 |
| Johannes Aquila önarcképe az 1378-ben készült veleméri freskóciklusban.. A 14-15.század fordulóján nem csak a Magyar Királyságban volt szokatlan, hogy egy freskófestő hosszú, önmagára vonatkozó mondatszalagok kíséretében ábrázolja magát szentek társaságában, hanem erre az egész európai művészetben sem sok példa akad. James Hall brit művészettörténész 2014-es, az önarcképről írt könyvében ugyan vagy 70 európai művészt említ, akik a 10-16. század közt alkotva önarcképeket hagyott hátra maguk után, ezek java azonban vagy miniatúra, vagy csak hipotézis. Nem véletlen, hogy James Hall művét ismerő angol wikipedia is külön kiemeli Johannes Aquila két freskóját. Velemérben és Mártonhelyen a mondatszalagok egyértelművé teszik hogy önarcképről van szó, nem úgy, mint pl. Orcagna vagy Giotto feltételezett portréin Firenzében és Nápolyban. Hiteles portrénak tartják a Peter Parler prágai büsztjét is, ami kb. egykorú a velemérivel, de szintén nem tartalmaz semmi "önfeltáró" utalást. De nem csak az elsőbbség, nem csak a hitelesség az érdekes kérdés, hanem főként a helyszín. Firenze, Nápoly, Prága, Velemér. Miként lehetséges, hogy az Európai művészet első hiteles önarcképe egy határszéli magyar falusi templomban jelenik meg, és nem valamelyik elsőrangú művészeti központban? Ugyanakkor meg kell azt is jegyezni, hogy Johannes Aquila portréja ugyan tartalmaz szignót, de megfestése korántsem tekinthető egyéninek, miként arra a német Daniel Spanke is felhívta a figyelmet. Johannes a kor hozzá hasonló festőihez, a "kismesterekhez" hasonlóan néhány arctípust variált csak. Veleméri önarcképe nagy fokú hasonlóságot mutat pl. a veleméri Szent László arccal, ami a kor egyfajta férfiideálja volt. |
 |
| Storno Ferenc másolata Johannes Aquila mártonhelyi (martyánci) önarcképéről.(A felirat hibás.) A kép forrása: Rómer Flóris: Régi falképek Magyarországon. Bp.1874 (Google könyvek) A magyar művészettörténet-írást Rómer Flóris óta élénken foglalkoztatja Johannes Aquila személye és művészete. A Rómer óta eltelt 150 év alatt nem lettünk sokkal okosabbak. A Rómer által látott négy templomban az elmúlt másfél évszázad alatt sokat pusztultak a falképek, így mártonhelyi önarckép is. Még jó , hogy Rómer Stornóval több másolatot csináltatott. Viszont azóta két új helyen is felfedezték Johannes alkotásait. A mártonhelyi képén a mondatszalagban arra kéri a hívőket, hogy imádkozzanak érte, Johannes Aquiláért, a festőért. Viseletét magyarosnak nézte sok magyar művészettörténész, ez alapján gondolták, hogy elmagyarosodott, így nevét is Aquila Jánosra módosították, annak ellenére, hogy ő a Johannes, németes alakú nevét használta. |
 |
| Johannes Aquila falképein két helyén is"Rakespurga"-ból valónak vallja magát. Rakespurgát Radkersburggal azonosítják. Radkersburg ma kis, műemlékekben gazdag stájer üdülővároska. Magyar neve is fennmaradt: Regede. Dercsényi Dezsőnél olvastam először, hogy időnként a Magyar Királysághoz tartozhatott. A középkorban azonban sokkal fontosabb volt az, hogy ki birtokolja a várost és hogy milyen kulturális hatás éri, mint az, hogy a "határ" (ez akkoriban gyakran értelmezhetetlen fogalom volt) melyik oldalán feküdt. A városról egy érdekes adatot találtam 1393-ból, tehát pont Johannes működésének idejéből. Ekkor Frangepán János özvegye Görczi Maynard Anna asszony, és fia Miklós, Radkersburg és Újvár várát zálogba felajánlják a Velencei Köztársaságnak. (Forrás) Tehát Johannes idején a horvát és szlavón területen (tehát jogilag a Magyar Királyságban) a sok birtokkal rendelkező Frangepánok (horvátosan Frankopánok) tulajdonában állt a város. A Velencének való fölajánlás utal arra, hogy Radkersburg az abba az irányba zajló kereskedelem egyik fontos pontja volt. Másrészről megerősíti azt a megfigyelést is, hogy Johannest Itália felől érhették döntő kulturális hatások. Kerny Terézia főként stájer, tiroli, karintiai templomokban talált előképeket, de ő is megemlíti cseh irányból érkező "internacionalista gótika" hatásait is. |
 |
| A városban 1395-ben templomot és kolostort építenek az ágostonrendi remeték. A reformáció óta szekularizált a templom, a 19.százdban pedig erősen át is építették. Utolsó fennmaradt művét Johannes szintén egy ágostonos templomba készítette, Fürstendeldben. Mivel mártonhelyi templomban egy szlovén művészettörténész feliratértelmezése alapján építésznek is mondja magát, akár ennek a templomnak az építését is hozzá köthetjük, egy igen merész hipotézissel. Arra is sokan gondoltak, a falképein felhasznált rendkívül sok latin mondatszalag alapján, hogy műveltsége talán az ágostonrendiekhez köti valahogy, mert "világi értelmiségiként" elég jól használta a latin nyelvet. |
 |
| Első ismert falképegyüttese a veleméri Szentháromság templomban maradt fenn 1378-ból, ahol egy korábbi templomot festett ki. |
 |
| A templomba belépőt a diadalíven az Utolsó ítélet jelenete fogadta, alatta a Keresztrefeszítés és a Mettercia. A templom régen a padlótól a mennyezetig teljesen ki volt festve, de még ma is elámulhatunk a falképek gazdagságán. Az interneten rengeteg dolog terjeng az újabban "misztikus fénytemplomnak" titulált templomról. Talán elég annyi figyelmeztetés a nyájas olvasónak, hogy tessék egészséges szkepszissel tekinteni azon művészettörténészekre (régészekre, történészekre), akik bárhol, bármikor, bármilyen témához nyúlnak, abban minden felfedezésük mélyértelmű szenzáció. . |
 |
| A szentélyben balról jobbra: Máté evangélista szimbólumához kapcsolódóan látszik még Johannes önarcképének töredéke, majd Márk oroszlánja következik. Az ablak felett Veronika kendője. Jobb oldalon János sasmadara. Alul az Angyali üdvözlet Gábriel angyala és Máriája. Itt érdemes kitérni Johannes Aquila nevére is. Az Aquila ugyanis sast jelent, így János nevére utal, tehát festőnk tulajdonképpen duplán nevezi magát Jánosnak. Kerny Terézia ezzel kapcsolatban merészen fölvetette, hogy az Aquila (sas) esetleg a templom kegyurának számító Széchy család címerállatára, a kétfejű sasra utal. Johannes tehát a Széchyek familárisa volt, és mint ilyen, a kegyúr helyett örökíthette meg magát Veleméren és Mártonhelyen. Bántornyán és Füstenfeldben pedig azért nem szerepel önarcképe, mert ott nem a Széchyek voltak a megrendelők. |
 |
| Az északi falon a Háromkirályok jelenetsor néhány érdekességet is tartalmaz. Gáspár szolgáit látjuk. A nyergen ülő majom a Gáspár lovának kantárát tartja.A lándzsát tartó szolga egy köcsögöt arcához emelő néger szolga felé nyúl.Az idősebb, kopaszodó, őszhajú szolga süvegét levéve már ura és és a trónuson ülő Mária felé fordul. |
 |
| A Gáspár ajándékát átvevő kis Jézus. |
 |
| Szent László és Szent Miklós. Már Rómer is felhívja a figyelmet arra, hogy Szent László alakjában a győri ereklyetartó arcvonásait lehet felismerni. Johannes korára tehát valamiképpen kanonizálódott ez a férfiideál, ami Zsigmond király sok ismert ábrázolásában is visszaköszön. |
 |
| A Keresztrefeszítés. Johannes a szekkó technikát és az freskó technikát vegyesen alkalmazta. Korában Itáliában a freskós módszerek, az Alpoktól északra - így a Magyar Királyság területén is - a szekkó technikák domináltak. Johannes után kezdett csak a freskótechnika is általánossá válni. Így vitathatatlan technikailag is az erős itáliai hatás jelenléte képein. A freskókészítés során a nedves vakolatra viszik fel a mésszel kevert porfestéseket, amik a vakolattal együtt kötnek meg, és egy rendkívül tartós falképet eredményeznek. A szekkónál a száraz vakolatra tojásból készült ragasztóval viszik fel a falképet, ami sokkal sérülékenyebb technika. A freskó technikának köszönhetik a veleméri falképek azt, hogy a lemeszelés és az évszázados beázások ellenére ennyire jól fennmaradtak. |
 |
| Kép: Wikipedia, By Brigitte from Österreich - , CC BY-SA 2.0, Link Bántornya (ma Turnišče) az életmű következő ismert állomása, ahol 1383 (1393?)-as és 1389-as évszámokkal találkozunk. Itt Johannes megfest a szentélyben egy Maiestas domini jelenetet, Jézus gyermekségének egyes jeleneteit, az apostolokat (képünkön), és egy donátorjelenetet a Bánfi család tagjaival, és hosszú írott szövegrészlettel. A hajóban egy Utolsó itéletet, különböző szentek, és egy rendkívül gazdag, szinte miniatúra-szerű Szent László-legenda található. A felület nagyságát tekintve ez a legnagyobb az életműben. A templom is nagyobb egy szokványos falusi templomnál, és a donátorjelenetből is nyilvánvaló, hogy Bánffy család áll az alkotás hátterében. Ugyanakkor a művészettörténészek közt nagy vita van abban, hogy mennyire tekinthető ez teljesen saját alkotásának. Ma a szakma inkább arrafelé hajlik, hogy itt a mester egy népesebb műhely élén dolgozott csak. Több kép a templomról itt található. |
 | |
| Kép: By Jacquesverlaeken - Own work, CC BY-SA 4.0, Link 1392 körül felépíti Mártonhely (régi magyar nevén Martyánc, ma Martjanci) templomát, amit ki is festett. Itt a szentélyben Maeistas dominit, apostolokat (képünkön), szenteket, és három nagy méretű Szent Márton jelenetet, szenvedő Krisztust, a sekrestyeajtó ívmezejébe Szent Mihály arkangyalt fest. A dedikációs önarckép mellett megfesti Erasmus plébános imádkozó figuráját is. (Képünk bal szélén.) A diadalíven Szent György-jelenet van, alatta Remete Szent Pál. Az egészet itt tudjuk legjobban tanulmányozni. A diadalív külső oldalán Köpenyes Mária és a donátor töredéke maradt fenn, ezek csak 1935-ben kerültek elő. A hajót a barokk időkben újraboltozták, feltehetően ekkor elpusztultak az itt található freskók. |
 |
| Nagytótlak (ma Selo) román rotundáját is kifestették. Rómer Flóris a kifestést még teljes egészében Johannes Aquilának tulajdonította. |
 |
| A soha mész alá nem került falképek nagy részét ma már nem Johannesnek tulajdonítják. Gnadenstuhl áldó Krisztussal és négy evangélista szimbólummal. A képek kronológiai besorolása is zavaros, de képek nagy részét Johannes korára teszik. |
 |
| A passiósorozat stílusa teljesen eltér Johannes stílusától. |
 |
| Ugyanakkor van a falképeknek egy másik rétege, amit nem csak Rómer Flóris, de pl. Radocsay Dénes is Johannes Aquilának tulajdonított. Ebbe a rétegbe tartozik a képen szereplő Szt.Miklós is. |
 |
| Kétségtelenül ez a Szent Margit akár Johannesnek is tulajdonítható. |
 |
| A "tanítvány" vagy "műhely" hipotézist is többen felvetették ezekkel a - Johannes mesterségbeli tudását kétségtelenül elérő- falképekkel kapcsolatban. |
 |
| Radkersburg hosszan elnyúló főterén egy dísztelen, középkori alapokon álló ház található, a Pistor-kaszárnya. |
 |
| Kép: Von E.mil.mil (talk) - Eigenes Werk, CC BY-SA 3.0 at, Link Az épület alagsorának egyik termében az 1970-es években falképeket találtak, amiket a szakma rendkívüli töredékességük ellenére egyértelműen Johannes Aquilának tulajdonít. Világi jeleneteket látunk itt, városképeket, csatákat és a lovagi élet jeleneteit, valamint növényi ornamentikát. Itt is hosszú mondatszalagok töredékét találták meg. További képek innen. |
 |
| A magyar művészettröténészek régi panasza, hogy az osztákok eddig nem igen foglalkoztak Johannes Aquila életművével. Ma már Radkersburgban is kezd egyfajta kultusza kialakulni. A Pistor-kaszárnyai töredékeken kívül azonban - az egyébként nagyszerű- Keresztelő Szent János plébániatemplomban egyetlen egy kis töredék van csak, ami nagy jóindulattal a mesterhez köthető. A templom 1509-ben leégett, ekkor gyökeresen újjá kellett építeni, a belső nagy része az esetleges falképekkel ekkor megsemmisülhetett. |
 |
| A negyedik feliratokkal is hitelesített munkája Johannes Aquilának a
fürstenfeldi ágostrendiek templomában maradt fenn. Az ismert életmű
ezzel az alkotással zárul. Itt 1968-ban kerültek elő a mész alól
falképei, a szentélyben lévő boltozati gyámkövekhez kapcsolódóan. Itt
rendkívül érdekes megoldásként a boltozatigyámkő volt egykor a négy
nagypróféta feje, a testüket festette meg Johannes. Jeremiás alatt igen
jó állapotban fennmaradt egy Veronika kendője (képünkön) ábrázolás is.
Mellette Dániel az oroszlánbarlangban. A szentély északi falán
szignálta is alkotását, amelyek rendkívül töredékesen a hajóban is
előkerültek. A képeket az 1400-as évek elejére teszi az osztrák
művészettörténet-írás. A fürstenfeldi templommal - ahol talán a legegyértelműbben jelentkezik az, hogy Johannes Aquila nem mester, hanem egy vállalkozói műhely volt- itt külön foglalkoztam. Ennyi tehát az ismert életmű, aminek rekonstruálása rengeteg "talánnal" és fehér folttal sikerült csak. Újabban azok a kételyek is megfogalmazódtak, hogy lehet, hogy az egéz életmű értelmezése rossz vágányon halad, és Johannest inkább tekinthetjük egyfajta "építési és festő vállalkozónak", mint művésznek. Így is példa nélkülien gazdag ez a középkori mesterek világában. Elég arra gondolni, hogy a középkori festészetünk következő nagy mesterének, MS mesternek még ennyit sem tudunk életéről, pedig ő már a Jagelló-kor forrásdömpingjének idején alkotott. Johannes Aquila életműve arra jó példa, hogy az Anjou-kor végén hirtelen "kitágult a világ" a Magyar Királyság számára. Az Árpád-kor végének válsága után egy évszázad alatt megerősödött a királyság annyira, hogy nem csak politikailag lett jelentős tényező, hanem kulturálisan is. Képes volt arra, hogy nyitott legyen az újonnan érkező hatásokra, és beintegrálja azokat a hazai fejlődésbe. Ne feledjük, hogy Johannes Aquila csak a jéghegy csúcsa. Az ő korában lázas művészeti tevékenység zajlott Velemértől Almakerékig és Bögözig. Életművét ma már szlovén-osztrák-magyar együttműködés keretében igyekeznek bemutatni, és ma már a határok ugyanolyan könnyen átjárhatók itt, mint Johannes Aquila idején, és ez így van jól. |
