2021. június 6., vasárnap

Garay 125 (16. cikk): Gravitációs mérések a gimnáziumban

A magyar gravimetriai mérések térképre vetítve. Szekszárdnál szereplő +36 arra utal, hogy a gimnázium pincéjében a g nehézségi gyorsulás értéke 0,00036 m/s2-tel tér el Műszaki Egyetemen standardizált alapponti értékhez képest. 
Forrás: Geodéziai Közlöny 1934. 1-4.szám 


Az 1932/33-as értesítőben Róder Pál igazgató az alábbi kis rövid hírrel tudósít a gravitációs mérésekről: 

"Gravitációs mérések intézetünkben. A Magyar Geodéziai Intézet tanársegédei: Vincze István és Balthazár László műegyetemi adjunktusok az elmúlt szünidő folyamán az intézet pincéjébe helyezett precíz műszerekkel több napig tartó tudományos méréseket végeztek. Nem lesz érdektelen feljegyeznünk a tőlük származó következő szekszárdi adatokat : 


A mai világban a Google Maps segítségévela  pontos földrajzi hely megadása nem ütközik nehézségbe, és az valóban a pincénk helyét adja meg. 

Nyilván érdekelt, hogy Vincze István és Balthazár László miért méri meg a nehézségi gyorsulás értékét a pincénkben? Erre választ a Geodézia Közlöny 1934. 1.-4. számában találtam meg Oltay Károly "A gravitációs mérések összefoglalása" című cikkében.  Ebből megtudjuk, hogy a Magyar Geodéziai Intézetnek 1930-tól 1932 végéig terjedő idő alatti működése az új magyar gravitációs főhálózat kiépítésére irányult.

Ezeket a méréseket hazánk mai területén az osztrák Robert von Sterneck kezdte meg, aki 1883-tól végzett ingaméréseket a róla elnevezett invariábilis relatív ingával. Oltay és munkatársai is továbbfejlesztett Sterneck-féle ingákat használtak. Nyilván a fizikatörténetben jártas olvasó feltehetné erre azt a kérdést, hogy Eötvös Loránd hazájában miért nem Eötvös-ingát használtak? Erre a választ Völgyesi Lajos professzor adta meg a Magyar Tudomány 2012/06-os számában.  Ezek szerint ugyan Eötvös  már 1901-ben megépítette az első gravimétert, azonban a kísérleti mérések elvégzése után az eszközt nem találta fejlesztésre alkalmasnak, és a továbbiakban nem foglalkozott ezzel a műszerrel. A híres Eötvös-inga pedig nem a nehézségi gyorsulás pontos értékének meghatározására szolgált, hanem annak gradiensét, azaz annak változását mérte nagy pontossággal.  

Cikkében Oltay Gruber Lajos méréséig megy vissza.   A nehézségi gyorsulás abszolút értékének első meghatározója Gruber Lajos volt 1885-ben, aki a mérését reverziós ingával végezte. Oltay Károly  a Potsdami Geodéziai Intézetben meghatározott nehézségi gyorsulási értéket 1908 és 1915 között többször is levezette a Budapesti Műszaki Egyetemen létesített gravitációs alappontra, majd felülvizsgálata Gruber  helyi méréseit, és korrigálta azokat. A gravitációs főhálózat kiépítésénél ezeket a korrigált értékeket használta már. Aztán a háború, majd a devizazárlatok miatt a Magyar Nemzeti Bank nem bocsátotta az Intézet rendelkezésére a szükséges külföldi valutát, így a  Magyar Geodéziai Intézet nem tudta teljesíteni az Union Géodésique et Géophysique azon kívánságát, hogy egész Európában építsék ki a gravitációs hálózatot. Ezeknek az elmaradásoknak a lefaragására Oltay 1931-33 közt az ország 23 helyén végzett illetve végeztetett Vincze István és Balthazár László kollégaival méréseket. Ezek sorába illeszkedett a Szekszárdi Garay János Gimnázium pincéjében elvégzett méréssorozat is,  amelyre 1932. augusztus 9-11. közt került sor.  A méréseket az egész országban általában pincében végezték el, mert itt a zavaró hatások kisebbek. 

Oltay Károly
[Kép forrása]
Számunkra elsősorban tehát az a tanulság, hogy a g helyi értéke a gimnáziumunk területén 9,80747 m/s2, amit ezek után a 9.-es fizika óráimon érdekességként ismertetni is fogok. Nyilván az ilyen pontos gravimetriai méréseknek fontos geológiai, bányászati stb. jelentősége van, de most ezekre ebben a kis ismertetőben nem térek ki.