 |
| Wigand János az első szekszárdi érettségi tablón. |
Gimnáziumunk első igazgatójának tevékenységét az iskola centenáriumi könyvében Zentai András, majd a honismereti szakkör írása (Gujás Enikõ–Vecsei Vivien–Verebi Máté, vezető tanár: dr. Gesztesi Enikő) már méltatta. Ezek a méltatások azonban - érthető módon- főként Wigand szekszárdi éveiről szólnak. Az alábbi kis írás az első igazgató Szekszárd előtti korszakával foglalkozik.
 |
| Varsád a Tolnai-Hegyhát egyik szinte színtiszta német lakosú evangélikus falva volt. A XIX. század elejéig a Hegyhát lutheránus központjának is számított, Wigand János születésekor ezt a szerepet inkább már Gyönk töltötte be, de az egyházi hagyományok, és a német identitás továbbra is meghatározó volt ebben a közepes méretű faluban. |
A korai évek
Wigand János 1856-ban született Varsádon. Apja gazdálkodott, hét (más források szerint nyolc) gyermeket nevelt. Wigand János a családból hozta a német nyelv (helyi változatának) ismeretét, az evangélikus hitét és identitását. A faluban a Wigand elég gyakori családnév volt, így nehéz elkülöníteni a családra vonatkozó adatokat, Bonyhádon is egyszerre két varsádi Wigand János járt gimnáziumba. Az kétségtelen, hogy Wigand János a tolnai evangélikus svábság "kedvenc" iskolájában, Sárszentlőrincen kezdte meg algimnáziumi tanulmányait. A sárszentlőrinci gimnázium azonban 1869-ben átköltözött Bonyhádra, így az utolsó évet ott végezte el. Bonyhádon akkoriban csak algimnázium működött, azaz csak négy évfolyamon tanult a 10-14 év közti tanulóifjúság. Az érettségit a soproni Evangélikus Főgimnáziumban szerezte meg. A soproni iskola értesítője szerint itt nem tűnt ki rendkívüli eredményeivel, de az irodalmat már ekkor kedvelhette, hiszen végzősként egy Tolnai Lajos kötetet adományozott az iskola könyvtárának. Tolnai Lajos kedvelése már kialakulófélben lévő kettős, német-magyar identitásának is egyfajta bizonyítékaként fogható fel, hiszen a magyar író abból a hegyháti sváb környezetből indult, ahonnan Wigand is származott.
 |
| A Sárszenltőrinci Algimnázium, ahol Wigand János első három gimnáziumi évét töltötte. |
Egy tudós pálya elején
Wigand János 1875-től Pesti Egyetem Bölcsészeti Karán magyar-német szakon tanult. Tanárai közül később kedves tanítványomnak nevezte a neves professzor Heinrich Gusztáv, aki egyfajta kapocs volt a német és magyar irodalom közt. Wigand is hasonló életeszményt képviselt. Heinrich hatását sejthetjük abban is, hogy egyetemista korában, 1877-ben, 21 évesen kezdi meg tudományos-irodalmi publikációit az akkor induló Egyetemes Philológiai Közlönyben, melynek Heinrich szerkesztője volt. Nem sokkal később Wigand a Phililógiai Társaságba is belépett. Elsőként Schiller egy terjedelmesebb művének magyar fordítását jelentetti meg. A szabadelvű Ellenőr című újság kritikusa szerint ez inkább hű fordítás volt, mint szép.
 |
| Heinrich Gusztáv (1845-1922) a pesti egyetemen 1873-tól tanított. A jelek szerint a fiatal egyetemi tanár és Wigand közt fontos mester-tanítvány viszony alakult ki. Heinrich később a magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb alakja, az MTA tagja lett. |
1878-ban először az Eddából vett terjedelmesebb rész fordítása jelent meg a lapban, amihez a tanulmánynak is beillő jegyzeteket Heinrich Gusztáv állította össze. Heinrich dicsérte az általa instruált Wigand fordítását. A következő számban Wigand a német Petőfi fordításokról értekezett két frissen megjelent kötet kapcsán, majd egy tanulmánya is megjelenik Walhter von der Vogelweideről, ami saját fordításainak volt előszava. Ebben az évben még egy kisebb Lessing ismertetője is megjelent a nagy tekintélyű lapban. Kétségtelenül elmondhatjuk, hogy 22 évesen ez egy igen komoly indulás volt az irodalomtudományi pályán. 1879-ben is lendületesen indult, ismét egy Schiller fordítás jelent meg a Philológiai Közlönyben, közben egy újabb irodalmi lapban, a Fővárosi Lapokban is megjelentek versfordításai. Ez az irodalmtudósi-fordítói pálya mégis lényegében megtört. Ennek pedig az volt az oka, hogy tanári munkája mellett ez a tevékenység fokozatosan háttérbe szorult.
Wigand János a tanári pályáját 1879-ben Aradon kezdte meg a Királyi Főgimnáziumban, nem is akárhogy. Az 1879-80-as iskolai értesítő mindjárt a pályakezdő tanár 14 oldalas tanulmányával indult, ami Garay Jánosról szólt. A német témák után az egyik nemzeti költő életművét vette górcső alá. A tanulmányban Garay János népszerűségének kereste az okát. Együtt vallotta Toldy Ferenccel, hogy tehetségben Bajza és Czuczor mögé sorolandó Garay népszerűségben messze megelőzte csaknem összes kortársát, és csak Vörösmarty vetélkedett vele. Toldy viszont nem adta meg a választ arra, hogy közepes tehetséggel miként lehetett népszerűségben az elsők közt "Vörösmarty epigonja". Erre Wigand válasza következőben összegezhető: "...a lyrai, a pathetikus hevülés, a lágy érzés, a mely egész költészetén elárad, pótolni tudta a valódi költői érték hiányát; Garay költői egyéniségére az ihlettség bélyegét nyomta s a közönséget meghatotta." Wigand az életmű egészét áttekintve a balladáknál kimutatja Uhland hatását is. Összességében elég vegyes véleményt fogalmaz Garayról. Ekkor még biztos nem gondolt arra, hogy életének meghatározó részét éppen Garay városában fogja leélni. 1880-ban egy újabb tanulmánya jelent meg a Philológiai Közlönyben, ezúttal Arany János német fordításairól. Ezt követően Wigandot áthelyezték a pancsovai gimnáziumba.
A pancsovai gimnázium
Pancsova akkoriban a Vajdaság déli csücskén Szekszárdnál csak kissé nagyobb (17- 18 ezres lakosságú), de polgárosodottabb határváros volt. A polgárok legnagyobb része, kb. 7500 fő szerb volt, mellettük a kb. 7300 fős németség alkotta a másik meghatározó nemzetiséget. A magyarok száma nem érte el a 3 ezret, a magyarul tudóké pedig a 6 ezret sem. A városban több mint félezer katona és határőr is állomásozott állandó jelleggel. Ez kellett is, mert a város a nemzetiségi ellentétektől is szenvedett, amik nyilván a Monarchia békéjében is látensen megmaradtak. A 19.század elején a szerbek rátámadtak a várost irányító vagyonosabb németekre, majd a szabadságharc alatt a magyar -szerb konfliktus éleződött ki.
 |
| A panccsovai Magyar Királyi Állami Főgimnázium 1888-ban átadott épülete. Metszet az iskola értesítőjéből. (Kép forrása.) |
A pancsovai gimnázium egyik fő feladata a kor szellemiségének megfelelően a „Magyarisierung”, a magyarosítás volt. A gimnázium 1874-től adta ki értesítőit, kezdetben még kizárólag német nyelven. 1876-ban lett teljes főreáliskola. 1879-ben, Wigand érkezéskor a város kormányzati státusza megváltozott. Addig határőrvidéki városként közvetlenül Bécs alá tartozott. Ettől az évtől megszűnt a határőrvidék, az iskola a magyar közigazgatás hatálya alá került, és az iskolában is bevezették a magyar nyelvet. Wigand érkezésekor a gimnáziumnak mindössze 102 tanulója volt. Összességében a tanulók negyede egyáltalán nem tudott magyarul, ez arány az alsó évfolyamokon még 70-80% körüli volt. A közvetítő nyelvként a németet használták, mert ezt a szerb diákok is jobbára beszélték. Az iskolában egyébként a szerb diákok aránya messze nem érte el a lakosságarányt, viszont többször találunk arra utalást az értesítőkben, hogy sok szerb szülő a közeli Belgrádban járatja gyermekét, de németek közt is akadt, aki külföldre vagy más messzi városba küldte fiát. Az iskola tanítási nyelve hivatalosan a magyar volt, bár a nemzetiségek nyelvét is tanították. Tordai György igazgató az értesítőkben úgy vélte, hogy kellő fokozatossággal állnak át a magyar nyelvre. Az értesítő szerint ez a fokozatosság azt jelentette, hogy az első évfolyamon karácsonyig vegyesen használták a magyar és német nyelvet, onnan kezdve minden tantárgy magyar nyelven ment már. Arra, hogy a magyar nyelvre való átállásra kevés időt hagytak bizonyíték, hogy már ekkor szóba jött egy magyar nyelvi előkészítő évfolyam terve, de ennek indítására még néhány évig nem került sor. Az értesítők viszont magukat leplezik le azzal, hogy a használt tankönyvek közt még harmadikban is sok a német nyelvű, tehát a teljes átállás még ekkora sem valósulhatott meg. A magyar nyelvet természetesen magas óraszámban tanították, mégis nehezen ment, mert a tanulók ötöde az alsó évfolyamokban megbukott ebből. Másból is rendkívül magas volt a bukások száma, amelynek hátterében szintén a magyar nyelv hiányos ismerete állhat. Ennek következtében a felsőbb évfolyamokon az osztálylétszám rendkívül alacsony volt, mindössze 4-8 fő.
Mire 16 év után Wigand János pancsovai korszakának a végére ért, a gimnázium tanulólétszáma 70%-kal megnőtt. Az előkészítő évfolyamot is beiktatták, így a statisztika szerint már minden elsős tudott magyarul is. Ennek ellenére a felsőbb évfolyamokon az osztálylétszám továbbra sem növekedett, azaz még a korábbiakhoz képest is katasztrofálisan megnőtt a lemorzsolódási arány. Az elsőbe felvett tanulók kevesebb mint ötöde jutott el az érettségiig, a tanulók 80%-a kibukott. Ezt a tankerület vezetése nem tartotta aggályosnak, mert végig, csaknem negyven évig Tordai György állhatott a gimnázium élén. Wigand János dicséretére legyen mondva, hogy nem ezt a szellemiséget örökítette tovább a szekszárdi gimnáziumba.
Wigand János tevékenysége Pancsován
Az elmondottakból is látszik, hogy a pancsovai gimnáziumban tanítani nem volt egyszerű feladat. Wigand 1880-ban a német nyelv és a történelem tanításával kezdte meg pancsovai pályafutását. Utóbbira nem volt képesítése, de fel kellett vállalnia ezt is. Az elkövetkező években a magyar nyelvtant is megkapta, amihez újdonságként a bölcsészettan társult. Az irodalmi publikációkat sem hanyagolta el teljesen, 1881-ben a Budapesti Szemlében jelentek meg Schiller fordításai. Ebben az évben színdarab írással is megpróbálkozott. A gimnáziumi segélyező egyesület javára megírta "Az új hazában" című egyfelvonásosát, amely német fordításban is megjelent itt helyben. Szintén ez évben a III. osztály élén megkezdte osztályfőnöki megbízatásainak a sorát is. Egyre több szervezési munkába is bekapcsolódott, majd 1884-től az ifjúsági önképzőkör tanárelnöke is lett. 1885-től az országos Pedagógiai Társaság is tagjai közé fogadta, gimnáziumában pedig a diáksegélyező egylet vezetőségébe került be. 1886-ban társadalmi megbízatásai immár a gimnázium kapuját is átlépték, és a pancsovai Gromon Dezső Magyar Nyelvterjesztő Egyesületnek lett titkára, majd másod-igazgatója. Ez egy irodalmi önképzőkör volt a magyar kultúra terjesztésének jegyében. Wigand itt többször tartott felolvasást, előadást irodalmi témákban, több fordítását is bemutatta itt. 1887-ben az iskolai szavalókör irányítását is átvette. 1888-ban avatták fel a gimnázium új, korszerű épületét. Az avatóünnepségre Wigand egy köszöntő verset írt. 1889-ben a Philológiai Közlönyben négy új versfordítása jelent meg Walhter von der Vogelweidetől. 1890-től a Magyar Néprajzi Társaságnak is tagja lett. Iskolai megbízatásainak a száma is tovább nőtt az ifjúsági könyvtár "őre" lett. Messze ő rendelkezett a tantestületben a legtöbb megbízatással. Megritkultak a Philológiai Közlönybe írt német fordításai, helyettük a Csiky Gergelyről, Szophoklészről jelentek meg cikkei. A helyi német és magyar újság is egyre gyakrabban közölte itteni felolvasásait, beszédjeit, melyekkel igazgatóját is mind gyakrabban helyettesítette. Minden jel szerint a reálszakos Tordai György is felismerte, hogy ezek terén nem vetélkedhet Wiganddal. Pancsova városának egyre elismertebb polgára lett. A polgári iskolát végzett lányok számára ő tartotta továbbképző tanfolyamokat, végül 1895-ben a városvezetés őt bízta meg a város millenniumi könyvének szerkesztésével is. Nem tudjuk, sikerült-e ezt a művét befejezni, mert a következő tanév elején Wigand János megkezdte szekszárdi működését.
Wigand János Pancsován alapított családot is. Felesége, Hoffmann Mária (1868- 1949) személyisége számos közös jegyet mutatott férjével. Neki is német volt az anyanyelve, csak ő szerémségi német volt. Minden jel szerint irodalmi és művészeti tehetségben talán még férje előtt is járt. Több díjnyertes színdarabot írt, ezek közül kiemelkedik az 1896-ban a Nemzeti Színház drámaíró pályázatára írt Ninon című darabja, amivel elnyerte a fődíjat. A bíráló bizottság elnöke, a neves Alexander Bernát is meleg szavakkal méltatta a színművet. Kiválóan verselt németül és magyarul is. Férje halála után főként Arany János németre fordításaival aratott sikert. Számos jótékonysági esten zongorázott, képzőművészeti kiállításokon szerepelt, lányával közösen készítik el a szekszárdi evangélikus templom szószékének faragványait. Wigand Jánosné Pancsován három leánynak adott életet, közülük a legfiatalabb - Edit- örökölte anyja szobrászati tehetségét is.
Wigand János tevékenysége mély nyomott hagyott a pancsovai gimnázium életében. Erre bizonyíték, hogy amikor távozása után tíz évvel az egykori kolléga, Javorik János igazgató áttekinti a gimnázium történetét, akkor az iskolára legnagyobb hatást tett tanárok közt Wigand Jánosról így emlékezik meg: "Wigand János, a szekszárdi főgimnázium jelenlegi igazgatója, aki mély paedagogiai tudása, világos és éles ítélőképessége, valamint minden előítélettől ment gondolkodása által domináló helyet foglalt el a testületben."
Kétségtelen tehát, hogy nem filológiai, irodalmi munkássága maradt emlékezetes Pancsován, hanem a pedagógusi, emberi kvalitása. Elmondhatjuk, hogy Szekszárdon is ez történt, mi is így kell hogy megőrizzük emlékét.
