Volt egyszer egy Magyar Királyság: Előszó, tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

 

Előszó

Amatőr történészi hitvallás

     
Bevezetés

Mennyire volt jelentős állam a középkori Magyar Királyság?

A régiók körüli dilemmák

A 13. századi új korszak

A bortermelés, mint húzóágazat

Az ércvagyon  negatív hatása a gazdagságra

Olvasztótégelytől az ország szétszakadásáig

A muszlimokról 

Városainkról, és a Kubinyi-féle centralitási pont rendszeréről

 Néhány város falakkal határolt alapterülete

---

Régiók

---

Medium Regni Az ország közepe	Észak-Dunántúl	Dél-Dunántúl	Nyugati határszél
Az Alföld	Horvátország, Szlavónia	Délvidék	Bányavárosok
Szepesség	Felső-Tisza-vidék	Felvidék	Erdély
Zsidó emlékek

Előszó

"Történelem pedig nem létezik, csak történetírás."
(Kövér László, politikus ,1999) 

" A történetírás a politika szolgálólánya."  
(B. Szabó János, 2020)

 " ...a történelem nem valami véglegesen elkészíthető panoptikum, hanem inkább a jelen bajosan definiálható viszonya a múlttal, mely a könnyed flörttől  mélységes szerelemig nagyon különböző szinten realizálódhatik, de mindig csak viszony formájában valósulhat meg."
(Vekerdi László polihisztor, 1924-2009)

"Már nem vagyunk a múlt papjai, a nemzeti emlékezet fáklyájának őrzői. Egyre szűkebb szakterületen dolgozó szaktudósok vagyunk, az érdemi, árnyaltan kifejtett mondanivalónk néhány száz példányban kiadott szakkönyvekben jelenik meg, illetve ennél is alacsonyabb példányszámú folyóiratokban. Ha szerencsénk van, írhatunk népszerűsítő lapokban és elolvassák a könyveinket. Ez minden."

(Ablonczy Balázs történész, )

"Bele kell törődni abba, hogy a korai magyar történelemmel kapcsolatban sokkal több értelmes kérdés tehető fel, mint ahány megnyugtató válasz adható ezekre."
(Zsoldos Attila történész, MTA Történettudományi Intézet Középkori Témacsoport vezetője)

Mi értelme van a középkorral foglalkozni?

Nekem nem sok, de azért megfogalmazhatók nyomós érvek.
1233-ban II.András a Beregi-egyezménybe belevette, hogy a zsidók és az izmaeliták ruházatukon  -  általában piros pöttyel - kötelesek  megjelölni magukat. Nyilván mindenkinek eszébe jut, a 1944. évi kormányrendelet, amelyben Sztójay Döme elrendeli a sárga csillag viselését. 711 év után a történelem ismételte magát. A két esemény közt még  további  analógia is működik, ugyanis mindkét törvényt külföldi nyomás hatására vettük át. A történelemben vannak tehát makacsul invariáns dolgok. A történelmi múlt erősen determinál. Ismert Szűcs Jenő nagy hatású elmélete a  három európai régióról. Nagyon durván leegyszerűsítve ennek lényege, hogy a három régiós Európa sorsa lényegében a Karoling korszakban, tehát a középkor hajnalán eldőlt. Lett egy Nyugat (Szűcs szavaival Occidens) a korábbi Frank Birodalom területén létrejövő államokból. A kétszáz évvel később létrejön a nyugati kereszténységhez újonnan csatlakozó államokból (pl. Magyarország, Csehország, Lengyelország)  Közép-Kelet-Európa, egy  köztes régió. Nyugat felé törekszik, de megkésettség, lemaradás jellemzi.  Kelet-Európa az ortodox államokból állt, és társadalmi-gazdasági fejlődésük nagymértékben eltért a nyugati modelltől, az ahhoz való csatlakozáshoz nem is törekedtek.    Engel Pál ezt annyiban egészített ki, hogy azóta lényegében csak annyi változás történt, hogy előbb Anglia  majd Skandinávia (már az újkorban) a Nyugathoz  zárkózott, és a centrumon  belül voltak a vezető szerepben átrendeződések. Egyebekben  konzerválódott az európai régióstruktúra.
Engem a történelem tanulmányozása  ennek a nézetnek az alapvető helyességéről győzött meg.  A középkorral foglalkozva számos esetben a jelenkor viszonyaiban  megtalálni véltem a több évszázados előzményeket, és úgy érzem, hogy a történelem által determinált (és az esélyegyenlőtlenséget mindig újratermelő) társadalomban  a habitusok is konzerválódtak.    Mint ahogy  a kisgyermekkori sorsok és traumák a felnőttkort, a középkor a jelenünket határozza meg.

Madonna. (1500 körül)  Sárosi Múzeum Bártfa

.

Az amatőr történészi munka jellege

Gondolom sokaknak elege van már a műkedvelő történészekből, művészettörténészekből. Ezért én nagyon alázatosan viselkedtem, inkább csak megosztottam nagy történészek gondolatait (legalábbis azt, amit megismertem), jobbára visszafogtam magam  eredeti, saját gondolatoktól. Ugyanakkor ez nem tudományos mű, nincsenek benne hivatkozások, a korai bejegyzéseknél még irodalomjegyzék sincs. Néha,  ha  nagyon súlyos gondolatot idézek, akkor  a nagy tekintélyek  nevét megemlítem.
Fontosnak tartom közölni, hogy írásom teljes egészében saját elhatározásomból született, a magam örömére.

Krisztus. 1400 körül. Sárosi Múzeum Bártfa

Egy ország több régióinak  történelmét véve, majd ezeket az rész-történelmeket összegezve nem  az adott ország történetét kapjuk vissza, hanem többet és mást, egy olyan történet-fűzért, amelyben nem tűnnek el az apró árnyalatok. A régiók szerinti haladásban a helytörténeti munkálkodásom inspirált. Tolna megyével, és az itteni svábsággal foglalkozva ugyanis egészen más történelem állt össze bennem, mint amit  én tanultam. Ezt a regionalitást alkalmaztam most is.  Így persze nem egységben látom a középkori Magyar Királyságot, hanem különböző régiók összességeként. Ez a leírás ugyanakkor talán hűebb is, mint egységesként látni azt a letűnt királyságot, amelyben jelentős inhomogenitások voltak mindig is, és amit a korszak végére az egyre növekvő centrifugális erők szétszakítottak. A tanulságokat a bevezetésben összegzem folyamatosan. Az anyag hatalmas, folyamatosan olvasva a szakirodalmat, járva a vidékeket, folyamatosan módosul az anyag, bővülnek, cserélődnek a képek. Soha nem lesz kész, legfeljebb egyszer befejezem, leáll a blogspot, elmegy a kedvem, vagy meghalok.

Fő "mesteremnek" Engel Pált tartottam egészen a legutóbbi időkig,   aki kellő elmélyültséggel csinált olyan "kulimunkákat" is, mint kronológiák, adattárak, lexikonok összeállítása,  és ugyanakkor mélyen filozofikus, vagy könnyedén szárnyaló is tudott lenni.  Kubinyi Andrásra is sokszor hivatkozom, tetszett, hogy kvantitatív dolgokkal is próbálkozott. Nekem, mint matematika-fizika tanárnak eleve kicsit kevés az egzakt matematikai-statisztikai vizsgálódás a történelemtudományban. Valljuk be, hogy még mindig nagyon kevés a korrelációs függvény a mai történelmi tanulmányokban, az adatbázisokat sem online letölthető Excelben adják meg a történészek, és nem nagyon dolgoznak együtt  hálózatkutatókkal, vagy más adatbázis-elemezőkkel. Ez utóbbit az is indokolhatná, hogy annak ellenére, hogy a középkori forrásaink nagy fokú pusztulása a jellemző, azért maradt 200-300 ezer középkori írásmű.  Imponált  Kristó Gyulában az, hogy  bátran és "karcosan"  fogalmazta meg időnként nézeteit. Szakály Ferencet, mint "földimet" is sokszor élvezettel olvastam, ő azonban kevéssé volt medievalista. Hasznosan forgattam mások írásait is, kiemelésre érdemes még  Tringli István, Csukovits Enikő, Koszta László, Blazovich László, Makk Ferenc és Zsoldos Attila neve, aki most Történettudományi Intézetben a középkori kutatásokat is vezeti. 
Az újabb generációról is  essék szó, hiszen a források kibővítésével és újraolvasásával nagy horderejű dolgokat visznek végbe, és újabban főként rájuk hallgatok. Nem kicsinyítve Engel Pál érdemeit,  mostanában főként C. Tóth Norbertet tartom szellemi vezéremnek, de az új generációból sokan mások is erősen hatnak rám.   Csak egy-két példát kiragadva a saját olvasmányélményeimből, korántsem átfogó értékelésre vállalkozva: 
- Zsoldos Attilához kötöm annak az elvnek az elterjesztését, hogy "amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell" , azaz hipotézisgyártások helyett a források felé fordult napjaink kutatása. Ő maga újabban  az Aranybullát és korát értelmezte kissé másként.
- olyan "trónfosztások" játszódnak le, mint  Szűcs Jenő felülbírálása pl. az 1514-es "parasztlázadás" témakörében, vagy a Jagellók átértékelésének tekintetében. (C.Tóth Norbert, Neumann Tibor, Pálosfalvi Tamás)
- nagy tekintélyű történész életművek, (pl. Mályusz Elemér) revíziója. (C.Tóth Norbert)

- a portrék "árnyalása" olyan személyek kapcsán, mint pl. Hunyadi János, Hunyadi Mátyás. (Pálosfalvi Tamás , Varga Szabolcs, C.t Toth N.)
- kicsit másként látjuk társországainkat, Szlavóniát, Horvátországot (Pálosfalvi Tamás)
- számomra különösen lényeges elemként,  korábban alulbecsült városok méltó helyükre kerülnek (Fedeles Tamás),
- a kamarák, a kereskedelem és a pénzgazdálkodás területén is kicsit kezdünk másként látni mindent (Weisz Boglárka, C. Tóth Norbert)
-  másként gondolkodunk  a Habsburgokról, hódoltságról, Erdélyről (Pálffy Géza , Varga Szabolcs)
- a hadtörténeti vizsgálódások terén is átalakult sok minden (B. Szabó János)

A művészettörténészek munkák közül a következők "műhelyek " írásait tudtam leginkább használni:
- fiatalon az OMF munkatársainak és  Dercsényi Dezső, Entz Géza munkáit olvastam nagy élvezettel
- az MTA intézetében Marosi Ernő vezette csapat publikált számos hasznos dolgot, mostanában Lővei Pál, Mikó Árpád vezet ott fontos projekteket
- újabban Buzás Gergely ontja az ebben az összeállításban jól használható munkákat, lényegi új szemléletű megállapítási alapvetőek,  bár rekonstrukciós elképzelései olykor vitákra adnak okot.

Az első bejegyzésem a Medium Regniről szólt. A bevezetés másfél oldalas volt, hozzá 10-12 képet válogattam. Régi, lejárt szavatosságú Forte diákat szkenneltem be, borzasztó minőségű képeket eredményezve. (Azóta persze igyekeztem az anyagot feljavítani. A régi rossz képeket pedig áttettem fekete-fehérbe.) Legutolsó bejegyzésemet a Délvidékről készítettem. Ennek csak az irodalomjegyzéke másfél oldal, annyi, mint kezdetben a Medium Regni egésze volt. A Medium Regni körülbelül egy hét alatt kész volt. A Délvidék másfél évig készült, hol abbahagyva, majd újrakezdve,  a végén terjedelmi okokból rövidítve a szöveget. Itt sajnos alig vannak saját fotók, a netről vadásztam össze a képek javát.

 

Madonna (1500k.) Besztercebánya, Thurzó-ház

---