egy kis kiállítás a környéken talált háborús leletekből. |
 |
| Ez a kórház volt. |
 |
| A járatokat meghatározott szakaszonként hermetikusan le lehetett zsilipelni, kivédve egy esetleges vegyi támadást. |
 |
| Ez a legénységi kaszárnya folyosója volt. A bunker önálló víz, szennyvíz és áramellátó rendszerrel rendelkezett, ezeknek árkait bedeszkázták. Itt már nem látjuk a deszkákat. |
 |
| Szakaszhatár. A bunkerben állandó 8-9 fokos hőmérséklet van, legmélyebb pontján 50m -rel van a földfelszín alatt. |
 |
| Néhány hosszú, meredek, szűk falépcsős járaton közvetlenül ki lehet jutni az egykor álcázott földfelszíni kijárathoz is. |
 |
| Természetesen ezeket belülről hermetikusan le lehetett zárni. |
 |
| Ezt látja az ember Felsőgerebennél, ha kimászik a bunkerből. Felsőgerebennél nem voltak harci cselekmények. Idáig nem ért el a Vörös Hadsereg. Ezt a részt a hátbatámadástól tartva kellett hátrahagyni. |
 |
| Egy tipikus kisebb bunker a Latorca-völgyében. Az Árpád-vonal 1944 augusztusától októberéig ellenállt a Vörös Hadsereg nyomásának. Ekkor azonban fel kellett adni, mert a román kiugrás után a szovjet és román csapatok Dél-Erdély felől meg tudták kerülni a védvonalat. Végső soron a hatalmas anyagi és emberi áldozatok árán megépült védvonal a szovjetek előrenyomulását egy-két hónappal lelassította. Az ebből adódó időnyereséget azonban a Magyar Királyság semmilyen formában nem tudta kihasználni, ebből politikai előnyt nem tudott kovácsolni. |
 |
| A szolyvai emlékpark. Aligha van szerencsétlenebb sorsú területe a Kárpát-medencének mint a Kárpátalja. Ha csak egy évet veszünk, itt 1944-ben három nép sérelmére is etnikai tisztogatást követtek el. Először 1944 tavaszától kezdődően két hónap alatt 100 ezer zsidót, Kárpátalja teljes zsidóságát Auschwitzba deportálta a náci irányításra tevékenykedő Sztójay-kormányzat apparátusa. 1944. november 15-től kezdték összegyűjteni Kárpátalja magyar és német lakosságát kényszermunkára, a hírhedt "málenkíj robotra". Minden 18-45 közti magyar férfi- a németek közül a nők is- köteles volt bevonulni "háromnapos újjáépítő munkára" a szovjetek parancsára. Természetesen a három nap újjáépítő munka helyett több éves embertelen körülmények közti kényszermunka várt az elhurcoltakra. Kárpátalja területéről mintegy 35 ezer magyart vittek el. Az egyik legnagyobb gyűjtőtáboruk a Munkácstól 25 km-re lévő Szolyva városka határában, egy volt laktanyaépület helyén volt. Itt naponta százak haltak meg a bevagonírozásra várva. Olyan mértékű volt a halálozási arány az embertelen körülmények miatt, hogy a "kvóták" tartása érdekében minden útba kerülő embert összefogdostak, még ruszinokat is. A kényszermunkára ítéltek közt a magyarok voltak azonban messze a legtöbben. Azok sem voltak szerencsésebbek, akik megélték a Szovjetunió belsejébe történő transzportálást. Mértéktartó becslések szerint is legalább minden második ember odaveszett. Szinte nincs olyan magyar család a Kárpátalján, akinek hozzátartozói közül ne halt volna meg valaki, és még ma is megrendülten beszélnek a leszármazottak a történtekről. A szolyvai emlékmű az egyik tömegsír közelében épült fel. Mellette egy benzinkút van, aminek 1960-as évekbeli építkezései során mindenki számára megdöbbentő mennyiségű emberi maradványt találtak. |
