Az Oszmán birodalom Tolnában

A nyár végén megtalálták Tolnán a török fürdő maradványait. A lelet lázba hozta a régész szakmát és a történészek egy részét. Ez engem is arra inspirált, hogy összeszedjek néhány dolgot a témakörről.

  

Az oszmán viszonya kereszténységhez és a zsidósághoz

   A mohamedán oszmánok a keresztényekhez és a zsidókhoz viszonylag türelmesek voltak, de ez persze messze nem jelenti azt, hogy ezeket a vallásokat egyenrangónak is tekintették az iszlámmal. Ismert, hogy az iszlám tanítása szerint Jézus is egy volt a számos próféta közül, aki Mohamed előtt járt, és csak egy hasonmását feszítették keresztre. Az iszlám szerint a végítélet első fejezeteként Jézus Krisztus ismét eljön, és felveszi az iszlámot. Ez alapján állt az iszlám vallási tolerancia, miszerint az adók megfizetése után a keresztények szabadon (de nem egyenrangúan!) gyakorolhatják vallásukat. Aki áttért az iszlám hitre, annak nem kellett többé adót fizetni. Ezzel a csábító lehetőséggel a Balkánnal ellentétben az itteni magyar lakosságból szinte senki nem élt. Ez is mutatja, hogy a nyugati kereszténység az oszmán közt milyen markáns civilizációs válaszvonal húzódott. 
    Az iszlám és a kereszténység viszonya pl. Pécs esetében azt jelentette, hogy a város tizenvalahány templomát egy kivételével, mind ők használták. Tudjuk, hogy a domonkosok templomát jelentősen át is építették, a főtéri Szent Bertalan- templom és az ágostonos kolostor helyén pedig nagyméretű dzsámit emeltek, több kisebb dzsámi, fürdő és türbe társaságában. A létszámukban nagyobb hányadot kitevő keresztények csak a falakon kívüli Malomszeg (ma Tettye) kis templomát használták, amelyen a három felekezetüknek, a katolikusoknak, reformátusoknak és az unitáriusoknak kellett osztozkodniuk. Harangozásról, körmenetekről szó sem lehetett, még kevésbé templom bővítéséről, új építéséről.  Tolna azonban  messze nem lett annyira törökös település mint Pécs, így itt a reformátusok megtarthatták a nagytemplomot is.

  A törökök vallási türelme különösen az ortodox szerzetesek és a zsidók felé nyilvánult meg, a Balkánon is, nálunk is. A mohácsi csatavesztés után Buda  városát mind a katonaság, mind pedig a magyar és német polgárság elhagyta, így a szegényeken és az itteni zsidó közösség tagjain kívül senki sem maradt. A zsidó közösség az önkéntes behódolás mellett döntött. Elöljáróik ezért (Duna)földvárnál jelképesen átnyújtották a város kulcsait Szulejmán szultánnak. A szultán ugyan privilégiumokkal jutalmazta a behódolt budai zsidók némelyikét, de áttelepítette őket az Oszmán Birodalom más városaiba. Tolna oszmán korszakában főként Tolna, illetve Paks és Földvár mezővárosában, a belföldi és távolsági kereskedelmet bonyolítottak le. A kereskedők mellett több zsidó defterádról (adószedőről) is tudunk, tehát a törökök az adóbehajtás feladatát is jórészt a pénzügyletekben jártas zsidókra bízták.
    Mint Grábóc esete mutatja, az ortodoxok akár új kolostor építésébe is kezdhettek. Az ortodoxia és az iszlám kibékülése történelmi volt, Konstantinápoly lakosságának is jelentős része maradhatott ortodox hitben.  A hódoltsági területekre is egyre több rác vándorolt fel, ahogy fogyott a terület magyar lakossága.  A hódoltsági területek oszmán lakossága is túlnyomórészt rác eredetű volt, működhetett a nyelvi egység mellett valamiféle etnikai közösségi tudat is, nem úgy, mint a hazai felekezetek közt, ahol vallási ellentétek általában megelőzték az etnikai összetartozás érzését. Az Oszmán birodalomnak politikailag is jól jött, ha a maradék magyarság vallási alapon is megosztott. Így szabadon járhattak a protestáns prédikátorok is, megyénk magyarsága is jórészt áttért a kálvinista hitre. A hazai szerzetesrendek közül a ferencesek, de néha még a jezsuiták is több-kevésbé szabadon tevékenykedtek a hódoltsági területen. 

Török berendezkedés Tolna vármegyében

1541-ben, amikor a törököknek szinte az ölükbe hullt Buda, sürgősen ki kellett építeni a Buda-Eszék-Belgrád hadiutat.  (A Magyar Királyságban a dél felé tartó hadiút nagyjából a mai M5-ös irányába tartott. A Buda-Eszék-Belgrád út a középkori Magyar Királyságban csak mint kisebb jelentőségű kereskedelmi út létezett.)  A török hadiút kiépítésekor értékelődött fel Szekszárd, aminek legalább egy várrá átépített monostora volt. A Duna mellett más jelentős erődítmény Buda és Eszék közt nem állt. Így Szekszárdot rögtön megtették szandzsáksági székhellyé és lefoglalták a várat és környékét, az ott élő magyar lakosságot a Séd völgyébe kényszerítették.  Az oszmán közigazgatás nem követte a középkori magyart. Bár sokat változott, de lényegében a középkori megye nyugati fele koppányi, középső része a simontornyai, a dunamenti a szekszárdi, Földvár környéke a budai szandzsáksághoz tartozott. 

Az 1543-45-ös hadjárattal sikerült  Tolna várait elfoglalni (Koppányt végleg csak1555-ben), és ezáltal stabilizálták a nagy jelentőségű hadi út helyzetét, aminek eredményeként Szekszárd is leértékelődött,  átmenetileg még szandzsákság központi szerepét is elvesztette. 

Az Oszmán birodalom a  hódoltsági területeken viszonylag kis létszámú katonaságot állomásoztatott, az egykori Tolna vármegyében  16 erődített helyen, ahol átlagosan 20—250 fős őrség tartózkodott,  a hely fontosságától és a hadihelyzettől függően. Ez a 16 oszmánlakta település azonban nem azt jelenti, hogy tartósan egyszerre volt ennyi, hanem azt, hogy összesen. Nádasd például csak az 1600 -as években lett oszmánlakta hely, amikor a Tolna-Pécs útvonal áttevődött a mai 6-os út irányába. Ezzel leértékelődött Szász, amelyik irányba korábban vezetett az út. A 16 hely a következő volt:  Koppány, Dombóvár, Döbrököz,  Tamási, Ozora, Pincehely, Simontornya, Szász, Nádasd, Anya, Újpalank, Szekszárd, Bátaszék, Tolna, Paks, Földvár. Ezt a 16-os számot különösen azzal érdemes összevetni, hogy a középkor végén a vármegyében több mint 500, ebből több mint 300 templommal is rendelkező, tehát jelentősebb település volt, köztük 23 mezőváros. A 16 hely döntő többségében általában kisebbségben éltek a balkáni eredetű muzulmánok, és a helyőrség személyzete mellett jó ha egy-két bosnyák fazekas, rézműves vagy más oszmán mesterember tevékenykedett az erődítés falain belül vagy körül. A keresztényeket általában kitelepítették a külső negyedekbe. Különleges, teljesen új építésű volt Újpalánk, ami 1596-tól 1686-ig állt fenn. A Sárvíz révjét védő  erőd volt, jelentős, mintegy 150 fős katonasággal. (Ekkor Szekszárdon csak 50 fő szolgált.) Ez volt a vármegye egyetlen tisztán oszmán lakosságú települése. Mint láttuk, Koppány lehetett még oszmán többségű jelentősebb hely. Pakson Evlia Cselebi török utazó, egy mohamedán szent, Arkodzs Baba síremlékét is (türbe) említi. Ebből azonban semmi nem maradt fenn.

A vármegye pusztulása

A hódoltság alatt a vármegye magyar emlékei csak pusztultak. Az elszegényedéshez az is hozzájárult, hogy az 1566-ig Szigetváron székelő vármegye kellő erőszakkal beszedte saját adóit is Tolna vármegye nagy részében. A kisebbik feléről a palotai, tihanyi várkapitányok tették ezt, akik aztán Szigetvár eleste után kiterjesztették tevékenységüket a vármegye egészére.  A törökök 1526-os, és az 1529-es  Duna menti felvonulásának a hatására már tömeges elvándorlási hullám indult meg a megyéből is, amik az 1543-5-ös harcok idején fokozódtak. Vass Előd kutatásai szerint a korábban 100 ezresre tehető vármegye a hódoltság első ötven éve alatt elvesztette lakosságának csaknem kétharmadát,  annak ellenére, hogy Tolna mezőváros  környékén jó darabig növekszik a lakosságszám, de a terület túladóztatása a 16. század legvégén már sorvadást indított el itt is. A tolnaiak még Isztambulba is panaszos követséget küldtek, vállalva az út és a kötelező ajándék tetemes költségét is, mindhiába.   A helyzet tovább romlott a 15 éves háború során, mind a demográfia helyzet tekintetében, mind lélektanilag. (Szakály Ferenc  szerint nem Mohács, nem is Buda elfoglalása volt igazán a magyar romlás kezdő eseménye,  hanem Mezőkeresztes.)  A változó hadiszerencséjű csatározások, rajtaütések, az állandósuló katonai jelenlét hatására lezuhan a magyar lakosság lélekszáma, Az elvándorolt magyarok helyére a balkáni eredetű népek benyomulása erősödik fel. Ez a bevándorlás azonban már a nem  csak török helyőrségeket érintette, hanem az elpusztásodott falvakat is.  A lakosság kicserélődésével megkezdődik  vármegyénk és az egész Dél-Dunántúl rohamos balkanizálódása.  A Balkánról felszivárgó " vlach" népek anyagi kultúrája is egészen más volt. Ma is igen nehéz elkülöníteni egy  kora árpád kori falu leleteit egy 4-500 évvel későbbi „vlach” faluétól,  egyszerű cserépedényeikkel,  földbe vájt viskóikkal.

 A 17. század derekára a középkor végi lakosságszám a nyolcadára-tizedére esik vissza. Az  Oszmán Birodalom számára is sok minden megváltozott. Egyértelmű lett számukra is, hogy a további területi gyarapodásuk kétséges.  A hódoltság itteni területéről szinte már alig tudtak adót beszedni, az itt állomásozó hadsereg költségei többszörösére rúgtak a vidék jövedelemtermelő képességének.  A terület megtartása mögött már csak katonai és politikai érvek húzódtak. Nem is építettek már szinte semmit a katonai erődítéseket  kivéve, még Budán sem. A 15 éves háborút követően  a keresztény kultúra nyolc évtizedes agonizálása kezdődött meg Tolnában anélkül, hogy az oszmán civilizáció virágzott volna. 

A felszabadító háborúkban a megye szinte csaknem elnéptelenedett, minden középkori és oszmán emlék romhalmaz lett. A vármegye története szinte nulláról kezdődött újra, de szerencsére már európai és nem balkáni  alapokon. 

 

A hódoltság végső mérlege

Az eddig elmondottakból a török megszállás 150 évének lesújtó a leltára. Újabban azonban történészeink egy része (pl. Pálffy Géza) azt hirdeti, hogy ideje másként gondolnunk erre a korra. Végső soron a  magyar államiság (Habsburg keretek közt) az ország egykori területének harmadán fennmaradt, és hasonló volt az oszmán vazallus Erdély helyzete sem. A Magyar Királyság léte átmentődött, még ha nem is a középkori fényében. Magyarország megmenekült a balkanizálódástól, és ugyan már csak a Habsburg birodalom részeként, de mégis visszatérhetett a nyugati civilizációhoz. Végül a keresztény nyugat csak győzött az oszmán kelet felett.

Az a szívós küzdelem amit folytatott a Magyar Királyság, esetenként nyugodtan nevezhető akár hősinek is. Az Oszmán Birodalom ahhoz szokott hozzá, hogy elég egy döntő csatában megverni az ellenséget, elfoglalni fővárosát, majd várhatja a behódoló legyőzötteket.  Ezt gondolta Szulejmán is 1526-ban, doktóberben dühödten vonulhatott vissza Isztambul felé, megtapasztalva hogy a nyugathoz tartozó magyarság  másként működik, mint a kelet vagy a Balkán.  1529-ben ugyan már volt a megalázkodó kézcsók (Szapolyai János magyar király részéről), de csak az egyik magyar király részéről (hol máshol, mint Mohács mezején). A másik király nem csókolt kezet, és egyik székhelye (Bécs) szívósan ellenállt a török hadaknak is.  1541- ben - részint a kézcsók nyomán is - a szultán megszállta az ország  fővárosát,  hogy maga igazgassa a dolgokat, de ezt megint nem követte behódolás. Hogy a Budát ellátó hadiút védve legyen,  Tolnában is piszlicsáré magyar várak sorát kellett elfoglalni hosszú évek kínjai alatt. Mindez kínkeservvel ment, Koppányt - Török Bálint egykori erősségét-  csak 1555-ben sikerült elfoglalnia.   A megyei ellenállást egy olyan ifjú főispán vezette - sok borsot törve  a török orra alá- , akinek apja még a szultánt szolgálta Budán. Ezt a ifjút úgy hívták: Werbőczy Imre. 

Tolna mezőváros vázlatos története a török korban [2], [3] 

 

Kép: Google

Ismerkedjünk meg a helyszínnel. A számmal és négyszöggel jelölt helyek, Tolna legfontosabb régi épületei:  1: A feltárt fürdő helye. A Malom utca éles kanyarja már a 18 sz.-i térképeken is feltűnik. Az utca az egykori magaspart nyomvonalát követi. 2: A barokk Wallis-Festetics-kastély.  A 18. században újra települő város legrégibb, ma is álló épülete lehet. Csonkult, átalakított épület.  Magántulajdonban van, kutatásáról nem tudok.  3: A barokk ferences kolostor. 18. századi épület, aminek templomát elbontották. Nem valószínű, hogy középkori előzménye lenne. A kolostor építéstörténetével itt foglalkoztam korábban.  4: A közép- és törökkori vár (palánk) hozzávetőleges helye. Több forrás utal rá, hogy a nyugatra tolódó Duna a 17-19. század közti időszakban lemarta a magaspartot, ezzel a közép- és törökkori városmag túlnyomó része megsemmisült. Nincs tehát remény arra, hogy a későbbiekben még ilyen szintű középkori vagy törökkori emlék előkerülhet még.   5. A barokk plébániatemplom. Bizonytalan feltételezések szerint ennek közelében állhatott a város (egyik?) plébániatemploma a középkorban.  A térképen szám nélküli felirattal jeleztem a hatalmas Selyemgyár (ma Tolnatex) épületkomplexumát, amelynek építésekor és bővítéseikor szorványos középkori leletek kerültek elő. K. Németh András [1] szerint a Selyemgyár  területén megtalált templomrom azonos a törökkori forrásokban szereplő   "város végén fekvő kápolnával", amit a Szent Bertalan -kápolnával azonosított.

Hallard metszete Tolna városáról, 1686  [Forrás]  A TOLNA felirat mellett láhtatunk egy kupolás épületet, amit sok kutató (pl. Szakály, Sudár, Ódor) egybehangzóan török fürdővel azonosít. Hallard felszabadítás kori metszetén már láthatjuk, hogy a Duna a közép- és törökkori sáncok jó részétét erodálta. Látható a "vártemplom" impozáns romja, amit 1722-ben a ferencesek ideiglenesen felújítanak, de 1752-ben Festetics József már telket adományozott nekik, hogy a Duna pusztító hatásának kitett templomuk helyett biztonságos helyen új templomot és kolostort építhessenek. Ez lesz az előző műholdas képen 3-mal jelölt kolostor. A metszet alapján kirajzolódó fürdő és a régészeti leletek összhangban vannak. Így Hallard megbízható munkája alapján feltehetjük, hogy a bal oldalon ábrázolt felső templomrom a mai r.k,. templom előzménye. (A műholdas kép 5.) A bal oldal alján a már említett selyemgyári romot láthatjuk. A vár jobb oldalán álló külön elkerített, öt házból álló rész lehetett a karavánszeráj, ahogy arra már Gaál Attila is felhívta a figyelmet. [1a] Tolna mezővárosa a késő középkorban indult erőteljes fejlődésnek, és ezt a fejlődést a hódoltság első évtizedeiben is megtartotta. Tolna és a környező mezővárosok Nádasdtól Faddig bezárólag a bortermelés konjunktúráját meglovagolva az 1570-80-as évekig erőteljesen gyarapodtak, miután 1521-től az oszmánok által megszállt Szerémségben visszaesett a bortermelés, és annak súlypontja Tolna környékére tevődött át. Tolna mint kikötő és rév is fontos szerepet töltött be, és egyre több kereskedő jelent meg a városban. Tolna kb. 6-8 ezres lakosságával a Hódoltság egyik legnépesebb városa volt, Budával, Péccsel, Debrecennel egy "súlycsoportban." Állítólag sok oszmán bosnyák is idetelepült, túlzónak tűnő állítások szerint 200 ház volt a birtokukban, és a szekszárdi kádinak (biró) is volt itt kihelyezett székhelye. Az itt lakó oszmánoknál még több lehetett a kereskedelmi ügyekben ideiglenesen itt megszállók száma. A lakosságának a túlnyomó része magyar maradt, és nyitottnak mutatkoztak a reformáció eszméire is. A prosperáló város 1545-ben, a Wittenberget is megjárt tanítók, Szigeti Imre és Tövisi Mátyás révén ismerte meg a lutheri tanokat, amik a hódoltság védelme alatt szabadon terjedtek. Szigeti 1549-ben alapította meg a híres protestáns iskolát, aminek vezetését halála után Sztárai Mihály vette át. Sztárai az egész délvidék leghíresebb reformátora volt, akinek irodalmi munkássága is maradandónak bizonyult. Az ő idejére a katolikusok már kisebbségbe szorultak, és hiábavaló igyekezettel próbálták a reformációnak útját állni a budai pasánál tett állandó panaszaikkal. Sztárai idején, 1552-ben érkezett a városba Szegedi Kis István, aki a reformáció helvét irányzatát képviselte, és ezzel a református vallás alapjait terjesztette el. 1558-ra a lakosság nagy része áttért erre. A lutheránus Sztárai távozott a városból, és az iskola szellemisége is ennek megfelelően megváltozott. A nagytemplomot ekkor már a reformátusok használták, a törpe kisebbségbe szorult katolikusok a városszéli Szent Bertalan kápolnában miséztek. A virágzó iskolában kezdte meg tanulmányait Melius Péter (aki Szegedit követve a reformáció helvét irányának vezére lesz), Decsi Gáspár, Tolnai Fabricius Bálint, Baranyai Decsi János és még számosan a reformáció nagy alakjai közül. A gazdag várost azonban 1566-ig a szigetvári kapitányok, majd a török államkincstár egyre fokozódó mértékben megsarcolták. Különösen érzékenyen érintette a várost a bortermelést és annak kereskedelmét sújtó egyre hatalmasabb adók, aminek eredményeképpen a szőlőtermelők lassan elhagyták Tolnát. Így az 1570-es évektől a város és híres iskolája is hanyatlásnak indult. A hanyatlás folyamatát felgyorsította a tizenöt éves háború. Amikor 1600-ban az iskola rektorát, Buzás Mihályt meghívták Kecskemétre prédikátornak, az iskola és sok tolnai lakos is áttelepült vele az alföldi városba. Az 1602-es hajdútámadás után pedig a város szinte teljesen elnéptelenedett. A háború elmúltával a város ismét benépesedett, de már csak árnyéka lett régi önmagának, hogy aztán az 1686-os felszabadító háborúk szinte teljesen "lenullázták."

A tolnai  fürdőre vonatkozó történeti  adatok

 Egy ekkora méretű török fürdőknek, mint a tolnai,  a következő helyiségei voltak:

• Előtér (itt öltöztek/vetkőztek), 
• Langyos helyiség (kisméretű átmeneti terem, ami már vizes helyiség volt),
• Forró helyiség (ez volt a fürdő lényege).  A forró helyiség oldalfalán lévő csorgó kutaknál (kurna) történt a mosdás. A forró padlóra kerülő víz révén képződött a gőz, ami megadta fürdő jellegét. A török fürdők nagy része ugyanis ilyen gőzfürdő jellegű (hamam) volt, tehát olyanok voltak mint egy mosdókagylókkal ellátott szauna. ( A forró helyiségben vízzel telt medencét csak a termálvízzel rendelkező helyeken (Buda, Eger) építettek.) A  forró padlón természetesen nem lehetett mezítláb tartózkodni, ezért vastag talpú fapapucsokat kellett húzni. A forró padlót alulról fűtötték, tehát a kőlapos járószint alatti pillérekkel tagolt lapos alagsorban izzították a faszenet, vagy a fát. Nyitó képünkön az alagsor pillérsora látható. 
• Mellékhelyiség (WC-k, bizonyos értelemben tényleg  vízöblítéssel, mert a forró helyiségből érkező vízzel mosták át.) 
• Raktár a faszén és a víz tárolására. 

Tur Ali iszkenderiai bég jelentéséből tudjuk, hogy 1564-ben „Tolna városában a muzulmánok annyira megsokasodtak, hogy a jövő-menők számára szállóház van, s fürdőre is szükségük van"[4], majd a fürdőre építési engedélyt eszközölt ki a szultántól. A hódoltsági fürdök többsége alapítványi intézmény volt, és többszörösen is nyereséges vállalkozás lehetett. Az "alapítványi intézmény" egy sajátos oszmán vagyonátmentési forma volt,, amelynek révén a vallási alapítványt tevőnek nem kellett továbbadóznia Isztambul felé.  Különösen Szokollu Musztafa budai pasának (hivatalban 1566–1578) volt igen hosszú az alapítványi listája. A Tolna vármegyei fürdők közül az ő alapítványához tartozott a simontornyai, a koppányi és a tolnai is. Ez persze nem azt jelenti, hogy ő volt az építtető, mint Sudár Balázs sejtetni engedi, Tolnán is inkább arról volt szó, hogy Tur Ali fürdőjét "megszerezte." Mindenesetre Szokollu Musztafa a korban "minőségi szolgáltatónak" számított. [5]

A 15 éves háború alatt 1594-ben itt járt muzulmán utazó is említi, hogy Tolnának „van népes piaca és fürdője.” (Ekkor még a nagy hajdútámadás előtt vagyunk.) Az oszmán uralom utolsó évtizedeinek nagy utazója Evlia Cselebi: „egy romladozó fürdője van” rövid kommentárt fűzi Tolnához. [5] Mint Hallard fenti metszeten láttuk, a "romladozás" ellenére szinte egyetlen épen maradt épületként, még a felszabadulást is megélte. Sőt, mint Ódor Jánostól megtudtam, egy 19. század elei térkép is jelezi a még mindig álló épületet.

A tolnai fürdő helye a hazai emlékanyagban

Sudár Balázs adattára [5] szerint a hódoltsági területen mintegy 75 fürdő létesült összesen. Papp Adrienn [6] szerint 15 olyan van, amelyet régészetileg igazoltak. Négy budai ma is használatban van, vagy használatban lehetne. (Rudas, Császár, Rác, Király.) Papp Adrienn nem sorolja ide a tudományos kutatás nélkül átalakított egri Török-fürdőt, amit a közvélemény és a szakma egy része is törökkorinak vél.

Három látogatható rom van. (Eger, Székesfehérvár, Pécs.) Három nagyon korlátozottan látogatható rom, ezek amúgy is nagyon töredékesek. (Egy budai, két esztergomi). Hat feltárt, de visszatemetett romról tudunk. (Buda, Pest, Pécs, és két babócsai ) 2019-ben, tehát az adattár lezárása után találták meg a törökkoppányit. Ennek bemutatását nagyon szerette volna a falu, de nem sikerült pénzt szerezni rá. Jelenleg visszatemetve várja sorsának jobbrafordulását. Az eddig publikált adatok alapján [7] a koppányi méretét és jellegét tekintve hasonló lehetett mint a tolnai fürdő.

Elemzésül és összehasonlításul  a három látogatható rom kínálkozik:

 

A Memi pasa fürdőjeének romja Pécsen a Ferences-templom mellett, forgalmas sétálóutcában áll. A tolnaihoz hasonló, de kicsit nagyobb épület volt, ami az alapfalakig elpusztult. Azzal kívánták látványosabbá tenni, hogy magasan felfalazták, és egy kútrekonstrukciót készítettek az egykori előtérbe, aminek mára csak kávája maradt meg.

 

A forró helység. Ennek a kőlapos padlóját rekonstruálták, a padlófűtés nyomai nem látszanak. Az oldalfalak mentén bemutatták egy-egy csorgókút rekonstrukcióját, és a sarokban lévő ülőpadokat. Az 1970-es évek végén kialakított rommező védőtető nélkül leromlott állapotba került. A mellékhelyiségben kialakítottak egy kis múzeumot is, ez is ma ebek harmincadjára került.

Kép: By Globetrotter19 - Own work, CC BY-SA 3.0, Wikipedia A Székesfehérvári Güzeldzse Rüsztem pasa fürdője. A belváros egy forgalmas átjárójó telkén alakították ki a rommezőt. Kusza és áttekinthetetlen. Ma parkosított, de pusztuló műrom benyomását kelti. A romok az alapok szintjén maradtak csak meg, nem tekinthető még annyira jó bemutatásnak sem, mint a pécsi.

By Globetrotter19 - Own work, CC BY-SA 3.0 m Wikipedia Az egri Válide szultán fürdő romjai. A nagyméretű fürdő nagy része csak alapok szintjén van meg, ám egy falszakasza még magasan áll. A rom modern, esztétikus védőtetőt és járószintet kapott, ami mégis idegenül hat. A várba vezető út mentén van, kis múzeum lett itt kialakítva.

A tolnai fürdő ebben  a mezőnyben nagyon jó adottságúnak számít, arról nem is beszélve, hogy míg Fehérvár, Pécs, Eger számos más látnivalóval rendelkezik, addig Tolnán ez kiemelkedő jelentőségű lenne.  

Érdemes elolvasni a Tolna vármegye török emlékeit bemutató kis írásom is. 

 

Felhasznált irodalom a török fürdőkre vonatkozó részhez.
[1] K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai, Szekszárd, 2015*

[1a] Gaál Attila: A z 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai BÁMÉ 12 (1984).*

[2] Tolna mezőváros monográfiája, Tolna 1992. A török kora vonatkozó részeket Szakály Ferenc írta.

[3] Kathona Géza: Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetéből Bp.1974

[4] Szakály Ferenc: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526—1566)  in Tanulmányok tolna megye történetéből 2. Szekszárd, 1969*

[5] Sudár Balázs: Török fürdők a hódoltságban. Történelmi Szemle 44/3–4 (2003)*

[6] Papp Adrienn: Török fürdők régészeti emlékei Magyarországon, Bp.2018*

[7] Molnár István: Török fürdő feltárása Törökkoppányban

A *-gal jelölt irodalom az interneten is hozzáférhető.  

  

Arany Prága magyar szemmel 2.: A Hradzsin (Várnegyed)

A Hradzsin a Petřín-domb tetején lévő kilátóból.
 Bal oldalon a polgári város, ami főként palotákból áll. Jobb oldalon a királyi vár következik, amelynek centrumában a Szent Vitus-székesegyház magasodik ki. A magyar történelemben olyan fontos a szerepe, hogy cseh neve magyarosan is rögzült. (A cseh neve: Hradčany)  A Hradzsin 1784-ig önálló városrész volt a Óvárossal, Újvárossal és Kisoldallal együtt. A 150 hektáros Várnegyedben ma mindössze  kb.2000 ember él, de évente mintegy 3 millió turista fordul meg. Világos, hogy az Újvárossal ellentétben ez a negyed a túlturizmus jeleit mutatja. 

A Hradzsin a Kisoldal felől.
 Bal szélén a Régi Királyi Palota a Mindeszentek-kápolnájával. A  Régi Királyi Palota  előre ugró épületszárnyának második emeleti ablakában játszódott le 1618-ban a második prágai defenesztráció (ablakon való kidobás), amelyről még lesz szó.  A Régi Királyi Palotától jobbra az Új Királyi Palota következik. A Királyi paloták fölé a Szt. Vitus-székesegyház magasodik. A kép jobb szélén a Szt. György-templom tornya is idelátszik. 

A ma látható gótikus székesegyházat korábbi két templomelőzmény után, Luxemburgi János cseh király uralkodása alatt kezdték el építeni,  az 1344-ben Avignonból idehívott Arrasi Mátyás irányítása alatt. A IV. Károly császár alatt felgyorsult építkezések huszita háborúk idején  a nagy déli toronynál leálltak. II. Ulászló alatt valamicskét továbbépítettek rajta, de a törökök elleni magyar déli határvédelem minden pénzt elvitt. (Mint ismert II. Ulászló 1490-től  magyar király is volt.) Ez a  torony is  áldozata lett 1541-ben a nagy prágai tűzvésznek, így arra majd csak  Bonifaz Wohlmut, I. Ferdinand udvari építésze épített 1564-ben erkélyt és sisakot, de már reneszánsz stílusban. Ezután újra 300  évig állt az építkezés, amit csak a 19. század végén fejeznek be. Ma az épület hivatalos neve  Szent Vitus, Vencel és Adalbert Metropolita Katedrális.  A templom művészi kivitelével és méreteivel a  nyugat-európai katedrálisok méltó társa. (A katedrális méretei: 124 m × 60 m, a főtorony 102,8 m magas, az elülső -19.századi-  tornyok 82m -esek , a belső  magassága 33,2 m. Összehasonlításul, a párizsi Notre Dame 4 méterrel hosszabb, de 12m-rel keskenyebb. Belmagassága 0,7m-rel kisebb, tornyai pedig 33m-rel alacsonyabbak  az  itteni déli toronynál.) 

A Hradzsin szélén, az egykori falakon kívül áll a modernista Kepler Gimnázium épülete 1932-ből, ahol Prága egyik elitgimnáziuma működik.  A diákok "A két öregnek" nevezik az intézmény előtt álló  csillagászok, Brahe és Kepler közös szobrát, amit az 1980-as években avattak. Egy sokat foglakoztatott, de nem túl egyéni stílusban alkotó cseh szobrászműve. (Josef Vajce). Kettőjüket I. Rudolf királyunk foglalkoztatta itt Prágában, akiről még lesz szó. Persze őt nem annyira  csillagászat forradalma érdekelte,  mint az asztrológia. A Hradzsinban sok minden róla szól, hiszen különcsége abban is megmutatkozott, hogy Bécsből ide tette át székhelyét. Jóllehet a Habsburg-Magyar-Cseh királyság válságos időszakát élte, őt mégsem a kormányzás, hanem saját hóbortjai izgatták inkább, és komoly mentális problémákkal is küzdött.  Családja végül öccsét, Mátyást nevezte ki a Habsburg-ház fejének, aki megfosztotta Rudolfot előbb a magyar (1608), majd a cseh királyi (1611) címétől, elvéve minden hatalmi pozíciót és uralkodói jogkört tőle.

A vár felé tartva - nem meglepő módon- egy monumentális  Nepomuki Szt. János szobor mellett is elsétálunk, amit Jan Antonín Quitainer prágai szobrász készített 1752-ben.

Prágában rengeteg az egyházi épület, rengeteg a turista. A világ legateistább országainak egyikében logikus lépés tehát, ha egy volt egyházi kórházat és templomát  hotellé alakítják át. Ezt tette a Strahovi-kolostor is a tulajdonában álló egyik várnegyedi ingatlannal, ami most egyik híres apátjuknak a nevét viselő hotel. 

A monumentális Czernin-palota (csehül : Černínský palác ) a prágai barokk paloták közül a legnagyobb.  Humprecht Jan Czernin diplomata, a Habsburgok velencei és római birodalmi nagykövete rendelte meg az 1660-as években. Olasz építészek tervezték, németek építették, és mire kész lett, a Czernin család becsődölt.  Hosszú hányattatás után ma  külügyminisztérium épülete. 

A Szent Benedek-templomnak csak a kapujára vetünk egy gyors pillantást. A középkorban itt állt a Hradzsin plébániatemploma, a barokk időkben a a barnabita rend temploma volt. Életemben először (és valószínűleg utoljára) járhattam volna egy barnabita templomban, de ez most kimaradt.

Ugyancsak elmaradt a mélyebb ismerkedés a Loretaval, a prágaiak Lorettói-kápolnájával. Majd még a távolból vetünk egy pillantást Dietzenhofer  kiváló alkotására. A barokk szobrok tobzódása így is lenyűgöző. 

Hogy a prágai kocsmák más kultúrát képviselnek, mint a hazaiak, arra jó példa, hogy "A fekete ökörhöz" címzett kocsma felett a "Lukács evangélista megfesti a Madonnát" stukkó van 200 év messzeségéből,  és nem pl. valami harsány neonreklám.  A 7 millió turista sem tudta teljesen lezülleszteni a prágai kocsmaturizmust, bár újabban a városi tanács betiltotta a 10 óra utáni szervezett kocsmatúrákat. A nyáron ottjártunkkor még hallani lehetett részeg ordibálásokat - általában németül vagy angolul-  a prágai éjszakában. 

A Toszkánai-palota.
 A nevét onnan kapta, hogy ez az épület a mindenkori toszkánai nagyherceg prágai palotája volt. A Mediciek kihalása után, a Toszkánai Nagyhercegség élére is Habsburgok  kerültek, így állandósult az itáliai állam jelenléte Prágában is.  A nagyhercegség címere az  erkély fölött látható. A kastély építését Maxmilián Thun-Hohenstein gróf (1638–1701) rendelte meg, és azt a francia Jean-Baptiste Mathey tervei alapján az olasz Giacomo Antonio Canevalle építette fel. Ma ez az épület is a külügyminisztériumhoz tartozik, ami nagyon stílszerű, ha már egy ilyen európai csapat építette.  

A Schwarzenberg-palota udvarán lévő díszkút. 
A többszárnyú palota az 1541-es nagy tűzvész után épült Agostino Galli tervei alapján a cseh nemesi Lobkowitz család számára.  Prága egyik első olasz reneszánsz stílusú épülete.
I. Rudolf királyunk nem csak a magyar nemeseket vegzálta, hanem a cseheket is. Így Georg Popel von Lobkowicz főkamarást  (a 2.legmagasabb méltóság volt akkoriban) is perbe fogta, és majdnem ki is végeztette szegényt. Az szinte természetes, hogy vagyonelkobzás után a Lobkowitz-palota innen kezdve családról családra szállt, míg végül a nálunk a szabadságharc idején miniszterelnökséget betöltő, és emiatt nem túl jól csengő nevű Schwarzenberg családé lett.   Ők újíttatták meg a 19. század végén  a palota sgrafittos díszítését is. .  

Az érseki palota.
Prágának a huszita háborúk következtében jó darabig csak püspöke volt. I. Ferdinánd intézte el, hogy ismét érseki rangra emelkedjen. A mai palota rokokó külsejét 1760 után kapta. Homlokzatán az építtető Antonín Příchovský érsek  címere  látható. A homlokzat egyéb díszítményeit Ignaz Franz Platzer faragta 1765-ben. (Már megint egy újabb barokk szobrász, ebben a bejegyzésben több nevet találunk,  mint az egész magyar művészettörténetben.)  A belsőben állítólag sok korábbi reneszánsz részlet is megőrződött, de ezt még kevesen látták. 

A vár  kapuja, ami az I. Udvarba vezet.  Mögötte a Mátyás-kapu, ami a II. Udvarba visz tovább.  Valójában II. Mátyás helyett még bátyja, Rudolf építtette az általa kedvelt manierista stílusban, de amikor Mátyás  megfosztotta  bátyját a hatalomtól, nevét  leverette, és a sajátját íratta ki. Rudolf ezek után visszavonultan élt Prágában. Itt is temették el, a Szent Vitus kriptájában, abszolút eldugott helyre. 

A kovácsoltvas  kapu két oldalán az imént említett Ignaz Franz Platzer (1717-1787) Titánok harca c. szoborcsoportjai. 

Kilátás a prágai várból a kisoldali Szent Miklós-templomra. A kupola és a torony közt a vinohradi víztorony impozáns épülete, a toronytól jobbra pedig az újvárosi Vencel-tér meghatározó épülete, a Nemzeti Múzeum. 

Kilátás a várból. Előtérben a kevéssé híres Örök Segítő Boldogasszony-templom és a Szt. A Kajetá-templom oromfala (ezekről nem lesz szó), háttérben a  Karmelita-templom, ami Prága leghíresebb búcsújáró helye, amit mi is érinteni fogunk kisoldali sétánk során.

A II. Udvar. Az udvar közepén a Kohl-kút (szobrász: Hieronymus Kohl,1686) és a 18. századi Szent kereszt-kápolna.  A kút érdekessége, hogy még a néhány évvel korábbi felvételeken is hiányzik az osztrák birodalmi sas. Úgy látszik Prágában (is) változik a cseh királyokként is uralkodó osztrák császárok megítélése.

Egy átjárón belépve jutunk a III. Udvarba, ahol rögtön előttünk tornyosodik a Szent Vitus- székesegyház neogótikus, 19. század végén befejezett főhomlokzata. 

Belépünk a hatalmas belső térbe, ahol a tömeg az oldalhajókban araszolgathat az óramutató járásával ellentétes irányba.  A kép előterében a magyar történelemben is rendkívül fontos szerepet játszó  Szent Adalbert  modern emlékműve. Szent Adalbertet is ennek a templomnak a kora középkori előzményébe temették,  de sírja már nincs meg. Ő keresztelte meg Gézát és  Szent Istvánt, legalábbis királyunk Nagy Legendája szerint. 

A székesegyházban rengeteg sír van. Csak császárból és királyból van 27, és akkor jönnek még a különböző nemesek  százával, arról nem is beszélve, hogy   Báthori Zsigmond  bukott erdélyi fejedelem is a székesegyházban van eltemetve, de még képet sem találtam sírjáról.  Ahogy araszolgat az ember a tömegben rápillanthat egy-két sírkőre. Itt például a távoli Hispánia szülötte, Tobari Lajos, aki 1553-ben hunyt el itt, távol szülőhazájától. Valószínűleg  Ferdinándot követte a távoli Hispániából. Előbb Ausztriában kapta meg Enzensfeld uradalmát, majd I. Ferdinánd  udvarában lett a spanyol ügyek tanácsosa. 

Ottavio Spinola  Genovából  került ide bizonyítva, hogy a 17. században Prága igencsak multikulturális hely volt, sokkal inkább, mint ma. Ha ma nem lenne itt évente 7 millió turista a világ minden tájáról, akkor a csehek lényegében csak magukban lennének. A prágaiak  eléggé tartózkodóan vallanak  magukról. Így nem csak az nem derül ki a népességszámlálási adatokból, hogy milyen nemzetiségűek lakják, hanem még az sem, hogy hányan vannak. Hivatalosan Prága lakossága 1,3 millió, de a mobilszolgáltatók adatai alapján a városnak 1,9-2 milliós a lakossága, amihez még 300-400 ezer ingázó is hozzájárul. Ma már nem a német és a zsidó a két legnagyobb nemzetisége, hanem a csehvel  nem túl kontrasztos szlovák, akiket messze leszakadva két másik szláv nép követ, az ukrán és az orosz. 

Néhány képpel feljebb már említettük Georg Popel von Lobkowicz tragédiáját, aki kegyvesztett lett I. Rudolfnál, így aztán fogságban halt meg. Aztán Rudolf megbukott, és von Lobkowicz a székesegyházban lelhetett örök nyugalmat. 

Amikor rákeres az ember a székesegyház magyar vonatkozásaira, akkor elsősorban a Báthori-sírt kapja találatként (kérdés persze, hogy ki látta egyáltalán?)  vagy a székesegyház előtt álló Szt. György-szobrot, amiről még lesz szó.  Apróságként esetleg megemlítik, hogy Liszt is vezényelt itt, és a modern Adalbert-kapu egyik jelenetén Szt. Istvánt keresztelését látjuk.  Arra sehol nem térnek ki,  hogy a székesegyház kellős közepén két magyar király és egy királyné impozáns reneszánsz síremléke látható 1589-ből, a tekintélyes flamand Alexander Colyntól. Azt még  megértem, hogy I. Ferdinándot  és fiát I. Miksát "hagyományos alapon" nem tekintik magyarnak, bár jeles történészeink (pl. Pálffy Géza, Varga Szabolcs)  egyre inkább hangsúlyozzák, hogy ideje egy kicsit újragondolni ezt a a 16-17. századi Habsburg-viszonyt is. Teljesen érthetetlen viszont, hogy nem tekintjük magyarnak II. Ulászló lányát, aki 14 éves koráig Budán nevelkedett és természetesen a magyart is anyanyelvi szinten beszélte. Mi Jagelló Annának nevezzük, de más népek Magyar Annaként ismerik.  Minden kortárs dicséri, művelt, okos és jóságos volt. Ferdinánddal kötött  1521-es házassága után szinte folyamatosan terhes volt. 18 gyermeket szült, akik közül 15 élte meg a felnőtt kort, utolsó szülése után gyermekágyi lázban 1547-ben, 44 évesen meghalt. Ez a 15 gyerek óriási szerencse volt, hiszen a kiházasítások révén hatalmas kapcsolatrendszer építhetett ki a Habsburg-birodalom. Bezzeg nálunk, I. Károly (Róbert) és II. Ulászló közt egyetlen egy uralkodónak elismerhető utód sem született, így biztosított volt a permanens polgárháborús helyzet minden király halála után. 
Anna Ferdinánddal ritka példás és szeretetteljes házasságban élt, főleg itt Prágában. 1529-es bécsi ostrom után ugyanis Anna többé nem ment vissza veszélyessé vált Bécsbe, még kevésbé polgárháborús állapotok közti Budára.   Halála után Ferdinánd élete végéig, 17 éven át gyászolta. A gyász jeleként szakállat növesztett, egyszerű fekete ruhákban járt, és 17 éven keresztül minden reggel egy érte mondatott misével kezdte a napját, mulatságokra többet nem járt. Itt találunk egy felülről készített felvételt a sírról. Fent I. Miksa, középen pedig Ferdinánd nyugszik.

A másik elfeledett magyar vonatkozás II. Ulászló cseh és magyar király, akinek  portréja a Vencel-kápolnában van. A cseh  történetírás  is "gyenge" uralkodónak tartja, legalábbis a wikipedia szerint. Nálunk meg egyenest egy erélytelen "lúzernek" tartja a hagyományos felfogás, aki mindenre csak annyit tudott csehül mondani, hogy "dobzse" (jól van). Az újabb vélemények  inkább azt emelik ki, hogy kompromisszumokra és megegyezésre hajló alkat volt, akinél valóban nevének megfelelően működött a Királyi Tanács. Az, hogy Mátyás király ellenében is megvédte a cseh földet, és hogy Habsburg Miksa elől is megszerezte a magyar trónt, nem kifejezetten a gyengeség jele.  A magyar trón megszerzése után székhelyét Budára tette át, de Prágában (és Budán is) kiépítette a királyi palotát. Mindkét országban jólét és nyugalom volt uralkodása alatt, amire azért súlyos teherként nehezült, hogy utolsó éveiben többszöri agyvérzések után nagyon leromlott a fizikai és szellemi állapota. (Csak ez volt a "dobzse" korszaka.)  Az újabb hazai művészettörténeti kutatások igazolták, hogy a sokszor még mindig Mátyáshoz kötődő későgót (és korareneszánsz) virágzás valójában csak elkezdődött Mátyás alatt, kiteljesedése II. Ulászló alatt következett be. 

A székesegyházban kb.19-21 kápolna van. (Azon vita van, mit tekinthetünk kápolnának.)  A leghíresebb  ezek közül a  Szent Vencel- kápolna. Szent Vencel kb. olyan a cseheknek, mint nekünk Szent István. A kevéske  történelmi forrásra vastagon rárakodó legendákból áll össze a képe. Az biztos, hogy nem került olyan állam- és egyházszervező pozícióba, mint Szt. István. Viszont a keresztény hite miatt vértanúságot szenvedett,  így joggal lehetett a későbbi cseh királyok hivatkozási alapja.  A kápolnát IV. Károly alapította  tiszteletére, jelképes sírládája is ott a jobb oldalon. A falak alul féldrágakő berakással készültek. A szent csillár alatt látható szobrát pedig Parlel készítette el. A freskók II. Ulászló idejéből valók, és a szent legendáit ábrázolják.  

A székesegyház első orgonáját az északi mellékhajó karzatán építették meg, hiszen a 19. sz. végéig a templom nem volt befejezve nyugat felé.  Ide 1557 és 1561 között építette - a tornyot is befejező - Bonifaz Wohlmuth udvari építész a gyönyörű reneszánsz orgonakarzatot. A felső karzaton egy míves barokk orgonát látunk,  amelyet Anton Gartner épített 1765-ben. Ezen a hangszeren játszott Liszt is 1856-ban. A hangszer 40 regiszteres és 3 manuálos volt. 1909-ben az orgonát elszállították felújításra, de aztán kitört a háború, és a berendezés elkallódott.   A ház most üres, és pusztán dekorációként szolgál.

Az alatta lévő galérián van egy neoklasszikus orgona. Ezt a hangszert 1929 és 1931 között készítette Josef Melzel orgonaépítő. A szerény orgona helyett a nyugati karzatra 2019-2023 közt építettek új nagyszabású orgonát. 

A déli mellékhajó az Ulászló-erkéllyel és a Nepomuki-sír baldachinjával. A Mária Terézia által adományozott baldachin damasztfüggönyeit négy ezüstangyal tartja, melyeket 1771-ben  Ignaz Novak kisoldali aranyműves készített.

A késő gótika egy különleges emléke a nyugati karzaton kialakított Ulászló-erkély.        

A trifórium végig portrékkal ékes. Ezek a gótika korának kiemelkedő jelentőségű alkotásai, és a művészettörténetben talán az első portrésorozatának tekinthetők.  A királyi családot, szenteket, a prágai püspököket ábrázolják, de a két építőmester, köztük maga Peter Parler (képünkön) és Arrasi Mátyás is itt van kőbe faragva.         

A Nepomuki Szent János-kápolna oltárán négy szent ezüstből készült mellszobra áll: Szent Vitus, Vencel, Adalbert és Cirill. A barokk szobrok a kápolna előtt álló barokk sírépítményt is jegyző J.J. Würth műhelyéből kerültek ide. 

A szentély déli ablaksora.  

Az egyik legnagyobb szabású  szoboregyüttes a Nepomuki Szent János  síremlék. Tervezője Josef Emanuel Fischer von Erlach volt. A famodellt az eredetileg velencei Antonio Corradini készítette. ez alapján öntötte  ki ezüstből egy bécsi ötvös, bizonyos Josef  J. Würth. Würth és társai (pl. a később Pozsonyban  is maradandót alkotó  G.R. Donner) még két évig dolgoztak a helyszínen is, a művészettörténet egyik legnagyobb ezüstszobrán. 

A szentély, előtérben a már említett Anna-Ferdinánd-Miksa síremlék.

A kápolnák nagy része 19. századi, esetleg barokk berendezésű. Ritka kivétel a Szűz Mária-kápolna. A Szűz Mária-kápolna azon a helyen áll, ahol 1344-ben elkezdték a székesegyház építését.

Kijőve a templomból a III. udvar ékénél, a Szt. György szobor másolatánál állunk meg.  (Az eredeti a Szt. György kolostorban van.) A magyar és az egyetemes művészettörténet kiemelkedő alkotói és egyben rejtélyei a Kolozsvári testvérek. Egyetlen  fennmaradt szobrukról  ennyit lehet tudni: 
"A szobor első említése 1541-ből maradt fenn, Václav Hajek cseh krónikájában. Ekkor Prágában van, a Mihulka-torony közelében mint kútszobor. A nagy tűzvészben, a toronyból lezuhanó gerenda letörte a lovas karját a lándzsával. Hogy mikor és hogyan került Prágába, azt nem tudjuk. A 14. században Itálián kívül igen kevés műnek ismerjük név szerint az alkotóját, így nagy jelentőségű, hogy a Kolozsvári testvérek neve ott szerepelt az 1749-ben elveszett pajzson, amelyet Szent György a baljában tartott. A pajzs feliratát többen lejegyezték, így a jezsuita B. Balbín 1677-ben: „A.D. MCCCLXXIII HOC OPUS IMAGINIS S. GEORGII PER MARTINUM ET GEORGIUM DE CLUSSENBERCH CONFLATUM EST.” Magyarul: Ezt a művet, Szent György képmását az Úr 1373. esztendejében a kolozsvári Márton és György készítette. A confluoige azt is kifejezi, hogy összeolvasztással készítették. " (Prokopp Mária alapján.)

Kilátás a toronyból: A kisoldali Szent Miklós-templom. Még lesz róla szó.

A Szt. Tamás-templom (nem lesz róla szó), mögötte a Szt. József-templom (lesz róla még szó) , majd a Károly-híd (lesz még szó róla) és az Óváros (lesz még róla szó).

Kilátás az Újváros tornyaira. (Szt. István templom és a Városháza, volt már róluk szó.) A képbe belerondít a "helyi BKV" ronda irodaháza.

Az óvárosi Szt. Egyed-templom (lesz még szó róla) és az újvárosi Havasboldogasszony-templom (volt már szó róla.) 

A szentély támívei a Szt. György-templommal. (Lesz még szó róla.)

Az Óváros magva, amiről még lesz szó: A Szt. Miklós és a Tyn-templom  a lőportoronnyal. 

A Schwarzenberg-palota udvarán már jártunk. Most megtekinthetjük az egész palotát felülről is.

Czernin- és a Toszkánai-palota. Mindkettőt érintettük már a Szt. Vitus felé tartva 

A  Strahovi-kolostor, ide is ki fogunk látogatni. 

Czernin- palota a Lorettaval, ígértem, hogy erre vetünk még egy pillantást, most tehát láthatjuk ismét.

A toronyóra II. Rudolf idejéből való mestermű. 

A III. Udvar elnöki erkélye a toronyból. Őrségváltást szemlél a tömeg.

A hradzsini Nepomuki Szent János-templom Kilian Ignaz Dientzenhofer debütáló alkotása volt 1729-ben, amit apjától vett át. Tehetsége talán még apján is túltett, ők ketten nagyban meghatározták a barokk Prága arculatát. 

A székesegyház déli főkapuja, az ún. Arany-kapu. A gótikában meglehetősen szokatlan, hogy a szobrokkal ékes béletes kapu helyett mozaik készüljön az Utolsó ítélet jelenetével egy ilyen fontos helyre. A mozaiktechnikát ekkoriban Itáliában még használták, onnan jöhettek az ezt elkészítő mesterek  még a 14. század végén. 

Két nagyon fontos ablak a déli oldalon. Rudolf monogramja alatt a híres aranyrács, amely mögött a Zsigmond-harang 16 tonnája pihen. Olyan nehéz volt, hogy feljebb nem merték vagy tudták vinni. Alatta három címer: a cseh, az osztrák és a német, de hol a magyar? Prágában sok helyütt láttuk a négyet együtt, de most vajon miért maradt le pont a magyar?  Jobb szélén a hatalmas déli ablakrács.

 A várbeli sétánkat a régi királyi palotában folytatjuk. Tegyük ezt olyan szemmel, hogy II.Ulászló szinte egyszerre építette ezt, és egészítette ki a zsigmondi-mátyási palotát Budán. Ma már tudni,  hogy a zsigmondi palotán legalább annyit épített, mint maga Mátyás-király, sőt felépítette a maga palotáját is, amit ma nyéki királyi villa néven ismerünk. Ez volt az első tisztán reneszánsz épületünk. Sokaknak ez jobban tetszett a várnál is, pl. Szulejmán maga is inkább itt szállt meg 1526-ban. Kár, hogy távozásakor mindjárt fel is gyújtotta. Akkor még talán nem tudta, hogy másfél évtized múlva ide még visszatér? 
 II. Ulászló lovagterme az egyik legnagyobb gótikus terem a maga 60 valahány méterével. Nem csak nagy gyűléseket, de még lovas játékokat is tartottak itt. 1493 és 1502 között, tehát már II.Ulászló budai korszakában  építtette Benedikt Ried, a későgótika nagyszerű mestere, akinek káprázatos gótikus boltozatait még több helyütt megcsodálhatjuk.  

Gótikus boltozat, reneszánsz ajtókeret: Buda receptje is ez volt, csak ott több minden maradt meg a gótika klasszikus korszakából, Zsigmond korából.

Ilyen részleteken tanulmányozhatjuk, hogy vajon a prágai és budai műhely közt volt-e kapcsolat? 

Felirat a régi palota legszélső termében. Itt játszódott le 1618-ban a második prágai defenesztráció (ablakon való kidobás), amely során a cseh rendek képviselői ilyen módon szabadultak meg a császár követeitől. Mint az Újvárosnál már láttuk, az első defenesztráció a huszita háborúk nyitánya lett, ennek még súlyosabb következménye lett: Kitört a 30 éves háború. Annak ellenére, hogy a Prága két összeurópai háború kirobbantója volt, mégis szinte teljes épségben átvészelte ezeket a szörnyűségeket, ellentétben a mi szerencsétlen sorsú Budánkkal, amelyiknek középkora szinte teljesen eltörlődött. 

A királyi várkápolna, a Mindenszentek-templomába nincs bejárás, csak az ablakokon keresztül vethetünk pillantást az épület belsejébe. Az ablak felett II.Ulászló W betűs címerének két oldalán a magyar és a cseh címer. mint már említettük, II.Ulászló székhelye nem ebben a nagyszerű palotában volt hanem Budán. 

A kápolna impozáns reneszánsz kapuja

Egy újabb nagyszerű boltozata a tanácsteremben, ez volt a régi országgyűlések színtere.

Itt vannak a IV. Károly idejéből származó koronaékszerek másolatai, ezzel is jelezve ennek a teremnek a jelentőségét. 

A terem egyik sarkában egy reneszánsz sarok, ez volt a legfőbb országos írnok emelvénye.  A már többször említett Bonifaz Wohlmuth  építette, amikor a termet  újjáépítették  az 1560-as években.

A Lovag-lépcső, ahol a nagyterem lóval is megközelíthető volt. 

Egy újabb nagyszerű boltozat. 

A Földtáblák terme. A földtábla fordítása (zemské desky, németül Landtafel) elég nehézkes, láttam már országtáblának is. A zemské desky régi cseh jogforrás, amiről most nem is írok többet, pedig érdekes lenne összehasonlítani mondjuk a Werbőczy-féle jogokkal. A  lényege annyi, hogy ezek a hűbéri kötelékekkel nem terhelt javak földhivatali nyilvántartásának  volt az elődje. A „táblák” valójában  könyvek, lajstromok voltak. A termet a 16. századtól a 18. századig a legmagasabb állami tisztviselők címereivel festették ki. 

Nagyon figyelmes képnézegetők már láthatták ezt a konzolt. A tanácsterem boltozatát tartó fő gyámkövön láthatjuk ezt a körzős alakot. A körző arra utal, hogy építész volt, így a tippem Bonifaz Wohlmut, aki a tanácstermet felújította.

Egyéb érdekes faragványok. Ezek a legutóbbi restauráláskor lettek leemelve és másolatok kerültek a helyükre.

Egy nyitott szekrényajtón keresztül egy pillantást is vethetünk a táblák egy részére. 

Kiérve a palotából még egyszer gyönyörködhetünk a székesegyház szentélyében.

Így nézhetett ki kb. II. Ulászló budai palotája is. 

A székesegyház  külső oldalán is bőven vannak még érdekességek. A már említett Ignaz Franz Platzer 1763-ban készült Nepomuki Szent János  emlékműve a vízbe fulladt szentet ábrázolja, akit egy angyal emel ki a Moldva folyóból. Egyike a számtalan prágai Nepomuki emléknek. 

A toronyból már látott Szent György templom a következő helyszínünk. Ez a Hradzsin legkorábbi temploma. 920-ban alapította I. Vratiszláv fejedelem. Háromhajóssá 973-ban bővítették,1055-ig ez a bazilika volt a Přemysl-ház hivatalos temetkezőhelye, ezután a Szent Vitus-székesegyház lett az. Szerencsés a csehek történelme, a két temetkezőtemplomuk is megmaradt. Itt még több mint fél évszázados fórjuk volt velünk szemben. Nehéz kérdés, hogy ez meddig maradt meg, de szerintem Zsigmond idején már számos dologban egál volt. Ekkortól viszont nekünk 900 km-es frontszakaszon kellett elkezdeni védekezni egy óriásira duzzadó agresszív birodalommal szemben, ami a 16. század elejére felőrölte az ország erejét. 

A Ludmilla-kápolna a 13. században épült. Különböző korú középkori falképek szép gyűjteménye. Szent Ludmilla is olyan nemzeti szent lett, mint unokája, Szt. Vencel, akit felnevelt a keresztény hitben, majd vértanúságot szenvedett. Vencel hozatta át testét ide, amivel ennek a templomnak rangot adott.

A templom trifóriuma és I. Vratislav cseh herceg (uralkodott 912-925 közt) tumbájával. A tumba 13.-14. századi alkotás.

A Szt. György templomot sem hagyta érintetlenül a 18. századi Nepomuki Szt. János-kultusz, és ez is kapott egy barokk kápolnát, amit a jeles cseh építész František Maxmilián Kaňka tervezett és épített 1717-22 közt. 

A templom déli bejárata szép reneszánsz munka. A Szt. György-dombormű (neo)gót faragványa azonban csak az 1930-as években került ide.

A Fekete-torony már a vár végét jelzi.  

Jagelló Annának  egy szép nyári palota építését rendelte meg Ferdinánd a várhegy túloldalán egy egykori szőlős helyén, ahol szép parkot is létesített. ( A parkról a másik blogomban van bejegyzés, itt.)  Olasz művészekkel terveztette, de aztán az 1541-es nagy tűzvész után leálltak az építkezések. A 18. szülésébe 1547-ben Anna is belehalt, így aztán csak  Bonifaz Wohlmuth fejezte be 1563-ban, II. Rudolf még főherceg korában az emeleten rendezte be híres obszervatóriumát 18 távcsővel, ahol Tycho Brahe és Johannes Kepler is dolgozott. A megfigyelésekben Rudolf maga is részt vett. A többi  helyiségben  híres műgyűjteményeit helyezte el, ahol Pieter Breughel híres festményeitől a kétfejű disznó preparált testéig minden megtalálható volt.  Miután lemondatták trónjairól, 1611-ben maga is ebbe az épületbe vonult vissza, de hamarosan meghalt.

Rudolf gyűjteményének egy része ma a Fehér-toronyban van kiállítva. Rudolf világképében az ezoterika és a természettudomány sajátos keveredésben volt megfigyelhető, aminek kimenete az asztrológia és az alkímia lett. 

Rudolf és mások gyűjteményéből egy komoly alkimista labort is berendeztek itt. 

A Hradzsin utolsó látnivalói közé az Arany-utcácska és a Daliborka-torony kínzókamrái tartoznak. Ez utóbbiak nem méltóak arra hogy bemutassam őket.

Van olyan nap a turista főidényben, amikor az Arany-utcácska házaihoz kapcsolódó kb. 1m széles gyilokjárón óránként becslésem szerint kb. 3-4000 ember vánszorog végig. Ez tömegnyomor nem jelenik meg a képeimen, mert az Arany-utcácska képeit fej fölé exponáltam. Ebben az utcácskában élt maga Franz Kaffka is egy rövid ideig. A háza nehezen fotózható, mert a 3 millióból mindig adódik aktuálisan is egy féltucat, aki éppen Kaffka meglehetősen kis méretű házával akarja éppen a szelfit elkészíteni. 

A gyilokjárón hatalmas gyűjtemény van 16-17. századi vértekből, de olyan tömegiszony fogott el, hogy sietősen távoztam, gyíkként átsuhanva  a tömeg résein. Az Arany-utcácskában kezdetben a vár katonái laktak, egy ház ma is a muskétások szálláshelyének van berendezve. 

Az Arany-utcácskát is láttam vagy 30 évvel ezelőtt, és meglepett, hogy azóta milyen nívós kiállításokat rendeztek itt be. A megmaradt 16 házból 9-et korhűen helyreállítottak, és eredeti berendezéssel láttak el.  A korhűség ennél a háznál a 17. századot jelenti, akkor ez kocsma volt, ilyen berendezéssel. 

Egy másik házban lakott a híres-nevezetes prágai jósnő, Matylda Prusova, akit Gestapo kínzott halálra.

Szintén 17. századi az aranyműves házának a berendezése. 

Végül a szenvedélyes amatőrfilmes, Kazda úr házával búcsúzunk a vártól. Kazda úrnak egykori konyájába is bőven jutott a filmes dobozokból. A hatalmas gyűjteménye számos, még a 2. világháború előtt forgatott cseh film kópiáját mentette át.   
A Hradzsinról nagyon szép és okos bejegyzést írt egy dunaföldvári kollégám is. Az ő bejegyzését előzetesen nem ismertem, így érdemes összehasonlítani a némileg eltérő szemléletmódot is. Ő kevesebb szöveget ír, de több képet ad. 
https://jarodbarber.blogspot.com/2018/10/tour-de-czech-republic-7-praha-hradcany.html