 |
Krammer Zsófia Kép: Tolnai Világlapja 1912. szeptember |
A korai évek
Krammer Zsófia 1886. november 23-én született Decsen. Édesapja Feldbrand Izrael a születésekor már nem élt, édesanyja pedig a szülésbe halt bele. Így három évvel idősebb nővérével árvák lettek. Zsófit Krammer Vilmos szekszárdi könyvkereskedő vette magához, aki rokonságban állt a családdal. Egy másik paksi Krammer rokon pedig Máriát, a Zsófi nővérét fogadta örökbe. Krammer Vilmos nem csak könyveket, zeneműveket árult, hanem papírt és írószert is forgalmazott. Ezen kívül zenei és irodalmi esteket is szervezett. Mai szóval "kulturális menedzserként" is jellemezhetnénk. Krammeréknek nem volt saját gyermekük, újsághírek szerint nagy körültekintéssel és áldozatkészséggel nevelték fogadott gyermeküket, akit saját nevükre is vettek. Zsófia tehát a családból hozta a könyvek, az olvasás, az irodalom és a zene szeretetét. Kisiskolás korában is már többször lépett szavalattal, énekkel és zongorajátékkal a város nyilvánossága elé. A polgári leányiskola elvégzése után azonban jó pár évig nem lett még a gimnázium magántanulója. Nevelőapjának némi érdekeltsége volt Szekszárd egyik legfontosabb ipari üzemében, a Molnár-féle nyomdában, úgyhogy itt dolgozott könyvelőként. Tudjuk azonban azt is, hogy már ekkor vonzotta a pedagógusság, a Tolnamegyei Közlöny karcos tollú publicistája, "Palást" egyenest Kovácsné Nagy Lujza "bizalmas titkárja s quasi főlevéltárosa a polgári leányiskolánál" titulussal is illette. (Kovácsné Nagy Lujza a Polgár Leányiskolának csaknem negyven évig volt tanárnője és igazgatója.)
Zenei és újságírói tevékenysége
A könyvelői munka mellett Krammer Zsófia hamar meghatározó alakja lett Szekszárd kulturális életének. Számos rendezvényen zongorázott, kísért énekeseket, sőt néha ő maga is énekelt. Ilyenkor gyakran több gimnáziumi tanárral együtt lépett fel. Például az 1907. februárjában "A magyar föld zenéje" múzeumi esten Ács (Auerbach) Lipót előadását követően ő és Linhardt Ignác, a zsidó kántor adta a műsor gerincét. Máskor Pazár Dezső, a gimnázium földrajz-történelem tanára zongorázott, és ő énekelt. Egy évtizeden keresztül találkozunk évente legalább 2-3 ilyen jellegű tudósítással a helyi lapokban.
Zenei működésénél azonban sokkal jelentősebb volt újságírói, írói működése. 1905 óta rendszeresen jelentek meg tárcái és kulturális tudósításai Bodnár István híres megyei lapjában, a Közérdekben, majd annak utódjában, a Tolnavármegye és Közérdekben. 1905-ben, a Közérdek indulásakor annak főmunkatársa Haugh Béla, a gimnázium egyik meghatározó személyisége volt, újabb köteléket találunk tehát Krammer Zsófia és a gimnázium között. Krammer Zsófia azonban nem csak a megyei lapba publikált, hanem a rövid ideig működő kecskeméti Alföldi Híradóban és a Somogyvármegyében is jelentek meg írásai. Az országos napilapok közül pedig a Független Magyarországot érdemes megemlíteni. Ez az újság a Függetlenségi Párt lapja volt.
A legtöbb írása kulturális tudósítás, kritika volt, főként zenés- és irodalmi estekről, színházi előadásokról, amik főként a Színház és Művészet rovatban jelentek meg. Ezek a kisebb tudósítások az esetek nagy részében egyszerűen csak K.Zs. monogrammal voltak szignálva.. Ezek közt nem csak szekszárdi előadások szerepeltek, amiből kiderül, hogy Zsófia figyelme esetenként a fővárosi előadásokra is kiterjedt. Tudósításainak, ismertetőinek egy markáns vonulata a női szerzőkről és előadóművészekről szólt.
Ezeknél a kritikáknál és tudósításoknál is jelentősebbeknek kell ítélni a tárcákat, amelyek sok esetben inkább apróbb novellának tűntek. Ezeknek a jelentős szépírói tehetséget felmutató kis tárcáknak is visszatérő témája volt a nők helyzete és megítélése, a női tragikum ábrázolása.
Külön érdemes szólni a Független Magyarországban 1906. március 25-ei számában megjelent "Rákóczy és Kossuth" című tárcájáról.. A tárca éppen az 1905-06-os kormányválság idején jelent meg, azt Lengyel Zoltán főszerkesztő vezette fel. A "tiszta honszeretet lángjától lobogó cikk" itt Szekszárdon is komoly tetszést aratott a Függetlenségi Párttal szimpatizálók közt, nem véletlenül a Tolnamegyei Közlöny, a "helyi 48-asok" lapjában jelent meg róla lelkes hangú méltatás. Érdemes megjegyezni, hogy Krammer Zsófia első nyílt politikai megszólalása tehát határozottan a mai értelemben jobboldalinak vélt értékrend mentén történt. Szekszárdon egyébként a dualizmus korában - az országos tendenciákkal ellentétben- végig az ellenzéki Függetlenségi Párt dominált. Ugyanakkor az is érdekes, hogy Krammer Zsófia a helyi szinten a kormánypárti Közérdekben és utódlapjában publikált.
Vannak adataink arról is, hogy a tárcákon, novellákon kívül más műfajokkal is próbálkozott. 1904-ben verse is jelent meg a Közérdekben. Arról is tudunk, hogy önálló irodalmi esttel lépett a város színe elé.
 |
| Egy gimnáziumi képeslap melyen Krammer Zsófia Koritsánszky Ottó kölesdi gyógyszerésznek, a Tolnamegyei Kör nevű kulturális egyesület elnökének válaszolt a kör évkönyvének terjesztésével kapcsolatban. Kép: Wosinsky Mór Múzeum szívességéből |
"A leány" bemutatása
Krammer Zsófia legnagyobb visszhangot kiváltó művét 1908-ban mutatták be Szegzárd Szálló színháztermében. A Vígszínház számára is benyújtott háromfelvonásos "társadalmi színművét" Szekszárdon élénk érdeklődés kísérte. A darab azonban -legalábbis a Közérdek tudósítása szerint - lényegében megbukott. A kritikát B.I., vélhetően maga Bodnár István laptulajdonos írta, tulajdonképpen saját munkatársa ellen. Nyilván ezért ez némileg udvariaskodó, a művet egyfajta ifjúkori botlásnak láttattató, felmentő jellegű. A tudósítás szerint a szekszárdi közönség egyáltalán nem respektálta, hogy egy olyan témához nyúlt az írónő, ami itt vidéken tabunak számított. Ez az "angyalcsinálás", a magzatelhajtás és a "szabad szerelem" volt. A szerző kapott ugyan némi kötelező elismerést városától, de a Bodnár szerint a darab egyes jelenetei majdnem botrányba fulladtak. Meg is fogalmazta éles kritikáját, melyben először kerül elő a "szabad szerelem " pártfogásának vádja:
"Talán valamennyi nemzet irodalmában megtalálod ezt a receptet: Végy egy kokottat, dicsérd három felvonáson, bűnükért tedd felelőssé a társadalmat s kész a modern dráma..... A nő sohasem bűnös, »bűne, a koré, amely szülte őt!« ... Tetszetős ez a tétel. De igazságnak el nem fogadom. Az egyént, az ént, a saját akaratot állítjuk ma előtérbe mindenütt, ez az ideálunk, az Istenünk. Erre esküsznek a feministák, szabadszerelmet hirdetők. ..Divatos... kísérlet tehát az ilyen téma, de a sár a mester kezében sem válik arannyá, kezdő író kezében pedig még az aranypor is lehet szerb puskapor — amely nem sül el, de sajátságos illata meg van s a kényesebb orrot bizony félre fintorítja.Krammer Zsófia vállalkozását tehát, ha el nem ítéljük is, szerencsésnek azonban nem találjuk... Menteni azzal menthetjük, hogy darabját nem nekünk, de a Vígszínháznak szánta s úgy látszik jó helyre, mert ott meg is dicsérték. Ez azonban ne szédítse el. Divatos író ily utón lehet, de a szívet igazán megmarkolni tudó színműíró soha....A maga förtelmességében, mint egy torz tükörben akarta bemutatni a társadalmi léhaságot, bűnt, hogy ez a tükör nagyon is mezítelennek mutatta a valót, ez az ő járatlanságának, naivitásának tudható be....A tapasztalt színigazgató úr azonban minden esetre felelős a darab színre hozataláért, közönségünk ízlésének lebecsülése volt ez."
A darab azonban nem csak helyiek érdeklődését keltette fel, hanem Az Ujság című folyóirat is tudósított róla. Az országos terjesztésű lap színvonalára jellemző, hogy ekkoriban olyan nagyságok is írtak ide, mint Mikszáth vagy Móricz. Érdekes, hogy ez az elismert lap egészen másként látta a bemutatót, másként értelmezte a művet:
"Baróthy Rezső, a dunántúli színikerület igazgatója múlt szombaton hozta szinre a szekszárdi színházban Krammer Zsófinak, egy ismert szekszárdi könyvkereskedő leányának háromfelvonásos társadalmi színművét, »A leánv«-t, a melyet a Vígszínházhoz is benyújtott. A fiatal, talentumos írónő érdekesen, de merészen megkomponált dráma keretében a modern leányok mai, rossz nevelését dolgozza fel darabjában. A leány anyja hiúságból az ünnepelt, világhírű festőművészt csábítgatja szépsége és minden asszonyi hatalmával, leányának nevelésével pedig nem törődik; a fiatal, tapasztalatlan leány pedig elbukik. Egy miniszteri tisztviselőnek lesz a szeretője, de ez, mikor szerelmüknek bizonyítéka jelentkezik, tudni sem akar a leányról és más, gazdag nővel jegyzi cl magát. A miniszteri hivatalnok kényszerűségből ugyan hajlandó elvenni a leányt, azzal a feltétellel, hogy néhány hónap múlva ismét elválik tőle, ezt a szégyenteljes alkut azonban nem tudja elviselni a leány és megöli magát. Az előadás kitűnő volt. ... A bájos szerzőt minden felvonás után szívélyes, lelkes tapsokkal igen sokszor a függöny elé szólították. Baróthy igazgató és a szekszárdi leányok remek pálmakoszorúkkal lepték meg a fiatal írónőt, a ki első drámájával figyelemreméltó írói kvalitásokról tett bizonyságot."
A darab fogadtatása tehát nem volt egyértelmű. Hogy más színdarabbal is próbálkozott, arra csak egyetlen egy bizonytalan utalást találunk 1912-ből, amikor Krammer Zsófia neve bekerül az országos hírekbe. Több tudósítás is megemlíti, hogy a Nemzeti Színház drámapályázatán is dicséretet kapott. Könnyen lehet azonban, hogy ezekben a hírekben egyszerűen összekeverték a Vígszínházat a Nemzeti Színházzal.
Érettségi a gimnáziumban
 |
| Montázs Krammer Zsófia osztályozóvizsga eredményeiről a gimnázium 1911.évi értesítője alapján. A jeles az 1-es volt, a jó a 2-es, az elégséges a 3-as, az elégtelen a 4-es. |
Az 1911-es év fordulópont volt Krammer Zsófia életében. Ebben az évben nevelőapja Krammer Vilmos vállalkozása csődeljárás alá került, hatalmas adóságtömeget hagyva maga után. Nem tudjuk hogy ez mennyiben hatott Zsófia érettségi szándékára, de az tény, hogy 1911-ben - 25 évesen, tehát a gimnáziumi tanulóknál jóval idősebben - beadta rendkívüli magántanulói kérvényét. Ő volt a második leány magántanulója a gimnáziumnak. Egyetlen év alatt az V-VIII. évfolyam anyagából szándékozott osztályozó vizsgát tenni, majd még abban a vizsgaidőszakban kívánt leérettségizni is. Nyilván erre csak úgy kaphatta meg az engedélyt, hogy a gimnáziumi tanárok ismerték rendkívüli képességeit, műveltségét, tudását. A kor magántanulóival ellentétben azonban ő nem koncentrálhatott csak a tanulásra. A Molnár-féle nyomdában továbbra is könyvelőként dolgozott teljes állásban. Munka után juthatott csak ideje a tanulásra. A tandíjat a magántanulóknak is be kellett fizetni. Ez 1911-ben évi 60 korona volt, tehát Zsófiának 240 koronát kellett volna fizetnie a négy évfolyam után. A tandíjjal összemérhető súlyú kiadással járt a tankönyvek megvétele is. Ez jelentős összegnek számított, egy napszámosnak csaknem évi bére volt. Nyilván tantestület nevelőapja csődjére is tekintettel volt, amikor a VII-VIII. osztályra a tandíjat elengedte.
Zsófia vizsgaeredményei nem voltak kiemelkedőek. Gyengébben, gyakran csak elégségesre ment a reál tantárgyakból, és különösen matematikából. Annak ellenére, hogy kiválóan írt és széles körű műveltséggel rendelkezett, inkább csak jó eredményeket ért el a humán tárgyakból is. Ezen nincs mit csodálkozni, a korban még erősen a lexikális tudást mérték, nem a kompetenciákat. (Erről elég annyi, hogy néhány évvel később még József Attila is hasonló szituációban csak elégségesre érettségizett irodalomból.) Így az érettségi vizsgája is csak "egyszerűen" minősítést kapott.
Ennek ellenére teljesítménye rendkívüli volt. Ennek híre is ment, és tele volt ezzel fél évig az országos sajtó, a Somogyvármegyétől a Székely Népig. Idézzük fel éppen a Székely Népet milyen, már némileg felérétkelt formában számoltak be Zsófia érettségijéről:
"Kiderült, hogy Magyarország legszorgalmasabb diákja Szegszárdon lakik, Krammer Zsófinak hívják és ez a csodálatos hölgy tiz hónap alatt tanulta meg a nyolc [valójában négy] gimnázium tananyagát és a rendes növendékekkel az év végén jelesen [valójában "egyszerűen" ] lematurált. Ez annál jobban imponált a tanártestületnek, mert mindenki tudta, hogy a kisasszony napközben irodai munkákkal volt elfoglalva, csak éjjel tanulhatott és egy éven keresztül nem aludt többet naponta' négy óránál. Krammer Zsófia tanárnőnek készül. Az irodalommal is foglalkozik és a Nemzeti Színház drámapályázatán munkája dicséretben részesült. A dijat senkinek sem adták ki. Mindehhez járul még az is, hogy a kisasszony kiválóan zongorázik. Ennél szorgalmasabb diák csak nem akad még egy?"
Diplomaszerzés
Mint a Székely Nép tudósításból is kiderül, Zsófia tanárnak készült. Tanárrá akkoriban kétféle módon válhatott valaki. Végezhetett a Pesti (vagy Kolozsvári) Egyetemen működő Tanárképző Intézetben. Ekkor gimnáziumi tanári képesítést szerzett. Ez a képzés csak nappali tagozaton zajlott. Mivel akkoriban nem voltak női kollégiumok, ezért magánszálláson kellett volna elhelyezkednie, ami a tandíj és a könyvek ára mellett az egekbe emelete volna a képzés költségeit. A nevelőapja tönkrement vállalkozása mellett ez nem jöhetett szóba. Elemi iskolai tanítókat a tanítóképzők képezték négy év alatt. Erre ráképzéssel lehetett adott szakcsoportos polgári iskolai tanáriképesítést szerezni. Ezeket miniszteri engedéllyel "magánvizsgálattal" is meg lehetett szerezni. Krammer Zsófia ezt az utat választotta, így megtarthatta a Molnár-féle nyomdában a könyvelői állását is.
A Tolnai Világlapja 1912. szeptemberében érdekes hírt közölt, újra csak a "legszorgalmasabb tanuló" címmel. Ebből megtudhatjuk, hogy Krammer Zsófia "nagy fáradság között készül tanítónői vizsgára. Alkalmazottja ugyanis egy nagyváradi nyomdának, nyomdai munka után öt magántanulót tanít, este és éjjel pedig állami tanitónői képesítő vizsgára készül." A hírben a "nagyváradi" szó nyilván hibás. Számos adatunk van arról, hogy Zsófia végig Szekszárdon maradt. Tudunk arról, hogy újsághirdetésben keresett magántanítványokat, és az állását is végig megtartotta a nyomdánál. A hír többi része tehát igaz lehet. Sőt, nyilván a kétségbeesett pénzkereseti lehetőség okán, egy azbesztpalát forgalmazó cégnél is dolgozott. Ez mellett továbbra is megjelentek tudósításai a Tolnavármegye és Közérdekben. Csodálatunkat rendkívüli munkabírása iránt pedig azzal vívhatja ki végleg, ha közöljük, hogy 1914. júniusában, tehát a "normális" négy év helyett két év múlva jelenik meg a hír az újságban, hogy "Krammer Zsófia kisasszony, a Molnár féle nyomdai müintézet rt. tisztviselője és kedvelt tollú ujságirótársunk, Budapesten a folyó évi junius 8- án a budapesti Angol kisasszonyok intézetében sikerrel letette a polgári tanárnőképző II. képesítő vizsgáját." Krammer Zsófia a nyelv- és történettudományi szakcsoporton szerzett képesítést, tehát a polgári iskolában magyar nyelv és történelem tantárgyat taníthatta.
 |
| Az Aréna úti Leányiskola bejárata napjainkban. (Ma Budapest XIII. Kerületi Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola). Kép: Google Street View |
Budapesten
1915-ben a friss diplomájával Budapest egyik nemrégiben átadott új "elitiskolájában", az Aréna úti Kerti iskolában lett tanárnő, és idős nevelőszüleivel felköltöztek Budapestre. Mária nővére ekkor már férjével, a későbbi népbiztossal, Szántó Bélával Budapesten élt, és a szociáldemokraták női szervezeteiben tevékenykedett. Krammer Mária (aki néha apai nevét, a Feldbrandot használta) is pedagógus lett, a Tudományegyetemen szerzett mennyiségtan-természettan szakos tanári oklevelet, és egy polgári leányiskolában tanított.
Néhány éven keresztül Krammer Zsófiával kapcsolatban nem olvashatunk mást a pesti lapokban, mint apróhirdetéseit. Ezek szerint bármilyen vizsgára vállalja tanulók felkészítését, sőt akár zongoraoktatást és francia nyelvtanítást is végez. 1916-ban a Nőegylet tagjaként a gyermeknap szervezése körül serénykedik az adománygyűjtésben. 1917-ben a nagy tekintélyű Magyar Irodalomtörténeti Társaság is tagjai közé fogadta. Ajánlója dr.Rubinyi Mózes volt. Irodalmi munkásságáról nem sok adat van ebből a korból. Eddig egyetlen egyet találtam, amikor is Kölcsönös segítség a természetben című "poétikus tanulmányát" olvasta fel egy kisebb jelentőségű irodalmi délutánon, amelyen mellette Lövy László is fellépett egy novellájával.
1918-ban, a súlyos válság felé tartó országban személye körül is felgyorsulnak az események. Ekkor már nővére hatására ott találjuk a VAOSZ (Városi Alkalmazottak Országos Szövetsége) tevékeny tagjai közt. Ez az 1917 nyarán alakult szakszervezet a városi alkalmazásban lévő tisztviselőket és a községi üzemek munkásait tömörítette. 1918. decemberig, önálló szervezet híján, ennek keretében szervezkedtek a női pedagógusok is. A VAOSZ kereteiben belül kialakult egy oktatási albizottság, amely az oktatás megreformálását tűzte ki célul. Krammer Zsófia a történelem albizottságban tevékenykedett. A Tanácsköztársaság idején a VAOSZ által kidolgozott programokra épültek fontos döntések.
A Tanácsköztársaság alatt
Krammer Zsófia 1918 decemberében már a Kommunisták Magyarországi Pártjának első tagjai közé tartozott. Nővére és sógora révén a legfelsőbb szintű kommunista vezetőkkel is ismeretséget kötött.
Az oktatás területén a Tanácsköztársaság első intézkedései közé tartozott az, hogy az összes iskolát államosították, és az iskolaigazgatókat felmentették, majd helyükre néhány héttel később új vezetőket neveztek ki. Így lett ő az Aréna utcai Leányiskola igazgatója. A Proletárok tanuljatok! mozgalomba is bekapcsolódott. Ez a VIII. kerület igen érdekes kezdeményezése volt, ami az analfabetizmus felszámolásától a középiskolai fizika, kémia stb. előadásokig terjedt, persze élén a marxizmus hirdetésével. A mozgalom sok mindent elárult a proletárdiktatúra módszereiből is, mert például a "házbizalmik" kötelesek voltak nyílt levelezőlapon jelezni a kerület Munkás- és Katonatanácsának, ha analfabétáról tudnak az általuk felügyelt háztömbben.
A párt az iskolai nyári szünet beálltával Kecskemétre küldte. Feladata itt kettős volt. Egyrészt, a Tanácsköztársasággal nem rokonszenvező alföldi parasztság soraiban kellett agitációs tevékenységet kifejtenie, másrészről a városban felállított "tanitóátképző intézetben" kellett a politikailag nem eléggé megbízhatónak ítélt tanítók és tanítónők "átnevelését" irányítania. A jelek szerint Krammer Zsófia mindkét feladatát hatalmas elánnal végezte.
 |
| A márianosztrai fegyház napjainkban. kép: Google Street View |
A pere
A Tanácsköztársaság bukása után 1919 szeptemberében egyből elbocsájtották. 1920 januárjában a rendőrség letartóztatta két volt kollégájának a feljelentése alapján. Az ügyészség az ifjúság megrontásával és tízrendbeli izgatással vádolta meg. Visszaemlékezése szerint végig gyűjtőfogházban volt, de ennek ellentmond, hogy ismét megjelentek újsághirdetései, amelyekben magántanítást vállalt.
A vizsgálat alatt ejtették a ifjúság megrontása címen felhozott vádpontokat. Ez a vádpont két okból került szóba. Egyrészt megvádolták azzal, hogy a "szabad szerelemet " hirdette tanítványai körében, a Kecskeméti Közlöny letartoztatásakor egyenest a "szabad szerelem papnőjeként" titulálta. Ennél is nagyobb botrányt okozott azonban azzal, hogy akkoriban iskolai feladatként megjelenő (a hittant felváltó) szexuális felvilágosítás keretében leánytanítványait elvitte a városligeti Anatómia Múzeumba. A Panoptikum emeletén működő korhatáros Anatómiai Múzeum a kortársak jó része szerint nívótlan "intézet" volt. A kor mértékadó újságjai "anatómia borzadálynak " nevezve rendkívül elítélően írtak róla. A "múzeum" a többi között különböző extrém méretű, egészséges és beteg nemi szervek viaszmásolatainak bemutatásával igyekezett a látogatók számát növelni. A vádpont szerint több kiskorú leány rosszul lett, amikor Krammer Zsófia ide elvitte őket. Végül ezt a cselekedetét a bíróság csak pedagógiailag vélte hibásnak, törvénybe ütközőnek nem találta.
A tárgyalás során a vádlott fanatizálódására utaló jeleket is felhozta a vád. Megemlítették például azt az esetet, amikor lakása előtt letámadt és akasztással fenyegetett meg egy a frontról szabadságra hazatért vöröskatonát, mondván, hogy míg mások a tanácsköztársaságért vérüket áldozzák, addig ő itt a szeretőjével enyeleg.
A tárgyalás során a tízrendbeli izgatást kétrendbelire enyhítették, mert a bíróság nem találta izgatásnak azt, hogy Krammer Zsófia nyolcszor nyilvánosan elzongorázta az Internacionálét. Két nagy nyilvánosság előtti szenvedélyes beszédéért viszont három év fegyházra ítélték. Az ítéletet 1920 májusában hirdették ki. A márianosztrai fegyházba csak az év végén kellett bevonulnia, addig ismét elárasztották hirdetései a Pesti Hírlapot.
Perének híre az egész országot bejárta, arról a szekszárdi lapok is tudósítottak. Az első híradásban még az "eltévelyedő" szekszárdi lányról írtak, de a későbbiekben ez a megbocsátó hangnem eltűnt a tudósításokból.
Néhány határon túli baloldali lap is beszámolt elítéléséről. Az amerikai Előre szerint "egyetlen bűne az volt, hogy bár kitűnő tanár volt, mégsem menekült el idejében Budapestről. " Az akkor még szerb megszállás alatt álló, kommunista vezetésű Pécsen megjelenő Munkás pedig a fehérterror ártatlanul bebörtönzött tanárai közt említette.
Krammer Zsófia a három évből végül csak nyolc hónapot töltött a márianosztrai fegyházban. A magyar-szovjet fogolycsere keretében 1922-ben Szovjet-Oroszországba távozott. A több mint 400, Moszkva által kikért kommunista fogvatartott közt a 80 fős vezetőség tagjaként említették őt.
Kései évek
Moszkvába kerülve 1922-24 közt a Nyugati Nemzeti Kisebbségek Kommunista Egyetemének munkatársa volt német nyelvi tagozaton. Ebben az időben ment férjhez a tomszki fogolytáborban kommunistává lett magyar tanítóhoz, Kelemen Andorhoz. Egyetlen gyermekük halva született. 1924-től 1929-ig az "Új falu" könyvkiadónál dolgozott, közben Lenin műveit fordította magyarra. Ebből az időből egyetlen egy írásának akadtam a nyomára. 1928-ban a csehszlovák kommunista párt magyar nyelvű Kassai Munkás című újságjában írt a nőnap alkalmából egy cikket A dolgozónők felvonulása itt és ott címmel. A lényege az, hogy míg "nyugaton a vascsizmák tiprásával, nyomor fojtogatásával tiz-tizemkétórás munkanapon át az eltompulás, a butaság, a papok karmai közé, a kapitalizmus láncaiba" vetik a nőket, addig Szovjetoroszországban "gyermekotthon, bölcsőde, közös konyhán át a politikai életbe, a klubokba, a proletárasszony és proletárférfi igazi egyenlősége felé" vezet a nők útja. A kommunista propagandairatban nem látni már nyomát az egykor szellemes és művelt tárcákat író szekszárdi írónőnek.
1929 -ben visszatért eredeti foglalkozásához a tanársághoz, igazgatóhelyettes lett moszkvai iskolákban, később tanfelügyelő egy moszkvai kerületben. A Sztálini tisztogatásokat, ami a magyar emigráció jelentős részét is érintette, szerencsésen túlélte. 1942-ben, amikor az iskolákat áttelepítették a távol keletre, a moszkvai rádió és a TASZSZ magyar szerkesztőségének munkatársa lett. 1951-ben nyugdíjba vonult. 1960-ban, 74 évesen hazatért férjével együtt Magyarországra. Megkapta a Szocialista hazáért kitüntetést, és csendesen éltek egy kommunista veteránoknak fenntartott otthonban. 1971. december 3-án rövid közleményt jelentetett meg az MSZMP VI. kerületi bizottsága, valamint a pedagógus-szakszervezet, amelyben tudatták, hogy a "párt és a munkásmozgalom régi harcosa" 85 éves korában elhunyt. Utolsó kívánsága az volt, hogy az 50 ezer forintnyi megtakarított nyugdíjából a kecskeméti árvaház legjobb tanulóinak szervezzenek egy moszkvai utat.
Irodalom
Krammer Zsófiról a legátfogóbb írás eddig a Tanúságtévők 4. kötetében (szerk. Fodor József , Kossuth Kiadó, Bp.1981) jelent meg. Ez a sorozat a kommunista veteránok 1919-1933 közti visszaemlékezéseit közli. Krammer Zsófia visszaemlékezése előtt egy rövid, a kommunista múltra koncentráló életrajzot közöl a könyv. A rövid visszaemlékezés főként a számunkra kevésbé érdekes szovjetunóbeli évekről szól.
A helyi sajtót régebben áttanulmányozó dr. Töttös Gábor figyelmét természetesen nem kerülte el két vele kapcsolatos hír sem, így rendszeresen beszámolt A leány bemutatójának, vagy az érettségijének valamilyen évfordulójáról.
Ezen soványka forrásokat egészítettem ki a korabeli sajtó és a gimnáziumi értesítők alapján.
