Szárazd/ Sarasch : Evangélikus templom

Szárazd /Sarasch evangélikus temploma.
Hazánk műemlékei közt alig ismertek,

 a "Schwäbische Türkei" evangélikus templomai. Pedig
 ezek egyedülálló forma és stílusvilága páratlan.
A szárazdi templom legfőbb értéke a szószékoltára, ami a

az 1785-ben épült eredetinek 19.század végi felújításakor
kapta mai formáját.

Szárazd/ Sarasch a Tolnai-hegyhát tipikus települése volt.
A sorsát jól jellemezi az alábbi etnikai-felekezeti adatok.
(Zárójelben a falu evangélikusainak a száma)
1903: 846 fő (808)
1949: 658 fő (154). Ez a kitelepítés  és népességcsere után van.
2001: 266 (57) Ezzel az 57 fővel a környék legnépesebb
gyülekezete.
2010: 235 (n.a)

Györe / Jerewe (Tolna megye)

Kereszt az Izmény / Ismi felé vezető úton

Kurd

Nádasdi stílusú kereszt, az ún. benzinkúti kereszt. Kurd kezdetben rác-magyar település volt, majd 1765-től megjelentek itt svábok is, akiknek aránya az 1790-es nagy tűzvész után nő meg jelentősen. 1854-ben a községben 549 magyar, 791 német és 4 zsidó lakott. Vallása szerint katolikus 1336, evangélikus 3, református 1, zsidó 4. Ezt követően a németek aránya lassú növekedést mutatott a magyarokkal szemben, majd nagyjából állandósult egy 60%-os arány közelében. A két nép közt a viszony nem volt felhőtlen: kocsmai verekedések gyakoriak voltak. Különösen kiéleződtek ezek  a búcsú napján, így a "kurdi búcsú" fogalommá vált. A két nép kocsmai szétválasztásával igyekeztek kezelni a problémát. Az új kántortanítók nemzetisége körüli pereskedés is legendássá vált 1867-ban , és három évig tartott. A falu lakossága 1941-ben elérte az 1900 főt. Ez  a kitelepítések után ismét növekedni indult, 1983-ban 1532 fő volt. 2015-ben  1139-ben lakták.

A kereszt Máriája

A temetői kereszt

A falu legértékesebb műemlékei a pécsi székesegyházból a 19.sz. végén idekerült alkotások. Zichy Mihály egy korábbi barokk keretbe festett Szt.Anna oltárképe, és Hildebrand szószéke van a képen

A temetői kápolna a 19.század legvégéről

Német kereszt

Öntöttvas kereszt a temetőben

Barokkos kereszt a templom előtt a 180?-ból

Hegyi városok az Isztrián 5.: Groznjan/Grisignano

Groznjan/Grisignano is felkapott helynek számít.
Az 2000-es években 80 lakosa és 20 galériája volt.
A 4 családnyi lakosra fogyott Grisignanot a művészvilág
fedezte fel magának még az 1960-as években. Ma is számos
zene fesztivál és rendezvény van itt. Egy kicsit Kapolcsra
emlékeztet.

A városi loggia. Ma a városkának 160 állandó lakosa van, de a külterületekkel
együtt már 700-an laknak itt. Az egyetlen olyan település Horvátországban,
ahol a többség ma is olasznak vallja magát, sőt "isztriainak" is majdnem
annyian mondták magukat, mint horvátnak.

Montona a távolban

A Szt.Kozma és Damján templom oltára

Macska után jöjjön egy kutya

Tipikus

A macska-kutya-gyerek forgatókönyvben most a gyerek jönne, de ezt
csak néhány utcán felejtett műanyagjáték képviseli most

Grisignano Montona felől

Hegyi városok az Isztrián 4.: Dvigrad/Duecastelli

Ennyi maradt Duecastelli templomából. A várost lakosságát az 1630-as
nagy pestisjárvány csaknem kipusztította. A szerencsés túlélők
elhagyták elátkozott városukat. A város azóta rom.

Kilátás a romokról

Az autópálya viaduktjáról is jól látszanak a romok

Ez volt a főutca

A vár látványos sziklák alatt épült

A város várának romjai

A város épségben maradt temetőkápolnája középkori falképekkel

Hegyi városok az Isztrián.3: Motovum/Montona

Montona más kategória mint a korábban bemutatott Roc vagy Hum. Montona
a középkorban is nagyon jelentős határváros volt, amely Velence határát
jelentette az Isztria belsejében a nevesincs osztrák grófságokkal, vagy az
aquileaiakkal. Ma is felkapott idegenforgalmi városnak számít az 1980-as
évek óta: "20 kunás város" a parkolóhelyeket tekintve. Persze az 1980-as évekre
ennek is jelentősen megcsappant a lakossága, de így is maradt még vagy
500-600 fő. A megcsappanás fő oka persze az, hogy a II.világháború után
az olaszok távoztak a városból. A tengerpartról szervezett egynapos utak
kötelező állomáshelye, ahol a tengerparti árszínvonalat elérő éttermeken
szarvasgombás etetésen vesznek részt a vendégek.

Az hogy Montona nem volt "kispályás városka", azt az is mutatja, hogy a
főtéren álló templomát Palladio tervezte.

A főutca

A felső vár kapuja

A Palladio tervezte Szt.István plébániatemplom és középkori tornya

A felsővár felé

Kilátás a felsővárból az alsóvárosba és az isztriai tájra

Egy másik helyről pillantás az alsóvárosba

Bejárat a felsővárba. A kötelező kellék, a velencei oroszlán a kapu felett

Hegyi városok az Isztrián: 2.Roč/Rozzo/Rotz

Humtól csak 6km-re van Roč /olaszul: Rozzo, németül:Rotz /. Főút mellett
fekszik, így nem néptelenedett el teljesen, mint Hum, van vagy 150 igazi
lakosa. Nem olyan felkapott hely, mint Hum, bár nem is olyan romantikus.
"0 kunás város"a parkolási kategóriák szerint. Ott tartózkodásunk órája
alatt egyetlen egy látogatóval sem találkoztunk, pedig múltja
miatt horvát nemzeti zarándokhely lehetne.
A képen a román kori Szt. Rókus templom szentélye, amelyben két
rétegben találhatók a középkori freskók.

Humot és Ročot az úgynevezett "Glagolita Sétaút"is összeköti. Az első
glagolita ősnyomtatványnak a Missale Romanum Glagolitice-nak is
van a városhoz köze, bár ezt az angol nyelvű wikipedia bejegyzés nem említi.
A képen a városka plébániatemplomát a Szt. Bertalan templomot látjuk,
érdekesen csavart törzsű vadgesztenye fával.

Glagolita felirat a templom szentélyének külső falán

Legnagyobb becsben a Szt.Antal templom van, ami közvetlenül a plébánia-
templom mellett van, de annál korábbi, 12.századi. Boltozata viszont már gótikus.

A templom érdekessége az, hogy a 12.századi felszentelési keresztekre valaki
rákarcolta a glagloita ábécét. Ez a glagolita írás egy korai, és nyilván erősen
szimbolikus emléke.

A városkát itt is teljesen körbeölelik a középkori városfalak. A képen egyik
kapuját látjuk a városban aktuálisan tartózkodó magyar turisták 3/4 részével.