Szókratész nem írt le egyetlen egy sort sem. Tudta, hogy az írás megváltoztatja az emberi emlékezés és gondolkodás természetét, és mint egy elszabadult hajóágyú, (bár költői képnek ez még nem juthatott eszébe) végigrobog az emberiség immár írottá váló történelmén. De híres tanítványa - ma is három vaskos kötet a polcon- már grafomán volt.
A kolostorok scriptoriumában állva írtak, görnyedve, hogy fájjon. Az írás áldozat volt, vezeklés az emberiség bűneiért. A tollal egyenrangú eszköz a kaparókés. Akkor még szabad volt hibázni, és a pergamen jól bírta a kaparást.
 |
| Aquinói Szent Tamás kézírása. Kép: Facebook, Weird Catholic, Hivatkozás |
Az aquinói már könnyedén írt, szinte gyorsírásszerűen, tiszta világos gondolatokat, hasonló rendbe. Szabadon szárnyalt keze a papíron, - ő már ezt használta, olcsóbb volt a pergamennél- , de nem bírta a kaparást. Ha rossz szót használt egyszerűen áthúzta, és mellé vagy fölé írta a jót, ahogy az természetes.
De hiába az írás, ha egy jó szónok lánglelkű beszédétől még mindig többen jönnek lázba! Ezen segített a könyvnyomtatás. A nyomtatással a könyv oda is eljuthatott, ahová a lánglelkű szónok és kódex nem, megsokszorozódhatott az írás ereje, és már nem csak egy-két hajóágyú robogott végig a történelmen, hanem tucatjai, százai, ezrei.
 |
| A Mátyás-graduálé. Kép: Wikipedia, Hivatkozás |
A kézirat drága kincs lett. De a kincs valahol halott dolog is, nem olyan élő, mint az aquinói írása. Örültek is Firenzében amikor egy lelke mélyén talán kisebbségi komplexusokkal terhelt, Nyugat leigázásán serénykedő kelet-közép-európai uralkodó tucatjával rendelte a kézírásos könyveket, sok képpel, sok arannyal, díszes bőrrel. Még senki sem sejthette, hogy fél évszázad múlva a java ott rohad majd egy isztambuli raktárban.
A kézírás ma már nehézkes, fáradságos, sok munkával jár. A sok keserves munka alól pedig lehetőség szerint fel kell szabadítani az embert. Elterjedt a digitális írás, nem kell már kaparókés, elég a delete billentyű. Nem kell már scriptorium sem, helyette ott a "Fájl nyomtatása".
És ha ma valaki órákon át egy laptop monitorjáról (ami alatt persze ott a delete billentyű, meg a print billentyű is) másolja át a szövegeket papírnyomtatványok rubrikáiba, az scriptoriumban vezekel? De milyen bűnökért? Kinek a bűneiért? Drága kincset alkot? Kinek? Miért?
