A kakasdi várhegy - Bativár

  A Várhegy egy 211m magas domb Kakasd határában,  a Sötétvölgyi-tó mellett.  A köznyelv sokszor nevezte Bativárnak is a helyet, de majd alább látjuk, hogy a kakasdi Várhegyet Wossinsky nem mossa össze Bativárral. A Bati-hegy valóban innen kb 1,5 km-re fekszik.  Ma itt csak földsáncok  láthatók, és kell némi gyakorlottság ahhoz, hogy valaki ezt földvárként tudja azonosítani. Ezen a panorámafelvételen délkeleti irányból látjuk a sáncokat.

Az egyik legfontosabb történeti adat a helyről az I. Katonai Felmérés térképe, amelyen a földsáncokat markánsan feltüntetik, és a Schlossberg névvel együtt. A térkép jól mutatja a földvár helyét és nagyságát is.  A felméréshez kapcsolódó leírás is csak a földsáncokat említi, kőfalakat, más romokat nem. A térkép forrása.

A Bativár a népballadákban is szerepelt, melyek  alapján Garay János 1846-ban a Szegzárdi régiségek című írásában a fenti leírást adja. Nem világos, hogy ez tényleg a Bati-hegyre vonatkozik, vagy Garay idejére a néphagyomány már összemosta a két helyet. A népballada után következő elmélkedésnek is ma már csak irodalmi jelentősége van. A szemelvény forrása a books.google.hu.

  A sánc kelet felől. Hőke Lajos,megyénk amatőr régész-történésze az "avargyőrök" egyikének tartotta az 1876-ben.  

A földvár déli "kapuja." A mai igényeknek is megfelelő első tudományos leírását Wosinsky Mór adja, aki terepi vizsgálódásai alapján bronzkori földvárként azonosítja: 

Wosinsky leírása a területről. Azóta persze sok minden megváltozott itt.  (Forrás:  IGYUK) A kakasdi várhegy szerepel Kőszegi Frigyes A Dunántúl Története a későbronzkorban c. tanulmányához kapcsolódó katalógusában, a következő módon:  KAKASD-BELACZ-SCHLOSSBERG (Tolna m.): Erődített település sok hulladékgödörrel. Lengyeli típusú tüzikutyák, polírozott cserepek, közöttük turbántekercses peremű tálak, sok ujjbenyomásos bordás fazék stb. a régibb UK-ból. Wosinszky 1896, 378-. Az SzBM gyűjteményében. Lt.sz. 60.85. 1-9, 86, 1-12.

Suvadás, csuszamlás a nyugati oldalon. Itt talán lehetne is kaparászni, de ezt inkább érdemes a szakemberekre bízni. A terület kutatásába új szempontot vitt be Kristó Gyula. Ő a történészek által már rég ismert, kb. 1030-1040 körüli időkből datálható zarándokút-leírást értelmezte újra. Ebben szerepel egy olyan leírás, hogy a zarándokok "Wzzenburch"-tól (Fehérvártól) három nap alatt "Hanenburch"-ba érnek, majd újabb két bizonytalan helység (Duldumas, Dordomes) után érik el a Szávát(Suouua). Györffy György Hanenburchot Tolnával azonosítja főként földrajzi megfontolások és a burch (vár) kifejezés elemzésének  alapján.  Kristó a "Hanen" kifejezés alapján gondolt Kakasdra, és feltételezését Wosinskyvel tudta alátámasztani. (Kristó tanulmányának forrása a Névtani Értesítő 4.szám.) Ez alapján itt is azzal számolhatnánk, hogy egy bronzkori földvárat a kora középkorban is használnak, amire számos más példa is van. A középkori vár létét régészeti kutatások tudják majd eldönteni. Az persze nehéz kérdés, hogy az ismert Fehérvár-Tolna-Szávaszentdemeter út  miért kanyarodott volna el Kakasd felé? Nem véletlen, hogy születtek Hanenburch-ra új magyarázatok. Ezek közé tartozik pl. az, ami a H elhagyásával Anenbuchot Anyavárral azonosítaná. Ezzel meg azagond, hogy Anyavárnak nem ismerjük kora középkori megjelenését. 
Ennyit sikerült összeszednem a vár történetéről, ami annak ellenére, hogy nem túl látványos, de rajta van a Tolna Várak  jelvényszerző mozgalmában. Érdemes felkeresni.

   

Hajós - Hajosch

Hajós -Hajosch mindig is a Kalocsai-Sárköz legjelentősebb német települése volt.Gróf Csáky Imre bíboros, kalocsai érsek, 1715-26 között, a teljesen pusztasággá változott Hajós községet dél-német földről érkezettekkel telepítette be. A betelepülések azonban később is folytatódtak. Az 1780-as évekre, amikor a fenti térkép készült, már 1400 lakossal mezővárosi rangot kapott a település. A mezőváros ekkor csak a ma "Aat"-nak (Alt) nevezett részből, valamint a patak túloldalára épült kastélyból és a templom környékéből állt.  Az "Ensl" (Insel, Sziget) ekkor még üres, akárcsak a magaspart, ahol ekkor a szőlők helyett még csak egy juhászatot jelölnek.

A 19. század közepén a magaspart szélén már ott sorakoznak a pincék, mellette a nagy kiterjedésű hajósi szőlők. A Szigeten már két utcában laknak, ettől délre egy másik szigeten a Fácános -kert ("Fasanen Garten"), északra egy másik szigeten a  Vadaspark ("Thier Garten"). Mindkettő a kastély vendégeinek az igényeit szolgálhatja, a kastély vadászkastélynak épült. 1840-ben a mezővárosban már 2924 katolikus német és  8 zsidó él.

A 19.század legvégén a Szigeten más sok utca van.  A település történetében sokszor fel is jegyzik az "ófalusiak" és a "szigetiek" ellentétét.Nem ismeretlen ez más helyütt sem az "ősök"  és a "jöttmentek" közt.  A vadaspark már nincs meg, a Fácánkert viszont még igen. A kastély fokozatosan elveszti vadászkastély jellegét, és ezzel jelentőségét is. 1908-ban Városy Gyula érsek át is adja a Haynald-féle árvaház céljaira.  Ekkor már több, mint 4400-an laknak itt. A pincefalut már külön feltüntetik: Hajóser Weinkeller.

1940-re már a térkép összes felirata magyar lesz. A Szigeten már többen laknak, mint az ófaluban. A Fácános név már szántóföldeket takar, az első utca is megjelenik ezen a területen. A falu ekkor már csaknem 5300 fős. Lényegében ma is így néz ki, mint ezen az 1941-es térképen. Ma 3000-en lakják. 2001-ben még kevesebb, mint harmada, 2015-ben már viszont csaknem lakosainak fele vallotta magát németnek. Mivel 2008-ben visszakapja városi rangját, ezzel azzal lesz az országban az első, hogy a városok közül itt lesz legnagyobb a nemzetiségek aránya.érképek forrása:
Térképek forrása: http://mapire.eu/

Legalább négy okot tudok, amiért érdemes idelátogatni. Az első a 2010-ben átadott, EU-s pénzekkel szépen megtámogatott Hajósi Érseki Kastély Lá­togatóközpont, röviden a kastély. A kastély mai képe gróf BatthyányJózsef érsek által kezdeményezett 1766-67-es átépítés során alakult ki. A restaurálás is ezeket az állapotokat rekonstruálta.

A kastélyban minden helyiségben rekonstruálható volt az eredeti rokokós ornamentika. Ez a földszinti teremsor. A kastély felújítása azért tekinthető szerencsésnek, mert a laikusoknak is élményszerű, ugyanakkor a művészettörténet iránt mélyebben érdeklődők is találnak sok " csemegét."

 

A földszinten három kiállítás látható, egy a helyi szőlőművelésről, egy az alföldi  vadászatokról, a harmadik a hajósi szentkultuszról. Ennek a e kiállításnak egy barokk Nepomuki Szt. János töredékét mutatja a fotó.

A díszlépcső.

A kertet is szépen rekonstruálták.

Az emeleten helyreállították az egykori érseki lakosztályt. Ez a dolgozószoba. A falon Haynald Lajos tudós és filantróp bíborosérsek portréja. 

A kis érseki magánkápolna gyönyörű barokk intarziás ajtójával.

Az emeleti teremsor.

A díszterem. A díszterem a kastély első, még 1740-es építési periódusának az idejéből származik. Az itt függő képek kiemelkedő művészi értékű, eredeti alkotások. A képen Mária Terézia és Lotharingiai Károly portréi 1746-ból., talán a bécsi barokk népszerű mesterének,  Martin van Meytensnek a művei. Mindenesetre kiváló színvonalúak. A plébánián vészelték át a gyermekotthoni korszakot, hogy aztán ismét eredeti helyükre kerülhessenek.

A rekonstruált étkező.

A kastély egyik udvari kapujának szobrai.

Ablakrácsok.

 

A második érvem egy hajósi látogatás mellett,  a falu központjában az egyedülálló szakrális tér: A templom mellett a barokk eredetű emeletes plébánia, mellette a katolikus népiskola és a kálvária, nem messze tőle pedig a nagyszerű Nepomuki Szent János-szobor. Minden szépen helyreállítva, gondozva.

A város templomának kiemelkedő művészettörténeti és szakrális értéke a késő gótikus Madonna-szobra. A szobrot legutóbb restauráló Bérczi László szerint  ez a neves sváb mesterhez, Michel Erharthoz vagy köréhez köthető. Az ulmi mester korának egyik legnagyobb szobrásza volt. Már sváb földön is komoly kultusza volt a szobornak, és amikor 1726-ban a telepesek áthozták magyar földre, kultusza folytatódott. Ez a szobor tette búcsújáró hellyé Hajóst, Kolonits érsek1794-ben szerezte meg a búcsújáróhelyi jogokat mezővárosnak.

A gótikus Madonnát persze a barokk időkben Mariazell-típusúvá alakították át.
Ilyen formában látjuk a kastély kiállításán .

A templomban is van egy egyéni hangú kópiája.

Az eredetileg barokk templomot az 1870-es években alaposan átalakították. A barokk időből származik  ez a gyóntatófülke.

A bejáratnál ilyen szép szenteltvíztartók fogadnak.

Templomablak

A templom Szt.Imrének szentelt. Oldalt egy Szent Teréz szobra áll az oszlopon.

A templom mellett látjuk a Kálváriát. A víztorony építésekor nem törődtek olyan csekélységgel, hogy falukép, így Hajós méltán pályázhat a "legbrutálisabb víztornyú település" címre. Ez a kép 2003-as, azóta valamiért kivágták a fákat, talán hogy jobban látszódjon a víztorony.

Íme. Remélem a régi rendszerben a párttitkár fejében nem merült fel az a gondolat, hogy vörös csillag kéne a torony tetejére.

A templom mellett áll a régi iskolaépület is.

A Kálvária-csoport, kicsit ügyesebben fotózva. 1888-ból való szép alkotás.

A bal oldali lator

A Kálvária és a templom együttese napjainkban.

A nagyszerű barokk Nepomuki Szt. János szobor. Amikor ez készült, akkor még a mezővárost
és a kastélyegyüttest elválasztó folyócska mellett állt. (Lásd az 1. térképet) Azóta az egész
vidéket lecsapolták, a régi vízfolyásnak alig van nyoma.

Talán a  leghíresebb hajósi nevezetesség a pincefalu. Mint láttuk, a térképek alapján a 19. században kezdett ez kiépülni. A legkorábbi dokumentálható pince állítólag 1840-ből származik. Ez az ország legnagyobb pincefaluja,de én a györkönyit szebbnek tartom.

Egy 2003-as felvétel a pincesorról. Érdemes megfigyelni az alföldi szőlőtermelő vidékekre egykor  jellemző házi készítésű kisteherautók, a "csettegő" egyik szép  példányát, amik az akkoriban még csúcson levő Fábri Sándor Dizájncenterébe is bekerültek.

Tipikus

Romantikus részletek 1.

Eddig Hajós mellett csak három érvet soroltam fel. A negyedik, egy természeti látnivaló itt van

Volt egyszer egy szakályi tájház

A képen az egykori szakályi tájház látható. Ez volt  legrégibb tájházépület Tolna megyében.  A ház magját még a 18. században építették. A műemlékkatalógus így jellemezte: "Fésűs beépítésű, előkertes, téglalap alaprajzú, földszintes lakóház, oromzatos utcai homlokzattal, felülkontyolt, zsúpfedeles nyeregtetővel, oszlopos homlokzati tornácnyílással. Az utcai homlokzaton díszesen faragott oromdeszkák. Az utca felől deszkakerítés kis- és nagykapuval. Egytraktusos belső, mestergerendás, deszkaborítású födém, döngölt padló. A ház végében istálló és pajta, az udvarban pince és gazdasági épületek. Az eredetileg füstös konyhás házat a 19. században az utca felé egy lakóhelyiséggel bővítették, konyháját szabadkéményessé alakították. Többszöri átalakítás után helyreállítás: 1980-as évek. Udvarában rekonstruált pince, ólak, szín és polyvás. Népi műemlék." 1983-ban itt nyílt meg a falu tájháza. 2008 nyarán leégett a zsúptető, kiégett a födém. Fóliával fedték a falakat. Így állt csaknem két évig, a fóliát közben letépte a szél. 2010 különlegesen esős évében a falak egy része le is dőlt. Az életveszélyessé nyilvánított épületet végül a katasztrófavédelemmel bontatta le az önkormányzat. A mostani látványt itt látjuk. 2011-ben  meg is kapta az ICOMOS-citrom díjat. Ennek az indoklása a következőképpen szólt: "A Szakály községben, a Rákóczi u. 340. alatt állt az egykori Kaposmenti Tájház lebontott épülete. A nyolcvanas évek elején példamutatóan helyreállították az épületet, berendezték, amit az állami tulajdonjog fenntartása mellett a település használt tájházként. Egy tűzvész a tetőszerkezet egy részét elpusztította, ám a kár ekkor még helyrehozható lett volna. Sajnos ezt követően azonban a nemtörődömség az épület teljes megsemmisüléséhez vezetett. ... Ezzel nemcsak az épület tűnt el, de a példamutató helyreállításba fektetett munka szellemi és anyagi energia is hiábavalóvá vált. Az örökségvédelem a CITROM-díjjal erre a káros és megengedhetetlen jelenségre szeretné felhívni a figyelmét minden érintettnek és érdekeltnek." 2015-ben a falu önkormányzata egy új házat vásárolt tájháznak, de az már nem egy ilyen különleges épület lett. Így Tolna megyében a legöregebb falusi lakóház alighanem két sváb fachwerkes ház., a nemrég Závodon felhúzott lengyeli és a kismányoki. Különösen ez utóbbi alig ismert.

Boldog karácsonyt!

Zalavár

A Bing Maps térképén Zalavár, az egykori Mosaburg (Mosapurc)(szláv nyelven Blatengrad="Mocsárvár") környékének  néhány régészetileg fontos területét látjuk. Jelent tudásunk szerint ez hazánk  legjelentősebb Karoling korú leletegyüttese .A Frank Birodalom hűbérese, a szláv Priwina(Pribina) (800k-861), majd fia Chezil (Kocel) (833k-876) itt építette ki grófságát. Borjúálláson egy Karoling-korú fatemplom állt, ami főúri magántemplom volt, akárcsak a récéskúti templom. Körülötte nagy méretű temető és település.A Vársziget a legfőbb központ volt.  Kövecses- szigeten egy IX. századi és egy Árpád-kori  település és annak félköríves záródású kis méretű temploma került elő, körülötte temetővel. Egykorú krónika Mosaburg (a mai Várszíget)  falain kívül 12 magánalapítású egyházat említ, ha ennek hinni lehet,akkor Borjúállás, Récéskút, Kövecses csak néhány megtalált helyszín a sok közül.

Konzervált romok ma Récéskúton és a Várszigeten vannak. Récéskút falmaradványai a IX. századi, abban a korban nagy méretűnek számító, háromhajós bazilika alaprajzát mutatják be. Erre az Árpád-korban egy udvarház települt, de az már a középkor vége fele lakatlan volt. A Vársziget legjelentősebb épülete a Hadrianus (Szt. Adorján)  zarándoktemplom  volt. E körül helyezkedett el  város több épülete,  két helyen  sörfőző műhelyt is találtak. A város falakkal is kerítve volt. A talán Szent István által 1019-ben alapított zalavári bencés apátság a zarándoktemplomtól délre, a Karoling eredetű Szűz Mária templom alapjain épült. ( A talán a mondat elején azért indokolt, mert az alapító okirat csak 14.századi hamisítvány formájában maradt fenn.) A Dunántúl egyik jelentős apátsága lesz ez, hiteleshelyi feladatkörrel.  Az apátság  épületeit  a XV.században, és különösen a török veszély idején végvárrá építették át. A török soha nem foglalta el, de 1702-ben a császáriak felrobbantották. Ezt követően a XVIII-XIX.században a Várszigetet kőbányának használták, és még az alapokból is kitermelték a kő nagy részét. Sok követ szállítanak át Zalaapátiba is, ahol a zalávári apátság jogutódjaként felépítik a barokk apátságot a göttweigi bencések. 

A zarándoktemplom konzervált falmaradványai. A magas művészi színvonalára apró töredékekből tudunk következtetni. Egy szalagfonatos padlótégla mellett kiemelkedő értékűek az itt talált festett üveglap (ablak?) töredékek.  A területen már 1947 óta folynak feltárások, ezeket 1994 óta Szőke Béla Miklós vezeti. Ő így foglalja össze a hely jelentőségét: "Mosaburg központtal Alsó-Pannóniában szerveződött grófság a kora feudális nyugat-európai grófságok tipikus életét élte...Priwinának és Chezilnek a császárral, a római pápával és a salzburgi érsekkel egyformán közvetlen a kapcsolata, levelezésben állnak, a salzburgi érsekek gyakori vendégek is Mosaburgban. A salzburgi érsek által építtetett Hadrianus zarándoktemplom méretével és felszerelésének színvonalával a birodalom bármelyik világi vagy egyházi központjának díszére válna.... Ezek alapján Priwina és Chezil grófsága akár a frank birodalom belsejében is állhatott volna, személyi állománya, működése, külső megjelenése semmiben sem tért el amazoktól. A mosaburgi grófság azt a fejlődési modellt villantja fel, ami Pannónia más részein is a jövőt jelentette volna, ha a honfoglaló magyarok megjelenése drasztikusan meg nem szakította volna ezt."
Szőke Béla Miklós nagydoktori értekezésében azt is kifejtette, hogy a híres 907-es pozsonyi csata sem a 16.századi  történetíró Johannes Aventinus fantáziájának  megfelelően zajlott, így a humanista még a helyszínre vonatkozó forrásokat is rosszul értelmezte. Szőke szerint a csata valójában Mosaburg mellett volt. Természetesen a csata történelmi jelentőségét  -miszerint kudarcot vallott a Pannóniát megszálló magyarok kiűzésére tett  bajor-német-salzburgi-pápai kísérlet-,  ő sem vitatja. A pozsonyi csata helyszínének megváltozását a történész szakma jó része nem osztja.  Egyes, szakmailag perifériális helyen álló,  sajátos irányultságú történészek a Zalavár=Mosaburg egyezést is tagadják, szerintük Mosaburg a mai Karintiában van és a Moosburggal azonos.Az is történelmietlen, amit egyes, főleg szlovák történészek állítanak, miszerint itt valami szláv fejedelemség lett volna. Mint említettük, itt a frank birodalom egy igen vegyes lakosságú - de sok szláv népességet is számláló-  grófsága volt, nem szláv fejedelemség. Zalavár a szlovákok egyik kultikus helye is, különösen azáltal, hogy Chezil itt fogadta Cirillt és Metódot is. Nem véletlen, hogy a fővárosi szlovák önkormányzat szobrot is állított a két hittérítő tiszteletére, a Szlovák Köztársaság hathatós támogatásával.

A továbbiakban a zalavári apátság köveiből mutatok be néhányat, amik a keszthelyi Balatoni Múzeumban vannak. Az első egy szalagfonatos díszítésű kő, Máté evangéliumából vett idézettel. A bemutatott részlet, egy hosszabb, három részre tört darab részlete. A 19.század közepén kerültek elő Zalaapátiban,két darab az uradalmi ispán házához vezető lépcsősorba volt beépítve, a harmadik az uradalmi pince falába. Amikor a fotó készült, (2010-ben) küszöbkőként mutatták be a múzeumban,  és eredetét 1070-80 körülre tette a kiállítás szakértője, Tóth Sándor (1940-2007).  Ezt rögtön megtámadta Bogyay Tamás (1909-1994) aki ezt 9.századi kapukeret részének vélte. A kő anyagára is talált adatot, ez Salzburg környéki fehér márvány, ami szintén alátámasztja azt, hogy ez a salzburgi érsek által épített Hadrianus (Szt. Adorján) zarándoktemplomba készült eredetileg. A zalavári 1019-ben újraszentelt Szt. Adorján apátságba másodlagosan került elhelyezésre, mint egy kapu szemöldökköve. Ekkor készült a Máté 7,7 és 7,8-at idéző felirata is.Ma Bogyay álláspontját fogadja el a szakma.

Ez a griffes-agnus deis kőtöredék Somogytúron került elő, az 1786-ban épült református templomban volt beépítve. Már Entz Géza is a zalavári, 1100 körül zajló építkezések stílusához kötötte az 1964-es zalavári kőfaragványokat összegző tanulmányában,  ezt vallotta  Tóth Sándor is.A szakma ezt lényegében ma is osztja, néhányan a pécsi kapcsolatokat hangoztatják.

Rozettás kőtöredék. Zalaapátiból került ez is elő. Bogyay felülbírálva Tóthot egyértelműen bizonyította, hogy római eredetű, Zalaváron csak másodlagosan használták fel. Ahogy a későbbi építkezésekhez a Vársziget kőbánya lett, ugyanúgy használták a közeli fenékpusztai római romokat az itteni építkezésekhez.

Szintén Zalaapátiból került a múzeumba ez a pofás kis vízköpő. 1200 körül készülhetett.

Végezetül az emlékparkban rekonstruált kora árpád-kori kis templom képével zárjuk Zalavár bemutatását. Ez az apátság melletti település plébániatemplomaként szolgálhatott. Az emlékparkban az említetteken kívül egy bemutatóház van, ami Kis-Balaton természeti világát is az érdeklődők elé tárja. Ezen kívül több emlékmű mellett egy Makovecz-féle Millenniumi  Emléképület található itt, benne egy életfával, és a maga sajátos pogány-keresztény-organikus szimbolikájával.