Valletta: A Nagymester Palotája

Málta leglátogatottabb műemlékeinek egyike a Máltai Lovagrend nagymesterének palotája, aminek része a híres Fegyvertár is. A szigetre látogató évi 3.6 millió turista tizede felkeresi ezt az épületet is. 

Az oszmánok 1565-ös ostromát  követően J.P. de Valetta nagymester kezdeményezésére új "főváros" épült, amit hamarosan az ő nevét vette fel.  A Nagymesteri-palota építését is néhány év múlva, 1574-ben  elkezdték, és 1579 -ben Jean de la Cassière nagymester már be is költözött a háztömbnyi épületegyüttesbe.
 Málta történelmének megfelelőan a következő névváltozatai voltak: 1579-1798: Nagymesteri Palota, 1798-1800 : Nemezti Palota (francia megszállás) , 1800-1964: Kormányzói Palota (brit uralom, közben 1921-től Nemzeti Parlament is) 1964-2015: Nemzeti Parlament, 2015-től Nagymesteri-palota (múzeum, illetve a jelentős része a köztársasági elnök rezidenciája) 

A Palota terveit a rend építésze, G. Cassar készítette el nyugodt manierista stílusban. Jelentősnek mondhatók a 18. századi átépítések, amiket Az 1740-es években a portugál Manuel Pinto da Fonseca nagymester rendelt meg. Ekkor készült a képen látható óratorony is. 

A csaknem egy hektáros épületkomplexum két nagy belső udvarral rendelkezik. A képen az Alfréd hercegről elnevezettet látjuk. Ennél az udvarnál építették meg az óratornyot. 

Az 1746-ban átadott óra nemcsak az időt, a hónapot és a napot, de még a Holdfázisokat is mutatja.

Egy lépcsőház. A földszinten istállók, raktárak, kiszolgálóhelységek voltak régen, a reprezentatívabb termek az emeleten kaptak helyet. 

, 

A hazai viszonyokhoz szokott múzeumlátogatókat ledöbbenti a Fegyvertár gazdagsága. Persze aki járt a grazi Landeszeughausban, vagy a solothurni Altes Zeughausban, esetleg - hogy közeli  példát is mondjunk-, a fraknói vár fegyvertárában, annak nem ismeretlen a látvány. A kora újkorban az oszmánok elleni és vallási háborúk korában,  főként a dél-német és itáliai "gyárak" ipari mennyiségben ontották a nívós hadi felszereléseket. A "Zeughausok" és arzenálok az európai városok fontos épületei lettek. A vallettai Nagymesteri Palotának is számottevő része 1604-ben, Alof de Wiganacourt alatt fegyvertár lett, és több ezer katona felszerelését raktározták itt.  A lőfegyverek újabb generációi azonban egyre inkább háttérbe szorították ezeket a lovagi fegyvereket. Mivel a maguk korában ezek a fegyverek nagyon drágák voltak, ezért kidobni sajnálták őket, így néhány helyen muzeális értékké tudtak válni.

Amikor a 1530-ban a lovagrend ideérkezett, a számszerijakat még használták a csatákban, de már kiszorulóban voltak. Ezek ma a gyűjtemény legkorábbi darabjai közé tartoznak. 

Alof de Wignacourt (1547-1627) a rend egyik leghíresebb nagymestere volt. Díszpáncélja a kiállítás dísze. 

A lőfegyverek sarka. 
 A vallettai Fegyvertár az említett grazi, solothurni vagy fraknói példáktól abban különbözik, hogy sokkal inkább múzeumi jellege van. A gyűjtemény történelmi jelentőségét a britek korán felismerték, és 1860-tól már múzeumként mutogatták. 1976-ban azonban ebbe a nagy helyiségbe költözött a  máltai parlament, és a gyűjteményt az egykori istállókba  és más palotákba vitték. 2015-ben új modern épületbe költözött a parlament. A Fegyvertárat  úgy állították helye, hogy abban a legértékesebb dolgok kerültek múzeumi bemutatásra. A grazi fegyverekkel ötezer közkatonát ma is fel lehetne fegyverezni, de egyedi művészi darab kevés van ott. Az itteni Fegyvertár kiállításának a fő darabjai éppen ezek a művészi tárgyak lettek. A közkatonák felszereléseinek nagy része továbbra is az egykori istállókban és más raktárakban porosodnak. 

A fegyvertár főkapuja belülről, kilátás a Fegyvertár folyosóra. 

Egy lőfegyver tusának elefántcsontba karcolt díszítése.

A fegyvertár főbejáratán Alof de Wignacourt mellszobrát látjuk. 

A Fegyvertár-folyosó.
A hatalmas épület  folyósói mentén is tucatnyi páncélt helyeztek el. Ezek a folyósók a 18. századig

dísztelenek voltak. 

Egy terem, amit ma a Köztársasági-teremnek neveznek, mert az oldalfalakat az 1974 óta köztársasággá vált ország vezetőinek portréi díszítik. A tere eredetileg Számomra inkábba mennyezet volt érdekes a maga nem túl sikeres álperspektivikus megoldásaival. A szigeten jobbára a tisztes másodvonalhoz tartozó művészek alkottak, ilyen készítette el ezt a mennyezeti freskót is. Ez alól Caravaggio volt csak kivétel, aki rövid ideig élvezte Wignacourt bizalmát is, aki a lovagok sorába is emelte 1607-ben.  Hiába menekült azonban Caravaggio ide, itt is folytatta botrányos életét, ami miatt itt is bebörtönözték. A börtönből megszökve Caravaggio  egy év után visszatért Itáliába, ahol hamarosan meghalt. 

A Walesi herceg folyosója.
 A folyosók a 18. századig dísztelenek voltak, 1723-1725 közt festette ki ezeket Nicolau Nasoni,, aki olasz származású volt, de főként Portugáliában tevékenykedett máltai évei után.

A kápolna. Ennek falképeit Matteo Perez d'Aleccio  készítette el 1575-81 közt. Egy fokkal nívósabbak, mint N. Nasoni folyosón lévő falképei. 

Matteo Perez festette ki a nagymester szobáját és a hozzá tartozó vártermek, apródok szobáit is. 

A falképek a Rend évszázados küzdelmét ábrázolják az mohamedánok ellen

A nagymester szobája. 

A nagykövetek szobája. 

A rend elöljárói itt éppen oszmánokkal tárgyalnak. Talán Villiers de L'Isle-Adam éppen Szuleljmánnal tárgyal 1522-ben Rodosz átadásáról, fél éves kimerítő ostrom után?

A volt Tanácsterem falain viszont csak egyetlen egy téma  jár végig, az oszmán támadás 1565-ös visszaverése. 

A  Tanácsteremben (Trónterem) falképei.
Az 1565-ös támadás visszaverése fordulópont volt az oszmánok elleni küzdelemben. Az Oszmán Birodalom ne próbálkozott többet nagy ostrommal. A Lovagrend viszont állandóan egy újabb támadástól rettegett, ezért a sziget védelmi rendszerét folyamatosan bővítették amit az állandó arab kallóztámadások is indokolta. 

A brit időkben ezeket a falképeket letakarták. A mai megjelenés meghatározó elemei, a tapéták, a bútorok is a brit időkből száraznak. 

A Walesi herceg folyosójának vége...

... biztos, hogy a  brit időkben készült, lévén ez Nagy-Britannia címere. A mozaik készítésének ideje pedig biztos, hogy 1801 után történt, mert ekkortól lett ez a hivatalos címer. 

Az épület másik nagy udvara a Neptun-szoborról kapta nevét. 

A Neptun-udvar tornya.

A Neptun-szobor eredetileg a kikötőben állt, és ez volt a végpontja a Wignacourt által épített hosszú vízvezetékrendszernek. A  hozzá kapcsolódó  kútból vették az induló hajók a vízkészletüket. 1858-ban a britek áthelyezték a szobrot a mai helyére, de  a viktoriánus kor prüdériájának megfelelően  egy fügefalevéllel elfedték férfiasságát. A levelet egy 1990-es restaurálás során eltávolították.