 |
| Wigand János igazgató. |
Ebben a kis írásban is arra kívánok néhány példát felhozni, hogy pusztán az értesítők, újsághírek alapján megírt iskolatörténetekben milyen fontos dolgok maradnak rejtve. (A sorozat 1. részét lásd itt. ) Most az 1910-11-es tanév értekezleti jegyzőkönyvei alapján a Wigand-korszakról villantok fel "titkokat." Akkoriban minden értekezleten ("tanácskozmányon") vezettek jegyzőkönyvet, amit év végén a tankerületnek elküldtek jóváhagyásra. Általában havi rendszerességgel tartottak ilyen "nevelési tanácskozmányokat." Ezek jellemzően nem voltak túl érdekesek, de egy-egy momentum mindig érdemes említésre, néha pedig nagyobb botrányok, rendkívüli események is kiolvashatók.
 |
A sokat idézett értesítő.
A kép forrása az ADT |
A vörhenyjárvány
Az 1910-11-es tanév rendkívüli eseménye a vörheny (skarlát) járvány volt. Emiatt csak október 1-én indult a tanítás. (Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ebben az időszakban a járványok miatt iskolabezárások nem voltak rendkívüliek, erről lásd a korábbi bejegyzést itt. ) Év közben dr. Zipser Jakab családja is több mint egy hónapos karanténba került, a kollégát helyettesíteni kellett, és az évet is rövidebbre kellett fogni. Ennyit tudunk meg az értesítőből.
A jegyzőkönyvekből egy-két más részlet is kiderül. A Tolnamegyei Közlöny már augusztus 25-én hírül adta a megyei orvos határozatát, amelyik a város összes iskolájára vonatkozott. Ezt számos más vidéki lap is lehozta. Az augusztus 30-i nyitóértekezleten ismerteti Wigand, hogy a szeptember 16-ig kihirdetett karantén ellenére a magánvizsgálatokat megtartják. Erről a Tolnamegyei Közlöny hasábjain tájékoztatják az érintetteket. A megyén kívüli tanulókat postai levelezőlapon értesítik.
Haugh Béla „panaszos beadványa"
A nyitóértekezleten történt egy másik fontos esemény is, amiről természetesen értesítő nem ír. Wigand ismerteti, hogy a nyár folyamán Haugh Béla a tankerülethez „panaszos beadványt” nyújtott be.
Haugh Béláról itt írtam már részletesebben. Az esemény idején Haugh 40 éves volt, Wigand 55. Haugh nagy karriert futott be már ekkorra. A múzeum régészeti osztályát is vezette, mint Wosinsky egykori legszorosabb munkatársa. Ezekben az időkben mint Kovách Aladár nem hivatalos igazgatóhelyettese működött ott. Túl volt már első irodalmi sikerein, ekkor adta ki a Szent István Társulat Fiamnak című valláserkölcsi intelmeit, immár második kiadásként. Városszerte ismert volt, mint a Közérdek nevű lap főmunkatársa is. Sőt, Wigand is már mint egyfajta helyetteseként tekintett rá. Haugh "panaszos beadványában" a tantárgyfelosztással kapcsolatban tett észrevételeket. Wigand ezzel kapcsolatban kifejti, hogy " ő elment a méltányosság legvégső határáig". Az nem derült ki, hogy Haugh konkrétan mi ellen emelet panaszt. Haughnak nem kellett másnál több órában tanítania, és csak szakjainak megfelelő órákat kapott. Haugh válaszában kifejtette, hogy nem vádolta az igazgatót, és elfogadja a rá rótt feladatokat. Többet a jegyzőkönyv nem említ erről a "csörtéről."
A vörhenybezárás meghosszabbítása
Az év folytatásaként a szeptember 16-ai évkezdet nem valósult meg, mert az iskolák bezárását októberig meghosszabbították. Ennyit az értesítő is közöl. Ennek a helyzetnek a kezelésére szeptember 29-én is "módszeres tanácskozmányt" tartottak. Ezen Wigand részletekbe menően mondja el a tantestület teendőit a rendkívüli, rövidült tanévben. A latin kivételével útmutatást ad arról, hogy az egyes tantárgyak egyes évfolyamain melyik anyagrész maradjon el. Mivel Wigand aligha értett olyan tantárgyakhoz, mint a mennyiségtan vagy természettan, így feltételezhető, hogy előzetesen konzultált is a szakos tanárokkal. Az előzetesen tervezett szabadnapokat is eltörölték a VIII. évfolyamon, hogy maradjon idő a felkészülésre.
Ezen az értekezleten jelenti be Wigand azt is, hogy a hat éve itt tanító Gyergyai Dezsőt a minisztérium áthelyezte Budapestre. A 6 évet Szekszárdon töltött Gyergyai tevékenységét szépen szavakkal méltatta Wigand, ami rövidítve az értesítőbe is bekerül. Helyére dr. Scharbert Vilmost, a bécsi Teréziánum volt prefektusát és magyar nyelvi tanárát nevezték ki. A bécsi Teréziánum ekkoriban már a piaristák irányítása alatt működő igen tekintélyes, nagy múltú intézmény volt. Dr. Scharbert a gimnázium egyik tudós tanára lesz, akinek néhány évvel korábbi görög nyelvű doktori értékezését nyomtatásban is megjelentette az egyetem. Sajnos pályája nem alakul szerencsésen, három év múlva behívják majd katonának, 1915-ben pedig nyoma vész a keleti fronton. A jegyzőkönyv végén Gyergyai aláírása már nem szerepel, Scharberté még nem.
Nevelési kérdésekről is szó esik, amik az értesítőből már nem derülnek ki. Wigand kiemeli az alkoholizmus elleni küzdelem fontosságát. Ezt a problémát dr. Sztanó Sándor iskolaorvos hangsúlyozta először, amikor 1905-ben az Egészség és alkohol című írásával indult az értesítő. Dr. Sztanó egészen 1937-ig, 36 éven át töltötte be nagy lelkiismeretességgel az iskolaorvosi feladatokat úgy, hogy 1904-től 1937-es nyugdíjba vonulásáig a kórház osztályvezető főorvosa is volt. Az alkoholizmus elleni közdelem szórványosan az értesítőkben is megjelenik, főként úgy mint a felsőbb évfolyamokon kiadott fogalmazási téma.
Ez mellett a szülőkkel való kapcsolat fontosságára hívja fel Wigand a figyelmet.
A tankerület túlhatalma
Októberben a ifjúsági könyvtár beszerzései vannak napirenden. Novemberben az aktuális nevelési, tanulmányi helyzet. Erről az értekezletről azt érdemes kiemelni, hogy a tankerületi főigazgató hozzájárult ahhoz, hogy az osztályfőnökök előzetesen a szaktanárokkal megtárgyalják az osztály dolgait, és csak a problémás eseteket vigye a tantestület elé. Ebben az a különös, hogy egy ilyen magától értetődő, nem túl nagy horderejű kérdéshez is a tankerület jóváhagyása kellett. Ez szintén utal arra, hogy ezekben az időkben a központi oktatásirányítás túlhatalommal rendelkezett.
Dr. Bartal Kornél áthelyezési kérelme
Decemberben ugyancsak a tanulmányi-nevelési helyzet volt a téma. Ekkor viszont érdekes bejelentést is tesz Wigand. Közli, hogy dr. Bartal Kornél áthelyezési kérelmét a tankerület befogadta. Dr. Bartal Kornélról is írtam már külön bejegyzést. Az iskola legnépszerűbb tanára volt, akit tanítványai rajongásig szerettek. Nem csak a gimnazisták, hanem még a munkásgimnázium tanulói is. Sportegyesületük elnökének is őt kérték fel. Ez a sok rajongás úgy látszik kevés volt számára. A tankerület azonban nem engedélyezte távozását. A berlini és breslaui egyetemet is megjárt, a kor legnagyobb botanikusaival is kapcsolatba kerülő fiatal tehetség végleg Szekszárd foglya maradt. 1918-ban elviszi majd a spanyolnáthajárvány, aztán néhány évtized alatt végleg elfelejtik Szekszárdon is.
 |
| A korai időkben Auerbach (Ács) Lipót vezette a jegyzőkönyveket, Haugh Béla hitelesített. |
Ács Lipót áthelyezési kérelme
Decemberben a következő évi beszerzések voltak napirenden, főleg a bútorzat. Január végén a félévi osztályozó értekezletre kerül sor. Ekkor döntenek az ösztöndíjakról is. Ennek az értekezletnek is van egy rendkívüli bejelentése. Ács (Auerbach) Lipót kérvényét befogadta a tankerület. Ácsot a következő évben valóban áthelyezik a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályára. Ács Wiganddal vállvetve küzdött a gimnázium beindításakor, de aztán elragadta a más irányú érdeklődés, életét már nem pedagógusként kívánta folytatni. Róla itt írtam részletesen.
Az év fegyelmi ügye: Krisztus gyalázása és "büdös zsidózás"
A februári értekezleten értékelik a félévet, nem történik semmi különös. Márciusban viszont egy olyan fegyelmi tárgyalásra kerül sor, ami az év egyik legfontosabb fegyelmi ügye lesz. Szabó Géza római katolikus hittantanár az I.osztály fegyelmi naplójába azt írja be, hogy "Singer János és más zsidó fiúk Krisztust és a római katolikus vallást gyalázzák". A bejegyzés alapján Haugh Béla azonnal fegyelmi vizsgálatot követel, aminek Wigand helyet is ad. Az ügy kivizsgálása során a két katolikus fiú azt vallja, hogy az egyik óraközi szünetben éppen a hittanról beszélgettek, amikor Singer odajött és azt kérdezte provokálóan, hogy minek térdelnek a katolikusok a kereszt előtt, amikor „Krisztus nem isten, hanem szar”. Az egyik gyerek ezt azonnal jelenti Szabó Géza hittan tanárnál. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy Singer botrányos mondatát "büdös zsidózás" előzte meg a két katolikus gyerek részéről, és hogy az osztályban már régóta fennáll egy katolikus-zsidó ellentét, közöttük rendszeres csúfolódások vannak. A tantestület határozottan kiállt amellett, hogy ennek a családi házból hozott zsidó-keresztény ellentétnek elejét kell venni. Ugyanakkor tekintettel a gyerekek fiatal korára, a legsúlyosabb büntetést a kicsapást nem foganatosítják. Helyette mindhárom érintett tanuló tantestületi megrovásban részesül. A határozatot pedig az egész tanulóifjúság előtt kihirdetik.
Az ítélettel szemben Haugh megfogalmazta különvéleményét is, amelyet saját kézírásával a jegyzőkönyv számára rögzített. Következőket jegyzi le:
"... az ügy bepillantást ad abba világba is, ahol az illető nevelkedett. ...Singer Jánosba már be van oltva a katolikus vallás elleni gyűlölet ...nincs értelme annak, hogy az iskola elnézést tanúsítson olyan tanulóval szemben, aki már most a határozott jelét adja a társadalmi és vallási rend felforgatására irányuló hajtandóságának. "
A katolikus gyerekekről nem ír.
Ezek után különösen érdekes megnézni, hogy az értesítőben mi szerepel.
"A valláserkölcsi nevelés terén intézetünk — azonkívül, hogy az általános oktatás és fegyelmezés keretében maga is felhasználta az e célra kínálkozó alkalmakat és rajta volt, hogy egész működését az isteni gondviselésbe és az erkölcsi eszményekbe vetett hit hassa át — őszintén támogatta a hitoktatókat ez irányban nyilvánuló buzgalmukban s kellően ellenőrizte a templombajárást. Tanulóink pontosan megfelelnek vallási kötelmeiknek."
A fegyelmi helyzet értékelésénél pedig csak ennyi szerepel:
"Az ifjúság fegyelmezése nagyobb nehézséget nem okozott, az állapot ez irányban is megnyugtató. A jóviseletűek száma a tanév végén: 146 =66,6 %"
Nem faladatunk a Monarchia korának bonyolult politikai-vallási viszonyainak elemzése, erről itt írtam már. Nyilván ennek lecsapódása volt ez a történet is. Azt mindenesetre rögzítenünk érdemes, hogy a következő évben Haugh Béla elkerül Szekszárdról, kinevezik az újonnan induló jászapáti katolikus gimnázium élére.
Az év végi névsorban Singer Jánosnál már az szerepel, hogy "kimaradt." A két katolikus gyerek közül az egyik neve nem is szerepel már a névsorban, a másik gyenge eredményekkel végez. Harmadik után azonban ő is kimarad.
A tankerületi igazgató halála
Márciusban tartanak még egy "ellenőrző tanácskozmányt", majd áprilisban az érettségire jelentkezésről és a jövőre használandó tankönyvekről értekeznek. Májusban érkezik a hír, hogy elhunyt Váradi Károly tankerületi igazgató. Már többször említettem, hogy a tankerületi vezetők mindig rendkívüli tiszteletben részesültek. Az értesítő is egy négyoldalas nekrológgal indul, amelyben Wigand ilyen stílusban méltatja az igazgatót:
"Éles szeme, világos elméje tisztán látta a valóságot; a sok árnyék mellett a fényt is, a sok rossz mellett a jót is, a sok rút mellett a szépet is. És szerette az emberi szív ezen nemes eszményeit és hitt azok valóságában, életképességében. Innen lelkének ideális lendülete, nemes optimizmusa, amely tetterejét folyton ébren tartotta, fokozta ; innen kiváló rátermettsége a pedagógiai pályára. Szerette a gyermeket, az ifjúságot, az iskolát és bizott a bennök levő nemes csirák életképességében."
Majd egy fehérvári iskolaigazgatótól átvett nekrológot ad közre Wigand. A májusi értekezleten az értesítő magasztos hangnemével szemben prózaibb dolgokon van a hangsúly. Fent Ferenc apátplébánosnál gyászmisét rendelnek meg az elhunyt számára, amelyre a tanulóifjúságot is kivezénylik. A fehérvári temetésen Glocker György és dr. Zipser Jakab vesz részt, ők viszik a gimnázium koszorúját. Zipser személye érdekes, hiszen ő izraelita.
A korai zárás
Májusban már értesülhettek arról, hogy a városban ismét erőre kapott a vörheny. A tankerülethez fordulnak, hogy az évet korábban befejezhessék. Egy héttel előrébb hozzák a tanév lezárását. Június 10-én már megállapítják az év végi jegyeket, egy hétre rá már a záróértekezleten is túl vannak. Véget ért egy nagyjából átlagos tanév.
