A Szekszárdi Állami Főgimnázium könyvtárának története és régi könyvei 1.

    A kezdetek

Iskolánk egy eldugott raktárában, hatalmas hőségben, sötétben és porban, szakadozott papírládák és rozzant szekrények polcain kutatva, régi könyveket lapozgatva feltárult előttem a gimnáziumunk múltjának egy darabja. Évtizedekkel korábbi könyvtári selejtezések példányait menekítették át, majd dugták ide-oda korábbi kollégáim az újrafeldolgozás réme elől, hogy mégse WC-papírként záruljon le egykori dicsőséges és magasztos történetük, míg végül ezen a vigasztalan helyen évekig várhatták, hogy valaki újra kézbe vegye őket. Köszönet ezért a lehetőségért régebbi kollégáimnak! Ezeknek a példányoknak sem a könyvtári olvasóban, sem magában a könyvtárban nem jutott már hely, és továbbra is várják, hogy a több évtizedes bujkálás után valahol ismét a fénybe és értő kezekbe kerülhessenek, vagy éppen az örök felejtés és az ezzel járó megsemmisülés legyen a sorsuk. A poros forróságban a Gutenberg-galaxis szánalmas romjait - főként elavult gótbetűs német könyveket - tartottam a kezemben, a portól prüszkölve, a hőségtől izzadva, mégis egyfajta meghatottságot érezve. Úgy érzem, hogy ezzel a kis írásmű-sorozattal tartozom még, egyrészt a Gutenberg-galaxis emlékének, másrészt a rég elfeledett egykori kiváló kollégáimnak is, míg majd magunk is erre a sorsra jutunk saját könyveinkkel egyetemben. A könyveknek és embereknek nagyjából közös a sorsuk.

A képen látható kötet a nagy múltú, 1640-ben alapított J.G. Cotta'sche Buchhandlung (Stuttgart) kiadó egyik híres könyvsorozatának, az 1882-től 1912-ig megjelenő 320 kötetes Cotta Világirodalmi Könyvtárnak egyik  darabja, ami Luís de Camões portugál szerző nemzeti eposzát tartalmazza. A maga korában ez egy rendkívül sikeres és igényes népszerűsítő sorozat volt, amely a klasszikus német szerzők mellett a világirodalom nagyjait hozta el a nagyközönségnek egységes, elegáns, mégis megfizethető formában, még a Stuttgarttól távoli Szekszárdra is. A gimnázium 1912-ben szerezte be ezt a német nyelvű kötetet,  a ugyanekkor a mű magyar fordítását is megvették. A Monarchiában a német könyvek stuttgarti, lipcsei ,hamburgi stb. könyvkiadók műveinek a megjelenése teljesen természetes volt, és nem csak a mi gimnáziumunk könyvtárában. Ez is mutatja, hogy a Monarchiában élő magyar tanárok számára nem csak az osztrák piac kulturális termékei voltak "belpiaci " jellegűek, hanem a német  termékek is. 

A könyv főcímoldal. A könyv ma német antikváriumokban sem nagy érték, már 3 €-tól beszerezhető. Ehhez hasonló német könyvek tucatjával porladnak a raktárban.

A könyvek korszaka

A Monarchia korában lejátszódó hatalmas fejlődés középiskolai vonatkozásait már érintettem egy korábbi írásomban.   Ez természetesen a könyvkiadás területén is érvényesült.  A 19. század legvégén (különösen az 1880-as és 1890-es években) a magyar könyvkiadás hatalmas fejlődésen, látványos mennyiségi növekedésen és professzionalizálódáson ment keresztül. A kiegyezést követő gazdasági konjunktúra, az analfabetizmus visszaszorulása, a polgárosodás, az oktatás fejlődése mind hozzájárultak a könyvpiac robbanásszerű bővüléséhez.

Magyarországon megjelent művek száma a 19. század folyamán 
(Simon Melinda: A könyvkereskedelem plebejusai alapján) 

Megjelentek a hatalmas részvénytársasági könyvkiadó vállalatok, mint pl. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., a Franklin Társulat, a Pallas Rt., az Eggenberger-, valamint a Lampel–Wodianer cég. A könyvkiadás számai nemcsak a kiadott művekben, hanem a példányszámok tekintetében is erőteljes növekedést mutattak. A reformkorban egy szépirodalmi műből átlagosan csak 300–500 példány készült. Az 1890-es évekre viszont egy átlagos regényből 1000–3000 példány, a sikeres művekből 5000–10000 példány is megjelent. Egyes naptárak és népkönyvek elérték a 20–50 ezer példányt is. Ez az időszak volt az is, amikor a tudomány is könyvekben élt. A kiadott tudományos művek az összkiadásban elérték a 15%-os arányt is, amivel majdnem egyenragú volt a súlya a vallásos és szépirodalmi művekkel (20%-20%) és nem sokkal maradt el a tankönyvektől. (25%) (Ma ez az arány 6-7%-ot ér el. Példányszámok tekintetében ez az arány nyilván még sokkal alacsonyabb.)

Ebben a korban jelentek meg a nagy pozitivista monográfiák, kézikönyvek, lexikonok is. (pl. "a Nagy Iván", a "Csánki Dezső", a Pallas-, a Révai Lexikon, a "Bánlaky"stb.) Ezek ma is ott vannak a könyvtári olvasótermek polcain, mint kikerülhetetlen és megbecsült kézikönyvek. A gimnáziumunk is már 1897-ben megrendelte a Pallas nagy lexikonának a 16 kötetét, pedig még az épülete sem volt kész. A 16 kötet ma is olvasótermünk dísze, de a kor másik monumentális vállalkozását, az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben 21 kötetét már ebbe a számkivetett helyre száműzte a helyszűke és talán az ideológia is. A történelem fintorra, hogy Mao Ce-tung műveit találtam meg mellette.

Szekszárdi könyvtárak a gimnáziumi alapítása előtt

György Aladár monumentális művéből (Magyarország köz -és magánkönyvtárai 1885-ben, Bp.1886) hű képet kaphatunk arról, hogy milyen jelentős könyvtárak voltak városunkban, mintegy tíz évvel a gimnáziumunk alapítása előtt:

• Augusz Imre magánkönyvtára. Erről György Aladár csak annyit tudott kideríteni, hogy mintegy 20 ezer kötetes, tehát hatalmas könyvtárnak számított.  Augusz Imre 1886-ban meghalt vagyonát nagyrészt a Schell család örökölte. A Schell-család,-  bár Schell József Antal  (aki később vadászfestőként híresűlt el)  magántanulókét gimnáziumunkban érettségizett- két jelentősebb (de vagyonukhoz mérten csekély) alapítványi hozzájáruláson kívül nem segélyezte a gimnáziumot, legkevésbé a könyvtárat. 
• A Szegzárdi Selyemfelügyelőség könyvtára. 651 db. György Aladár szerint minden egyes könyve természettudományos, vélhetően tehát egy jelentős szakkönyvtár volt ez. 
• A Polgári Iskola könyvtára. Szekszárd legjelentősebb könyvtára volt, 1885-ben, nem véletlenül György Aladár külön ismertetőt is róla, a szekszárdi könyvtárak közül egyedüliként.  1585 kötettel rendelkezett, köztük olyan jelentős értékekkel, mint a német Arnold Mylius   Földleírásával a 16-17. századból, vagy a Balassi és Rimay Istenes énekeit tartalmazó  "minikönyv" egy 17. századi példánya, de számos más 17-18. századi értékes könyv. Ezek úgy kerülhettek a könyvtárba, hogy jelentős adományozói is voltak, akiknek sorából kiemelkedett Nagy Nepomuki János. Nagy Nepomuki Jánosról (1809–1885) a következőket sikerült kinyomoznom: Jeles magyar nyelvész, teológiai doktor, kanonok és a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja volt.  Szombathelyen élt és tevékenykedett, főként egyházi íróként és nyelvészként vált ismertté. Szekszárdhoz a kapcsolódási pontja pedig a város első királyi közjegyzőjének, az 1875-ben kinevezett Nagy Jánosnak a személye lehet. A gimnáziumnak a korai időben szoros kapcsolódása volt a polgári iskolához, hiszen az épület 1898-as átköltözéséig az épületében átengedett két tanteremben működött a gimnázium, és számos óraadót is a polgári iskola nyújtott. A gimnázium első tanárai nyilván használták is a polgári iskola könyvtárát a korai időkben.
• A Szekszárdi Kaszinó könyvtára 1188 könyvel rendelkezett, de nem írt róla György Aladár részletesen. A mindössze 7 természettudományos mű utal arra, hogy nem volt kifejezetten tudományos jellegű volt. Valószínűleg György Aladárnak a kaszinókönyvtárakra vonatkozó eléggé lesújtó véleménye a szekszárdira is igaz lehetett. 
• A Polgári Olvasókör könyvtára 504 könyvvel rendelkezett. A különböző felekezeteknek is megvolt a maguk olvasóköre, ezek jelentőségükben azonban nem érték el György Aladár ingerküszöbét. 
• A Szekszárdi Központi Tanítóegylet könyvtára említi még György Aladár 394 könyvvel az említett ingerküszöb alsó határa környékén lehetett.
• A  Tolnavármegyei Múzeum könyvtára. A múzeumot a gimnáziummal egy időben alapították,  de önálló épületbe csak 1902-ben költözhetett. Könyvtára hamar felülmúlta a gimnáziumét. 1904-ből vannak pontos adataink róla. Ebben az évben készítette el a gimnázium magyartanára, Haugh Béla a múzeumi könyvtárának leltárát. Ekkor 500 koronás könyvbeszerzési kerete fele a gimnázium csaknem 1000 koronás összegének, de több könyvet kapott adományként, mint amennyit saját forrásból szerzett be. A gimnáziummal való konkurenciaharcban az bizonyult döntőnek, hogy a vármegye nemesei, értelmiségei mindenekelőtt a  bibliofil Apponyi Sándor, de Jeszenszky család, vagy pl. Szluha István paksi képviselő  (a megye legértékesebb könyvének a 15-16. sz-i francia hóráskönyvnek  adományozója)  is a múzeum könyvtárát támogatta a gimnáziummal szemben. Mint később egy összehasonlító elemzésben látni fogjuk, más megyében nem volt törvényszerű, hogy kizárólag a múzeumi könyvtárat  támogassa a vármegyei arisztokrácia a gimnáziumi könyvtárral szemben. Annak ellenére hogy a gimnázium három híres tanára egy-egy múzeumi osztályvezető is volt (Auerbach, Bartal, Haugh) , sőt Haugh Wosinsky majd Kovách Aladár mellett egyfajta igazgatóhelyettesként is funkcionált, nem "téritettek el" adományokat a gimnázium könyvtár felé, hanem számukra is a múzeumi könyvtár volt a vármegye első könyvtára. 

A könyvtár létrejötte és gyarapodása

 Az 1896-ban induló gimnázium számára a könyvtár mielőbbi megszervezése az intézményes működés egyik alapvető feltételének számított. A korszak középiskoláiban ugyanis a könyvtár nem pusztán a tanítás segédeszköze volt, hanem a tudományos műveltség és az iskola szellemi rangjának meghatározó intézménye is. A gimnáziumi tanároktól ekkoriban nemcsak magas színvonalú oktatást vártak el, hanem azt is, hogy szakterületükön folyamatos önképzést folytassanak, és lehetőség szerint tudományos munkásságot is kifejtsenek, ami elképzelhetetlen volt megfelelő szakkönyvtár nélkül. Ennek megfelelően a két különálló könyvtár volt:  a tanári könyvtár, amely a pedagógusok szakmai és tudományos munkáját szolgálta, valamint az ifjúsági könyvtár, amely a tanulók olvasmányait, önművelését és tantárgyi felkészülését segítette. 1903-ban az ifjúsági könyvtárat két részre bontották: az alsó négy évfolyamé volt az "A" könyvtár, a felső négy évfolyamé a "B" könyvtár. A tanulóifjúságnak nagyjából a fele rendszeresen használta a könyvtárat. 

1. A gimnázium két könyvtárárban lévő művek száma 1896-1916 közt. A narancssárga a két ifjúsági könyvtárat  kék a tanári könyvtárat jelöli.

Első grafikonunk  a két könyvtárban lévő művek számának gyarapodását mutatja a tankönyvek nélkül. A tankönyvek kezelést ettől a két könyvtártól külön végezték, az értesítők és mi sem foglalkozunk ezekkel többet. 

 Az első meglepő dolog az, hogy a tanári könyvtárban lévő könyvek száma 1904 és 1905 közt csökkent. Ennek nem selejtezés vagy valami katasztrófa lehet az oka, hanem egész egyszerűen "könyvtár őr" személyének a változása.  1904-ben lett Pataki Jákó a tanári könyvtár új könyvtárosa,  és valószínűleg egy más osztályozási és számolási rendszert alkalmazott.  Akárhogy is nézzük, a nyilvántartás nem volt egységes és  tökéletes, mert semelyik könyvtánál semmikor nem jönnek ki a számok: A gyarapodások számának összege nem adja meg a ténylegesen nyilvántartott könyvek számát. A "slendriánság" mellett ennek a "könyvek számának" és a "kötetek számának" az összekeverése, illetve a folyóiratok könyvnek számolása is belejátszhatott. Az ifjúsági könyvek  1914-es csökkenésének az okát ismerjük, az elhasználódott könyveket selejtezték. 
A beszerzés mikéntjéről kevés forrást találtam, mert nagyon kevés jegyzőkönyv maradt fenn, még leginkább az 1911-12 és év adatai adnak némi támpontot.  Egyrészt a  minisztérium és a tankerület megfogalmazott ajánlásokat. Másrészt a gimnázium előfizetője volt a negyven folyóirat közt Az Országos Pedagógiai  Könyvtár és Tanszermúzeum Hivatalos Értesítőjének, amely szintén rengeteg ajánlást közölt. Az egyéni igényeket a könyvtáros gyűjtötte össze, de hogy ebből minként lett konkrétet beszerzés, az már rejtve maradt előttem.  Az ifjúsági könyvtár következő évi beszerzéseit a novemberi tanácskozáson vitatták meg a könyvtárosok előterjesztései alapján. 

2. A tanári és az ifjúsági könyvtár éves költségvetésr.

A 2. ábrán jól látható, hogy az éves ráfordítás összege a tanári könyvtárnál drasztikusan változott, a 20 év alatt 5 kisebb-nagyobb ciklust figyelhetünk meg. Az ifjúsági könyveknél a kiadás egyenletesebb és egy év kivételével mindig jelentősen elmaradt a tanári könyvekhez képest. Érdekességként megjegyezzük, hogy a tanulóifjúságtól kétszer szedtek be pénzt az ifjúsági könyvtár gyarapítására. 1897-ben,  a még csak két osztállyal működő gimnáziumban tanulóként  egy forintot, ami két koronának felelt meg. (Ezért kb. 5 kg kenyeret lehetett venni akkoriban.)  1915-től kezdve a beiratkozás mellé  a már a megcsappant költségvetés ellensúlyozására 1 koronát, majd 2-t szedtek be   a nyolc osztálynyi tanulóifjúságtól az ifjúsági könyvtár részére. (A háborús infláció miatt ezért csak fél kiló kenyeret lehetett venni ezekből az összegekből.)

A tanári könyvtár éveséves beszerzési összegének átlaga 941 korona volt. Ez az összeg kiemelkedően magasnak számított a korban. Az ifjúsági  könyvtár költségvetése a tanárinak a felét sem érte el. Az ifjúsági  könyvtár darabszámban tehát azért előzte meg a tanári könyvtár állományát, mert az ifjúsági könyvek olcsóbbak, és ezzel együtt silányabbak  voltak. Egy átlagos szépirodalmi vagy tudományos könyv ára kb. 2,50 – 3,50 korona volt. A füzetes, puhafedelesifjúsági könyvek már 40–60 fillérért is elérhetők voltak. Ezek az árak az 1914-15-től kezdődő háborús infláció közepette jelentősen változtak, 1915-ben az átlagár már 5,5 korona volt, az 1916-ra általánossá váló papírhiány közepette már 8 koronára ugrottak. De még ekkor  is gyarapodott a könyvtár, ami különösen figyelemreméltó. 1918-1920 közt a könyvtár két kolléga, a spanyolnáthában elhunyt dr.Barta Kornél (397 db) és a háborúban eltűnt dr.Scharbert Vilmos hagyatékából (127 db) gyarapodott. 

 

3. A tanári könyvtár gyarapodási forrásai.

A 3. grafikonunk nagy tanulsága az, hogy adományok a kezdeti két évben, még jelentősek voltak, de összességében messze elmaradtak a vásárlás mögött.  Mint a múzeumi könyvtár ismertetésénél írtuk, a megyei arisztokrácia és értelmiség a múzeumi könyvtárat tartotta támogatásra érdemesnek, így a  gimnáziumunk egyik sajnálatos sajátosságaként megállapíthatjuk, hogy adományokból alig gyarapodott. Az adományok jelentős része is különböző intézetek évkönyveiből adódott, nem magánkönyvtárak értékes alkotásaival. 
Az 1897-es kiugró adományozási hullám okát ismerjük,. Ebben az évben Wigand a fiatalság 2 koronás "megsarcoltatása" mellett  felkérte a tantestületet is arra, hogy könyvek adományozásával mutasson példát az ifjúságnak, és egyben teremtse meg a tanári könyvtár alapját. Ő maga is jó példát mutatva 21 db művet adományozott, de minden kolléga legalább egy művel hozzájárult a  gyarapodáshoz.  Mégsem ő lett  a legbőkezűbb adományozó, hanem Haugh Béla 31 könyvvel. Haugh kötetei közt értékes,  reformkori könyvritkaságok is voltak, így őt tekinthetjük a könyyvtár egyik legnagyobb jótevőjének is, amelyben csak Pápé Lajos előzi meg, akiről később lesz még szó. Lehet, hogy az adományozás háttérében is meghúzódik már egy Haugh-Wigand rivalizálás, amelyről már szóltunk más helyütt. . 

A könyvtárosok 

A gimnáziumnak nem volt állandó könyvtárosa, hanem egyes kollégák lettek megbízva ezzel a feladattal, ráadásul külön konkrét  javadalmazás nélkül. A javadalmazásról már láttuk,, hogy az egy elég merev rendszert követett, és főként a szolgálati évek által meghatározott fizetési kategóriák szerint történt. Az igazgatónak annyi beleszólása lehetett, hogy javasolhatta a fenntartó tankerületnek, hogy hozzák előrébb a kategóriaváltást. Így egy könyvtáros abban reménykedhetett, hogy egy ilyen  megbízással ez hamarabb bekövetkezhet. Míg az egyes szertárak őrének személye mutatott állandóságat, addig ettől a munkától - Pataki Jákót leszámítva-  úgy látszik mindenki ódzkodott. Állandóságot csak Pataki Jákó képviselt, aki 1904-ben a tanári könyvtár őre lett, és ezt egészen 1918-ig, ideiglenes igazgatói megbízatásáig be is töltötte azt. Nyilván ennek is szerepe lehetett abban, hogy tekintélye egyre növekedett, és Wigand tartós betegsége, majd halála után őt bízták meg az ideiglenesen az igazgató feladatokkal. Ebben a tanácskormány idején is megmaradt, jóllehet, akkoriban minden gimnáziumi igazgatót leváltottak  A többi könyvtárosi munkakörben a húsz év alatt összesen 14-en fordultak meg, gyakran egy-két év után újra betöltve ezt a feladatkört. 

A könyvtár sorsa a háború alatt és után

Az iskola 1918-1920-as értesítőjében dr. Resch Aurél az új igazgató ezt írta:  "A  Főgimnáziumunk ifjúsági könyvtárának könyvállománya a  világháború, a katonai beszállásolások, a forradalmak, a bolsevizmus alatt jórészt elkallódott. A megmaradt könyveket rendbe szedtük ugyan, de a hiányzókat pótolni nem tudjuk. A rendelkezésünkre álló kis összeg alig elég egy tucat könyv beköttetésére!" Ezért felhívással fordult a város lakosságához, hogy könyvadományaikkal támogassák a könyvtár újrateremtését. 

A könyvár ezt követően kevésszer kerül említésre, 1922-ben olvasunk először  tanári könyvtár őrérél, ekkor írják össze először  a könyvtári állományokat, amik köszönőviszonyban sincsenek a korábbiakkal. A tanári könyvtárban 2809 vétel és 1188 ajándék útján beszerzett könyvet írnak össze. Az ifjúságiban 3015 vétel és 454 ajándék útján idekerült könyvvel számolnak. Az még akkor is érthetetlenül  nagy gyarapodás, ha a művek száma helyett a kötetekre tértek át. Még kevésbé érthető  Resch korábbi felhívása az ifjúsági könyvtár elkallódásáról.

A könyvtár ezt követően már nem kap az értesítőben külön fejezetet. A többi statisztikai adat közé kerül a gyarapodás és összérték. A könyvtár szerepe leértékelődöt mindörökre.